Mind ​the Gap, Dash & Lily (Dash & Lily 3.) 79% 11 csillagozás

Ezt a befejező kötetet el kellett olvasnom, már csak azért is, hogy letudjam (nagyon remélem, hogy nem lesz belőle több rész). Gondolom le fogják fordítani itthon is ezt a kötetet, de addig nem marad meg bennem a sztori.
Dash és Lily 2 éve vannak együtt. Hangulatilag a könyv olyan volt mint az 1. résznél. Itt ismét Lily a vidám színfolt, ami kicsit nekem furcsán hatott. Megint fordítva depiznek.
Fogalmam sincs, hogy még egy ilyen vontatott részt el tudnék e viselni.

Hát nem tudok elfogulatlanul nyilatkozni, mivel az első két részben már belopták a karakterek magukat a szívembe. Két kiemelkedően különleges kamasz, akiknek komoly döntéseket kell meghozni az életükben. A felnőttkor küszöbén sok a bizonytalanság, de egy biztos; a kettőjük közti kapocs. A mellékszereplők néha csipkelődősen, néha viccesen fűszerezik a történéseket. Könnyed olvasmány, ami gyógyír a léleknek a hideg, borongós őszi estéken vagy éppen a karácsonyra hangolódáshoz. Pure joy.

Hűha, erről érdekes lesz írni. Azt hiszem, sokat elmond az elvárásaimról az a puszta tény, hogy ez volt a legelső könyv, amit idegen nyelven olvastam ki (hiszen még nincs lefordítva). Rettenetesen kíváncsi voltam rá – és persze féltem, hogy nem birkózom meg vele.

Nem az volt, amire vártam; egyszerre több és kevesebb annál. Utóbbit betudom egyelőre annak, hogy nem minden szót értettem meg, és nem voltak olyan príma szóhasználatok, mint a magyar (vagy előző angol?) kötetekben.
Viszont sok mindent nagyon imádtam: az új szereplőket, a vívódást a tervekről és távolságról, a kalandokat, amiket a pár átélt külön-külön és együtt is, és hogy nem egy szokványos „iskolába mentek, majd délután beszélgettek” és/vagy „boldogból boldogok lettek” történetet kaptam. Még az is tetszett, hogy az egész nem volt teletolva londoni látványosságokkal, hanem tényleg a főszereplőkre koncentrált. Arról nem is beszélve, ahogy új és régi szereplők kísérték a történetet – Mrs. Basil E., Bumi és Sofia felbukkanása, az igazán dashesen remek nagymama (apropó, itt nagyon bírtam a történetet Dash apjáról!) és a páros frissen szerzett brit barátai.
Összességében tetszett; ez volt az a könyv, ami (még ha a naptárra nézve utólag is) meghozta az ünnepi hangulatomat. Ráadásul idejét sem tudom, mikor hozta meg utoljára bármi is a kedvemet a teázáshoz.