Élni ​akarok! 93% 513 csillagozás

”Ha hagyom, hogy maga alá temessen a kétségbeesés, megfosztom magam attól, hogy élvezhessem azt, ami megadatott.”

Az Élni akarok! az első találkozásom Rácz-Stefán Tiborral, és teljesen lenyűgözött, ahogy egy ennyire nehéz témát ilyen olvasmányosan, szinte könnyen befogadhatóan képes tálalni. A regény főszereplője a 18 éves Lilla, akinek az élete egy ideje már csak a műtétek és a kezelések végeláthatatlan sorából áll. Régóta elkeseredett harcot vív a túlélésért, ám elhatározza, hogy egy gyógyszer segítségével egy rövid időre igazán élni akar. Célja, hogy beteljesítse bakancslistáját, amelynek pontjai egyáltalán nem öncélúak, főként szerettei boldogulására irányulnak. Az önzetlen lány azonban arra nem számít, hogy egy jóképű, kedves szomszéd is felbukkan, amely jócskán feldobja, ám bonyolítja is spoiler napjait. A záró levelet, bármennyire hatásvadász is, lehetetlen könnyek nélkül olvasni.

Lilla karaktere nagyon szerethető, az énregény kivitelezése pedig tökéletesen sikerült. Tényleg olyan, mintha egy gyilkos kórral küzdő lány gondolataiba és naplóbejegyzéseibe nyerhetnénk betekintést, miközben a mellékszereplőkön át bemutatja, hogy mindannyian küzdünk a magunk problémáival, gátjaival. Több ifjúsági könyv is született már hasonló témában, üzenete pedig akár sablonosnak is tűnhet, mégsem lehet elégszer ismételni: éljünk, amíg megtehetjük.

Annyira mélyre jutott ez a könyv bennem, hogy egyszerűen nem tudok értékelést írni. Itt már elfogytak a szavak.

Könnyeimtől alig látva fejeztem be a könyvet, amely bár nehéz témát dolgoz fel, úgy gondolom, hogy mégsem a halálról, inkább az életről szól. Ez egy csodálatos, és nagyon egyedi történet volt, amelyben folyamatosan váltakoztak az aranyos és a szívszaggató pillanatok. Igazi érzelmi hullámvasút volt, és egyértelműen az eddigi kedvencem Rácz-Stefán Tibortól.

Lilla évek óta súlyos betegséggel küzd, 18. születésnapján azonban végre valamennyire a kezébe veheti a sorsát, és ő dönthet az életéről. Hatalmas küzdelem áll mögötte, de sajnos nincs tovább, és ő élni akar, bármennyi idő is adatott neki. Van egy lehetőség, ami átmenetileg teljesítheti számára ezt a kívánságot, de ha ezt választja, többé már nincs visszaút. De élhet, igazán élhet még egy picit, úgy ahogy ő szeretné.

Lilla évek óta először hazatérhet otthonába, hogy újra a családjával és a barátaival lehessen. Újra érezheti a friss levegőt az arcán, olykor néhány órára újra gondtalan gyerek lehet, és otthonléte alatt új barátra és szerelemre is talál a kócos hajú, mosolygós szomszéd srácban, akinek a legnagyobb szenvedélye a fotózás. De Lilla ideje fogyóban van, és rengeteg feladat vár még rá az utolsó óráig…

Bár a fülszöveg nem árulkodik erről, így én is igyekeztem kicsit homályosan fogalmazni, de a könyv egy igazán egyedi ötleten alapul, ami nagyon tetszett, és úgy gondolom, hogy a szerző nagyon szépen végig is tudta vinni a koncepciót a történeten. A szereplőket nagyon megszerettem. Lilla nagyon jó karakter volt, aki élete egyetlen önző döntése közben is csak azon dolgozott, hogy végül másoknak jó legyen. Noel szála kiemelkedően jó volt. A szerző rövid idő alatt el tudta érni, hogy egy kicsit én is belezúgjak a srácba, miközben nagyon ügyesen gondoskodott arról, hogy ne egy újabb Sparks könyvet kapjunk. Tényleg nagyon tetszett! Talán az egyik legkiemelkedőbb szereplőnek mégis az apukát érzem. Bevallom, eleinte nem igazán kedveltem őt, de utólag visszagondolva nagyon jól volt felépítve a karaktere, ami a történet során rétegről rétegre bontakozott.

