52. legjobb ifjúsági könyv a molyok értékelése alapján

Csodácska 143 csillagozás

R. J. Palacio: Csodácska

August (Auggie) Pullman arcdeformitással született, így nem járhatott suliba – egészen mostanáig. Éppen most kezdi majd az ötödik osztályt a Beecher Prep iskolában, és ha valaha is csöppentél már újoncként egy közösségbe, pontosan tudod, milyen nehéz ez. Az a helyzet, hogy Auggie is csak egy hétköznapi gyerek. Csak éppen az arca nem hétköznapi. De képes lesz meggyőzni az osztálytársait arról, hogy külseje ellenére közéjük tartozik?

R. J. Palacio egy modern klasszikust írt. Humoros, felemelő és hihetetlenül megható regényt, amire a végszót követően még sokáig emlékezni fogunk – miután együltő helyünkben elolvastuk, és lelkesen továbbadtuk.

Megjelent Az igazi csoda címmel is.

R. J. Palacio: Wonder

Eredeti mű

Eredeti megjelenés éve: 2012

Tagok ajánlása: 10 éves kortól

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Bíbor pöttyös könyvek

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2014
364 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633736852 · Fordította: Sándor Alexandra Valéria
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2014
364 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633736678 · Fordította: Sándor Alexandra Valéria

Enciklopédia 2


Kedvencelte 27

Most olvassa 2

Várólistára tette 135

Kívánságlistára tette 106

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Sippancs P>!
R. J. Palacio: Csodácska

Hát ez zsiráfság volt!

Néhány gondolat, amit felírtam magamnak olvasás közben:
– A világnak több Auggie-re lenne szüksége!
– Miért, miért ilyen gonoszak az emberek?
– De jó újra ötödikesnek lenni!
– Brownie-t kell sütnöm! (Csak nekem jut egyből eszembe Mr. Browne nevéről a brownie?)
– Egyszer én is ilyen szülő szeretnék lenni. *halkan pityereg*
– „A jók pedig figyelnek és vigyáznak egymásra.”

Csodálatos könyv volt a másságról, az elfogadásról, a barátságról és a szeretet fontosságáról.
Nemtől és kortól függetlenül bátran ajánlom mindenkinek!

10 hozzászólás
DoreenShitQ>!
R. J. Palacio: Csodácska

Csodálatos, ilyennek kell lennie egy kisifjúsághoz szóló könyvnek. Gyönyörűen írja le a mondandóját és adagolja a szomorú valóságot. Mégsem túl emelkedett a korosztályához képest, egyszerű gyereknyelvvel képes megfogalmazni az üzenetét. Humoros, és tök jó utalások vannak benne azokra, amiket – Ropira, Star Warsra –, amit szerethet a célközönség. Kötelezővé tenném ötödikben, vagy inkább olvassa mindenki, korosztálytól függetlenül!
Most már magyarul is kiadták végre normálisan, így nem ezt a nem túl szépet kell a kezünkbe vennünk, hajrá emberek!

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2014
364 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633736852 · Fordította: Sándor Alexandra Valéria
6 hozzászólás
loveQhuay>!
R. J. Palacio: Csodácska

Ez egy igazi szívmelengető könyv volt, tele csodával.

Egyszerűen ezt mindenkinek olvasnia kell. Mindenkinek meg kell ismernie Auggie-t, és tanulnia tőle, meg a többi embertől a könyvben.

És, hogy kedvenc együttesem szövegével éljek „A külső belső nélkül nem sok.” És ezzel el is mondtam mindent. Olvassátok! Megéri!

Nagyon kíváncsi voltam eddig is a filmre, de ezek után még jobban várom! Remélem nem rontják el… :)

4 hozzászólás
Hintafa P>!
R. J. Palacio: Csodácska

Régóta a várólistámon volt már, de ha nincs egy kihívás még kicsit váratott volna magára. Az a helyzet, hogy kicsit tartottam a témától. Persze így utólag már belátom, teljesen feleslegesen. Nagyon szépen megírt könyv az elfogadásról, egy olyan világban, ahol ha valaki csak szemüveges, vagy csak kövérebb, akkor már a gúny céltáblájává válik. És még arról is, hogy mennyire megváltoztatja látásmódunkat a szeretet szemüvege (hogy ebben a mondatban is legyen már szemüveg). spoiler
Ugyanakkor a könyv nemcsak erről szól. Mert Auggie-nak van egy testvére is, aki számára szintén nem volt könnyű a testvére betegsége, hiszen a sok műtét és minden, ami ezzel jár hatására az egészséges testvér nyilván háttérbe szorult. És akkor még a szülőkről nem is beszéltünk. Egészséges gyerekeket nevelni sem könnyű, de ennek a két embernek olyan kihívásokkal kell szembenéznie, amik komoly próbatételek.

