A ​Mars klub 2 csillagozás

Rachel Kushner: A Mars klub

Bemutatjuk ​Rachel Kushner lélegzetelállító, Man Booker-díjra jelölt regényét egy kisiklott életről napjaink Amerikájában.

2003-at írunk, és Romy Hall éppen megkezdi kétszeres életfogytiglani büntetésének letöltését a stanville-i női börtönben, a kaliforniai Central Valley mélyén. A falakon kívül ott a világ, amelytől elválasztották: fiatalkorának San Franciscója, és kisfia, Jackson. Belül pedig ott egy új valóság, amelyben több ezer nő küzd a túléléshez leginkább szükséges dolgokért. A megtévesztés, valamint az őrök és rabok által egyaránt gyakorolt mindennapos erőszak ceremóniája ez, az intézményesített élet érzelemmentes abszurditása, amelyet Kushner, a kétszeres National Book Award-jelölt író nagyszerű humorral és precizitással hív életre.
Szemtelen és tragikus, lendületes, mégis gyönyörűen kifinomult regény A Mars klub.

Bátor, együttérző, finom munka, semmi cukormáz, megannyi tiszta erőből bevitt gyomros.
Margaret Atwood a… (tovább)

Eredeti mű: Rachel Kushner: The Mars Room

>!
Athenaeum, Budapest, 2018
300 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632938257 · Fordította: Müller Péter Sziámi, Müller Máté, Müller Brúnó Noé

Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 49

Kívánságlistára tette 61

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
giggs85 P
Rachel Kushner: A Mars klub

Ha börtönökről szóló regényt olvas az ember, abban bizony a nők többnyire csak mellékszereplők lehetnek. Többnyire, hisz Rachel Kushner Booker-díjra is jelölt könyvében, A Mars klubban éppen egy női börtön mindennapjaiba pillanthatunk be a kétszeres életfogytiglanra ítélt Romy Hall narrációja révén. Ez a női börtön érezhetően más világ, mint a férfiaké, talán kevésbé agresszív, de olyan lakókkal és történésekkel, akik nem igazán lehetnek ismerősök más börtön sztorikból. Van itt halálra ítélt egykori modell; férfinak is beillő fekete óriás, aki a börtön műhelyében dildókat gyárt az elítéltek igényeinek kielégítésére; bipoláris csecsemőgyilkos; önmagát kasztráló, majd hosszas jogi procedúra után nőnek nyilvánított, és egyébként egy nő elleni erőszak miatt bent lévő férfi és még sorolhatnám. Kushner a kötet elején valósággal lubickol a mikrotörténetiben, amelyek egyik része a benti élet eseményeit írja le, míg a másik azt a kinti világot, amelyben Romy élt tettének elkövetéséig, és amely egyenesen vezetett el ebbe a földi pokolba, ami sok tekintetben a kinti világ pontos mása.

A regény első fele véleményem szerint tökéletesen felépített, gyors, pörgős, ezek az egy-két oldalas sztorik jól ellensúlyozzák azt a sokáig homályban tartott tettet, ami miatt Romy börtönbe jutott, és amelyek repítik előre az olvasót A Mars klub lapjain. Aztán az egyensúly elég komolyan megbillen, amikor bekúszik több másféle narráció is, amelyek pár mellékszereplő történetére koncentrálnak, amelyek bizony szinte kivétel nélkül a semmibe vezetnek, és amelyek érthetetlen módon rombolják szét az addigi pörgős, mikrotörténetes struktúrát. Ez azért bosszantó, mert addig minden működött kifogástalanul, ám ezekkel a gyakran funkciótlan betétekkel épp a vége felé kerül mellékvágányra a regény.

Összességében mindenképpen olvasásra tudom ajánlani a kötetet, mert az írónő érezhetően nagyon beleolvasta magát a témába, hihető sztorikat kapunk tőle egy olyan világból, amely a legtöbbünk számára minden bizonnyal ismeretlen. Azt meg, hogy nem tökéletes, el kell fogadni, mert ettől függetlenül ez egy jó regény, na…

>!
White13 P
Rachel Kushner: A Mars klub

Imádom és imádom. Mar pár napja, hogy elolvastam, de ülepednie kell. Nagyon jó a stílusa a regénynek, és elgondolkodtat. Meg mindig eszembe jut, hogy hoppá, lehet nem is úgy van a sztori, ahogy eddig gondoltam, hanem…
San Francisco, drogok, prostituáltak, utca, dílerek élet – mindez a börtön falai között mar. Kemény sztori, nagyon ajánlom.


