Az ​örökkévaló (Számok 3.) 46 csillagozás

Rachel Ward: Az örökkévaló Rachel Ward: Az örökkévaló

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​Káosz után, 2029-ben Adam és szerettei otthontalanul kóborolnak a világ romjai között. A városok nagy része elpusztult, a hírközlés megbénult, az emberek többsége átmeneti táborokban él, nyomortól és betegségektől sújtva.

Adamre azonban szinte mindenki emlékszik: a sebhelyes arcú fiúra, aki évekkel korábban megjósolta a katasztrófát. Ő viszont inkább menekülne a kéretlen hírnév elől, és az emberek elől is, hogy ne kelljen a szemükbe néznie… Mert mindenkinek van a szemében egy szám – egy dátum. Életük utolsó napjának dátuma. Adam pedig látja, érzi a halált… E nyomasztó teher mellett ők ketten Sarah-val egy másik titkot is cipelnek: a lány gyermeke, Mia a két évvel korábbi katasztrófa idején új számot kapott, Adam dédnagymamájának a számát. Ezzel ugyan megmenekült a korai haláltól, ám rejtély, hogyan történhetett meg a csere, miféle erővel bírhat a kislány, s vajon képes lesz-e azt kordában tartani.

Mindennek tetejébe felbukkannak a kormány emberei, akik… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2011

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Főnix Nova Főnix Könyvműhely

>!
232 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155632921
>!
200 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789637051524 · Fordította: Bajkán László

Kedvencelte 6

Most olvassa 2

Várólistára tette 35

Kívánságlistára tette 35

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Lanore P>!
Rachel Ward: Az örökkévaló

Lehet, hogy olvastam már fantáziadúsabb, érdekfeszítőbb, pörgősebb könyveket, de a Számok sorozat mégis a kedvencemmé vált, különleges helyet foglal el a szívemben. Az írónő stílusa, karakterei egyszerűen nem tudnak hidegen hagyni, a sötét, egyedi hangulat mesterének tartom. A második rész után itt tovább folytatódott Sarah, Adam és Mia története: kiderül, hogy a kislány képessége sokkal fontosabb, mint gondolták volna, és erre a kormány is felfigyel. Mindössze pár nap eseményeit foglalja össze Az örökkévaló, de bővelkedik izgalmakban. Váltott nézőponttal, hol Adam, hol Sarah fejébe láthattam bele, néhány pillanatra még a múltból is láthattam pár emléket, Jem-mel, és Dédi-vel kapcsolatban. Sajnos nem kaptam minden kérdésemre választ, pár dolog nyitott maradt, de a lényeg így is nyilvánvaló volt: Adam és kis családja mindent megtesznek egymásért, olyan kapocs van köztük, ami hihetetlenül ritka és egyedülálló, nekem ez tette felejthetetlenné a sorozatot. Őszintén remélem, hogy lesz még alkalmam olvasni Rachel Ward-tól, azt pedig még jobban, hogy a következő könyveiben nem lesz ilyen mennyiségű elütés, hiba…

4 hozzászólás
Err>!
Rachel Ward: Az örökkévaló

Ez volt a legrövidebb és egyben legpörgősebb rész.
Igaz arra a kérdésre nem kaptunk választ,hogy mi is történt London-al, és hogy egyáltalán mi van a világ többi részével. Ezt hiányoltam azért. De amúgy tetszett. Ez a kötet is és az egész sorozat. Megszerettem ezt a kis családot. :)
Örülök, hogy végül elolvastam őket, a lehetőséget pedig köszönöm @Lanore-nak! :)
Igazán elgondolkodtató sorozat.

1 hozzászólás
Roni_olvas>!
Rachel Ward: Az örökkévaló

Sokszor elmondtam már, hogy mennyire különlegesnek tartom ezt a könyvet, ezt a sorozatot, Rachel Wardot mint írót. Ám most fogalmazódott és formálódott meg bennem igazából az, hogy miért is: azért, mert Ward elsősorban nem egy fantasyt, nem csak disztópiát írt. Ward a könyveiben a való világot festi meg, a kényes és érzékeny témákat helyezi középpontba, ám mindezeket olyan csodálatosan és érthetően rejti el egy komor és érdekfeszítő természetfeletti téma mögé, egy katasztrófákkal sújtotta világba, hogy ezek erős és fájó éle eltompul és megszelídül a borzalmak mögé bújva. Így aztán nyíltabban, bátrabban taglalhatja őket, s tökéletes észrevétlenséggel, mindenféle rátukmálás és érezhető kioktatás nélkül közvetítheti azokat az üzeneteket, melyet célul tűzött ki magának.

Azt hiszem, ez az utolsó, záró kötet ezeknek a céloknak mintegy az összefoglalója. Kevésbé jelentős és drámai, mint az első két rész, viszont lendületében, feszített tempójában messze megelőzi az előző kötetek ráérősebb, kifejtősebb tempóját. Esemény eseményt követ, hihetetlen sebességgel váltják egymást az történések, a nézőpontok, már-már azt éreztem néha, hogy túlságosan is gyorsan és nincs is idő felfogni az okokat, a motivációkat.

