Az indai-bengáli költő A növekvő hold versciklusát maga fordította ( egyéb költeményeivel együtt ) angolra. Az eredetileg kötött, zenei formájú versek az átültetésnél kapták azt a szélesen lüktető szabadversformát, amelyet a magyar műfordító is követ. Tagore lírájában a buddhista panteizmus, a világszemlélet mindent átlelkesítő spiritualizmusa, és a századforduló európai szimbolizmusa találkozik össze. Az összefüggések, az inkább csak megsejthető titkok színes szövedékeként jelenik meg nála a létezés.
Magányban töltött gyermekéveinek emlékét idézi fel a versciklus. A finom hangulatú költemé-nyek a gyermek születésének, az élet tudattalan első éveinek rejtelmeiről szólnak. Két alapvető vershelyzetet alkalmaz: hol a gyermeke fölé hajló szülő szavát, hol a saját emlékebe vissza-
révedő költő hangját halljuk. A gyengéd, érzelmes merengés során minden jel – a gyermek álma, mosolya, mozdulata, meseszerű képzeletvilágának szökellése – jelképes értemet kap: a
természet… (tovább)
A növekvő hold 16 csillagozás

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Rabindranath Tagore művei
Kedvencelte 1
Most olvassa 1
Várólistára tette 7
Kívánságlistára tette 2

Kiemelt értékelések


Tetszett, igazán különleges hangulatú verseket és szép gondolatokat tartalmaz. Tagore iránt egy másik könyvben szereplő idézete keltette fel az érdeklődésemet, és „hosszabb távon” sem okozott csalódást, fogok még olvasni tőle. Határozottan szeretem azt a spirituális és természetközeli hangot, ami az – általam eddig olvasott – indiai műveket jellemzi.


Elég ambivalens kapcsolatunk alakult ki.
A stílusa nem jött be, nagyon nem. De látom benne az értéket, a szépséget.


Szép, szép, de nekem többnyire túl patetikus volt.
Valószínűleg a kötet születésének idején nagy dolog volt anya-gyerek viszonyáról így írni, a mai fejemmel azonban túlidealizáltnak látom, és zavar, hogy az anya-gyerek viszonyt egy férfi akarja megragadni. Jobban szeretem, ha a suszter marad a kaptafánál, a férfi meg inkább az apaságal kapcsolatos érzéseit próbálja szavakba önteni.


Első találkozásom Tagore munkásságával és sajnos jóval kevésbé nyerte el a tetszésemet, mint gondoltam. India „egzotikus” világa iránt kell egy hangulat. Nekem itt nem annyira volt meg, de nem lehetetlen, hogy még fogok olvasni Tagore-tól. Tulajdonképpen egyformán érdekes volt az összes szöveg, nem tudok kiemelni egyet sem.
Népszerű idézetek




A folyó dalolva gyorsan fut tova, keresztültörve minden korláton. De a hegy áll és emlékezik és szeretetével követi nyomát.
Az ajándék




Az otthon
Egyedül mendegéltem egy gyaloguton a réten át, mialatt az alkony, zsugori módjára, utolsó aranyát rejtegette.
A nappal világossága egyre mélyebben sülyedt alá a sötétségbe és az özvegységre jutott föld, melynek aratási termését betakaritották, némán pihent.
Hirtelen egy fiu éles hangja szállt az ég felé. Áthatolt a láthatatlan sötétségen, otthagyva éneke nyomát az est csöndjében.
Falusi otthona ott feküdt a pusztaság végén, tul a cukornádmezőn, a banána és a szelid arecapálma, a kókuszdió és a sötétzöld kenyérfák árnyékai közé rejtőzve.
Megálltam egy pillanatra magános utamon a csillagfénynél s láttam elterülve magam előtt az elsötétült földet, amint karjaival körülfog számtalan otthont, bennük bölcsőkkel és ágyakkal, anyai szivekkel és esti lámpákkal és fiatal életekkel, melyek örvendeznek olyan örömmel, mely mit sem tud azok értékéről a világ előtt.
5-6. oldal, (Pantheon Irodalmi Intézet, 1922)