Népszerű idézetek

>!
White13 P

…a halk emberek néha éppoly hatékonyan tudnak uralkodni feletted, mint a nagyhangúak. Annyi az egész, hogy máshogy csinálják.

173. oldal

>!
White13 P

Egyáltalán nincsenek terveim. A helyzet az, hogy létezel valameddig, akár van terved, akár nincs, aztán meg már nem létezel, és onnantól semmi jelentőségük többé a terveknek.

20. oldal

>!
White13 P

A Megyeiben nem mennek a hírek a tévében. Túl veszélyes, vagy ilyesmi. Jóbarátok-ismétléseket adnak. A börtönben mindenki szereti a Jóbarátokat. A szereplők
gyakorlatilag a szobatársaink.

181. oldal

>!
White13 P

Az történt, hogy belefáradtam. Függőnek lenni állandó erőlködés; rengeteg energiát igényel. Mikor a Megyeiben voltam, miután elkaptak, egy darabig rúgkapáltam, mert nem jutottam anyaghoz. Aztán egyszer csak, miután eleget rúgkapáltam, mintha kigyulladt volna egy lámpa. Tudtam, hogy tiszta maradok. Innentől más lesz életem.

189. oldal

>!
White13 P

(…) én pedig nem voltam olyan, aki elmenekült otthonról. Még anyám is volt. Akár meg is ismerhettem volna rendesen, de végül nem igazán sikerült. Mire tizenhat lettem, már túl késő volt hozzá. Mikor börtönbe kerültem, úgy tűnt, hogy tényleg és véglegesen elkéstünk. De tévedtem. Csak akkor volt túl késő, amikor meghalt.

221. oldal

>!
Véda MP

A Láncos Éjszakára hetente egyszer, csütörtökön kerül sor.

(első mondat)

>!
White13 P

Észrevették már, hogy a nők lehetnek közönségesek, de a férfiak soha? Soha nem hallani, hogy egy férfira azt mondják, közönséges. A közönséges férfi annyit tesz, átlagos férfi, egy tipikus férfi, egy illedelmes, keményen melózó valaki, szerény álmokkal és forrásokkal. Egy közönséges nő, az egy olcsónak kinéző nő. Egy olcsónak kinéző nő, az olyan nő, akit nem kell tisztelni. Egy nő, akit nem kell tisztelni, az olyan nő, akinek megvan az ára. Az alacsony ára.

30. oldal

>!
White13 P

A Mars Klubban az volt a jó, hogy nem kellett időben érkezni, se mosolyogni, se szabályokat követni, se úgy gondolni a férfiakra, mintha bármivel is többek lennének egy rakás lúzernél, akik azt hiszik, kihasználnak minket, miközben mi használjuk ki őket, tehát ellenséges környezet volt, még akkor is, ha a színlelt engedelmességünk cukormáza borította. A Mars Klub volt az a hely, ahol azt tehettél, amit akartál; legalábbis én így hittem.

36. oldal

>!
White13 P

Tudom, te nem mentél volna fel. Nem mentél volna fel a szobájába. Nem kértél volna tőle segítséget. Te nem mászkáltál volna éjfélkor, eltévedve, tizenegy évesen. Biztonságban, szárazon aluszkáltál volna otthon az anyukáddal meg az apukáddal, akik törődtek veled, és voltak szabályaik, tilalmaik, kivételeik számodra. Minden máshogy alakult volna veled. De ha te én lennél, akkor te is úgy tettél volna, ahogyan én tettem. Elmentél volna, és hülyén reménykedtél volna, hogy megkapod a taxipénzt.

40. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jack London: Országúton
Justin Cronin: A szabadulás
Bogáti Péter: Huszárkaland
William R. Forstchen: Egy másodperccel később
Neil Gaiman: Amerikai istenek
Sherwood Anderson: Tar
Friedrich Gerstäcker: Az indián bosszúja
Thomas Harris: A vörös sárkány
Tim Willocks: Lázadás a Zöld-folyóban
Lloyd L. Brown: A vasváros