Miss ​Notley nem hagyja magát (Tanglewood 2.) 86% 165 csillagozás

Jó volt olvasni a Tanglewood sorozat második részét. Ez sem egy hagyományos Viktoriánus-kori történet, de pont ezért nagyszerű. Maga a környezet, és az érzelmi ív nem különösen érdekes, inkább a szereplők maguk rendhagyók. Bevallom nekem Cora Notley elsőre nem volt igazán szimpatikus, de megkedveltem a történet végére. Meglehetősen önálló és határozott hölgy, de időnként elég szeleburdinak is tűnt. Jonathan Ludlow jellemét pedig bővebben is ki lehetett volna fejteni. Ezzel együtt is szerettem, ezt a nagyon kellemes hangulatú, korhű szövegezésű regényt.

Nagyon édes, kellemes hangulatú történet volt. Főszereplőnk, Cora elszökik a rákényszerített házasság lehetősége elől és új életet kezd, messze az otthonától.
Házvezetőnek szegődik, no de nem megy minden könnyedén, mivel nem tanulta a szakmát, sokat bajlódik, hibázik, és az őt megvető többi személyzeti tag sem könnyíti meg a dolgát. (El sem hittem, hogy a neki legtöbbet ártónak is így képes segítséget nyújtani, le a kalappal.) Az, hogy így hátrahagyja a gazdag, kényelmes életét, hogy nehéz feltételek között, de szabadon, a saját elvei szerint élhessen, csodálatra méltó.
Rendkívül erős női szereplő, nem adja fel, akárhányszor is ront el valamit, addig próbálkozik, míg nem sikerül. Kedvencem, mikor teát főz. :D
A főnöke, Mr. Ludlow, mogorva és titokzatos, közben mégis látszik apróbb gesztusaiból, hogy törődik a lánnyal. Mindketten 'álruhában' vannak, de idővel fény derül rá, kik is ők.
Végig nagyon jól szórakoztam az olvasás során, voltak kifejezetten aranyos jelenetek, tetszett, ahogy lassacskán megolvadt a jég. Megkedveltem a szereplőket, kivéve Cora szüleit, ők aztán rémesek tudnak lenni.
A következő rész is elég kecsegtetőnek tűnik, már alig várom. :)

A maga módján aranyos kis románc volt, de az első rész jobban tetszett. Most is szimpatikusak voltak a főhősök, de Lord Draysonban több volt a spiritusz. Régebben olvastam egy hasonló történetet, amelyben a nemes kisasszony inkognitóban beállt szobalánynak, hát annak sem volt semmi esélye, hogy jól elvégezze a munkáját, ahogy a házvezetői állás is komoly felelősség volt. Bármennyire is könnyen tanul Cora, egyszerűen nem úgy nevelkedett, hogy be tudjon tölteni egy ilyen állást. Már az első résznél is észrevettem, hogy a szerző nem igazán szeret a valóság talaján időzni, de hát végülis ez szórakoztató irodalom, nem baj, ha nincs semmi valóság alapja. Egy olvasást megért, mert kellemes kikapcsolódást nyújtott.

Őszintén meg kell valljam, csak homályosan dereng az előző rész, az viszont sziklaszilárdan megmaradt, hogy végtelenül bájos, kedves és nem egy túlbonyolított történet volt, ahogy az erre is igaz. Kedveltem a főszereplőit, a verseivel nem éppen ékeskedő Jonathant és az őt rendbe bosszantó, makacs Miss Coralynn Notley-t, akik között a romantika finoman ütötte fel fejét, minden testiséget mellőzve, ami illet ide. A mellékszereplők is el voltak találva, kellemesen asszisztálva a borítékolható végkifejlet felé tartó Austin korabeli történethez. És míg az elődjénél azzal zártam soraim, hogy talán, mint a jó bor, beérik a sorozat, rájöttem, talán nem is szükséges érnie, csak így kell élvezni, elbűvölő, egyszerű, de nagyszerű jegyeivel.:)

Úgy tűnik az írónő szereti a főrend álruhában szolgaként úrnő, vagy fordított viszonylatokat. Társadalmi osztályokon való átjárást. Ez a könyv a könnyen olvasható, kis cuki kategóriába tatozik. Erotikus olvasmányt kedvelők kerüljék, mert itt az erotika csúcsa egy nem teljesen begombolt ing, kicsit rendetlen ruha. Maximum egy kis bizsergés, egy csók, de az is nagyon ízlésesen és szemérmesen tálalva. A szereplők aranyosak voltak, és egy kicsit számomra vértelenek. A történet nagyon gyorsan elolvastatja magát, egy napos történet. A problémák is olyan könnyen megoldhatóak, de ez is kell a romantikus lelkünknek. A történet vége, ami nem lehet kérdéses, már előre vetíti a következő románcot.

