Rabindranath Tagore (1861-1941) indiai költő és író. Kötetlen ritmusú verseiben, realista regényeiben, elbeszéléseiben szimbolikus drámáiban, bölcselkedő írásaiban a nemzeti öntudat ébresztője volt. Egész életében a nyugati és keleti életérzés egybefoglalására törekedett; örült az életnek, de az élet fogalma nála nem egy a világi örömökkel, hanem az egyetemességben való felszabadulást, a mindenséggel való egyesülést jelenti. Minden élőlény az istennek tükörképe, minden élet szent; ebből a felismerésből eredt egyetemes humanizmusa. Tagore szerint a személyiség tökéletesedésén keresztül jutunk közelebb a mindenséghez; az emberiség megújhodásához csak a szellemiségnek az élet felett való uralma vezethet.
Elsősorban a szimbolikus-misztikus felfogást és kifejezésmódot örökölte a hagyományos indiai költészetből. A szanszkrit panteista filozófia és Buddha erkölcstana mellett erősen hatottak rá a bengáli népi énekesek misztikus vallási dalai. Áldozati énekek c. verskötetének angol… (tovább)
Áldozati énekek 12 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1910
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Rabindranath Tagore művei · Sikeres írók - Sikeres regények Világirodalom · Rabindranath Tagore művei Világirodalom
Kedvencelte 1
Várólistára tette 18
Kívánságlistára tette 11
Kiemelt értékelések
Kiről is szól eme nagyszerű könyv? Találd ki magad, hiszen úgyis kinevetnél, ha elmondanám neked az igazságot….Ezt vélekedte ez a hatalmas író is és talán nem is véletlenül…Úgy vélem, csak a kevesek által vélt igaz valóságról írt végig…Aki tudja miről van szó, úgyis érti. Aki nem, az nem. Mindenesetre én könnyezve olvastam végig ezt a remekművet….
Tagore könyveihez ki tudna olyan értékelést írni, ami kicsit is visszaadja azt az indiai hangulatot, ami töményen árad ebből a könyvből is?
Néhány költeménnyel már találkoztam A növekvő hold kötetben, és be kell valljam az a kiadás és fordítás nekem sokkal igényesebbnek tetszett.
Ennek a könyvnek előnye-hátránya még a bevezető tanulmány Baktay Ervintől, ami néhol tényleg izgalmasan és érthetően ír Tagore világáról, máshol viszont túl mesterkélten fogalmaz és elveszíti az olvasót a sok indiai és egyéb irodalmi műben.
Sajnos nem voltam elég spirituális, hiába készültem Szabó Lőrinc bölcseleti verseivel. Pedig Tagore nagyon szépen válogatja össze a szavait (mondjuk ilyet József Attila is tud), a szöveg gyakran és hirtelen elmélyül (ilyen van Adynál is), a költeményfüzér egységes, több mint részeinek együttese (de hasonlót tud Szabó Lőrinc is). Képei és szokatlan hasonlatai szépségesek, a sorok között érezni a számunkra oly idegen Keletet (vallás, filozófia, életvitel); mégis meglepőnek találom, hogy a praktikus angolok javasolták Nobel-díjra. (Mondjuk Yeats ír volt.) Az Áldozati énekek több, mint jó (4); de 5-öst nem adhatok, hiányzott belőlem a kellő áhítat, vagy legalább az elhivatottság.
A sokat bírált előszó bír funkcióval (az olvasó felkészítése), de én is inkább hátratenném, hiszen komplex Tagore-értelmezés, utólag volt jobb olvasni (és szükség is volt rá: életrajz, elemzés, más művek stb.). (Azt persze soha nem fogom elfogadni, hogy (éppen) Tolsztojt és Tagorét kell összehasonlítani…)
***
Ha hozzám hasonló laikus vagy, és szeretsz mosolyogni a szakértőkön, akkor ez a kis csipkelődés neked íródott.
Egy idézet (28. oldal): „Ő, kit nevemmel bezárok8, zokog ebben a börtönben.”
