Képtelen ​Kréta (Caroline Wood 9.) 91% 182 csillagozás

”Túl rövid az élet ahhoz, hogy unatkozzunk.”

Caroline Wood ezúttal Krétára utazik, hogy minőségi együtt töltött idővel hozzák rendbe kapcsolatukat Ádámmal. A kalandvágyó újságírót azonban nem pihenteti a nyaralás, sőt lassacskán belehal az unalomba. Elkezd felfigyelni a szállodában egy amatőröknek létrejött alkotókör szokatlan csoportdinamikájára, majd amikor a festők modellje leesik a szikláról, természetesen rögtön szagot fog. Az énelbeszélő hiperventillál, zúdulnak a belső monológok, annyira lelkes lesz, hogy végre lett egy kis izgalom. Caro még egy nyaralásra se tud elmenni úgy, hogy ne történjen haláleset, ami valljuk be, ezúttal kicsit erőltetetté teszi a cselekményt spoiler. Szerelmi sokszögek, megcsalások és zsarolások teszik pörgőssé a regényt, Caro zakatoló gondolatai mellett, ám ennek a résznek a nyomozás vonala most kevésbé rántott magával. Viszont megérte elolvasni, hiszen a végére csak kiderül, merre is tart most Caro.

A Képtelen Kréta egy légies, dinamikus, magával ragadó történet, ami segít kiszakadni a mindennapi valóságból. Élveztem a cselekményszálat, a görög tájat és minden apró pillanatot, amit az olvasás alatt megéltem.

Angelika kellő mértékben ötvözte a krimi és a romantika elemeit, amelyek tökéletesen kiegészítik egymást, ahogy a történet frenetikus és könnyen olvasható stílusa is megkapó párosítást alkot. Pillanatok alatt belemerültem az cselekménybe és szinte egy ültő helyemben leperegtek az oldalak a kezeim között.

Teljes értékelés: https://bookishmomentsblog.blogspot.com/2023/08/r-kelen…

„– Túl rövid az élet ahhoz, hogy unatkozzunk. Olyan gyorsan elszaladnak az évek, és sok embernek nincs bátorsága úgy élni, ahogy szeretne, mert nem mer kockáztatni, aztán úgy hal meg, hogy nincs is mit mesélnie, mert csak megszületett, tette, ami szerinte helyes, aztán meghalt… és közben teljesen másra vágyott. Esetleg olyasmire, ami nem számít normálisnak.
– Az ember törekszik rá, hogy normális legyen, vagy normálisnak látszódjon, hogy ne szólják meg, ne lógjon ki a sorból.”

Keserédes olvasás volt ez, nehéz is bármit írni róla.
Ez a történet is fordulatos, izgalmas volt. Caroline szokás szerint az események sűrűjében találja magát. Ha nem lenne elég, hogy Ádámmal egyre jobban távolodnak egymástól, rövid időn belül két haláleset is történik a szállásuktól nem messze.
De mi történhetett? Öngyilkosság vagy gyilkosság? És a magának való nyomozó komolyan fogja venni Caro gyanúját?
Sajnálom, hogy nem olvashatunk több történetet Carolineról és a kalandjairól.
Sajnálom, hogy már nem tudjuk meg milyen jövőt szánt Duval és Caro számára az írónő, de én szeretném hinni, hogy az utolsó fejezetek arra utaltak amit szerintem titkon mindannyian vártunk, bár Angelika magával vitte ezt a titkot.

Drága Angelika, Nyugodj Békében.

Bár rendszerint érdeklődéssel olvasom a sorozat köteteit spoiler, nem nagyon érzem, hogy összességében tartana valamerre. Caroline egyszerűen még mindig olyan, mint egy kamasz spoiler, a regényekből meg teljesen eltűnt egyrészt a gasztro-vonal meg a off minimál hangulatfestés, másrészt a balatonos részig kitartó guilty pleasure-érzés. Van helyette spoiler, ami a sokadik alkalommal már nem ugyanazt adja.

Nos spoiler, így a (novellával együtt) tizedik rész után talán nem ártana egy kis nyomozásmentes kikapcsolódás a londoni Blikk Nők munkatársának… Mondjuk a bűnügyi oldal talán most volt a legérdekesebb és -összetettebb off, csak azt nem értem, spoiler.

Ezen olvasmány egyetlen pozitív hozadéka számomra, hogy Kréta kíváncsiságból felkerült a bakancslistámra, hátha egyszer többet látok belőle, mint Miss Wood. Ádámnak spoiler, Caroline-nak pedig viszontlátásra. Vagy valami ilyesmi…

A táj és a színhely ismét szuper volt. Ki nem szereti Görögországot a szigetvilágával együtt, egy népszerű nyaralóhely. Kréta az egyik legnépszerúbb görög sziget. Egy alkotó csoport is ide tervezte a kirándulását épp úgy mint Carolinék. Carolineban azonban előjött az újságirói ösztön és abban is érdekes témát talált ami másnak csak egy átlagos történet. Jó volt olvasni Görögországról, az ott élők nyugodt világáról, tengerről, trópusi növényekről, görög ételekről.
A nyomozás is izgalmas volt, megvolt az ok hogy mivel lehessen az izgalmat fokozni. csodák csodájára a nem várt segítség is megjelent.
Szeretem ezt a sorozatot, mindig történik valami különleges.