Talán éppen ezért a kötet egész hangulata is rémisztőbb, sötétebb, naturisztikusabb, már-már thrillerbe hajló kísértetiességgel.

Ragyogó írói fogás és az olvasó szempontjából is szívmelengető az a megoldás, amellyel az írónő visszakanyarodik az első kötet eseményeihez – mintegy keretbe foglalva az egész sorozatot. Nemcsak Jem alakjának újbóli felidézésével, hanem Bath-nak mint helyszínnek a visszatérésével, régi hangulatok megújításával. Olyan jelenség ez, amellyel még soha, egyetlen sorozat esetében sem találkoztam, pedig nagyszerű és kiváló lezárása egy könyvfolyamnak.

S bár maradnak megválaszolatlan, nyitott kérdések – pl. Saul kiléte, csoportjának hovatartozása, a kormány szerepe stb. –, azt hiszem, el kell fogadnunk, hogy néhány kérdés örökké homályba vész és megválaszolatlan marad.

Mindezzel együtt továbbra is fenntartom, hogy a Számok sorozata az egyik legmélyebb, legtöbb mondanivalót és üzenetet közvetítő ifjúsági regényfolyam, amellyel valaha is találkoztam, s minden őt ért kritika és ellenvetés ellenére a fiatalságot érintő problémákat és kérdéseket az egyik legvalóságosabban és legnyíltabban taglaló történetsorozat.
Saját magam részéről megemelem a kalapom Rachel Ward pszichológiai és pedagógiai tudása előtt és kívánom, hogy sok hasonló történettel próbálja ráterelni az ifjúságot a helyes útra.

Bővebben a linkeknél!

Destinee>!
Rachel Ward: Az örökkévaló

Nagyon szerettem ezt a trilógiát :)

https://www.youtube.com/watch…
Imagine Dragons – Demons
„Look into my eyes, It's where my demons hide…”

Briza>!
Rachel Ward: Az örökkévaló

Hú, ez a rész visszavezet a kezdetekhez. Te gondolkodtál már azon kinek a gyermeke lehetett Jemma? Ebben a részben már Gemma néven idézik fel, most akkor hogy is van ez? Bár az egyik fejezet címének elírás után már semmin nem kéne csodálkozni. Kitől örökölhette a számok érzékelésének képességét? Szóval addig én sem agyaltam ezen, míg fel nem bukkant az örökkévaló. A könyvből nem is derül ki, de nálam tovább folytatódott a történet.
Már megint a jól bevált recept: egy kismama, a különleges képességű dédi valamiképp most is felbukkan, és persze a számok, ismét meg kell valakit menteni egy különleges csavarral. Épp ez benn a zseniális, hogy a számokat ismerve sem tudhatod ki is lesz az. Kicsit elszaporodtak a különleges képességek…
A végkifejlet pedig kegyetlenül izgalmas és ijesztő.

NySara95>!
Rachel Ward: Az örökkévaló

A legeslegfontosabb dolog ebben a könyvben, az a bizalom és a szeretet. Adam és Sarah kis családja mindennél fontosabb számukra, legalábbis születendő gyermekük és Mia (nekem hiányzott, hogy annyira Sarah nem akadt ki, hogy az öccseit ott kellett hagyniuk, nem kesergett túl sokat rajta), és persze az egymás iránti érzelmeik is. És bár a cselekményt felhoztam, mint zseniális, folyamatosan mozgó kereket, néhol kiszámítható volt. Ám ha az ember ettől próbált elvonatkoztatni, és csak élvezni, ami történt, akkor nem zavarta. Így tettem én is.

Számomra ez a sorozat egy külön kincs. Az első részét véletlenül szereztem meg, és azt hittem, szörnyű lesz. Nem hallottam róla azelőtt, pedig a legtöbb könyvről, ami a kezembe kerül, már olvastam/hallottam ezt-azt. De erről semmit. És aztán az egész világa, az egész jövőképe elvarázsol! Semmi különleges szerkezet, ami távol lenne a mostani valósától, semmi űrlények, csak egy lány (majd később fiú), aki látja a számokat az emberek szemében. És olyan az egész, mintha tényleg valaki mesélné a történetet. Nem kitalálná, mesélné. Mintha ott lett volna maga a szerző is, és leírná az élményeit!

Bővebben: http://akonyvkotelez.blogspot.hu/2014/02/rachel-ward-sz…

ggizi>!
Rachel Ward: Az örökkévaló

Ez egy nagyon jólsikerült lezárása volt ennek a szuper kis sorozatnak. Mivel az egészet ilyen komor, kilátástalan, világvége hangulatú légkör lengte be, nehezen tudtam elképzelni, hogy fordulhatna át, valami nyugodtabb, biztonságérzettel telibb közegbe vagy akár bármilyen pozitív végkicsengésbe. Az egész könyvet végigkísérte ez a nyomasztó, tehetetlenség érzet, ahol minden a túlélésről szól, és a végjáték is nagyon izgalmas és érdekes volt, ahogy a számokkal játszottak.

