Seraphina (Seraphina 1.) 123 csillagozás

Rachel Hartman: Seraphina

Képes ​egyetlen lány egyesíteni két világot?

A négy évtizednyi béke alig-alig enyhítette a goreddi királyságban élő emberek és sárkányok közötti bizalmatlanságot. Bár a magukat emberi alakba préselő sárkányok racionális agyukkal tudósokként és tanárokként hajtanak hasznot az egyetemeknek, nem lehetnek teljes értékű polgárai a királyságnak – kivéve akkor, ha eltitkolják sárkány mivoltukat… Ahogy közeledik a két faj közötti egyezmény évfordulója, melyre a sárkányok legfőbb vezetője is ellátogat Goreddbe, a feszültség tovább fokozódik.

A tizenhat éves Seraphina Dombegh okkal tart mindkét oldaltól. A rendkívüli tehetségű muzsikuslány épp akkor szegődik el az udvarba, amikor a királyi család egyik tagját gyanúsan a sárkányokra valló módszerrel megölik. A Királynő Őrségének kapitánya, a veszélyesen éles szemű Lucian Kiggs társaként bevonja a nyomozásba Seraphinát. Miközben nekilátnak a béke lerombolására irányuló aljas összeesküvés leleplezésének, Seraphina azért küzd,… (tovább)

Eredeti mű: Rachel Hartman: Seraphina (angol)

Eredeti megjelenés éve: 2012

Tagok ajánlása: 14 éves kortól

>!
Scolar, Budapest, 2013
ISBN: 9789632444925 · Fordította: Simonyi Ágnes
>!
Scolar, Budapest, 2013
446 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632444482 · Fordította: Simonyi Ágnes

Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Lucian Kiggs · Seraphina Dombegh · Orma · Dame Okra Carmine · Glisselda · Lars · Necans (filozófus)


Kedvencelte 22

Most olvassa 13

Várólistára tette 167

Kívánságlistára tette 103

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Mrs_Curran_Lennart P
Rachel Hartman: Seraphina

Nagyon különleges történet született, nem csodálom, hogy maga Christopher Paolini is ajánlja. Középkori hangulat, udvari intrikák, összeesküvések, a lelepleződéstől való félelem és egy bátor lány , akinek a szemén át látjuk ezt a világot.
Negyven éve már, hogy a királynő békét kötött a sárkányokkal, akik azóta megtanultak emberi alakot ölteni és diplomataként él egy csoportjuk a goreddi királyi udvarban. Seraphina ide szegődik el az udvari zeneszerző segédjének és barátságot köt a fiatal hercegnővel és annak vőlegényével, Lucian Kiggsszel.
Közeledik a negyven éves évforduló, várják az ardmagar/sárkány tábornok érkezését. Azonban nem minden sárkány örül a békének és Seraphina egy összeesküvés közepében találja magát.
Eleinte egyáltalán nem kedveltem a sárkányokat. Az érzelmeket emberi csökevénynek tartják és mindent a logikával akarnak megmagyarázni. A S. fejében zajló kertgondozás is fura volt, szerencsére később nagyobb értelmet nyert. Van egy gyengécske szerelmi szál is, egy viszonzatlan, vajon mit hoz ki ebből az írónő?
A következő rész nagyon izgalmasnak ígérkezik, már ha kiadják valaha. Remélem meglépi a Scolar kiadó!
A borító is nagyon szép, a könyv igényes, keményfedelű.

1 hozzászólás
>!
Sylveris
Rachel Hartman: Seraphina

A rajongás nem a megfelelő szó arra, – fanatizmus – amit ezek iránt a lények iránt érzek. Fennséges jószágok, akik az eget uralják, egyetlen egy szárnysuhintással képesek erdőket, falvakat eltörölni a föld szinéről. Tudván, hogy nem léteznek, én mégis reménykedem bennük.

Volt már a kezeim között sárkányos történet, de az kiverte a biztositékot. Igy sikerült a Seraphina-t is addig tologatni, mig végül beleuntam a várakozásba. Milyen kár, hogy nem előbb olvastam!
Imádtam a megalkotott világot, ahol sárkányok és emberek együtt élhetnek, többé-kevésbé békességben. A történet maga egyedi, kiszámitható. A szálak lassan bontakoznak ki, de ez egyáltalán nem ront az élményen. A karaktereket is apránként ismerhetjük meg, senki sem üres héj, madzagon rángatott bábú. Létező emberek, mindenkinek megvan a maga szerepe. Ennek ellenére nem lett kedvencem Seraphina, hiába erős és tehetséges leányzó. Hiába őriz hétpecsétes titkot, nem nyivákolja végig azt a közel négyszáz oldalt. Orma és Lars az, akik felé húzott a szivem.