2 hozzászólás
ViveEe P>!
R. J. Palacio: Csodácska

Mindenki megérdemli, hogy egyszer az életben állva ünnepeljék.
Egy csoda ez a könyv. Amikor láttam a film előzetesét, tudtam, hogy nekem meg kell ismernem Augustot. És most mégjobban várom, hogy lássam a filmet is.
Minden egyes ember, aki hasonló helyzetben van, és minden egyes nap szembesíti vele a világ, hogy ő nem átlagos, és ő mégis éli az életét, megérdemli, hogy hősként ünnepeljék.
Nagyon-nagyon tetszett a könyv. És nem csak azért, mert August 10 éves létére, ekkora lelkierővel, és ennyi kedvességgel, emberséggel rendelkezik.
Hanem, mert bepillanthatunk a környezetében lévők fejébe. Különösen Via része volt fantasztikus. Mert a családnak is nehéz. Imádtam a gondolatait, hogy annyira kicsiként felfogta és elfogadta, hogy nem neki kell a több odafigyelés.
És szívszorító, hogy mennyire elszégyellte magát, ha olyan vágya volt, hogy mások egyszerűen csak Olivaként lássák, és ne August nővéreként.
Láttuk barátok, barátnők gondolatait.
És rengeteg, rengeteg hétköznapi csodát.
Sohasem tudhatjuk mennyit jelent valakinek egy közösen elfogyasztott ebéd, hogy egyszerűen csak leülsz mellé, hogy ha képes vagy önzetlenül a háttérbe húzódni, hogy a barátod is ragyoghasson… hogy megvédj valakit, akár titkos őrangyalként.
Rengeteg szeretet van ebben a könyvben, és szeretném hinni, hogy a világon tényleg több a jó ember, mint a rossz.
Mert szerintem senki nem tudná első látásra semlegesen kezelni Augusttal való találkozást, de az a fontos, hogy utána mi teszel.
Legyünk a szükségesnél egy kicsit jobban kegyesek.
Csak ajánlani tudom.

K_A_Hikari>!
R. J. Palacio: Csodácska

Oldalakon keresztül képes lennék ódákat zengeni erről a könyvről, de nem teszem. Azért nem, mert hiába próbálnám, nem tudnám visszaadni azt a varázst, ami átitatja a lapokat. Ezt olvasni kell, és csak utána se beszélni róla. Vagy még utána se, csak őrizni egy kicsit azt a csodát, amit adott. És tudjátok miért?
Mert mindannyian egyediek, megismételhetetlenek, és pótolhatatlanok vagyunk. Mert mindannyiunkban van egy kicsi Auggie. Mert mindannyian csodák vagyunk valaki életében.

Bővebben: http://irasaimtarhaza.blogspot.hu/2015/06/rj-palacio-cs…

3 hozzászólás
Chöpp >!
R. J. Palacio: Csodácska

Tőlem most négy csillagot kap. A történet magával ragadó, hétköznapi és izgalmas. A második felét szinte le sem téve olvastam végig. De elmondom azt is, ami zavart. A „csodácska” zavart. Auggie, a „csodácska”, aki valójában egy teljesen hétköznapi fiúcska. Kedves, vicces, okos tizenegy éves. Nincs benne semmi plusz. Nagyszerűen viseli, amit rámért a sors, a kicsi gyerekkorától szüntelenül ismétlődő műtétek fájdalmait, és nem utolsó sorban saját – (el)viselhetetlen – arcát, . És mivel az emberek olyanok, amilyenek (és nem képeznek kivételt ez alól a gyerekek sem), el kell telnie egy kis időnek, mire az arc mögé néznek. Van, akinek ez sohasem sikerül, mert örökre beleragad a felszínes látszatba, és vannak néhányan, akiknek nem csak szemük, de szívük is van a nézéshez, meglátják az Embert, a fiút az arc mögött, aki az, ami. És ez a valódi csoda. Jól csak a szívével lát az ember…

schesztiஐ P>!
R. J. Palacio: Csodácska

Nehéz erről a könyvről értékelést írni… Egyrészt nagyon bele tudom képzelni magam Auggie helyébe, pedig igazából fogalmam sincs, milyen lehet neki, és nagyon bele tudom élni magam a szülők helyzetébe, bár fogalmam sincs, mit tennék vagy hogy tenném…

Igen, modern klasszikusnak érzem, és azt hiszem, ez is egy olyan könyv, ami nyugodtan felkerülhetne a kötelező vagy ajánlott irodalomba általános végétől. Jó lenne, ha a gyerekek olvasnák August történetét, és nemcsak az övét, hanem az őt körülvevő gyerekekét is. Hogy sok-sok Summer és legyen a világban.
August nem önmagában csoda, hanem a környezetével, barátaival, családjával együtt. Kis hétköznapi hősök, akik példaképek lehetnek a mai világban.

