Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Árulás (Csodaidők 3.) 471 csillagozás
Az Alfa elfoglalása utáni pár év tűzszünet lehetőséget adott arra, hogy hőseink – amennyire lehet – rendezzék az életüket. Judy, aki régi nevén rejtőzött el, a CSU-1-en tanul, Giin a szabad államok kormányaiba beépült SE-tagokra vadászik, Yaan pedig két kislányát neveli a feleségével. A háború azonban újra fellángol, és hamarosan mindhárman a csatatéren találják magukat, ráadásul nem is mindig az egymással szembenéző seregek soraiban.
A háború alakulását a háttérben zajló árulások legalább annyira befolyásolják, mint maga a harc, de a politikai színtér mellett a Raas családnak szembe kell néznie saját árulóival is, és van, akit végül azok árulnak el, akikre az életét is rábízta volna.
A Csodaidők nagyregény; egy családé is, egy világé is. Észrevétlenül ragad magával sodró erejű cselekményével, fantasztikus lüktetésével.
Eredeti megjelenés éve: 2009
Kapcsolódó zóna
Enciklopédia 37
Szereplők népszerűség szerint
Giin Raas · Yaan Raas · Judin Raas (Judy Fensson) · Grom Lichi · Leonid Reynis · Tobbelt Raas · Ari Levin · Armoin Kiinnan · Chosan · Doron Uyt · Ghana Rundi · Ketton · Linda Fenn · Maryaa Antasvili · Meron Siaxen · Nora Freymen · Shee Martyn · Shoon Vendran
Kedvencelte 124
Most olvassa 4
Várólistára tette 94
Kívánságlistára tette 78
Kölcsönkérné 4
Kiemelt értékelések
Azt hiszem, le kellene szoknom arról, hogy több hónapos szüneteket tartok a sorozat könyvei között. A rám zúduló nevek, helyszínek és korábbi események kapcsán nem mindig ugrott be az előzmény, és egy kicsit sajnáltam, hogy ezúttal a családfán kívül nem került bele a könyvbe más segédanyag, ami a magamfajta kukacoskodó olvasót kisegíthette volna. Így egy kicsit nehezen rázódtam vissza, de ez önmagában csak keveset vont el az olvasásélményből.
Ha emlékezetem nem csal, akkor ez a kötet az eddigiek közül a legmozgalmasabb, a szereplők jönnek mennek, hol itt, hol ott bukkannak fel, néha a háború két nagyobb történése között éppen csak elkapjuk őket, hogy később egészen máshol vegyük fel a fonalat. A főszereplők személyes világa repedezik, szétesik, a darabokból egy másikat raknak össze, hogy utána megint szétessen. Ez a dinamika sokkal erőteljesebben kergeti az olvasó figyelmét lapokon és fejezeteken keresztül.
Ugyanakkor ezzel együtt az is sokkal feltűnőbbé vált, hogy bár egy háború és az ezzel járó politikai csaták kellős közepén járunk, a fókusz nagyon máshol van. Hatalmas ütközet? Általában visszaemlékezésekből vagy beszámoló jellegű leírásokból ismerjük meg. Fellángoló polgárháború? Kórházakból és a civil életből látjuk viszont. Pártok és politikai mozgalmak? Ők is csak annyiban jelennek meg, amennyiben a főszereplők családjait érinti. Szóval, aki nagyszabású csataleírásokat vagy parlamenti beszédeket vár, az jobb, ha lejjebb tekeri az elvárásait ezzel kapcsolatban. Mindez egyébként arra viszont nagyon is alkalmas, hogy a talajvesztett főhőseink vívódásait jól bemutassa. Egyúttal pedig tényleg olyan érzést kölcsönöz neki, mintha egy második világháborús regény parafrázisát olvasnánk, ahol a hátországot és nem az ütközeteket mutatja be a szerző.
Ami viszont ebből néha következett, és ez szerintem ennek a résznek a gyengébb oldala, hogy egyes jelenetek kontúrja is elmosódottabbá vált, nem mindig értettem, hogy mi miért történik (és hogy miért fontos). Hogy egy példát emeljek ki, amikor Yaan és Linda lezuhannak egy polgárháborús helyzetben, ott a szövegből csak később derül ki számomra, hogy lelőtték a járművüket, pedig az adott szakaszt többször újraolvastam. Ebből egy-két hasonló előfordult, amit azért sajnáltam, lehet, hogy gyorsan kellett megjelentetni, és azért maradtak benne.
