Fogadj ​el! 332 csillagozás

Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hiszel ​magadban?
Petra a pénztelen, vidéki lány elit gimnáziumba kerül, ahol mindenki gazdag és menő, így aztán hazudik, hogy ne lógjon ki, hiába figyelmezteti Dávid.
Petrát a lányok befogadják, barátokat szerez, egy fiú is tetszik neki, de kiderül az igazság. És ettől kezdve pokollá válik az élete.
Túl lehet-e élni a bosszút, az iskolai megalázásokat?
Dávidnak is van egy kínos titka, a lányok nem izgatják, de a szívét nagyon is megdobogtatja Áron, a jóképű padtársa, aki pontosan tudja ezt, és gonoszkodva ki is használja.
A két barát szerelemmel, árulással és szenvedéllyel teli útja döbbenetes eseménybe torkoll.
Van egy pont, amikor már nincs tovább.
Van egy pont, ahol a szerelem már fáj.
A regény a 2013. évi Aranymosás Public Star könyve.

„Az Aranymosáson szerettem bele a történetbe, a blogján kersztül meg a szerzőbe. Amint megjelenik, az elsők közt leszek, akik megveszik, elolvassák és öt csillagra… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2016
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633992661
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2014
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633992661

Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Engel Dávid · Németh Áron · Kovács Petra · Balla Barbara · Lázár Bálint · Pintér Ákos · Reich Zoltán


Kedvencelte 86

Most olvassa 16

Várólistára tette 190

Kívánságlistára tette 242

Kölcsönkérné 10


Kiemelt értékelések

>!
Sippancs P
Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el!

Az értékelés megírása előtt adtam magamnak néhány órát, hogy leülepedjen a történet, és összeszedhessem a gondolataimat, de most is ugyanaz a kérdés kavarog a fejemben, mint a könyv letétele után: MIÉRT? Miért ilyen gonosz az ember? Miért és hogyan kívánhatja a társa – legyen szó barátról, ismerősről vagy családtagról – halálát? Miért nem ismeri a „tisztel” szó jelentését? Miért gondolja azt magáról, hogy ha több pénze van, mint az átlagnak, akkor mindent megtehet? Egyáltalán miért nevezzük őt gazdagnak? Csak azért, mert mindene megvan, ami kézzel fogható? És hol húzhatjuk meg a határt a szórakozás és a megaláztatás között?

Nem tudom, hogy mit vártam ettől a történettől, de biztosan nem ezt. Ez a könyv valóban egy tanmese, ami a sodró lendületével, a melankolikus hangulatával, a brutális őszinteségével és a téma aktualitásával először megkörnyékez, majd apránként bekúszik a bőröd alá, csakis azért, hogy a végén olyan szinten fejbe kólintson, hogy napokon keresztül ne térj magadhoz.
Elgondolkodtató, felfoghatatlan, megrázó.

Ajánlanám a könyvet minden tinédzsernek, aki már betöltötte a 14. életévét, minden fiatalnak, aki már lassan a 30-at tapossa, és minden szülőnek, aki törődik a gyerekével.

(Most pedig utánanézek annak, hogy ki volt Jamey Rodemeyer és Amanda Todd, és mi okozta az ő tragédiájukat.)

10 hozzászólás
>!
oldmoviegirl01 P
Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el!

Képmutatás, amit úgy látszik nem lehet elér korán kezdeni. Ennek esett áldozatul Petra. Egy ártatlan hazugság, olyan következményekkel, amire senki sem számított.
Petra sajnos elég naivan hozta meg a kezdeti döntéseit. Igaz, hogy nagyon ki akart törni az addigi életéből, igaz, hogy még csak 15 éves, igaz, hogy nehéz eligazodni egy teljesen más környezetben, de sajnos azokban az emberekben bízott meg, azokhoz akart tartozni, akik személyisége nagyon távol állt az övétől. Van, aki tud a ’menőkhöz’ idomulni, és van, aki nagyon nem.
Miért? Miért akart inkább hozzájuk tartozni? Miért választotta inkább a felszínes kapcsolatokat, mint egy esetleges igazi barátságot?
Ebben a történetben mindenki rejtegetett valamit, senki sem próbálta kizárólag saját magát adni a külvilág felé, még a pozitív karakterek sem. Nehéz, tényleg nehéz nem olyannak lenni, mint a nagy többség, csendben meghúzódni, mert ilyenkor nagyon, de nagyon kívülállónak tudja magát érezni az ember. Én sem tartoztam sosem a menőkhöz.

