Jem tizenöt éves, londoni lány, zűrös kamasz. Mióta az anyja kábítószer túladagolásban meghalt, egyik nevelőszülőtől a másikhoz kerül. Tudja, hogy semmi sem tart örökké, sőt egészen pontosan tudja, meddig tart ez az egész. Nem létesít kapcsolatot az emberekkel, próbál nem a szemükbe nézni, és őrzi a titkot már tizenöt éve. Mindenkinek van a szemében egy szám, de gondolom én vagyok az egyetlen, aki ezt meg is bírja látni. Amúgy, én se csak úgy egyszerűen látom őket, persze, hanem valahogy ott vannak. A levegőben vannak. Vagyis inkább úgy belülről jelennek meg nekem. Érzem ezeket a számokat. Valahol a szemem mögött érzem meg őket. De azért ott vannak, tényleg. Nem lényeg, ha nem hiszel nekem, attól még ott vannak. És tudom is mit mutatnak. Akkor értettem meg, amikor az anyám meghalt. London egyik külvárosi negyedében szegődik Jem mellé Spider, a nyurga és izgága fekete srác, aki megpróbál a társa lenni. De el lehet-e mondani valakinek végre a számok és a halál titkát? Mi történne,… (tovább)
A menekülés (Számok 1.) 172 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2009
Tagok ajánlása: 16 éves kortól
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Főnix Nova Főnix Könyvműhely
Kedvencelte 13
Most olvassa 10
Várólistára tette 129
Kívánságlistára tette 84
Kölcsönkérné 9
Kiemelt értékelések
Nagyon nehéz témát dolgoz fel, de a nyersesége ellenére hűen tükrözi a fantasyval kevert valóságot.
A „zűrös” fiatalok pusztító élete, teljesen visszatükröződött a cselekmények által.
Egy 15 éves lány, mély fájdalmakkal, magánnyal tűzdelt, kirekesztett élete mutatkozik meg, melyben egy olyan adottságot titkol, ami áldás és átok is egyben.
A két főszereplő viszonylag lassú folyású kapcsolata, felszínre hozott bennem egy erős düh és kicsit agresszív érzést, mely jelen pillanatban a passzivitásig fajult, Elég nehéz megfogalmaznom miért érzek így. Talán az elkeseredés beszél jelenleg belőlem, vagy csak a tudat, hogy hány fiatal van kitéve ezen eseményeknek nap, mint nap.
Maga a cselekmény szál, a történet lefolyása, a karakterek színessége élvezhető volt, ezért is tudtam ilyen ütemesen haladni vele.
Viszont nem ér öt csillagot számomra, és a négyet is alig.
Nem fogom folytatni, mert érzem nem jót vált ki belőlem és most nem azt az időszakomat élem amikor ilyen könyveket kell olvassak.
Érdekes volt és egynek elment. A vége pedig, nem csodálkozom ilyen lett, a folytatás pedig evidens.
2022/66, otthoni polc, 67/162 eddigi értékelés
A trilógiából a két folytatást már korábban olvastam. Nem nagyon emlékszem rájuk, csak arra, hogy anno tetszettek, ez az első kötet a leginkább cselekményhiányos a három közül – és most úgy gondolom, a sorozat legjobb kötete is ez. Ugyanis ragyogóan van megírva.
Az alapötlet szenzációs (a különleges képességű főhős látja annak a halála időpontját, akinek a szemébe néz), de a cselekmény tényleg nagyon szűk. Minimális az akció, az alaphelyzet a lélektani oldalra van kihegyezve, és ez lehet az oka a viszonylag alacsony értékelésnek is.
