Veszélyes ​Vadvirág (Caroline Wood 7.) 49 csillagozás

R. Kelényi Angelika: Veszélyes Vadvirág

Gyilkosság, ​szerelem, Balaton

Caroline Wood boldogan vezeti a Balaton-parti Vadvirág Panziót, úgy hiszi, békére lelt, és fel sem merül benne, hogy a festői kis faluban bármi történhet, ami kizökkenti nyugalmából. Egészen addig, míg fel nem fedezi egy sokak által utált vendég hulláját a ragyogó „Türkiz" fantázianevet viselő kétágyas szobában. Az elhunyt Berisha úr miatt nem sokan ejtenek könnyet a panzió lakói közül, de egyikük sem tűnik hidegvérű gyilkosnak… Caroline a nem túl lelkes hatóság tudtával nyomoz, és olyan titkokra lel, melyekért Pierre Duval is megnyalná mind a tíz ujját. Mire épp kiderülne, ki és miért tette el láb alól Berisha urat, újabb holttest bukkan fel a Vadvirág környékén… Ez már túl sok a helyi körzeti megbízottnak, így megérkezik a fővárosi szuperzsaru, hogy felderítse az egyre szövevényesebb ügyet…

R. Kelényi Angelika következő Caroline Wood-regénye ismét a Balaton partjára kalauzolja az olvasókat, ahol a főhős, szokása szerint, újabb… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2022

>!
Álomgyár, Budapest, 2022
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635704132
>!
Álomgyár, Budapest, 2022
320 oldal · ISBN: 9789635704149

Kedvencelte 6

Most olvassa 22

Várólistára tette 47

Kívánságlistára tette 116

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Cukormalac>!
R. Kelényi Angelika: Veszélyes Vadvirág

Érdekes, de ez volt a sorozat első olyan része, aminek olvasása kifejezetten kellemes élmény volt, én pedig nem akartam minden második oldalon megsimogatni Caroline-t egy szívlapáttal. Az előző magyarországi kiküldetése nem igazán tetszett, sőt korábban – ezt a régebb óta figyelők és rendszeresen olvasók jól tudják – nem ápoltam valami jó kapcsolatot a londoni újságírónő kalandjaival, de idén a floresi kiruccanással érdekes fordulatot vett szememben ez a széria. Több komoly témát is érint a Vadvirág Panzió mindennapjainak egy szeletét bemutató rész spoiler, ráadásul az eddigitől eltérő formában – legalábbis számomra. Alábbi vagy hasonló dolgok eddig szerintem felszínesen, éppen hogy csak érintve és bagatell módon lettek a sztorikba iktatva, anélkül, hogy igazi üzenetet, iránymutatást tartalmaztak volna. Megfordult a világ a tulajdonosnő körül, kicsit mintha kezdene érni szellemileg és már egyáltalán nem olyan, mint eleinte, úgy tűnik, főnöke ügyesen helyreigazította előző kalandja közben. Éppen ezért egyedül Pierre Duvalt hiányoltam most igazán, a CBM mágnása ezúttal nem kapott akkora teret és szerepet, mint mondjuk a korábbiakban, de hát így jártam… Humorból pont ezért kicsit kevesebb akad, azonban az indonéz szigeten megismert Rose újfajta pezsgést hozott a szálló életébe, ráadásul a bűnügyi szál is rendben van – igaz, egy óvatlan pillanatban rá lehet jönni a tettesre és indítékára is, így az utolsó oldalak okafogyottá válnak –, összetett, fordulatos, az Édes Floreshez hasonlóan pedig önmagában is megállja a helyét, az sem hátrány, hogy az ember nem ismeri a Szédítő Balatont. Nagyon más volt szerintem, mint az eddigiek, ráadásul a lehető legjobb értelemben, úgy is mondhatnám: kellemes csalódás. Akkora villantásokra, mint amiket a fülszöveg próbál eladni, szerintem senki ne számítson, de egyszeri lazításnak tökéletes, ha szeretné magát kikapcsolni az ember.