Az egyre nyomasztóbb hangulatot Dávid cselekményszála enyhítette, aki barátként Petra mellé állt, ugyanakkor az ő életében is nagy változások indultak. spoiler Jó írói fogás volt, mikor a történet vége felé egyre-másra lehull a lepel spoiler

Nincs jogom ítélkezni arról, hogy mennyire voltak az események, a karakterek sarkítottak, hiszen régen voltam már középiskolás, de legalább szeretném azt hinni, hogy ennyi képmutatás és gonoszság nem összpontosul egy osztályközösségben sem. Sajnálom, hogy nagy eséllyel az ilyen típusú könyvek soha nem jutnak el a zaklatókhoz, akik saját maguk frusztrációit élik ki másokon, akik bele sem gondolnak, hogy egy-egy megalázó megjegyzésük, jó bulinak gondolt tettükkel milyen károkat okoz a másik lelkében. Viszont eljuthatnak azokhoz, akik elszenvedői a zaklatásnak, akiknek szükségük van, hogy őszintén tudjanak erről beszélni, hogy nyitott fülekre, segítőkész szándékra találjanak, akár szülő, akár szakember személyében. És eljuthatnak olyanokhoz is, akik környezetükben tapasztalnak ilyesmit, és nem fordítják el a fejüket, ahogy Dávid sem tette.

Örülök, hogy egy fiatal magyar író tollából olvashattam erről a témáról. Egy epilógust azért nagyon szívesen olvastam volna még.

>!
ggizi P
Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el!

Tyűűha!!
Ez tipikusan olyan könyv nálam, ahol ha érződik is az író még kiforratlan stílusa vagy épp néhány túlzott elem kerül bele, a téma maga akkor is mindent visz. A történet egy nagyon kemény tanmese az iskolai kegyetlenkedés eszközeiről és használatáról, a közösségi háló és az internet hátrányairól, a beilleszkedésről és az elfogadtatás erőltetéséről. Nyilván hazugságra építeni bármit is sohasem célravezető, de az ilyenfajta igazságtalan és túlzott megtorlás és alázás, nagyon kemény és váratlan következményekhez vezethet. Eleinte értetlenséggel (miért is kell hazudni??), majd keserűséggel és szomorúsággal telve olvastam a sorokat, és bár voltak helyzetek, amiket furcsállottam spoiler, teljesen magával ragadtak az események.
Félelmetes!
Biztosan el fogom majd olvastatni a gyerekeimmel is, ha már elég érettek lesznek hozzá.

3 hozzászólás
>!
Liliane
Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el!

Elgondolkodtam azon, hogy a szerző vajon milyen célból írta meg a történetet és mit akar vele üzenni? Mert Petra a jellemfejlődés nem éppen szokványos útját járja be. Ám Rácz-Stefán Tibornak nem az volt a célja, hogy megnyugodjon az, aki végigér a történeten, hanem hogy kényelmetlenül érezze magát azért hogy tanuljon belőle, hogy ne kövesse el ugyanezeket a hibákat, amiket az egyik főszereplő is. Imádom amikor egy szerző ilyen merész! Rácz-Stefán Tibor nem akar feloldozni, csak azt akarja sugallni, hogy figyeljünk másokra, ne ítélkezzünk, fogadjuk el egymást úgy ahogy vagyunk! Ehhez kapcsolódik a szerző többi komoly témája is, amellyel dolgozik például a bűntudattal, a félelemmel illetve az önelfogadással, a bosszúval, az iskolai és netes erőszakkal, a társadalmi egyenlőtlenségekkel – bár ez utóbbi inkább nagyvonalakban szerepel benne. Egyébként a Fogadj el! lélektani kötet ahol a gondolatok, érzések kerülnek előtérbe és ez számomra izgalmas, mert arról szól mi vezethet tragédiához, vagyis rekonstruál és emléket állít. Ez a történet a barátság igazi erejét is bemutatja, amit itt nem egy gyengécske kötődés, hanem a bajban egymás mellett állás, amely akár életet is menthet. Tudom, tudom, de nincs spoiler!