A kötet címe Árulás, de hogy ki, mikor és kit árul el, szinte a legvégéig homályban marad, jól átadva az állandó bizonytalanság és bizalmatlanság világát. A könyv vége nekem kicsit deus ex machina volt, egy olyan szereplő húzta meg a zsinórokat, akiről addig nem hallottunk ebben a részben. Cserébe az olvasóba táplált gyanú végül szárba szökkenhetett, viszont meglehetősen drámai véggel szembesültünk. Szerintem azok, akik a megjelenéskor olvasták, türelmetlenül várták a folytatást, nekem szerencsére csak a járvány végét kell megvárnom, hogy kikölcsönözzem a következő kötetet. :)
Bacca meg, hogy lehet így vége???
Tényleg jó, hogy nem vártam sokat a részek olvasása között, mert így mindig képben voltam, hogy ki-mit-miért. Nagyon pörgős volt, csak úgy kapkodtam a fejem olvasás közben. Talán ez egy pici negatívuma is, hogy nem volt egy szusszanásnyi idő sem a szálak között, Giin egyszer itt, aztán a következő fejezetben már egy másik bolygón. Ennek ellenére, sőt ez csak egy apró meglátás, nagyon tetszett a történet! Imádom a szereplőket és a mellékszereplőket is, főleg Grom-ot, spoiler
Nemsokára jöhet a 4. rész is!
„Ebben a kötetben egy olyan megbocsáthatatlan dolog történik, amit maguk a könyv szereplői sem értenek, mert felfoghatatlan: a CSU értelmetlen tömegmészárlása, ami háromszázmillió kaveni életébe kerül. Ezen a ponton az is megkérdőjelezi a Birodalom igazát, aki eddig hitt a rendszerben és az elveiben.”
Bővebben (A bejegyzés spoilert tartalmaz!):
https://luthienkonyvvilaga.blogspot.com/2020/06/regi-aj…
Kissé nehezen rázódtam vissza, talán sok idő telt el az előző rész olvasása után és az is gondot okozott, hogy soknak találtam a politikai részeket, nagyon kellett figyelni. De a közepe táján nagyon izgalmas, fordulatossá vált a történet, rengeteg minden történt. Halottnak hitt szereplők tűntek fel, újabb szerelmek születtek, megint sok volt az ártatlan áldozat és az árulás. Nagyon mérges voltam néhány emberre, Yaan apjára különösen, Grom-ról pedig még mindig nem tudom mit gondoljak. Nagyon féltem a kedvenceimet, de remélhetőleg a legvégére minden és mindenki a helyére kerül.
Nehéz olvasmány. Nagyon sokrétű, és mindre figyelni kell, semmi felett nem szabad elsiklani. A politikai és katonai vonal nagyon komoly, telis tele van taktikával és árulással. Megdöbbentő akciók és események sorozata elevenedik meg, ami sok esetben gondolkodóba ejtett. Több titokra, és árulásra derült fény. Végre kiderült Judy származása, Armoin levelétől kirázott a hideg, Grom pedig nagyon furcsa volt számomra egész végig.
A háború rengeteg áldozatot követelt, volt akiért a szívem szakadt meg, de volt akinek nem bántam a vesztét.
Fájdalmas, amin Giin, Judy, Yaan és a többiek átmennek. Yaan sorsa ebben a részben különösen kegyetlenül alakult.
Ah', a dráma!
A második részt nem éreztem annyira, de ezzel visszatértem, itt vagyok, pályára álltam, szemem-fülem nyitva, invesztálódtam. Szürreális, ahogy bonyolódnak a szálak, szinte képtelenség olyan vad ötletet mondani, ami valamilyen módon ne következne be ebben a történetben, de én ezt iszonyúan élvezem. Ennél jobban talán csak azt, ahogy a legkisebb elszólásból, „véletlenül arra jártam”-ból is potenciálisan kikanyarodhat valami monumentális, mindenkinek az életére hatást gyakorló fordulat, így folyamatos habzásban van minden: a cselekmény, a háború, az érzelmek – az olvasó! Éjjel negyed kettőkor! \o/
Fel is írom magamnak, hogy valószínűleg több űroperát kéne olvasnom, ha ez ennyire feldob.
