Egyetlen ​méreg (Egyetlen 2.) 87% 275 csillagozás

Csodálatos történet. Nem egyszer hatolt egészen a lelkemig, csak azért, hogy megmozgassa az érzéseimet.
Igazán élni talán valóban csak szenvedéllyel érdemes. Az élet – a zene – szenvedéllyel válik lélegzővé. Emlékezetessé.
Ez a könyv pedig nincs híján szenvedélynek, kitartásnak, bátorságnak, megbocsájtasnak. Az újrakezdés lehetőségenek.
Mindig kezdhetünk egy új történetet, mindig változtathatunk a kezdő szólamon.

Bővebben: http://irasaimtarhaza.blogspot.com/2016/05/rachel-van-d…

Imádtam! Rachel fantasztikusan ír, mindig képes mélyen megérinteni a szavaival.
Gabe és Saylor története gyönyörű *-* Annyira csodás, igaz és hihetetlen egyben… nem találok szavakat.
Gabe már az első részben teljesen belopta magát a szívembe, itt pedig csak megerősítette, hogy miért is imádom annyira. Még egy ilyen romantikus lelkű, csupaszív srácot, aki képes ennyire szeretni, ritkán lát az ember. Olyan szép volt, ahogy a Hercegnővel bánt, mindig könnybe lábadt a szemem.
Tetszett a Gabe és Weston között kialakult nagy barátság. Nagyon édik voltak együtt :D
Ami Saylort illeti, imádom a csajt! Tudom, hogy már mindenre ezt mondom, de ezt a könyvet, a szereplőket, a történetet csak imádni lehet. Saylor egy igen talpraesett csaj, sikerült nagyon megkedvelnem. A sírása nem zavart, mivel azt hiszem fordított helyzetben én is ennyit bőgtem volna.
Egyik kedvenc részem a könyvben a közös zongorázás. Egyszerűen mesés volt. És a vége is… ^^
Azt hiszem új kedvencet avatok.

Egy igazán megható történetet kaptunk ismét az írónőtől. Gabe-nek is megvan a maga keresztje, már négy éve cipeli, és lassan összeroskad a súlya alatt. Még a legjobb barátja, Wes előtt is titkolózik, aztán egy véletlen találkozás mindent megváltoztat. Saylor nagyon szimpatikus hősnő. Önzetlen és segítőkész. Még arra is hajlandó, hogy osztozzon Gabe-en Hercegnővel. Megérti és támogatja a fiút. Persze fura, hogy Gabe spoiler. Igazi papirzsepit igénylő történet, viszonylag pozitív befejezéssel.

25 perc. Ennyi ideje tettem le a könyvet. Ennyi idő alatt keltem ki az ágyból, mosakodtam meg, öltöztem fel és ittam meg az első kávémat. Ennyi idő alatt általában összeáll a fejemben egy vázlat egy értékeléshez. Az agyam azonban ma nem állt rá az általábanokra. Csak kattog és kattog egyfolytában, és próbálja feldolgozni és magába fogadni ezt a hihetetlen nagy érzelem-áradatot, amit ez a könyv rázúdított…

Egyvalamit azonban bizton állíthatok:
„Gabe maga a vihar, ami úgy kapott el, hogy nem volt nálam esernyő.” ♥

„A halál és a szerelem az a két dolog, ami úgy létezik a világban, hogy képes megváltoztatni életünk folyását, a sorsunkat. Vagy előrelendítenek, vagy megbénítanak. Végül a döntés mindig a miénk.”

Igazából nem tudom, hogy most mit is érzek. Annyira vártam, hogy olvashassam, és nem azt kaptam, amire vágytam. Az első részt sokkal, de sokkalta jobban szerettem, Gabe és Saylor története annyira furcsa volt. Valahogy nem tudtam „elfogadni”, és ne kérdezzétek miért, én magam sem tudom. Nem tudom elmagyarázni, hogy mit érzek, hogy milyen volt a könyv, teljesen össze vagyok zavarodva. Nem fogok hosszú sorokat írni, mert nincs mit mondanom. Hogy tetszett-e a könyv? Gőzöm sincs. Annyit viszont tudok, hogy nagyon megható volt. spoiler Gabe és Hercegnő története jobban megfogott, mint Gabe és Saylor-é. Az ő szerelmük annyira valószínűtlen volt. Az egyik pillanatban veszekedtek, aztán meg csókolóztak. És így kezdődött minden. Ami nekem teljesen furcsa volt… Mint ahogy említettem, az első részt sokkal jobban szerettem, ám még sincs szívem lehúzni a könyvet. Talán ha egyszer újraolvasom, akkor sikerül valami értelmes értékelést írnom. De most nagyon kuszák a gondolataim.

Azt reméltem, hogy ez jobb lesz, mint az előző rész. Fogalmazzunk úgy, hogy mást vártam, de végül jobban is tetszett, mint az Egyetlen. A történetvezetést egy kicsit csapódónak éreztem, de már nagyon kíváncsi voltam, mi rengette meg 4 évvel korábban Gabe világát. Rendesen megsajnáltam. Sejtettem, hogy valami nagy tragédia az oka. Az írásmód szerintem szép volt. Összességében a karakterek is tetszettek. Az együtt zenélős, zongorázós jelenetek nagyon betaláltak, de azt hiszem, a könyv legnagyobb pozitívuma számomra ezek a zenével kapcsolatos gondolatok és érzelmek voltak. A zene fontos alapjául szolgált a történetnek.
Ami viszont egyáltalán nem tetszett, spoiler Most is annak érzem. Fogalmam sincs miért.
Saylor-t egy fokkal jobban megkedveltem, mint Gabe-et. Az eredeti borító viszont klasszisokkal jobb, de mi ez a borító? Simán elsiklanék mellette. Észre se venném, annyira semmilyen. Meg kellett volna hagyni az eredetit.

