Karolina ​és a krakkói babakészítő 102 csillagozás

R. M. Romero: Karolina és a krakkói babakészítő

Karolina a Babák Földjén élt, ahol a babák és a patkányok háborúban álltak. A helyzet egyre reménytelenebbé vált, és Karolina azt remélte, hogy az emberek földjén talál majd megoldást.

És egy napon egy furcsa jó szél elviszi Babaországból… Krakkóban, a németek által megszállt Lengyelországban találja magát, a Babakészítő társaságában, 1939-ben.

A játékgyáros fájdalmas múltú, rendkívüli, varázserejű férfi. Már régóta egyedül él, ám Karolina bátor és szeretetteljes társaságában néha újra képes mosolyogni. Közben telnek a napok, és a Babakészítő mindenhova magával viszi Karolinát. De amikor elkezdődik a zsidók begyűjtése, a férfi és Karolina nem maradhatnak tétlenek.

De mit tehet egy varázserővel bíró játékgyáros és egy baba? Visszajut még valaha Karolina a Babák Földjére?

Eredeti megjelenés éve: 2017

Tagok ajánlása: 14 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Dream Válogatás Maxim

>!
Maxim, Szeged, 2018
318 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632618685 · Fordította: Bozai Ágota

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Karolina


Kedvencelte 13

Most olvassa 4

Várólistára tette 190

Kívánságlistára tette 173

Kölcsönkérné 9


Kiemelt értékelések

Ibanez P>!
R. M. Romero: Karolina és a krakkói babakészítő

„Az ember mindig választhat. Mindig van lehetősége a jót választani.”
    
Érdekes párosításban kapunk egy holokauszt történetet, olvasás előtt ránéztem az értékelésekre és picit meg is ijedtem, hogy nem fog tetszeni. De nem kellett félnem, mert szerintem egy nagyon jó kötet, én is azokhoz csatlakozom, akik azt vallják, ezt tényleg oda lehet adni a fiatalok kezébe.
    
"– Miért? – kérdezte Karolina. – Miért bánt Brandt olyan sok embert a saját fájdalma miatt?
– Ez a gyengékre jellemző. Félnek. És ebből a félelemből eredően bántanak másokat. De eljön az a pont, amikor már nem érdemelnek szánalmat."
    
A fantáziavilágban, Babaországban és a Földön is egyaránt háború folyik, így Karolina, az életre kelt baba tudja, mit jelent ez, megtapasztalta. A második világháború Krakkójába érkezik, ahol barátságot köt nemcsak a Babakészítővel, de egy zsidó kislánnyal, Renával és annak apukájával. Várható a történetben, hogy a zsidó család majd segítségre szorul, hiszen a babakészítő német, így több esélye lesz segíteni, főleg azután, hogy varázslata is erősödik.
    
"– A zsidók, mint Trzmiel úr, más vallást gyakorolnak… Nem keresztények. Ők másfajta kapcsolatban vannak Istennel, mint mi.
– Ez nagyon ostoba ok arra, hogy gyűlöljünk valakit – jegyezte meg Karolina.
– Így van. Nagyon ostoba ok."
    

"– Nem vehetik el az otthonomat – sikerült rekedtes hangon kipréselnie magából. – Nem vehetik el a műhelyemet! Semmit nem adtak cserébe!
– Az életedet – felelte a patkány.
– Az eddig is az enyém volt – tiltakozott Karolina. – Az életem az enyém.
– Egyelőre – válaszolta a patkány."
    
Később megjelenik a „gonosz varázsló”, egy náci katona a történetben. Karolina segítségével a Babakészítő megérti, hogyan tudja varázslatával több zsidó gyerek életét is megmenteni. A zsidó családdal való kapcsolata azonban világossá válik a katona előtt…
    
"– Nincs joguk itt lenni – súgta. – Nekik is van hazájuk. Haza kéne menniük.
– Ez nem így működik – mondta a Babakészítő halkabbra fogva a hangját. – Az emberek éppen ezért szoktak háborúzni."
    
„Úgy veszítettem el a lábamat, hogy megmentettem egy társam életét. Egy pillanatig sem bántam meg. Nagyon kedveltem, és nem akartam, hogy baja essen. Egyetlen embert is érdemes megmenteni, Karolina.”
    
