Hex ​Hall (Hex Hall 1.) 88% 1689 csillagozás

Hasznos tanácsok ha olvasni akarod:
-készülj fel hogy tinikrol szól
-akkor olvasd ha bírod a szarkazmust
-ha nem akadsz ki a sok fantasy lénytől
-ha nyitott vagy új elméletekre a lényeket illetően
-ha fel vagy készülve tini lányok civakodására
-ha egy gyenge romantikus szál is megteszi
-ha nem vársz el óriási csavarokat
-ha nem akaszt ki, hogy az elekromos málna fantázia színű takarót 50oldallal odébb málna színű elektromos takarónak fordítják
-ha szeretnél pár órára kikapcsolódni
-és ha elolvastad az utolsó sort, ne vágd a falhoz, túl szép a borítója.

A történet jól indul. Van egy vagány lány, aki az elején megfogott már. Sophie egy igazi belevaló kis boszorkány. Imádom az elmés megjegyzéseit, nekem nagyon szimpatikus volt,főleg a tökéletlensége és a tudatlansága. Kifejezetten tetszett, hogy ugyanannyit tudok a könyvben leírt általános információkról, mint a főszereplőnk, tehát kb semmit :) Így ezeknek az elmagyarázása nem ugrott ki a cselekményszálból.
Az alapfeltevés, miszerint a különböző lényeket rossz magaviselet következtében egy helyre zárják, iskola néven… kifejezetten tetszett. Érdekes volt látni, hogy mennyire kompatibilisek egymással. Nekem kifejezetten szimpatikus volt Jenna is. :)
A történet izgalmas, figyelemfelkeltő, de aztán jön a TACCS…. Annyira egyszerű lett a vége… hogy hirtelen elkezdtem visszafelé lapozni, hátha több oldalt fogtam össze, de sajnos nem…. Egyszerűen össze lett csapva. Kár érte, nagyon sajnálom.

„Nem tudom, miért van az, hogy akkor is ki akarjuk hallgatni más emberek beszélgetését, ha rémeseket mondanak rólunk.”

Annyiszor halogattam már az olvasását, aztán egy kihívás miatt csak elolvastam. Én bolond, hogy miért nem tettem meg hamarabb! Már az elejétől megfogott magának a könyv. Sophie egy szerethető főszereplő, nagyon sokat nevettem a viccein, beszólásain. Archer keveset szerepelt, és nem is tudom, hogy érzek vele kapcsolatban. Remélem a következő részben több minden derül ki róla, és többet is fog jelen lenni. Elodie bár egy szemét volt, szerintem nagyon erős karakter, akár Alice. Jenna is nagyon tetszett, örültem, hogy Sophie mellette állt. Na és, hogy ne csak a szereplőkről beszéljek… A Hex Hall – a maga módján – egy csodálatos hely, tele boszorkányokkal, alakváltókkal, tündérekkel. Bár keveset tudhattunk meg róluk, nagyon tetszettek, de igazából a boszikért voltam oda. Tényleg keveset tudtunk meg bár dologról, ezért remélem a folytatásban végre fény derül a dolgokra. Kíváncsi vagyok Sophie apjára, a Tanácsra, A Szemre, na meg persze, hogy mi is lesz Archerrel. :)

Már régóta kíváncsi vagyok erre a könyvre, így rögtön neki is kezdtem, amikor láttam, hogy kihívás is van a sorozathoz.
Az elején nekem nagyon a Harry Potter első részére emlékeztetett, szinte végig meg volt bennem ez az érzés, de ezen kívül nagyon jó könyv. Teljesen lekötötte a figyelmemet, szinte nem is tudtam letenni.
Sophie szerintem egy kicsit naiv volt, de nagyon jó barát is egyben. Mindig kiállt Jenna mellett. Nagyon bírtam a szarkazmusát és a beszólásait.
Az Archerrel kapcsolatban már az elején sejtettem, hogy valami nem stimmel nála, de reménykedtem, hogy ne legyen igaz, mert nagyon megkedveltem. spoiler

Anno mikor olvastam nagyon tetszett, ez most sem változott. :)

Nagyon régen volt olyan könyv aminek egyértelműen a borítójába szerettem bele. Gyönyörű, sokat ígérő, figyelemfelkeltő és annyi mindent bele lehet képzelni….hát igen bevitt az erdőbe egy jó grafikus. Sajnos a történet pont nem hozta azt a szintet, ezer+egyszer olvastam már, az idén is többször, volt ami jobban is lett megírva. Nem adott semmi olyat amire vártam. Misztikum, egyediség, érdekes egyedi lények (na ezek hiányoznak) Elvált szülők, szerencsétlen, sokat költöző (fontos) boszorkánya bekerül egy varázslények javítóintézetébe (inkább szerencsétlen és tanulatlan, mint megátalkodott) az elején még látványosan csinál marhaságokat, utána mind a felhők, mind a villámok eltűnnek. (legyünk már következtessek) Másolni is csak pontosan és szépen, ahogy a csillag megy az égen úgy érdemes! Sajnálom mert sokkal többet vártam, a borító alapján mindenképpen. Ami tetszett az a seprűnyélen való lovaglás, és a humor, legalább a könyv magát nem vette túl komolyan, igaz nem is igen lett volna miért.