Marée_Noire>!
Rachel Ward: Az örökkévaló

Méltó befejezése a trilógiának: érdekes, fordulatos, szeretetteljes; és most hiába tűnik úgy, mintha kliséket puffogtatnék, akkor is ilyen. :) :)
Túl sokat nem tudok írni róla, hiszen szinte minden mondatommal spoilereznék, úgyhogy csak annyit, hogy vakon beletaláltam a százas körbe, mikor megvettem minden előzetes ismeret nélkül a három könyvet egyszerre. Csak mert Nickelback szólt a fejemben tőle. ;)

kormix P>!
Rachel Ward: Az örökkévaló

Lényegében ott folytatódott a történet, ahol az előző rész végén félbeszakadt, egy-két unalmas, szimpla túléléssel eltelt év maradt ki. Adam, Sarah és a többiek nomádként élnek, a világ helyzetéhez képest már-már kényelemben, azonban nyilván nem tart sokáig az öröm, ugyanis Adam túl fontos képességgel bír, valaki pedig túl gonosz terveket dédelget és szüksége van Adamre, az ő képességére.
Egy (sokáig) kilátástalannak tűnő helyzetbe kerülnek a szereplők, ráadásul a szerző továbbra is fenntartja a korábbiakban már mesterivé fokozott, borzasztóan nyomasztó légkört, így egy ponton spoiler, elképzelésem se volt, hová fognak kifutni a dolgok. Leszámítva persze Sarah újabb rémálmát, hiszen jól tudjuk már, hogy ha valami, az valóra válik, így vagy úgy.
Ami a végjátékot illeti, voltak pozitív és negatív aspektusai is: Ward ismét hozzányúlt a számokhoz és a képességekhez, de sajnos kicsit túl is misztifikálta őket, hirtelen túl sok dolog történt egyszerre, nekem ez nem tetszett annyira. Saul pedig akármilyen jó főgonosz akart lenni, számomra kicsit egysíkú maradt, habár az minden problémámat elfelejteti, hogy spoiler.
Teljesen elégedett ezzel a résszel sem vagyok, lényegében ugyanazt hozta, amit az előző kötet, az elsőhöz képest nekem így ez is messze elmarad. Annak ellenére, hogy a kapcsolódási pontnak nagyon örültem, ez okos húzás volt a szerző részéről. Annak örülök, hogy elolvastam a sorozatot, már túlságosan régóta szerettem volna megismerni a folytatást, de mindent egybevetve maradok az első rész hű rajongója, a folytatásokról pedig jobbára hallgatok.

Mazsidrazsi>!
Rachel Ward: Az örökkévaló

Annyira nem tudom ezt a könyvet hova tenni. Az első két részt imádtam, érdekes volt és új. Ez se lett volna olyan rossz rész, ha a nagyon sok elütési hiba, és az egyik fejezetnél a névelírás nem vesz el az élményből olyan sokat. Emiatt teljesen élvezhetetlenné vált az olvasás.
Adam furává vált, Sarah bezárkózott, Mia pedig nagyon érdekes volt. Egyedül a váltott szemszög miatt tudtam végigolvasni. Túl sötétnek, komornak és zagyvának éreztem nagy részben. Nem tudom, rossz volt így lezárni egy sorozatot.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

Roni_olvas>!

Mindig csak egyetlen nap…egy újabb nappal hosszabb csak az élet, csak ez az egy nap van nekünk, csak ez az egy nap éltet. Csak a mai nap számít igazán

182. oldal

ggizi>!

Rettegtek, nem tudták, mit kell tenniük. Nem tudtak mit kezdeni magukkal X-box és síkképernyős TV nélkül. De együtt azóta sok mindent megtanultunk: csapdát állítani a nyulaknak, fát gyűjteni, tüzet rakni.

ggizi>!

Az otthon nem egy hely, Sarah. Az otthont az emberek jelentik, akik melletted vannak. És mi itt vagyunk egymásnak. Mindenünk megvan, amire szükségünk van.

Pömpilla>!

Olyan élet volt ez,amiről csak álmodnak az emberek…Velejéig romlott. Elviselhetetlen.

35. oldal, 2029. február - Sárkányok az erdőben, Sarah


Hasonló könyvek címkék alapján

Alexandra Bracken: Sötét örökség
Estelle Brightmore: 13. napon
Robin O'Wrightly: Város a föld alatt
Tahereh Mafi: Ne engedj
Susan Ee: World After – Túlélők világa
Patrick Ness: Háború a békéért
Philip Reeve: Setét Puszta
Stephanie Garber: A soha többé balladája
Fróna Zsófia: Démonok közt
Mo Xiang Tong Xiu: A démoni kultiváció nagymestere 2.