Megjelenésének várható időpontja: 2019. május 20.

Mennyei ​bűnök 2. (Riva nővérek) 21 csillagozás

R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök 2. R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök 2. R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök 2.

1860. ​Róma.
Blanca egy gazdag, nápolyi kereskedő lányaként, álnéven – életét kockáztatva – nyer felvételt a Sant'Ambrogio zárdába.
Marco Fiore, a volt vatikáni nyomozó azzal bízza meg, hogy szerezzen bizonyítékot Maria Luisa zárdafőnöknő gyalázatos tetteire.
Blancának nincs más választása, a tét a szabadsága és a húga jövője.
Miközben a lány elviseli a megaláztatásokat, a zaklatásokat, a testi és lelki kínokat is a küldetés érdekében, Marco igyekszik a Vatikán magas rangú hivatalnokairól lerántani a leplet.
Nyomozásuk során olyan mocskos titkokra derül fény, melyeket korábban a sokat megélt Fiore is elképzelhetetlennek tartott.
Mire képes egy meggyötört, fiatal nő, ha szembekerül a sátáni kegyetlenséggel?
Vajon születhet-e szerelem a Gonosz árnyékában?

A történetet valós események ihlették.

R. Kelényi Angelika Terézanyu-díjas, többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő ezúttal a 19. századi Rómába… (tovább)

>!
Álomgyár, Budapest, 2019
378 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155763991
>!
Álomgyár, Budapest, 2019
416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155763991 · Megjelenés időpontja: 2019. május 20.

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Blanca Riva · Marco Fiore · Giorgo Valentini


Kedvencelte 6

Most olvassa 9

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 53

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Dorina_S 
R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök 2.

Jelenleg össze kell szednem a gondolataimat, mert ez a történet nagyot ütött és bővelkedett olyan eseményekben, amelyeket el kell gondolkodnom. :)

Nos kellett egy kis idő míg rendeztem a gondolataimat, és helyre tettem magamban az érzelmeimet. Nem gondoltam volna, hogy R. Kelényi Angelika még egyszer ekkora bombát fog robbantani. Azt hittem ezt már megtette az Ártatlan sorozattal (ami nekem az abszolút KEDVENC), de ismét csak tévedtem. Mert ez a könyv, ez a történet ütött….nagyon nagyon. Kiszakította a lelkemet, összetaposta, megkínozta, és eldobta. Ismét csak elvarázsolt azzal, hogy szinte az első mondattól kezdve ott éreztem magam a hőségtől szenvedő Róma utcáin, és szívtam be a narancsfák illatát. Nem tudom, hogyan képes erre az írónő, de amikor a kezembe veszem akármelyik könyvét, egyszerűen kikapcsolok, és elmerülök a történetben. Szinte beleolvadok a cselekménybe. Pedig ez a történet nem egy romantikus lányregény, hanem egy mocskos és undorító cselekmények sorozata. Bár kicsit több romantikát azért el tudtam volna képzelni.
Az, hogy valós események ihlették a regényt engem rettentően elborzasztottak. Bár nem ért meglepetésként, számos botrány látott már napvilágot a múltban és a jelenben is a katolikus egyházat tekintve. De az ebben olvasottak egyszerre borzalmas, gusztustalanok és visszataszítóak. Mit számít ártatlan lányok élete, csak a pénz és a magas rangú bíborosok legyenek biztonságban. Persze ez nemcsak az egyházi, hanem a világi viszonyokra is igaz…de ezzel ilyen realisztikusan szembesülni mégiscsak sokkolt. A szó, ami eszembe jut erről a könyvről az a brutalitás, a kegyetlenség, az állatiasság.

A második rész olyan, mint egy kifeszített kötél. A történet azt próbálgatja, meddig húzhatja még, az olvasó, pedig azt várja mikor pattannak meg a szálak és szakad el végleg…és hogy mi lesz utána…..