Már a sorozat első része is nagyon tetszett, kisebb hibái ellenére is, de az Egyetlen méreggel beírta magát a szerző a kedvenceim közé. Kétségtelen, hogy az első részben megismert Gabe karaktere szinte kiabált a saját könyvért, nem volt olvasó, akinek ne keltette volna fel az érdeklődését ez a balhés, tetovált rosszfiú. Rachel Van Dyken nagyon jó érzékkel megáldva, igazi karakterközpontú történetet tár elénk a második részben. Itt vannak a korábban megismert barátok, Wes és Kiersten, valamint Lisa, akik mint egy valódi kis család támogatják Gabe-et. Különösen Wes bölcs tanácsait élveztem, aki mint egy igazi terapeuta, meghallgatta és segítette a legjobb barátját. Mert nem lehetett nem észrevenni, hogy valami baj van Gabe-el. Hiába próbálja magára erőltetni a mosolyt és a gondtalanságot, ez egyre nehezebben megy. Hatalmas terhet cipel a vállán, súlyos titkot a múltjából, ami miatt teljesen megváltoztatta a személyiségét. Az olvasók már a regény elején szembesülnek ezzel a titokkal, és elindul az a bizonyos érzelmi utazás, ami rabul ejti a szívünket a new-adult regényeket olvasva.
Gabe küzd a démonaival, olyannyira magába zuhanva, hogy még a boldogság lehetőségét is kizárja az életéből, mondván, hogy ő azt nem érdemli meg. A lelkiismeret furdalás és a tehetetlenség mérgezi belülről, cseppenként adagolva a boldogtalanságot. Pedig ott van az orra előtt Saylor, az ártatlan, szépséges elsős lány, aki maga is problémákkal küzd, mindenképp meg kell szereznie az ösztöndíját, a családjának szüksége van rá. A zongorajátékában azonban nincs elég szenvedély, és ez nagy hátrány a vizsgákon. Gabe segít neki, hiszen benne viszont dúlnak az érzelmek, veszteség és fájdalom versenyzik egymással a lelkében. Hiába szikrázik közöttük a levegő, Gabe undok és szarkasztikus a lánnyal. Saylor viszont nem adja fel, és lassan megpróbálja lebontani Gabe szíve köré épített falakat.
Gabe titka szívszorító, mélyen megrázó, nem lesz ennek a könyvnek olyan olvasója, aki egy nagy csomag papírzsepi nélkül megússza.
Bővebben: http://www.kellylupiolvas.com/2015/09/rachel-van-dyken-…

Még mindig nagyon szeretem Rachel Van Dyken stílusát, ez a történet is teljesen magával ragadott és egyszerűen imádtam. *-*
Nem gondoltam, hogy ilyen szörnyű titkokat őriz Gabe, de vérzett érte a szívem. Álarcot mutat a világ felé, míg legbelül haldoklik. A múltja szenvedéssel teli, kevesen vannak mellette, akik tényleg szeretik és támogatják. Saylor és ő nem is különbözhetnek jobban. A lánynak se volt egyszerű élete, de ő erős tudott maradni a nehéz körülmények között is és keményen küzd, hogy megtartsa ösztöndíját és megszerezze a diplomáját.
Annyira szeretem az ilyen találkozásokat, mint az övék volt. Véletlenül botlanak egymásba, Gabe adja a nőcsábász énjét a félénk lány előtt, de mindkettejükben megmozgatott valamit a másik. Egészen a végéig nem tudtam, hogy pontosan milyen befejezésre vágyok, hogy igazán boldog legyek, de azt kell mondjam teljesen elégedett vagyok. Egy ilyen történetnek ilyen különleges befejezés kellett.
És a kedvencem ebben a könyvben is az, hogy minden fejezet elején egy rövidke idézetet van, amik mindig olyan gyönyörű gondolatokat foglalnak magukban. :)) Nagyon vártam Gabe történetét és nem kellett csalódnom. :)

Az első részben szemet vetettem Gabe-re és nem is csalódtam benne és a könyvben sem. Imádtam a humorát, a zenei kapcsolatot, a sok inspiráló gondolatot, a barátokat és úgy unblock az egészet!
Tessék olvasni, mert nagyon jó!!!

http://mfkata-about.blogspot.hu/2015/09/rachel-van-dyke…

Mondok valamit, ami igaz : beleszerettem Gabe-be, a magaménak akarom ezt a történetet, és én akarok lenni Saylor.
hm.. ez legalább három igazság volt.

Az első rész nem fogott meg, de Gabe már ott is brillírozott. Őszintén, sokkal jobban érdekelt a srác az előző történetben, mint maga az egész. Ígéretes főszereplő benyomását keltette, és lám, itt bizonyított is.

Szóval szeretem Gabe-et. Azt is aki a történet elején volt, a vad szexistent, aki az összes csajnak teszi a szépet, és aki alig pár perces ismeretség után képes a falnak dönteni egy lányt. És szeretem azt az érett férfit is, akivé a történet végére válik. Aki dacára annak a sok szörnyűségnek, amin keresztül kellett mennie, tud nevetni és boldogan a jövőbe tekinteni.

De ez nem menne Saylor nélkül.
Mint mondtam, én ő akarok lenni. Csak addig, amíg átélem ezt a történetet, vagy egy kicsit még tovább, ha lehetséges. Saylor borzasztó jószívű teremtés, aki mindig tudja mit kell tenni és/vagy mondani. Egy szavam nem lehet rá, kitűnő volt az ő karaktere is.

Nem találok szavakat, hogy kifejezzem mennyire szerettem-szeretem ezt a könyvet. Olvassátok!