6. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján
66. legjobb kortárs könyv a molyok értékelése alapján

Hazatérők (Csodaidők 4.) 368 csillagozás

Raana Raas: Hazatérők

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Yaan bebörtönzése után a Csillagunió hódításai megrekedtek ugyan, a küzdelmeknek azonban még nincs vége. Judy megtudja, hogy fia súlyos beteg, és kétségbeesetten veti magát a gyógymód megtalálását célzó kutatásba, mely végül messzebb sodorja otthonától, mint valaha álmodta volna. Az Oderut hosszas habozás után belép a háborúba, fővezérnek Giint szeretnék megnyerni, ő azonban felesége betegsége miatt nem akar közügyekkel foglalkozni. Amikor végül újra fellángolnak a harcok, Yaannak ismét szembe kell néznie az övéivel – de saját magával is számot kell vetnie.

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
Shremeya, Budapest, 2013
404 oldal · ISBN: 9789638925558
>!
Shremeya, Budapest, 2010
404 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630674706

Kapcsolódó zóna

!

Csodaidők, Időcsodák

159 tag · 87 karc · Utolsó karc: 2019. április 17., 16:13 · Bővebben


Enciklopédia 25

Szereplők népszerűség szerint

Giin Raas · Yaan Raas · Judin Raas (Judy Fensson) · Grom Lichi · Leonid Reynis · Lechis Melilan · Maryaa Antasvili · Shine Meron


Kedvencelte 97

Most olvassa 5

Várólistára tette 75

Kívánságlistára tette 68

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Riszperidon P
Raana Raas: Hazatérők

Egy csodás, nagyszerű, megható, felemelő regényfolyam végére értem. Nagyon nem mostanában olvastam, de annak ellenére a sorok megírásához készülve megint elkap az a furcsa, csodás-szomorú érzés, ami végigkísért a sorozat elolvasása során, és rendkívüli örömmel tölt el, hogy a részese lehettem!
Egy ideig húztam az olvasását, mert nem akartam a végére érni. Rendkívül megérintett és magával ragadott ez a világ, és a három főszereplő története, akik rengeteg viszontagságon mennek keresztül egy újbóli jobb, szebb élet reményében.
Rettentően ritkán érint meg úgy regény, hogy könnyes a szemem olvasás közben, de itt több kötetnél is sikerült ezt összehoznia az írónőnek!
Néha mondjuk azt, amit Judy kapott az élettől, már túlzásnak éreztem. Fele ennyi is bőven elég lett volna szegények.

És akkor kezdjük egyből vele. Judy. Egy megszeppent, magányos, esetlen, nem túl szép kislányból, egy gyönyörű, kemény, okos és erős nővé fejlődött, akit annak ellenére, hogy egy ideig csodás élete volt, utána csapások sorozata érte. Az elejétől az egyik kedvenc fő karakterem volt a háromból, és ez a negyedik kötet végére csak erősödött.

Giin. Őt is szerettem az elejétől kezdve. Hiába volt az elején kicsit mogorva, volt nagyon magas az érzelmi gátja, szép lassan kibontakozott a valódi, igencsak komoly érzelmekkel rendelkező férfi, aki a családjáért bármikor tűzbe ment volna, sőt, nem csak, hogy ment volna, ment is. Rendkívül nagyszerű ember, szintén sok megpróbáltatással.

Yaan. Eleinte leginkább ő lógott ki nekem a sorból. Az első kötetben kifejezetten hidegen hagytak a dolgai, sokszor voltam úgy vele, hogy haladjunk már. A második kötetre kicsit változott a helyzet, de még az sem volt az az eget rengető típus. Majd jött a harmadik rész, és onnantól kezdve az ő történetének a fonala is magával ragadott. Hatalmas jellemfejlődésen ment át, amin a harmadik kötet vége felé csak sikerült megint csorbát ejtenie rajta. De ezt csak a saját értékrendem és világlátásom miatt. Viszont a negyedik rész mindent elfeledtetett velem, nagyszerű emberré cseperedett a kis Yaan.

