Az ​agyam eldobom 51 csillagozás

Nő pánikban
R. Kelényi Angelika: Az agyam eldobom R. Kelényi Angelika: Az agyam eldobom

A könyv íróját – aki pánikbetegségének felbukkanása előtt nemcsak bírta a tömeget, de kereste is; kifejezetten „boltkóros” volt, a legsűrűbb szórakozóhelyeket kedvelte, és sosem mondott nemet a mozira, színházra – egyik percről a másikra mindettől félelem kerítette hatalmába. Ezt a naplót saját tapasztalatai alapján jegyezte le, önsajnálat nélkül, fanyar öniróniával. A pánik nemcsak a depresszióval, hanem a hipochondriával is kézen fogva jár. Kemény munka megküzdeni vele, s van, akinek sikerül, van, akinek nem. R. Kelényi Angelika úgy gondolja, meggyógyult. Ehhez azonban idő kellett, és sok-sok minden más is…

>!
Figyelem, 2017
252 oldal · ISBN: 9786155692796
>!
Figyelem, 2017
280 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155692789
>!
Álomgyár, Budapest, 2014
188 oldal · ISBN: 9786155252440

1 további kiadás


Kedvencelte 2

Várólistára tette 36

Kívánságlistára tette 30

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Niitaa P
R. Kelényi Angelika: Az agyam eldobom

"(…) "örülök, hogy ez a könyv meg lett írva, mert igenis, erre szüksége van a társadalomnak. Ahogy Angelika is mondja, nem lehet egyenlőségjelet tenni pánikbeteg és pánikbeteg között, de ettől független a saját példáján keresztül bemutatja, hogy igenis le lehet győzni
(…)
Szóval jönnek itt belőlem a gondolatok, elég nagy kuszaságban, de amire ki szeretnék lyukadni az az, hogy Angelika, annyira büszke vagyok rád! Az, hogy szembenéztél a problémával már dicséretre méltó. De az, hogy ezt képes voltál leírni és a nagyközönség elé tárni… minden elismerésem! Ehhez kell igazán nagy erő! S köszönöm mindenki nevében, hogy a saját példádon keresztülvezetve másoknak is segítesz megküzdeni ezzel az alattomos betegséggel!"

A teljes értékelést itt érhetitek el: http://niitaabell.blogspot.hu/2017/08/r-kelenyi-angelik…

>!
BreeS
R. Kelényi Angelika: Az agyam eldobom

Eddig minden értékelésemet szívből írtam, őszintén. Most is ezt fog történni, de valahogy nehezebb. Mert megláttam önmagamat Angelikában. Ennyire azonosulni könyvszereplővel még sosem sikerült. Jó és egyben félelmetes érzés volt.
Nem vagyok egyedül – gondoltam, és örültem, hogy valaki így lemeri írni a gondolatait. Például a gyerekekről. Attól, hogy nem akarok tanárnő vagy óvónő lenni, még nem jelenti azt, hogy nem szeretem a gyerekeket.
Az új munkahelyről. A sok szám, adminisztráció. Annyira átérzem.
Az érzéseiről. Ez nem én vagyok. De akkor ki vagyok?

Angelika egy igazán hatalmas fejlődésen ment keresztül. Mellette volt F., barátai, családja. Nem adta fel, harcolt és kitartott. Ezzel példát mutatva arra, hogy igenis Megéri! Ki kell tartanunk céljaink mellett és küzdeni, mert egyszer mindennek eljön az ideje. Mindenre van megoldás! :)

Minden labirintusnak van egy kijárata, az már csak tőlünk függ, meddig ragadunk bent. :)

Bővebben: http://breestoriesandbook.blogspot.hu/2017/08/r-kelenyi…

>!
Fangirl033
R. Kelényi Angelika: Az agyam eldobom

„Amint megláttam, hogy lehet ezt a könyvet kérni, kapva kaptam az alkalmon, nagyon kíváncsivá tett a fülszöveg, + még nem is olvastam ehhez hasonlót, szóval egy kicsit kilépve a komfortzónámból, elolvastam R. Kelényi Angelika könyvét, amit egy kicsit sem bántam meg.”
Bővebben: http://bookwormsbookshelfs.blogspot.hu/2017/08/r-keleny…

>!
KönyvMoly_1989 P
R. Kelényi Angelika: Az agyam eldobom

R. Kelényi Angelika belopta magát a szívembe. <3

Ez volt az első könyvem tőle, ami inkább napló, mintsem regény, de már most megszerettem a stílusát.
Tetszett, ahogy a témához hozzáállt : humorosan, keserédesen, tárgyilagos, ugyanakkor érzelmes hangvételben, okos megjegyzésekkel.
A pánikbetegség sokszor sajnos még mindig tabu, az érintettek megbélyegezve érzik magukat. Kirekesztve. Nem mernek beszélni az állapotukról, mert félnek, hogy lenézik őket, hogy megszégyenülnek. Félnek attól, hogy emiatt kevesebbek.
Lehet, hogy Neked is volt már pánikrohamod, kedves olvasó, mivel sajnos egyre több ember érintett ebben a rohanó világban.
Én 8 éve küzdök vele, hol Ő nyer, hol Én győzedelmeskedem, de nem adom fel. Sosem szabad feladni. Optimistán, humorral kell kezelni a helyzetet, ahogy az írónő is tette. Még akkor is, ha vért izzadsz és úgy érzed, hogy nem bírod tovább és feladod.
Erősebbek vagyunk, mint hinnénk és bízom benne, hogy egyszer igen is jobb lesz, mégha igazán sosem tűnik el teljesen ez a lesből támadó betegség.

