Hex ​Hall (angol) (Hex Hall 1.) 81% 41 csillagozás

Hecate Hall. Hát ez nagyon tetszett. Most jöhet a folytatás, meg kell tudnom, hogy mi lett Archerrel, mert nekem ő lett a kedvenc szereplőm. Az elején a „BAD DOG”-nál, akkorát röhögtem, hogy a családom csak megrázta a fejét és nyugtázta, hogy egy darabig megint hiába szólnak hozzám, úgy se figyelek és válaszolni se nagyon fogok, majd ezután elvonultam a kis olvasósarkomba és ki se jöttem, addig míg el nem olvastam a könyvet. :)

De jó volt! :D jöhet is a következő rész.
Hasonló, mint a King Hall (ez utóbbi még talán ennél is jobb egy fokkal).

Könnyed kis könyv, amit könnyű eredeti nyelven is olvasni. Van benne pár jó poén, amiken hangosan röhögtem. Nem is veszi magát komolyan a könyv, – utal pl az Alkonyat sorozatra spoiler, a Harry Potterre, a Karate Kid-re. Van benne némi izgalom is, amikor „szellemes” spoiler, vannak benne féltékeny csajok, egy természetesen helyes, magas, gunyoros srác, akibe persze mindenki első látásra beleszeret, még az is, aki nem vallja be.
Itt egy tündér, ott egy vérfarkas, amott egy boszorkány. Természetesen itt is megvan, ami sok más USA YA fantasy-ben: egyedülálló szülő, a gyerek nem tud semmit a származásáról, hogy aztán hideg zuhanyként megkapja a nyakába az egészet, és ehhez 16 éves MÁR MEGINT – ebből kezd kifejezetten elegem lenni! Ja igen, és itt is 12 évesen mutatkoznak meg a „jelek”, pont mint a spoiler. Én nem tudom, van valami egyezményes útmutatás arra, hogy milyen tulajdonságokkal ruházzák fel a bizonyos korú szereplőket?
A tanárok pedagógiai érzékéhez lenne pár szavam spoiler
Kicsit kiszámítható, de összességében megérte elolvasni, pláne akkor, amikor az embernek már elege van a csöpögős karácsonyi dalokból, díszekből és egyéb, az egyébként szép ünnepet kereskedelmi eseménnyé alacsonyító fogásokból.
Folytatni fogom a sorozatot, mert érdekel, hogy mit hoz ki belőle és angol olvasmánynak se utolsó.

Egyszerűen imádtam!
Annyira jó volt, hogy a regény nem teljesen vette komolyan magát, és olyan mini-kommentek vannak benne, hogy „átmentem dráma-királynőbe”, stb. Remek szórakozást nyújtott, és rengetegszer megmosolyogtatott.
És, ami a legjobb, hogy nagyon megszerettem a főszereplőt, a legjobb barátját, és kb. mindenkit! Ráadásul egész végig az orromnál fogva vezetett az írónő, mert annyira a karakterrel maradt végig, hogy a végén már minden gyanúmat elaltatta, hogy aztán meglepjen a végén.
És akkor ne is említsük ezt a függővéget! Ha nem lenne szigorú várólistám májusra, tuti ugranék a második részre… lehet így is fogok, de most még kitartok egy kicsit.

Átlagos, de nagyon szórakoztató YA. Voltak benne olyan fordulatok, amiket egyáltalán nem láttam előre. A fantasy-szál nem igazán van kidolgozva, az iskolai környezet sem a legeredetibb, de a főszereplő, Sophie, kedves karaktere és humora ellensúlyozza az ilyesmiket.
Sajnos a hülye p*csák nem maradhattak ki belőle. Az egyik legnagyobb amerikai klisé. Kár, hogy nincs benne fekete macska, mint a borítón, de ezt csak macskabarát lényem nehezményezi. :)
Ha még tinédzser lennék, bizonyára kedvenceltem volna.

Elég szkeptikusan fogtam hozzá a könyvnek, mert elég régen olvastam ennyire ifjúsági regényt, azonban kellemesen csalódtam.
Tetszett a mű könnyedsége, azt sem bántam, hogy tele van klisékkel és kiszámítható. Az azért kicsit bökte a csőröm, hogy nincs rendesen kidolgozott karakter. Nem tudunk meg sokat igazából senkiről, Sophie és Jenna barátsága sem nyilvánul meg semmiben, hogy legjobb és elválaszthatatlan barátoknak mondhatnánk őket.
A könyv első fele nem volt annyira érdekes, szerintem, semmi említésre méltó nem történt. spoiler Az utolsó negyede alatt végig a hideg rázott, már ott szólt a sziréna a fejemben, amikor Elodie Sophie-val tartott spoiler A befejezés amúgy egész meglepő volt.
Mindent összevetve egyszer megéri elolvasni.

Könyv imádat ezerrel

Egyszer már olvastam magyarul, és már akkor is tetszett. Most kedvem lett megint valami könnyed fantasyhoz, és egyből ez jutott eszembe – de nem a magyar fordítás, ahol nem sikerül kétszer ugyanúgy lefordítani ugyanazokat a szavakat off
Klisék vannak bőven, és nincs logikus világfelépítés, ami mínusz. Viszont a csavar izgalmas a végén, és a függővég is. Amit viszont a legjobban szeretek benne, az a humor. Sophie-nak vannak olyan megszólalásai meg gondolatai, amiken tényleg hangosan nevettem (Bad dog!).
Jön majd sorban a többi kötet is, mert jó visszatérni kicsit ebbe a világba.

Nekem nagyon tetszett! Volt egy kis Harry Potteres hangulata – de lehet hogy csak azert mert itt is kulon iskolaba jartak azok a gyerekek akik vmikepp masok voltak a hetkoznapi embereknel. Ide tartozoak a boszorkak; vampirok; alakvaltok; demonok.
Nagyon tetszett az egesz konyv hangulata – jopofak voltak a meselo szarkasztikus megjegyzesei. Az elejen egy kicsiket engem zavartak Sophie rekacioi (amikor nevetett szerintem inkabb sirni kellett volna vagy megijedni) de kesobb ezt vagy legyurte vagy en szoktam meg. :P Nagyon tetszett hogy eleg talpraesett volt. Volt benne magia; szerelem; humor. Igazi kikapcsolodas volt.
Nem sokara el is kezdem a masodik reszt mert nagyon izgat a tortenet folytatasa.

Óóóóó, ez nagyon jó volt! Rengeteget nevettem. Ez a tömény szarkazmus simogatta piciny lelkemet. :D Attól eltekintve, hogy már megint kb a 10. oldalon kitaláltam a sztori 90%-át, imádtam. Következő rész, jövök! :)