Seraphina ​(angol) (Seraphina 1.) 5 csillagozás

Rachel Hartman: Seraphina (angol) Rachel Hartman: Seraphina (angol) Rachel Hartman: Seraphina (angol) Rachel Hartman: Seraphina (angol)

Four ​decades of peace have done little to ease the mistrust between humans and dragons in the kingdom of Goredd. Folding themselves into human shape, dragons attend court as ambassadors, and lend their rational, mathematical minds to universities as scholars and teachers. As the treaty's anniversary draws near, however, tensions are high.

Seraphina Dombegh has reason to fear both sides. An unusually gifted musician, she joins the court just as a member of the royal family is murdered—in suspiciously draconian fashion. Seraphina is drawn into the investigation, partnering with the captain of the Queen's Guard, the dangerously perceptive Prince Lucian Kiggs. While they begin to uncover hints of a sinister plot to destroy the peace, Seraphina struggles to protect her own secret, the secret behind her musical gift, one so terrible that its discovery could mean her very life.

In her exquisitely written fantasy debut, Rachel Hartman creates a rich, complex, and utterly… (tovább)

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Corgi, London, 2013
384 oldal · ISBN: 9780552566001
>!
368 oldal · ISBN: 9780857531568
>!
Random House, 2012
464 oldal · ISBN: 0375866566

1 további kiadás


Kedvencelte 1

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

>!
Hanna IP
Rachel Hartman: Seraphina (angol)

Kellemes, tempós, jó kérdéseket feszegető, de alapvetően szórakoztató, éjszakába nyúlóan ébren tartó fantasy volt ez, aminek a folytatását már most várom. Az utóbbi időben túl sok borongós könyvet olvastam, Seraphina kalandjai viszont felüdítettek. Ugyan a történetben akadnak olyan elemek, amelyek innen-onnan ismerősek (elég erősen érződik pl. Robin Hobb hatása, Robin Hobb kegyetlensége nélkül), a végeredmény mégis egységes és egyedi.
Bővebben: http://sfmag.hu/2013/02/22/rachel-hartman-seraphina/

>!
blackett
Rachel Hartman: Seraphina (angol)

A legjobb dolog ebben a könyvben az, hogy vagy fél tucat dolognak lehetne az allegóriája, de nem az; vagy legalábbis nem az a célja, hogy az legyen. Semmi izzadtságszag.

A második legjobb dolog, hogy bebizonyítja, hogy igenis lehet értelmes tizenhat éves főhőse egy regénynek, csak ahhoz, úgy látszik, egy nagyon erősen átpolitizált világ szükséges, vulkáni sárkányokkal. (Vulkáni, mint Mr. Spock, nem pedig vulkáni, mint a kőzet.) Vagy egyszerűen csak Rachel Hartman. Seraphina mindenesetre nem viselkedik úgy, mint egy kamasz, de az is igaz, hogy kevés mentális energiája lehet az embernek kamasznak lenni, amikor maga keresi a kenyerét egy veszélyes intrikákkal teli közegben, miközben leplezni próbálja azt a tényt, hogy gyakorlatilag illegális bevándorlónak és faji kisebbségnek számít.

Egyébként való igaz, hogy a történet jó része arról szól, hogy a szereplők politikai intrikákat szőnek keresztbe és kasul, de ez politika sárkányokkal. Van a történetben továbbá merény és gyilok, szórakoztató eszmefuttatások egy kitalált teológiáról, bál, karakterfejlődés, metafizikus kert, zene, társadalomkritika, snájdig herceg, rosszarcú ellen, defektes családi dinamika, meg amit még akartok. Nekem nagyon bejött.