Szakmagyarázat:
„8. A név jelentése itt a régi hindu bölcselet Námá-ja, amely a Rupá-val (formával) együtt az Ego széke, magva; és mint ilyen elhomályosítja az Atmant vagy Purusát, a lelket.”
Tagore költészete mindig képes elvarázsolni, nem csak a nyelvezet szépsége, világképének komplexitása, az, ahogyan mély és fontos gondolatokat játszi könnyedséggel hömpölyögtet – mindezeken túl van benne valami megfoghatatlan egyediség, amely által az olvasó azonnal felismeri az alkotót, ha egyszer is elmerült már soraiban. Irigylésre méltó életöröm és hit árad ezekből a versekből, vallási meggyőződéstől függetlenül is élményt jelent megismerkedni velük.
Gyönyörű képek felsorakoztatása Tagore mester műhelyéből. Ki miként értelmezi, de igen mély mondanivalóval bírnak ezek a sorok, felölelve az életciklust. A születés fényességét a halál közeli fényesség, és a közte lévő láncszemeken át fűzött ezernyi árnyalat ragyogja be. Sötét tónusok és a tudás hűsítő forrásai táplálják szellemi értelemben szívünket, az Ő iránta való vágyódás, az Ő érte mindenről való lemondás és életünk alárendelése. De hogy is lehetne másképp? Tanulnivaló bőven leszűrhető ezen énekekből, bár rengeteg dolog ismerős, fontos, hogy minél több szemszögből is elgondolkodjunk rajtuk. Hamarosan folytatom Tagore munkásságának megismerését.
Véletlenül futottam bele itt a molyon és valahogy a várólistámra került. Örülök hogy elolvastam, mert bepillantást nyerhettem egy másfajta kultúrába, vallásba, életszemléletbe. Olvasás közben engem is átjárt a nyugalom és béke, bár közelebb nem kerültem a valláshoz vagy az indiai filozófiához, de teljesen magával ragadott, hogy valaki ennyire mélyen hisz valamiben.
A -1 csillag pedig Baktay Ervin bevezető tanulmányának szól. Hosszú volt, unalmas, és még a versek ismerete előtt megmagyarázta mit miért és hogyan értsek.
Nos, nekem nagyon tetszettt a könyv. A fordítás szerintem nagyon szép. A nyelvezete elsőre szokatlan, kicsit talán „nyálasnak” tűnik, de számomra átadott egy olyan érzést, hitet, ami nem tűnt hamisnak. Hogy miről szól a könyv? Nos, jó kérdés. :) Mindenről. Ajánlom azoknak, akik érdeklődnek a hit, a vallás iránt (nem feltétlenül vallásosként).
Népszerű idézetek
Végtelen világok tengerpartján összesereglenek a gyermekek. A végtelen ég mozdulatlanul csügg felettünk, a nyugtalan víz zúgva háborog. Végtelen világok tengerpartján táncolva és lármásan gyülekeznek össze a gyermekek.
Homokból építik házaikat, s játszanak az üres kagylóhéjakkal. Hervadt levelekből róják össze hajóikat, s mosolyogva indítják útnak a mérhetetlen, szörnyű mélységek felett. Gyermekek játékaikat űzik a világok tengerpartján.
Nem tudják ők, hogyan kell úszni; nem tudják, hogyan kell hálót kivetni. Gyöngyhalászok lemerülnek a mélybe gyöngyökért, kereskedők tovavitorláznak hajóikon, mialatt a gyermekek kavicsokat szednek össze s dobálnak megint szét. Őket nem kínozza vágy rejtett kincsek után; ők nem tudják, hogyan kell a hálót kivetni.
A tenger kacagások közepette megdagad, sápadt mosoly fénylik a homokos parton. Halált osztogató habok érthetetlen, zsongó dalokat dúdolgatnak a gyermekeknek, mint az anya, miközben kisgyermeke bölcsőjét ringatja. A tenger játszik a gyermekekkel; sápadt mosoly fénylik a homokos parton.
Végtelen világok tengerpartján összesereglenek gyermekek. Vihar száguld az úttalan égen, hajók zátonyra jutnak a minden nyomot elsöprő vízben, halál járkál mindenfelé, s a gyermekek csak játszanak. Végtelen világok tengerpartján van a gyermekek nagy találkozója.
