Queenie ​Hennessy szerelmes levelei (Harold Fry 2.) 35 csillagozás

Rachel Joyce: Queenie Hennessy szerelmes levelei

Queenie ​Hennessy nemrég költözött a Szent Bernát Otthonba, hogy itt várja be, míg súlyos betegsége végleg felemészti. És bár a testi gyógyulásra nincs remény, a lelkét fojtogató titkoktól és kimondatlan szavaktól még megszabadulhat. Levelet ír annak az embernek, akihez hosszú éveken keresztül plátói szerelem fűzte. Legnagyobb meglepetésére a férfi válaszlevelében megírja, hogy gyalog indul el Anglián keresztül, hogy meglátogassa őt. Queenie Hennessy addig nem halhat meg, amíg Harold Fry el nem ér az otthonba. Ezzel kezdetét veszi a várakozás, melyben támasza és segítsége Mary Inconnue nővér, aki a legnehezebb órákban is biztatja őt. Queenie levelek hosszú sorába kezd, melyekben feltárul egy életen át tartó, beteljesületlen szerelem története, ami tele van elfojtással, fájdalommal, megbánással, kétségekkel, ugyanakkor rengeteg szeretettel, erővel és önfeláldozással.

Rachel Joyce hús-vér alakká formálja azt az életszerető nőt, aki zarándokútra indította Harold Fry-t.
(tovább)

Eredeti mű: Rachel Joyce: The Love Song of Miss Queenie Hennessy

Eredeti megjelenés éve: 2014

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Mont Blanc válogatás

>!
Maxim, Szeged, 2015
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632616414 · Fordította: Béresi Csilla

Enciklopédia 2


Kedvencelte 5

Most olvassa 5

Várólistára tette 47

Kívánságlistára tette 57


Kiemelt értékelések

>!
Bea_Könyvutca P
Rachel Joyce: Queenie Hennessy szerelmes levelei

Egy keserédes, bús, fájdalmas történet ez, aminek az olvasásához le kell lassulni egy kicsit, el kell mélyülni benne, kóstolgatni kell a szép szavakat, mondatokat, amiket Rachel Joyce papírra vetett. Nem az izgalom volt, ami hajtott előre, hanem az együttérzés Quennie-vel, hogy meg tudja írni a leveleit, mielőtt kifárad a teste, hogy ezáltal megnyugodjon a lelke is. A várakozás Harold Fry-ra, aki az útjáról képeslapokat küldött, rövid üzenetekkel, amiknek eleinte csak Queenie örült, de aztán azt vesszük észre, hogy a Szent Bernát Otthon összes lakóját várakozással tölti el Harold hősies útja. Mert Harold akaratlanul hőssé válik a szemükben, és a mienkben is, mert ezeket az embereket ez a várakozás tartja életben. Idős és fájdalmas életükben, amikor már tudják, hogy közeleg a vég, a legapróbb szépséget is magukba szívják, a legkisebb dolognak is örülnek, hát még egy barátnőjükért Queeniért történő zarándoklatnak.
Mert miközben itt élnek, a közös sorsuk nagyon közel hozza őket egymáshoz és barátok lesznek. Olyan barátok, akik örülnek minden együtt töltött napnak, támogatják egymást, és tudnak nevetni. Egymáson, egymással. Meg kell említenem a humort, amit az író nagyon finoman sző bele az otthon lakóinak mindennapjaiba, gyakran nevettem beszólásaikon, tetteiken, miközben sírni lett volna kedvem. Szívszorító volt, ahogyan életük utolsó pillanatáig emberek voltak, érzésekkel, érzelmekkel, hangulatokkal, szerettek, nevettek, társaságra vágytak.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2015/09/rachel-joyce-queen…

