Mikrofonpróba (Szállj a dallal! 1.) 40 csillagozás

Rácz-Stefán Tibor: Mikrofonpróba

Hanna, ​a magányos könyvmoly tragédiaként éli meg, amikor a tanár bátyjával egy vidéki kollégiumba költöznek. Ám ott két fiú is megdobogtatja a szívét.

Lehet-e választani álmaid pasija és életed legnagyobb meglepetése között?

Mátét a zene éltette, de egy szörnyű eset miatt vége mindennek. A fiú keserűségében másokat sebez, de amikor megismeri Hannát, a szócsatáik közben elfeledett érzések ragadják magukkal.

Bunkó srácból is lehet álompasi?

Dávid és Áron túléltek egy iskolai lövöldözést, és már két éve együtt vannak. A problémáik viszont egyre égetőbben törnek a felszínre, miközben elkeseredetten próbálják a kapcsolatukat egyben tartani.

Az első szerelem tényleg az utolsó marad?

A kínai származású Xiara egyetlen menedéke a tánc, ahol mindig békére lel a szülei vagy éppen a társai meggondolatlan szavai elől.

De vajon képes lesz valaha elfogadni önmagát?

Az öt barát összefogva, egymást támogatva küzd a démonaival, és… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2017
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634571537

Enciklopédia 3


Kedvencelte 6

Most olvassa 7

Várólistára tette 81

Kívánságlistára tette 156

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Mrs_Curran_Lennart P
Rácz-Stefán Tibor: Mikrofonpróba

Ez volt az első olvasásom Tibortól, de biztosan nem az utolsó. Molyos barátnőim (Orsi, Kati) ajánlották nagyon az író könyveit. Azt kell mondanom jó a stílus, és elkapta a lényeget. Tényleg ilyenek a mai tinik, bár belőlük is elég különlegeseket választott. Mindegyikük óriási súlyt visel a vállán – pénztelenség, másság, derékba tört karrier, szülők hiánya és még sorolhatnám. Mátét nehezebben kedveltem meg, de borítékolható volt, hogy ő is rejteget valamit a múltjából. Hősnőnk, Hanna pedig egy igazi könyvmoly, aki blogot ír és a moly.hu a nyitólapja. Óriási terhet vesz a vállára, amikor elindul egy versenyen, ennek nehézségeit is bemutatja a történet.
Zene, könyvek, tánc, szerelmek – üdv az Ady Gimnáziumban
Egy picit függővéges.
(Jól érzem, hogy az író nagy Caramel rajongó?:D)

5 hozzászólás
>!
pveronika P
Rácz-Stefán Tibor: Mikrofonpróba

Nem titok, hogy a Young Adult az egyik kedvenc műfajom. Az, ahogyan a felnőttség kapujában álló fiatalok elkezdik felfedezni önmagukat, a szívük legrejtettebb álmait, és az ösvényt, amely később meghatározhatja az életüket, véleményem szerint az egyik legizgalmasabb dolog a világon, és imádom a szereplőkkel együtt bejárni ezt az utat. Így amikor hallottam, hogy Rácz-Stefán Tibor legújabb regénye ismét a gimnázium falai közé kalauzol minket, azonnal tudtam, hogy kell nekem ez a könyv.

A szülei halála óta Hannáról a bátyja, Kornél gondoskodik, aki tanárként keresi a kenyerét. Azonban miután Pesten nem sikerül állást találnia, nincs más választásuk, mint vidékre költözni. Egy balassagyarmati gimnázium kollégiuma lesz az új otthonuk, ahol a könyvmoly Hanna számára nem csak az új hely és az új iskola jelenti a kihívást, de az is, hogy egyetlen barátját is hátra kellett hagynia, így teljesen egyedül kell megtalálnia a helyét egy már összekovácsolódott közösségben.

Szerencsére új szobatársával, Xiarával hamar megtalálják a közös hangot, és általa megismerkedik Áronnal, Dáviddal és Mátéval. Bár természetesen nem minden pillanat zökkenőmentes, de ötőjük között erős kötelék fonódik, így amikor egy olyan problémával találják szembe magukat, amely mindannyijuk életére kihathat, úgy döntenek, hogy együtt próbáknak rá megoldást találni.

A könyvnek igazán különleges hangulatot adott, hogy öt szemszögből követhettük végig az eseményeket. Biztos vagyok benne, hogy ez a fajta történetvezetés nem egyszerű feladat egy író számára, hiszen nemcsak egyetlen szereplő bőrébe és gondolataiba kell belebújnia, hanem párhuzamosan öt karakterébe. Az oldalak rengeteg lélekkel vannak megtöltve és fontos témákat boncolgat a könyv. Nagyon örültem, hogy a szerző ez alkalommal sem félt nehéz kérdéseket érinteni a történetében, és ezek lassú kibontogatása igazán szép ívet adott a történetnek.