Köszönöm szépen a könyvet Angelikának és a kiadónak!

2 hozzászólás
>!
Sippancs P
R. Kelényi Angelika: Az agyam eldobom

Egy kicsit bajban voltam a könyvvel, mert az első néhány oldal után nem igazán tudtam hova tenni. Szórakoztató irodalom? Pszichológia? Esetleg humoros történet? Vagy inkább társadalomtudomány? Nos, én úgy döntöttem, hogy mindenből egy pici. Ha kellett, a könyv humoros oldalát fogtam fel, és nevettem a vicces, olykor ironikus bejegyzéseken, ha viszont úgy dobta a gép, és a hangulat is komorabb lett, sajnálkoztam a főszereplőn és magán a betegségen. Volt olyan, hogy megláttam a nőcisebb, romantikusabb oldalát is a cselekménynek, máskor meg előjött belőlem az empatikus, lelkizős ember, egy nagy adag szeretettel. Úgyhogy igen, nagyon érdekes dolgokat hoz ki ez az alig 200 oldalas kötet az olvasójából…
Mindenestre az biztos, hogy a történet szórakoztató, jó stílusú és gyorsan olvasható, és a maga módján – általánosságban, néhol ironikus és megnevettető, néhol szomorkás formában – tökéletesen mutatja be a pánikbetegség tüneteit.
Nekem tetszett!

1 hozzászólás
>!
DoreenDelevigne
R. Kelényi Angelika: Az agyam eldobom

„A legtöbb fájdalmat meg lehet szokni, a félelmet nem. Azt le kell győzni, meg kell taposni, és addig rugdosni, amíg el nem tűnik a balfenéken.”

    Elég hadilábon állok ezzel a könyvel. Érdekelt a témája, még az elején tetszett is, de ahogy haladtunk előre a történetben, a viszonyunk megromlott.
Ahogy visszagondolok, nem igazán tudom megmondani, hogy mi is akart lenni ez a könyv. Nem voltak komoly, lélektani részek, ahol mesélne a betegségről az írónő – ahol meg volt ehhez hasonlító bekezdés, csak átment humorba, nem nagyon tudtam komolyan venni ezért. Igaz sok volt benne a humorosnak szánt rész is, de azok se jöttek át. Nem nagyon tudtam átérezni a betegséget se, talán ha jobban kifejtette volna az írónő, vagy valamit kezdett volna vele azon kívül, hogy odarakta elénk. A könyv nagy részében idegesített majdnem minden – kár volt érte, ígéretesnek tűnt.
    Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam, ez a „egynek elmegy” kategóriába esett nálam. Kíváncsi vagyok, tud-e majd újat mutatni az írónő, ha adatik rá lehetőség olvasok még tőle valamit.

>!
Álomgyár, Budapest, 2014
188 oldal · ISBN: 9786155252440
>!
Viktória_Erdei 
R. Kelényi Angelika: Az agyam eldobom

Nagy erő kellett ahhoz, hogy egy ember kitárja legnagyobb félelmét, de még hogy a közönség elé is tárja, még nagyobb. Gratulálok Angelikának, hogy legyőzte a betegségét.
Kíváncsi lettem volna, hogy néz ki F.
Nem szégyen segítséget kérni. Örülök, hogy elolvastam.

>!
AnneLGreen I
R. Kelényi Angelika: Az agyam eldobom

Ez volt az első könyvem Angelikától. Nem is volt kérdés, hogy az összes könyvét olvasni fogom. Habár kemény témát dogoz fel, végig hangosan nevettem. Imádom a humorát, az öniróniáját!

>!
Edina_Varga
R. Kelényi Angelika: Az agyam eldobom

Kedves @R_Kelényi_Angelika!

