28. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján

Az ​ogfák vöröse (Csodaidők 1.) 653 csillagozás

Raana Raas: Az ogfák vöröse Raana Raas: Az ogfák vöröse Raana Raas: Az ogfák vöröse

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Judy intézetben nevelkedik. Nehezen találja helyét, legnagyobb vágya, hogy végre családja legyen. Mindez szertefoszlani látszik, amikor anyja végleg lemond róla.
Giin közismert vallási vezető, de egyik beosztottjának váratlan halála olyan események sorát indítja el, amely mind az ő, mind egész közössége életét megváltoztatja.
Yaan egy gazdag nagycsalád elsőszülöttje, aki igyekszik zsarnoki apja elvárásainak megfelelni. Ahogy azonban nagykorúsága egyre közeledik, úgy dönt, saját kezébe veszi sorsa irányítását.
Hétköznapi küzdelmeik során lassan nyilvánvalóvá válik, hogy a mindhármuk életét felforgató, véletlennek tűnő események valójában egy jól szervezett, könyörtelen hatalom hódító háborújának előre kitervelt részei. Van, aki hisz a hazugságoknak, és még akkor sem ismeri be tévedését, amikor pusztulásba sodorja családját, míg más dacolni igyekszik az árral, amely azonban, úgy tűnik, mindent maga alá temet.

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
Shremeya, Budapest, 2013
390 oldal · ISBN: 9789638925534
>!
Shremeya, Budapest, 2011
398 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638925503
>!
Animus, Budapest, 2006
448 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639715085

Kapcsolódó zóna

!

Csodaidők, Időcsodák

167 tag · 94 karc · Utolsó karc: 2020. június 29., 21:22 · Bővebben


Enciklopédia 19

Szereplők népszerűség szerint

Giin Raas · Yaan Raas · Judin Raas (Judy Fensson) · Ronen Raas · Arminia Guthil


Kedvencelte 180

Most olvassa 19

Várólistára tette 523

Kívánságlistára tette 311

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
vargarockzsolt P
Raana Raas: Az ogfák vöröse

Jól megírt, izgalmas kalandregény. Érdekes és árnyalt karakterekkel dolgozó családregény. Az emberiség űrkorszakában játszódó utópia, melyben korunk sok ideológiai-szellemi konfliktusára láthatunk rá a szerzőnő jóvoltából. Ez mind együtt: lebilincselő és értékes olvasmány, amelyet tíz éves kortól 100 éves korig bárkinek bátran tudok ajánlani.
Ami a legmeglepőbb volt számomra: egy elsőkötetes szerző, minden előzmény nélkül, mint Pallasz Athéné Zeusz fejéből, teljes fegyverzetben pattant elénk.
Ez egy nagyon profi munka, amely egyrészt az olvasó elvárásainak tökéletesen megfelelő stílusban, a műfaji követelményekhez alkalmazkodó cselekményvezetéssel és ritmussal leköti a figyelmünket, másrészt eredeti mondanivalóval rendelkezik, amelyet lendületesen felvázolt körvonalakkal, és ugyanakkor aprólékos precizitással kidolgozott részletekkel ábrázolt világba helyez, és így hitelesít.
Kerestem, mikor fog kilógni a szerzői lóláb, a teológus didaktikája, de – kellemesen – csalódnom kellett, és mire észbe kaptam, már a könyv végén is voltam. Tökéletesen megértem, hogy a történet függőséget alakít ki, és aki az első kötet végére jut, az azonnal olvasni akarja a folytatást.
A legújabb sci-fi sagákat nem ismerem, de Raana Raas regényfolyamának első része a legjobb klasszikusokat: az Alapítványt és a Dűnét idézi. Amiben azok talán jobbak voltak az az, hogy a korszellemmel tökéletesen szinkronban, az űrkorszak kezdeti, sikeres időszakában, a tudományos optimizmus háttere előtt rajzolhatták fel víziójukat a távoli jövőről, a társadalomfejlődés lehetséges útjairól, a technikai- és pszichokultúra jövőjéről.
Ami a múlt század közepén a robotok és a kábítószerek voltak a világnak – feltáratlan lehetőségek az emberiség számára, amely képes lehet átalakítani a civilizáció alapstruktúráját is –, az manapság a géntechnológia és a virtuális világ. Ha valami oka lehet annak, hogy a Csodaidők még nem nemzetközi bestseller, akkor talán ez lehet a legfontosabb: e két téma nem szerepel a könyvben, legalábbis az első kötetben.
A hazai és nemzetközi átütő sikerhez – a hatalmas promóciós költségeken túl –, gondolom egy profi marketing szakember is kéne, aki többek között javaslatot tehetne a cím megváltoztatására is, amely véleményem szerint nincs igazán jól kitalálva.
A kifogásaim itt véget is érnek, és így visszatérhetek a könyv értékeihez. Ezek közül egyet szeretnék még mindenképpen kiemelni: a nyitottságát, toleráns szellemét. Ez párhuzamosan érezhető a könyv narratívájában – három eltérő helyzetű karakter szemszögéből láthatjuk ugyanazokat az eseményeket, és így a szereplők igazságai relativizálódnak – , és a vallási és világi fanatizmusok elutasításában. Számomra a könyv legszórakoztatóbb jelenetei azok voltak, ahol az álszent és pöffeszkedő szentfazékok lelepleződtek és megszégyenültek. „Ateista lelkem” repesett, és így minden ellenérzés nélkül nyitottá váltam a valódi hívő közösség-család értékeinek elismerésére és befogadására is.
Izgalmas, érdekes, szórakoztató és értékes könyv, olvassátok!