Papircsónakok
Napról-napra bocsátom vizre papircsónakjaimat egymás után, le a rohanó folyón.
Nagy fekete betükkel irom nevemet reájuk és annak a falunak a nevét, ahol lakom.
Remélem, hogy valaki valamelyik idegen országban rájuk fog találni és megtudja, ki vagyok.
Megrakom kis csónakjaimat a kertünkből való shiuli-virágokkal és remélem, hogy a virradatnak ezek a virágai biztosan szárazföldre fognak jutni az éjjel.
Vizre bocsátom papircsónakjaimat és feltekintek az égre és látom a kicsinyke felhőket, amint szétteritik fehér, duzzadó vitorláikat.
Nem tudom, melyik égi játszótársam küldi őket le a légben, hogy versenyezzen csónakjaimmal!
Ha jő az éj, karjaimba temetem arcomat és álmodom, hogy papircsónakjaim usznak tovább és tovább az éjféli csillag alatt.
Az álom tündérei vitorláznak bennük és a rakományok álmokkal megtelt kosaraik.
54-55. oldal (Pantheon Irodalmi Intézet, 1922)




Mikor a viharfelhők mozognak az égen és leszakad a juniusi zápor:
A nedves keleti szél lépkedve jő a puszta felett, hogy fújja dudáit a bambuszok között.
Aztán virágok seregei jönnek ki váratlanul, senki sem tudja, honnan s vad vidámsággal táncolnak a füvön.
A virágiskola




Ez az én dalom körül fog ölelni tégedet muzsikájával, gyermekem, mint a szeretetnek gyöngéd karjai.
Ez az én dalom, mint egy áldó csók fogja megérinteni homlokodat.
Mikor egyedül vagy, melletted fog ülni és suttog füleidbe, mikor a tömegben vagy, tartózkodással fog körülbástyázni téged.
Dalom olyan lesz, mint két szárny az álmaidhoz, az ismeretlen határaihoz viszi majd át szivedet.
Olyan lesz, mint a hüséges csillag odafönn, mikor sötét az éj utad fölött.
Dalom ott ül majd a szemeid csillagában s a dolgok szivébe fogja majd eljuttatni látásodat.
S amikor hangom már halottnéma lesz, dalom beszélni fog élő szivedben.
Dalom




Hajnalhasadáskor nyisd ki és emeld fel szivedet, mint egy nyiló virág s alkonyatkor hajtsd le fejedet s hallgatagon fejezd be a nappal imádatát.
A gyermek-angyal




Az álmok tündérurnője közeleg feléd, az alkonyati égen át repülve.
Az észre nem vett látványosság




Finom légfuvalommá leszek és cirógatlak tégedet; hullámfodrocskákká leszek a vizben, mikor te fürdesz – és ujra meg ujra csókollak tégedet.
Zivataros éjszakában, mikor az eső zuhog a falevelekre, hallani fogod sóhajomat az ágyadban és a nevetésem be fog surranni a villámlással a te szobádba, a nyitott ablakon keresztül.
Álommá leszek s kissé nyitott szempilláidon keresztül álmodnak mélységeibe fogok osonni – és amikoron felébredsz s felriadva körültekintesz: mint egy pislákoló fénybogárka, ki fogok röppenni a sötétségbe.
A vég




Nekünk valóban van elég időnk öreg korunkban, hogy számolgassuk a tovatünt napokat, szivünkben ápolgassuk azt, amit kezeink már elvesztettek örökre.
Az ajándék
Hasonló könyvek címkék alapján
- Charles Baudelaire: A romlás virágai 91% ·
Összehasonlítás - Ady Endre: Új versek 91% ·
Összehasonlítás - Babits Mihály: Levelek Iris koszorújából 88% ·
Összehasonlítás - Komjáthy Jenő: A homályból ·
Összehasonlítás - T. S. Eliot: T. S. Eliot versei 87% ·
Összehasonlítás - Czóbel Minka: Boszorkány-dalok ·
Összehasonlítás - Ady Endre: Ki látott engem? 85% ·
Összehasonlítás - József Attila: József Attila összes versei 97% ·
Összehasonlítás - Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje 96% ·
Összehasonlítás - François Villon – Faludy György: François Villon balladái Faludy György átköltésében 95% ·
Összehasonlítás