Minden tiszteletem a Tied! Engedd meg nekem, hogy most kicsit személyesebb hangvételű értékelést írjak, Rólad, a könyvről és Hozzád.
A Szulejmán sorozattal kezdtem én a műveid olvasását. Azzal már levettél a lábamról, ezt tudod, hiszen megírtam az értékelésemben. Ahogy akkor, úgy most is muszáj volt megszólítsalak. Hiszen csak így tudom kifejezni feléd az élményeimet, mivel sajnos nem ismerjük egymást személyesen. Ezen könyved után ezt pedig még jobban sajnálom. Hogy miért? Ehhez a könyvhöz, hogy megírd, szerintem annyi erőre és tartásra, magabiztosságra volt szükség, hogy ezek után emelem kalapom előtted. Miért érzem én így? Mert írhattad volna ezt úgy, hogy senki ne tudja, hogy Rólad szól. Te azonban felvállaltad. Bemutattad gyengeséged, majd az erőd, a kitartásod, a hited, a talpra állásod rögös útján keresztül. Hányan merik ezt felvállalni? Még a hétköznapi emberek sem, nemhogy a közismert emberek.
Én is megjártam ezt az utat. Én sem vállaltam fel. Még a család előtt sem. Egyedül a háziorvosomig jutottam el a panaszaimmal. Ő azonnal felismerte a tüneteket, s mivel jól ismert engem (kis faluban élünk) és a hátteret, ami kiváltotta, olyan tanácsot adott, amit megfogadva, bármilyen nehéz is volt, de kb 2 hónap alatt talpra álltam. S ahogy Neked, úgy nekem is a gyerekeimre irányított figyelmem segítette a legtöbbet. Főleg a halmozottan sérült lányom. Érte, miatta én nem lehetek beteg!
Köszönöm még egyszer, hogy megírtad ezt a könyvet, s láthatom, hogy bizony, nem csak, hogy nagyon jó írónő vagy, aki számomra megfoghatatlan és távoli, de épp ugyanolyan ember, akárcsak én.
Remélem sok olyan emberhez eljut, aki ettől a betegségből szenved, s Neked köszönhetően erőt meríthet, s kilábalhat belőle!
Most pedig szép sorban elolvasom a többi eddig megjelent könyvedet! :)

3 hozzászólás
>!
Moon93
R. Kelényi Angelika: Az agyam eldobom

Első könyvem R. Kelényi Angelikától, de közel sem az utolsó! Első dolog amit megemlítenék, az a könyv hossza. Nagyon jó, hogy az írónő nem húzza-nyúzza a történetet csak hogy minél hosszabb legyen. Röviden elmeséli a történetét, filozofálások és hosszú leírások nélkül. Sok ember küzd a pánikbetegség valamely formájával. Közelebb hozta, megértette velünk, hogy ez nem egy kitalált betegség hanem komoly probléma.
Őszintén, nem értem hogy miért szégyen ha az embernek valamilyen pszichés betegsége van?! Az agy is egy szerv ugyan úgy mint a szív vagy a vese…. De nagy tabu ha valaki pszichológushoz jár vagy gyógyszereket szed ilyen fajta betegségre. Mert ugye ők mind „megbolondultak” és tartjuk magunkat távol tőlük. Tiszta hülyeség…. Az írónő bebizonyította, hogy az ilyen fajta betegek is normálisak és normális életet élhetnek. Aki hasonló betegségben szenved, annak segítségére lehet a könyv. Üzeni, hogy ne adjuk fel, nem vagyunk őrültek és nem szégyen segítséget kérni.


Népszerű idézetek

>!
adrykacska P

A hülyék sokan vannak, a normálisak nagyon kevesen. Azért olyan a világ, amilyen, mert sok lúd disznót győz.

18

>!
Moon93

Abban a pillanatban, amikor úgy érzed, hogy semmire sem vagy jó, főzz valami finomat! Megváltozik a véleményed.

>!
Niitaa P

Minden jóban van valami rossz.

24. oldal

>!
Moon93

Vedd le az álarcod, hogy láthasd magadat!

>!
Moon93

Pasim van. Tudom, hogy helyesebb, ha azt írom, hogy „van pasim”, de a fordított szórenddel nagyobb nyomaték esik erre a rövidke, kétszavas mondatra, mert számos szingli ismerősömet látva, illetve a saját, időnként különös, olykor kifejezetten nehezen tolerálható viselkedésemet tekintve, ez nem evidens.

>!
Moon93

Taszít a pénz. Vagy én taszítom, azért nincs.

>!
Moon93

A szédülést ki kell használni. Mások isznak, hogy elérjék ezt az állapotot. A pánikosoknak ingyen van.

>!
Moon93

Mindig van értelme felkelni, ha másért nem, legalább pisilni.

>!
Moon93

Mondtam a vérszívó néninek, hogy ájulós vagyok, lehet, hogy leborulok a székről. Erre nagyon szigorúan rám nézett, és így szólt:
– Nálunk csak a férfiak ájulnak!

>!
Moon93

Nekem is meg kellett tapasztalnom, hogy a náthát mindenki betegségnek tartja, viszont ha pszichés eredetű nyavalyája van az embernek, akkor simán csak bolondnak nézik.


Hasonló könyvek címkék alapján

Shirley Trickett: Csak semmi pánik!
Arató Mihály – Túry Ferenc: Mindennapi lelki szenvedéseink
Szendi Gábor: Pánik
Petri Lukács Ádám: Pánik
Sofi Oksanen: Baby Jane
Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája
Jeffrey Eugenides: Egy test, két lélek
Koncz Csaba: A dumán túl
Weöres Sándor: A vers születése
Popper Péter: Pilátus testamentuma