Az első (nagyon lassú) egzisztencialista harmadban megismerkedünk a családi-iskolai-közösségi beilleszkedés nehézségeivel. (Nyugodtan képzeljünk egy Zabhegyezőt a sorok mögé.) A második harmad meneküléstörténet, de valami piszok jól megjelenítve, csak a legnagyobbakhoz mérhető (Household vagy éppen https://moly.hu/konyvek/nalini-singh-shards-of-hope ). A befejezés pedig a konszolidáció, ez is nagyon szépen megírt. A főhősünk végre beszél, és van is mondanivalója…
Hangulati könyv, de ha érzelmileg/tartalmilag azonos hullámhosszra kerül az Olvasóval, akkor különleges élményt ad. Látom, hogy a Goodreads szerint a szerző első könyve, hát le a kalappal. Csak bámulom a visszafogottságát, hogyan tudott ellenállni a csábításnak, az alapszituációból adódó rengeteg kibontási/hangsúlyozási lehetőségnek. (Még akkor is, ha esetleg rögtön folytatásokban gondolkodott.) És kicsit sajnálom is a szerzőt: ha valaki az első könyvvel beérkezik, annak nagyon nehéz feljebb lépnie…
Update: Rendkívül megosztottak az értékelések, ennek leginkább az lehet az oka, hogy aki az alapötletből kifejtett (akciódús) sci-fit vár, tulajdonképpen csalódik. Másképpen fogalmazva: a regényt nem „könnyű”, hanem „nehéz” könyvként kell olvasni, egyfajta SF Zabhegyező-ként. spoiler
Öhm………….Öhm………….Hát ez………..nagyon jó volt! Igazság szerint nem egy ilyen trágár szavakkal teli könyvre számítottam,hanem egy sokkal vissza fogottabb!Sokkal kulturáltabb könyvre számítottam! De amit kaptam az teljesen bemutatott egy 15 éves lányt,aki nem is kicsit,de átlag alattibb! Mindig megtudtam döbbenni ezen a könyvön! Kezdve onnan,hogy spoiler Számomra ez a könyv teli volt tanulsággal és újdonságokkal! Sohasem gondoltam volna,hogy egy fekete csávó és egy fehér lány furcsa,de még is szíveket facsaró szerelméről fogok olvasni! De ez megtörtént és nem bánom!♥♥
Érdekes témát boncolgat a könyv.
Én is már többször gondolkodtam rajta, hogy vajon, ha lenne rá lehetőség, szeretném-e tudni a halálom dátumát?
Jem-nek egy ilyen adottsággal kell együtt élnie, (látja mások számát) nem csoda hogy olyan lett amilyen.
De aztán jött Spider és az élete megváltozott.
Nagyon bírtam őket együtt.
Az egész történet nagyon tetszett nekem.
Nem egy nagyon pörgős story de engem ez nem zavart. Említettem már pár értékelésemben, hogy nekem tetszenek az ilyen „vándorlós” történetek. Egyáltalán nem untatnak.
Végig jelen van a szomorú hangulat a könyvben, amiatt ami Spider-ről kiderül, meg a remény is, hogy hátha lehet ezen változtatni. Hogy végül mi lesz.. azt természetesen nem árulom el. :D
A legvégén lévő dolgot már előre lehetett sejteni, legalábbis én tudtam, hogy ez lesz, az utolsó mondatból megtudottakra is rájöttem picivel előtte.
Anélkül, – meg végül is, így is – simán elmenne egy részesnek is a könyv. De természetesen folytatni fogom, főleg így, hogy a százalékokból azt látni, hogy egyre jobb lesz a sorozat. Bár, azt nem értem, hogy ez a kötet miért van csak ennyi %-on.
Na mind1.. lássuk azokat a folytatásokat. :)
A könyvnek leginkább az egyedisége tetszett. Annyira eltalálta az írónő Jem stílusát, hogy nehéz volt nem azonosulni vele. Igazán életszerű képet kapunk arról, hogy milyen nehéz sorsú fiatalnak lenni, milyen érzések és gondolatok kavarognak bennük a világgal kapcsolatban. Amit csak bonyolítanak a Számok. Bevallom, kicsit mást vártam a könyvtől (talán a fantasy és a sci-fi címke miatt), de nem vagyok csalódott, mert tetszett Jem karaktere és az általa képviselt fiatalok megismerése. A hab a tortán pedig Spider volt, aki igazán egyedi figura, s bár az életben nem lennénk haverok, de a könyv lapjain valóban megkedveltem. Általuk egy számomra szerencsére nem nagyon ismert világba kaptam betekintést. Amire nincs megoldás, de létezik kiút.
Különleges könyv volt ez, minden értelemben. Az alapötlet nagyon tetszett, és elgondolkoztam rajta, vajon én örülnék-e egy ilyen „áldásnak”, mint ami Jem-nek jutott… a válasz természetesen nem, nem tudnék ezzel a képességgel együtt élni, és látni, hogy melyik szerettem mikor hal meg… Jemet és Spidert megszerettem, és azt hiszem, értettem is őket, a szó legigazibb értelmében… két gyerek, akik magányosak, sok dolgot átéltek már, és most együtt próbáltak elmenekülni a problémák elől. A fogalmazás nyers volt, szókimondó, tele káromkodásokkal, de ezen nem is lehet csodálkozni, ha belegondolunk a helyzetükbe, és abba, hogy tulajdonképpen az utcán nőttek fel, afféle „kulcsos” gyerekként, akik szívesebben lógnak a kanálisok partján, mint bárhol máshol. A végére az üldözés már egy elfuserált akciófilm-jelenetre emlékeztetett, az a rész egyáltalán nem volt valóságos, és emiatt került levonásra egy csillag. De azért, ahogy az lenni szokott, az utolsó oldalra bevitt az írónő egy olyan csavart, hogy azonnal olvasni akarod a folytatást… szóval ide vele :)
Ajj istenem, miért, miért kellett ez a végére?!
