Spell ​Bound – Megbűvölve (Hex Hall 3.) 86% 767 csillagozás

Ne, ne, ne! Ezt nem hiszem el! Hogy lehet így vége? :( Amúgy nagyon tetszett a könyv, de most komolyan, miért kellett így befejezni? spoiler Ha ezt a szörnyűséget nem nézem, akkor csak azt tudom mondani, hogy imádtam. Mert megint izgalmas volt és érdekes. Archer-nek is nagyon örültem, Sophie apjának pedig annál is jobban. :D Jókat szórakoztam a beköpéseken, ez a sorozat mindig meg tud nevettetni.

Szerettem az előző részeket, de a jelenlegi könyv nem vett le a lábamról. Jelen Volt Sophie szarkasztikus humora, de én többet szerettem volna belőle. A szerelmi háromszög, szinte már kiidegelt. Ami lehúzta az olvasási élményemet az a felületesség volt. Voltak részek, amiket egyáltalán nem dolgozott ki az irónő, csak huss megtörtént és ennyi, pl. a pokol. Szomorú vagyok, hogy ilyen összecsapott könyvet hozott össze, pont igy a végére.

Pedig olyan jól indult ez a trilógia, de a harmadik részre mintha teljesen kifogyott volna az ötletekből az írónő. Nem mintha olyan eredeti lett volna a teljes történet, de sziporkázó volt, szellemes és vicces volt. Még akkor is, ha többször volt egy olyan érzésem, hogy az alaptörténeten részenként változtatott az írónő. Sophie és az ő szarkasztikus humora már kevés volt. A szerelmi háromszög pedig azon kívül, hogy felesleges, még érdektelennek és erőltettetnek is éreztem. Oké, hogy tini-szintű, fellángolás-szerű, de sokkal jobban ki lehetett volna a romantikus szálat dolgozni. Az pedig a legfájóbb pontja ennek a befejező résznek, hogy Rachel Hawkins a legegyszerűbb módon oldotta meg a „végül kit válasszak kérdést”. Lehetőséget sem hagyva egy kis érzelmi drámának. A harci jelenet elnagyolt és összecsapott volt. Kár érte. Sophie karaktere pedig 3 részen keresztül nem sokat – mondhatni – sehova sem fejlődött.

Szerencsésnek mondhatom magam, hogy decemberben olvastam az első két kötetet, így viszonylag nem kellett (dehogynem) hosszú időt várnom a folytatásra. Mit is mondhatnék, amit az előző két kötet értékelése közben nem mondtam el?
Egyszerűen annyira magával ragadott a történet most is, hogy egész nap csak olvastam, és nem tudtam egyszerűen letenni a könyvet. Nagyon sajnálom, hogy már vége van (Lizzy kötetére kíváncsi vagyok), úgy érzem, tényleg még vagy ezer oldalt is el tudnék olvasni Sophie vagy csak úgy a Hex Hall történetéről.
Határozottan az egyik kedvenc könyvsorozatom, számomra nagyon pozitív csalódás volt az első könyv, és hatalmas öröm, hogy a színvonal mindeddig nem csökkent, legalábbis szerintem.
A könyv humorát egyszerűen imádom. Nagyon ritka, ha én tényleg hangosan nevetek egy könyvön, Leiner Laura könyvein kívül szinte soha, de ezen előfordult párszor. Annyira szeretem Sophie iróniáját, a hangulatot, a humort. Számomra nagyon érdekessé és izgalmassá tette ez a könyvet.
Sophie számomra egy nagyon pozitív könyves karakter, nagyon szerettem, és könnyen tudtam vele azonosulni. Archer… hát igen, ő Archer. Mit is mondhatnék? Könyves álompasi. Ha már a könyves álompasinál tartok, Cal is ide tartozik. Bár én mindig jobban szeretem a keményet és a nem egyszerűbbet, de Cal is egy rendkívül szerethető karakter számomra. spoiler Jenna karakterét is nagyon szerettem, nekem is jó lenne egy ilyen vámpír barát…(: Sophie családja..♥ Gondolok itt mindenkire. spoiler
spoiler
spoiler
A nyomtatott könyvben volt pár hiba, például néha ugyanazt a nevet másképp írták le, vagy egy másik karakter nevét írták a másik helyett, ezt csak úgy észrevételként.
Valamint a könyv ajánlója a hátsó borítón szerintem spoileres, mivel az szerepel rajta, hogy spoiler. Szerintem ezt hiba volt rátenni, legalább is én utálom, ha bármi ilyen utalást megtudok.