>!
CsakSimánDorka P
Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el!

Mikor megláttam a könyvtárban gondolkodás nélkül hoztam magammal pedig igazából azt sem tudtam, hogy miről szól. Előtte persze láttam, hogy Brigimnek (@Szabó_Brigitta_3) nagyon bejött és mivel hasonló az ízlésünk biztos nem lőhetek mellé! Nem tévedtem!!! Imádtam!!! Nehezen írok róla, mert egy eléggé nehéz témát dolgoz fel a könyv. Nagyon sajnáltam Petrát, hisz egy nagyon kínos dolog miatt közösítették ki és emiatt valóban tönkre ment az élete. De ha a másik oldalt nézzük, jobban járt volna, ha magát adja, akkor nem történt volna ez! Persze így kívülről biztos okos az ember, de sajnos nekem is volt részem kiközösítésben és megaláztatásban… Dávidot olyan cuki ^^ imádtam az ő részeit, és végig nagyon szurkoltam, hogy legyen egy normális kapcsolta Áronnal! :) a fél csillag levonás azért történt, mert néha furcsa volt az írásmód, és erőltettnek éreztem néhány beszélgetést

>!
pattsims97
Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el!

Miután befejeztem szükségem volt pár órára, hogy lenyugodjak, annyira kikészített ez a könyv!

Kezdjük ott, hogy már alapból nagyon komoly témákkal dolgozik az író ebben a könyvben. Olyanokkal, amik manapság sokszor tabunak számítanak. Ez rendkívül tetszett! Az író nem félt őszintén beszélni a homoszexualitásról, a pénzügyi szintek gondjairól, az iskolai bántalmazásról és kirekesztésről. Illetve annak következményeiről.

A főszereplők nagyon valósak voltak, azonban a többi karaktert nagyon idegennek, már-már groteszknek éreztem. A legrosszabb végleteket mutatták be, ahogyan egy ember viselkedhet. Igazából az egész sztori a legrosszabb döntéseket, a legrosszabb megoldásokat meséli el. És az a legkülönösebb ebben a könyvben, hogy miközben olvasod, és tudod jól, hogy a főszereplő nem jól cselekszik, még is meg tudod érteni.

Nagyon tetszett az is, hogy a történet a „valóságba” íródott, így általunk ismert könyvek, internetes oldalak, előadók is megjelentek benne, ami számomra még szimpatikusabbá tette az egészet.

Negatívumként annyit tudnék csak mondani, hogy néhol nagyon erőltetettnek éreztem a történéseket. Nem volt teljesen hihető az, amitől beindult egy két történetszál. Legalábbis számomra. Illetve néhol nagyon leegyszerűsítettnek éreztem.

Ettől függetlenül egy fantasztikus könyv, ha rajtam múlna, én ezt kötelező olvasmánnyá tenném a középiskolásoknak!

>!
Annie_Cresta
Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el!

Őszintén szólva elég bajban vagyok ezzel a könyvvel. Értékelések alapján nem is vártam, hogy kedvenc legyen, de azért egy kicsivel jobbra számítottam. Szeretem a magyar gimis történeteket, ennél pedig kifejezetten örültem, hogy egy könyvben két külön ember történetét ismerhettük meg.
A Dávid részét szerettem, érdekelt, és a kicsit sztereotípiás dolgok ellenére is (pl, hogy Dávid meleg és Lady Gagát, Britney Spears-t, meg hasonlókat hallgat) tudtam élvezni. Nekem kicsit gyors és hirtelen volt a kapcsolatuk Áronnal, de azért nagyon aranyosak együtt. Mindketten szimpatikusak, de őszintén szólva én a végén nem értettem Dávidot. Nem éreztem azt a nagy barátságot közte és Petra között. Lényeg a lényeg: Dávid szálát kifejezetten szerettem, kár, hogy nem ez volt a fő.
Petrával annál több gondom volt. Irritáló, szörnyen idegesítő szereplő volt számomra, képtelen voltam élvezni az ő történetét. A problémáit magának csinálta, ha egy kicsit figyelt volna másokra és gondolkodott volna, nem történt volna vele az, ami. Nem mondom, hogy nem értettem meg valahol, de ez az empátia csak az elején volt jelen, aztán gyorsan el is párolgott.Nem tudtam sajnálni. Magának kereste a bajt, na!
A könyv vége, azaz spoiler egyszerűen nevetséges volt. Elnézést, de én tényleg nem tudtam komolyan venni, annyira lehetetlen helyzet volt. Nem mondom, Amerikában történnek ilyenek, de Magyarországon nem igazán. Számomra abszolút nem volt reális, ezért bármennyire is próbálkoztam, csak a szememet tudtam forgatni rajta.
Nem volt annyira rossz könyv, az író másik könyvét, a Túl szépet még mindig nagyon elolvasnám, de ezt többször biztos, hogy nem venném a kezembe. Olvastatta magát, Dávid része jó volt, de Petra karaktere szörnyű, a története szintén.

