Unquenchable ​Fire 1 csillagozás

Sajátosan feminista adventi olvasmány egy modern megváltó „szeplőtelen fogantatásáról”. Jennifer Mazdan egy olyan XX. században él, amelyben a modern világot sámánok és szellemek irányítják, az életet pedig számtalan apró rituálé szövi át. De az emberek hiába tesznek úgy, mintha még mindig az Alapító próféták és a New Age forradalom idejében élnének, az egész valahogy kiüresedett. (Az amerikai szerző aligha gondolt erre, de én a gulyáskommunizmust is felismerni véltem benne :) A világ helyenként komolyan közelít az abszurd felé: a főhősnő például afféle feng shui technikus – azokat a köztéri szobrokat tartja karban, amelyek a pozitív energiákat szabályozzák egy amerikai kisvárosban. De ott vannak még a fűnyíró imádságok, a Próféták Vizeldéje nevezetű zarándokhely, és rengeteg komikus apróság. Az olvasóban szerintem óhatatlanul fel kell merüljön a kérdés, hogy kívülről nézve vajon minden dogmatika ilyen bizarrnak hat?
Mindez azonban csak másodlagos a főszereplő sorsához képest. Pollack ugyanis azt a kérdést veti fel, vajon hogyan érezhetne egy modern nő, ha valami felsőbb hatalom kérdés nélkül rálőcsölné a feladatot, hogy messiást szüljön. Jennifer nem „szekuláris” (ahogy itt az ateistát nevezik), sőt, fiatalabb korában kifejezetten vágyott rá, hogy csodák vegyék körül. Ezt mégis erőszakként éli meg, és kezdi megkérdőjelezni azt a feltétel nélküli, gyerekes odaadást, amit a szellemvilággal szemben elvárnak a New Age polgáraitól. Ahogy én értelmezem, ez a vallási értelemben vett „felnőtté válás” története: avagy hogyan lehet összeegyeztetni a hitet az önállósággal – és ha a felsőbb hatalmak beavatkoznak az életünkbe, akkor igenis jogunk van számon kérni rajtuk a döntéseiket.