Róma, ​Róma (Caroline Wood 2.) 16 csillagozás

R. Kelényi Angelika: Róma, Róma

LA ​CASA DELL'AMORE

Caroline Wood a neves londoni magazin rovatvezetőjeként folyton keresi az izgalmas történeteket. Egy nap hírt kap egy legendás római házról, melyet a helyiek csak így emlegetnek: La casa dell'amore, a Szerelemház. Azt beszélik, aki beköltözik ebbe az épületbe, arra varázslatos módon rátalál a szerelem…

Caro úgy dönt, hogy egy ilyen fantasztikus sztorit nem hagyhat ki a rovatából, ezért Rómába utazik, bár a kedvese egyáltalán nem örül ennek… A különös kalandokba keveredő újságírónő lelkesen kutat a romantikus, rejtélyes legenda után, aztán egyik pillanatról a másikra egy cseppet sem veszélytelen nyomozás kellős közepén találja magát.

Mindeközben felfedezi az örök várost, megismer egy határozottan vonzó olaszt, aki miatt felteszi magának a kérdést, vajon elég erősek-e az érzelmei Barcelonában élő szerelme iránt. Meddig tarthat egy kapcsolat, ha havonta csupán pár napot tölthetnek együtt?

R. Kelényi Angelika, díjnyertes sikerszerző… (tovább)

>!
Álomgyár, Budapest, 2020
346 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156067807

Kedvencelte 5

Most olvassa 22

Várólistára tette 82

Kívánságlistára tette 152

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
janee P
R. Kelényi Angelika: Róma, Róma

Ahol Caroline Wood jár, ott kő kövön nem marad. Nagyon tetszett a folytatás is! Imádnivaló, humoros, élvezetes, szórakoztató, miközben az ember lánya úgy érzi, hogy ő is Rómát járja ebben az elképesztő melegben és nem vágyik másra, mint Pini partján kipihenni ezt a káoszt.
Őszintén nem számítottam ilyen „vad” végkimenetelre, eszembe nem jutna, hogy mi áll a Szerelem-ház hátterében. Nagyon csavaros! :)
Szerettem a lakókat, egyik se normális. Az elgondolását sem értem Mancininak, hogy ennyi tébolyult, hogy találhatna ott párt magának… :)

”És Marla mesélt. (…) Minden lakóról tudott mondani valamit, ami legalábbis furcsa a viselkedésében vagy az életvitelében. A beszámolója végén úgy éreztem, mintha David Lynch elmebeteg karakterei közé keveredtem volna… Egy ház, ahol csupa magányos ember él, és mintha mind bolond lenne.”

Julia nagyon édes barátnő, Tom pocsék (de azért ne felejtsük el milyen dögös) barát, Miss J. motivációs rendszerén még mindig erősen kéne dolgozni, Nikola pedig remélem még felbukkan Caro valamelyik kalandjában…
Nagyon élveztem, szuper szórakoztató! Könnyed, kalandos, vidám, egyszerűen tökéletes könyv nyárra, tengerpartra, Olaszországba, mindenhova! :)

>!
Mert_olvasni_mindig_jó 
R. Kelényi Angelika: Róma, Róma

Romantika, rejtély, Róma!

Kell ennél több??

Úgy örültem, hogy jön a folytatás, ezért azonnal le akartam csapni rá. Innen is köszönöm az Álomgyár kiadónak a recenziós példányt! Egyszerűen alig bírtam magammal ahogy kézhez kaptam. Azonnal utazni akartam!!!!

És micsoda utazás!!!

Angelika segítségével tavaly Barcelona-ba, ebben az évben pedig Róma látogattam el, igaz csak könyvek útján, de az élmény így is felejthetetlen. Mintha én is ott sétáltam volna Caro és Júlia mellet, a macskaköves utcákon, annyira részletesen írta le ezt a csodálatos várost.

Az első résztől egyébként a véleményemet itt olvashatjátok:

{https://mctothh.wixsite.com/mertolvasniminigjo/post/bar…}

Ez a történet merőben más volt mint a Barcelona, kezdjük azzal, hogy a romantikába belekeverte a kalandot, és a relytéjt, amit társított még egy kis gasztrológiával, ami az előző részben is természetesen jelen volt, de itt sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a megoldatlan ügy és a titok.

Angelikával nem csak egy új világvárost járhattunk be képzeletben, hanem részesei lehettünk egy újabb kalandnak, ami vér pezsdítően lenyűgöző, valamint észbontóan izgalmas és kissé hátborzongató is.

Tovább a véleményemet itt olvashatjátok:
{https://mctothh.wixsite.com/mertolvasniminigjo/post/r%C…}

>!
zsofi_f
R. Kelényi Angelika: Róma, Róma

Titok, rejtély, kaland és Caro. Imádtam. Nem sejtettem semmit,pislogtam, mikor kiderültek a dolgok. Caro. Kemény fából faragták, nem könnyű lerázni. Az elején én Barcelonát választottam volna, mert…. ( Az a fránya szív.) Azonban Róma, az Róma. Minden út odavezet. A ház, a lakókkal, a tulajdonossal kész rejtély. Gaia. Egy primadonnának gondoltam az elején, majd rájöttem, mekkorát tévedtem. Marla, a plekafészek, Edita,a lecsapni való… Nicola. Nicola, maga a két lábon járó misztikum. :) A tulajdonos… Nem is találok rá jó kifejezést, milyen. Tom. Barcelonában sem volt szimpatikus, itt sem volt…Julia. Imádtam, hogy mindenben benne volt, segített Caronak. :) Miss J.- nek semmi nem jó. Caro megtett mindent, ami tőle telik, és még az sem elég, majd jön egy váratlan dolog. Meglepő. Október nagyon messze van még. :( Ajánlom mindenkinek, aki egy pörgős, kalandos történetre vágyik. Köszönöm az élményt ;)

