Queenie ​Hennessy szerelmes levelei (Harold Fry 2.) 90 csillagozás

Rachel Joyce: Queenie Hennessy szerelmes levelei

Queenie ​Hennessy nemrég költözött a Szent Bernát Otthonba, hogy itt várja be, míg súlyos betegsége végleg felemészti. És bár a testi gyógyulásra nincs remény, a lelkét fojtogató titkoktól és kimondatlan szavaktól még megszabadulhat. Levelet ír annak az embernek, akihez hosszú éveken keresztül plátói szerelem fűzte. Legnagyobb meglepetésére a férfi válaszlevelében megírja, hogy gyalog indul el Anglián keresztül, hogy meglátogassa őt. Queenie Hennessy addig nem halhat meg, amíg Harold Fry el nem ér az otthonba. Ezzel kezdetét veszi a várakozás, melyben támasza és segítsége Mary Inconnue nővér, aki a legnehezebb órákban is biztatja őt. Queenie levelek hosszú sorába kezd, melyekben feltárul egy életen át tartó, beteljesületlen szerelem története, ami tele van elfojtással, fájdalommal, megbánással, kétségekkel, ugyanakkor rengeteg szeretettel, erővel és önfeláldozással.

Rachel Joyce hús-vér alakká formálja azt az életszerető nőt, aki zarándokútra indította Harold Fry-t.
(tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2014

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Mont Blanc válogatás Maxim

>!
Maxim, Szeged, 2015
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632616414 · Fordította: Béresi Csilla

Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

Harold Fry · David Fry · Finty · Napier · Queenie Hennessy


Kedvencelte 13

Most olvassa 10

Várólistára tette 99

Kívánságlistára tette 59

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Porcsinrózsa >!
Rachel Joyce: Queenie Hennessy szerelmes levelei

Lenyűgözött, padlóra tett ez a regény, és mint egy billog, úgy égette bele magát a lelkembe.Bekúszott a gondolataimba, a csontjaimba, szüntelenül foglalkoztatott számtalan gondolatköre. Vajon mihez kell nagyobb bátorság, a megvalláshoz, vagy ahhoz, hogy hosszú évekig cipeljük magunkban a titkainkat, a szerelmet, mely érlelődik, miközben embert is érlel, nemesít. Milyen a mennyei őrangyal alakmása, aki jön, hogy az utolsó másodpercig segítsen ? Segítsen embernek maradni, cipelni a torzulást, a szenvedést, mely meghaladja az ember erejét. Nagy betegségben, iszonyú fájdalmak között, miként lehet leheletfinoman , úgy hozzáérni az emberi szívhez, hogy az érintés balzsam legyen ?
Annyi mindent összegyűjtünk az életünk során. Vajon van – e saját, terápiás kertünk ?
Ez a történet merő nyitott seb, amelyben csodálatra méltó hospice – nővérek kötözgetik az időről időre felfakadó, varas részeket. Fájdalmasan szép, megrázó, emberi.
Sokkal több, jóval mélyebb, mint „egyszerű” olvasmányélmény.

29 hozzászólás
kratas P>!
Rachel Joyce: Queenie Hennessy szerelmes levelei

„Azt várjuk, hogy a boldogságunk síppal-dobbal köszöntsön ránk, holott azt aztán várhatjuk. Szerettelek, és te nem tudtál róla. Szerettelek, és én beértem ennyivel.”
Ez a könyv az a kis homokszemcse a sivatagban, ami gyémántként csillog.