>!
Álomgyár, Budapest, 2022
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635704132
Mert_olvasni_mindig_jó P>!
R. Kelényi Angelika: Veszélyes Vadvirág

Veszélyes vizekre eveztünk!

Imádom Caro összes kalandját és mindig izgatottan várom, mikor jön a következő és azt is általában gyorsan megszerzem és ki is olvasom egyből. Azonban ez a regény számomra nem nyújtott most akkora lehengerlő dolgot, hogy eldobjam az agyam.

„Hirtelen egy kezet éreztem bokámon, aztán feljebb kúszott a combomra, megragadta a derekamat, és lerántott a mélybe.” Ez a regény most engem is a mélyre húzott. Úgy éreztem magam, mintha nem is teljesen egy krimit, inkább egy szappanoperát olvasnék, amely másból sem áll, csak a nő folyamatos hiszitélyből, abból, hogy civakodik a párjával, féltékenységi jelenetet rendez és hülyét csinál magából, nem csak a szereplők, de az olvasó előtt is. Caro-t még sosem láttam ilyennek, azt hittem az Indonéz kaland után személyisége nagyban fordult egyet, most azonban ebben regényben úgy érzem ismét beleesett abba a bolond, idegesítő $@!% szerepbe, aki az agyamra megy. Persze a könyv most azért jobban belement a mélyebb részekbe is, ami nem teljesen gond, de nekem túlságosan ráment a krimi részre. “"Még néhány órája is azt gondoltam, hogy a mi kapcsolatunk különleges, hiszen beszélgetünk, sosem unatkozunk, hiszen mindig van témánk, vagyis közöttünk jól működik a kommunikáció, éppen ezért ez a kettős akár örökké is együtt maradhat. Erre kiderül, hogy dehogy, épp azok a dolgok nem kerülnek felszínre, amelyek igazán fontosak, amelyek a jövőnket érinthetik, amelyek továbbviszik a kapcsolatot. Abban a pillanatban úgy tűnt, felszínes, sekélyes volt az együtt töltött egy év, hiszen hiába tudom, mit gondol Ádám a vallásról, a politikáról vagy a halálról, ő hiába tudja, hogy mi a véleményem a környezetvédelemről, Darwinról, a spiritualitásról, hiába tudja, mitől félek, én hiába tudom, ő mitől fél, ha a lényeg, a jövő nem téma. Kivéve, persze az üzleti vonatkozást. Hirtelen úgy éreztem, a viszonyunk kizárólag üzletről és szórakozásról, nem az összetartozásról szól…" A könyv, most jobban belement az érzelmekbe, mint abba, hogy itt egy gyilkosságot kellene megoldani, legalább is én nagyon sokszor úgy éreztem, hogy ez így van, de ugye ízlések és pofonok. Annyi biztos, ebben a regényben olyan intenzívre sikeredtek az érzelmek, hogy néha vagy éppen én is legszívesebben Caro-val együtt üvöltöttem volna, vagy éppen szabadjára engedem a könnyeimet, csak ez néha nekem túlságosan sok volt.

(Pici kitérés:
„A konyha egy patikának is beillett volna, ha leszámítjuk a saválló fémfelületeket megtörő friss fűszernövényeket és a falon felakasztva sorakozó fantasztikus, antiknak tűnő rézserpenyőket, amelyeket egy vásáron szereztem. Azonnal elképzeltem, hogy a legkisebbtől a legnagyobbig sorrendbe teszem őket, így jól mutatnak majd a fehér csempén. Alatta a petrezselyem, snidling, bazsalikom, oregánó, rozmaring zöldellt, színes, vödör formájú burkolókban, hogy vidám hangulatot kölcsönözzenek a kissé túlzottan steril hatású konyhának.” Ebben a regényben éreztem meg, hogy mennyire hiányzik az első részben felbukkanó gasztronómia. Ugyan itt is volt némi újragondolt Hortobágyi palacsinta, én azért sajnáltam, hogy ez a fajta gasztro kaland kezd teljesen eltűnni a sorozatból.)