Mind az öt karakter nagyon tetszett, de a legjobban az tetszett bennük, hogy egyikük sem volt tökéles. Mindegyikőjüknek megvan a maga apró hibája, és pont ettől váltak valódivá.
Kicsit néhol úgy éreztem, hogy a szerző még keresgéli Hanna hangját, de nagyon tetszett, amikor felvette a kesztyűt Máté bunkó beszólásaival, amikor kiállt magért, és véleményem szerint ez egy nagyon jó irány a karakterformálásában. Én Dávid és Áron szálát találtam a legkidolgozottabbnak és legerősebbnek, valószínűleg, mert a Fogadj el! című regény során az ő karaktereiknek már volt lehetőségük kibontakozni. Xiara talán a legérdekesebb a szereplők közül, bevallom, eddig elég keveset tudtam arról a típusú családi háttérről, amelyet az író felvázolt a regényben, mégis nekem a bunkósága ellenére Máté volt a kedvenc karakterem, talán mert ő maradt a legrejtélyesebb az egész történetben, és annyira kíváncsi vagyok, hogy mi rejtőzik a kemény felszín alatt.

Nagyon ötletes volt az alaptörténet, amelyben nagy szerepet kapnak a zenék, a filmek és könyvek is, és bár olykor talán egy csipetnyit már túl soknak is éreztem a popkulturális utalásokat, ugyanakkor ez is egy igazán egyedi hangulatot adott a könyvnek.

Az első oldalaktól magával ragadott a történet, aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy vége, és én akarok még többet és többet. Tudni szeretnék meg Xiara táncáról, Máté múltjáról és a zongorázásáról, Dávid és Áron belső vívódásáról és Hanna jövőjéről. Egy történet zenéről, táncról, családról, barátságról és első szerelemről, amely biztos vagyok benne, hogy a ti szíveteket is rabul ejti majd. Már alig várom, hogy a következő kötetet is a kezembe foghassam!

#TeamMáté

http://veronikasreaderfeeder.com/racz-stefan-tibor-mikr…
☆Teaser: https://moly.hu/karcok/977206

>!
GytAnett
Rácz-Stefán Tibor: Mikrofonpróba

Rácz-Stefán Tiborral érdekes a viszonyunk. A Fogadj el!-t nem szerettem. A Túl szép teljesen magával ragadott, így nem is volt kérdés, hogy a Mikrofonpróbát is el fogom olvasni. Ahogy megláttam a könyvtárban az újdonságok polcán, azonnal a kezembe kaptam. :)
Semmit sem tudtam a könyvről, nem olvastam fülszöveget, semmilyen háttérinfóm nem volt, így nagyon meglepett, hogy konkrétan öt főszereplőnk van, ebből ketten ráadásul a Fogadj el! szereplői, Dávid és Áron. Bevallom, itt egy kicsit elvesztettem a lelkesedésem, mert tényleg nem jó könyvként maradt meg bennem, abszolút nem okozott bennem törést, hogy nem tudtam, hogy a könyv története után mi történt Dáviddal és Áronnal.
Igazából nem bántam, hogy olvashattam róluk, de számomra nem ők voltak a lényegesek. Sokkal jobban érdekelt Hanna, Xiara és Máté története.
Mind az öten egyéniségek, ki így, ki úgy. Ők együtt alkotnak egy nagyon szoros baráti társaságot, akik bizony felveszik a harcot a nehézségek ellen!
Az írónak hihetetlen a szociális érzékenysége. Hasonló vagyok én is (azt hiszem, ez szakmámból kifolyólag is adódik), ezért mélyen érintett. Mindenféle hátrányos helyzet, vagy éppen hátrányosnak tartott helyzet jelent meg. Gyakorlatilag minden szereplő életében volt valami gikszer, ami kihatással volt a jelenre.
Órákig tudnék regélni erről a könyvről, a szereplőkről és arról, hogy mennyire jó is volt, de nem fogok, azt hiszem, mindenki jobban jár. :)
Bevallom, nagyon sokáig csak 4, max. 4.5 csillagot szerettem volna adni a könyvre. Viszont amikor másnap reggel még félálomban azon gondolkodtam, hogy mindjárt felkapcsolom az olvasólámpát és munka előtt még olvasom a könyvet, rájöttem, hogy megérdemli az 5 csillagot is. R.S.T. valahogy elérte nálam, hogy még másnap is a könyv szereplőin kattogjon az agyam, és hogy azonnal akarjam a következő részt. Tehát hol is van a következő kötet? És ki lesz a nyerő pasi? :D

>!
M_Annie_99
Rácz-Stefán Tibor: Mikrofonpróba

Ó, igen, a jó kis Szép Remények Gimnázium… most, hogy visszagondolok a Mikrofonpróba előzményeire, s a Fogadj El!-re, sokkal jobban elgondolkoztat az iskola neve. Aki olvasta az előző részt, az azt hiszem, érteni fogja, mire szeretnék ezzel visszautalni. Mindezt félretéve, nagyon jó volt visszatérni a már jól ismert Dávid és Áron mindennapjaiba. Én is azok közé tartoztam, akik rettentően kíváncsiak voltak, hogy a két fiú mégis mihez kezd a történtek után, s kérve könyörögtem egy kisebb betekintés után, akár egy hosszabb novella formájában – erre tessék, kaptunk egy egész könyvet!

„Annyira igazságtalan, hogy egyetlen pillanat alatt romba dőlhet az ember egész élete.”