Remek olvasmány lehet azok számára, akik szeretik a fantasy-t, sárkányokat, sszeesküvéseket, politikai csatározásokat. Vagy csak simán szeretne kikapcsolódni, belekóstolni valami újba, akkor annak fantasztikus élményben lesz része!

>!
somebody22
Rachel Hartman: Seraphina

Nagyon tetszett, pörgős volt, gyönyörű leírásokkal. A fordulatok sem voltak kiszámíthatók. A sárkányok gondolkodását nagyon érdekesnek tartottam, hogy mindenük a tudás, amit kincsként halmoznak föl, de nem tetszett hogy ennyire elnyomják magukban az érzelmeiket. A fő konfliktus, a kétszínű sárkányvezér részletesen ki volt dolgozva és a szerelmi szál is pont elég volt. El fogom olvasni a folytatást is :)

>!
Babó_Buca
Rachel Hartman: Seraphina

Mosolyogva csuktam be a könyvet. Annyi jó érzés töltött el, hogy egyszerűen képtelen voltam mást csinálni, csak magamhoz szorítani. Szerethető történet az elfogadásról, mert attól hogy különbözünk egymástól, még egyikünk se jobb vagy rosszabb. A zenei utalásokért egyszerűen oda voltam, zenész lényem tapsikolt örömében. Mert nem elég, hogy dallamos „idegen” szavakat talált ki az írónő, melyek közül nem egyet rosszul ejthettem ki, Seraphina fuvolista. Mellette még Lucian Kiggset kedveltem meg, aki bár nem táncol észbontóan, de térdrogyasztó megjegyzései vannak.

www.egy-lany-blogja.blogspot.com/2016/06/zenevel-dusito…

>!
Szirmocska
Rachel Hartman: Seraphina

Sárkányok, lila borító, az első pozitív visszajelzések, másra nem is volt szükségem ahhoz, hogy tudjam: ez a könyv kell nekem. :) Még a fülszöveget se olvastam el. Ilyenkor szoktam belefutni a legnagyobb csalódásokba, de szerencsére most egészen másként esett, elkerült az a bizonyos pofon.
Persze ha nagyon szigorúan nézem, rengeteg ismerős elemet tartalmaz a könyv, sejthető, hogy honnan merített az írónő. Első ránézésre a szereplők sem nyújtanak egyedi élményt, hozzák azokat a típusokat, amiket megszokhattunk. A történet viszonylag egyszerű, kis intrika, kis nyomozás, ellentétek, diplomáciai feszültség, szerelmi bonyodalmak, családi titkok, ráadásként egy kis zene és miegymás. Semmi igazán extra dolog.
De ami a lényeg, hogy működik. Méghozzá nagyon is jól! Rögtön az elején berántott a gördülékeny stílusával, végig lekötött és csak igen rövid időre engedett elszabadulni a könyvtől. Seraphina végre egy belevaló és karakán lány, aki nem hagyja, hogy legyűrjék a nehézségek és bizony megteszi, amit akar és ami a boldogságához kell. Hála az égnek, mivel az ő szemén keresztül látjuk a dolgokat. :) Ami pedig az ismerőssége ellenére is érdekessé teszi a világát, az a két nép, a sárkányok és az emberek együttélése és konfliktusai. A számomra legkedvesebb és leginkább értékelt dolog az volt, hogy egy egészen érdekes és új nézőpontból tekinthetünk a kincsrabló és embernyúzó sárkányokra :))

"– Megállj, féreg! Megszeged a Comonot-egyezményt, hacsak nincsenek a birtokodban olyan dokumentumok, amelyek az ellenkezőjét bizonyítják!
– Tüzes kiállás! – jegyezte meg Kiggs.
Sir James legyintett bütykös kezével. – A sárkányok nem mások, mint elvadult hivatalnokok. Hajdan betűrendbe rakták az érméket a kincsgyűjteményeikben."

A világa is kellemes elegy volt: sárkányok és szentek, a királyi udvar és a zenészek világa, egy kis varázslat, egy kis tudomány és technika keveredett épp annyira, hogy egyszerre legyen ismerős, amit aztán egy ügyes húzással jól kifordíthatott az írónő, lásd a sárkányokat fentebb, de ugyanakkor olyan izgalmas, hogy ne tudd, mi vár rád a következő sarkon vagy a palota következő folyosóján.
Valahogy minden a kellő mennyiségben volt ebben a történetben ahhoz, hogy egy szórakoztató, könnyen csúszó és pihentető regény kerekedjen belőle. És itt és most, csak ez számított. :)
Természetesen lesz folytatás. Igazából már csak azt kéne megemlíteni, ha valaminek nem lenne… De ez a történet önmagában is élvezhető, így senkit se riasszon el a folytatások hiánya. Olvassátok, mert jó volt.