A véleményemet tovább olvashatod:
https://mertolvasnimindigjo.com/veszelyes-vadvirag-caro…

BarbyMalik0112 P>!
R. Kelényi Angelika: Veszélyes Vadvirág

A Caroline Wood sorozatban sosem tudok csalódni! Minden alkalommal elbűvöl, kikapcsolja a világ zajait és mosolyt csal az arcomra.
Caroline, a kedvenc bajkeverő újságírónk most ismét a magyar tengernél kerül egy bűnügy kellős közepébe. És tudjuk, ha ő egyszer szimatot fog, akkor addig nem áll le, amíg ki nem deríti az igazságot. Mindeközben fel kell tennie magának a kérdést: Mit vár a jövőtől? Egy kisvárosi életet, vagy kalandokat és adrenalint? Caroline élete válaszúthoz érkezett.

R. Kelényi Angelika mindig tudja, mivel vehet le a lábamról. Páratlan humora és könnyed stílusa miatt bármikor és bárkinek tökéletes olvasmányélményt nyújt.

Bővebb értékelés » https://barbyesakonyvek.blogspot.com/2022/08/r-kelenyi-…

Dóri_Dóra >!
R. Kelényi Angelika: Veszélyes Vadvirág

A borító nagyon hangulatos, a történet lendületes és izgalmas, gyorsan olvastatja magát. Tetszett ez a rész, és kíváncsian várom Marokkót! :)

Kucsi>!
R. Kelényi Angelika: Veszélyes Vadvirág

Ahogy azt eddig megszokhattuk egy nagyon könnyű, fordulatos CW nyomozásnak lehetünk tanúi, most azonban hazai pályán. Nagyon várom a folytatást! Irány Marokkó!!! Gratulálok Angelika a könyvhöz, sok sikert és egészséget a továbbiakhoz! ☺️

Gyetvai_Éva>!
R. Kelényi Angelika: Veszélyes Vadvirág

Kicsit most idegesített Caroline, de Marokkót azért várom. :)

Evelin_Leisztinger>!
R. Kelényi Angelika: Veszélyes Vadvirág

Fantasztikus volt, ahogy az eddigi összes Caroline-kaland. Ez viszont most több volt, ugyanúgy olvastatta magát, mint eddig bármelyik, vicces volt és izgalmas, de mély volt, igazán fontos és valós problémákról és szituációkról szólt, és pont emiatt, még jobban tetszett, mint eddig bármelyik. Nem lehet, nem szeretni.

Mariannaa>!
R. Kelényi Angelika: Veszélyes Vadvirág

Izgalmakkal teli regény. Nagyon szeretem Angelika írásait. Nem tudtam letenni a könyvet, annyira vágytam a végére, hogy tudjam mi történik, de egyben rossz érzés is, hogy nincs tovább. Vagyis, hogy lesz, feltételezhetően Marokkóban. Nagyon várom! :)

Anitazs>!
R. Kelényi Angelika: Veszélyes Vadvirág

Nagyon szeretem az írónőnek ezt a sorozatát is. Igazi kikapcsolódás, megszerettem a szereplőket. Tetszik Caro belső vívódása, remelkül mutatja, hogy mi nők mennyire túl tudjuk bonyolítani a dolgokat és mást gondolni egy-egy reakcióból, nézésből :) Várom a folytatást, remélem lesz!

Sziszi2016>!
R. Kelényi Angelika: Veszélyes Vadvirág

Szokás szerint fantasztikus volt a történet, át érzelmek. Izgalmas volt végig minden téren. Letehetetlen könyv! Várom a Marokkói részt!