Judyt most, felnőttként jobban kedvelem, mint valaha, Yaan jelenleg valószínűleg egyszerre járja a Hős Útját meg a Poklot, emiatt az ő sorsának alakulása izgat legjobban, Giin pedig a Csodaidők világának Beyoncéja, persze, hogy érdekes.
Nem tudom, fogok-e újabb egy évet várni a következő résszel. Nem tudom.*
Nagyon jól sikerült a harmadik rész is, kicsit visszavettünk a politikai vonalból, ugyanakkor teljesen belefolyunk a háborúba, ahol egyelőre még Martynék „vezetnek”… Bonyolódnak is a dolgok rendesen, újabb szereplők lépnek be és kialakul az a helyzet, hogy tényleg, de tényleg nem lehet tudni, hogy most ki áruló és ki nem, ki kinek dolgozik, kit akar átvágni, avagy segíteni. Yaan egyre szimpatikusabb, érezhető, hogy kezdi már tisztábban látni a dolgokat. Grom nekem valamiért még „sántít”, nem tudtam annyira megkedvelni, Maryaa viszont nagy kedvenc lett. Az írónő ebben a részben sem kímél minket, rengeteg haláleset történik, meg meri lépni, ami jó, kell is, hiszen háború van, nem lehet, hogy a család szépen átvészelje a dolgokat, sérülés-halál-bánat nélkül..
Ebben a kötetben meglepő fordulat, apránként kiderülő részlet volt bőven. Az első kötet érdekes volt, a második izgalmas. Ez szinte letehetetlennek bizonyult. A megszokott és jól ismert szereplők élete bonyolódik, mint ahogy a politikai helyzet is változik a cselekményben. Ha ennyi minden tudott eddig előkerülni, akkor mit hozhat még a negyedik kötet?
Hogy lehet valamit így befejezni?! Sőt, hogy lehet ekkora kavaráskupacot összehozni?
Kezdem azt hinni, hogy senki sem az, akinek látszik, és az egész könyv merő véletlenek, félreértések, apró elhallgatásokból fakadó beláthatatlan következményekkel járó eseményes sorozata.
Egyre jobban durvul a helyzet, tombol a háború, több fronton, a vallás, és a politika is egymásnak feszül, ráadásul sehol sincs összhang.
Rokoni kapcsolatra derül fény, a Raas család tagjai pedig hol találkoznak, hol elválnak, nem tudván, hogy találkoznak-e még valaha.
Nehéz megszokni a nagy időbeli ugrásokat, ez előző kötet úgy ért véget, hogy még mindig lent van az állam, nekem az volt az igazi mély/fénypont, így kicsit elégedetlen voltam, hogy visszaemlékezésekből tudhattuk csak meg mi történt rögtön utána.
Yannt már megszerettem nagyon, Giin mellett ő a legegyenesebb figura, meg kell járnia a Canossáját, hogy végül révbe érjen.
Érdekesen alakul Judy sorsa is, neki is elég furcsa, titkokkal terhes a házassága, kíváncsi leszek mi lesz velük, illetve a kutatás is nagyon érdekesnek ígérkezik.
Várom a folytatást, bár már nincsenek illúzióim :)
Amikor először olvastam a Csodaidőket, még csak az első három kötet jelent meg, a negyedikre egy picit még várnom kellett. Ez azt is jelentette, hogy akkor nagyon nagyot ütött ez a függővég itt, a harmadik rész végén.
Még most is, hogy tudom, mi történik ezután, izgatottan várom, hogy folytathassam a sorozatot a negyedik kötettel.
Ebben a részben rengeteg borzalommal kell szembenézniük a főszereplőinknek, és én imádtam olvasni azt, hogyan birkóznak meg a rájuk nehezedő terhekkel. Ahhoz nem férhet kétség, hogy mindhárman becsülettel állják a sarat.
Nagyon szerettem Grom és Judy barátságát, ami a kötet elején kezdődött, majd a végefelé csúcsosodott ki… spoiler
Bár mindenki nagyon sokat szenvedett, szerintem egyértelmű, hogy az élet Yaant tépázta meg leginkább ebben a kötetben. off
Imádtam azt, amikor felfedeztem ugyanazokat a szereplőket, akik nekem valamiért az Időcsodákban váltak hangsúlyosabbá. Gondolok itt például Chosan-rára vagy épp Aunára.