3 hozzászólás
>!
Dawnofmyth P
Rachel Hartman: Seraphina

Kicsit nehezen rázódtam bele ebbe, bár szeretem a sárkányokat, de nagyon hosszúnak véltem a világ bemutatását. Maga a történet jó, érdekesek az emberbőrbe bújt sárkányok, az elvileg nem létező félvérek. Orma és Dame Okra nagy kedvenceim lettek :) és Seraphina gyümölcsöse, spoiler Bevallom a vége meglepett, pont erre nem számítottam, csak sajnos olyan gyorsan le lettek tudva az izgalmas részek. Kíváncsi vagyok, hogyan alakul a továbbiakban a történet, kár hogy a folytatása még nem jelent meg.

>!
Ashriver
Rachel Hartman: Seraphina

Mostanság rákaptam a sárkányos könyvekre.
Seraphina egy lenyűgöző világot tár elénk, ahol a „béke” honol ember és sárkány között. A sárkányok emberbőrbe bújtak, hogy a béke nevében együtt élhessenek az emberekkel és már 40 éve megakadályozván a vérontást, a háborút, hogy az egyik faj elkerülhetetlenül kihaljon. Aztán itt van nekünk Seraphina, aki egy bátor, bár önmagát nem tartja annak, csökönyös, zenei tehetség, aki épp csak, hogy ismerkedik a körülötte lévő világgal, bár a titka ezt eléggé megnehezíti. Ám a szerelem így is rátalál, szépen lassan bontakozik ki, gyönyörű pillangóvá válva a végén. Lucian is csökönyös a maga módján, az állandó igazmondásával és, hogy elvárja, hogy körülötte is igazat mondjanak, vagy legalább is neki mondják az igazat, eléggé megnehezíti a kettejük barátságát. De megbirkóznak vele.
Lenyűgözött a sárkányok élete, viselkedése, ez az érzelemmentes lényük. Amikor a saar alakjukban vannak, akkor ki vannak téve az érzelmeknek, és nagy rá az esély, hogy deviánsá váljanak, de nem ez a szép az életben? Hogy fejlődünk és többé válunk önmagunknál? Ezt itt szépen végig lehet követni Orma szerepében, aki az elején egy hideg, érzelemmentes sárkány, de minél többet olvasunk róla, vele, annál jobban megszeretjük és tárjuk k neki a szívünket, ahogy ő is kitárta és megszerette Seraphinát:
„De nem engedhetem, hogy kivágjanak belőlem, sem téged, sem őt. Ragaszkodni fogok a betegségemhez… ha ez betegség… és magamhoz szorítom.” Ez volt a legszebb jelenet benne. „A szeretet nem betegség.” Milyen igaz…..
Még egy dolgot hozzá tennék Seraphinának címezve:
A bátorság nem a félelem hiánya, hanem egy döntés, hogy vannak fontosabb dolgok is a félelmeinknél.

>!
Mazsidrazsi
Rachel Hartman: Seraphina

Még több ilyen sárkányos könyvet! Még, még, még!
Imádtam az elejétől a végéig, izgalmas volt és gyönyörű.

3 hozzászólás
>!
atalant I
Rachel Hartman: Seraphina

Az a baj, hogy ez egy viszonylag jól megírt, de dögunalmas könyv. Legalábbis számomra. Mintha az írónő kínosan kerülte volna az olyan helyzeteket, amikor éppen történhetett volna valami érdekes is. Ez pedig legjobban a fejezetvégi függővégeken érződött. Egyik személyes kedvencem, mikor az egyik szereplőt a következő mondattal hagyjuk magára (én az ilyet nem érzem spoilernek, de ha valakit aggasztó érzések kerítenének hatalmukba, akkor nyugodtan ugorjon egy bekezdést): „…és akkor valaki belém mártotta a kését.” Majd a következő ezzel indít: „Illetve csak megpróbálta.” Sajnos nem tudom fejből szó szerint idézni, de így is érzékelhető, hogy miért éreztem megmosolyogtatónak ezeket a helyzeteket (pláne nem tudok komolyan venni egy ilyen jelenetet E/1-ben elmesélve).
Az alapötlet tetszett volna, a világ is ügyesen felépített, de nem volt kényelmes. Úgy értem, vannak olyan könyvek, ahol jól érezhető a célcsoport-feszültség a regény és köztem, mégis teljesen kikapcsol, nem zavar. Itt hiába tetszett a fantázia, mégis szorított, mint egy kinőtt pizsama. Ennek ellenére egyáltalán nem bántam meg. Élveztem, és nagyon szívesen ajánlom is, mert semmi kivetnivaló nincs benne, de számomra már nem izgalmas egy olyan könyv, ahol a katarktikus leleplezés és csata lerendeződik néhány bekezdésben, ellenben a fő feszültség, ami átszövi a könyvet az, hogy a főszereplők vajon megfogják-e majd egymás kezét…
Viszont mindezt tényleg betudom annak, hogy nem én voltam a célcsoport, hanem a tizenéves lányok (ők pedig imádni fogják, és ez jó is így). Gyanút foghattam volna már a borító színéről is, de úgy vonzanak ezek a sárkányos fantasy-k, mint vidéki galambot a nagyváros…