>!
dorcika
Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el!

Koncepció: 10
Megvalósítás: 1

Bővebben:
Ha előbb látom, hogy Könyvmolyképzős, akkor le se veszem a könyvtári polcról. (Bocs, Könyvmolyképző.) De csak azt láttam, hogy gimisekről szól, ugyanakkor mégis rá van nyomva a 18+ jelzés. Na mondom, mi lehet olyan necces a gimisek életében, hogy még ők se olvashatnak magukról? :D Úgyhogy hazahoztam, és még tegnap este neki is kezdtem.

De most, úgy 50 oldal tájékán félbehagyom. Sajnálom, de megfogadtam, hogy ha már az első 50 oldal kínszenvedés egy könyvből, akkor nem vesztegetem vele az időmet. Még 6* ennyit kellene elolvasnom, de nem megy.

Hogy mi a jó benne? Mint azt fent is írtam, a koncepció 10/10. Ritkán látni LMBT, illetve bullying témájú könyvet a piacon, kis hazánkban meg főleg. Így aztán amikor elolvastam a könyv hátán a fülszöveget, tökre örültem, hogy végre foglalkozik valaki ezzel a témával, illetve a vele járó problémákkal. Mert fontos, mert létezik, mert kell róla beszélni.

Na de a megvalósítás… Egyrészt a stílus: rossz. Suta mondatok, erőltetett párbeszédek; egyik pillanatban a főszereplőnk az Idegen Szavak Szótárából rakja össze a mondanivalóját, a másikban meg faék egyszerűségű szavakkal kommunikál. Ez nagyon sokat levon a könyv élvezeti értékéből. De erre még azt mondom: oké, első könyv, fiatal szerző, mindenkinek el kell kezdeni valahol. Majd belejön.

Ami miatt mégis abbahagytam, az a történet maga. Illetve a „magyar valóság” ábrázolása. Meg a szereplők. Az Álom.net c. Oscar-díjas alkotáshoz tudnám hasonlítani a hitelességet illetően. Én egy pesti elitgimnáziumba (pföj, de modorosan hangzik) jártam, ott érettségiztem, ott töltöttem az egész tinédzserkoromat. MI NEM VAGYUNK ILYENEK. Szorrika. Már az SZJG-vel is ez volt a problémám, hogy a szerző egy olyan „réteget” (mehh) akar bemutatni, amit egyrészt nem ismer, másrészt ez ilyen formában csak az ő fantáziájában létezik. Egyenruha? Mutasson már nekem valaki egy magyar gimit, ahol egyenruha van. Olyat, ami magyar (tehát pl. a nagykovácsi amerikai gimi nem játszik, bár megkockáztatom, hogy ott sincs). Eddig a legdurvább dolog, amit pénzes suliról hallottam, az -mindenki kapaszodjon!!!!- az iskolabusz a Pasaréti Gimiben. Ha még létezik egyáltalán :D Nincsenek kinézve a szegények – én konkrétan az angyalföldi gettóban nőttem fel, soha egy rossz szót nem kaptam érte, pedig tudták az osztálytársaim. Gólya-, illetve nálunk verébtáborba se egy siófoki ötcsillagos hotelbe mentünk; de mondok jobbat, a húgom Budapest egyik legjobb szakközépsulijába jár, ami tényleg tele van pénzes budai gyerekekkel, és még ők se. És mástól se hallottam ilyet. Meg ha már luxushotel, akkor miért busszal mennek, miért nem IC-vel? Az a minimum, nem? Áhh, mindegy.