Az egész történet ott kezdődik, hogy Dávid éppen beköltözik az újdonsült otthonába, s megpróbál egy teljesen új életet kezdeni Áronnal, hátrahagyva azt a traumát, ami megpecsételte az előző évüket az elit gimnáziumban. Hozzájuk csapódik a többi szereplő, akiknek szintén nem szánt könnyebb utat az élet – ahogyan ezt a fülszöveg is sejteti.

„Az öt barát összefogva, egymást támogatva küzd a démonaival…”

Elsőként Hannát emelném ki, aki egy tökéletes könyvmoly, kissé visszahúzódóbb személyiségű karakter – ezáltal közel is éreztem magamhoz, pláne, hogy még blogol is! Ő a mi főszereplőnk, akiről kiderül, hogy igenis ki tud állni magáért, ha arról van szó, mindent megtesz a szeretteiért, és nem csak a könyvekről való véleménynyilvánításhoz konyít. Egyedül a szerelmi életével nem tudtam kibékülni, de ezt majd döntsétek el ti, hogy egyetértetek-e velem. ;)

„Hanna imád olvasni, de valahol, mélyen legbelül, ott motoszkál benne a kérdés: mi van akkor, ha átolvassa az életet, ami így elszáguld mellette? Ha csak a könyvalakok kalandjait éli át ahelyett, hogy sajátokat keresne, az mennyire nevezhető életnek?”

Ha már a lányokat kezdtem bemutatni, Xiarával folytatnám, aki származását tekintve kínai, de a nevelésének köszönhetően ízig-vérig magyarnak vallja magát. A gyönyörű ázsiai lány, aki a hobbijának él, megmutatja az olvasóknak, hogy nem szabad a külső alapján ítélkezni, s mekkora konfliktusokhoz tud vezetni, ha valaki őszintén beszél annak a nehézségéről, hogy milyen is azzal a tudattal élni, hogy ő valójában más, mint a többiek.

„Ahogy sétálnak és ostobaságokról beszélgetnek, Xiarából előtör az a lány, aki lenni akar, aki vidámnak, szertelennek tűnik. Élvezi, hogy ez a lány lehet. Még ha tudja is, színjáték csupán.”

Elérkeztünk az én személyes kedvencemhez, Mátéhoz, aki olyan összetett személyiséggel rendelkezik, hogy öröm volt csak olvasni, és olvasni, hogy megismerjem őt, megértsem a gondolkodásmódját, s nem utolsó sorban felfedezzem a valódi énjét, aki mélyen el van temetve benne, s csak arra vár, hogy valaki felfedezze.

„Kellenek a világba a hozzám hasonló bunkó srácok, különben a csajok sosem tanulnák meg igazán értékelni a kedves fiúkat.”

Belőlük áll a mi kis ötös fogatunk, akik közösen próbálnak tenni a szeretett kollégiumuk bezárása ellen, ami korántsem bizonyul olyan könnyűnek, mint azt elsőre hitték. Az összefogás szép dolog, ezzel pedig mindannyian tisztában vannak, s ami számomra a leginkább becsülendő bennük, hogy nem a hírnévért, vagy a magamutogatásért teszik mindezt.

„Néha úgy hiszi, sokkal nehezebb végigélni a napokat és túlélni a múltat, mint hátat fordítani az életnek, és eldobni mindent.”

A regény egy nagyon kellemes, magával ragadó hangulatot áraszt magából, könnyen olvasható, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy a történetünk továbbra is a való életben játszódik, reális karakterekkel és élethelyzetekkel.

„- Uh, Máté, nem is tudom, mit csináljak veled – morogja Hanna, miközben közeledik felé, és azon tanakodik, hogy az lenne-e humánusabb, ha megfojtaná, vagy az, ha letépné a karját.”

Egyedül egy zavaró dolgot tudok megemlíteni, ami viszont erősen személytől függő; néhol a párbeszédek számomra erőltetettnek hatottak bizonyos kifejezések, vagy akár csak egy-két szó miatt, de ez nem zavarta semmilyen szinten az olvasás élményét, aki erre nem érzékeny, az tökéletesen át fog siklani felette.
Kíváncsian várom, hogy Tibi mit fog kihozni Dávid és Áron kapcsolatából; egy igazán érdekes, és komoly ellentétből, amit két mellékszereplő közt tapasztalhattunk meg, és nem mellesleg ebből az egész elképzelésből, amit újonnan papírra vetett.

„Van egy pont, amikor a zene lehet az egyetlen megoldás…”

Innen is köszönöm az előolvasás lehetőségét, és hivatalosan is megígérem, hogy a köszönetnyilvánításban emlegetett biciklis jelenetet rögzíteni fogom videó formájában is, ha már ekkora népszerűségnek örvend. :D De csakis akkor, ha már biztosan érkezni fog a következő rész – úgyhogy hajrá könyvmolyok, lehet sürgetni az írót! ;)

http://laplaputan.blogspot.com/2017/10/ertekeles-racz-s…

>!
raniaki
Rácz-Stefán Tibor: Mikrofonpróba

Harmadik könyv, amit Tibitől olvastam, és most egy darabig az utolsó. (van egy elméletem, hogy még két-három regény után meg fog tanulni jól írni, azt úgy tervezem, kivárom, és akkor próbálkozok majd megint – vagy nem)

Értékeljünk.

