Demonglass ​– Démonüveg (Hex Hall 2.) 91% 1127 csillagozás

Hmm…
Érdekesebb volt, mint az első rész. Lekötött, néha még arra is rávett, hogy kicsit izguljak. :D Kifejezetten tetszik az irónő által megalkotott világ, és persze a bonyolodó szálak is. Sophie beszólásain még mindig jókat tudok derülni, haláli egy karakter. :D Jenna nagyon jó barátnő, hatalmasat nőtt a szememben Archerrel karöltve. spoiler
Elvettem tőle egy fél csillagot, mert voltak érdektelen részek, valamint néha nem értettem, miért mellőz az irónő egyes szálakat.
Remek, könnyed kis sorozat, szórakozásra tökéletes, de senki ne várjon tőle mély gondolatokat mert ez nem az a műfaj.

Szintén nagyon tetszett, a vége pedig kikészített. :)

Te. Jó. Ég.
Ez meg mi a fene volt?
Úristen. Nem találom a szavakat. Nincs egy ép gondolatom sem.
Ez valami eszméletlenül jó volt. Úristen.
Sírtam, nevettem, mosolyogtam, összeszorult a szívem. Hihetetlen érzelmeket váltott ki belőlem ez a könyv, s végre azt éreztem, amit már régóta nem: bekerül bizony ez a trilógia abba a szűkös társaságba, amit én csak a kedvenc könyveim között emlegetek.
spoiler
{{Archer. Imádom. Egyszerűen… :)
Calt viszont nagyon megsajnáltam, megérdemelne ő is egy szerető lányt. Sophie meg vak, hogy nem vette észre az érzelmeit.}}
Nem bírtam letenni. Muszáj volt végigolvasnom, mert hát nem hagyhattam abba. Voltak benne meglepő fordulatok, spoiler.
Jöjjön már ki az a harmadik rész!
Nagyon bírom Sophie stílusát, végre nem egy örökké nyavalygó nyálgép a főhősnő. Archer szintúgy. Imádom ezt a párost.
A szerelmi háromszögeket nem szeretem, de ez elég csekély mértékű, mivel a főszereplőnek elég határozott elképzelése van, hogy ki mellett szeretne lenni.
A függővégek szintén nem a kedvenceim, de igazából most rájöttem, hogy talán egy függővég jobban rávesz, hogy elolvasd a következő részt, mint valami nyugis, happy end, de azért néha elbeszélgettem volna Rachel Hawkinssal, hogy „figyu, tényleg ennyire élvezed, hogy téped az olvasók agyát? Lehet, hogy neked jó buli, de mi csak ráncosabbak leszünk…”. Hogy lehet így befejezni egy könyvet?

Ez a trilógia valami hihetetlen. Én megőrülök, ha nem jelenik meg mihamarabb az utolsó rész. Na ezért ne kezd bele sorozatba/trilógiába úgy, hogy nem jött ki az összes része! Vagy minimum annyi, hogy elfoglald magad velük addig, míg ki nem jön az utolsó!
Nagyon örülök, hogy belekezdtem ebbe a trilógiába. Nagyszerű befejezése az évnek. Nagyon rég nem olvastam úgy, hogy ha befejeztem egy könyvet, rögtön utána annak a másik részéhez nyúltam. Talán most azért, mert rövid volt az első könyv, talán azért, mert annyira szerettem. Nem tudom. Csak azt, hogy én olvasni akarom a harmadik részét. Ha nagyon nem bírom ki, maximum nekiállok a harmadik résznek angolul egy szótárssal a kezemben, majd majd pár kitépett hajszálammal.

Hatalmas rajongó lettem.
Köszönöm, hogy olvashattam!

Szentségesanyaszentegyháááááááz.
Még szinte magamhoz sem tértem, annyira jó volt.
Az első rész óta még csak most tudtam rávenni magam a folytatásra. Valahogy annyira nem érdekelt a folytatás, és egy kicsit féltem is attól, hogy nem lesz ugyanolyan jó, mint az első rész. Hát tévedtem. Sokkalta jobb lett. Klasszisokkal jobb. Izgatottan várom a folytatást.!:)

Én ezt egy kicsit gyengébbnek éreztem, mint az első részt. Nem volt annyira izgalmas, kevesebb harc és küzdelem volt benne. spoiler Ennek ellenére nagyon gyorsan haladtam vele, és elég nehezen tudtam letenni. A végén lévő függővég, szinte megölt, hogy lehet itt így abbahagyni?
Sophie még mindig naiv, de ennek ellenére nagyon imádom, főleg a humorát és a beszólásait. Archer ebben a részben egy kicsit kevesebbet szerepelt, de ezt annyira nem is bánom, mert sokkal jobban megismerhettük Sophie apukáját és Cal-t.