>!
klaratakacs +SP
Rachel Joyce: Queenie Hennessy szerelmes levelei

Queenie méltó társa Haroldnak, küzdésben, kitartásban. Harold gyalogol harcolva a kilométerekkel, Queenie az emlékeivel néz szembe élete utolsó napjaiban. Kettejük élete egy ideig összefonódott és Queenie ezt sosem heverte ki, felelősnek érezve magát David Fry spoiler. Harold útjából erőt merítve leírja, hogy mi történt, megvallja azt, amit akkor nem tett meg.
Eleinte jobban tetszettek a múlt emlékei, aztán egyre inkább az vált fontossá, ami a Szent Bernát otthonban történt. Ahogy, ezek az emberek összekapaszkodtak az utolsó pillanatokra. Ahogy segítették egymást, ami segítséget kaptak. Így lehet szépen meghalni!
Szeretetben mosolyogva, igen, néha oktalanul röhögve, kiélvezni, amit még lehet.
A vége pedig…. jajj. Nem a halál a szívbemarkoló, hanem az igazság. spoiler
Lassan olvasós könyv, sok idézet lehetőséggel, odafigyelést igényel. Meg fogom adni neki újra, mert egyiket olvasva kedvet kap az ember a másikhoz.

>!
napfény
Rachel Joyce: Queenie Hennessy szerelmes levelei

Nagyon szép történet a várakozásról, elfogadásról, szeretetről. Harold Fry valószínűtlen utazása nagyon megfogott, nem szerettem volna, hogy vége legyen, épp ezért kellett ez a könyv a lelkemnek: valóban nem folytatása, előzménye, hanem társa Harold történetének.
A könyvben Quennie életét ismerhetjük meg levelein keresztül, amit idős korában ír meg, miközben egy gyógyíthatatlan betegséggel küzd. Ezek a levelek segítenek neki megszabadulni a titkoktól, amiket eddig csendesen hordott magában. Csodálom a bátorságát, a kitartását és azt, ahogyan szeretni tud. Sokan tanulhatnának tőle…

>!
Ibanez MP
Rachel Joyce: Queenie Hennessy szerelmes levelei

Csillagos ötös! Nagyon tetszett! Nem gondoltam, hogy a párhuzamos sztori is jó lesz (mert ez mostanság nagyon menő, még egy-egy bőrt lehúzni ugye a sikerkönyvekről), de ez tényleg ott van! Persze tudjuk, mi lesz a vége (:-( ), de az írónő képes volt egy hatalmas meglepetést okozni a végén, egyáltalán nem számítottam a csavarra…

>!
zsófcsa
Rachel Joyce: Queenie Hennessy szerelmes levelei

nehéz értékelni ezt a könyvet.
talán egy idézettel tudnám a számomra megfogható lényegét leírni:
'Addig várok, amíg óhajtod – mondja. – A várakozás csuda mulatságos, csak bele kell jönni. Hozzátartozik a végső játékhoz.'
épp nagyon friss élmény bennem Beckett Godot-ja, így hirtelen nagyon össze tudom kötni a két művet.
nagyon szép történet. amire nagyon kíváncsi lennék még az írónőtől, ha megírná egy következő kötetben Maureen történetét.
végső soron csak az emlékeink maradnak nekünk, és ez amellett, hogy végtelenül szomorú, valahol megnyugtató gondolat is.
még emésztgetnem kell, tipikusan olyan történet, talán később összefüggőbben tudom értékelni :)

>!
Mpattus P
Rachel Joyce: Queenie Hennessy szerelmes levelei

Az elején olvasmányosnak tartottam a könyvet. Levélforma. Egy érdekes történet ígérete. Titkok. Rég elfeledett vágyak felszínre bukása. Még bármi lehet belőle – gondoltam. Aztán kiderült, hogy a történet főszereplője épp utolsó napjait tölti egy elfekvőben. Queenie Hennessy korántsem az a hölgyemény, akire asszociáltam volna – számomra egyébként roppant hangulatos és szépen csengő – neve alapján. Jelen pillanatban pedig úgy gondolom, nagyon is jól van ez így: nem olvastam az első részt, fogalmam sem volt, ki is ez a nő, és kinek írja majd a leveleit. Mindent magam fedeztem fel, szépen lassan. És ugyanígy – szépen lassan – omlottak le a falak, és épült újjá a múlt. Egy hosszú életet élt nő vallomása (egykori) szerelméhez. Aki felé tart. Egy neki írt levél miatt. Gyalog. A messzi távolból.

