A ​párizsi nő (Az ártatlan 3.) 94% 392 csillagozás

Ez egy jó sorozat volt, amely kissé keserédesen ért véget. Szimpatikusak voltak a szereplők, jók voltak a helyszínek és a „gonoszoknak” is megvolt a maguk indítékai. Olvasóként pedig zsigerből utálhattam őket. pl. most Adele-t.
Flórának és Marianinak úgy látszik, sehol nincs nyugtuk. Bárhová utaznak, valami ármánykodás várja őket, ami „vihar a biliben” helyzeteket teremt. Ez egy picit már nekem is sok volt.
Azért arra kíváncsi lettem volna, ha mondjuk, lenne 4. kötet és abban Londonba utaznának, akkor ott milyen intrikáknak és ármánykodásoknak lettek volna még kitéve. Izgalmas volt és kalandos. A kiegészítő kötetek még hátra vannak.

Nem csalódtam, ez a rész volt olyan izgalmas, mint az első, mert hát intrika mindenhol van. Flóra meg is fogalmazza magában, hogy ő vonzza a bajt. Persze Marianit sem kell félteni, mert Párizsban is elfogad egy felkérést, ami bajt hoz a fejükre, meg eleve megint sikerült kiválasztania a legkedvesebb hölgyet, akire Flórát rábízhatja. Időnként úgy megsuhintottam volna a lapáttal, hogy észt verjek belé. Ami meglepett, hogy a történet elejét Flóra meséli el, a végét pedig Lorenzo, így legalább az olvasó tisztában lehet a pasas érzéseivel. Első ’19-es olvasmánynak tökéletes választás volt. Fel is került az ez évi kedvencek polcára.

Egyszerre vártam is, meg nem is a sorozat befejező részét, hiszen nagyon kíváncsi voltam már Mariani és Flóra kapcsolatának végkimenetelére, ugyanakkor annyira megszerettem őket, hogy minimum még ugyanennyi köteten át élvezném a civakodásukat és egymás ugratását. Ritkán találok ennyire különböző, mégis ennyire összeillő párost.

Titkok, cselszövés, féltékenység és vágy jellemzi ezt a kötetet. Ez a rész is zseniális volt, akárcsak a többi! Lehetetlenség letenni, hiszen folyamatosan pörögnek az események, nem csak Flóra és Mariani kapcsolata tartja fenn az érdeklődést, hanem a nyomozás, a bűncselekmények egyre növekvő száma és rejtélyei. Viszont nagyon boldog vagyok, amiért végre több szerelmi jelenetet kaptam!

Lehet még az eddigieknél is jobban szeretni és imádni Lorenzo Marianit? ABSZOLÚT IGEN! Gyerekek, ha eddig nem voltatok belebolondulva ebbe a nagyképű, pimasz fickóba, hát akkor kössétek fel azt a valamit, mert ebben a részben mindenkit lekap a lábáról, az hét szentség. :)

A mellékszereplők is nagyon hitelesek, némelyiket tudtam utálni, míg másokat kedveltem. Ez a rész egy picit másabb mint a többi, a végén képesek vagyunk elpityeredni, mert szegény Flóra annyi nehézségen és borzalmas dolgon ment keresztül, hogy teljesen átérezzük a fájdalmát. Összeszorult szívvel olvastam, ám a könyv végére egyetlen kérdés sem marad megválaszolatlanul, és a könnyeimet törölgetve, boldogsággal a szívemben zártam be a könyvet.

Bővebben a blogomon: http://konyvmaniablog.blogspot.hu/2018/04/r-kelenyi-ang…

Ez a sorozat nekem kedvenc lett, ez van!
A három kötettel gyönyörűen és olvasmányosan megírt ívet ír le Flóra és Mariani kapcsolata, a magyarországi Csejtéről eljutunk Velencébe majd Párizsba is, közben megismerkedünk a kor társadalmi, történelmi hátterével és persze kapunk gyilkosságot, rejtélyt, szerelmet, féltékenységet és bosszút is, de a végén a kör bezárul és az olvasó egy elégedett mosollyal az arcán tudja lerakni a könyvet.
A párizsi nő egy méltó és tökéletes lezárása a sorozatnak, a három kötet olyan, mint egy életút: az elsőben még csak a szárnyaikat bontogatják a szereplők, a másodikban próbálgatják a határaikat és elindulnak a felnőtté válás útján, de a harmadik kötetben már szembe néznek a valódi élettel, annak minden nehézségével együtt, de a végén azért révbe érnek…. Fájó szívvel engedem el Flóra és Mariani kezét, de ez a sorozat így, ahogy van tökéletes és kerek – köszönöm az élményt!