Tartottam a könyv végétől, mert aki olvasta a sorozat csak egy részét is, tudja, hogy az írónő nem bánik kegyesen a szereplőkkel. Hogy mi lett a sorsuk? Hogy végül mindenki hazatér-e? Olvasd el, és megtudod!

Kedves @Eta, köszönöm neked, és neked is még egyszer @ViraMors, hogy megismertettél vele!

>!
mezei P
Raana Raas: Hazatérők

Egy nagyszerű sorozat nagyszerű befejező része. A történet távoli helyeken, távoli időben játszódik, de mégis, minden fájóan ismerős. Fájóan ismerősek a családi konfliktusok, a generációs problémák, a hadsereg, a politikai manőverek, intrikák, vallási konfliktusok egyházakon belül és kívül, és még sorolhatnám. Nálam sokkal hozzáértőbb emberek elemezték a sorozatot, én nem tenném. Csupán annyit szeretnék elmondani, milyen volt olvasni a köteteket.

Szerintem mindenki emlékszik arra az élményre, amikor először elvarázsolta, magával ragadta egy könyv, feledhetetlen élményt nyújtva. Még emlékszem, milyen volt gyerekként együtt hajózni Napocskinnal, együtt lovagolni Old Shatterhand-del a prérin, vagy nyomozni Zsófikával, hogy mik voltak édesapja utolsó szavai. És igen, ilyen volt olvasni a sorozatot, megfeledkezve a napi gondokról, pofonokról, amiket kaptam, és bár sok megrendítő pillanatot éltem át olvasás közben, mégis beburkolt a történet, mint egy vastag meleg takaró, megóvva a külvilág minden ocsmányságától.

Ott voltam megint a Tralfamadoron, valahol a Shremeya és az Alfa között.

>!
Melchiadesian
Raana Raas: Hazatérők

Kedves Raana!
A napokban olvastam el a családod életrajzát, nagyon meghatódtam tőle. Egyszerre volt izgalmas, fájdalmas, szomorú és vidám.
Tudom, hogy a könyvek megírása közben te is változtál, és bár nem hittél benne, hogy van Isten, de – talán a Giinnel való beszélgetéseid hatására – rájöttél, hogy nem feltétlenül a nagy dolgokban kell keresni az isteni beavatkozást, hanem az apró csodákban.
Gondolom, ezért is adtad azt a címet a könyveknek, és nem túloztál túlságosan benne. Ha végiggondoljuk, ennyi „véletlen” találkozás nem történhet egy akkora világban, mint a tiétek, ez is bizonyítja, hogy valahol a háttérben, bár észrevétlenül is, de ott van Isten, és rajtunk tartja szemét – ha már a kezünket nem fogja.
De az is lehet, hogy mindezt csak hozzágondoljuk, mert ahogy te is írtad: a tények adottak . Az értelmezést és az értelmet mi adjuk hozzá.
Mindenesetre köszönöm, hogy megosztottad velünk, olvasóiddal a családod történetét. Remélem, idővel végleg hazatalálsz.

Ka-raa lift
Melchiades

4 hozzászólás
>!
Thorpapa
Raana Raas: Hazatérők

Le a kalappal @Eta előtt!!! Ennél jobban nem fejezhette volna be, mondjuk csak úgy, ha a végén közli a jövő havi 5 lottó nyerőszámait:) Ilyen csavart bevinni a végére, és nem is egyet… Meg sem tudom számolni, hány hangos bazdmeg-et sikerült a csavarjaival kicsikarni a kedves olvasókból:) Nagyon jól megírt történet, és elég rendesen el vannak varrva a szálak, mondjuk még néhány mellékszereplő visszahozásával lehetett volna még jobba bonyolítani, de asszem ez is bőven elég volt:)
Csak azt tudom mondani drága @Eta, hogy ha megnyerem a lottót, megveszem kegyedtől a filmes jogokoat, lefordíttatom englishre, és mondjuk a LOST-hoz hasonló mini 6. évados sorozatot csinálunk belőle:) És akkor a CSI-ről, nem csak a helyszínelők fog a tv-nézők eszébe jutni!!!;) Kíváncsian várjuk a Zöld Csillagokat és most nem egy Fradi all star válogatottra gondolok.:) Remélem abban is lesz hasonlóan jó sok csavarintás, mint a kismalac farkán:)