Ja meg az elején írtam, hogy a karakterek is tök hiteltelenek. Igazából kicsivel azután tettem le a könyvet, hogy Barbi megjelent, szóval róla nem tudok sokat mondani, de ez is milyen! Barbi, értitek, BARBI, a szőke nagymellű (???, 14 éves, oké nekem is volt telt keblű osztálytársam nyolcadikban, de könyörgöm…egy KISLÁNYRÓL beszélünk!!!) gazdag p..a. Annyira látszik, hogy ez egy sztereotípia, ami pl. egy szatírában teljesen rendben lenne, de egy komor hangvételű történetben? Meg Petra miért a legpénzesebb sulit nézi ki továbbtanulásra? Pesten (és gondolom a vidéki nagyvárosokban is, de azokat sajnos nem ismerem) van egy csomó tök jó állami gimnázium, ahol minőségi oktatás van és szinte mindenki egyetemen tanul tovább. Nem kell ahhoz alapítványi gimibe menni. Az egy dolog, hogy így megismerkedik az elittel (looool), de ha egy baráti programban se tud részt venni, mert annyira rosszul élnek, akkor hogy akar beilleszkedni? Nekem eszembe se jutott volna ilyen helyre menni középsuliba. Meg szerintem az elit (lololol) gyerekein kívül senkinek se. Dávid meg 14 évesen már 100% biztos benne, hogy meleg (???), állítása szerint ezzel teljesen ki van békülve (…?), de jajatöbbieknetudjákmegmeganyukámnaksemondtammégelmertakkormileszjaj. Hagyjuk már. És persze az ő szálán keresztül belép a történetbe a Szexisten Lányokkedvence Rosszfiú, kidolgozott izmos testével, smaragdzöld szemeivel és alpári stílusával, és már kezdődik is a farokmeresztgetés meg a halálos szerelem TIZENNÉGY ÉÉÉÉÉVESEEEEENNNNNnnnlfsjflésdjglésjglésdjgéldsjgéls

Mostantól minden könyvön le fogom csekkolni a kiadót. Mert hogy ez volt az utolsó próbálkozásom a Könyvmolyképzővel, az tuti.
Tibor könyvei közül meg a (mostantól számítva) 10-20 év múlva kiadottakkal teszek még egy próbálkozást. Majd akkor. Addig nem. Sok sikert!

24 hozzászólás
>!
tmezo P
Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el!

Ez nagyon kemény! Előfordul itt mindenféle gyerek, akik kifelé egész mást mutatnak, mint amilyenek valójában. Bántalmazott, meleg, szegény, gazdag…és jól titkolják milyenek. Így nem is igazi fiatalok; az őket ért sérelmek miatt kifordulnak önmagukból, még arra is képesek, hogy másokat bántsanak, aminek aztán nagyon rossz vége lett.
Elképesztő dolgokat olvashattam ebben a könyvben. A diákok kegyetlenségeiről, és a felnőttek nemtörődömségéről. Egyértelműen mindenki hibázott.

>!
Fancsee
Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el!

Ennek a regénynek minden egyes sora a kíméletlen valóság. Szerencsére ilyen mértékben nem tapasztaltam meg osztályon belül a társadalmi hierarchiát, a kirekesztettséget, a verbális bántalmazást vagy megalázást. De valóban jelen volt mindvégig a gimiben eltöltött hat évem alatt ha nem is velem történt mindegyik, de példa akad az összesre .
Petra karaktere kezdettől fogva unszimpatikus volt számomra. A negatív gondolkodása, mások lenézése, az előítéletei és a gyávasága teljesen elvágták őt nálam. Nemcsak kicicomázta a családi hátterét, de utána hazugságot hazugságra halmozva próbált közelebb kerülni ahhoz a mérhetetlenül felszínes, buta libákból és erkölcstelen srácokból álló csoporthoz.
Vele szemben Dávidot első pillanat kezdve a szívembe zártam, és csodáltam őt, amiért napról napra közelebb állt az igazság beismeréséhez. Ő az egyetlen az osztályban, aki előítéletek nélkül éli tragédiával tűzdelt életét és próbál változtatni. Segíteni akar Petrán, közben közelebb szeretne kerülni Áronhoz is, aki nem könnyíti meg a dolgát bár a később leírtak alapján meg lehet érteni . Kettejük kapcsolata valamelyest enyhített a történet élén, de még így is végig nyomasztott a sok igazságtalanság. A lehető legrosszabb forgatókönyv szerint zajlott minden, bemutatva azt, milyen borzasztó emberek léteznek.
Nagyon ügyes húzás volt az írótól, hogy az utolsó fejezetek némelyike Petra és Dávid osztálytársainak szemszögéből íródott, így megtudhattuk, hogy az ő életük sem fenékig tejfel, viszont így még nagyobb álszentség, amit műveltek…
A regény befejeztével iszonyat nyomasztó, sötét hangulat támadt körülöttem, köszönhetően a brutális igazság-és valóságtartalomnak, ami minden egyes oldalon jelen volt. Csak gratulálni tudok az írónak, és szívem szerint mindenkinek a kezébe nyomnám, hogy okuljon belőle.