Nagy nehezen álltam neki a befejező kötetnek, hiszen ha ezt a könyvet elolvasom, akkor lezárul ez a fantasztikus sorozat és én nem akartam még elengedni a szereplőket, de nem bírtam magammal és elolvastam végre.
Hiába olvastam el az utolsó szót is, egyszerűen úgy érzem nem fogom tudni ezeket a szereplőket elengedni és egész biztosan újraolvasom a sorozatot a jövőben nem is egyszer.
Flóra ismét megmutatta, számomra még mindig ő az egyik legerősebb női karakter akiről eddig olvastam. Nem is gondoltam volna, hogy újra és még jobban el fog varázsolni ez a kötet is, ahogy az előző kettő is. Nem is tudnék dönteni, melyik kötet lett a kedvencem.
Mikor már kezdtem megnyugodni, hogy végre minden jó és szép lesz, mindig jön egy fordulat amire eddig nem számítottam.
Ebben a könyvben is lettek olyan mellékszereplők, akikről szívesen olvasnék még, mint főszereplő, egyszer hátha megírja az ő történetüket is az írónő.
Mariani ismét elcsábított. Flóra és Lorenzo szerelme ismét magával ragadott. Nagyon beleéltem magam minden egyes jelenetbe és egyszer csak azt vettem észre, hogy vége. Vége egy ilyen fantasztikus történetnek és simán újra akarom olvasni akár most azonnal. Úgy gondolom ilyen egy fantasztikus könyv, hogy sokadik újraolvasás után sem lehet megunni.

„Nélküle félember voltam, de ha ezt mondom neki, az kevés.”

Méltó lezárása volt a kötet a sorozatnak.
A hangulat és a szereplők sokszínűsége mit sem változott a sorozat korábbi köteteihez képest. Flóra és Lorenzo továbbra is nagyon szerethető karakterek, és a baj, a cselszövés, a bonyodalom Párizsban is rájuk talál.
Persze itt is megjelentek az olyan szereplők, akiktől személy szerint a falra tudtam volna mászni, de éppen az ilyen karakterek kellenek ahhoz, hogy ez a könyv is ilyen zseniális legyen.
Voltak benne fájó részek, amelyekhez sajnos személyes tapasztalat fűz, itt azét 1-2 könnycsepp kicsordult. :'(
Tetszett az egész trilógia hangvétele, a cselekmények, a szereplők és az egész úgy összességében. Örök helye marad a könyvespolcomon. :)

A regény cselekménye izgalmas, lendületes, kalandos, mindemellett érzéki és szenvedélyes. Angelika nagyon ért ahhoz, hogy olvasóit pillanatok alatt kiragadja a megszokott hétköznapok monotolitásából és elrepítse egy rejtélyekkel teli világba.
A párizsi nő méltó lezárása a sorozatnak. Egy igazán zseniális kötet, egy fergeteges olvasmány melyet vétek lenne kihagyni! Nem tudtam letenni! A történet rabjává váltam. ♡

3 könyv, 3 helyszín, két elbűvölő főszereplő, határtalan izgalmak és egy roppant tehetséges írónő!
Angelika trilógiája káprázatos lett! Igazi remekmű!
Bízom benne, hogy még sok-sok olvasót el fog varázsolni utánozhatatlan stílusával!

