9. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján
57. legjobb kortárs könyv a molyok értékelése alapján

Elágazó ​utak (Időcsodák 1.) 110 csillagozás

Raana Raas: Elágazó utak

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A „Mi lett volna, ha” kérdésre nincs válasz. Pedig sokszor szeretnénk tudni.

Az irodalom lehetőséget ad arra, hogy eljátsszunk ezzel a kérdéssel.

Az Időcsodák ennek a játéknak az eredménye.

Mi lett volna, ha Yaan nem sokkal tizennyolc éves kora előtt leül, hogy meghallgassa a másik felet is? Döntése, hogy nem szakad ki, milyen változásokat okoz szerettei és tágabb környezete életében? Képes-e egy ember döntése a történelmet megváltoztatni – és ha igen, elképzelhető-e, hogy egy jobbnak tartott döntésnek sokkal fájdalmasabbak lesznek a következményei?

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Shremeya, 2013
416 oldal · ISBN: 9789638925565
>!
Shremeya, 2012
436 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638925510

Kapcsolódó zóna

!

Csodaidők, Időcsodák

152 tag · 76 karc · Utolsó karc: 2017. november 2., 21:49 · Bővebben


Enciklopédia 21

Szereplők népszerűség szerint

Giin Raas · Yaan Raas · Judin Raas (Judy Fensson) · Ronen Raas · David Freymen · Rion Raas · Tobbelt Raas


Kedvencelte 22

Most olvassa 4

Várólistára tette 163

Kívánságlistára tette 122

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
Inpu
Raana Raas: Elágazó utak

Görgey Etelkának (alias @Eta, sőt még aliaszabb Raana Raas) van egy nagyon komoly hibája, amit, tartok tőle, komoly erőfeszítések árán sem lesz képes orvosolni. Nevezetesen, hogy ide, ebbe az országba, az itteni körülmények közé született. Nyilván nincs ezzel a sorssal egyedül megáldva, de könyvét (idestova az ötödik tőle olvasott kötetét) olvasva, szinte minden fejezet után azon morfondíroztam, mekkora irodalmi veszteség, hogy a Csodaidők/Időcsodák univerzuma csupán egy kis ország viszonylag behatárolható olvasói köre számára vált kultikus alkotássá. Pont.

20 hozzászólás
>!
dontpanic P
Raana Raas: Elágazó utak

Az irodalomban nincs ”mi lett volna, ha”. Felesleges feltenni azt a kérdést, hogy mi történt volna másképp, ha ez és ez a szereplő nem ezt és ezt a döntést hozza. Az irodalomban minden a szerző szándékai szerint történik, így hozva létre egy kerek, összefüggő alkotást.
Az irodalomban csak akkor van értelme feltenni a ”mi lett volna ha” kérdését, ha maga a szerző teszi fel.

A már mindent megcsináltak elv szerint már ezt is megcsinálta valaki valahol, de én még nem találkoztam hasonló kísérlettel, úgyhogy eléggé nagy kíváncsisággal olvastam az Időcsodák első kötetét (szerencsés módon éppen a Csodaidők első kötetének újraolvasása után).

Elég jól lekövethetőek az apró, szinte hajszálnyi eltérések okozta, annál nagyobb változások a cselekményben. Minden változás logikusan következik egymás után, egyre inkább szétnyitva a képzeletbeli ollót, amivel a két kötet cselekményszálainak szétválását lehetne modellezni. A legnagyobb változás talán a szereplők viszonyaiban történik, és ezek a megváltozott viszonyok hozzák aztán magukkal a konkrét történéseket is. Az előző kötet legnagyobb erősségének is a szereplők közötti viszonyok alakulásának leírását tartom, ez itt is megmaradt, jól látjuk, mennyire hatnak a szereplők életére ezek a viszonyok.