5 hozzászólás
>!
Shanara
Rachel Hartman: Seraphina

"(…) sok leírást, részletes bemutatást tartalmaz a történet, amely pedig maga után vonja azt, hogy maga a sztori nem lesz éppen a legmozgalmasabb, cserébe viszont amolyan kényelmesen folydogáló, de nagyon élvezetes utazást kínál kárpótlásként.

Nekem kifejezetten tetszett, hogy Rachel Hartman ennyire minden részletre kiterjedően rajzolta meg ezt a különös helyzetet, ennyire precízen fektette le az alapokat. Bár túl nagy meglepetést nem okozott a történet, de kellemes kikapcsolódást nyújtott, a részletes világfelépítés miatt pedig hajlandó vagyok elnézni a vontatottabb cselekményt és a kissé kényes szerelmi szálat is. Mindezt azért, mert tudom, hogy a folytatásokhoz megfelelően stabil, mindenféle lyukaktól és ellentmondásoktól mentes, maximálisan terhelhető alapot hozott létre a szerző, amelyet innentől bűn lenne kihasználatlanul hagyni – szóval nagyon erős folytatásra számítok, amellyel kapcsolatban nem titkol vágyam az, hogy egyszer majd magyar nyelven is megjelenjen."
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2015/07/rachel-hartman-s…


Népszerű idézetek

>!
Babó_Buca

(…) nem ítélek meg kevesek tettei alapján egy egész fajt.

30. oldal, Kettő

Kapcsolódó szócikkek: Lucian Kiggs
3 hozzászólás
>!
mezei P

Egy idős szerzetes vezetett el az ispotályba. – Egyedül van. Amikor a többi beteg megtudta, hogy egy sárkány érkezik ide, csodával határos módon rögvest meggyógyultak! A bénák újra jártak, a vakok pedig úgy döntöttek, nem is kell nekik annyira látniuk. A nagybátyja valóságos csodaszer.

>!
Ashriver

A bennem lévő világ hatalmasabb és gazdagabb, mint ez a jelentéktelen bolygó, amelyet csupán galaxisok és istenek töltenek meg.

Kapcsolódó szócikkek: Lucian Kiggs · Necans (filozófus) · Seraphina Dombegh
>!
Dyus33 P

A tél még nem fitogtatta erejét, és a háztetőket borító zúzmara a nap első csókjától olvadásnak indult.

120. oldal

>!
napi_könyv

Valamennyien szörnyek és fattyúk vagyunk, és valamennyien gyönyörűek vagyunk.

37. fejezet, 433. oldal (Scolar 2013)

>!
Babó_Buca

A szerelem nem betegség.

199. oldal, Tizenöt

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
>!
mezei P

Előttem áll a jövő, tele háborúval és bizonytalansággal, de nem egyedül nézek szembe vele. Van szerelmem és munkám, vannak barátaim és van népem. Van helyem, ahol megvethetem a lábam.

>!
Tipti

Emlékszem a születésemre.
Valójában az azt megelőző időre is emlékszem. Fény nem volt, zene viszont igen: az ízületek recsegése-ropogása, a vér száguldása, a szív szaggatott altatódala, az emésztés gazdag szimfóniája. A hangok beburkoltak, és biztonságban éreztem magam.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Seraphina Dombegh
>!
abstractelf P

Nem üldögélhetek azok közt, akik szerint összetörtem.

199. oldal, 15. fejezet (Scolar, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: Seraphina Dombegh
>!
Szirmocska

– Megállj, féreg! Megszeged a Comonot-egyezményt, hacsak nincsenek a birtokodban olyan dokumentumok, amelyek az ellenkezőjét bizonyítják!
– Tüzes kiállás! – jegyezte meg Kiggs.
Sir James legyintett bütykös kezével. – A sárkányok nem mások, mint elvadult hivatalnokok. Hajdan betűrendbe rakták az érméket a kincsgyűjteményeikben.

243. oldal (Scolar, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: Lucian Kiggs

A sorozat következő kötete

Seraphina sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Jodi Picoult – Samantha van Leer: Sorok között
Colleen Houck: A tigris utazása
Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz
Leslye Walton: Ava Lavender különös és szépséges bánata
Josh Malerman: Ház a tó mélyén
Marissa Meyer: Scarlet
Dan Wells: Fragments – Töredékek
Richelle Mead: A halál csókja
Anna Banks: Poszeidón
Charlie N. Holmberg: A mestermágus