>!
mohapapa I
Raana Raas: Hazatérők

Az a helyzet, hogy le a kalappal, de nagyon! @Eta sorozata simán, csont nélkül nemzetközi színvonalú munka. Írom ezt úgy, hogy tudom, nem fogja elolvasni az értékelésemet.
A történet olyan kidolgozott, olyan koherens, olyan szerteágazó és mégis konzekvens, hogy tudom, bár túlzásnak tűnik, de szerintem a legnagyobbak közé emeli a Csodaidők-et. Ugyanez igaz a jellemek kidolgozására és a történetvezetésre. Minden a helyén van, átgondoltan, következetesen.

Alapvetőn egy teljesen összefüggő történetet olvasunk a négy kötetben. Ennek vannak előnyei és hátrányai. Előnyei, hogy nem egy végtelenített szappanoperáról van szó, a negyedik kötet végén véget ér. Ez nálam pozitívum. Hátránya, hogy a köteteket érdemes közvetlenül egymás utánolvasni, különben úgy jár az ember gyereke, mint az egyszeri mohapapa, aki itt, a negyedik kötetnél nem győzte kapkodni a fejét, hogy ki kivel van, ki kinek a kije, és kicsodák is rejtőznek az ilyen-olyan nevek mögött. A kevés memória miatt kialakult titkok felfejtésében igen nagy segítségre van a kötet végén elhelyezett névmutató, de a lapozgatás simán elsöpri a szerző által elvárt döbbeneteket. Ez nem Raana Raas hibája, hanem az enyém, az olvasóé.

Ez a negyedik kötet pompásan sikerült! Teljesen a helyén, arányosan van benne minden, akció, érzelem, vallás, filozófia, politika, fantázia. spoiler volt először olyan érzésem, hogy @Eta bölcs. Nem találok jobb szót. Manapság ez meg nem divatos. Mégis leírtam, mert így gondolom. Semelyik kötet felett nem gondolkodtam annyit, olyan sokfelé, mint ennél. Komolyan. Az idő, a megbocsátás, a hit, a lojalitás, a szükséges/szükségtelen tennivalók, a kötelesség, a család mibenléte, na, mondom, volt, hogy letettem a könyvet, és csak járt az agyam, járt, járt.

S ebben a kötetben kristályosodott ki, hogy a Csodaidők fő üzenete a család és a közöség fontossága. Az csak finomság számomra, hártogy mindez a vallással füszerezetten jelenik meg, s ebben a kötetben sokkal határozottabban, mint a többiben.
Az mondjuk nem lett világossá számomra, hogy a Bibliának ebben a felállásban mi szerepe van a Bokrával (a sorozat szent kötetével) szemben/mellett? Mert megjelenik a Biblia, de csak futólag, érintőlegesen, míg a Bokra permanensen jelen van.