Nagyon szerettem, hogy tele van humorral! Hogy a megható, szomorú történet képes volt mosolyt (is) csalni az arcomra. Persze, az igazgató beszéde a végén egy kicsit túlzás :)(vagy csak magyarul nem használjuk – én legalábbis biztosan más szót kerestem volna helyette – a "kegy"et ilyen formában), de alapvetően az ő hozzáállása, ahogy végigkísérte a regényt, nagyon tetszett.

Élveztem a felépítését, a több szemszöget, a geek utalásokat – ezek is remek ifjúsági könyv kiegészítők. Már csak a kezükbe kell adni a könyvet. :)

2 hozzászólás
kellyolvas P>!
R. J. Palacio: Csodácska

Több mint két éve jelent meg ez a regény az USA-ban, különlegesen csúnya borítójával már akkor felkeltette a figyelmemet. Mi lehet ebben a könyvben olyan rendkívüli, hogy a könyves bloggerek kivétel nélkül, magas elismeréssel írnak róla? Aztán amikor a magyar kiadás jogai elkeltek, biztos voltam benne, hogy olvasnom kell, pedig akkor már sejtettem, hogy körülbelül miről szól. Féltem tőle, mert nagyon mélyen megérint a kiszolgáltatottság, gyűlölöm, ha egy gyereket bántanak. Nem szabad tartani ettől a könyvtől. El kell olvasni mindenkinek, 9-től 99 éves korig.
August szó szerint félelmetesen néz ki, pontosabban az arca, miután súlyos genetikai rendellenességgel született, a szemei sokkal lejjebb kerültek és az állkapcsa is deformált, fülkagylói hiányoznak. Eddig szó sem volt róla, hogy iskolába járjon, miután egymást érték a műtétei, most viszont, 10 évesen akár el is kezdhetné az ötödiket. A szülei és a nővére sem rendelkeznek egyöntetű véleménnyel a dologról, viszont Auggie némi hezitálás után úgy gondolja, ideje belevágni, meg kell próbálnia.
A családi háttér kiemelkedően jó, mindkét szülő példamutatóan áll hozzá az iskolakezdéshez. Nekik Auggie természetes, úgy ahogy van, és ezt a világnak is el kell fogadnia. Via, a nővére remek karakter, minden érzelmi hullámzása mutatja, hogy valóságos figura, követ el hibákat is, de saját maga rájön ezekre és nagyszerű fejlődést mutat.
Az iskolaigazgató az egyik kedvenc felnőtt szereplőm a könyvben, minden gondolata, tette megmutatja a helyes hozzáállást a helyzethez. Jó ötletnek tartottam, hogy még sulikezdés előtt behívta ismerkedni az épülettel és néhány diákkal Augustöt. A többi felnőttet inkább meg sem említem, azt vallom, intelligencia kérdése, hogy ilyen esetben hogyan viselkedik egy szülő.
Itt inkább a gyerekeken van a hangsúly, az ő toleranciájukat kell magasabb szintre emelni, és a fő mondanivalója a történetnek remélem nyitott fülekre talál: Legyünk egy kicsivel elfogadóbbak, kedvesebbek, és jobb hellyé válik az egész világ.
Nagy kedvencem lett ez a kisfiú. Annyira szerettem volna kivenni a könyvből, megölelgetni, beszélgetni vele. Minden nehézség dacára belülről ő egy teljesen átlagos, nyílt szívű, barátokra vágyó gyerek, valami hihetetlen jó humorral megáldva. Ráadásul nagyon okos, jó tanuló. Szerencsére akadtak a suliban olyan diákok, akik felismerték ezt benne, másik kedvencem volt Summer, az a lány, aki az első naptól elfogadta őt és ezután mindig együtt ebédeltek.
Csak még egy személyes megjegyzés, mielőtt abbahagyom az ömlengést, mert oldalakat tudnék még betölteni a könyvvel kapcsolatban… Szóval, ismerem jól az új gyerek érzést. 3 féle általános iskolába jártam, az ötödiket és a hetediket is új suliban kezdtem. Normális, átlagos kinézettel is szörnyű ez az érzés, egyedül állni a folyosón, érezve, hogy mindenki bámul. Örök életre megtanultam, hogy odafigyeljek az újakra, próbáljak barátságos lenni, egy mosoly is óriási jelentőségű lehet. Egy Auggie-éhoz hasonló problémával küzdőnek meg hatványozottan jólesik. Kérlek benneteket, olvassátok el ezt a méltán sokszorosan díjnyertes könyvet és egy mosollyal, picivel több kedvességgel változtassátok jobbá a világot!