Az egyik kedvenc részem az volt, amikor Brandt nővére és fia mennek a Babakészítő műhelybe… hogy mennyire irritált az a kölyök meg az anyja, te jó ég… viszont jól megmutatja, hogy a szülők nevelése milyen irányba tudja elterelni a fiatalokat és mennyire könnyű befolyásolni őket és a rossz útra vinni…
    
"- Elég legyen! Engedjétek az útjukra, hagyjátok békén őket!
– De hiszen csak zsidók – vonta meg a vállát az egyik szeplős fiú. – Soha nem voltak igazi krakkóiak.
A további vitának azonban elejét vette a Babakészítő még komorabb tekintete. A fiú elvörösödött, aztán odaszólt barátainak, hogy menjenek.
– Micsoda semmirekellők – jegyezte meg Karolina, miután a gyereksereg elvonult.
– Csak azt ismételgetik, amit a szüleik mondanak nekik.
Karolina nem volt ilyen elnéző velük.
– Talán ideje, hogy legyenek önálló gondolataik is."
    
Egy gyönyörű, meseszerű, de mégis komoly, a fiatalokat – remélem – gondolkodásra késztető, tanító jellegű történet, ajánlom!
    
„– Miért örülsz olyanok nyomorúságának és megaláztatásának, akiket nem is ismersz? – tette fel a kérdést a Babakészítő. – Ők is emberek… Emberek, akik egész életükben itt, Krakkóban éltek. Nem helyes, hogy utasítják őket, hol élhetnek. Te ezt nem éred fel ésszel?”

zsebibaba007>!
R. M. Romero: Karolina és a krakkói babakészítő

Egy gyönyörűen megírt borzalmakkal és rettegéssel teli történet, amelyet átjár a kedvesség <3 Kedvenc lett.

PTJulia P>!
R. M. Romero: Karolina és a krakkói babakészítő

Rendkívüli történetvezetés nem is annyira rendkívüli témáról. De ez a rendkívüli történetmesélés kell hozzá, hogy akár egy 13-14 éves kezébe is oda lehessen adni ezt a könyvet, és utána beszélgetni vele arról, hogy mit meg nem tesz/tett ember az emberrel. Mert ott van az iszonyat, de mégis oldja kissé. Felfogod, de annyira, hogy azt is felfogd mellé, hogy ne legyen ilyen soha többé… Ehhez pedig kellenek a legendák, kell Jánosik, s persze kell maga Karolina és babaország is.
Az ötödikes lányom egész héten egy babaházon dolgozott. Valami technikás beadandó, de amint látom, több energiát feccölt bele, mint a többiek, meg mint a tankönyvbeli vázlat, úgyhogy a végén lehet, hogy nem is lesz jó, mindenesetre ő nagyon komolyan vette a feladatot, és nagyon alaposan dolgozott rajta. A tökélyre törekedett, mint Cirill Rena babaházával. Csak remélem, hogy neki semmi olyasmit nem kell majd átélnie, mint amit Rena vagy Karolina átéltek. Valamelyik nap a férjemmel azt beszéltük, hogy EZ még mindig jobb mint egy háború…

Sister>!
R. M. Romero: Karolina és a krakkói babakészítő

Vegyes érzések kavarognak bennem…

Egyfelől nagyon tetszett a mesébe oltott háborús visszaemlékezés, egészen újszerűnek hatott, különlegesnek és egyedinek. Másfelől viszont én is úgy éreztem, hogy az írónő túl sokat akart markolni, így a történet kicsit veszített a drámaiságából. Hiába tudtam, milyen szörnyűségek történtek akkoriban a zsidókkal, és minderről olvasni szörnyen megviselt, mégsem éreztem olyan mérhetetlen fájdalmat, mert a megvalósítása valahogy… súlytalanná vált.

Nagyon szerettem a Babakészítő & Karolina kettősét – azt, amit a baba elért az egyre idősődő embernél, és új, szerető családot adott neki. A barátságuk és az egymás iránt érzett szeretetük tökéletesen áthatja a könyvet: már ezért is megéri elolvasni, és kicsit más szemszögből tekinteni a világháborús borzalmakra.

ScarlettBlair P>!
R. M. Romero: Karolina és a krakkói babakészítő

A könyv legnagyobb része nagyon tetszett.
Szokatlan megközelítése a mesés forma ennek a korszaknak, ilyennel eddig még soha nem találkoztam. Kicsit végig a Schindler listájára emlékeztetett, nyilván Brzezick úr miatt. Nekem nagyon tetszettek a Babországban játszódó részek, vagyis inkább úgy mondanám Babaország a helyszín nagyon tetszett. A patkányok már kevésbé. Helyenként viszont úgy éreztem, hogy nincs teljesen kidolgozva a történet. Hiszen minek volt benne egy gonosz varázsló, ha a varázserejével tulajdonképpen nem kezdett semmit, csak „simán” gonosz volt? Vagy hogyan lett a Babakészítőnek olyan hatalmas ereje?
A történet utolsó 30-40 oldala nagyon keserédes, megvan benne a szépség és a szomorúság is, ami legalább egy fél plusz csillagot adott számomra az olvasmányhoz.