3 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!
Rachel Joyce: Queenie Hennessy szerelmes levelei

Egy keserédes, bús, fájdalmas történet ez, aminek az olvasásához le kell lassulni egy kicsit, el kell mélyülni benne, kóstolgatni kell a szép szavakat, mondatokat, amiket Rachel Joyce papírra vetett. Nem az izgalom volt, ami hajtott előre, hanem az együttérzés Quennie-vel, hogy meg tudja írni a leveleit, mielőtt kifárad a teste, hogy ezáltal megnyugodjon a lelke is. A várakozás Harold Fry-ra, aki az útjáról képeslapokat küldött, rövid üzenetekkel, amiknek eleinte csak Queenie örült, de aztán azt vesszük észre, hogy a Szent Bernát Otthon összes lakóját várakozással tölti el Harold hősies útja. Mert Harold akaratlanul hőssé válik a szemükben, és a mienkben is, mert ezeket az embereket ez a várakozás tartja életben. Idős és fájdalmas életükben, amikor már tudják, hogy közeleg a vég, a legapróbb szépséget is magukba szívják, a legkisebb dolognak is örülnek, hát még egy barátnőjükért Queeniért történő zarándoklatnak.
Mert miközben itt élnek, a közös sorsuk nagyon közel hozza őket egymáshoz és barátok lesznek. Olyan barátok, akik örülnek minden együtt töltött napnak, támogatják egymást, és tudnak nevetni. Egymáson, egymással. Meg kell említenem a humort, amit az író nagyon finoman sző bele az otthon lakóinak mindennapjaiba, gyakran nevettem beszólásaikon, tetteiken, miközben sírni lett volna kedvem. Szívszorító volt, ahogyan életük utolsó pillanatáig emberek voltak, érzésekkel, érzelmekkel, hangulatokkal, szerettek, nevettek, társaságra vágytak.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2015/09/rachel-joyce-queen…

Kabódi_Ella P>!
Rachel Joyce: Queenie Hennessy szerelmes levelei

„Nehéz ez, mikor az ember szeretni tanul. Tudtam például, hogy a corby-i Szarjankó rossz választás, ezért sokat kellett tennem azért, hogy elleplezzem magam elől ezt az igazságot. Mikor megérted, hogy rossz úton jársz, keményen kell dolgoznod azért, hogy kitarts mellette.”

Semmi konkrétumot nem tartalmaz az értékelésem, de valamilyen szinten talán spoileres lehet! Valójában csak a saját meglátásomat közlöm, semmi egyebet, de azért előre szóltam.

Nehéz a dolgom a Queenie Hennessy szerelmes levelei esetében, mert amíg Harold Fry tökéletesen a szívembe lopta magát, addig ez Queenie-nek sajnos nem nagyon sikerült. Számomra az ő élete egy helytelenül élt, meneküléssel, hátat fordítással, öntagadással teli, értelmetlen élet. Neki mindig az kellett, ami a másé, önmagát se megfogalmazni, se meghatározni nem volt képes. Álomvilágot dédelgetett, és olyasmibe furakodott bele, amibe nem kellett volna. Rendkívül szomorú, megható a története, mondhatni: szívbemarkoló, mégis van benne valami dühítő is. Színtiszta pazarlásnak látom minden tettét. Persze ez rólam többet árul el, mint róla, ezzel tisztában vagyok.
A folytatás sem szépségben, sem mélységben, sem erős mondanivalójában nem marad el az első regénytől, mégis kevésbé tetszett. Queenie Hennessyt mindenki olyannak látja, amilyennek szeretné, saját élettapasztalatai, megélései, élményei alapján ítélheti meg. Teljesen szubjektív ez, és mindenkinek szíve joga, hogy maga döntsön, hogyan érez. Én nem a történetben csalódtam, hanem abban a nőben, aki egy levéllel ezt az egész csodát, ami Harold Fry zarándokútjával kezdődött, elindította. Semmi más célja nem volt, csak hogy szerelmet valljon valahára, ám bennem a végére megérett a kérdések sorozata. Kinek? Miért? Mivégre? Ezúttal a szerelem az, az ő szerelme, amelynek nem volt súlya ebben a történetben, ahogy neki magának sem, igazából, és ez a tény végtelenül elszomorító. Ilyen magányra miért ítéli magát bárki? Valójában mélységesen sajnáltam ezt az asszonyt, együttérzést keltett bennem, de sajnos igazán szeretni nem tudtam. Ettől függetlenül a története megrázott, és hatalmas felkiáltójel lett a homlokomon, pirosbetűs figyelmeztetés. Emlékeztető, milyen könnyű megadni magad, beleringatni magad valamibe, ami nem valóságos, és beleveszni bizonyos fantazmagóriákba. Milyen könnyű utat téveszteni, elveszteni önmagadat. Feladni és nem próbálni újra. Valószínűleg megbánja az ember a végén az ilyen életet, bár azt nem merném állítani, hogy Queenie Hennessy megbánta volna. Azt hiszem, neki ennyi elég volt, és ez is tanít valamit másokról, az életről, arról, hogy menyire sokszínűek vagyunk. Nagyon személyes a megjegyzés, de egy ilyen élet, mint a címszereplőé, ami az én abszolút, megtestesült rémálmom, másnak talán a biztonságos magány elszigetelő, elringató mennyországa. Mit tudok én az emberről? Queenie Hennessy történetét olvasva talán most már kicsit többet.