Ekesgyb>!
R. J. Palacio: Csodácska

Ez egy nagyon jó könyv volt.
Még a Blogturnén figyeltem fel rá – mint 100 másikra – és utána megrendeltük szülinapomra.
Tudtam, hogy ez nem csak egy ilyen kis semmilyen-kikapcsoló történet lesz. De kikapcsolt.
Aranyos szereplők rengeteg szép mondanivalóval, ajánlom mindenkinek.

6 hozzászólás

Népszerű idézetek

Chöpp >!

Szeretem, amikor reggel kinyitom a szemem, és hirtelen fogalmam sincs, miért tűnik másnak a világ. Aztán leesik: minden csöndes. Nem dudálnak a kocsik. Nem járnak a buszok. Az ablakhoz szaladva pedig látom, hogy mindent fehér takaró borít. A járdát, a fákat, a parkoló autókat, a párkányokat. És ha ez tanítási nap történik, és kiderül, hogy nem kell iskolába menni – nos, nem számít, hány éves vagyok, állati jó érzés fog el. Soha nem leszek az a felnőtt, aki esernyővel szitkozódva botorkál a hóesésben. Soha.

174. oldal

Kapcsolódó szócikkek:
1 hozzászólás
Emy0214 P>!

Vicces, hogy olykor olyan dolog miatt aggódunk egy csomót, amiről végül kiderül, hogy igazából semmiség.

Hatodik rész - Világosan hallani

1 hozzászólás
Ninácska P>!

Mindennél fontosabb, hogyan cselekszünk. Fontosabb annál, hogy mit mondunk, vagy hogy nézünk ki. Amit teszünk, halhatatlanná varázsolhat bennünket. A cselekedeteink azokra a szobrokra hasonlítanak, amelyeket a hősök halála után állítanak. Éppen, mint a fáraók tiszteletére épített egyiptomi piramisok. Csak kő helyett mások emlékeiből készülnek. Ezért a cselekedetei emelnek szobrot az embernek. Emlékekből kövek helyett.

80. oldal

Sippancs P>!

AUGUST PULLMAN UKÁZA
Mindenki megérdemli, hogy állva ünnepeljék legalább egyszer az életben, mert mindannyian legyőzzük a világot.
(Auggie)

363. oldal

loveQhuay>!

Ekképp működött tehát az életem a mi kis naprendszerünkben. Idén viszont kifordult a világ a négy sarkából. Változóban van az univerzum. A bolygók letérnek a pályájukról.

100. oldal

Sippancs P>!

– Miért kell ilyen csúnyának lennem, mami? – suttogtam a vállába.
– Nem, kicsim, nem is vagy…
– Tudom, hogy az vagyok.
Végigpuszilgatta az egész arcom. A szemem, ami a kelleténél sokkal lejjebb van. A járomcsontom, ami úgy néz ki, mintha jó párszor behúztak volna. Meg a teknős számat.
Szép szavakkal próbált nyugtatni. De a szavak sosem fogják az arcomat megszépíteni.

75. oldal

1 hozzászólás
TDorci>!

Milyen emberek vagyunk? Hát nem ez a világ legfontosabb dolga? Nem ezt kérdezzük meg magunktól nap mint nap? Hogy kik is vagyunk valójában?

Chöpp >!

Apa tanár, anya meg szociális munkás. Ezek nem olyan melók, amik milliomossá teszik az embert.

177. oldal

1 hozzászólás
Chöpp >!

Októberben értem a Háború és béke végére. Fantasztikus volt. Sokan azt hiszik, hogy nehéz olvasmány, pedig valójában egy izgalmas szappanopera rengeteg szereplővel, akik szerelembe esnek, harcolnak és meghalnak érte. Egyszer én is szeretnék szerelmes lenni. Remélem, a férjem pont úgy fog szeretni, mint Andrej herceg Natasát.

129. oldal

furizsuzsa>!

– A világon mindig is lesznek parasztok, Auggie – mondta a szemembe nézve. – De apával együtt őszintén hiszem, hogy több jó ember él ezen a bolygón, mint rossz. A jók pedig figyelnek és vigyáznak egymásra.

328. oldal, Nyolcadik rész: August - Otthon (Könyvmolyképző, 2014)


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Rick Riordan: A titán átka
Cassandra Clare: Csontváros
Marni Bates: Zűrzavar a vonal végén
Nicola Yoon: Minden, minden
John Green: Alaska nyomában
Ann Brashares: Négyen egy gatyában
Becky Albertalli: Simon és a Homo sapiens-lobbi
Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó
Franziska Gehm: Egy zabálnivaló barátnő
Jeff Kinney: Egy ropi naplója