A történet szinte ott folytatódik, ahol az első rész véget érte. Rögtön felveszi a fonalat, és aki korábbit olvasta hamar vissza is rázódik a cselekménybe. Én egész végig feszültséget éreztem az olvasás alatt, idegesség uralta a regényt, a nyomozás, a lebukás veszélye, a titkos találkák mind-mind fokozták ezt, és nem is hiába. Mert a tetőponton robbant a bomba.
Marco Fiore ebben a részben a tiéd lett a szívem. Imádtam. Jelentről-jelenetre változott meg, és vált egyre jobban férfivé, aki már nemcsak a testi örömökben éli ki magát, hanem a feléledt lelke is táplálék után vágyik. Bepillanthatunk a gondolataiba, és azt is megtudhatjuk, hogyan is került ő a papi pályára. A váltott szemszög tökéletes megoldás volt. Fokozta a cselekmény hektikusságát. Marco foglalta legjobban össze azt, ami bennem is megfogalmazódott: miszerint a való életben, ami mocskos az mocskos…míg az egyház esetében nem mindig látszik elsőre meg az igazság. Úgy érzem ezt a kötetet signore Fiore és karaktere vitte el. Valamiért úgy éreztem ezt a kötete Marco uralta, míg az elsőt Blanca. Marco ebben a részben megtalálja az érzelmeit, felépül a múlt sebeiből. Rájön arra, hogy ő is megérdemel egy új esélyt az élettől, és hogy semmiképpen sem az egyház kebelén kívánja folytatni a tevékenységét. Amit leginkább becsültem benne, az a tisztelet, amit a két főszereplő nő iránt kezdett el érezni. Korábban a nőkre kizárólag tárgyként, szajhaként tekintett. Nem érzett irántuk semmit. A főrangúaknak megadta a tisztelet, de túlságosan közömbös volt minden iránt. Az egész kötet alatt az aggodalom, és bimbózó érzelmei uralták. Ezért én fokozatosan szerettem bele, és egyszerűen annyira, de annyira drukkoltam, hogy találja meg a boldogságot egy másik ember oldalán.

És, aki a legtöbbet szenvedett ebben a sorozatban az nem más, mint Blanca Riva. Más már megőrült volna, én is az biztos. De ez a nő, az életét kockáztatva a testvéreiért és az igazságért belemegy egy olyan „vállalkozásba”, amelyet nem biztos, hogy sikerül élve megúsznia. Amit becsültem benne az az igazságérzete, hogy szorult és kilátástalan helyzetében is másokkal, a gyengébbekkel, a jókkal törődik….nem, pedig magával. Blanca okos, erre ebben a részben jöttem rá. És kémnek is elő osztályú. Én úgy éreztem inkább az első kötet szólt róla, bár ott egy teljesen más Blancát ismertem meg. Most egy magabiztos, agyafúrt, éles eszű nő jelent meg a lapokon. Mesterien oldja meg a feszültebbnél feszültebb helyzeteket, mászik ki a bonyodalmakból, de végül hatalmasat esik. Egy apró hiba miatt borzalmak sorozata vár rá ismét. Viszont nem adja fel a reményt, nem törik meg…küzd, még a fájdalmak és brutalitások ellenére is. Tortúrája során is dacol az ellenséggel, amely bátorságra vall. Blanca egy nagyon bátor nő, aki nem fél szembeszállni semmivel és senkivel. Csodálatos női karakter.

A valós események, amelyekbe beágyazta az írónő a történetet engem undorral töltött el. A valódi, és velős véleményemet inkább nem fejteném ki, mert nem biztos, hogy megállná a helyét sok szempontból. Viszont az meg kell jegyeznem, hogy a „szőnyeg alá söprés”, a „magas rangúak védelme”, a sikkasztások minden kor minden társadalmi osztályában jelen voltak és lesznek is. Visszataszító volt olvasni, hogy ilyen megtörténhetett. Gusztustalan és gyomorforgató, ahogy ezeket az eseményeket az „elzárt világ” végrehajtotta, és hogy nem vonták őket ellően felelősségre, nem tűnt fel ez korábban az pedig kiábrándító.

Már nem tudom eldönteni melyik Angelika-hősnő a legerősebb, melyik a legeszesebb, és melyik a legtalpraesettebb. Mert mindegyikre tudom ezt mondani. Ami, pedig a végén kerül említésre az bravúros volt. Angelika összekötötte az első történelmi regényét a Mennyei bűnök sorozattal. Ez megdobogtatta a szívemet, mert Anna nekem nagy kedvencem. Remélem a soron következő kötetekben bepillantást nyerhetünk Blanca és Marco életébe, mert én felettébb kíváncsi vagyok, hogyan alakul a további sorsuk.