A teljes értékelést itt éred el:
http://www.szembetuno.blogspot.hu/2015/10/queenie-henne…

>!
Viki77
Rachel Joyce: Queenie Hennessy szerelmes levelei

„Halleluja, Harold Fry! Halleluja, Queenie Hennessy! Halleluja az eszelős zarándoklatnak! Halleluja az otthonnak! Halleluja a tiszteletnek! Halleluja az öröklétnek!”

>!
Thaliaxixi
Rachel Joyce: Queenie Hennessy szerelmes levelei

Csodás mementó az élet lezárásának folyamatáról. Az agónia kívülről oly rémisztő jelenségeit különös gyengédséggel szelídíti meg az írónő. Aki elolvassa, közelebb jut ahhoz, hogy megbarátkozzon majdani saját halálával.
Számomra az idősotthonban játszódó cselekményszál volt a legmegkapóbb; a múltbéli, egész életét mártírságba taszító Queenie-t nehezebb volt szeretni, mint a jelenbéli, távozásra készülő öreg hölgyet.

>!
Bubi
Rachel Joyce: Queenie Hennessy szerelmes levelei

„…a szerelemnek sokkal nehezebb megálljt parancsolni. Nem szűnik meg, csak mert el kellett szöknöd. Akkor sem, amikor úgy döntesz, újrakezded az életedet. […] Szembe kell nézned a ténnyel, hogy a szerelmed tovább él. Kezdened kell vele valamit.”
Nem véletlen ennek a résznek az idézése.. Az én életemben is lejátszódott ez a periódus 5 évvel ezelőtt, amikor mindenkinek azt mondtam, hogy kalandból meg az angol miatt megyek ki Angliába. Pedig igazából azért mentem ki, hogy újrakezdjem az életem. Nem tudtam elviselni azt, hogy egy országban legyek vele, ráadásul úgy, hogy igazából nem elég az a néhány utca, ami elválaszt minket egymástól. Elválaszt, mert jelenleg is ennyi választ el, azzal a különbséggel, hogy manapság már újra itthon vagyok és továbbléptem. Nem mondom, hogy könnyű volt. Azt sem, amikor 2 évvel ezelőtt láttam a volt munkahelyemnél ne dobbant volna akkorát a szívem, hogy kiessen a helyéről, utána pedig egész nap csak Ő járt a fejemben. Úgy gondolom, meghalt az iránta érzett érzelmem végleg. Nem tudom, mikor és hogyan történt. De azt igen, amikor már látok róla és a párjáról/feleségéről képet, nem fáj.
Nehéz volt ezt a könyvet olvasni. Egyrészt magam miatt, másrészt pedig amiatt, amin keresztül ment Queenie.. Igen, meg is könnyeztem jónéhányszor és igen, volt, hogy napokig nem nyúltam hozzá, amikor éppen olyan rész volt a könyvben. Ez a könyv egyszerűen csodálatos. Nem is tudom mi mást mondhatnék róla, annyira bennem van még, annyira magával ragadt a történet.

>!
K_Heni P
Rachel Joyce: Queenie Hennessy szerelmes levelei

Nagyon szép történet 20 évnyi viszonzatlan szerelemről, bűntudatról, az életről, s halálról.
Queenie múltjának eseményei, titkai szép lassan törnek felszínre. Közben megismerkedhetünk a Szent Bernát Otthon lakóival, akik a jelenben veszik körül a főszereplőt.
Sajnáltam Queenie-t életének alakulása miatt. Azonban szenvedések, a bűntudat, a fájdalom, melyek életében elkísérték meg is erősítették. Tudta azt, hogy a féltve őrzött titkait meg kell osztania, mielőtt elmenne, hogy lelke megkönnyebbülhessen. Olyan döntéseket kellett meghoznia, melyekre lehetetlen jól megfelelni.
Queenie történetét meg-megszakította az Otthonban eltöltött idő leírása. Öröm volt megismerni a lakókat, ha csak rövid időre is. Mindenki tudta, hogy már nincs sok ideje hátra, mégis az utolsó pillanatig kitartottak, élvezték azt az időt, ami még megmaradt. Rachel Joyce olyan „ajándékot” adott a lakóknak, amik átsegítették őket ezen az időszakon, s nemcsak fájdalomban, szenvedésben volt részük életük végén.