Cím szerintem egynek jó, borító szintén, a balettcipő hülye ötlet volt, egyéb hozzáfűznivalóm nincs.

A cselekmény a fülszöveg szerinti, pofon egyszerű sztori – be fogják zárni a koleszt, és jó nagy kiszúrás lenne a főszereplőkkel, ezért neveznek egy tehetségkutatóra, hogy a pénzjutalomból megakadályozzák az otthonuk bezárását. Ez egy minden fordulattól mentes alap, amivel nincs is semmi gond, közel akármit ki lehetett volna belőle hozni, hogy ha nem sikkad el teljesen a karakterek egyéb nyűgje mellett.

A szerelmi szálakról is akartam írni egy pár sort, se aztán arra gondoltam, magammal is és az értékelést olvasókkal is jobbat tennék, ha inkább hanyagolnám.

A karakterek nagyjából rendben vannak és ez alatt azt értem, hogy nem gyűlölöm őket, ami mindenképp egy különös első alkalom Tibi írása és köztem. Váltott szemszögben íródott a könyv, egyetlen karakterstílus különbözik kicsit a többitől: Ároné, mert ő sokat káromkodik. azé mer menő, tudjátooook

Áronnak még mindig fotografikus memóriája van eidetikus helyett, én most már totál lemondtam arról, hogy a kiguglizható tények helyesen fognak szerepelni a szerző könyveiben. Áron stílusa borzasztó, a viccesnek szánt nagyképű szövege visszataszító (semmit nem változott a tizenöt éves énjéhez képest, pedig nem ártott volna), és full offense, de két éve jár egy sráccal és még mindig nem rakta helyre magában, hogy lehet, hogy biszexuális. Én tökre megértem, ha valaki halogatós, de azért vannak szintek.
Egyébként az sem túl oké, hogy Dávid azon nyünnyög, hogy Áron nem meleg, hanem bi, meg hogy utálja, hogy a lányokat is megnézi. Ezzel annyi baj, van, hogy neki se állok kifejteni.

Dávid szívem a könyv feléig kb. meg se szólal és ez nagyon drámai meg szomorú, nekem egy kicsit kezd unalmassá válni, hogy folyamatosan ugyanazon a két dolgon rugózik, hogy neki miért nem lehetnek barátai, és miért szar az élete (isten ments, hogy elspoilerezzem)
Az eseményekben szinte alig vesz részt, legtöbbször ül és szomorú, ül és nem eszik vagy ül és olvas. Egyszer elmegy zuhanyozni is, de annak nem lesz jó vége.

És akkor elérkeztünk a kedvenc részemhez, Rajmundhoz. Ő egy roma srác, és nem egysíkú a karaktere. (!!!!!!!) Azt nyilván tudjuk, hogy azért olyan gonosz, meg rossz tanuló, mert rosszak a családi körülményei, de míg a fiúkkal szemét, Hannával teljesen normális. Dáviddal viszont ugyanazt tolja, amit a Fogadj el!-ben Áron csinált.
Igen. Echte ugyanazt csinálja, amit a srác, akivel Dávid összejött. Beszól, fellöki a folyosón, satöbbi. UGYE MENNYIRE GÁZ? Van egy sejtésem, hogy a nagy homofóbia abba fog torkollni, hogy kiderül, hogy ő is meleg, de egyelőre jó lenne, ha Tibi elkezdene lamentálni azon, hogy olyan férfikaraktereket írjon, akik nem bántalmazzák a kiszemeltjüket, vagy legalább a kiszemelt elküldhetné őket a vérbe.

Máté karaktere a „tragikus múltam volt és ezért nagyon köcsög vagyok mindenkivel” tipikus klisés egyszerhasználatos rosszfiúja, egy baj van vele, hogy nem működik. Hannával a beszélgetései spoiler mesterkéltek és unalmasak – Hanna a plafonig ugrik olyan dolgoktól amiktől nem kéne, nem sértődik meg olyanon ami után pofán kéne vágnia a srácot minimum, stb.

Hanna volt az öt szereplő közül a legkevésbé érdekes, megint van egy könyvmolyunk, aki nagyon jó ember azért, mert ő olvas. Tele vannak a részei nem túl diszkrét termékmegjelenítésekkel, nem egyszer közli, hogy ő csak vörös pöttyös könyveket olvas, egyszer felteszi magának a kérdést, hogy minek olvassa el a kezében tartott könyvet, ha még vörös pötty sincs rajta. Annyira nem voltam emocionálisan invesztált a történetben, hogy felháborodjak, de azért szerintem megegyezhetünk abban, hogy több, mint kínos. Mindenkinek.

Xiara szála amellett, hogy az elején nagyon edgy és én vagyok a jani volt, ami aggodalomra adott okot, egész jó lett. Érdekes gondolatokat, kérdéseket vetett fel, vele még érdekelt is, hogy mi lesz.

