A kötet azért akadt a kezembe, mert a Ciceró képregényei nagyon tetszenek úgy általában. Olyanok, amiket szívesen olvasnék. Igazából nem tudtam, hogy ez a képregény tetszeni fog-e, mivel nagyon… rózsaszín. Csajos… Így kicsit kétkedve kezdtem neki, de az első oldalak már teljesen elragadtak, Kerberosz pedig azt hiszem, minden tekintetben megtörte a jeget.
Ellenben most, hogy negatív értékeléseket is olvastam igazán nem tudok emellett elmenni. Szóval most úgy próbálom bemutatni a képregény, hogy megpróbálok nem nagyon durván reflektálni is a negatív tartalmakra.
Az első, ami nagyon kijött, hogy nem hű a mitológiához. Nagyon érdekes felvetés, hiszen ez egy adaptáció, aminek nem feltétlen az a célja, hogy a mitológiát hűen ábrázolja, hanem abból kiragadva történeteket meséljen el. Nagyon érdekesnek tartom, hogy az egészet a modern korba rakták, mivel ezzel sokkal közelebb kerülnek a szereplők, és az ők problémái.
Ehhez hozzátartozik, hogy soks zereplőt inkább úgy ismerünk, mint aki hős, bátor, és egyéb magasztos tulajdonságokkal rendelkezik, de valójában, ha eggyel hátra lépünk, azt látjuk, hogy ők is esendőek, kicsinyesek, és emberiek. Hogy Zeusz mindenkit meghágott, akit csak lehetett, hogy Héra igenis féltékeny volt, hogy Afrodité sem csak a sarokban ücsörgő szépség volt. Ez a képregény pedig nem a hőst mutatja meg, hanem az esendőt, a karakterek félelmeit, legrosszabb alakjait, hogy kik ők valójában a pátosz mögött.
Nekem ez nagyon tetszett, főleg azért, mert nagyon jól tudta a szerző apróságokon keresztül a karaktereket bemutatni. Csak egy-egy jellegzetes vonás, egy apró kikacsintás, egy pici háttér, ami megjelenik, sokszor modernizálva, és ezeket látva elámultam. Annyira jó volt olvasni, felismerni, rácsodálkozni.
A történet nem egy sodró lendületű valami, de főleg azért, mert ez az első kötet, mint minden első kötet alapozza a karaktereket, a kapcsolatokat, a konfliktust. Ahhoz képest viszont, hogy ez csak egy alapozás, igazából elég sok minden történt: megjelenik a fő konfliktus, rengeteg szereplővel találkozunk, megtörténik az, amiről nem szeretnék beszélni, mert meghasad a lelkem, és a végén ott egy látomás, hogy spoiler ((biztos vagyok benne, hogy az se feltétlen így lesz happy end}}
Mint írtam, a modern korba helyezik a történetet, és nekem nagyon tetszett ez a modernség benne. Nem csak azért, mennyire régi történet tökéletes működik most is, hanem azért is, mert a régmúlt problémáiban megpróbálja megmutatni, hogy milyen nem feltétlenül jó viselkedési mintáink vannak. Ha a nem mondom ki melyik részt nem nézzük, akkor is Erosz története szerintem igencsak megmutatja, hogy lehet, meseien szépnek hangzik, de ez amúgy abszurd bántalmazás, és nem kéne. (valószínűleg lesznek még ilyesmi történetek, amik tényleg mélyre hatolnak, és a kövi kötetet egy százas zsepi mellett fogom elkezdeni).
A grafika érdekes, és szerintem nem egyszerű kritizálni, mert egyszerre nagyon modern, részletgazdag, és mégis „semmilyen”: Részletgazdag, mert minden, ami jellemző az adott típusú karakterre, megjelenik. Nem biztos, hogy úgy, ahogyan az a nagy könyvben le van írva, de jelen van. Az is nagyon tetszik, hogy emiatt az apróságok miatt látom bennük a „karaktert” azt, akik valójában (főleg, hogy a kötet nagyon nagy teret enged a különféle karakterek érzelmeinek megfigyelésére, ami annyira hihetetlenül jó. Hogy a főszereplőnk is mennyire naív, és hogy ez a naívság már előre utal a sorsára is…)
Ellenben az is igaz, hogy modern stílusú, és nagyon hasonlóak a rajzok, ha csak a részleteket és a színezést nem nézzük. Ja igen, a színezés: szerintem nagyon jó, hogy a színekkel ilyenformán dolgozik, hiszen könnyen el lehet veszni a kinek a kicsodája, mit tud, és ki ez már megint. De maga az árnyalat már támpontot ad: kihez tartozik (kik a szülei), és próbál jellegezetes dolgokat is mondani a karakterről. Zseniális, egyszerű, mégis csodálatosan zseniális szerintem.
Ha a képregényt nézzük, akkor az látható, hogy ez a képregény nagyon modern a panelkezelésben is. Nem egy statikus valami, hanem folyton változik, a panelek nagysága, és helyzete mutat valamit, ami fontos lehet számunkra, közben a háttér üressége sokszor letisztulttá teszi a kisebb panelek zajosságát. Szerintem nagyon jól megkomponált, tudatos stílus, de az tény, hogy aki nem szokott képregényt olvasni, lehet nem lesz egyértelmű a hely és időkezelése.
Nekem ez a képregény telitalálat. Tökéletes, csodálatos, és egyszerűen imádom. Annyira mélyre hatolt, hogy nincsenek szavaim rá, hogy mennyire jó. Minden eleme, minden apró rezdülése annyira megfogott, és csak várom, hogy vehessem a következő és következő részt. (miközben olvastam, egy barátom próbált a webtoonra rábeszélnii. Lehet, élni fogok vele)
Ha ajánlanom kellene, akkor úgy ajánlanám, hogy a new adult korosztály problémáit dolozza fel, így nem feltétlen adnám gyerekek kezébe (mint ahogy szimplán a görög mítológiát sem :D ). Komoly témái miatt olyanoknak ajánlanám, akik a rózsaszín, és csajos külső nem rettenti el, és akik szeretnének egy picit szép, de nem feltétlen könnyű olvasmányt magának.