R. Kelényi Angelika mindig tudja, hogyan kápráztassa el az olvasóit. A Caroline Wood sorozat legújabb kötetében kedvenc bajkeverő újságírónk egy görög vakációra indul, ám a párterápiás célzatú nyaralás hamar veszekedésbe, majd egy vérpezsdítő nyomozásba torkollik. Egy haláleset, majd egy másik, és ha Caroline nem elég óvatos, talán ő lesz a következő a sorban… Vajon mindez csupán véletlenek összjátéka, vagy tényleg egy gyilkos lapul a szigeten? Bár mindenki meg van győződve arról, hogy csupán baleset történt, a nőt nem hagyja nyugodni az újságírószimata, még ha egy külföldi turistának nem is hisz senki…

Imádtam R. Kelényi Angelika legújabb könyvét is! Igazi nyári kikapcsolódás volt ebben a tikkasztó hőségben. Úgy éreztem, Caroline-nal együtt én is nyaralok, és közben megállás nélkül azon gondolkodtam, mégis a gyanúsítottak közül ki lehet a valódi elkövető.

Humoros, romantikus történet tele kalanddal Görögország mesés vidékén.

Bővebb értékelés » https://barbyesakonyvek.blogspot.com/2023/08/r-kelenyi-…

Megunhatatlan ez a sorozat,Caroline Wood személye a garancia rá,az Ő hihetetlen kalandjai mindig kitünő szórakozást nyújtanak.
Imádtam ezt a 9. részt is.Kréta igazán vonzó hely,és ahol Caro megjelenik, ott mindig történik valami.Bár itt most a nyaralásán volt a hangsúly,amiből aztán szép kis kalamajka alakult ki.
Az írónő neve szintén garancia a kitűnő szórakozásra,bevallom minden könyvét olvastam,szeretem,de ez a sorozat mindent visz!
Ha tehetitek olvassátok el,minden korosztálynak jó szívvel ajánlom!
Köszönöm az @Álomgyár_Kiadó -nak !

Sajnos a sorozat utolsó része nekem nem ütötte meg azt a szintet, amit az korábbi kötetektől kaptam. Caro párjával Ádámmal Krétára utazik párterápiás céllal, mert köztük lévő kapcsolat kezd nem jó irányba haladni.
Sajnos a nyaralás nem úgy sikerül, ahogy a két fél szeretné, történik ugyanis egy öngyilkosságnak látszó haláleset, ami Caroban megindulnak a nyomozói ösztönök, amit Ádám nem néz jó szemmel.
A nyomozás rész nem volt annyira rossz, nekem a többi szereplőkkel volt bajom. Mindegyik unszimpatikus volt és Caro nyomozási módszereitől sem volt elájulva. Viszont, ami tetszett, hogy ebben a könyvben mennyire megmutatkozik Caro egyedülálló személyisége és az, hogy ő egy igazi harcos amazon, aki egyedül is tud boldog és sikeres lenni.

spoiler

Görögország szívem csücske, így nagyon vártam, hogy elolvassam Caro következő történetét Krétán. A görög tájleírás magával ragadó volt. És még jobban beleszerettem. Caro Ádámmal való kapcsolat miatt azt gondoltam, a legjobb helyen vannak ahhoz, hogy „rendezzék” a viszonyukat. Ez a rész tetszett, azonban a nyomozós, off részt picit mesterkéltnek éreztem, nem volt olyan spontán és gördülékeny, ahogy azt eddig megszoktam… Illetve most már azt érzetem, hogy többször nem illet Caro viselkedése a korához… spoiler.Több belső vívódás is volt most. Jó volt, de csak a táj iránti szerelem miatt. Caro történetének lezárását pedig azt hiszem, az Írónő magával vitte… nyugodjon békében és hálásan köszönöm neki az eddig megírt történeteit, amivel maradandót alkotott!

Nagyon szeretem Caro történeteit; még ha néha bosszant is a viselkedése. Mondanám, hogy nőjön már fel, és kezelje végre felnőttként a kapcsolatait; vagy ne keveredjen bele mindig képtelen történetekbe. De sajnos nem fog már felnőni, így főleg szomorú szívvel olvastam ezt az utolsó történetet.
Élvezetes és izgalmas volt, alig tudtam letenni; gyönyörű helyszíneken játszódott, amik közül többet én is bejártam a nyáron, így még inkább bele tudtam képzelni magam. Sajnálom, hogy ez lett az utolsó Caro-regény.