Patrik nagyon későn jelenik meg, és bár cukinak és édesnek kellene tartanom a szerző szándéka szerint, rohadt ijesztő amit Hannával tolnak: a könyvtárban találkoznak, azonnal lerohanja a lányt, kikérdezi, majd mikor Hanna távozna, elveszi a táskáját és a biciklitárolóig kimegy vele. Ezek után (Hanna kérésére ugyan, de) megkeresi facebookon, elhívja randizni spoiler a második randin pedig autóval jön, Hanna nem kérdezi meg, hova mennek, hanem szó nélkül beül mellé, mikor a srác elmondja, merre mennek, nem figyel, nem szól senkinek, hogy hova ment, nem tudja, milyen városban vannak… Remélem, ilyet való életben senki nem csinál, nagyon veszélyes, nagyon óvatlan.

Egyéb észrevételek pontokba szedve, mert nincs erőm normálisan összefűzni őket:

– még mindig gyakorlatlan, suta a fogalmazás. Olyan mondatok maradtak a könyvben, hogy „fél lángon pörög”, vagy a személyes kedvencem „Ez a legnagyobb álma, csak megfogni Áron kezét és addig sétálni, amíg össze nem esnek a fáradtságtól.” Hogy maradhatott ez benne? Hogy nem lett ez kijavítva?

– Mindenki nagyon dögös. A lányok orra pisze, a fiúk mellkasa kidolgozott (ez egyébként úgy is látszik, ha az asztal mögött ülnek nyakig felöltözve) a testek formásak, a hajak selymesek, a szájak dúsak és csókolnivalók. Dögunalom.

– Tibi olyan hitgyülekezetés mondatok mellett, hogy „csak így, együtt van igazán íze az ételnek” élcelődik Oravecz Nórán

– a stílus. A STÍLUS. Annyira nagyon fiatalos akar lenni, szlenget használni meg a többi, és annyira hihetetlenül nem sikerül, hogy volt, amikor egyszerűen nem értettem a mondatot. „Mák, hogy szombaton későbbig tart.” SENKI NEM BESZÉL ÍGY!!! SENKI!!! https://www.youtube.com/watch…

– KLISÉK. Ráadásul unalmasan megírva.

– „ – Látom, megint vörös pöttyösben nyomod. – Mert tudom, mi a jó nekem.” – ezt tényleg a saját két kis szememmel kellett elolvasnom? Tényleg? Komolyan? Ez a legjobb, amit tudtok? Hogy a vörös pöttyös könyvetekben a vörös pöttyös könyveiteket ajnározzátok? Ajánlok nagyon szívesen egy jó marketingest. oké lehet mégis jobban felhúztam magam, mint terveztem

– „senki nem lesz attól okosabb, vagy műveltebb, ha szépirodalmat fal” Én tényleg próbáltam szeretni Hannát de mintha küzdene ellene.

Részemről itt ért véget az RST olvasás, nincs annyi időm, hogy szándékosan olyan könyveket olvassak, amelyek nem jók. @Zetsuen ha megcsípne a bolondlégy, csavard ki a kezemből a következő kötetet. Köszi.

14 hozzászólás
>!
Adrienn_Hujder_Spirit_Bliss I
Rácz-Stefán Tibor: Mikrofonpróba

„Sok tinikről szóló regény esetében nagyon érezni az „izzadtságszagot”. Azt, hogy egy felnőtt próbált belebújni a fiatalok bőrébe, csak hát, nem igazán sikerült neki. Ám ebben az esetben ez nem így történt, a karakterek gondolatai, érzései, beszédmódja, valóban a fiatalokét tükrözte. Tibi nagyon jól ismeri a tinédzserek lelkét, épp ezért a szereplőit mind sokrétűnek és teljesen hitelesnek éreztem.”

A teljes véleményem itt olvasható: http://spiritblissoldala.blogspot.hu/2017/10/racz-stefa…

>!
eSsZ P
Rácz-Stefán Tibor: Mikrofonpróba

hat igen..igy nem kezdunk mondatod , de gyerekek, nagyon tetszett :)))
Aronek ❤ rajongoinak kotelezo olvasmany!
spoiler

szerettem benne az egyszeruseget.. mindenfele fennhang es csicsas szavaktol mentes.. hetkoznapi tortenet a szomszed sracrol.. a sulis baratnorol is szolhatna..
komoly temai ellenere megis konnyeden vezeti az olvasot.. barmelyik karakterben magara ismerhet az ember fia/ lanya..
jol erzekelteti a konfliktusokat.. megsem szentel tobb oldalt kibontasra csak annyit ami alltal belelatunk a dolgok moge.. amit meg kenyelmesen elbir az olvaso a nelkul, hogy azt gondolna, hogy lepjunk tovabb mar..
kulon orom szamomra, hogy a belso monologok sincsenek elnyujtva.. harc onmagunkkal.. tepelodes.. de mar megyunk is tovabb es megsincs az az erzesunk, hogy nem lett reszletezve.. nem lenne ertheto.. vagy sok lenne..

ot fiatal elete.. ki-ki a maga problemajaval.. serulesevel… de osszetartanak.. ha kell beszelnek.. ha kell csendben vannak..
az ut kereses.. hogyan dontsek.. a duh.. a frusztracio.. hmm, azt hiszem sokunknak ismeros helyzetek..