17 hozzászólás
>!
J_Goldenlane IP
Raana Raas: Az ogfák vöröse

Kövezzetek meg, de szerintem tuti sci-fi – persze, én csak egy matematikus vagyok, aki nem foghatja fel ezeket a bonyolult, irodalmi definíciókat.

Az viszont mégtutibb, hogy nagyon jó. Három ember spoiler életét követhetjük végig pár éven át a messzi jövőben, és az ő személyes történetükön keresztül láthatjuk, ahogy a lakott világegyetem szépen, lassan, de megállíthatatlanul belefordul egy újabb háborúba.

Tetszik…

…, hogy senki sem fekete vagy fehér jellem, hanem gyönyörködhetünk a szürke árnyalataiban (Nem, nem arra utaltam, ennek a könyvnek köze sincs ahhoz a könyvhöz!)

…, hogy egyrészt látjuk a gazdasági-társadalmi hátteret, ami a valóságban is minden háború alapja, és itt is van szerepe a történetben, de valahogy az író nem tolja túlzottan az arcodba.

…, hogy van vallás ebben a jövőbeli világban, fontos is, és mégsem tolakodóan van ábrázolva, hanem csak ecsetvonással felfestve, szinte említés szintjén.

…a felvázolt társadalmi rend, ami egyszerre tudja azt, hogy jó és nem jó a benne élő embereknek. (Már említettem valamit a szürke színről fentebb, igaz?)

A teljesség miatt hozzá kell tennem, hogy az első oldal végén majdnem véglegesen falhoz csaptam a sok idegen kifejezés és megjegyezhetetlen név miatt, de aztán megszoktam őket. Összességében azt mondhatom, hogy egy szépen megírt, nagyívű történet. A folytatásokat is el fogom olvasni.

Azoknak ajánlom, akiknek a Dűne túl misztikus, a Star Wars meg túl meseszerű.

16 hozzászólás
>!
Madama_Butterfly P
Raana Raas: Az ogfák vöröse

Ez igen!!!!
Vallás, ideológia, politika, erkölcsi és morális kérdések tömkelege – egy sci-fi családregénybe ágyazva. Fantasztikusan felépített, egyedi világ, de mégis emberi és minket is érintő és megérintő döntések, választások, élethelyzetek sora teszik pörgössé és letehetetlenné ezt a könyvet.
A mondanivalója, üzenete zseniális – ezt mégis szórakoztató módon, élményt nyújtva teszi.
Ajánlom, nem csak sci-fi kedvelőknek….leginkább mindenkinek! :)