A stílus, a világ, a szereplők megmaradtak, így nagy meglepetés nem éri azt, aki a Csodaidők ismeretében olvassa a könyvet – már persze olyan értelemben, hogy ha azt szerette, valószínűleg ezt is fogja. Persze meglepetések vannak bőséggel, de bevallom, nekem azért mindig a Csodaidők marad A Történet, és néha furcsa volt ezt a könyvet olvasni, mert egy-két dolgot csak nem tudtam megszokni.
(SPOILER Valójában az egyetlen, amit sehogyan sem voltam képes megszokni, az az volt, hogy Judy hivatalosan nem Raas családtag. Egyre csak azt vártam, hogy mikor kerül már be a Raasok közé. :) Na de, persze ez nem nagy ár azért pl., hogy Ronen nem hal meeeeg. :) SPOILER vége)

A könyvön nem lehet fogást találni, olyan értelemben, hogy megtartja az ígéretet: ez a könyv tényleg nem az a könyv, ez a történet, nem az a történet. Ahogy írtam, én még nem találkoztam hasonlóval, így valóban egy élmény volt ezt olvasni. Kicsit furcsa, kicsit más, de nagyon izgalmas és élvezetes.
Az öt csillag jár egyben az ötletért, de a megvalósításért is.

SPOILER a végére:
Hihetetlen, de szinte terápiás hatással volt rám Yaan és Giin békülő beszélgetésének olvasása, amikor minden ellentét elsimult, és az ellenszenv eltűnt a másik fél álláspontjának megismerése után. Ezek alapján azt hiszem, ha valaki összehozna egy könyvet, ami rövid fejezetekben, novellákban oldaná fel a világirodalom nagy vitáit, ellentéteit, annak igen nagy sikere lenne a feszültségoldó könyvek piacán. :))

7 hozzászólás
>!
Ross P
Raana Raas: Elágazó utak

Első értékelőként még akkor sem spoilereznék, ha akarnék. Így azonban még fokozottan is figyelek rá, hogy konkrétumokat ne írjak. Ha utalok valamire, azt csak homályosan teszem.

Amikor hónapokkal ezelőtt a Csodaidők honlapján megláttam, hogy készül az Időcsodák, először nem is igen értettem, hogy mi ez. Most akkor ugyanaz a sztori, csak máshogy? Ez vajon hogy működhet…? Fura volt az ötlet, de persze érdekelt, úgyhogy megjelenésekor be is szereztem.

Igaz, amit többször hangoztattak, hogy a könyv első néhány fejezete (ha nem is szóról szóra) megegyezik a Csodaidők első kötetével. Ezért ezzel kicsit lassabban is haladtam. Aztán elérkezett az a pont, ahol hihetetlen éles kanyart vett az egész történet, és már nem is emlékeztetett az általam ismert első kötetre. És onnantól kezdve csak azért tettem le, mert enni, inni, aludni, iskolába járni és dolgozni márpedig muszáj volt.
Soha nem gondoltam volna, hogy az kerül ki a Kavenből, aki. Fura volt olvasni, hogy kivel mi történik az így megváltozott élethelyzetekben. Vannak, akik teljes személyiségváltozáson mennek keresztül, valamint olyan szereplők is reflektorfénybe kerültek, akiket az első történetben alig, vagy jórészt tévesen ismertünk meg.
Emellett ISZONYATOSAN élveztem, hogy a megváltozott idővonal hatására olyan dolgokra is fény derült, amire a „hivatalos” történetben 3-4 kötetet kellett várni. Boldog (és kárörvendő) elégtétellel töltött el, hogy gyorsan lekapcsoltak olyan szemétládákat, akik eredetileg évtizedekig űzték sötét kis üzelmeiket. Az ilyen sz@rkavarók kigyomlálásából persze az következik, hogy a többi kötet cselekménye még ennél is jobban el fog térni az eredetitől, ami csak még feszültebbé teszi a várakozásomat.

Az egész könyv légköre valahogy sokkal kevésbé nyomasztott, mint a Csodaidők első kötete. Nehezen vallottam be magamnak a történet olvasása közben, hogy ez nekem úgy lehet, jobban is tetszik… Eddig úgy tűnik, hogy néhányan sokkal jobb életet élhetnek, mint amúgy. És épp ezért rémít meg annyira hátsó borító utolsó mondata.
Már előre félek, @Eta hogy fogja tönkretenni a lelkivilágomat…

1 hozzászólás
>!
worsi ASP
Raana Raas: Elágazó utak

Tavaly már olvastam egyszer, de nem sok minden maradt meg – nem kedvezett neki, hogy kórházban olvastam a lopott pár percekben. Most főleg azért kezdtem újra, mert mindjárt megjelenik a harmadik!!! mert kedvem volt ehhez a világhoz, a Csodaidőkkel meg valahogy nyögvenyelősen haladtam. De ez annyira nagyon jó volt! Két napja ezen gondolkozom, hogy miért is rajongok ennyire. Talán azért, mert ez kicsit lelkizősebb lett, én meg szeretem, ha az emberek megbeszélik egymással a problémáikat.
Bár első kötet után talán nem kellene ítéletet mondani, de azt hiszem, jobban szeretem ezt a sorozatot, mint az eredetit. Kedvencelem is gyorsan.