plusz jo pontok a sok konyves utalasert.. es a fo 3 zeneert.. :)

egyebkent meg nagyon szeles a mosolyom..
rettenetesen vartam ezt a konyvet es bevallom en is irtam Tibinek, hogy legyen mar folytatas a Fogadj el utan..
hiszen ha az olvaso szivehez nonek a szereplok, nem igazan szeretne elengedi oket.. es bizony en nagyon imadom Aroneket.. ket budos kolke szivem kis csucskei :) es most mar a tobbiek sorsa is erdekel.. hatarozottan Mate parti vagyok.. csak mondom :))

koszontem az elmenyt.

ui.: Tibi! siess lassan a masodik resszel! :)

9 hozzászólás
>!
Zetsuen
Rácz-Stefán Tibor: Mikrofonpróba

Tibivel nekünk ez a harmadik találkozásunk egymással, megjelenési sorrendben olvastam a könyveit. Látványos volt a fejlődés az első és a második kötet között, és azt hittem, hogy a Mikrofonpróba is hasonlóan nagyot fog ugrani.
Hát… nem ugrott. Vannak visszatérő, nagy problémák, és ez gond.
Kezdjük a címmel és a borítóval. A cím tetszett, így végiggondolva, illett a történethez – a sorozattal már kicsit bajban vagyok, de egye fene, még ez is elmegy.
A borító alapötlete nem rossz, csak a végeredmény lett olyan felemás. Nem igazán értem például, hogy miért van rajta balettcipő, ha senki sem balettozik? Értem én az alapkoncepciót, hogy ezzel jelöljük, hogy Xiara táncos, de nem hiszem el, hogy nem lehetett volna ezt jobban megoldani. A másik problémám az, hogy MIÉRT állnak a vezetéken?! Nem egy iskolai ünnepélyen vettem részt, és ha mi ezt csináltuk, a technikus bácsi megkergetett minket a színpad körül.
A történet egyszerű – adott öt diák, akik úgy kábé barátok/együtt vannak/együtt voltak/valami, bajba kerül a koleszuk, és elhatározzák, hogy valahogy megmentik. Ők a főszereplőink, az ő szemükön keresztül látjuk a történéseket – ez egy nagyon bátor vállalkozás volt, és biztosan nem lehetett egyszerű ötféleképpen megírni ezt a regényt.
Akadnak gondok viszont azzal, hogyan beszélnek a szereplők. Már nem vagyok egy korosztály velük régen volt már az a tizenegyedik, de speciel pont ebben a hónapban tanítom ezt a korosztályt, és nem így beszélnek. Kicsit néha azt éreztem a könyv olvasása közben, hogy a szerző fáradtságosan akart tizenhét éves lenni, és sokszor izzadtságszagú lett az eredmény.
Ami az első könyv óta kitartóan zavar, az a címkézés, de csak mostanra jöttem rá, miért; egy kicsit megöli az én fantáziámat. Készen kapok bizonyos dolgokat, amiket igazából teljesen lényegtelen megfogalmazni hajszálra pontosan, mert Dávid pl. nem lesz több attól, hogy tudom, hogy éppen Sia melyik számát hallgatja.
A másik, ami bökte a csőrömet, az az általános iskolai megoldás, hogy mindenkinek bemutatjuk a külsejét egyszer, amikor valamelyik szereplőnk először látja őt. Ezzel az a gond, hogy ezt nagyon nehéz úgy megírni, hogy ne legyen sablonos (mindenki gyönyörű, mindenkinek nagyon kék szemei vannak, mindenkinek mély hangja van és szexi), másrészt nagyon hamar elfelejti az ember. Kivéve azt, hogy Dávid törékeny és selymes szőke haja van, mert azt lehetetlen Négy napja fejeztem be a könyvet, de ha alabárddal kergetnének se tudnám megmondani, hogy néz ki Hanna.
Vannak még a könyvben nehezen emészthető, egyenesen giccses és patetikus sorok. Egy-egy ilyen elszórt mondat még nem igazán vágott a földhöz, de amikor minden fejezetet így zárnak le, akkor már megforgatja a szemét az ember lánya.
Nyargaljunk át a szereplőinkre, mert itt is akadtak bőven kivetnivalók.
Dávidot és Áront ismer(het)jük a Fogadj elből. A fiúk két éve együtt vannak, leruccantak vidékre iskolába járni, és eközben mindenféle gondjuk akadt. Vagyis leginkább Dávidnak.
spoiler
Dávid elmondása szerint Áron nagyon sokat változott két év alatt, ami nekem nem igazán tűnt fel. Még mindig tolja ezeket a szörnyű, hé Dávid, látod milyen szexi a bicepszem? dumákat, a szexualitásában se nagyon tudott még dűlőre jutni, és még mindig fotografikus memóriája van.
Na ennél az utolsónál álljunk meg egy pillanatra. Fotografikus memória nincs. Eidetikus memória van. Ezt, úgy tűnik, az első könyv óta nem sikerült kijavítani. És nem feltétlenül arra vártam, hogy doktori értekezés szinten javítsák ezt ki, de ha én rákeresek arra a Google-ban, hogy fotografikus memória, és az első találat a Wikipedia, ami úgy hozza ki, hogy eidetikus memória, akkor ebből az jön le nekem, hogy a szerző még annyira sem volt hajlandó, hogy ráguglizzon. amit én legalább megtettem A könyvben ez annyira nem zavaró, mert a köztudatban is így van meg, bár ha VALAKI AKÁRKI kijavította volna ezt folyamatosan, akárhányszor csak szóba került, akkor örültem volna. Tényleg.