Tündérke P>!
R. M. Romero: Karolina és a krakkói babakészítő

A vége felé már alig láttam a szememet elhomályosító könnyektől, de mindenképpen el akartam olvasni végig és mennyire, de mennyire jól tettem. Karolina és az ő Babakészítőjének a története a szívemig hatolt és úgy érzem, a legjobbkor érkezett meg hozzám. Szívet melengető, összeszorító, csodálatos történet, a legnagyobb kedvencem lett.

vargvani>!
R. M. Romero: Karolina és a krakkói babakészítő

Mostanában nem írtam értékeléseket, csak csillagoztam, mert inkább magam szórakoztatására olvastam, minthogy valakinek felkeltsem az érdeklődését vagy boncolgassak egy témát.
Itt jön a DE! és a sorsfordító könyv.

Azzal szeretném kezdeni, hogy ez egy különleges történet, hiszen egy babáról és egy játékkészítőről szól a második világháború alatt, így ennek megfelelően kell hozzáállni a könyvhöz. Rengeteg mesés elem gazdagítja a regényt és csodálatos leírásokat olvashatunk, így könnyen el tud kápráztatni egy felnőttet, ha az vevő erre a világra.
A történetet E/3-ban olvashatjuk, de személy szerint én úgy éreztem, mintha egy kisgyermek szemén keresztül látnánk a világot: minden szép, minden jó és a gonosz ugyan létezik, de nagyon távol. Nekem ezért is tetszett nagyon. Azonban megérkeznek a németek Krakkóba, a gonoszak leggonoszabbika és a csoda szerteszét foszlik, a jók eltűnnek az utcákról és helyette csak a trollokat látunk mindenhol. Szép lassan a mocsokban és a bűnben mégis „kinyílik egy virág” és a mágia feléled a babakészítőben.
Joggal feltehető a kérdés, hogy mi fog történni ezek után. Erre csak annyi a válaszom, hogy akit érdekel egy ilyen mágikus téma a valóságba átültetve, annak érdemes ezt a könyvet a kezébe venni, mert tényleg nagyon megindító a gyermeki ártatlanság, ami körüllengi a történetet.

Niki_>!
R. M. Romero: Karolina és a krakkói babakészítő

Nem is tudom, hogy mire számítottam, mielőtt nekikezdtem ennek a könyvnek, de azt tudom, hogy hiányérzetem van és nem azt kaptam, amit reméltem. Fura volt a történet stílusa, hangulata. Mondhatnám azt is, hogy egyedien írt a szerző a történelemnek ennek a rettegett korszakáról, de ez az egyediség számomra nem volt pozitív.
A holokausztról nagyon sok könyvet olvastam már, de ilyen hangulatút még nem. Nem tudom megfogalmazni, hogy milyen volt, valahogy nem kerek. Egyszerre meseszerű, ugyanakkor valóságos. Egyszerre olyan, mintha egy függöny mögül látnánk mindent és nem jut el minden információ hozzánk, ugyanakkor meg néha ott vagyunk és látjuk tisztán a történteket.
Sokszor volt olyan érzésem, mintha valamit látnom kellene a történetben, de egyszerűen nem látom. Jeleket kerestem, érteni akartam, hogy mi is ez a könyv igazából?
Bővebben: https://azajtom.blogspot.com/2019/12/r-m-romero-karolin…

tizkicsikonyv>!
R. M. Romero: Karolina és a krakkói babakészítő

Szó szerint csodás, egyszerre szívfájdító és szívmelengető, keserédes módon kedves, különleges, mese hangulatú könyvecske.