Nagyon szeretem sorozat. Tetszik a történet, a szereplők, fordulatos. Kell ennél több? Sophie meg Archer pedig ♥

Ha az előző részre 4.5 csillagot adtam, ez megérdemli az 5-öt. :) Az első rész is tetszett, azonban annyira nem izgatott, hogy azonnal el akarjam olvasni a folytatást. Többször is láttam bent a könyvtárban, de többször is ott hagytam. Úgy döntöttem, most már illene folytatnom a sorozatot, és nem bántam meg!
A legnagyobb gondom az volt, hogy már hónapokkal ezelőtt olvastam a Hex Hall-t, így nem emlékeztem már mindenre, tényleg csak egy-két kulcsfontosságú dologra. Szerencsére az elején egy párbeszédben nagyjából összefoglalták az első rész tartalmát. :)
R. H. nem hozott össze rossz történetet, tetszik az a világ, amiben játszódik, ami akár valóság is lehetne. Aztán ki tudja, lehet, hogy tényleg léteznek tündérek, démonok, boszorkánymesterek… :D Volt benne minden: tiltott szerelem, kötelesség, család, barátok, harcok. Izgalmas volt, maradéktalanul le bírt kötni.
Bevallom őszintén Cal-ra egyáltalán nem emlékeztem, de itt megkedveltem. Nagyon aranyos srác, csak túlzottan visszahúzódó. :) Archert meglepő módon továbbra is imádom. Sajnos a rosszfiúk ilyen hatással vannak rám. :P
A vége miatt haragszom. Nem szeretem a függővégeket. Remélem, hogy minél előbb lesz lehetőségem elolvasni a harmadik részt. :)

Őszintén szólva ez a kötet tetszett a legjobban a három közül. Sikerül jobban átlátnunk az írónő által kitalált világot, de ugyanakkor kicsit jobban össze is kuszálódnak a szálak. Édes kis kettősség. :)
A könyv nagy részében helyszínt váltunk: irány Anglia. Az egész eseménysorozat egyfajta nyaralásnak indul, aztán persze az itteni varázsvilág és annak ellenségei nem ad túl sok pihenési lehetőséget Sophie-nak… Akit egyébként bármilyen megpróbáltatások érnek, mindig talál a helyzethez egy-egy poént, így oldva a feszültséget.
Végre, végre, végre kicsit fontosabb szerepet kap a szerelmi szál a történetben (aminek én legalábbis kifejezetten örülök).
Rejtélyes, izgalmas, misztikus, humoros, szórakoztató és olvastatja magát.
No és természetesen függővége van… mert hát miért is ne?

Egy picivel talán még az előzőnél is jobban tetszett. A függővég eléggé erősre sikeredett. Ebben a részben már jobban benne volt az a kevéske romantikus szál, amit az előzőből annyira hiányoltam. Nagyon olvastatta magát. Sophie és az ő humora. Így már egyértelmű, hogy az apjától örökölte azt a pikírt humorát. Őt is nagyon bírtam. Van szövege neki is. Sophie semmit nem változott. Szórakoztató volt olvasni a sok gúnyos válaszát majdnem mindenre. Okos, humoros és a maga módján eléggé erős hősnő, aki belátja a hibáit és azt is, ha tévedett.
Cal nagyon szimpatikus, de szükségtelennek éreztem a szerelmi háromszöget. Már csak azért is, mert nem éreztem (közel sem) egyenlő esélyűnek a felek közötti viszonyt. Mást és mást érez a két fiú iránt. Sophie tudja, kit akar….
Jó volt, szórakoztató volt, de ez nem az a fajta olvasmány (mint amikre mostanában rákaptam), amelyről úgy gondolom, hogy meg fogja változtatni az életemet, vagy sohasem fogom elfelejteni. Nagyon jó volt és élveztem, amíg olvastam, de ennyi.
Aki szereti a szórakoztató, természetfeletti YA könyveket, annak nem fog csalódást okozni. Sőt! Szeretni fogja.

Az első rész nagyon tetszett, és szerencsére a folytatásban sem kellett csalódnom. Szinte faltam a mondatokat. De! A hócsukám kezd tele lenni a függővégekkel, meg a sorozatokkal, és hogy várni kell a következő részre.
Sophie most is hozta a formáját. Imádom a humorát, vagy inkább szarkazmusát. A történet helyszíne Anglia. Itt tölti a szünidejét Sophie, hogy jobban megismerje az apját, aki nekem nagyon szimpatikus lett. Tetszett, hogy a lány egyre ügyesebben használja a varázserejét. Örültem Archer felbukkanásának, de könyörgöm, miért kell majd minden könyvbe belepréselni egy szerelmi háromszöget?