Nem ​enged a mélység 173 csillagozás

Rachel Ward: Nem enged a mélység

Mi történik, ha valami szörnyű dolgot követtél el, de nem emlékszel rá?
Mi történik, ha nem tudod, hogyan hozhatnád rendbe az életed?

Amikor Carl kinyitja a szemét egy jéghideg tó partján, bátyjára éppen rácipzárazzák a hullazsákot. Carl kétségbeesetten kutat az emlékezetében: mi történhetett a vízben? Ám akármilyen kitartóan próbálkozik, semmire sem emlékszik. Aztán a mentőben az ismerősnek tűnő, gyönyörű lány rémülten sikoltozni kezd, amint megpillantja. Carl érzi, hogy a lánnyal együtt talán kideríthetik az igazságot, még mielőtt az szökőárként zúdul rájuk.

Eredeti megjelenés éve: 2013

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
232 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155442445 · Fordította: Török Krisztina
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
232 oldal · ISBN: 9786155442452 · Fordította: Török Krisztina

Kedvencelte 7

Most olvassa 6

Várólistára tette 104

Kívánságlistára tette 73

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Lanore P
Rachel Ward: Nem enged a mélység

Rachel Ward az egyik legjobb hangulatteremtő írónő, akitől valaha is olvastam. A sötét, komor, különleges hangulat mesterének tartom, ezt már a Számok sorozatában is megismerhettem, és ebben a könyvben is bebizonyította. Adott egy fiatal srác, Carl, aki egy furcsa balesetben elveszíti a bátyját, miközben ő maga nem emlékszik semmire. Vele együtt próbáltam kitalálni, hogy mi történhetett valójában, és alapvetően úgy álltam hozzá a karakteréhez, hogy ő biztosan ártatlan, és az igazságot próbálja kideríteni. A történet sokszor megkavarta ezt a hitet, néha már fogalmam sem volt, hogy ki a bűnös, ki-miért-mit csinál, de aztán a végére kitisztult a kép. Összességében egy erősen nyomasztó, a lélekre ható könyvet kaptam, nekem nagyon tetszett. Bízom benne, hogy lesz még alkalmam Ward-tól olvasni, mert abszolút a kedvenceim közé tartozik. Köszönöm, @Marcsi8909! :)

8 hozzászólás
>!
gab001 P
Rachel Ward: Nem enged a mélység

Találó a cím, mert bizony a történet egészen lehúz a mélybe, s utána egyáltalán nem enged, nem lehet szabadulni. Mindezt fokozatosan teszi, bár már az első oldalon sejteni lehet. Lassan bontakoznak ki a múlt eseményei, s egészen hullámzó érzéseket váltottak ki belőlem. Időnként jólesően borzongtam, máskor elképedve próbáltam követni az eseményeket vagy értetlenül ingattam a fejem. Az viszont tagadhatatlan, hogy nem tudtam kivonni magam a könyv hatása alól. Szerettem az írónő rövid, lényegre törő mondatait, s a képszerű leírásait.

>!
Arcturus
Rachel Ward: Nem enged a mélység

Nem volt ez rossz, és nagyon tetszik a borítója :)
De felejthető, és sok-sok hibája volt, sok apróság, ami nagyon zavart a főbb szereplőkben.

>!
Roni_olvas
Rachel Ward: Nem enged a mélység

Annak idején, mikor Rachel Ward Számok sorozatának legelső kötete megjelent nálunk, rengeteg támadás érte. Bírálták a vulgáris nyelvezetét, a trágárságát, azt a nyers egyszerűséget, amivel az írónő a könyvet megírta.

Én pedig egyszerűen nem értettem, hogy hogyhogy nem látják, hogy miért nem érzik ennek a súlyát, a célját, az okait, azt, hogy miért volt szükség minderre?

Mert Rachel Ward az a fajta író, aki az írás minden egyes szegmensét felhasználja, aki segítségül hívja a nyelvezetet, a stílust, a karaktereket, még a cselekményszálat is ahhoz, hogy egy igen fontos és kényes társadalmi problémát elénk tárjon, méghozzá úgy, hogy azt mélyen elrejti egy érdekesnek és izgalmasnak ígérkező fantasztikus cseleményszál mögé.