Belle_Maundrell >!
R. M. Romero: Karolina és a krakkói babakészítő

Felemás érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban, egyelőre nem igazán tudom hová tenni. Az alapötlet nagyon érdekes, de olyan, mintha az írónő se tudta volna igazán, mit kezdjen Karolinával és a Babakészítővel. Az első háromnegyede a történelmi háttér ellenére is nagyon gyerekes, aztán a végére már kikapnám szerencsétlen gyerek kezéből a könyvet, mielőtt traumatizálódik. Mondjuk jobban belegondolva, nem írja le a dolgokat konkrétan, több az utalás, szóval lehet, hogy némi háttértudás hiányában csak nézne szerencsétlen, hogy mi van. Akkor meg nem ártott volna beszúrni néhány történelmi infót, esetleg kicsit konkretizálni, nem csaj sejtelmeskedni a borzalmakat illetően. De az már megint nem gyerekkönyv. Szóval talán meserajongó, szociálisan érzékeny felnőtteknek íródott, ami mondjuk rám is illik, és mégsem volt az igazi. Vagy tizennégy éven felülieknek, akik már tanultak a második világháborúról, hogy betöltsék a hiányos infók űrét.
Értem, hogy mi volt a koncepció a babák világát feldúló patkányokkal, de olyan erőltetettnek érződött a párhuzam, mintha az írónő kifeszített volna egy transzparenst, hogy „patkányok=nácik, babaégetés=holokauszt, tessék megnézni, milyen gonoszok, még a cukormázas babavilágot is tönkretették”. Teljesen felesleges volt, enélkül az is sokkal hatásosabb lett volna,ahogy Karolina találkozik az emberi kegyetlenséggel. De ha előtte kvázi ugyanaz megtörtént a saját világában is, akkor legfeljebb deja vu-je lehet.
Amúgy sem tetszettek a babás részek, pedig általában szeretem az ilyesmit, de ez már túl cukormázas volt. Elvégre nem mézeskalácsfigurákról volt szó, hanem babákról, szóval semmi értelme a sok nyalókának meg porcukornak.
A Babakészítő és a zsidó család szimpatikusak voltak spoiler, Karolina viszont fura módon semleges maradt, nem éreztem valami kiforrottnak a személyiségét, hiába volt sokszor igazi kis ellenálló.
A varázslatos vonal szintén döcögött egy kicsit, el sem hiszem, hogy mindenki olyan könnyen vette a beszélő játékokat. Lehetett volna kicsit megalapozottabb a világ, mert oké, van, aki tud a varázslókról, de az utolsó jöttment civil is totál szemrebbenés nélkül nyugtázta, amikor Karolina megszólalt spoiler.
Örültem volna egy kis izgalomnak, mert még amikor akcióztak, az is simán ment, spoiler
Azért nem volt rossz, gyorsan el lehet olvasni, bár nekem egyáltalán nem jött be az írói stílus, valahogy fura az egész, néha meg nagyon fellengzős akart lenni. Ennek ellenére van benne néhány szép gondolat, a mondanivalóját is értékelem, érzékenyítsük az ifjúságot, meg minden. De még a holokausztos téma ellenére is súlytalan és felejthető maradt.
Viszont a borítójába bele vagyok zúgva, már ezért megérte megvenni, imádom nézegetni, belül is olyan szép. :P

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

Gabriella_Szaszkó IP>!

A varázserő furcsa dolog. Sohasem olyan formában jelenik meg, amilyenben várná az ember.

1 hozzászólás
ScarlettBlair P>!

Bárcsak palackozni lehetne a zenét, mint valami gyógytinktúrát.

79. oldal

BBetti86 >!

Nincs nagyobb csalódás annál, mint amikor az ember rájön, hogy egy jó dolgot csak álmodott.

77. oldal

ScarlettBlair P>!

-Az emberek… furcsán reagálnak azokra a dolgokra, amik mások, mint amit addig tapasztaltak.

64. oldal

vargvani>!

Karolina úgy emlékezett, hogy a kedves, bátor férfi a hamuszín ég alatt megköszönte istenének a teremtett világot, amiben élt, és a lányát, akit szeretett.

264. oldal

vargvani>!

Auschwitz-Birkenauba az álmok meghalni jönnek.

294. oldal

Kapcsolódó szócikkek: álom
Belle_Maundrell >!

Nagyon komor és unalmas lehet, ha az ember egész életében nem hisz sem a csodában, sem semmi csodálatosban.

35. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Lois Lowry: Számláld meg a csillagokat
Ransom Riggs: Üresek városa
Aimée Sommerfelt: Miriam
Luca Cognolato – Silvia Del Francia: A láthatatlan hős / Franco Perlasca visszaemlékezésével
Uri Orlev: Sziget a romok között
Tania del Rio: 13. Warren és a Mindent-Látó-Szem
Rick Riordan: A vörös piramis
Lois Lowry: Az emlékek őre
Sarah Cohen-Scali: Max
Wanda Wasilewska: Kalandos út