Nekikezdtem. Azt vártam, hogy borzalmas lesz, de kellemesen csalódtam. Nem egy Tolstoy, de kikapcsolt, és a sok tömeggyártmány könyv között azért egyedi, és ez tetszett benne. Voltak néhol a mondatokban logikai bakik, de elnéztem fölöttük, a vége se hepiend, de épp ez a jó.
Egy dolgot leszámítva.
Miért érzi úgy minden író, hogy kell egy „öt évvel később” vagy valami hasonló? Nem, nem! Elrontja! Csöpögős, nyálas és blöaeee! Na, ezért ment le az az egy pont!
*duzzogva bevonul a sarokba és dacol a természettel a kis fejében*
Bővebben: http://akonyvkotelez.blogspot.hu/2012/10/rachel-ward-sz…
Huhh, furcsa volt annyi év után újraolvasni ezt a regényt. Emlékszem, középsuliban megkaphattuk ingyen a könyvet, ha cserébe olvasás után kitöltöttünk egy kérdőívet a történettel kapcsolatban. Akkoriban közel sem olvastam annyit mint most. Jobban is tetszett valamiért, másodjára már nem nyűgözött le annyira.
Most már látom a hibákat, amiket régen nem vettem észre. Visszagondolva nem is értem, hogy kaphattunk a suliban egy ilyen trágár nyelvezetű könyvet, fura. :D
Bár ebben az esetben a rengeteg káromkodás valamilyen szinten azért érthető, mert hogy meglehetősen zűrös kamaszokról van szó. Az alapötlet érdekes, az eredmény pedig elég egyedi lett, de a karakterekkel nem voltam kibékülve. Mindenesetre már várom, hogy a cliffhanger után végre olvashassam a második kötetet, hátha Adam szimpatikusabb lesz.. Rachel Ward sajnos eddig még nem tudott olyan karaktert produkálni, akit kedvelnék. :D
A fülszöveg és a címkék alapján másra számítottam, bár ez nem a könyv hibája… Kissé vegyes érzelmekkel fejeztem be az olvasást. Az alap ötlet igazán érdekes: adott egy tinédzser, aki mások szemében látja a haláluk napjának dátumát. Az egész konfliktus lényegében ezen alapul, de a cselekmény helyett sokkal inkább a lélektani szemponton van a hangsúly. Hogyan dolgozza fel mindezt és az ebből fakadó problémákat egy tizenöt éves lány? A család és a barátok hiánya, magány és elzárkózás, bizalom és bizalmatlanság, tehetetlenség és vágy egy újélet után… Eleinte igazán élveztem az olvasást, hitelesnek éreztem a magányos Jem életének és érzelmeinek leírását, majd összebarátkozását és menekülését Spiderrel. Nehéz témát választott az író és sikerült jól átadnia. Lassú folyású a cselekmény, de a végére úgy éreztem, nem kap elég nagy figyelmet a fantasztikum, a számok, mint amennyire az események megkívánták volna. Kicsit olyan, mintha két külön történet lett volna akarata ellenére egybegyúrva. Az egyik egy sci-fi / fantasy, a másik pedig egy nagyon is valós lélektani, társadalmi problémákat feszegető mű. A folytatást azért elolvasom, kíváncsi vagyok, mit hoz ki belőle az író.
Népszerű idézetek
– […] A halál normális dolog. Nem tudom, miért kell mindenkinek falra mászni tőle. Ezzel egyszer mindenkinek szembe kell nézni, nem? A legtöbb ember már átélte azt, milyen elveszíteni valakit, mégsem beszélnek róla.
184. oldal
Először megszoksz valakit, aztán elkezded kedvelni,meg minden, aztán meg lelép. A végén mindenki lelép…
A sorozat következő kötete
Számok sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Alexandra Bracken: Sötét örökség 85% ·
Összehasonlítás - Estelle Brightmore: 13. napon 57% ·
Összehasonlítás - Robin O'Wrightly: Város a föld alatt 95% ·
Összehasonlítás - Stephanie Garber: A soha többé balladája 96% ·
Összehasonlítás - Fróna Zsófia: Démonok közt 96% ·
Összehasonlítás - Leigh Bardugo: Crooked Kingdom – Bűnös birodalom 95% ·
Összehasonlítás - Mary E. Pearson: Az árulás szépsége 94% ·
Összehasonlítás - Soman Chainani: A király esztelen 93% ·
Összehasonlítás - Stephanie Garber: Legendary 92% ·
Összehasonlítás - Gail Carson Levine: Elátkozott Ella 92% ·
Összehasonlítás