S akkor, még mielőtt @Eta féllábon menne a Mennybe: vannak azért apró hibák a könyben.
A Nagy Konfliktus gyakorlatilag a kétszázsokadik oldalon véget ér, spoiler. De a könyv még tart száz oldalon keresztül. S nem akar véget érni. És csak nem akar véget érni. És minden második szereplőről kierül, hogy nem is, akinek gondoltuk, nem is ott, nem is akkor, és különben is él, és különben is, nem olyan, ahogyan véltük, és nem az az apjaanyjagyereke, ahogy eddig sejtettük. Ez nekem kicsit sok lett. Mint egy önmagát ünneplő rockbanda, amelyik nem képes befejezni az utolsó számot, még egy pörgetés, még egy riff, még egy nyúzás, még egy sikítás, még egy pörgetés, még egy riff… S aztán csak véget ér, de ahogy véget ér, az már valahogy nem sikerült mindenestül hitelesre, valahogy túl megoldott lett.
Ahogy előkészített ugyan a Nagy Konfliktus Megoldása, de valahogy mégis olyan kis pitty-putty megoldódik, úgy, hogy valaki mond valakinek egy mondatot, az mozdul egyet, és nesze neked Birodalom, már csak össze kell söpörni a szemetet. Túl gyors a megtérés, túl egyszerű a mozdulat (mer' azé' gondoljunk bele, hogy olyan ezerkétszáz-ezerháromszáz oldal óta erre várunk!), minden olyan kis steril valahogy ebben a megoldásban.
Meg valahogy a végére szinte mindenki jó lett: ahogy a Macskafogó végén az összes galád macskusz rebegő bajuszal virágot szedve imádja az egereket.

Kinegatívkodtam magamat. S most azonnal tessenek felrohanni az értékelés elejére, s összevetni a negatívkodást az első bekezdésemmel. Még mielőtt a negatívum marad meg.
Inkább idemásolom: Az a helyzet, hogy le a kalappal, de nagyon! @Eta sorozata simán, csont nélkül nemzetközi színvonalú munka.
Ez maradjon meg!

>!
worsi ASP
Raana Raas: Hazatérők

Az öcsém azt mondta, hogy a sorozat eleje a legjobb, és egyre kevésbé nagyon jók a kötetek. A negyedik felénél járva igazat adtam neki – ott már néha kicsit túl mesés volt nekem, például spoiler. Néha úgy éreztem, hogy Dickens is megirigyelhetné a sorra kiderülő rokoni kapcsolatokat.
De a vége! A vége! Az a beszélgetés, amiben elhangzik a „Ha Isten létezne, közbelépett volna!” mondat. Ez az egy oldal volt a kedvenc részem a tetralógiából, és külön köszönöm @Eta, hogy beleírtad, annyira utálom hívőként, mikor ilyenekkel „bizonyítják” Isten nemlétét! És ezért érzem úgy, hogy jó volt ezt pont most, pár nappal Feltámadásünnep előtt befejeznem.
Az viszont már most látszik, hogy nem fogom kibírni az Időcsodák negyedik kötetének megjelenéséig, azt biztosan hamarabb elkezdem majd.
És csak egy problémám van ezzel a sorozattal: sajnos nem lehet többször először olvasni.

6 hozzászólás
>!
Algernon +SP
Raana Raas: Hazatérők

Nem vagyok, leszek hosszúéletű, nem fogok évszázadokig élni, de a történetüket elviszem magammal.
Nehéz úgy írni erről a könyvről, hogy óhatatlanul ne az egészről szóljak.
De miért is akarnám ezt a töredéket kiemelni, mikor együtt kell olvasni. Igen, KELL! Érdemes!
Érzed, ad valamit, találhatsz pillanatokat a történet szőnyege alatt, igazságokat a sorok között.
Nemcsak elvisz oda, hanem ott tart, és te maradsz, mert egyszerűen elfelejtesz hazajönni.
Emberek, kiket megismernél, világok, miket nem láthatsz, életek, melyeket végigkísérsz. Viharos idők ezek, mikor véletlenek, apró csodák történnek, mikor döntened kell, és viselned a következményeit, mikor minden mindennel összefügg, és kapcsolódik, mikor pedig mégsem vagy egyedül, a lehetetlen lehetségessé válik.
Mindez az időtlenség homályától övezve.
Köszönöm, @Eta, köszönöm.
Tenęm, Raana.
UI: Én elfelejtettem visszajönni.