5 hozzászólás
>!
Lisie87 P
Raana Raas: Az ogfák vöröse

Megérdemelten 5 csillag! Kár, hogy eddig halasztottam az olvasását. Ha nem lennék időhátrányban, letolnám az egész sorozatot egyben, mert nagyon érdekel a folytatás. De igyekszem idén sort keríteni a következő részre, meglátjuk, hogy engedi Lilim.. :D
Érdekesen felépített világ, társadalommal ( mondanám, hogy egyedi, de valahogy mindig ugyanaz a séma, csak más köntösben, vannak a gazdagok és a szegények, plusz egy csoport, akik meg akarják dönteni a hatalmon lévő gazdagokat). Viszont itt inkább ( legalábbis az én szívem) a kaveniek felé húz, ha választani kell, pedig nem tökéletesek, de semmi sem fekete-fehér. Mindhárom karakter nézőpontját szerettem olvasni, örültem, hogy a végére spoiler . Yaan, hmm…megértem a döntését, de annyira nem volt szimpatikus és spoiler .
Ha volt időm olvasni peregtek az oldalak, és nehéz szívvel tettem le. Aki még nem olvasta és szeretné, khm..Riszperidon, annak nagyon ajánlom! :D

4 hozzászólás
>!
Riszperidon P
Raana Raas: Az ogfák vöröse

Öt csillag a négyzeten! Óóó, mennyire kellett nekem ez a könyv idén, amikor az év elejét egy kis olvasói válsággal kezdtem, és egy csomó könyvvel mellényúltam.
Hihetetlenül komplex, nagyszerűen felépített csodavilág a jövőben. A kedves írónő saját nyelvet talált ki. Ilyennel eddig még nem találkoztam, és nem tudom, fogok-e még, de teljesen elámított!
Több szálon futó, változatos cselekmény, dráma és fordulatok. Judy szála kötött le és érdekelt a legjobban, aztán jön Giin és talán egyelőre Yaané a legkevésbé, de abban is bőven látok potenciált, és aggódom azon, hogy az ő sorsa rossz irányba fog terelődni.
Fantasztikus élmény volt, köszönöm kedves @Eta! Jöhet a többi rész, ami úgy érzem sok izgalmat és drámát tartogat!
Olvassátok, érdemes!

3 hozzászólás
>!
Chöpp 
Raana Raas: Az ogfák vöröse

Mi mást is mondhatnék? Imádom! Okos könyv, csodálatos családregény és izgalmas sci-fi. Nekem való. Az igényeimet maximálisan kielégíti. Bár nem szokásom egymás után olvasni a sorozatrészeket, most nagyon nehezen fogom vissza magam. Roppant hívogató ez a világ, szép kerekek a szereplői (3D-s az egész), és szimpatikusak is (már amelyik nem negatív figura). A nyelv elbűvölő, a kaveni kultúra szintúgy. Nehéz tőlük megválnom.
Nagyon szépen köszönöm az élményt, @Eta!

3 hozzászólás
>!
Stone
Raana Raas: Az ogfák vöröse

A címe örökre ofgák vöröse lesz. Köszi betűkeverő tulajdonságom. Nagyon szkeptikus voltam. Az első majd száz oldal után is hőbörögtem @Hirundo kartársnak, de aztán úgy döntöttem, h pofán vágom magam és túlteszem a dolgon az agyamat és onnantól kezdve semmi nem állított meg a könyv végéig. Nem érdekel minek nevezzük, sci-fi, családregény, mert nem érdekes, ez a könyv szépen átkarol és mesél neked. Olyan módon mesél, ami megnyitja felé az ember lelkét. Olyan történet ez, ami mindenkor játszódik, mindegy az időelhelyezése. És az sem zavart, hogy pár pillanatra meglibbent Asimov Alapítványának a függönye, mert ez is csak arról győzi meg az embert, hogy a történet egyetemes.

7 hozzászólás
>!
luthienlovemagic IP
Raana Raas: Az ogfák vöröse

A történet a jövőben játszódik […] Viszont az mégis közel hozza az olvasóhoz, hogy egy reális, megfogható világban játszódik, melyben nincsenek más fajok, olyan technikai vívmányok vagy különleges események, melyek miatt ne tudnák azt elképzelni, hogy egyszer eljuthat ide az emberiség. A történet effajta realitását az is erősíti, hogy nem akciódús, technikai vívmányokat csillogtató sztori, sokkal inkább családregény, ahol az emberek kerülnek középpontba, és élő, valós, szerethető karaktereken keresztül mutatja be az írónő családok, kultúrák, társadalmak, világok sorsát. Az univerzum alappilléreinek bemutatása után térjünk át magára a történetre. Harminchét lépés és még egy kicsi. Ennyi kell, hogy a könyv magával ragadjon.