Így volt ez a Számok minden egyes kötete esetében, és így van ez az Agave Kiadó által most kiadott Nem enged a mélység c. regényének esetében is.

achel Ward éveket várt a számok befejező kötetének megírása után, mire megírta a Nem enged a mélységet. Az eltelt időben azt hiszem, megfontoltabb, visszafogottabb lett a problémák elrejtése és érzékeltetése iránt és bátrabb, energikusabb a fantázia iránt. Írása ugyanis a nyersen realista társadalomkép felvázolása helyett sokkal inkább a pszichológiai thriller felé hajlong, szinte tökéletesen elfedve, kellőképpen leplezve valódi célját, a figyelemfelhívást, a valódi mondanivalót.

A cselekményvezetés igen jó iramú, pergő, lendületes, a könyvet olvasva az a fajta feszültség visz előre, ami miatt egyik oldalt a másik után lapozod, mert tudni akarod, hogy pontosan mi volt, és amikor megtudtad, tovább lapozod, hogy megtudd, hogy miért, hogyan és most mi lesz … míg aztán észrevétlenül elfogynak a lapok. Így, minden átmenet nélkül, egy szuszra. Egy pillanatig sem lehetsz biztos benne, hogy mi valós és mi Carl képzeletének műve, mi az, ami tényleges és megtörtént, és mi az, ami a veszteség és bűntudat produktuma. Carl emlékei annyira homályosak, látomásai olyannyira őrültek, hogy szinte mindvégig kétségek között vergődsz: nem bízol sem Carl-ban, sem az emlékeiben, de legfőképpen a vízben nem.

Ez a folyamatosan jelen lévő bizonytalanság, a vízben rejlő folytonos fenyegetettségérzés sötét, drámai és feszült légkört kölcsönöz a könyvnek, sok esetben futkos a hideg a hátadon, és a legkevésbé sem vágysz arra, hogy akár a lábadat is betedd a fürdőszobába, míg olvasod!

Stílusa továbbra is nyers, dísztelen, tökéletes tárgyilagosságra törekszik, érzelem- és képleírásai érzékletesek, szinte érezni a víz fojtogatását, a penész dohos szagát, a nyirkosságot mindenütt. Nyelvezete Carl korához és társadalmi helyzetéhez alkalmazkodva egyszerű és fiatalos, ám vulgaritását ezúttal a minimálisra csökkentette és irodalmi szintre moderálta.

Összességében véve azt kell mondanom, ez a kötet megerősített abban, hogy Rachel Ward írásai igazi gyöngyszemek a mai modern YA irodalom világában. Nemcsak egyedi ötleteivel és hihetetlen fantáziával átszőtt, feszült cselekményeivel tűnik ki az átlagból, de az emögött meglapuló, észrevétlenül, ám mégis hatásosan belénk ivódó nevelő szándék, figyelemfelhívás miatt is.
És csendben, nagyon halkan reménykedem benne, hogy el is éri a szándékát!

Bővebben a linkeknél!