A sorozat előző része is tetszett, de ez még jobban!
Nagyon rokonszenvesek voltak a főhösök, teljesen együtt tudtam érezni Corával, ahogyan függetlenségre törekedett borzalmas szüleitől és mindig kiállt magáért. Tetszett ahogyan beilleszkedett a háztarartásba és szépen lassan elnyerte mindenki megbecsülését. Hősünket Jonathant is kedveltem, bár párszor engem is feldühített nem csak Corát.:) Á igen, és Corával együtt engem is teljesen meglepett a végén a titka, hogy valójában spoiler A kedvenc részem talán az volt, amikor a személyzet születésnapot rendezett Jonathannak, aranyosak voltak.:)
Tekintve, hogy napjainkban íródott, egyértelműen érződik rajta a modern korszellem, Cora is modern hősnő, de talán egy ici-picivel korhűbb volt ez a kötet és hőseink kapcsolata, mint az első részben, jobban számontartották a kor szokasait, szabályait is. Mondjuk azt túlzásnak tartottam, hogy spoiler
A romantikus szál is tetszett, hiszen csókokon kívül több nem történt hősnőnk és hősünk között.
Kíváncsi leszek a trilógia zárókötetére is!
Ajánlom mindenkinek, aki egy könnyed, erotikamemtes történelmi romantikust keres!

Ez a rész is nagyon jól sikerült, kellemes kikapxsolódás volt, nagyobb bonyodalmak nélkül.
Cora elszökik otthonról, mert nem akar kényszerházasságot kötni. Elszegődik Tanglewoodba házvezetőnőnek, noha egyáltalán nem ért hozzá.
Jonathan igazán megértő volt vele, még jól is szórakozott az alkalmatlanságán. Kezdettől fogva vonzódtak egymáshoz, nagyon aranyosan vallotta meg Jonathan az érzéseit.
Várom Harriett könyvét, az is jónak ígérkezik.

Már az írónő első könyvét is nagyon szerettem és ez sem okozott csalódást.
Egy nagyon könnyed, szórakoztató olvasmány. Tetszett az ötlet, hogy a főhősnőnk nem tekintélyes ranggal rendelkező, aki miután sikeresen elmenekül egy nem kívánatos házasság elől, egy teljesen hétköznapi munkát vállal. Corat abszolút még az sem zavarta, hogy ténylegesen semmihez nem ért, de akkor is megpróbálkozott mindennel. Jonathan bár először morcosnak tűnik, de valójában spoiler. Cora és ő nagyon jó párost alkottak. Nem volt első látásra szerelem és ezt már lassan külön díjazom magamban, ha egy történelmi romantikus-ban nem akar már az első 10 oldal után ráugrani a férfi a nőre és nem kezd el azon ábrándozni milyen lenne ruha nélkül.. :,D Anderson könyvei ezért is nagyon szórakoztatóak számomra.
Szerettem a két főszereplőt és Tanglewood szolgálóit is. spoiler Aki, egy könnyed kikapcsolódásra vágyik, nagyon ajánlom. :)

Cora nem hajlandó hozzámenni a kétszer idősebb, magasabb rangú Sir Gowen-hez, így megszökik otthonról. Kedves ismerősökhöz kerül, de nem akar tétlenül ülni a fenekén, ezért házvezetőnőnek áll. Semmi tapasztalata nincsen a munkát illetően, a ház ura, Jonathan azonban mégis meglátja benne az őszinteséget, kedvességet és így alkalmazza. A munkához hozzá nem értése számtalan vicces és keserű perceket okoz a ház urának és a cselédeknek is. Apránként megtanulja a szakma alapjait, de Jonathan végül kénytelen elbocsátani. Az oka csupán annyi, hogy így végre udvarolhat neki, amit Cora is örömmel fogad. A lány nagyon makacs természetű, céltudatos és egyben önzetlen is. Jonathan is megérdemli a boldogságot, ő is a családja elől menekült. Tetszett, hogy nem adta fel, hogy elnyerje a lány kezét, és kitartó udvarlásával lenyűgözte Cora-t.

Kedves, romantikus történet, ahogy az első része is. Cora egy vagány nő, aki inkább elszökik, mint hogy feleségül menjen. Jonathan sem lett egy mindennapos földesúr, nemes meg igazán! Tetszettek a jó kis szóváltásaik! Remélem, a 3. részre nem kell sokat várni!