Az egymást követő fejezetek címe […] a három főszereplő neve: Judy – Giin – Yaan. A nézőpont ennek megfelelően fejezetenként változik. E három nézőpont alapján ismerjük meg a társadalmat, amely politikai szervezkedéstől és egy távolinak tűnő háború árnyékától terhes. Beleélhetjük magunkat a szereplők bizonytalankodásába, fájdalmába, örömébe, és így úgymond akaratlanul is a történet részeseivé válunk. Magába szippant ez a sajátosan lüktető cselekmény, az egyedi stílusban megírt események sora, és innentől kezdve letehetetlenné válik a kötet.

Bővebben (A bejegyzés spoilereket tartalmaz!):
https://luthienkonyvvilaga.blogspot.com/2020/06/regi-aj…

2 hozzászólás
>!
Qedrák MP
Raana Raas: Az ogfák vöröse

Nagyon sajnáltam volna, ha kihagyom ezt a könyvet az olvasásaim sorából, pedig csak idén hallottam róla. Egy református kötődésű rendezvény szervezése közepette, amikor is a várható neveket és témákat dobáltuk be a „közösbe”, hallottam először a Csodaidők sorozatról, amelyet úgy jellemeztek előttem, hogy egy református lelkész a szerzője. Bevallom, hogy az én fejemben a sci-fi íróság és a református lelkipásztori szolgálat két olyan állapot, amelybe egy ember egyszerre biztos nem eshet bele, de aztán kiderült, hogy mégis. És hogy milyen jól tette bizonyos szemszögből, arról majd alább külön megemlékezem. Mindenesetre a könyv még számomra azzal vált különlegessé, hogy nagyjából az olvasmánylistámban egyedüliként egy sajátos élményben is részese lehettem általa. https://moly.hu/karcok/1318080

Amikor elkezdtem olvasni, az elvárásaim nem szálltak túl magasan, még emlékszem, hogy olvastam róla, hogy valamelyik könyvtárban a gyerekrészlegen kapott helyet, és én is láttam az egyikben az ifjúságiak között, ezért, mivel nem hallottam róla, úgy véltem, hogy nem én leszek a célcsoport. Ráadásul időközben beültem egy másik református szervezésű rendezvényre, ahol a szerző említette, hogy egyesek úgy aposztrofálták a művét, mint sci-fit a „konyhaablakból”, akkor még inkább megerősödött bennem az érzés, hogy valami olyasmire nevezek be, ami távol áll majd az ízlésemtől.

Nos, az előítéleteim tévesnek bizonyultak.
Az igaz, hogy csak nagyon lassan húzott be magával a történet. Az árva Judy történetét eleinte nem tudtam hova tenni, és a kötet vele kapcsolatos kifutása is kissé váratlanul ért, ezért ekkoriban mindig örültem, amikor végre nézőpontváltás következett. A másik nehézséget az jelentette, hogy csak a könyv több mint felének elolvasása után jöttem rá, hogy van ám fogalommagyarázat a könyv végén, ám egészen addig az általa adott mankók nélkül jutottam el, ami kétségtelenül kissé nehezítette a bevonódást.

Előrebocsátom, hogy a hard sci-fi szerelmeseinek nem való a történet, és akik ezzel a várakozással veszik kézbe, csalódni fognak. Viszont kapunk egy határozott kontúrokkal bíró jövőbeli társadalmat, annak minden bajával együtt, olyan szereplőkkel, akik részben rálátnak annak problémáira, részben pedig maguk is átélik. Egy borzasztó távoli hasonlattal élve: Bányai D. Ilona Boszorkányköre körülbelül annyira történelmi regény, mint amennyire Az ogfák vöröse sci-fi. Az ottani történetnek nem kell szükségszerűen a középkorban játszódnia, hogy értsük, és Judyék családi perpatvarai is szinte kortalanok. Annyiban ez a könyv persze egy kicsit több, hogy olyan mindennapokban is jelenlévő eszméket mutat be (a nem túl előnyös oldalukról), mint az idegengyűlölet vagy a fundamentalizmus. Mondanám, hogy ezek manapság elég elcsépelt témák, de ez a kötet 2006-ban született. A másik, akihez hasonlítanám, az mondjuk Asimov, valahogy úgy érzem, hogy a társadalmi változások, a jellemek, a technológiai részletek és a leírások nagyjából hasonló arányokban szerepelnek nála.