Népszerű idézetek

>!
Arkhamei_Cassye

– Tudod, ha egy barátságot hazugságok alapjaira építesz fel, akkor ne csodálkozz, ha összedől az építmény.

114. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Németh Áron
>!
Charityy

– Menj a pokolba!
– Onnan jöttem – mondta nevetve Áron, majd levette a trikóját, és a kezébe vette a törülközőjét.

27. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Engel Dávid · Németh Áron
>!
Alexa_Konczol

Helyes volt, az tény, a szemei pedig legalább olyan zölden izzottak, akárcsak Daemoné az Obszidiánból. Most már kezdem kapiskálni, Katy miért lett megszállott – gondolt itt a regényre, aztán már minden másra, csak hogy ne a fiún pörögjön az agya.

21. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Daemon Black · Engel Dávid · Németh Áron
>!
DoreenDelevigne

Könnyebb az élet, ha van egy-két olyan barátom, akikre számíthatok (…).

18. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kovács Petra
1 hozzászólás
>!
Arkhamei_Cassye

– Mi ebben a csapatmunka? – tette fel a kezét Kata. – Ugyanazt a könyvet olvassuk, akkor nem mindegy? Meg én olvasni se nagyon akarok.
Na ja, még a végén fejbe csap a kultúra – gondolta Dávid, de jobbnak látta, ha meg sem szólal.

76. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Engel Dávid
>!
DoreenDelevigne

Tudta jól, mennyire nehéz hangosan kimondani azt, ami legjobban nyomja az ember szívét.

44-45. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Engel Dávid
1 hozzászólás
>!
agnesho

– Láttam ám egyet, amit én is olvastam, de mi a fenéért tetted a Young Adulthoz? Az sokkal komolyabb.
– Melyik az? – kérdezte meglepődve Dávid.
– Az Eleven testek. – Először nem esett le számára, hogy melyik könyvre gondol Áron, de aztán eszébe jutott az eredeti cím, mert azt a regényt is angolul olvasta.
– Te egy könyvvel a kezedben?
– Szexi a kép, ugye?

80. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Engel Dávid · Németh Áron
>!
DoreenDelevigne

– A zombi ne zúgjon bele a vacsorájába!

82. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Németh Áron
16 hozzászólás
>!
DoreenDelevigne

„Nem a tanulás a szégyen, hanem a tudatlanság.” (Muret)

12. oldal

>!
bookmonster12

Ha egy olyan regényt olvasott, ami tetszett neki, akkor ritkán reagált a külvilágra. Szerette, amikor a cselekmény beszippantja őt, olyankor elfeledkezett a saját életéről, arról, ami fájt neki, és azokról a titkolt dolgokról is, amiket saját magának sem mert bevallani.

20. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Engel Dávid

Hasonló könyvek címkék alapján

Anita Gayn: Senkinek sem kellesz!
Joss Stirling: Storm és Stone
Lauren Oliver: Mielőtt elmegyek
Tammara Webber: Breakable – Törékeny
Laurie Halse Anderson: Hadd mondjam el…
Eve Ainsworth: 7 nap
Nagy Anikó Johanna: Egy szót se szólj!
Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek
Sarah Bannan: Súlytalanul
Kalapos Éva: Massza