Számomra ez egy meghatározó könyvélmény, egyszerűen imádtam. Sajnálom, hogy vége. Rachel Hawkins, miért írtad ilyen rövidre?:((
Mindenkinek ajánlom!^^ És kérem a saját Archeremet.<3

Tökéletes lezárása egy tökéletes sorozatnak.
A szívembe zártam mindegyik szereplőt, és most fogalmam sincs, mit fogok kezdeni magammal egy ideig, hisz nincs többé Archer Cross és Sophie Mercer, akik a beszólásaikkal szebbé tették ezt a két napomat.
Tetszett a végkifejlet. Eleinte sokkal ütősebbre számítottam… pontosabban véresebbre, de aztán rá kellett döbbennem, hogy minden úgy történt, ahogy történnie kell, és a lezárás úgy jó, ahogy van.
Kíváncsi vagyok a kiegészítő kötetre is, és bár az nem kimondottan Sophieékról szól, alig várom, hogy olvassak róluk.
Mindenkinek ajánlom. Kihagyhatatlan! <3

Vártam már nagyon a befejező kötetet, de azt kell mondanom, hogy túl népszerű, így ezer év volt, mire bent találtam a könyvtárban. :)
Összességében elvoltam vele, kikapcsolt, tehát a célomat elértem vele. Viszont nem egészen erre számítottam. Szerintem ennyi és ilyen horderejű eseményt hosszabban kellett volna megírni. Nem éreztem eléggé kidolgozottnak, néha csapongónak tűnt.
Annak ellenére, hogy már nem igazán emlékeztem az előző köteteket cselekményére, élvezhető volt, vissza tudtam kapcsolódni a történet menetébe.
Sophie humorát még mindig nagyon bírom, egy idióta a csaj, aki a leghúzósabb helyzetekben is elsüt egy-egy mondatot, ami megmosolyogtat. Archer… hát őőő, szerelmes nem lettem belé. :D Időszerű lenne végre leszoknom arról, hogy a kb. 16 éves karakterekbe beleesek. :D Sok mindenre fény derült, nem mondom, hogy nem maradtak kérdéseim, de összességében elégedett vagyok, és nem bánom, hogy elolvastam a sorozatot.
Mondjuk a vége miatt nagyon nagyon és még annál is jobban mérges voltam. spoiler
A kiegészítő kötetet még biztosan kézbe veszem egyszer, ha végre senki nem kölcsönzi ki előlem. :D

“A jövő nem kőbe vésett dolog, […]. Minden döntésünkkel megváltoztatjuk.”

Rendkívül szomorúan búcsúzok a könyv szereplőitől, mert megkedveltem mindenkit, ugyanakkor a könyv vége meglepetésként ért. spoiler
Azért örömmel tolt el a tudat, hogy nem kell végleg elbúcsúznom tőlük, mert van egy kiegészítő kötet, hátha abban is szerepet kapnak majd.
Mindenesetre nagyon megszerettem az írónő karaktereit, írói stílusát és humorát. Nyilván nem azt állítom, hogy egy Sarah J. Maas vagy egy Leigh Bardugo, esetleg Holly Black kötettel ér fel, de a maga módján szeretnivaló történetek voltak és abszolúte megfelelőek a “rövidségük” és cselekményük alapján egy kis kikapcsolódásnak.
Mindenesetre remélem még más könyveket is olvashatok majd az írónőtől.

”Üresnek éreztem magam és gyengének. Azt hiszem, minden ember csak egy bizonyos szintű érzelemmennyiséget tud elviselni egyszerre, és én eljutottam a határomig.”

Nagyon tetszett ez a történet és az egész sorozat is. Nem volt benne egy perc megállás sem, végig pörgött a cselekmény. Volt benne izgalom, romantika, jó sok humor (amit én különösen értékelek) és egy keserédes befejezés. Bírom Sophie-t, hogy a legkilátástalanabb helyzetben is megpróbál humorizálni, bár pontosan tudja, hogy ezzel nem old meg semmit, azért próbálkozik a bátor vagyok látszat fenntartásával. Elnézést azoktól, akik Archer rajongók, sajnos őt valahogy nem sikerült megszeretnem, nekem nem szimpatikus a srác, bármennyire is igaz, hogy ő Sophie másik fele. Cal-t viszont nagyon megkedveltem és örültem, hogy fontos szerepet kapott a zárókötetben. Az is nagyon tetszett, hogy a múltból is sok minden világossá vált, így érthetővé váltak a Cassnoffok cselekedetei is. A történet lezárását egy kicsit hirtelennek éreztem, még olvastam volna tovább… jó sokáig. Imádtam!

Kicsivel jobb volt mint a Démonüveg. :)
Az első részt több mint 1500-an olvasták, ez a végéhez közeledve nagyon lecsökkent. Jelölve a 3. rész csak 700 (kicsivel kevesebb) embernek van. Annyira nem volt nagy rajongótábora, pedig szerintem annyira nem vészes ez az egész.
Pörgött nagyon ez a könyv, talán ezt olvastam el leghamarabb, mert érdekelt a vége.
Számomra nem Sophie volt a kedvenc karakter, de még így is sok szerethető volt ebben a sorozatban. Így pozitívan állok hozzá. Sok jót kaptam.
Most jól esett az ifjúsági regény. Nem mindig van ez így. :D

Nem szeretném írni egy litániát, szóval nem részletezném, hogy mennyire vártam már. A történetet még most is szeretem, a borító el lett találva, a szereplőket meg imádom. A lényeg az, hogy belopta magát a szívembe a trilógia. De a befejező részre nem adok 5 csillagot, mert akadt egy nagy problémám.
Személy szerint én úgy gondolom, hogy egy kicsit sutára sikeredett a könyv vége. Nem tudom, ki hogy van vele, de én ezt érzem. Hát, így kellett lezárni? Szó szerint az volt az érzésem, hogy le van nagyázva, egyszerűen csak le lett tudva. Egyáltalán nem ezt vártam, hogy őszinte legyek.