Nick ​és Norah végtelen éjszakája 70% 110 csillagozás

Annyira szép ez a borító… és annyira szerettem Dasht meg Lilyt!

Ez lehetett volna egy igazán jó történet: egy jópofa egymásra találás a New York-i forgatagban; egy szerelem, ami egy csókkal kezdődik. De nekem sok volt… Fun fact: A „kedvenc” oldalamon – a 102. oldalon – összesen 26 csúnya szó (főleg b+) hangzik el. Nagyon menő dolog a káromkodás. *feel the irony*

A főszereplők se voltak mindig a topon nálam, mert Nick részéről a dolgok néha túlírtak voltak – kivéve a Norah-ról elmélkedések, ugyanis azokat imádtam –, néha botrányosan idióta volt a srác. Norah túlságosan jó kislány, de a mocskos szájúsága ennek nagyon ellene ment… A két író másik könyvének a nyomába se ért – annak az alapgondolata és a megvalósítása is nagyon jó. (Ha valaki ragaszkodik a szerzőpároshoz, akkor jobban jár a Dash és Lily könyvvel szerintem.)

A film jobban tetszett, mint a regény, de az is egyszer nézős.

Könyv+Film – http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2016/02/nick-es-norah.html

Egy éjszaka története két teljesen különböző fiatallal, akik mégis egymásra találnak, sok bizonytalansággal ugyan, de közös úton indulnak tovább. Nekem túl alternatív volt a zenei része, nyilván nem rajongtam sosem a punk zenéért, viszont az érzés megvolt, hogy buli buli hátán, milyen jó is az, fennmaradni egész éjjel – részben a zene miatt. Jó néhány emlék felrémlett az olvasás során, már ezért is érdemes volt elolvasni a regényt.

Egy csodálatos tombolós éjszaka, amikor minden megtörténhet, és a végén ott vár az igaz szerelem? Hát lehet ezt nem szeretni? Norah sokban hasonlított rám, Nick meg egy félisten, és bár tényleg kell a 16-os karika, mert sok minden van, ami nem ártatlan szűzleányok szemének és fülének való, de az egész mégis olyan édes, romantikus.

Ez nagyon kellemes meglepetés volt. Már láttam anno a filmet, ami helyes volt, de annyira nem fogott meg, hogy a könyv is érdekeljen. Most mégis rászántam magam és nem bántam meg. Eleve a könyv laza, szókimondó, zenékkel teli stílusa nagyon magával ragadó volt, és a főszereplők is sokkal szerethetőbbek voltak számomra, mint emlékeztem. Nagyon élveztem ezt az egy éjszakás, sodró lendületű, fiatalos összeütközést, ami tele volt felismeréssel járó egymásra csodálkozós pillanattal és a vele járó bizonytalansággal.

Ez a könyv pontosan annyit adott nekem, mint amennyit a borító és a fülszöveg mutat. Se többet, se kevesebbet. Ami nem feltétlen baj. Összességében vegyes érzéseim vannak a könyv befejezése után, mert a végére már eléggé besokalltam Norah agymenéseitől és attól, hogy mennyire rengeteget káromkodik sajnos. A lányok tényleg ennyit agyalnak apróságokon is?! (magamból kiindulva igen…) Nick viszont alig akart megnyílni, magáról nem sokat árult el.
Mivel az egész történet egyetlenegy éjszaka alatt zajlott le, így a végére olyan érzésem volt, mintha én is egész éjjel fenn lettem volna a könyv olvasása közben és holt fáradt lennék. Fura érzés.
Egyszerolvasós, szép borítós könyv, nem egészen az én korosztályom lehet a célközönsége szerintem, de végigolvastam.

Most már valóban rájöttem, hogy David Levithan nem az én világom… :D
Volt benne olyan rész, amit szerettem, volt amit nem, volt ami túl sok volt, volt ami nem… Örülök, hogy nem volt hosszú könyv :D

A világ csupa meglepetés.
Rájöttem, hogy egy jó író neve, nem feltétlen garancia egy jó könyvre.
Sajnálom, de nekem ez nem annyira jöttbe, és bár alig volt az egész 200 oldalas, azért üröltem, hogy csak egy napomat vedte el a könyv.
Sima, egyszerű sztori, nem nyújtott semmi újat, se plusszt. A szereplők egész normálisak voltak, talán picit sokat káromkodtak, de ennyi. Időtöltésnek elmegy.