Népszerű idézetek

BertaPalikSzilvi P>!

Ha folyton más álmait élem a sajátjaim helyett, egy idő után úgy érzem majd, hogy becsaptam magam.

Mert_olvasni_mindig_jó P>!

Hirtelen egy kezet éreztem bokámon, aztán feljebb kúszott a combomra, megragadta a derekamat, és lerántott a mélybe.

Mert_olvasni_mindig_jó P>!

Még néhány órája is azt gondoltam, hogy a mi kapcsolatunk különleges, hiszen beszélgetünk, sosem unatkozunk, hiszen mindig van témánk, vagyis közöttünk jól működik a kommunikáció, éppen ezért ez a kettős akár örökké is együtt maradhat. Erre kiderül, hogy dehogy, épp azok a dolgok nem kerülnek felszínre, amelyek igazán fontosak, amelyek a jövőnket érinthetik, amelyek továbbviszik a kapcsolatot. Abban a pillanatban úgy tűnt, felszínes, sekélyes volt az együtt töltött egy év, hiszen hiába tudom, mit gondol Ádám a vallásról, a politikáról vagy a halálról, ő hiába tudja, hogy mi a véleményem a környezetvédelemről, Darwinról, a spiritualitásról, hiába tudja, mitől félek, én hiába tudom, ő mitől fél, ha a lényeg, a jövő nem téma. Kivéve, persze az üzleti vonatkozást. Hirtelen úgy éreztem, a viszonyunk kizárólag üzletről és szórakozásról, nem az összetartozásról szól…

1 hozzászólás
Mert_olvasni_mindig_jó P>!

Hirtelen kívülállónak éreztem magam, egy idegennek, egy jöttmentnek, akinek semmi köze semmihez, akivel nem kapcsolódott össze a múlt, aki nem érti az itteni viszonyokat. Rácsodálkoztam erre az új érzésre, azt hittem itthon vagyok.

Mert_olvasni_mindig_jó P>!

A konyha egy patikának is beillett volna, ha leszámítjuk a saválló fémfelületeket megtörő friss fűszernövényeket és a falon felakasztva sorakozó fantasztikus, antiknak tűnő rézserpenyőket, amelyeket egy vásáron szereztem. Azonnal elképzeltem, hogy a legkisebbtől a legnagyobbig sorrendbe teszem őket, így jól mutatnak majd a fehér csempén. Alatta a petrezselyem, snidling, bazsalikom, oregánó, rozmaring zöldellt, színes, vödör formájú burkolókban, hogy vidám hangulatot kölcsönözzenek a kissé túlzottan steril hatású konyhának.

Mert_olvasni_mindig_jó P>!

Össze akartam verni azt a rohadékot, aki miatt Caroline Woodbó, Rocky Balboa lettem.

Mert_olvasni_mindig_jó P>!

– Megérdemelte volna Margitka, hogy rátörjenek a kommandósok… – vontam meg a vállam.

BendeT0530>!

… a legszebb, legnyugodtabb pillanatokat hajnalban tudjuk elkapni. A gondolatok órájában. Amikor tényleg semmi nem zavar. Elég egy kávé, egy kő vagy pad, és a nagy vizet bámulva kitisztulnak a gondolatok.

68. oldal

Bookish_Moments_Blog >!

(..) azt gondolhatnánk, hogy egy emberen látszik, ha erőszakos, brutális, ha a semmiért agyba-főbe veri a gyerekét, de nem.


Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: A Barnum-rejtély
Janet Evanovich: A négy fejvadász
Csóti Lili: Hetedvérig
Marni Bates: Gyilkos a vonal végén
M. C. Beaton: Agatha Raisin és a kígyónyelvű asszonyok
Darynda Jones: Első sírhant
Meg Cabot: Átlagméret nem akadály
Gail Carriger: Szívtelen
Szabó Tünde: A hacker