7 hozzászólás
>!
Agatha
Raana Raas: Elágazó utak

Zseniális!
Ez a „Mi lett volna ha” úgy ki van találva…
Itt változtat egy picurkát, ott elmennek a szereplők egymás mellett, amott meg egyszerűen máshogy döntenek, és bár ugyanazok a hőseink, de személyük, élményeik, jellemük azzal, hogy máskor voltak és más helyeken mint a Csodaidőkben, annyi más élményt adott.
És egyszerűen nem tudok dönteni, melyik az erősebb történet: spoiler
Jaj, Eta, mi lesz velem, ha elérem a blogodon a 3. rész utolsó sorait…

>!
Bíró_Júlia P
Raana Raas: Elágazó utak

Előrebocsátom, hogy @Eta már az Ogfák vörösével bebiztosította a rajongásom a munkássága iránt egy életre. Merthogy a Kaven. A Bokra. A nagycsaládok, ahol a seeméknek is hozzájuk illő házastársat keresnek. A családmodell, amibe egy sor jelenkori nehézség kiküszöbölése bele van kódolva – ami mégsem felel(het) meg mindenkinek, aki már beletartozik, ahonnét muszáj lehet kiszakadni, aztán egy életen át vágyakozni és/vagy gyűlölködni. Ami annyira másként fest belülről és kívülről szemlélve, hogy olvasás közben nem támadnak folyton ötletei az embernek, hogyan lehetne őket egy félmondattal kiküszöbölni – mert ezúttal nem csak az író szavait kell elhinni arra nézvést, hogy márpedig a bajok ennél mélyebbek. Nem kell, mert látszik. Mondom, csoda. idők… bocsánat.
Elég rég olvastam a Csodaidőket, a visszavágyás idő hiányában nem tárgyiasult. Ettől pedig visszatartott az elvárásaim tömege, pedig megvettem mindkét kötetet, amint tudomást szereztem a létezésükről. Aztán szemeztünk egymással, sokáig. Karácsony előtt gondoltam, miért is ne törné össze megint a szívemet Judy meg Giin meg Yaan meg Tobbelt meg Rion meg Rengi meg Malin meg… . Nekikezdtem, és ámulattal láttam, hogy rajtuk kívül hányan képesek még erre az amúgy nem könnyű mutatványra.
Merthogy a legfőbb különbség – a cselekmény fordulatán túl – számomra a látókör szélességében rejlett. Míg az Ogfák vöröse élesen és egyértelműen koncentrált a három főhősre, és megtartotta az olvasót az ő közvetlen környezetükben, itt sokkal több figyelem irányul a családtagok, kollégák és beosztottak egymás közti viszonyaira is an Tobbelt elveszi egy srác övét, issstenem :) , ráadásul annyi helyváltoztatás, költözés, fizikális és mentális dinamizmus szorult 427 oldalra, hogy csak úgy kapkodtam a fejem. Jó volt. Követni is, figyelni is, Kavenbe elmerülni meg végképp.
A Nem vagy egyedül üzenete sosem volt még tetten érhetőbb.

És amint hazajutok, megkeresem az Ellenállókat. Ez nem állapot.

>!
meseanyu MP
Raana Raas: Elágazó utak

Jaj, nagyon jó volt ismét ebben az univerzumban időzni, csak az a baj, hogy függőséget okoz, alig várom már, hogy olvashassam a következő részt. Hát le a kalappal, @Eta kitűnően szövi a szálakat. Először szkeptikus voltam, hogy mit lehet még ebből az ötletből kihozni, de most már látom, hogy nagyon is sokat.