Továbbá még mindig tudjuk Áronról, hogy cukorbeteg, és ennek Áron még mindig nem örül. Olyan tragikus mondatra nem emlékszem, mint a Fogadj elben a „Le fogom ezt győzni”, de spoiler van helyette más.
Annak ellenére, hogy ez a könyv – ha jól tudom – a fiúkkal kezdődött, ők lógtak ki a leginkább belőle. Áront még így-úgy sikerült beleszuszakolni a plotba spoiler, de Dávidot már annyira nem.
spoiler
A könyv egyik pozitív meglepetése Xiara volt. Az ő drámáját sikerült a leginkább kibontani, szimpatikus volt a vívódása a szüleivel. Remélem, hogy ez a banángenerációs problémával továbbra is fog foglalkozni a folytatás, mert érdemes még ezen lamentálni. Xiara a gonosz barátnő bizniszt nem úszta meg, és azt is sajnáltam, hogy Mátéval nem volt több haverkodós pillanatuk, mert az még mindkettejükhöz adott volna némi karakterábrázolást.
Mátét én nagyon akartam kedvelni, de valahogyan nem sikerült teljes mértékben a szívembe zárni. Egyrészt azért, mert hozta azt a tipikus gonosz love interest vonalat, aki beszólogatott szegény lánynak – nem igazán értettem a miértet. Oké, Máté elmondja nekünk a fejezeteiben, hogy történtek vele csúnya dolgok, és ő így dolgozza ezt fel, de ettől még nem fogom tudni jobban megkedvelni.
spoiler
spoiler
Akárcsak a többiek, Hanna sem tudott igazán meghatni. Volt egy-két jelenet, ahol aranyosak voltak Mátéval, meg az elején szimpatikus volt az, ahogyan láttuk, hogy mennyit olvas.
Aztán volt az a jelenet, amikor Kornél elmondta, hogy a húga az irodalom szakértője. Itt már egy kicsit felszaladt a szemöldököm, de amikor egy kicsit arrébb Hanna kijelenti, hogy idézem „minek olvassa ezt a könyvet, még vörös pötty sincs rajta”, ott majdnem eldobtam a könyvet. Ekörül volt még az a hozzászólás, hogy a szépirodalom olvasásától nem lesz az ember okosabb vagy műveltebb. Nos, okosabb tényleg nem, de hogy műveltebb, az egészen biztos. És persze, lehet jönni azzal az örök klisével, hogy olvassunk, mindegy mit, de egy kor után már nagyon nem mindegy. Lehet, hogy most párakban lelki sebet okozok, de nem minden szépirodalom olyan, mint az iskolai kötelezők. Vannak olyanok, amiket lehet élvezni, meg minden. olyat már nem merek mondani, hogy vannak jó kötelező olvasmányok, mert akkor valószínűleg valaki szívrohamot kap
Van egy nagy probléma, ami így három könyv után már nagyon böki az ember szemét, az pedig az, hogy Tibi könyveiben mindig van egy gonosz anya, meg úgy nagy általánosságban ki lehet mondani, hogy nincsen hangsúlyos pozitív szülőszereplő, mert vagy a) gonosz vagy b) halott. Ez nekem kicsit fekete-fehérré teszi az egész világot – olyan, mintha azt akarná sugallni, hogy a szülőkhöz nem lehet fordulni, a szülők tönkreteszik az álmaidat, a szülők ki akarnak használni, ez pedig nem csak simán rossz, hanem egyszerűen nem igaz. És persze nem azt mondom, hogy nem fordulhat elő az, hogy valakinek a szülei negatívan befolyásolják az életét, mert sajnos ez nagyon is előfordul, de ez annyira látványos három könyv után, hogy nem lehet arra fogni, hogy meg kell mutatni ezt az oldalt is. spoiler Vannak olyan pozitív szereplők, akik szülői szerepet vesznek fel, de ők látványosan nem „igazi” szülők.
A tanárszereppel pedig sikerült átesni a ló másik oldalára. A Fogadj elben minden tanár szereplő semleges volt vagy éppenséggel ugyanúgy antagonisztikus, itt pedig megkaptuk Kornélt, aki annyira lelkes, hogy ki is mondja, hogy neki minden vágya az, hogy taníthasson, és jaj ő szombaton se pihen, mert dolgozatot javít és óratervet ír. Ezek olyan dolgok, amiket jobb, ha csak érzékeltetünk, egyenesen kimondva inkább komikus és szappanoperás helyzetet teremt.
Mielőtt levonnánk a végső konklúziót, hoztam pár dolgot, amitől habzó szájjal nekiálltam cetlizni:
1. kínai nyelv.
Kínai. Nyelv. Nincs.
Tényleg.
Nem vagyok hülye.
Mandarin nyelv van, és nem hiszem, hogy pont Xiara nem tudná ezt. Ez egyszerűen csak figyelmetlenség, de nagyon bosszantó. fun fact: amikor ezt megláttam, tíz percig szaladgáltam fel-alá a lakásban, és tízszer elmondtam apámnak, aki békésen tűrte
2. spoiler
3. Bárcsak nekem is olyan alkatom lenne, hogy egy furcsa ízű narancslétől olyan szinten berúgok, hogy nem tudok járni sem. Körülbelül háromszáz forintból meg tudnám oldani a bulizást. (Értsd: ilyen nincs)
És ez még csak három nagyon égbekiáltó dolog, tizenöt-húsz cetlim biztos volt a kötetben.
Csalódtam ebben a könyvben. Érdekes kérdésekkel operál, vannak fontos gondolatok, amiket feldob, ám sokszor olyan bugyuta választ ad rá, hogy az ember a falat kaparja tőle, de megadom az esélyt annak, hogy a következő kötetre fejlődhessen.
vagy tovább kínzom magam, még nem döntöttem el, melyik kifejezés passzol jobban