szucsiani P>!
Rachel Joyce: Queenie Hennessy szerelmes levelei

Rövid időn belül olvastam el a Harold és Queenie szemszögéből írt mindkét kötetet, amik tökéletesen kiegészítik egymást. Számomra így volt kerek egész a történet.
Queenie sorsa mélyen megérintett, szomorú és megható.
Szívszorító volt az otthon lakóiról olvasni, ahol a mindennapok része a halál. Mindannyian tudják mire számíthatnak, mégis örülnek a még együtt töltött napoknak, segítik támogatják egymást.
Bár tudtuk, hogy mi lesz a történet vége, mégis megdöbbentő volt a befejezés.

Gyöngyi0309>!
Rachel Joyce: Queenie Hennessy szerelmes levelei

Harold Fry történetét olvastam először, az akkoriban elvarázsolt. Queenie története is hasonlóan szívet tépő, nekem most különösen az volt, főleg azokat az oldalakat olvastam összeszoruló szívvel, amelyek a jelenbe játszódtak és Queenie szenvedéseit ábrázolták. Sajnos túl hitelesen.
Az otthon lakóit nagyon megszerettem, főként Fintyt. Nagyon nehéz lehet azzal a tudattal élni, hogy bármikor itt lehet az utolsó nap. Ez hozzátartozóként is borzasztóan fájdalmas, de a betegnek különösen az lehet.
Ez olyan történet, amely az elmúlás mellett a boldogtalanságról szól. Hiába van Queenie tele pozitív gondolatokkal, hiába nemes lélek, neki beteljesületlen maradt az élete. De igaz ez Haroldra, Maureenra is.
Szülőként nekem az a legnagyobb félelmem, hogy egyszer nem értem meg a gyerekemet, hogy nem értem azt az embert, aki válik belőle, hogy nem értem a tetteit, motivációját. Itt nem arról beszélek, hogy mondjuk értelmileg túlnő rajtunk. David szerintem ilyen volt, egy meg nem értett gyermek. Viszont azt is hiszem, hogy ha odafigyelnek a szülők a gyerekre, hangsúlyt fektetnek a sok-sok beszélgetésre, véleménykimomndásba, minden életkorban, akkor David nem válik meg nem értett gyerekké. Mert valamikor ez a gyerek elindult a lejtőn, és senki sem volt, aki segítő kezet nyújtott volna neki. Hiába próbálkozott Queenie, az kevés volt, már későn. Alapból szerintem senki sem gonosz, de David az lett, és minimum három boldogtalan embert hayott hátra.
Nekem nem tetszett a vége a Harold-Queeni szálnak, túl semilyen lett. nem vártam nagy összeborulást, de annyira személytelen lett, nem ez volt várható attól, aki ennyit gyalogol egy munkatárs miatt.
Viszont az nagyon becsülendő egyrészről, hogy Queenie ennyiszer új életet tudott klezdeni. Vagyis nem igazán tudott, mert a múltja végig kísértette, ennek szép bizonyítéka a kert. Ilyen aspektusban pedig inkább gyáva volt.
Szép történet volt, de nem lesz a kedvencem, nekem túl sok fájdalom van benne.