>!
Greylupus
Rachel Ward: Nem enged a mélység

Ha jellemezni szeretném ezt a regényt, akkor talán egy szó rá a legmegfelelőbb: nyomasztó. Olyan, mint egy vérbeli thriller. Csak fiataloknak írva. Egyszerre annyira komor, hogy abba akarod hagyni és minél távolabb kerülni tőle, de mellette viszont addiktív, képtelen vagy letenni, mert tudni akarod mi történt, a végére akarsz járni.
A regény központi eleme a víz. Egy tóban történt, ami történt és a víz végigkísér az egész történeten.
Állandóan esik, minden folyik, minden csöpög, nedves és árad, olvasás közben úgy érzed, hogy téged sem kímél ez a közeg, egyszerűen te is megrettensz, ha akár az eső kopogását hallod kintről (hála istennek nem esett, amikor én olvastam:-), akár csak a fürdőszobában csöpög a csap. Engem annyira magába szívott a hangulata, hogy én, aki imádja a víz minden formáját, még egy pohár vizet sem voltam képes meginni olvasás közben.
Erre csak rátesz egy lapáttal főhősünk Carl családi háttere, ami tovább fokozza ezt a komor hangulatot. Az apja elhagyta őket, az anyja masszív alkoholista, aki nem igazán tudja feldolgozni az egyik fia elvesztését és nem tud igazán mit kezdeni a lelkileg megviselt másik fiával. Carl pedig csupán 15 éves. Amikor leginkább szüksége lenne a felnőttek tanácsára és útmutatására, akkor marad majdhogynem egyedül. Ő nem egy megszokott, könnyen szerethető főszereplő. Eleinte nehéz együttérezni vele, hiszen hiába ő a mesélő, inkább csak egy tárgyilagos, érzelemmentes elbeszélést kapunk tőle, de ahogy jönnek vissza az emlékei, úgy lesz egyre szeretetreméltóbb, úgy tudjuk sajnálni őt és szurkolni, hogy legalább körülötte legyen minden rendben.
A történtek viszont részleges amnéziát okoztak nála és a folyamatos bűntudat mellett próbálja Carl összerakni, hogy vajon mi is történhetett; az írónő pedig nagyon élethűen adta át nekünk egy kamasz fiú stílusát és a történet utáni lelkivilágát: ahogy gyötrődik, ahogy retteg, ahogy maga sem tudja, hogy mit csináljon; kétségek gyötrik, hogy vajon ő volt a gyilkos vagy maga is csak áldozat? A bátyja pedig folyamatosan kísérti, lelkiismeretfurdalást okozva a fiúnak – a valóság és a fikció pedig annyira jól keveredik, hogy a történet nagy részében nehéz eldönteni, hogy mi a valóság és mi csak Carl képzelgése.
A regény másik főszereplője pedig a gyönyörű Neisha, a lány, aki szintén ott volt a tragédiánál. Ő sokáig eléggé kettős karakter, nem nagyon tudtam, hová tegyem. Tudod, hogy ő a kulcsa az egésznek, hogy ő az, aki segíthet összerakni ezt a hátborzongató „puzzle”-t és csak Carl az, aki rá tudja venni, hogy segítsen. Az a Carl, akitől a lány eleinte sikoltozva menekül, így végig izgulsz, szurkolsz a fiúnak, hogy sikerüljön a lány bizalmába férkőznie. Neisha kapcsolata Carllal pedig számomra eleinte inkább furcsa, mint szeretetre méltó, ahogy Carlt, úgy őket is csak lassan tudtam megkedvelni együtt.
A regény vége pedig.. egyrészt lezárja a történetet, másrészt viszont valamit hiányoltam belőle. Picit úgy éreztem, hogy a nagy lendület, a nagy feszültség után átugrottunk egy részt, és hirtelen zárta le az író az egészet. Én valami más véget képzeltem volna el a történetnek. Ami talán picit jobban ütött volna.
Összességében imádtam és utáltam ezt a regényt. Imádtam, mert izgalmas volt, feszültséggel teli, mert szerettem a főhőssel együtt rájönni, hogy mi is történhetett és mert egyszerűen képtelen voltam letenni. De mellette utáltam is, mert féltem, borzongtam, rettegtem, mert nyomasztóan hatott rám és egy darabig esőben sem szeretnék mászkálni:-). De azt el kell, hogy mondjam, rég volt olyan könyv, ami ennyire kettős érzelmeket hozott ki belőlem! Aki szeretik a thrillereket és erős lelkűek, azoknak mindenképpen ajánlom, a többiek csak saját felelősségre olvassák!:-)

http://www.kellylupiolvas.com/2014/04/rachel-ward-nem-e…

>!
Zanit 
Rachel Ward: Nem enged a mélység

Kezdem a pozitívumokkal: a borító csodaszép. És részemről ennyi is.
A leírás nagyon felcsigázott, de sajnos a könyv nem váltotta be a hozzá fűződő reményeim.
Unalmas, ismétlődő. Egyszerű, rövid mondatok, semmilyen karakterek.
A jelen idő ismét kifejezetten zavaró volt számomra.
Röviden összefoglalva: nekem nagyon nem jött be.

>!
Andilány
Rachel Ward: Nem enged a mélység

Különleges és borzongató hangulata van a könyvnek, ezért, amikor este elkezdtem, gondolkoztam is rajta, hogy lehet nem ilyenkor kellene olvasnom. Aztán ma délután is teljesen belemerültem a könyvbe, amikor egy motor elég hangosan elhúzott előttünk, én meg a frászt kaptam tőle. És ezt vagy háromszor eljátszottuk. Betoji vagyok, ez van. :) Az elején teljes sötétben tapogatóztam én is, mint Carl, nem tudtam összeállítani a darabkákat, de ahogy haladtunk előre a történetben, úgy kerültek helyükre a mozaik darabok. Nekem is van kiskori kellemetlen emlékem a vízzel kapcsolatban, amin már túltettem magam, de most engem is magával rántott a rettegés, hogy elnyelhet a víz, nem enged a mélység. Még most is a hatása alatt vagyok, kell idő, míg kiheverem.

>!
Shanara
Rachel Ward: Nem enged a mélység

„A regényre az elején a lelki folyamatok leírása, a vége felé a feszített tempó a jellemző, ugyanakkor végig élvezetes és kellőképpen borzongató hatású. Fontos kiemelnem, hogy nem egy szokványos ifjúsági történet, lényegesen több annál.”