4 hozzászólás
>!
Fainthoar
Raana Raas: Elágazó utak

Sziasztok, Fainthoar vagyok, Csodaidők függő – idestova már hat éve, amikor is az első CsI-t a kezembe vettem. Kritikátlanul adok öt csillagot minden könyvre, aminek bármilyen köze van hozzá.

Egy kezemen meg tudom számolni, hány olyan történet van-volt, amibe ennyire belemerültem volna, mint a Csodaidők világa, s éppen ezért furcsa kettősséggel vártam anno az első ICs fejezetet az oldalon, mert tudtam, hogy ez nem A CsI lesz, szóval nem is lesz igazi, másrészről viszont bármit szívesen olvasok, ami az egész világgal kapcsolatos (hence a kritikátlanság). És persze most is megvett az egész sztori kilóra, ez abban a pillanatban vált számomra teljes mértékig bizonyossá, amikor harmadszori olvasásra is néma üdvrivalgásba kezdtem a kád szélén ülve (ezt különböző testi tünetek is kísérték), ahogy megláttam felbukkanni David Freymen nevét (vagy nem is, már a börtönajtó említésére kész voltam).

Igen, a Csodaidők az igazi. De az Időcsodák nemigazinak is egyszerűen… eh… függő vagyok.

9 hozzászólás
>!
Szédültnapraforgó
Raana Raas: Elágazó utak

R.R-tól ez volt az 5. olvasásom, a Csodaidők sorozatát, már évekkel ezelőtt végigolvastam és azóta mondhatom, hogy ő a magyar sci-fi írónők közül kedvenc lett :)
A csillag levonás csak azért, mert a politikai részek annyira nem kötöttek le, de ettől eltekintve imádtam a regényt, a szereplőket. Több kedvencem is van, Judy, Giin, Yaan. Nagyon jól elképzelte az írónő ezt a Földön túli – idegen bolygókon játszódó – világot. Fura szokások, fura ruhák, érdekes „népekkel” találkozunk.
Én szeretnék ebben a korban élni majd (ha jól emlékszem a 3000-es években játszódik)
spoiler

>!
Sastojci
Raana Raas: Elágazó utak

Már magába az ötletbe beleszerettem: játsszuk el, hogy nekifutunk újra az elejétől, hogy mindenki újra ott áll a kezdeteknél, egyáltalán mindenki újra él, és egy megváltozott döntés nyomán lassan az egész jól ismert világ új lehetőségekkel, irányokkal és döntésekkel telik meg.
Szerettem magát az érzést, hogy újra itt van mindenki (tényleg, sokszor hihetetlenül jó volt egyszerűen az is, hogy élnek), szerettem találgatni az új irányokat, figyelni, ahogy a változás hullámai megérkeznek a szereplők életébe, és egyre távolabbra érnek, az ismert világ pedig lassan teljesen megváltozik.
(És emellett az egészet egyben újraolvasva szerettem a még fejezetenként olvasott verzióhoz, meg az első fejezetekben a Csodaidőkhöz képest apró különbségekre is vadászni – egyfajta hab a tortán játékként.)
A Csodaidők első részével ellentétben itt Yaan lett végül a kedvencem a három főszereplő közül, és tulajdonképpen meglepődve vettem tudomásul, hogy Giinre, akit a legjobban szerettem olvasni az eredeti történet első részében, kevésbé vagyok kíváncsi, és többször inkább mások miatt vártam annyira a fejezeteit. Mert hátha felbukkannak.
A legjobban annak örültem, hogy a két fő kedvencem ebben a világban már az első részben előkerült (először – akkor még csak említés szintjén – ráadásul ugyanabban a fejezetben), nem kellett rájuk a második illetve harmadik részig várni; ugyanakkor viszont mások, akiket a Csodaidők első részében szerettem, innen teljesen kimaradtak. És persze jöttek teljesen újak is, akiket megszerettem. Hasonlóan voltam a szereplők közötti megváltozott kapcsolatokkal is: volt, ami nagyon hiányzott, de volt, ami kifejezetten tetszett és érdekes volt, és izgalmasan új irányba vitte a történetet.
Az is nagyon jó ebben az egészben, hogy most újra szoríthatok mindenkiért, és reménykedhetek, hogy talán életben maradnak azok, akiket annyira szeretek – még akkor is, ha közben tudom, hogy az ilyen remények ebben a világban igencsak keveset tudnak érni. Gondolom, hogy nem lesz olyan vidám, mint szeretném, végül is már most sem az. És ez még csak az első kötet volt.
De azért kíváncsian várok. És reménykedek.