klaratakacs P>!
Rachel Joyce: Queenie Hennessy szerelmes levelei

Queenie méltó társa Haroldnak, küzdésben, kitartásban. Harold gyalogol harcolva a kilométerekkel, Queenie az emlékeivel néz szembe élete utolsó napjaiban. Kettejük élete egy ideig összefonódott és Queenie ezt sosem heverte ki, felelősnek érezve magát David Fry spoiler. Harold útjából erőt merítve leírja, hogy mi történt, megvallja azt, amit akkor nem tett meg.
Eleinte jobban tetszettek a múlt emlékei, aztán egyre inkább az vált fontossá, ami a Szent Bernát otthonban történt. Ahogy, ezek az emberek összekapaszkodtak az utolsó pillanatokra. Ahogy segítették egymást, ami segítséget kaptak. Így lehet szépen meghalni!
Szeretetben mosolyogva, igen, néha oktalanul röhögve, kiélvezni, amit még lehet.
A vége pedig…. jajj. Nem a halál a szívbemarkoló, hanem az igazság. spoiler
Lassan olvasós könyv, sok idézet lehetőséggel, odafigyelést igényel. Meg fogom adni neki újra, mert egyiket olvasva kedvet kap az ember a másikhoz.

encus625 P>!
Rachel Joyce: Queenie Hennessy szerelmes levelei

Nagyon jól tettem, hogy Harold után Quennie történetét is elolvastam rögtön. A két könyv tényleg egymás kiegészítője. Szomorú könyv, ugyanakkor mégis van benne egy csomó olyan mozzanat, ami feloldja ezt. Igazán szép könyv az elmúlásról, az elengedésről, a hibák, sérelmek feldolgozásáról.

>!
Maxim, Szeged, 2015
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632616414 · Fordította: Béresi Csilla
vegan_with_books>!
Rachel Joyce: Queenie Hennessy szerelmes levelei

A Harold Fry valószínűtlen utazása elolvasása után mindenképpen szerettem volna folytatni a történetet, hiszen nagyon megfogott Rachel Joyce stílusa és maga a történet is, ami egyszerre volt aranyos és megterhelő, viszont tartottam a második résztől, féltem, hogy nem lesz olyan élvezetes, mint az első.
Ez a kötet Queenie szemszögéből íródott, a Harold Fry-nak írt levelét olvashatjuk, ami a férfi zarándoklatával egyidejűleg íródott. Queenie már a regény elején is rossz egészségügyi állapotban van, ami a történet előrehaladtával csak tovább romlik, így a levélírással és a múltba való visszatekintéseivel átvészelni a Haroldra várakozásának heteit. A könyv végkifejlete természetesen elég kiszámítható (főleg, ha valaki az első részt is olvasta). Ez keresztülszövi az egész történetet, egy nyomasztó érzést adva neki, ám továbbra sem túlzottan lehangoló, a regény rengeteg aranyos és szívmelengető szegmense megmenti ettől.

A teljes értékelésem: http://veganwithbooks.blogspot.com/2020/09/rachel-joyce… :)

6 hozzászólás
Márk_2011>!
Rachel Joyce: Queenie Hennessy szerelmes levelei

spoiler
„Nem olyan borzalmas az a végakarat, édes lelkem. Olyan, mint mikor kitakarít az ember,mielőtt szabadságra megy.
Mindössze rendbe teszi a dolgokat.”