A gyenge pontja a történetnek talán pont az, hogy az erényeit nem csillogtatja meg a maga mélységében. Például az idegengyűlöletről, amelynek még a következményeit is átélik egyes szereplők, de valahogy mindig távolinak éreztem magamtól a problémát. (Ebben is kicsit hasonlít Asimov írásaira). Kicsit úgy, mintha a polihisztorok és a specialisták tevékenységét hasonlítanám össze. Ha évekkel később kellene ajánlanom egy adott témában sci-fit, amelyet a Csodaidők is érint, könnyen lehet, hogy azért szorulna hátrébb, mert más társai sokkal jobban elmélyülnek abban az egy adott kérdésben.

És hogy miért jó, ha egy teológiát végző ember sci-fibe vágja a fejszéjét? Pontosan azért, amiért például én is szeretek az íróasztalfióknak középkori low fantasyket gyártani. Mert ahol engem az érdekelt, hogy miként transzformálódnak a legendák, hogy maradnak fent az írások, hogyan viszonyult a valódi középkori ember a hithez vagy a ceremonialitáshoz, ott szerintem a szerző lelkesen belevetette magát a teológiai kifejezések és vallási iratok „gyártásába”, közösségi szabályok felépítésébe és a nyelvteremtésbe. Látva a végeredményt, ez nagyon király szórakozásnak tűnik.

A második rész azóta itt pihen az asztalomon. Nemsokára, immár nem munkaköri kötelességként, belevágok. :)

[Apropó, második alkalommal olvasok dedikált könyvtári könyvet, és az is első is egy sci-fi volt. :)]

4 hozzászólás
>!
dontpanic P
Raana Raas: Az ogfák vöröse

Egy világ, ami éppen annyira hasonlít a miénkhez, hogy otthon érezzük magunkat benne, de épp annyira különbözik, hogy felkeltse az érdeklődésünket.

Három szereplő, akiket (többek között) ehhez a világhoz – pontosabban a Kavenhez – való viszonyuk tesz érdekessé. Három teljesen különböző élethelyzet, három teljesen különböző viszonyulás. Egyik sem egyszerűen leírható, mindegyik összetett, ami mutatja, hogy ebben a világban (sem) fekete-fehér semmi, nincsenek egyértelműen jó és rossz oldalak és emberek. Nem mese tehát, amit kapunk, nincs könnyű dolgunk, amikor ebbe a világba bele kell helyezkedünk, állást kell foglalnunk. Persze talán épp ez a titok, épp ettől érint meg ennyire mélyen ez a történet sokunkat. Itt nem tudsz kívülálló maradni, nem élvezheted a készen kapott, előre lejátszott harcokat, drukkolva a fő_hős_nek. Nem, itt rögtön bevonódsz, küszködsz te is, mint olvasó, ellenállsz, majd megértesz, utálsz, majd elfogadsz – persze itt is lehetnek olyanokat, akiket soha nem tudsz elfogadni –, próbálod megérteni ezt a világot, kialakítani azt, hogy te hol állnál benne. Ez a valódi világban nehéz, egy könyvben azért egyszerűbb, a tétje sem akkora, így hamar és szívesen merül bele az olvasó a Csodaidők világába, hamar és szívesen adja át magát a különböző személyiségek, vélemények, utak sodrásának.