A regény két idősíkon játszódik. A jelen fejezeteit Lilla múltbeli naplóbejegyzései szakítják meg, amelyek úgy érzem, igazi mélységet tudtak adni a történetnek. Le a kalappal a szerző előtt, mert biztos vagyok benne, hogy nem volt egyszerű feladat az a kutatómunka, ami ezek mögött áll.

Összességében nem is adhatnék kevesebbet 5 csillagnál erre a könyvre. Egyszerre volt szívmelengető és szívfájdító ez a regény, ami ismét képes volt könnyekre fakasztani. Egy történet apró csodákról, családról, barátokról, első szerelemről és magáról az életről. Őszintén ajánlom!

http://veronikasreaderfeeder.com/racz-stefan-tibor-elni…

„Igen, nem tagadom: élni akarok! Annyi mindent szeretnék még megtenni, olyan sok álmom maradt beteljesületlen. Én is érzem, mennyire nem fair az egész az élettől. Sikítani, kapálózni és sírni lenne kedvem egyszerre, de mit érnék vele? Attól is tartok, ha egyszer kiborulok, akkor sosem lesz vége.”

Nehéz bármit is írni erről a könyvről. Szavakkal nem lehet kifejezni azt, amit most érzek, amit kiváltott belőlem a történet. Egyszerűen megrendítő, ugyanakkor szívmelengető is volt egyszerre.
Hiába tudod már az első oldalak elolvasása után, hogy nem számíthatsz boldog befezésre, de mégis folytatod, mert kíváncsi vagy, hogy sikerül-e Lillának megtapasztalnia mindazt, amire a szíve mélyén vágyik.
Lilla évek óta küzd betegségével, emiatt kénytelen kórházakban tölteni gyermekkorát. Az élet cseppet sem kímélte, mégis eddig sikeresen megküzdött az elé gördített akadályokkal. Azonban minden vágya, hogy bakancslistájának pontjait kipipálhassa, ezért bármire képes, hogy ez teljesüljön.
Noel egy írtó cuki srác, már a puszta lényével, de főleg a képeivel belopta magát a szívembe.
Találkozásuk után kicsit fellélegeztem, de egyfajta félsz továbbra is bennem volt, hogy merre halad tovább a cselekmény.
A végén pedig a könnyeimtől mit sem látva csuktam be a könyvet.

Érzelmi hullámvasút volt a javából, lelkileg megviselt, de mégis bántam volna, ha nem olvasom el.
Újabb kedvencet avattam.

off

Nehéz bármit is írni. Kemény témát visz végig ez a könyv.
Lilla egy önzetlen, jó humorú fiatal lány, aki csak élni szeretne.

Annyira szerethető mikor ő csodának éli meg az élet minden pillanatát.
Elgondolkodtatott persze miközben olvastam, hogy ebben a rohanó társadalomban amiben élünk, milyen sok mindent veszünk természetesnek. Milyen értékes pillanatokat nem értékelünk igazán.
Szomorú, hogy olvasod és tudod mi lesz a vége, tudod, hogy ez nem egy tündérmese és jön valami csoda… nem, ez a való élet, ami sokszor igazságtalan és kegyetlen.

Megélni a pillanatokat, csodálni ezt a lenyűgöző világot melyben élünk, ez kéne a legfontosabb legyen!