Az írónő, olyan együttérzéssel, olyan átéléssel ír, hogy olvasás közbe egyé vállunk a szereplőkkel. Szeretnék én is majd egyszer(sokára) a Szent Bernát otthon lakója lenni, egy ilyen szeretetteljes közegben az út végéhez érni. A végkifejlet senki számára nem titok, már a fülszöveg is elárulja, sőt, aki olvasta az első kötetet, az már meg sem lepődik, de ezt érzelmek áradata nélkül nem lehet olvasni. A csavar a végén….. Döbbenet.
Olvassátok,szeressétek.
Queenie a kerted, a szívemben őrzöm!


Népszerű idézetek

Gyöngyi69 >!

– Ha megállsz és meghallgatod, senki sem olyan ijesztő…

212. oldal

Bea_Könyvutca P>!

Bárcsak az emlékezet olyan lenne, mint egy könyvtár, ahol mindent a megfelelő helyen tárolnak. Bárcsak odasétálhatnék a könyvtárosnő asztalához azzal, hogy teszem azt, visszahoztam a David Fry-ra vagy, igen az édesanyjára vonatkozó fájó emlékeimet, és kellemesebbeket vennék ki helyettük. Mondjuk arról, amikor tüskés pikóra horgásztunk apámmal. Vagy amikor a Cherwell partján piknikeztem diákkoromban. Erre a könyvtárosnő csak annyit mondana: „Természetesen, asszonyom. Ezek kölcsönözhetők. A horgászat a H-nál, a piknik a P-nél. Megtalálja őket balra.”

Kapcsolódó szócikkek: emlékezet
kratas P>!

Mint mondottam már, nehéz megtanulni, hogyan szeressünk. Ám még ennél is nehezebb megtanulni, hogyan legyünk átlagosak.

222. oldal

Bea_Könyvutca P>!

– Nem tudom megvárni Haroldot. Meghalni jöttem ide.
A nővér továbbra is az írógép fölé hajolt, csupán fityulája kikeményített csúcsát láttam. Olyan volt, mintha egy szalvétával beszélgetnék.
– Már bocsánat, de azért van itt, hogy éljen, amíg meg nem hal. Ami nagy különbség.

Kapcsolódó szócikkek: Queenie Hennessy
Chillingó>!

Ha elvesztünk valamit, sokkal világosabban érezzük, mit hozott az életünkbe.

142. oldal

Bea_Könyvutca P>!

Mosolyogtam. Remélem, láttad. Oly mélyre hatolt a mosolyom, hogy egész lényemet betöltötte. Csontom velejéig mosolyogtam. Aztán nem akartam mást, csak aludni. Nem féltem már.

Szelén>!

Réges-régen azt mondtad nekem Harold:
– Annyi mindent nem veszünk észre.
– Mire gondol? – kérdeztem elszoruló szívvel.
– Azokra a dolgokra, amik itt vannak a szemünk előtt – felelted. […] – Fura, Queenie, annyi minden mellett megyünk el.

A második levél

Kapcsolódó szócikkek: Harold Fry · Queenie Hennessy
Bea_Könyvutca P>!

Soha nem láttalak golfnyakkendő nélkül.
Soha nem láttalak golfütővel.
Soha nem láttalak, csak vitorláscipőben.
Soha nem láttalak vitorláson.

Szelén>!

Nem a folytonos mozgás juttat el a célodhoz […], időnként meg kell állnod közben, megcsodálnod a kilátást, egy apró felhőt vagy egy fát az ablakodban. Meg kell látnod, amire eddig nem volt szemed.

Háromszoros hurrá Martinának


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Lucy Dillon: A fénysugár
Taylor Jenkins Reid: Evelyn Hugo hét férje
Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje
Kate Eberlen: Miss You
Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége
Hilary Boyd: Csütörtökön a parkban
Alain de Botton: A szerelem csapásai
Veronica Henry: Hosszú hétvége
Szaszkó Gabriella: Engedj el
Szaszkó Gabriella: Vigyázz rám