8 hozzászólás
>!
buzavirág
Raana Raas: Hazatérők

Nehéz erről a történetről úgy írni, hogy el ne áruljak valami fontosat. Továbbra is három szereplőnk által láthatjuk ezt a különleges világot. Megint csak nem kíméli szereplőinket az élet, és az írónő, fájdalmas volt olvasni, hogy mennyi szenvedés az ára a boldogságnak. Örülök, hogy mindenki hazaért. Kicsit szentimentálisra sikerült a legvége, de kellett ez a megnyugvás az olvasónak, na meg a szereplőknek is. Nagy meglepetésben lesz része mindenkinek, Judyra hihetetlen találkozások várnak, izgalmas volt megismeri az spoiler, nagyon sok titokra fény derül, kiderül ki volt barát és ki az igazi ellenség. Mindezek mellett simogatta a lelkemet egy ilyen összetartó családról olvasni, számomra ennek volt a legnagyobb jelentősége.

>!
Agatha
Raana Raas: Hazatérők

Annyi fordulat volt ebben az utolsó részben, amennyiből egy százrészes szappanopera is bőven jól gazdálkodott volna! Félreértés ne essék, én ezt teljesen lenyűgözve írom!
És csak most, a végén érzem igazán, hogy mennyire gazdag bölcs gondolatokban is, sőt, több, személyes kérdésre kaptam valahogy választ a Bokrából.
Köszönöm az élményt!
És még mindig I M Á D O M!!!

1 hozzászólás
>!
tmezo P
Raana Raas: Hazatérők

Tele volt meglepetéssel és váratlan fordulattal ez a rész. Érdekes családi, rokoni kapcsolatok derültek ki, és tökéletesen helyére került minden szereplő szerepe a sok éve tartó háborúban. Nagyon jó lezárás volt. Összetett, de mindenre pont került, és minden értelmet nyert.
Rengeteg dolog történt, amiből számomra Judy véletlen felfedezése volt a legérdekesebb. Yaan megteszi végre a nagyon várt lépést, és a háború is véget ér.
Sok fájdalmas dolgon mentek keresztül a szereplők, de végül mindenkinek adatott valami kis pozitívum is. Nagyon örültem, hogy a végére visszatértünk a Raas blathaasba. Végre Judy is lezárhatta az anyja és az apja körüli kérdéseket, és hát ott volt Emilie is.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
tataijucc P

– Talán egyszer Emilie is megérti, hogy miért hiszek Istenben – magyarázta hirtelen támadt jókedvét a többiek kérdő pillantására. – Egyszer talán belátja ő is, hogy Isten mégiscsak megmutatkozik a történelemben, és mégiscsak gondot visel ránk.
– Mire gondolsz? – fogalmazta meg a többiek kérdését Shoon.
– Az időkre. Azaz nem is az időkre, hanem a véletlenekre, az éppen egy bizonyos időben bekövetkező apró csodákra. Ezek a csodaidők azok, amikor úgy érzem, magából Istenből látok meg valamit.

363. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Giin Raas · hit · Isten
>!
tataijucc P

(…) vannak dolgok, amelyekért csak élni érdemes, de vannak néha olyanok, amelyekért meghalni is. A család ilyen. És nem csak a szűk család, hanem mindazok az emberek, akik hozzád közel állnak, akik úgy élnek és gondolkodnak, mint te.

328. oldal

Kapcsolódó szócikkek: család
5 hozzászólás
>!
Röfipingvin MP

Az igazi csoda nem az, amikor megtörténik a lehetetlen. Az igazi csoda az, amikor a lehetőség feltárul előttünk, s egyszerre csak kiderül: mi vagyunk a megfelelő személyek, akik a megfelelő időben a megfelelő helyen tartózkodnak. Ilyenkor a kezünkben tartjuk a világot, és olyan hatalommal bírunk, amely a semmiből teremteni képes.
– Igen, ez az – bólogatott Maryaa. – Te nem érezted így magad soha?
– Nem. Én mindig azt éreztem, hogy a rossz időben vagyok a rossz helyen, és csupa rossz alternatíva közül választhatok.

93. oldal, 5. fejezet - Giin

Kapcsolódó szócikkek: Bokra · csoda · Giin Raas · Maryaa Antasvili
46 hozzászólás
>!
Cheril

Aki mást megaláz, saját emberségét játssza el.

113. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bokra
>!
tataijucc P

A hit tudja, hogy a miértekre csak egy esetben van válasz: ha nem az okra kérdez rá, hanem a célra. Csak a fizikai világ szintjén megrekedt ember próbálja az okot keresni – de mivel sosem lát át a múlt eseményeinek szövevényén, szükségszerűen eltéved benne. A hit szeme ellenben előre néz, és ez a jövő felé nyitottság ad igazi értelmet a történéseknek: nem magyarázatokat, hanem távlatokat.

7. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bokra
2 hozzászólás
>!
Melchiadesian

– Ez itt a vég. De ez itt a kezdet – olvasta fel a psiket, majd egy kis szünet után folytatta a mandissal. – Mert a világban nincsenek igazi kezdetek és végek, csak mi, emberek nem bírjuk élni és értelmezni a tagolatlan időt, ezért saját szempontjaink szerint felosztjuk azt. Még a születés és halál is csupán ennek a tagolásnak részei, bár nyilván nagyobb jelentőséggel bíró részei, mint az évek, hónapok és napok. Mégsem igaz, hogy a születés lenne a kezdet, és a halál a vég. Az igazi kezdet az első gondolat felhangzása volt, és az igazi vég az utolsó gondolat elhallgatása lesz.

251. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bokra · Shine Meron
>!
worsi ASP

– Miért kellene időt megtakarítaniuk?
– Hogy hamarabb odaérjenek.
– Mi a jó nekik abban, ha hamarabb odaérnek?
– Hamarabb el tudják intézni a dolgaikat, és aztán pihenhetnek.
– De ők nem akarják hamar elintézni a dolgaikat. Nekik pont az az elvük, hogy mindennek megadják a maga idejét, az utazásnak is, a dolgok elintézésének is. Mit nyernek azzal, ha bármit is siettetnek?
– Időt.
– Az idő az övék az utazás alatt is, az ügyintézés alatt is.
– De olyankor nem azt csinálják, amit szeretnének.
– Miért nem? Az utazás alatt lehet nézelődni, beszélgetni. Megállni is lehet. Tudod, nagyon sokan szeretnek szekéren utazni…
– Éppen ez az! Ezt nem lehet megérteni! Mint az őskorban!
– Míg te, aki mindig mindenhová rohansz, csinálsz magadnak egy csomó olyan szabadidőt, amit aztán nem tudsz semmilyen értelmes dologgal elütni. Így aztán sokszor arra használod a szabadidőt is, hogy dolgozz, vagy teljesen értelmetlen dolgokat találsz ki, amitől később rosszul érzed magad.
– Lehet aludni, olvasni…
– Ezt az utazás alatt is lehet.

184. oldal

Kapcsolódó szócikkek: idő · utazás
1 hozzászólás
>!
Ashriver

– Az igazi csoda nem az, amikor megtörténik a lehetetlen. Az igazi csoda az, amikor a lehetőség feltárul előttünk, s egyszerre csak kiderül: mi vagyunk a megfelelő személyek, akik a megfelelő időben a megfelelő helyen tartózkodnak. Ilyenkor a kezünkben tartjuk a világot, és olyan hatalommal bírunk, amely a semmiből teremteni képes.

93. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bokra · csoda · Giin Raas
>!
tataijucc P

A gyász és a lezárás természetes dolog ilyen fiatal korban is. Nem bűn az, ha valaki tovább él, és mer boldog lenni. Attól a halottak emléke nem lesz kevesebb.

198. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Ian McDonald: Luna – Újhold
Brandon Hackett: Xeno
Peter F. Hamilton: Pandóra csillaga I-II.
Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei
China Miéville: Konzulváros
Orson Scott Card: Fajirtás
Wesley Chu: Időrabló
Kim Stanley Robinson: 2312
Dan Simmons: Hyperion
Chris Beckett: Sötét Éden