2 hozzászólás
>!
Csakegyolvasólány
R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök 2.

Sok érzelem kavarog bennem a könyv olvasása után. Letehetetlen volt számomra. Szinte egy teljes nap alatt kiolvastam a Mennyei bűnök második kötetét. Blanca hihetetlen erős karakter volt, szinte legyőzhetetlen akarat ereje volt. Marco pedig egy leleményes és ravasz figura, aki mindent megtett azért, hogy végre leleplezze ezt a romlott zárdát és igazságot szolgáltasson.

Bővebben: https://konyvekmindenhol.blogspot.com/2019/03/r-kelenyi…

>!
Ella_Steel I
R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök 2.

„Az első rész elolvasása után volt némi hiányérzetem, de ez egyáltalán nem a könyv hibájaként róható fel sokkal inkább az ajánlókénak. Azok ismeretében, talán kicsit mást vártam, de a folytatás előtt töröltem a fejemből az ezek által kialakult képet. Ekkor már tudtam, hogy ez a történet merőben más, mint Az ártatlan trilógia… Na, nem minőségben, sokkal inkább műfajilag. Az ártatlan számomra mindig is első helyen lesz, Angelika írásai közül, de ez nem azt jelenti, hogy a Mennyei bűnök ne állná meg a helyét. Sőt! Ahogy haladtam az oldalakkal úgy emeltem egyre magasabbra a kalapomat az írónő előtt. Eszméletlen háttérmunka áll emögött a könyv mögött, amit olvasmányosan és érthetően megfogalmazva ad át az olvasóknak.”

Bővebb értékelés: https://ellasteel.blogspot.com/2019/04/r-kelenyi-angeli…

>!
Vien
R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök 2.

Nem ettől leszel jobb ember. Hanem attól, hogy mindaz, ami körülöttünk zajlik, zavar téged. Attól, hogy megmentesz néhány tiszta, ártatlan leányt. Nemcsak azok a jó emberek, akik jobbá tudják tenni a világot, hanem azok is, akik törekszenek rá.

Azt hittem, na azért nem igazán, hiszen erre a részre indult be igazán minden, hogy az elsőnél nem lehet durvább és zseniálisabb ez a kötet. Tévedtem. Természetesen.

Az első rész leginkább Blanca kötete volt, ő vitte, a másodikat pedig Marco.
Ha valaki volt olyan naiv, hogy azt hitte, Blanca annál többet nem szenvedhet, tévedett.

Az első rész szinte csak egy felvezetése volt a történetnek, és a legvégével indultak be a dolgok, a cselekmény ebben a részben teljesedett ki, majd zárult is le. Legalábbis a Sant' Ambrogio zárda ügye megoldódott, a karakterek további története azért még folytatódik, szerencsére, de már más történettel, évekkel később:)

Blancáról és Marco-ról szerintem mindent leírtam karakterként már az első rész után is; persze az itt átéltek hatása alakított rajtuk és emiatt még inkább imádom őket, de aki szerintem „fontosabb” volt ebben a részben, az maga Maria Luisa.

Igazából a sokk hatása alatt és egyébként is, nagyon nehéz erről a nőről bármit is nyilatkozni, azon kívül hogy letaglózó hatással van rád és rosszul vagy attól, ahogyan viselkedett, amiket tett. Szerintem is enyhe büntetést kapott azok fényében, amiket a lányok, nők lelkében okozott, és abba bele sem akarok gondolni, hogy ez igaz történet alapján van… ami meg a végén volt Blancával, enyhe trónok harca feelinget okozott… :D Nem tudok erről többet írni, ezt olvasni kell, és megpróbálni feldolgozni – pedig még csak nem is éltem át. Hála Istennek