>!
Luki 
Rachel Hartman: Seraphina (angol)

A könyv amilyen hosszú, olyan lassan is bontakozik ki (de aztán begyorsul), és időnként vannak benne zavaros részek, de engem így is magával ragadott. Lenyűgöző a világ felépítése, hihetetlenül részletes, jól átgondolt, és kreatív.
A szereplők (a mellékszereplők is, akik vannak egy páran) nagyon színesek, érdekesek, kidolgozottak, fejlődőképesek, és szerethetők :-) Vagy épp utálhatók, mert felbukkannak kicsinyes, alattomos, és buta alakok is. Amellett, hogy a könyv fantasy, szerintem a szereplők kifejezetten hihetőek és valóságosak, az írónő jól jeleníti meg az emberi természet különböző oldalait.
Ami pedig külön nagyon jó, nem csak Seraphina a könyv egyetlen okos, erős, határozott, talpraesett, jószívű, és humoros női karaktere (ódákat tudnék zengeni Seraphináról, aki persze korántsem tökéletes, de ettől pont, hogy mégis:-) ), a mellékszereplőkben is megtalálhatóak ezek a tulajdonságok.
Nekem az írónő stílusa is nagyon bejött, szerintem szépen és választékosan ír.
A folytatás 2013 júliusára várható (elvileg), de szerencsére ez nem egyike azoknak a könyveknek, amelyek hatalmas cliffhangert hagynak a történet végén, csak hogy az olvasó tutira kénytelen legyen megvenni a következő részt (és amíg az meg nem jelenik, szenvedjen, de piszkosul), a történet önmagában is megáll. Én mindenképpen el fogom olvasni a második kötetet.

>!
Kaosmagier
Rachel Hartman: Seraphina (angol)

Érdekes világ sárkányokkal, akik ember alakot öltenek, az embertest minden előnyével és hátrányával együtt. Számomra ez volt a történet legérdekesebb (sajnos nem túlságosan bőven kifejtett) témája: A sárkányok ebben az alakban hirtelen sokkal mélyebb (emberi) érzelmeket képesek felfogni/átérezni, ennek következtében komolyan edzik magukat arra, hogy ezek az érzelmek ne befolyásolják őket. Vajon ez azt jelenti, hogy a sárkányok kevésbé képesek az érzelmekre? Vagy az újdonságérzet miatt sokkal élesebben érzékelnek az emberi alakban? Ez a furcsa kettősség végigkíséri az egész könyvet és a végén se ad kielégítő magyarázatot, sőt inkább még jobban összekavart.

További érdekesség a sárkányok kultúrája, ami a jelek szerint egyszerre primitívebb (vadász-áldozat alapú gondolkodás) és fejlettebb (quig technológia) az emberekénél. Kimondottan tetszett ahogy az író teleszőtte sárkány-kifejezésekkel a történetet (amit persze macerás volt a könyv végéből kikeresni), nagyban növelte a különböző kultúrák különbségeit.

Egy dolog nagyon zavart a világban: a félsárkányok különleges képessége. A szüleik tekintetében semmi magyarázat nincs arra, hogy a félvéreknek bármi képessége legyen (azon felül, hogy fúj de csúnya szörnyeteg mind), viszont se a szereplők, se a történet nem ad magyarázatot, de még csak meg se kérdőjelezi ezt. Erre plusz egy lapáttal rátesz a főhős képessége spoiler, ami még kevésbé logikus ebben a világban (annak ellenére, hogy iszonyatosan hasznos a főhős számára – illetve hasznos eszközzé teszi őt az elkövetkező konfliktusokban)

A történet maga nem volt rossz, habár sok helyen elég kiszámítható volt, azért volt pár izgalmas fordulat benne. Kicsit sajnáltam, hogy a karakterek mind egyértelmű jó-rossz besorolást kaptak első megjelenésük idején és végig eszerint viselkedtek…
A főhős, Seraphina kicsit túllihegte a különcségét, néha már nagyon idegesítő volt, hogy mindenre úgy reagált, hogy "nem tehetem mert szörnyeteg vagyok és mi van ha kiderül"(véleményem szerint egy normális társadalomban pont ilyen viselkedéssel hívta volna fel magára a figyelmet). A szerelmi szálnak is ez a folyamatos szenvedés tett be (számomra).
Kedvencem Orma volt, aki sárkány mivoltja ellenére, talán a legésszerűbb (talán ez nem annyira meglepő) és empatikusabb (de ez annál inkább!) karakter volt az egész történetben.