Rácz-Stefán Tibor könyvei régóta szerepelnek a kívánságlistámon hisz a környezetemben elég sokan hype-olták őt, így első körben nem is csalódtam az íróban.
A betegséget feldolgozó könyvek a „guilty pleasure” olvasásaim közé tartoznak, így hamar felkeltette az érdeklődésemet ez a történet is.
Nincs titok, nincs takargatni való, a fülszöveg elolvasása után jól tudjuk miről fog szólni a könyv, Lilla utolsó szárnycsapásairól.
Nagyon tetszett a történet felépítése. Olvasgatva az értékeléseket, nekem pont hogy hatalmas pozitívumot adott a két idősíkon játszódó történet. Az egyik a jelent írta le, a másik pedig visszaemlékezés volt Lilla betegeskedésére. Engem kifejezetten érdekelt a kórházi lét leírása, a küzdelem és a remény mely minden műtét és kezelés után csökkenni látszott.
Ugyan nagyon szívszorító volt látni ahogy Lilla küzd és igen is élni akar még, ettől függetlenül nem tudott kicsikarni belőlem egyetlen könnycseppet sem. Nem gondolkoztam el rajta, hogy vajon miért nem váltott ki belőlem mélyebb érzelmeket, talán kicsit jobban meg kellett volna facsarni a lelkemet. :D
Lilla egy nagyon bátor, és erős karakter, roppant szimpatikus volt a hangvétele, nagyon sajnáltam hogy spoiler Nagyon tetszett a Fortepex gyógyszer kitalálása, hatalmas pluszt adott a cselekménynek.
Amiért különösen hálás vagyok az írónak az a spoiler
A bakancslista elemei nagyon szépek voltak. Nem elnagyolt hülyeségek, hanem apró jótettek, vagy éppen karnyújtásnyira lévő dolgok.
Érdekes volt magyar környezetben olvasni egy betegségen alapuló könyvet, még akkor is ha kissé elrugaszkodott a magyar valóságtól… :D
Néhány rész kissé felületes volt, némelyik jelenet pedig elnyújtott, ettől függetlenül számomra egy egész jó élményt nyújtott.

Az Élni akarok! hatalmas erőssége ismételten az, hogy Tibi iszonyat szerethető, élettel teli és „átlagember” karaktereket tud írni, akikkel az olvasó sorsközösséget vállalhat, de mégsem óvja őket agyon! Aki olvasta a Túl szép! című regényéről szóló értékelésemet tudja, hogy az egyik főszereplő, Márk pillanatok alatt beköltözött a szívembe, amiért őszinte szeretettel képes Budapestre nézni. Ugyanúgy, mint én. Imád sorozatozni, olvasgatni és nagyobb darab, mint az átlag… Akárcsak én. Lilla egészen máshogy került közel hozzám, inkább a döntéseinkben hasonlítunk egymásra…^_^

Lilla élni akarása totál szíven ütött… A legkritikusabb a spoiler rész volt, ott és akkor eltört nálam a mécses, mert annyira megszerettem őt, de minden alkalommal odavágtak a történet szomorú, realista apróságai… Mivel abszolút megértem Lilla tetteinek a mozgatórugóit – legyen szó akár az utolsó löketet megadó gyógyszer beszedéséről, akár arról, hogy nem híve a szerelemnek haldoklóként, akár arról, hogy rendet kell tennie maga körül távozás előtt –, ezért odáig vagyok érte és a történetéért.

Kellett már ez a regény, mert már egy ideje hajlamosak vagyunk túl romantizálni a rákos és egyéb betegséges történeteket. Elsőre megijedtem, hogy egy magyar Ezer csókot fogok kapni, de szerencsére abszolút megáll a saját a lábán ez a sztori – vagyis nálam túl is tesz az Ezer csókon. (Sorry.)

Bővebben:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2018/09/raczstefa…

Élni akarok! Élni, nevetni, boldog lenni.
Amíg ki nem huny a szememben a fény.

Ez már a negyedik könyv, amit olvastam Tibortól. Hálistennek egyre több magyar író könyvét olvasom, akik nagyon jól írnak, az egyik Tibor.
Fájdalmas volt mindvégig olvasni, hogy éli túl az egyes napokat Lilla. Végigkönnyeztem az egész könyvet, a végén persze már sírtam, még most is miközben az értékelést írom. Annyira szurkoltam, hogy teljesíteni tudja a bakancslistáját. A borítója gyönyörű, teljesen illik a könyvhöz.