Az új karakterek közül Elena és Valeria, valamint Monica nővér az, akit ki kell emelnem.
Mindhárman mások és máshogy is „dolgozzák fel”, látják át azokat a borzalmakat, amiket napi szinten látnak vagy éppen átélnek. Hármuk közül pedig csak Elena és Monica az, aki pozitív karakter a szememben, Valeria ennél bonyolultabb eset. Elenát szó szerint megnémította a rettegés, Monica szerintem bele sem gondolt igazán mindebbe; de Valeria? Őt nem is tudtam, hogy megvessem vagy csodáljam azért, hogy hogyan tud úgy tenni egy botrányos éjszaka után másnap, mintha mi sem történt volna és csak rossz álom lenne az egész. Eleinte úgy voltam vele, hogy mindenki máshogy dolgozza ezt fel, ami igaz is, de ő sajnos rosszindulatú is volt (Blanca irányában). Elena mindig is tudta, hogy ez nem oké, és nem is tudta feldolgozni egyáltalán, nemhogy jó arcot vágni hozzá vagy elfeledkezni róla, de ez biztosan Valeriánál is nagyrészt tudatalatti. Monica pedig ha eleinte hinni is akarta, hogy ez rendben van, a végére csak észhez tért…

Ami még csodálatos a kömyvben, az Marco érzelmi fejlődése az őt ért tragédia és megkeseredés után, és a köztük kialakult lelki kapcsolat Blancával.

A pillantásuk találkozott és a férfi már nem látott benne visszautasítást. Érezte, hogy az elmúlt pár napban valami megváltozott a lányban. Magabiztosabb lett, és most először azt is megérezte, hogy bízik benne. Egyetlen lépéssel mellette termett és a karjaiba zárta. Blanca nem húzódott el, hanem a nyakába kapaszkodott, és hozzásimult. Fiore nem volt benne biztos, hogy férfiként vagy barátként, megmentőként tekint rá, de azt tudta, megtört a jég közöttük. A lánynak is épp annyira szüksége van ezekre az ölelésekre, mint neki.

Angelika még a végére is tudott döbbenetet okozni. Az utolsó mondat pedig megdobogtatta a szívemet, és bár lezárt, alig várom, hogyan alakul az életük tovább.
( A legfelső idézet ami egy hatalmas igazság, az imádott Valentini atyától származik).

Még így a végére megjegyezném, hogy a borító maga a szerelem. Gyönyörű és hihetetlenül kifejező – az a lány rajta annyira Blanca, hogy a hideg ráz. Mindenesetre, az eredeti terveimmel ellenben bizony ezután kell egy könnyed könyv, még mielőtt Vikitől olvasnám az Igazság árnyékábant, mert amilyen zseniális, annyira megrázó is. Tipikus Angis.❤ Imádom!

3 hozzászólás
>!
k_kata99
R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök 2.

Egy könyv, amely kegyetlen titkokról mesél…
Egy könyv, amely az elképzelhetetlent is valósággá formálja…
Egy könyv, amely kitartásra sarkall…
Egy könyv, amely szeretetre tanít…

Imádtam! Letehetetlen, izgalmas, szívet tépő és reményteli ❣

>!
janee P
R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök 2.

Nehézen találom a szavakat, annyi érzés vegyül bennem. Megdöbbentő! Remélem az igaz történeti alap csak ennek a töredéke, mert a fele is sok lenne, és sokk! Brutális, de izgalmas és letehetetlen. Annyira pörögnek az események, hogy egy percre sem ül a történet. A váltott szemszög tökéletesen viszi előre szálakat a végkifejlethez, nagyon tetszett, ahogy mindkét oldal folyamatosan halad és összeakad. A végén a Sorores-ről rögtön Illésházy Anna jutott az eszembe, egy apró kis kapcsolat a korábbi sorozathoz, az egyik nagy kedvencemhez. Drága Angelika, ismét nagyot alkottál. Kegyetlen, izgalmas, és elképesztően sokkoló. És a szörnyűségek mellett a szépség: két megtört lélek kapaszkodása egymásba, az élethez, az igazsághoz, a jobb élet reményéhez. Mások segítése az egyének felett. Milyen szép és nemes dolog! Azt hiszem egy darabig még emésztem, de addig is: várom a Sorores lányneveldét, Marco-t és Blancát, sorsuk további izgalmait és megpróbáltatásait, mert nincsenek illúzióim, szerintem Angelika ezután sem fog majd kegyelmezni nekik! :)

3 hozzászólás
>!
Harriet
R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök 2.