Nem fogok köntörfalazni, de valahogy az eleje és a vége tetszett a legjobban. A történet kezdete azért, mert ugyanúgy, ahogy A sárkány jelében itt sem csak egy természetfeletti faj van, hanem egy egész társadalom. Elképesztően jól kitalált a prodigiumok világa.
Ugyanakkor a közbenső fejezetek valamiért picit laposak voltak, olyan tekintetben, hogy szegény Sophie állandóan vágyakozott Archer után. Természetesen, történtek ott is izgalmas dolgok, de a vége egyszerűen zseniális.
Annyira érdekfeszítőre sikeredett az utolsó 50-70 oldal, hogy egyhelyben ülve kiolvastam. Elképesztő!
spoiler
Jennát elmondhatatlanul megkedveltem, vámpír lét ide vagy oda. :D
Az utolsó mondat miatt pedig alig várom a második rész olvasását.

Szeretem a boszorkányos, furcsa varázsiskolákról szóló történeteket – olvastam már jobbakat, rosszabbakat. Ez a történet egy jól kitalált világban játszódik. Kicsit karikatúrája a témának, de annak jó. (Pl.: A Barbie-triumvirátus kinézetét koppintotta az írónő, amikor felvezette a modell-boszi triót. Továbbá a Lord Byron körüli dolgok is humorosak szerintem, ahogy a gondnok kiléte-kinézete is.)

Kicsit klisés, picit kiszámítható, de élvezetes és gördülékeny olvasmány. (Amúgy talán 6-8 óra alatt simán ki lehet olvasni. Nem egy nagy cucc. Egyébként a 270 oldalból az első 95 csak Sophie első napja az iskolában – azért ez haláli!)

Azt hiszem, hogy nem igazán értem Sophie-t… Mindig is úgy gondoltam, hogy Hermione volt a legnormálisabb, aki nem a Varázsvilágban nőtt fel, így amikor felmerült az új iskola, akkor aztán minden infót összeszedett róla és magáról, mindennek utánajárt. Sophie meg picsog, amiért nem tud semmit. MENJ ÉS NÉZZ UTÁNA, te tök! Mondjuk a Bumm-SZERELEM! megvilágosodásait sem bírtam felfogni.

Kedvencek: Jenna, Cal

(WTF-OFF: spoiler De komolyan – ez bünti? / pici ideológiai spoiler)

Bővebben: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/11/hexhall.html

Erre volt szükségem. Sőt, nagyon nagy szükségem volt erre.
Az elmúlt időszakban nem olvastam olyan igazán jó könyvet, amire azt mondtam volna, hogy „hűha”, ezért is volt nagy felüdülés számomra ez a könyv.
Már nagyon régóta várt rám, sokan is dicsérték, egyszerűen nem tudom, hogy miért nem olvastam el. Meguntam a sok romantikus történetet, valami természetfelettire vágytam, megkaptam. Rövid könyv, ez is szempont volt nekem a választásnál, hogy mindenképpen elolvassam még az idén.
Egyszerűen hűha. Olyan fordulatok voltak ebben a könyvben, amire talán nem sokan számítottak. Azt tudtam, vagyis gondoltam, hogy spoiler, ezért ez nem ért olyan nagy meglepetésként, de az, hogy spoiler
Nagyon tetszett a könyv világa, a bentlakásos iskola, és az, hogy különböző lények voltak benne. Elodie és barátnői karaktere tipikus, minden könyvben kell minimum egy ilyen, de őszintén szólva a való életben is elég gyakori az ilyen típusú ember.
Tetszett, hogy prodigiumokról olvashattam, nem csak úgy lazán egy vámpíros bentlakásos iskoláról.
Sophie naiv, de őszintén, van, aki azért naiv, mert nem mer nem az lenni. Aki sok rosszat kapott, és ha lát egy kis esélyt a jóra, vagy, hogy kiemelkedjen, az él vele, és elnyomja a kérdéseket, hiszen a cél érdekében mindent. Gondolom ő is valami ilyesmit élt át.

Archer. Ahw.

Nagyon örültem, hogy elolvastam ezt a könyvet, hogy végre hosszú idő után olvashattam egy igazán jó sztorit. A második része is tervben van, bár még nem tudom, hogy hogy alakulnak az olvasásaim. Ritka, ha én egy második részt rögtön el akarok olvasni, de most ez a helyzet. (Bár lenne időm rá!)
Számomra ez a könyv öt csillagos. Nem a legnagyobb kedvencem, abba a szűk körbe nem kerül be, de ott van a jobbak között, és bátran ajánlom bárkinek.

_– Elodie-nak igaza volt – suttogta.
– Mivel kapcsolatban? – kérdeztem olyan hangon, ami nem is emlékeztetett a sajátomra. Mély volt és sóhajszerű.
– Hogy veled akartam lenni a bálon._

Meg vagyok-e elégedve?
Még nem.
Megleszek elégedve?
Meglátjuk még azt.
Mindenesetre aki szereti az ilyesmit, annak bátran merem ajánlani, mert kikapcsolt, elvonatkoztatott a való világtól, és elérte, hogy egy ideig ne a saját problémáimmal foglalkozzak.
Bővebben: http://zivatar-christinekcoldman.blogspot.com/2017/12/r…