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Algernon +SP

Nem vagy egyedül… mindig van valaki, akinek rád van szüksége.

427. oldal

2 hozzászólás
>!
Algernon +SP

Soha ne várakozz tétlenül. Amire vársz, talán sosem jön el, és nem hagyhatod, hogy életed minden kincsnél értékesebb pillanatait ellopja a semmi.

348. oldal

>!
Algernon +SP

A Huudán ültem kedvesemmel,
hallgattam a szél örök suttogását,
s bár kezem az övét szorította,
mégis messze volt tőlem
mint a csillagok, bizony, ragyogó volt.
Mint a hideg csillagok, bizony, messze volt.

40. oldal

>!
Algernon +SP

Mások bűne sosem kisebbíti a tiédet

95. oldal

>!
Algernon +SP

A halál az élet része. Nem csupán a vég, nem csupán egy adott pillanatban szembejövő utolsó ellenség, hanem a folyamatosan pusztuló idő által testünkbe-lelkünkbe ivódott, minden pillanatunkat meghatározó jelenlévő valóság. A halál az élőkben van jelen, a holtak már nincsenek a hatalma alatt. A halál nyomát érezzük minden fájdalomban, minden félelemben magányos helyzetben. De az az igazi élet, amely képes a halált az örömben, a felszabadultságban, a közösségben is észrevenni, és magába ölelni. A semmi elfogadása értékessé teszi a meglévőt…

302. oldal

>!
nagytimi85 

– Nem szeretnék titkos és hősies életet élni. Nem akarok úgy élni, hogy bármikor joggal börtönbe zárhatnak, és nem tartom magam alkalmasnak arra, hogy évekig vagy évtizedekig színészkedjek. Egyébként is túlságosan félnék, és nem akarom az életemet félelemben élni.
Giin elcsodálkozott a fiú bátorságán: vajon hány húszéves lenne képes nyíltan bevallani, hogy fél, hogy nem akar kalandot, csak egy „unalmas” életet?

347. oldal (Shremeya, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: bátorság · David Freymen · félelem · Giin Raas · kaland
>!
Sastojci

Mielőtt még elaludt volna, átvillant rajta, hogy ha kiszakad, katonának áll. Ott megmondanák, mi a dolga, hol a helye. Ott működne a kötelesség–felelősség páros. Aztán elvigyorodott. Szép kis katona lenne belőle. Sem bátorság, sem hősiesség nem szorult bele. Az első rázósabb helyzetben menekülőre fogná.

359. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Yaan Raas
4 hozzászólás
>!
Algernon +SP

Az általános múlandóság mérlegén kapják meg életünk dolgai valódi súlyukat, tárják fel valódi értéküket. A halálon át viszont csak az menekülhet meg, ami a közösség része is, amit a halállal szembesülő élő a pusztulás ellenére továbbhordoznak.

302. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halál · közösség
>!
bazsalikom P

    A megbékélés sosem felejtés. Éppen ellenkezőleg: emlékezés, de bocsánattal teljes emlékezés. (…)
    A megbocsátás az adósságok tökéletes elengedése. Nem tartozik nekem, s így nem tartozik hozzám sem. Én nem vagyok az övé, ő nem az enyém. Nincsenek már birtokok és birtokosok, nincsenek kötelességek és elvárások.
    A múlt nem köt meg immár, csak van, szabad az út a jövő felé, az élet felé.
    Így az igazi vég, a megbékélés, csak kezdet. Az élet kezdete.

8. oldal

>!
dontpanic P

Az, hogy valaki hogyan hisz, a maga dolga. Az viszont, hogy hogyan él, már a közösségé is.

100. oldal


A sorozat következő kötete

Időcsodák sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Ben H. Winters: Földalatti Légitársaság
China Miéville: Konzulváros
Kim Stanley Robinson: 2312
Brandon Hackett: Xeno
Peter F. Hamilton: Pandóra csillaga I-II.
Chris Beckett: Sötét Éden
Dan Simmons: Hyperion
Jussi Valtonen: Nem tudják, mit cselekszenek
Frank Herbert: A Dűne
Iain M. Banks: Anyag