>!
Paula_Szentesi
R. Kelényi Angelika: Róma, Róma

Angelika ugyanazt a szórakoztató, könnyed stílust hozta, mint a Barcelona, Barcelona könyvben. Kis bevezető rész után magába szippantanak a pörgős események. Tetszik benne a magyar vonatkozás, így már értem, hogy miért jön majd az egyik részben Caro a Balatonra is.Persze Rómából éppen csak benyomásokat kapunk, mert a főnök szerint nem nyaralni ment, de ez is elég ahhoz, hogy aki járt már Rómában, az felidézze az emlékeit. Aki pedig nem járt még, az nagyon vágyódjon utána. Legjobban az étkezésekkel kapcsolatos benyomások tetszenek. Mintha tényleg csak annyi lenne a titka, hogy abban a csodás környezetben fogyasztod el. Szinte előttem van, ahogy én is ülök anno a Colosseum előtt egy lépcsőn, eszem a büfében vett calzonét és valami mennyei összhangot érzek a számban, pedig semmi más nem volt benne csak paradicsomszósz és sajt. Azóta arra az ízre vágyom! Rengeteg ilyen apró élményt előhozott bennem a könyv és megerősített benne, hogy ideje lenne visszatérni Rómába!
„Szükség lesz a lakásra olyan személy számára, aki valóban alkalmas…” Ebből a mondatból lehetett sejteni, hogy itt sokkal mélyebb titok van, mint azt gondolnánk, de én egészen másra tippeltem, így kellően meghökkentem a végén.
„…nem a rossz, hanem a jó oldalát kellene látnom ennek a sok búcsúnak, hisz most tiszta lappal indulok egy új kaland felé.” Türelmetlenül várom Caro új kalandjait!


Népszerű idézetek

>!
K_Kata99

Aznap reggel a május illata bejárta a szobát a nyitott ablakon át, hűvöse megborzongatta a karomon a csupasz bőrömet.

(első mondat)

>!
janee P

– Ilyen nővel se találkoztam még – lépett egyet hátra. – Maga mindig kimondja, amit gondol?
– Igen. Maga nem?
– Dehogy. Abból nagy pofonok születnének – vigyorodott el.

248. oldal

>!
janee P

Anyámban egy női Coelho veszett el, imádja a „nincs lehetetlen, csak tehetetlen”, illetve a „mindent lehet, csak akarni kell” típusú közhelyeket, melyeket simán, bármilyen helyzetben, bármilyen beszélgetés közepén képes előhúzni.

29. oldal

>!
Mert_olvasni_mindig_jó 

„Tudtam, hogy van valami furcsa ebben a házban. A legenda és a titkok úgy lengték körbe, mint az őszi köd Londont, én pedig szerettem tisztán látni.”

>!
janee P

… nem én voltam. Mintha az arcomat átrajzolták volna színes tussal, a bőrömön egyetlen szeplő sem látszott, az ajkaim megvastagodtak és úgy piroslottak, mintha vért ittam volna.
– Jesszus… – nyögtem.
A fodrásznő bólintott.
– Mindenki így reagál. Jó, mi?

18. oldal

>!
janee P

Csak beszélni kellene, és rengeteg szerelem megmenekülne.

33. oldal

>!
janee P

És Marla mesélt. (…) Minden lakóról tudott mondani valamit, ami legalábbis furcsa a viselkedésében vagy az életvitelében. A beszámolója végén úgy éreztem, mintha David Lynch elmebeteg karakterei közé keveredtem volna… Egy ház, ahol csupa magányos ember él, és mintha mind bolond lenne.

126. oldal

>!
janee P

– Uramisten! – rogyott le mellém a pasas. – Komolyan azt hiszik itt a házban, hogy hullákat rejtegetek?
– Ühüm – folytattam a sebgondozási műveletet. – Vagy esetleg fogolyként tart itt egy nőt.
– Micsoda? Maguk mind megőrültek?

210. oldal

>!
janee P

– Ne aggódjon már, nem akarom feljelenteni. Nekem is vaj van a fülem mögött.
Látszott, hogy Nicola teljesen megzavarodott a kijelentésemtől.
– Mit művelt?
– Összevissza hazudtam.
– Ki nem?
– De én haszonszerzés céljából hazudtam – kacsintottam.
– Csaló?
– Úgy is mondhatjuk – húztam el a szám. – Újságíró vagyok.
– Hogy mi? – csattant fel a férfi, és a homlokára csapott. – Miért ver engem az isten magával?

211. oldal


A sorozat következő kötete

Caroline Wood sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Elizabeth Gilbert: Eat, Pray, Love – Ízek, imák, szerelmek
Gail Carriger: Blameless – Szégyentelen
Leiner Laura: Nélküled
Baráth Viktória: Egy év Rómában
Borsa Brown: A maffia ágyában
Meggin Cabot: A fiú a házból
Cornelie C. G.: Talán mindörökké
Lauren Morrill: Vakrandi a végzettel
Leiner Laura: Akkor szakítsunk