Mindent összevetve nagyon érdekes könyv volt, habár az érdekessége inkább a társadalmi/kulturális kérdésekben volt, mint a tényleges történetben.

>!
Lex
Rachel Hartman: Seraphina (angol)

Kezdem azzal, hogy csak azért kap tőlem 3 csillagot a könyv, mert tisztában vagyok vele, hogy meg van a célközönsége. És az nem az ő hibája, hogy én ebbe nem tartozom bele.

Rettenetesen nyögvenyelősen haladtam vele körülbelül a könyv harmadáig, de tényleges érdeklődéssel csak körülbelül a felétől olvastam, és igazán izgalmassá csak a vége vált számomra. A fő problémám az volt vele, hogy rettenetesen politikai központú a regény; állandóan csak arról papolnak, hogy ki hogyan vélekedik az egyezségről a sárkányok és az emberek között, milyen állapotok is uralkodnak momentán a két faj között, és persze, hogy ki próbálja felborítani az egyensúlyt. Emellett ott volt Seraphina állandó vívódása önmagával szemben, hogy mit gondolnának róla mások, ha kiderülne, micsoda is ő, meg persze a folyamatos kertgondozása (eleinte ezt is nehezen értettem, de utólag ez a kedvenc részletem a könyvben), és az állandó szervezkedése a zenei műsor körül. És nagyjából ennyi volt a történet. Volt egy kis harc is persze, némi – totál érthetetlen – szerelembe esés, de nagy vonalakban tényleg ennyiről szólt.

A fura, hogy a fülszöveg alapján tényleg érdekesnek tartottam a könyvet, de szinte rögvest rájöttem, hogy oltári nagy baromságnak tartom a sárkányok „megformálását”. Azzal még meg tudtam birkózni, hogy nincs lelkük, nem éreznek, na de hogy különlegesen jó zenészek… Eszményien gyönyörűen tudnak muzsikálni, és csak a lelketlenségük akadályozza meg őket abban, hogy tökéletesek legyenek. Anyám… Nem is ezzel a ténnyel van a gond, hanem hogy kb. tényleg ennyit tudnak. Alakot változtatni, és zenélni.

A karakterekkel érdekes módon meg voltam elégedve, nagy részt az ő kidolgozottságuk miatt döntöttem úgy, hogy nem húzom lejjebb a csillagokat. Volt egy-kettő közülük, aki hát, ha nem is nőtt a szívemhez, de ténylegesen megkedveltem, és aggódtam, hogyan is alakul a sorsa. Persze, ahogy már fent is említettem, a nagy l’amour kibontakozását nem láttam, így azt a részt hagyjuk is ki az egészből. :) De minden más kapcsolat rendben volt.

Ami még zavart, az a különleges elnevezések a könyvben. Részben azért, mert ebook-ban van meg a könyv, és a magyarázatok természetesen a végén voltak. Fog a franc minden egyes kifejezésnél hátra mászni, ám volt, amikor sajnos muszáj volt, mert nem tudtam kikövetkeztetni sehogy sem a jelentését a szónak. És ki is akadtam, amikor megláttam, hogy még a homoszexualitásnak is külön nevet talált ki az írónő, mert a könyvben szereplő egyik népcsoport nyelvén másképp mondják. Felesleges kavarásnak éreztem már ezt. Mert az még rendben van, hogy a sárkányoknak más nevet ad, de hogy hétköznapi kifejezéseknek is…

Szóval vegyesek az érzéseim, de többnyire a rossz irányba húznak. De mint említettem, nem érzem úgy, hogy ez a regény nekem íródott volna, úgyhogy kap egy szép közepest. A folytatást pedig természetesen inkább kihagyom. Mert igen, egy újabb sorozattal van dolgunk.