6 hozzászólás
>!
Weinhoffer_Petra
Rácz-Stefán Tibor: Mikrofonpróba

Kevés magyar írótól olvasok, még kevesebbet kedvelek. Rácz-Stefán Tibor azonban már a Túl szép első soraival megragadott, és azóta sem eresztett. Ebben a könyvében sem kellett csalódnom. Nem bírtam letenni, csak olvastam és olvastam. Kíváncsi voltam mindenre, de szomorúan figyeltem a lapok fogyatkozását. Romantikus, vicces, néhol szexi. Hannát kimondottan megszerettem, kedves, de ha kell, kiáll magáért. Egyetlen döntésével nem értek egyet… Mert spoiler! Viszket a kezem a következő részért, kell, kell, kell!


Népszerű idézetek

>!
M_Annie_99

Hanna imád olvasni, de valahol, mélyen legbelül, ott motoszkál benne a kérdés: mi van akkor, ha átolvassa az életet, ami így elszáguld mellette? Ha csak a könyvalakok kalandjait éli át ahelyett, hogy sajátokat keresne, az mennyire nevezhető életnek?

2 hozzászólás
>!
wurzel_gabriella

Minden könyv érték, méltóképpen kell bánni velük.

16. oldal

>!
Könyvmolyképző KU

Ahogy a srác szemtelenül vigyorog, megjelennek azok a hülye gödröcskék az arca két oldalán. Jesszus, ez meg mi? Bunkó pasi tartozék?

>!
Edmond

Nem bújhat el. Katniss is jelentkezett az éhezők viadalára. Clary Fray is seperc alatt árnyvadásszá vedlett, hogy megmentse az anyját. America Singer sem hátrált meg a Párválasztón!
Fel kell ismernie a pillanatot, amikor bátornak kell lennie. Ha valamit, hát ezt biztosan megtanultam a könyvekből! Eljött a pillanat.

58. oldal

Kapcsolódó szócikkek: America Singer · Clary Fray · Katniss Everdeen
>!
M_Annie_99

Bár, okos dolog olyan emberrel barátkozni, aki megzavar olvasás közben?

>!
pveronika P

– Mennem kell – pattan fel mellőle a fiú, és elindul a folyosón. Hanna utána akar menni, de Máté leállítja.
– Hagyd most. Ilyenkor egyedül szeretne lenni.
– Pasik – forgatja a szemét ki Hanna. – Nem értetek az érzelmekhez. Pont ilyenkor kell segíteni.
– Nők – replikázik a srác. – Mindig azt hiszitek, hogy beszélgetni kell, és állandóan sopánkodni, hátha attól jobb lesz a lelketeknek. Néha csak nyugira van szükség.

>!
Könyvmolyok_Világa

Áron atlétája nem sok teret hagy a képzeletnek, pontosan látszik a konditeremben töltött órák végeredménye. Dávid kissé elpirul, mire Áron gőgösen elmosolyodik.
– Ezt soha nem fogom megunni. Imádom, hogy majd megdöglesz értem – súgja olyan halkan, hogy csak ő hallhassa.
Dávid szíve hevesebben ver, Áron hangja, a pimaszsága mögött megbúvó kedvesség, a látványa, az illata, a tudat, hogy mellette ülhet, minden mást elnyom. A félelmet, a fájdalmat, az éhséget, a lelkiismeret-furdalást.
Nem marad más, csak a lángoló szerelem és az a pár, felemelő pillanat, amíg elhiheti, hogy az élet csodaszép is lehet.

>!
Könyvmolyképző KU

– Mondd csak, minden lányt ide hozol? Ez valami titkos bugyigyűjtő hely?
– Persze, a bokrok között van is egy szentélyem – röhögi el magát Máté.

>!
beatrix_0823 P

Ilyenkor mindig úgy érzi, hogy van abban valami bátorság, ha rákattint a gombra.
Talán csak egy könyvértékelésnek tűnik, de sokkal több annál.
Benne van ő is, a gondolatai, nemcsak a regényről, hanem a világról is. Ha valaki figyelmesen olvassa a blogját, megismerheti őt magát is. Olyan dolgokat csemegézhet össze a kritikák és a könyves tagek között, amiket nem biztos, hogy megosztana egy idegennel.

>!
M_Annie_99

Egyedül a szürke szemére figyel fel, mert ilyet még nem látott élőben. Ahogy a srác szemtelenül vigyorog, megjelennek azok a hülye gödröcskék az arca két oldalán. Jesszus, ez meg mi? Bunkó-pasi-tartozék?