„Az ember mindig választhat. Mindig van lehetősége a jót választani.”
Érdekes párosításban kapunk egy holokauszt történetet, olvasás előtt ránéztem az értékelésekre és picit meg is ijedtem, hogy nem fog tetszeni. De nem kellett félnem, mert szerintem egy nagyon jó kötet, én is azokhoz csatlakozom, akik azt vallják, ezt tényleg oda lehet adni a fiatalok kezébe.
„– Miért? – kérdezte Karolina. – Miért bánt Brandt olyan sok embert a saját fájdalma miatt?
– Ez a gyengékre jellemző. Félnek. És ebből a félelemből eredően bántanak másokat. De eljön az a pont, amikor már nem érdemelnek szánalmat.”
A fantáziavilágban, Babaországban és a Földön is egyaránt háború folyik, így Karolina, az életre kelt baba tudja, mit jelent ez, megtapasztalta. A második világháború Krakkójába érkezik, ahol barátságot köt nemcsak a Babakészítővel, de egy zsidó kislánnyal, Renával és annak apukájával. Várható a történetben, hogy a zsidó család majd segítségre szorul, hiszen a babakészítő német, így több esélye lesz segíteni, főleg azután, hogy varázslata is erősödik.
„– A zsidók, mint Trzmiel úr, más vallást gyakorolnak… Nem keresztények. Ők másfajta kapcsolatban vannak Istennel, mint mi.
– Ez nagyon ostoba ok arra, hogy gyűlöljünk valakit – jegyezte meg Karolina.
– Így van. Nagyon ostoba ok.”
„– Nem vehetik el az otthonomat – sikerült rekedtes hangon kipréselnie magából. – Nem vehetik el a műhelyemet! Semmit nem adtak cserébe!
– Az életedet – felelte a patkány.
– Az eddig is az enyém volt – tiltakozott Karolina. – Az életem az enyém.
– Egyelőre – válaszolta a patkány.”
Később megjelenik a „gonosz varázsló”, egy náci katona a történetben. Karolina segítségével a Babakészítő megérti, hogyan tudja varázslatával több zsidó gyerek életét is megmenteni. A zsidó családdal való kapcsolata azonban világossá válik a katona előtt…
„– Nincs joguk itt lenni – súgta. – Nekik is van hazájuk. Haza kéne menniük.
– Ez nem így működik – mondta a Babakészítő halkabbra fogva a hangját. – Az emberek éppen ezért szoktak háborúzni.”
„Úgy veszítettem el a lábamat, hogy megmentettem egy társam életét. Egy pillanatig sem bántam meg. Nagyon kedveltem, és nem akartam, hogy baja essen. Egyetlen embert is érdemes megmenteni, Karolina.”
Az egyik kedvenc részem az volt, amikor Brandt nővére és fia mennek a Babakészítő műhelybe… hogy mennyire irritált az a kölyök meg az anyja, te jó ég… viszont jól megmutatja, hogy a szülők nevelése milyen irányba tudja elterelni a fiatalokat és mennyire könnyű befolyásolni őket és a rossz útra vinni…
„- Elég legyen! Engedjétek az útjukra, hagyjátok békén őket!
– De hiszen csak zsidók – vonta meg a vállát az egyik szeplős fiú. – Soha nem voltak igazi krakkóiak.
A további vitának azonban elejét vette a Babakészítő még komorabb tekintete. A fiú elvörösödött, aztán odaszólt barátainak, hogy menjenek.
– Micsoda semmirekellők – jegyezte meg Karolina, miután a gyereksereg elvonult.
– Csak azt ismételgetik, amit a szüleik mondanak nekik.
Karolina nem volt ilyen elnéző velük.
– Talán ideje, hogy legyenek önálló gondolataik is.”
Egy gyönyörű, meseszerű, de mégis komoly, a fiatalokat – remélem – gondolkodásra késztető, tanító jellegű történet, ajánlom!
„– Miért örülsz olyanok nyomorúságának és megaláztatásának, akiket nem is ismersz? – tette fel a kérdést a Babakészítő. – Ők is emberek… Emberek, akik egész életükben itt, Krakkóban éltek. Nem helyes, hogy utasítják őket, hol élhetnek. Te ezt nem éred fel ésszel?”