És itt van Celli is, az ügyvéd. Aki egyik verzióban sem szerepel sokat, viszont nagyon szép nekem az, hogy spoiler.
Tetszettek azok a kérdések is, amelyek felmerültek a kötet során, főleg a Kaven túlélésével, továbbélésével kapcsolatban. Sok olyan téma merült fel konfliktusként a karakterek között, ahol úgy éreztem, mindkét félnek igaza van, de éppen ezért nem lehet egyértelműen igazságot tenni.
Szeretem azt, hogy mindegy, mikor veszem elő a Csodaidők köteteket, még mindig azt érzem, hogy igen, ez nem véletlenül a kedvenc könyvsorozatom. :)
Népszerű idézetek
Ne azt kérdezd, hogy miért történt veled az, ami megtörtént, mert erre a kérdésre nincs válasz. Azt kérdezd: miért éppen most történt? És megláthatsz valamit Isten akaratának szálaiból, amelyek az egész világot összetartják.
368. oldal
– […] Az élet megtanított arra, hogy az igazság trükkös dolog, és sokszor csak a nézőponton múlik.
382. oldal, 20. fejezet - Giin
„Szólj, ha úgy érzed, szólnod kell, de semmiképpen ne hallgass, amikor senki más nem áll fel azok érdekében, akiknek nincs szavuk.”
41. oldal
Búcsúzás után Judy még egy darabig ott ült az üres holomező előtt. Úgy fájt a szíve, hogy majd beleszakadt, hiába is mondták az orvosok, hogy a szív nem tud fájni. Nincsenek benne érzőidegek.
Talán tényleg nincsenek, mégis, az a fájdalom, amit az ember a szívében érez, sokkal nagyobb tud lenni, mint bármilyen más, fizikai fájdalom.
78. oldal, 4 fejezet - Judy (Shremeya, Budapest, 2008)
– Isten világa úgy van megteremtve, hogy a legtöbb dolog magában hordozza a következményét, vagy más szemszögből nézve a jutalmát, illetve a büntetését. Így például azok a gesztusok és jó cselekedetek, amelyeket nem valamilyen hátsó szándékból teszünk, megbecsülést és végső soron szeretetet gerjesztenek, míg a bűn, bármilyen díszben érkezik is, bizalmatlanságot és távolságtartást szül.
388. oldal
„A világ nélküled is forog tovább. Fölösleges magad fontosabbnak látni, mint amennyire az vagy.”
41. oldal
– Hagyjuk – intette le Judy ingerülten. – Mesélj inkább, mivel töltöd itt az idődet.
Gromon látszott, hogy még folytatná a témát, de rövid gondolkodás után megadta magát, és szemében megint jókedv csillant.
– Időtöltés?! Fekszem az ágyon, és várom, hogy újabb ókori betegségeket regisztráljanak rajtam.
– Mit szólnál egy esti sakkhoz? Átkötöm a műszereidet, és akkor kényelmesen elfér a detád is. Ugye nem kell kivetítés?
– Nem hiszem, hogy itt bárki is kíváncsi lenne rá.
Mindketten elmosolyodtak.
– És te? Mit csinálsz ma? Máris dolgozni mész?
– Dolgozni? – kérdezte Judy megjátszott felháborodással. – Nem. Bemegyek a városba és élvezem a szabadnapomat. Holnap reggel kezdek. De este átjövök, és ha akarod, vacsorázhatunk együtt, aztán játszunk.
– Milyen romantikus! Vacsorameghívás! És hogyan gondoltad? Benyomsz valamit intravénásan?
– Én inkább a gyomorszondára gondoltam…
73. oldal
A sorozat következő kötete
Csodaidők sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Michael Walden: A végtelen város 91% ·
Összehasonlítás - Dancs Imre: A Programozó ·
Összehasonlítás - On Sai: Lucy 95% ·
Összehasonlítás - Zsivicz Norbert: Zárt Birodalom 89% ·
Összehasonlítás - Octavia E. Butler: A talentumok példázata 86% ·
Összehasonlítás - Koncz Mars János: Paranoidia 91% ·
Összehasonlítás - Brandon Hackett: Eldobható testek 88% ·
Összehasonlítás - Pierce Brown: Fényhozó I-II. 95% ·
Összehasonlítás - Szabó Róbert: Kibervér 85% ·
Összehasonlítás - Ben Counter: Lángoló galaxis 85% ·
Összehasonlítás