Veszélyes ​Vadvirág (Caroline Wood 7.) 90% 207 csillagozás

”A szerelem semmi, ha közben fel kell áldoznod magad. A szerelem akkor csodálatos, ha közben az lehetsz, aki lenni akarsz.”

Caro története a Balatonon, a Vadvirág Panzióban folytatódik, amit immáron egy éve vezet lelkesen, miközben társával, Ádámmal is dúl a szerelem. Nem kell azonban megijedni, a békés, ám unalmas idill helyett természetesen újabb izgalmakat tartogat a regény. Ahova ugyanis Caro lép, ott garantáltan bűntény terem, és ez bizony Rakoncán sincs másként. Egyik nap ugyanis a Türkiz-szobában egy hullát találnak, aki egyértelműen gyilkosság áldozata lett. Megindul a nyomozás, amit a helyi erők mellett füredi és budapesti kollégák is támogatnak, ám Caro maga akarja felgöngyölíteni a szálakat. Közben kiderül, hogy Ádám kulcsfontosságú dolgot titkolt el előle, így a szívügyekben is jelentős zűrzavar támad. A szokásos, jól működő romantika és krimi duó mellett fontos témák gazdagítják a történetet, többek között szóba kerül a családon belüli erőszak, a gyermekvállalás, a nemek közötti egyenlőség spoiler. Izgalmas, fordulatokban bővelkedő, lendületes olvasmány, aminek a zárása talán túlságosan is felpörgött, de ezt egy ilyen minden lében kanál főszereplő mellett nem igazán lehet hibaként felróni neki. Az utolsó mondatok pedig egyértelműen folytatás ígéretét rejtik, ami a Caroline Wood sorozat hű követőinek nagyszerű hír.

R. Kelényi Angelika ismét egy fokkal magasabb szintre helyezte a regény színvonalát, kivételes érzékiséggel vegyítette a nyomozás izgalmát és a szerelem erejét. Ezúttal egy sokkal különlegesebb történetet ismerhettünk meg Caro szemén keresztül, mint a sorozat eddig megjelent részeiben. A Veszélyes Vadvirág című mű könnyedsége és izgalma is rendkívüli párosítást alkot, ami még inkább fokozza a történet erősségét.

A mű bővelkedik a lelki mélységekbe, melyet alapvetően külső szemlélőként egyáltalán nem gondolnánk. A történet első harmadához érve aztán szembesülünk mindazzal az önmagunkkal kapcsolatos kérdéskörrel, ami bizonytalanságba taszítja az embert. Terítékre kerül a jelen és a jövő, illetve a már meghozott döntések, melyek egy újabb választás elé vezetik Carot.
Az írónő nem habozott, s az olvasó szeme előtt állította szembe a főszereplő nyugalommal teli falubeli életét, az adrenalinnal töltött újságírónőjével. Ugyanakkor a párkapcsolatbeli nyomósabb elhatározások is felszínre kerülnek, amely által sokkal közelebbről megismerhetjük a sorozat legjelentősebb karakterét.

Mindent egybevetve véleményem szerint ez a regény a legmélyrehatóbb a CW kötetek közül. Mert Angelika ebben a regényben egy olyan oldalt mutatott meg, mely annyira evilági mind a cselekményt, mind a karaktereket tekintve. S a megszokott letehetetlen kategória, a már ismert pergős stílus. Nem tudom másként kifejezni magam, csupán rettentő egyszerűen és klisésen: egyszerűen imádtam! Kikapcsolta az agyam, lefoglalta a gondolataimat és rabul ejtett!

A teljes értékelésem itt olvasható:
https://bookishmomentsblog.blogspot.com/2022/08/r-kelen…

Ez a történet is pörgő, izgalmas, érdekfeszítő volt. Ráadásul most Magyarországon játszodott a Balaton parton, Nem maradhatott el most sem a nyomozás az újságíró hölgy részére. Már a vérében van, hogy ezen esetekből nem maradhat ki és megpróbálja kihozni a legtöbbet a dolgokból. Ajánlom Kelényi Angelika kedvelőknek a történetet.

Érdekes, de ez volt a sorozat első olyan része, aminek olvasása kifejezetten kellemes élmény volt, én pedig nem akartam minden második oldalon megsimogatni Caroline-t egy szívlapáttal. Az előző magyarországi kiküldetése nem igazán tetszett, sőt korábban – ezt a régebb óta figyelők és rendszeresen olvasók jól tudják – nem ápoltam valami jó kapcsolatot a londoni újságírónő kalandjaival, de idén a floresi kiruccanással érdekes fordulatot vett szememben ez a széria. Több komoly témát is érint a Vadvirág Panzió mindennapjainak egy szeletét bemutató rész spoiler, ráadásul az eddigitől eltérő formában – legalábbis számomra. Alábbi vagy hasonló dolgok eddig szerintem felszínesen, éppen hogy csak érintve és bagatell módon lettek a sztorikba iktatva, anélkül, hogy igazi üzenetet, iránymutatást tartalmaztak volna. Megfordult a világ a tulajdonosnő körül, kicsit mintha kezdene érni szellemileg és már egyáltalán nem olyan, mint eleinte, úgy tűnik, főnöke ügyesen helyreigazította előző kalandja közben. Éppen ezért egyedül Pierre Duvalt hiányoltam most igazán, a CBM mágnása ezúttal nem kapott akkora teret és szerepet, mint mondjuk a korábbiakban, de hát így jártam… Humorból pont ezért kicsit kevesebb akad, azonban az indonéz szigeten megismert Rose újfajta pezsgést hozott a szálló életébe, ráadásul a bűnügyi szál is rendben van – igaz, egy óvatlan pillanatban rá lehet jönni a tettesre és indítékára is, így az utolsó oldalak okafogyottá válnak –, összetett, fordulatos, az Édes Floreshez hasonlóan pedig önmagában is megállja a helyét, az sem hátrány, hogy az ember nem ismeri a Szédítő Balatont. Nagyon más volt szerintem, mint az eddigiek, ráadásul a lehető legjobb értelemben, úgy is mondhatnám: kellemes csalódás. Akkora villantásokra, mint amiket a fülszöveg próbál eladni, szerintem senki ne számítson, de egyszeri lazításnak tökéletes, ha szeretné magát kikapcsolni az ember.