Úristen!
Hát én szavakat sem találok..
Először is elmondanám érdekességképp, hogy ez az első olvasásom az írótól, pedig már évek óta követem a blogját, és olvasom a gondolatait, az értékeléseit, most éreztem azt, hogy eljött az ideje. Ez a könyv pedig hiába tudtam, hogy össze töri a szívemet..ripityára.. de hívogatott..
Aztán elkezdtem, és nem tudom mi történt, eltelt pár óra és befejeztem. Vége..
Annyira valósághű volt Lilla összes gondolata és mondata, és érzése, annyira őszinte volt, szinte el sem hiszem. Annyira beleéltem magam, annyira elkapott a lendülete. Rettegve olvastam minden rossz dolgot, és boldogan minden kis kincs pillanatot.
Emellett pedig kiemelném, hogy olyan durva társadalomkritikát fogalmazott meg néha Tibor, és olyan gondolatokat vágott az arcomba, hogy abba hagytam az olvasást és tényleg elgondolkoztam rajta. pl: a metróra rohanó emberek, az állandó sietés, a felszínesség, az instagramm becsapóssága..
Emellett pedig olyan üzenete volt, hogy teljesen letaglózott. Maga az, hogy ÉLJ! Küzdj az álmodért! Merj szeretni! Fogadj el másokat és magadat is! Merj kockáztatni! Nagyon nagyon nehéz összefoglalni. Maga az a fő üzenet, hogy éljünk meg a pillanatot és hogy mennyit számítanak a közös percek, a szeretteink, barátaink..
A bakancslista, az idő múlása miatt, , úgy gyűltek bennem az érzések, és a végén már úgy éreztem magam, mint egy ketyegő bomba. Az utolsó kb 20 oldalt könnyek között olvastam el. Tényleg össze tört a szívem.. De keserédes az egész, mert tényleg Lilla nyomott hagyott, és mindenkit jó útra terelt. Szóval volt értelme ennek az időszaknak, amit ő bevállalt. Hatalmas harcos, mindenki aki betegséggel küzd, én fel sem foghatom..
Szóval köszönöm szépen az élményt, és az összetört szívet..
Nem ez az utolsó könyvem az írótól, ebben biztos vagyok.
Ezt a kincset pedig olvassátok el nyugodtan, megy is a kedvencek közé. <3

Már a megjelenés pillanatában felfigyeltem rá, mert úgy éreztem olyan üzenetet hordoz magában, amit nekem is meg kell ismernem. S bevallom kicsit ódzkodtam is a regénytől, de csak a fő témája miatt. Mert a rák az én közvetlen környezetemet is megkeserítette, s tartottam attól, hogy ismét kínzó emlékek és gondolatok jutnak eszembe ennek nyomán.
Nem mondom, hogy nem így történt. Viszont az egész történet egy olyan oldalt mutatott meg nekem, amit egyszerűen el sem hittem volna, ha nem olvasom el.

Az Élni akarok! című regény bepillantást enged egy olyan történetbe, ahol az élet nem habos torta, azonban biztosít arról, hogy mindenből ki lehet hozni a legjobbat.
Több téma és érzelmi szint ütközik ebben az alkotásban. Elgondolkodtatott és magával ragadott! Egyszerűen élveztem azt a sodrást, ami az oldalak rengetegében volt.

Rácz-Stefán Tibor tud írni és az általa képviselt stílus egyedi, különleges. Olyan érzéseket és állapotokat feszeget, ami az élet velejárója.
Hiszen mi is tapasztaltuk már azt, hogy ítélkeznek felettünk a kinézetünk, a súlyunk vagy épp a munkánk miatt. Bátortalanná tesznek minket, s ezzel lehetőségük lesz megpecsételni a jövőnket. Tudnunk kell, hogy mikor rántsunk vállat és meg se halljuk a másik mondandóját.

A teljes értékelésem itt olvasható: https://anarchiakonyvblog.blog.hu/2019/07/21/racz-stefa…