Blanca Riva álnéven költözött be a Sant’Ambrogio zárdába, és igazi kémnőként tevékenykedik, mindent megtesz, hogy leleplezze azt a sok mocskot, melyet az épület falai takarnak. Olyan kegyetlenkedéseknek lesz szemtanúja, melyet eddig rémálmaiban sem látott, pedig mint tudjuk, korábban brutális dolgokat művelt vele Stefano Cavo. Hatalmas erővel és bátorsággal vértezi fel magát, vakmerő cselekedeteket hajt végre, és Marco Fiore döbbenten veszi tudomásul, keresve sem találhatott volna jobb társat a nyomozáshoz. A férfi mindeközben pedig kintről kutat, próbál információt gyűjteni, illetve bizonyítékot találni az ügy felgöngyölítéséhez, és csak akkor látja a lányt, mikor gyóntatni megy a kolostorba. Mindketten nagyon várják ezeket a találkozásokat, Blanca megmentőjeként tekint Marcora és bízik benne, a férfiban pedig feltámad a vágy, hogy biztonságban tudja Blancát mindenáron. Még a saját érzéseikkel sincsenek tisztában, a nő az átélt erőszak után érthetően nem kíván férfival lenni, Marco pedig egy megkeseredett ember, aki tán nem is hinné, hogy képes a szerelemre, de gyengéd ölelésük gyógyír mindkettőjük lelkére. A könyvet nem lehet félbehagyni, mert egyre borzalmasabb események történnek benne, melyeket Angelika kíméletlenül tár elénk, mesterien emeli az adrenalin-szintünket és tudjuk, hogy csak akkor lelhetünk megnyugvást, ha a végére érünk. Természetesen az írónő előző regényeihez hasonlóan ez is kedvenc lett.

>!
Lenra
R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök 2.

Nen is tudom igazán hol kezdjem. Talán a csillagozásnál. Valojában nekem a könyv valahol a 4.5 es az 5 csillag között billegett. Az ok amiért az 5 csillagot választottam az az, hogy ez a könyv rávett arra, hogy értékelést írjak.
A sorozat első kötete bennem rendkívűl mély nyomot hagyott a depressziv hangulatával és a brutális cselekményekkel, így minnél hamarabb el akartam olvasni a 2. részt remélve, hogy itt egyfajta megnyugvást kapok. Meg is kaptam.
Lehet csak a bennem lévő reménykedés okozta, de sokkal kevésbé éreztem komornak ezt a könyvet, sokkal napfelkeltésebb hangulata volt :) Maga a cselekmény rengeteg helyen megrázó volt, mégis teljesen más szemléletet adott a főhősnő hozzá állása a történtekhez.
Rendkívűl jól ellett találva a „hatalmasok” korrupciójának megjelenítése valamint a zárda kínzásainak leírása is érzékletes volt. Pont annyira amennyire kellett.
A történet szerelmi szála végre kibontakozóban van, remélem a további kötetek többet mutatnak majd meg a párból.
Maga a vége…. Nem ez a romantikus vagy h
akció filmek happy endje lett. Elég realista vége lett a történetnek aminek egyrészt örülök, másrészt a rengeteg félig elvart szál zavar. De nyilván ez egy sorozat így hiába éreztem ezt a kétrészt kerek egésznek, ennyi kell a folytatáshoz.

>!
inci81
R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök 2.

Mennyei bűnök 2.