Jobbra számítottam, főleg, hogy már olvastam egyszer David Levithan-tól, és az mérföldekkel jobb volt mint ez. Persze ez a könyv is kedvelhető a maga 190 oldalával :)
Nick szemszögét sokkal kedvelhetőbbnek találtam, Norah-val már volt egy kis bajom. Gyakran elvesztem a gondolatai között, a viselkedése is zavart… vele tuti biztos nem lennénk barátnők.
Az egész történet annyira rohant, a szereplők is hihetetlen mennyiségben káromkodtak, a zene csak szólt, az éjszaka pedig még mindig tartott. Voltok jobb, és kevésbé jó pillanatai a könyvnek. Az egész egy gyönge hármas :-/ Viszont a vége felé már egészen kikupálódott, ezért kapott még egy felet.

Szerintem ismerve a David Levithan iránti rajongásomat, nem meglepő, hogy ez a könyv nekem nagyon tetszett. Ismét csak érdekes kérdéseket vetett fel, és nagyon szép gondolatok fogalmazódtak meg. Tetszett, hogy a cselekmény egy éjszaka, egy tényleg végtelen éjszaka során játszódik, nagyon jól visszaadta azokat a végtelen nyári éjszakákat, amikor úgy érzed, hogy tiéd a világ és hogy nincs a világon semmi probléma, és soha nem is lesz, mert az éjszaka sosem ér véget. A hangulat csillagos ötös.

A szereplők… az elején kicsit esetlenek voltak, nagyot dobott az összképen Nick zenekari társa, és annak a pasija, őket nagyon bírtam. Caroline szerintem nem kellett volna ide, nagyon idegesített. Norah a könyv közepe felé bekeményített, onnantól imádtam a csajt, Nick pedig végül csak összeszedte magát, szóval minden oké! De sajnos a folytonos bénázás miatt ez nem lett egy tíz csillagos könyv. :(

Szerethető karakterek a főszereplői Levithan és Cohn regényének, ami nagyon fiatalosan van megírva, még akkor is ha sok benne a retro érzés a zenék miatt. A váltott nézőpont nem zavart, ha nem is olvastam el a fejezetek felett szereplő neveket, akkor is néhány mondatból rájöttem, hogy éppen kinek a gondolatait olvastam. Annyira jellemzőek voltak, és ez jó pont.

Sajnos a sok zenei utalással nem tudtam mit kezdeni, ez nekem túlzottan sok volt, de egy idő után már nem zavartak, egyszerűen csak olyan volt, mintha ott sem lennének. A történet, és az események így is magával sodortak, egy percre sincs leállás, nincs unatkozás, nincs üresjárat még akkor is zajlik a cselekmény, ha a szereplők csak agyalnak valamin. És tényleg elég sokat agyalnak, de ugyanolyan hétköznapi problémáik vannak, mint mindenki másnak. Tényleg helyes vagyok? Szép? Hol tanuljak tovább? Jól csókolok? Frigid vagyok? Kik a barátaim? Jól csinálom, amit csinálok? Hová tart az életem? Szokásos tinidolgok, de meglepően kendőzetlenül. Semmi finomkodás, semmi őszintétlenség.

Nick és Norah végtelen éjszakájában minden benne van, ami a fiatalokat foglalkoztatja, így nekik ez tökéletes olvasmány lesz. Ők ebben élnek. Koncertekről-koncertekre járnak, ismerkednek, alkoholt isznak, kiütik magukat, drogokat fogyasztanak, ismeretlenekkel csókolóznak, hajnalban egy gyrososnál esznek akárcsak Norah, csak ő hajnalban borscs levesre vágyik, nem hagymacsípősre. Persze a könyv nem biztat senkit semmire, levonja a tanulságokat a részegségről, és a ribanckodásról is. Nem papol, egyszerűen csak bemutatja az egész életét úgy ahogy van. Hogy vannak meleg srácok, meg bizonytalan lányok, meg exek, akik néha bosszantóak.

Az írók mondatai könnyedek, és nekem nem tűnt az se izzadtságszagúnak ahogy a zenéket bedobták a regénybe, csak rám nem hatottak. Viszont több nagyon jó mondat, és rész volt a könyvben, ami megmaradt. Apró pici dolgok ezek, amik tetszettek, csak masszív egésszé nem álltak össze a zavaró zenei részek miatt.

A Nick és Norah végtelen éjszakája jó kis könyv, csak engem valahogy nem talált meg jókor. A zenei részek miatt a műkedvelőknek igazi csemege lesz, az ifjúsági regényeket szeretőknek meg két olyan karaktert ad, ami nem valóságtól elrugaszkodott, hanem normális kamaszok, normális problémákkal és félelmekkel. Szimpatikusak, és végig az az érzés lengi be a könyvet, hogy drukkolsz nekik. Én drukkoltam, és örültem a könyv lezárásának is.

Bővebben a blogon: http://zakkantolvas.blogspot.hu/2015/04/david-levithan-…