A könyv hozta a megszokottat, megszerettem ezt a sorozatot.
Caroline a Balaton partján keveredik bonyolult helyzetbe.
Nem egy véresen komoly nyomozás, inkább kalandos, de nekem éppen olyan időszakom volt, amikor erre fogékony voltam, amikor éppen ez kapcsolt ki.

Végre megint a Balatonon! Bár a cukormáz már kezd lepattogzani a szerelmi történetről, a Vadvirág Panzió környékén mindig történik valami. Naná, hogy van hulla, meg rejtély, és még Rose is megcsillogtatja tehetségét és izmos felsőtestét SUP-oktatóként. Kicsit túl volt bonyolítva a történet, de azért kellően szórakoztató maradt. Továbbra is maradok a sorozat hűséges olvasója.

Örültem, hogy ismét Magyarországon játszódik a történet.. off
A krimi szál tetszett is meg nem is, ez a gyilkossági dolog már egy kicsit sok volt. Mert hát ugye Caro mindent is meg akar fejteni.
Amit viszont nagyon utáltam ebben a részben az a sok féltékenykedés, hisztizés. Nagyon várom milyen kalandokat tartogat még nekünk az írónő, de most jó lesz egy kicsit letenni a sorozatot. :)

Egy kellemes kis kikapcsolódás ez a történet, semmi több. Hiába próbál olyan komoly témákat belevinni a szerző, mint a családon belüli erőszak, vagy az emberkereskedelem, a prostitúció, meddőség, önmagunk megtalálása a világban és a párkapcsolatunkban, valahogy mindenbe csak belekapott és nem lett érdemben kibontva. Lehet a kevesebb néha több elvnél kellett volna maradni, mert egyébként tetszett, hogy ilyen komoly dolgokra is próbál rávilágítani.
Duval karaktere hiányzott nekem a történetből, a vicces szócsatáik Caroval.
Caro azthiszi az élete így boldog, hogy a Balaton partján vezeti a panzióját, míg ki nem derül Ádám titka és nem ölnek meg valakit a vadvirágban.
Innentől fenekestül felfordul minden, és rájön, hogy mennyire hiányzik az életéből a pezsgés és izgalom.
Ha nem lenne mindez elég, Duval megbízná egy feladattal ami miatt Marokkóba kéne utaznia, és kiderül, hogy Rose sem érzi otthon magát a Balaton parton.
Túléli a kapcsolata Ádámmal a változásokat, és Rose nyughatatlan vére hogyan hat a kislánya életére?
Összességében egy gyorsan olvasható tökéletes nyári olvasmány, ami kellemes kikapcsolódást nyújt.

Caroline a kis panzióját vezeti a Balatonnál. Egy nap az egyik vendéget holtan találják, meggyilkolták. Caro vére újra pezsegni kezd, a veszélyeket figyelmen kívül hagyva a saját szakállára nyomozni kezd. Találnak egy újabb meggyilkolt nőt, a rendőrség a sötétben tapogat, rossz embert tartóztatnak le. Caro ezt nem hagyhatja annyiban, mert kedves barátjáról van szó, akit nem hagyhat a hűvösben csücsülni. Ádámmal nem felhőtlen a kapcsolata, folyamatosan veszekednek, legtöbbször Caro nyughatatlan természete miatt. Ádám a végén megoldást talál a problémájukra és még együtt is maradnak.
Ez a rész kicsit laposabb volt, nehezebben indult és nem volt olyan izgalmas sem, mint az előző részek. Caroline most is sziporkázott, bírom nagyon a csaj dumáját meg azt is, hogy mindenkit meg akar menteni.

Újabb csavaros, izgalmas, szuper része a sorozatnak. Megmondom őszintén, eleinte haragudtam, hogy az első rész után ennyire elment egy ilyen nyomozós-mindig bajbakeveredős stílusba, de mostanra alig várom, miféle hajmeresztő kalandokba keveredik a mi kedvenc oknyomozó riporternőnk. Nyilván mese az egész, az efféle alvilági cselekményekbe a valóságban ritka, hogy belekeveredjen egy gyakorlatilag laikus személy, de jó, hogy vannak ezek a „felnőtt mesék”, ahol végül mindig minden rendbe jön, és a jó elnyeri jutalmát, a rossz meg a méltó büntetését. A sítlus még mindig remek, könnyen és gyorsan olvasható, a szereplők közül meg még mindig Duval a kedvencem. Izgatottan várom az újabb részt!