>!
obietero
Rachel Hartman: Seraphina (angol)

Ez sajnos elég gyengére sikerült. Kaptunk egy világot sárkányokkal, nincs ennél izgalmasabb lehetőség, de ebben a könyvben nem történt semmi. Olyan volt, mint egy építkezős játék, az író sok apró részlettel kidolgozott nekünk egy világot, csak épp közben arról feledkezett meg, hogy történetet is kellett volna írni hozzá. Néha eszébe jutott, akkor elindult valami, amiből kinőhetett volna valami érdekes, de aztán mégis olyan semmilyen lett az egész, mert inkább visszatértünk a homokozóba, hogy még egy kicsit építgessük a világot. Teljesen feleslegesen… még külön kifejezéseket is alkotott, hogy érezzük, ez egy más világ, de ezek inkább csak összezavaróak és teljesen felesleges parasztvakítás, hogy azt higgyük, ez mennyire nagyon kidolgozott könyv. Amúgy 3 és fél pontot is megért volna a történet, ha az utolsó fejezet előtt befejezi az író, de sajnos 15 oldallal teljesen tönkre vágja az egész könyvet egy abszolút felesleges szerelmi nyűglődéssel.


Népszerű idézetek

>!
blackett

Orma moved a pile of books off a stool for me but seated himself directly on another stack. This habit of his never ceased to amuse me. Dragons no longer hoarded gold; Comonot’s reforms had outlawed it. For Orma and his generation, knowledge was treasure. As dragons through the ages had done, he gathered it, and then he sat on it.

>!
blackett

Sir Karal attempted to preempt my next question: “We’ll never tell you where our brothers are hiding!”
“You’d have to seduce us first!” Sir Cuthberte twirled his mustache. Sir Karal glared at him, and Cuthberte cried, “She’s smiling! She knows I jest!”
I did know. For some reason, it kept being funny. Old men, hidden for decades with only other old men for company, found me worth flirting with. That was something.

>!
blackett

"Sir Karal and Sir Cuthberte told us you were the man who knew his generals, back in the day.”
Sir James straightened up and raised his grizzled chin. “I could tell General Gann from General Gonn, in my prime.”
“All in the midst of general mayhem,” chirped Maurizio into his mug.

>!
blackett

Orma approached, head lowered in a submissive stance. He had apparently told Basind to flatten himself into the snow, because Basind did a good impression of a lizard run over by a cart – a giant lizard, and an unthinkably enormous cart.

>!
Luki 

They needed Heaven's peace. I knew little of Saints, but I knew about sorrow and about music as sorrow's surest balm. That was comfort I could give. I raised the flute to my lips and my eyes toward the caulted ceiling, and began to play.
I began too quietly, unsure of the melody, but the notes seemes to find me and my confidence grew. The music flew from me like a dove released into the vastness of the nave; the cathedral itself lent it new richness and gave something back, as if this glorious edifice, too, were my instrument.
There are melodies that speak as eloquently as words, that flow logically and inevitably from a single, pure emotion. The Invocation is of this kind, as if its composer had sought to distill the purest essence of mourning, to say, Here is what it is to lose someone.

Chapter One


A sorozat következő kötete

Seraphina sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Sophie Jordan: Firelight
C. J. Redwine: The Shadow Queen
Becca Fitzpatrick: Crescendo (angol)
Sarah J. Maas: Heir of Fire
Cassandra Clare: Clockwork Angel
Leigh Bardugo: Ruin and Rising
Erin Morgenstern: The Night Circus
Jennifer L. Armentrout: Opposition
Susan Ee: Angelfall
Maggie Stiefvater: Blue Lily, Lily Blue