"Jó tanács:
– Ha félős vagy, akkor ne éjszaka olvasd!
– Ha nem tudsz úszni, akkor készülj fel, hogy az olvasottak hatása még nagyobb jelentőségű lesz a számodra!
De a legfontosabb: ne hagyd ki a regény által nyújtott élményt és készülj fel rá, hogy ha a történet eleje megragad, akkor a folytatása biztosan magával ránt a mélybe."

Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2014/03/rachel-ward-nem-…

>!
tmezo P
Rachel Ward: Nem enged a mélység

Érdekes történet, fokról fokra haladunk benne, így ismerjük meg egy tragédia előzményeit. Ettől válik izgalmassá, rejtelmessé.
A végkifejlet számomra kicsit csalódás. Ütősebb lett volna, egy másfajta befejezés.

3 hozzászólás
>!
molly_
Rachel Ward: Nem enged a mélység

Nekem a Számok jobban tetszett az írónőtől (meg is jött a kedvem az újraolvasásához). Meg kell hagyni, Rachel Ward a hangulatteremtéshez nagyon ért, és az alapötlet is jó volt, de a második felétől nekem már nem jött be, egyrészt néhol zavaros volt, és a végén vártam volna még valami kis pluszt, csavart, akármit. Másrészt ezúttal talán jobb lett volna, ha kihagyják a misztikumot, és a hallucináció hallucináció marad. A szereplők sem nőttek a szívemhez, jó lett volna legalább egy karakter, akivel tudok szimpatizálni…
Egyszer megérte elolvasni, de amúgy sajnos felejthető.


Népszerű idézetek

>!
Shanara

Honnan tudhatja az ember, hogy mikor kezd megbolondulni? Onnantól már másképp néz ki? Látja a saját szemében az őrületet?

42. oldal (Agave Könyvek, 2014.)

>!
Eryka93 P

Talán nagyon is jó oka volt, hogy mindent elfelejtettem. Talán éppen ezért nem emlékszem semmire. Néha jobb az igazságot elfelejteni.

38. oldal

>!
tmezo P

Az előtérben semmi, csak a makulátlan rend, a nagy üres tér. Unalom ül a helyen elűzhetetlenül, képtelenség innen kitakarítani. Nap nap után kölykök százai ücsörögnek itt egyenes háttal, elgémberedett testtel és aggyal a merev hátú székeiken, lélegzik be a globális fingszagot.

125. oldal

2 hozzászólás
>!
Shanara

Eljön még vajon az idő, amikor a víz egyszerűen csak víz lesz?

193. oldal (Agave Könyvek, 2014.)

>!
Err

Egy mobilban nevek és számok vannak, üzenetek és fotók. Egy mobil az ember életét rejti.

>!
Eryka93 P

A könyvtárnak megvan a maga szaga, sehol máshol nem lehet ezt érezni. Könyvek és por, a fapadló tisztítószerének a szaga. Mind keveredik, és már vissza is repít a múltba, amikor legelőször jöttem ide. Egy teljes terem, ahol csakis könyvek vannak. Totál lenyűgözött. Szerettem ide járni, csak úgy levenni a polcokról a könyveket, nézegetni őket, melyik micsoda.

124. oldal

>!
Styges

Olyan hétköznapi az odakinn elszáguldó világ. Boltok, házak, autók, emberek. Nem ismerős semmi.

12

>!
Shanara

Olyanok ezek a képek az agyamban, mint a lépcsőházat beszövő pókhálók. Törékenyek. Nem szeretnék keresztülgyalogolni rajtuk, és elszaggatni őket. Nem akarom, hogy bajuk essen. Addig akarok a lépcső tövében állni, míg végre összeáll minden. Míg meg nem érzem. Össze fog állni, érzem.

14. oldal (Agave Könyvek, 2014.)

>!
Err

Az utolsó szavakat már a szájába mondom bele, mert rám hajol, és megcsókol. Magába szívja, lenyeli a szavaimat, és egy pillanatra megint eltűnik a világ.


Hasonló könyvek címkék alapján

Sarah Pinborough: 13 perc
Victoria Schwab: Egy sötét duett
Amy Plum: Álomfogó
Kathy Reichs: Virals – Kincsvadászok
Anthony Horowitz: Mély vízben
J. M. Darhower: Sempre – Mindörökké
J. R. Johansson: Álmatlanság
Alyson Noël: Riválisok
Barry Lyga: Gyilkosokra vadászom
Sara Shepard: Pretty Little Liars