Népszerű idézetek

>!
Bea_Könyvutca P

Bárcsak az emlékezet olyan lenne, mint egy könyvtár, ahol mindent a megfelelő helyen tárolnak. Bárcsak odasétálhatnék a könyvtárosnő asztalához azzal, hogy teszem azt, visszahoztam a David Fry-ra vagy, igen az édesanyjára vonatkozó fájó emlékeimet, és kellemesebbeket vennék ki helyettük. Mondjuk arról, amikor tüskés pikóra horgásztunk apámmal. Vagy amikor a Cherwell partján piknikeztem diákkoromban. Erre a könyvtárosnő csak annyit mondana: „Természetesen, asszonyom. Ezek kölcsönözhetők. A horgászat a H-nál, a piknik a P-nél. Megtalálja őket balra.”

>!
Bea_Könyvutca P

– Nem tudom megvárni Haroldot. Meghalni jöttem ide.
A nővér továbbra is az írógép fölé hajolt, csupán fityulája kikeményített csúcsát láttam. Olyan volt, mintha egy szalvétával beszélgetnék.
– Már bocsánat, de azért van itt, hogy éljen, amíg meg nem hal. Ami nagy különbség.

>!
Bea_Könyvutca P

Mosolyogtam. Remélem, láttad. Oly mélyre hatolt a mosolyom, hogy egész lényemet betöltötte. Csontom velejéig mosolyogtam. Aztán nem akartam mást, csak aludni. Nem féltem már.

>!
Bea_Könyvutca P

Soha nem láttalak golfnyakkendő nélkül.
Soha nem láttalak golfütővel.
Soha nem láttalak, csak vitorláscipőben.
Soha nem láttalak vitorláson.

>!
Gyöngyi69

– Ha megállsz és meghallgatod, senki sem olyan ijesztő…

212. oldal

>!
házisárkány

Ha elvesztünk valamit, sokkal világosabban érezzük, mit hozott az életünkbe.

142. oldal

>!
zsófcsa

– Mit gondol, maga vár csak egyedül a világon? – kérdezte Mary Inconnue nővér.
Föl-alá járt a szobámban, én meg azt kívántam, állna már meg, mert már fényes nappal volt. Sajnos azonban nehéz megállítani egy föl-alá rohangászó kedvesnővért. Úgy éreztem, őt is kezdem elveszíteni.
– A világ tele van olyanokkal, mint maga, akik változásra várnak – folytatta. – Új állásra. A szerelemre. Egy falat ételre. Egy korty vízre. A lottófőnyereményre. Ne a végre gondoljon ezért, hanem mindezekre az emberekre. Az ő várakozásukra.
Bevallom, mélyet sóhajtottam, és megráztam a fejem. Ugyan mit segít ez rajtam? – kérdeztem a szememmel…
… – Eltart még pár napig, amíg Harold Fry megérkezik. A levele befejezése szintén időbe kerül. Hanem tudja-e, mi szükséges ehhez? Ahhoz, hogy továbbra is várni tudjon?
Fölnyögtem. Nem tudtam, de sejtettem, hogy nem fog tetszeni, amit hallok.
Közelebb hajolt hozzám. Ánizsszagú volt a lehellete.
– Semmi értelme a végkifejletet fürkészni, vagy azon töprengeni, mennyivel lesz jobb az életünk egy új tévékészülék vagy állás megszerzése után. Le kell tennünk arról, hogy változást reméljünk. Egyszerűen azzá kell lennünk.
Hogy változássá legyek? Nem, ez több volt annál, mint amennyit el tudtam viselni.
Mary Inconnue nővér összeszedte a teleírt lapokat, majd pár változtatást ejtett rajtuk a tollával.
– Itt vagyok én. Itt van maga. Egy galamb ül a fán. És igen, persze, nehéz nap a mai.

323. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jenny Downham: Amíg élek
Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami
Meg Cabot: Esküvő olasz módra
Daniel Glattauer: Gyógyír északi szélre
Hendrik Groen: Amíg élünk
Louisa Young: Drágám, tudatom veled…
Kim Holden: Bright Side
J. R. Ward: Síron túli szerető
Colleen Hoover: Slammed – Szívcsapás
Nyrae Dawn: A játszma