60. gitanjali
5.
Egy pillanatig csak, kérlek, tűrj meg itt magad mellett. A munkát, mely éppen kezemben van, bevégzem majd azután.
Távol színed látásától, lelkem nem ismer nyugalmat vagy megpihenést, és munkám végeszakadatlan küszködés lesz csak a fáradalmak parttalan tengerében.
Ma odalépett ablakomhoz a nyár – zsongó zenéjével, sóhajaival; a méhek szerelmes dalaikat döngicsélik a virágos berek térein.
Most itt az idő, hogy csendesen üljek, szemtől szemben véled, s az élet Istennek ajánlásáról énekeljek ebben a csöndes, szent, egész lelkemen eláradó semmittevésben.
69. oldal
Születésen és halálon át, e világban és másokban, ahová csak vezetsz, te vagy végtelen életemnek soha nem változó, egyetlen útitársa, ki szívemet az öröm láncával folyton-folyvást összekapcsolod az idegennel, társtalannal.
Aki egyszer téged ismer, senki nem idegen annak többé; előtte nincs bezárt ajtó.
117. oldal
Ha a napnak vége van, ha a madarak már nem énekelnek, ha a szél fáradtan csukja össze szárnyát, vonj be engem sűrűn a sötétség fátyolával, mint ahogy a földet beburkoltad alkonyatkor az álom takarójába s gyöngéden lecsuktad a lankadtan lekonyuló lótusz szirmait.
A fáradt vándortól, kinek kenyerestarisznyája kiürült, még mielőtt útja végére ért; kinek ruhája szakadozott, porlepett; kinek ereje kimerült; végy el szégyent és szegénységet s újítsd meg életét, mint ahogy a virágét megújítod a jóságos éj leple alatt!
24. gitanjali
Nem tudom, hogyan énekelsz te,
én mesterem!
Csendes ámulattal csak hallgatom,
hallgatom egyre.
A te zenédnek fénye
bevilágítja a világot.
A te zenédnek éltető lehelete
égről-égre árad.
A te zenédnek szent folyama
áttör minden kőtorlaszon
és zúgva rohan előre.
Szívem úgy vágyódik rá,
hogy belekapcsolódjék énekedbe,
de hasztalan küszködik,
hogy hangot adjon.
Beszélni szeretnék,
de a beszéd
nem kényszeríthető bele
az ének formájába,
s hiábavaló erőlködésemben
felsírok.
Ó, én mesterem,
zenédnek végtelen hálószemeivel
befogtad, rabul ejtetted szívem!
3. gitanjali
Hadd vegyüljön össze utolsó énekemben az öröm mindenféle hangja; az öröm, melytől a föld a fű duzzadó bőségében áradoz; az öröm, mely a két ikertestvért: életet és halált végigtáncoltatja széles e világon; az öröm, mely a vihar szárnyán végigszáguld, s minden életet felráz és felébreszt kacagásával; az öröm, mely könnyeivel csendesen megül a fájdalom kibontott szirmú piros lótuszán; s az öröm, mely mindent, ami csak az övé, a porba hajít, s egy szava sincsen.
58. gitanjali
Hasonló könyvek címkék alapján
- Braun Róbert (szerk.): Nobel-díjas írók antológiája ·
Összehasonlítás - Illés Lajos (szerk.): Aki legdrágább, aki legszebb… ·
Összehasonlítás - Kosztolányi Dezső (szerk.): Idegen költők 94% ·
Összehasonlítás - Komlós Aladár (szerk.): Külföldi versek könyve ·
Összehasonlítás - Vas István (szerk.): Énekek éneke 90% ·
Összehasonlítás - Kabír: Kabír misztikus dalai ·
Összehasonlítás - Kormos István (szerk.): Szerelmes arany kalendárium ·
Összehasonlítás - Sri Chinmoy: Az én vallásom / My Religion ·
Összehasonlítás - Franyó Zoltán – Botár Emma (szerk.): Ősi örökség ·
Összehasonlítás - Kálidásza: Kálidásza válogatott művei ·
Összehasonlítás