Néhány megjegyzés még:

A főszereplők kapcsolatának alakulása zseniálisan van megírva, a fokozatosság, az apró fordulópontok jó arányérzékkel vannak adagolva.
A három szál jól elkülönül olyan szempontból is, hogy sok a félreértés, az egymás mellett elmenés, és látszik, hogy mindenkinek megvan a saját maga valósága, ami sokszor különbözik a többiekétől, úgy, hogy a felekben fel sem merül, hogy nem a sajátja az egyetlen és megkérdőjelezhetetlen valóság.
Tetszik az időkezelés, amikor egy-egy fejezet elején bemutat egy helyzetet, majd a fejezet tulajdonképpen annak a helyzetnek az előzményeit írja le.
Ezt a könyvet nagyon jó újraolvasni, egyrészt a sűrű és sok szinten zajló cselekmény miatt, néhány részlet tisztul, másrészt azért, mert már tudom, melyik mellékszereplők lesznek fontosak a további részekben, és az első megjelenésüktől kezdve tudok rájuk figyelni.
Ami egy kicsit hiányzik belőle: a humor. Persze a nagy sagákban ez sokszor háttérbe szorul, és az is igaz, hogy a másodszori olvasás alkalmával jobban feltűntek azok az apró viccesebb kikacsintások, amik talán elsőre nem.

(És, amit nem tudok kihagyni: Giin!)

10 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
worsi ASP

Döntéseink mutatják meg, kik vagyunk. Amennyiben ez a mutató csalóka lenne, döntéseinkhez való viszonyunk árulkodik rólunk. Aki saját döntései mellett képtelen kiállni, életét vesztegeti el, álmait szórja a szélbe.

357. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bokra · döntés
>!
takiko P

Nem vagy egyedül… mindig van valaki, akinek rád van szüksége.

436. oldal

4 hozzászólás
>!
Madama_Butterfly P

Ne várd, hogy a dolgoknak értelme legyen. Adj nekik értelmet te magad.

13 hozzászólás
>!
Papusz P

U'ser naa-loon, ye-sasęr naa-loon,
furleesu rin, nasoteesu stoom,
lay lahis ulifra kenęs,
ka-dansen k-at aal'n siikęr
ushin, nelsen saskiivęr.
Enen aalin zol ku needęs. *

                        
* Nem vagy egyedül, bizony nem vagy egyedül, / sodorhat a szél, támadhat a vihar, lehet, mint pille, könnyű, életed, / a válasz, amit mindig keresel / vágyódva, másban megtalálhatod. / Mindig van valaki, akinek csak rád van szüksége.

52. oldal, 2. fejezet (Giin)

2 hozzászólás
>!
Papusz P

Mások bűne sosem kisebbíti a tiédet.

5. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Bokra · bűn
>!
Vicky3

A világ nélküled is forog tovább. Fölösleges magad fontosabbnak látni, mint amennyire az vagy.

245. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bokra · önbizalom
>!
Letta

Aki a múltat tagadja, az életet tagadja, s aki a múltat átírja, a jövőt lopja meg.

194. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bokra · élet · jövő · múlt
>!
Badiga

Nem az ismeretlentől félt, az ismertet féltette.

244. oldal

2 hozzászólás
>!
zsofigirl

„Ne várd, hogy a dolgoknak értelme legyen. Adj nekik értelmet te magad.” – idézte Shoon a Bokrából a hitről szóló paat egy mandisát.
[…]
– „Vagy megtalálod a magad értelmét, vagy Isten sem tud számodra magyarázatot szolgáltatni”.

247. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bokra
>!
mazsa

Mindenképpen megkülönböztetendő az újrakezdés a kezdéstől. A kezdés mindig szigorúan a jövőre irányul, nincs múltja, hagyománya, precedense, csak célja van, amelynek elérésére törekszik, akár öntudatlanul is.
Az újrakezdésben mindig ott a múlt eleme, olyan kezdés, mely a múltból táplálkozik, figyel rá, tanul tőle.
(…)
Aki a múltat tagadja, az életet tagadja, s aki a múltat átírja, a jövőt lopja meg.

194. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bokra

A sorozat következő kötete

Csodaidők sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

On Sai: Lucy
A. M. Aranth: Oculus
Orson Scott Card: Fajirtás
Marissa Meyer: Cinder
Margaret Atwood: A szolgálólány meséje
Pierce Brown: A káosz évei
Ian McDonald: Luna – Újhold
Brandon Hackett: Xeno
Peter F. Hamilton: Pandóra csillaga I-II.
Szergej Lukjanyenko: Ugrás az ismeretlenbe