Lassan haladtam az olvasással, mert mostanában nincsen napközben annyi időm olvasni, amennyit szeretnék, este pedig általában úgy jártam, hogy elaludtam ülve olvasás közben könyvvel a kezemben. Mire a felén jócskán túl jártam már a könyvnek, az álmossággal, fáradtsággal dacolva próbáltam ébren maradni este, mert nem akartam félbehagyni, a végére akartam érni. Döbbenetes jónak tartom a Mennyei bűnök 2-t! Ugyanannyira jó, mint az első rész, csak amíg az előbbit inkább bevezetőnek mondanám, amiben előre vetült mindaz a szörnyűség, ami a második részben lassan kibontakozott. Ebben a könyvben olvasás közben éreztem, ahogy lapról – lapra nő a feszültség, mint egy kifeszített íjj, egy idő után már azt vártam mikor pattan el azaz éppen eléggé túlfeszült húr. Közben jobban megismertem a szereplőket. Rájöttem mennyire imádni való Blancában az erő, a nemes lélek, az hogy a testvérei mennyire fontosak neki, hogy vele bármi szörnyűség történt is, fontos számára kiállni a jó ügyért. Marcoban az a szerethető, hogy jól látja saját természetét és ezt magának is bevallja, mindemellett egy ravasz, talpraesett nyomozó. Mindezeken túl be kell valljam, nekem mégis Valentini atya a kedvencem az első rész óta töretlenül! Mégpedig azért, mert ő amolyan „igazi jó lélek”. Mire eljutunk odáig, hogy elpattan az a túlfeszített íjj, olyan dolgokról szerzünk tudomást, ami teljességgel megdöbbentő, összeszorul a szívünk. Ilyenkor gondolok arra mennyire nehéz is erről a témáról írni, minden elismerésem tehát a szerzőnek! A hasonló történetek olvasása döbbentheti rá igazán az embert, hogy mennyire kényelmes kis életünk van nekünk általában a mindennapokban és mennyi szörnyűség történik, a világban, amiről fogalmunk sincs. Felnyitják kissé az emberek szemét az ilyen könyvek.
Azért a végén cseppent olyan információt a szerző felénk olvasók felé, ami a megtörtént borzalmak után, amikor már azt hiszi az ember, hogy többé-kevésbé rendben lesznek a dolgok, újabb, talán még nagyobb döbbenetet okoz.
Nagyon várom, hogy hogyan folytatódik a történet.
Köszönet neked kedves Angelika, hogy megalkottad ezt a fantasztikus történetet! Örvendek a szerencsének, hogy lehetőségem van olvasni és a polcomon tudni a könyveid!

>!
Laihla
R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök 2.

Remek befejezése az első résznek :) az első számomra jobban tetszett de ebben is bőven voltak izgalmak *-* kíváncsian várom azért a folytatást *-*


Népszerű idézetek

>!
Dorina_S 

– Tudhattam volna, hogy téged nem szabad egy zárda közelébe engedni….
…..
– Ne viccelj! Nem vagyok ugyan fából, de van önuralmam méghozzá majdnem végtelen.

132. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Giorgo Valentini · Marco Fiore
>!
Dorina_S

Mert ott állt mögötte, mint egy szilárd bástya….

204. oldal

>!
Dorina_S

Jóindulatot ritkán tapasztalt az emberekben, és már régen rájött arra, hogy aki túlságosan nyájas, az később mindig benyújtja a számlát.

138. oldal

>!
Dorina_S 

Vatikáni nyomozóként annyi ocsmány, ijesztő, az emberi gyarlóságot és aljasságot felfedő bűnügyben nyomozott, hogy torkig lett a múltjával, és nem akart belegondolni a jövőjébe.

149. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Marco Fiore
>!
Dorina_S

Egy érzelmeiben sértett, kapzsi asszony mindig veszélyesebb, mint egy szerelmes.

172. oldal

>!
Dorina_S

Milyen beszédes az emberi szem! Milyen sokat elmond szavak nélkül! Fájdalmat, kétségbeesést, könyörgést, bizalmat….

180. oldal

>!
Dorina_S

– Emberbaráti jóság? Mióta vagy te emberbarát, Marco?

197. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Giorgo Valentini
>!
Dorina_S

Akár a fuldokló, úgy kapaszkodott belé, mint utolsó szalmaszálba, a teljes elsüllyedés előtt.

332. oldal

>!
Dorina_S

Hisz az egyház mindig is összezárt a saját bűnösei körül, végül vagy eltusolták a magas rangú személyek ilyen-olyan ügyeit, vagy úgy elzárták a vádiratokat, hogy semmi nem szivárgott ki belőle a külvilág számára.

372. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Francine Rivers: Hang a szélben
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
Kate Quinn: A császár szeretője
Robert Merle: A bálvány
Philippa Gregory: A Sötétség Rendje
Ethel Lilian Voynich: Vihar Itália felett
Ippolito Nievo: Egy olasz vallomásai
Gárdos Péter: Hajnali láz
Phyllis T. Smith: Én, Livia
Amy Harmon: Homokból és hamuból