El sem hiszem, hogy ilyen gyorsan a végére értem Flóra és Mariani történetének. Pedig próbáltam húzni, amennyire csak lehet, egyszer a sírás miatt, egyszer pedig a nagy izgalmak közepette félre is tettem pár órára, de így sem eresztett.
Akárcsak az előző részek, ez is fordulatos és kalandos volt, tele ármánnyal és cselszövéssel, ami pedig Lorenzo szemszögét illeti, én visongtam örömömben (annyira férfi, Istenem! :)). Flóráért a szívem szakadt meg, amiért ennyit kellett szenvednie testileg és lelkileg, Adele pedig felkerült a legutálatosabb szereplők polcára.
Nehéz a búcsúzás, fájó szívvel engedem el a sorozatot, de egy kicsit vigasztal, hogy van még két novella, amit olvashatok.
Tökéletes, minden szempontból.

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
http://niitaabell.blogspot.hu/2018/04/r-kelenyi-angelik…

„Úgy érzem, A párizsi nő jóval túl mutat a sorozat előző kötetein, méltó lezárása egy gyönyörű történetnek. Angelika képes volt hasonlóan magasztos regényt alkotni, mint a Bűnös örömök városa, noha a kettő egyáltalán nem összehasonlítható. Míg a középső kötetben a bimbózó romantika és a szívdobogtató váratlan fordulatok az uralkodóak, addig A párizsi nő központi témája sokkal mélyebb. Angelika megmutatja, mi a szeretet és a szerelem közötti különbség, s megmutatja, hogy még a legerősebbek is válhatnak védtelenné egy-egy nem várt esemény miatt. Az olvasó ezernyi érzést él meg A párizsi nő lapjain. Beszippantja, s akaratlanul is azonosul Flórával: vele együtt boldog, aggódó, elkeseredett és megtört. A lelkünk legmélyebb érzelmeit hozza a felszínre, s bizony, egy két könnycseppet is kicsalogat.
Szeretettel a szívemben engedem el Flóra kezét, s adom át Marianinak, hogy a továbbiakban is vigyázzon rá. Megérdemlik a boldogságot.
Az Ártatlan sorozat egy csodákkal teli, ám gyakran könyörtelen világot tár az olvasók elé. Gyakran feszülnek egymásnak az ellentétek, de ahol szeretet honol, ott a gondok is megoldásra lelnek. A történelmi háttér pedig egy plusz élvezeti réteget biztosít. Angelika az igényes írásstílusával bemutatja a számunkra a 17. századi világ több nemzetét. Izgalmas utazásra invitál minket a régmúlt időkbe, ahol minden megtalálható, amire az olvasónak szüksége lehet: kalandok, rejtélyek, régi és új szerelmek, tragédiák és humor fűszerezi. Roppant élvezetes olvasmány, melyet jó szívvel ajánlok.”

❤ Imádom, imádom. :-) ❤
Az első résznél még nem voltam annyira biztos benne, hogy ez nekem való, de aztán azt is nagyon megszerettem, és utána a második részt is, ezt a részt pedig imádom. :-)
Izgalmas, tökéletes, csodás, érzelmes, rejtélyes, romantikus, szenvedélyes, fordulatos, a cselekmény, a történet nagyon tetszik nekem, olyan csavarok vannak benne, amitől néha nekem is tátva maradt a szám olvasás közben. :-)
R. Kelényi Angelika nagyon jól keverte az izgalmakat, a krimivel, és egy csipet romantikával, nekem bejött. :-)
Imádtam Marianit és Flórát, nagyon jó páros voltak. Ők lettek a legnagyobb kedvenceim is. Flóra nagyon erős, bátor, határozott és talpraesett lány, bár néha őt is meg lehet ingatni. :-) Mariani pedig irtó jó pasi, és lenyűgöző a kapcsolata Flórával. :-)
Én imádtam olvasni Párizsról, szerintem egy gyönyörű város, de ez a gyűlölet, és hatalommal visszaélés, amibe aztán Flóra és Mariani újra akaratlanul is bele keveredett, de a végén mindenki megkapta így vagy úgy a büntetését.
Méltó lezárása volt az Ártatlan sorozatnak. :-)
Tuti újraolvasós lesz majd. :-) Mindenkinek csak ajánlani tudom. :-)