Az ​igazi csoda 96% 180 csillagozás

Az igazi csoda mindenképpen találó cím, hiszen ez a történet valóban olyan, mint a címe.
Egyszerre rendkívüli, hiszen kitűnő ifjúsági regény, eredeti humorral átszőtt vígjáték, de közben tele van értékes gondolatokkal a barátságról, elfogadásról, empátiáról és a családi szeretetről.
Szerintem igazán jó lenne, ha például egyszer bekerülne a választható kötelező olvasmányok közé az iskolákban, mert minden korosztály számra tartogat aktuális példákat az életről.
A történet óriási hangsúlyt fektetett arra, hogy felébressze bennünk az empátiát, az együttérzést és az írónő végig azon ügyködött, hogy előhozza belőlünk a legjobb, legemberibb énünket.
Sajnos túlságosan is kitűnő és élethű példával szolgált arról, hogy milyenek is a tinédzserek a mai világban… :(
Nem vagyok én olyan öreg, de sokat vonatozom és néha a saját szemmel látom, hogy mit is művelnek egymással és önmagukkal a fiatalok. Borzasztó, de komolyan.
Próbálnak menők lenni, de az esetek többségében ezzel csak azt érik el, hogy mindenkin átgázolnak, kegyetlenek egymással, ráadásul senki felé nem adják meg a kellő tiszteletet.
Nagyon sajnáltam Auggie-t, amikor arról olvastam, hogy rosszul bántak vele a külseje miatt. Mert ő egy igazi arany lelkű gyermek, tiszta szívű és kedves, mégis kinevették, megszólták és sokszor gyötörték.
Közben pedig mégis volt valami pozitív kicsengése az egésznek, mert például Summer karaktere megmutatta, hogy milyen is az, amikor valaki feltétel nélkül képes elfogadni egy másik embert, de az kétségtelen, Jack személye változott a legtöbbet a könyv teljes ideje alatt.
Aztán persze ott voltak August szülei, akiknél nem igazán tudok mondani odaadóbb és szimpatikusabb, jó példával eljáró felnőtteket. Belőlük szó szerint sugárzott az igazi szeretet.
Öröm volt olvasni egy ilyen családról.
Ők négyen, Auggie, a szülei és a nővére, a sok tragédia, megélt bánat, betegség, műtét és gyötrődés ellenére is végig összetartottak, szerették és támogatták egymást a legnehezebb időkben is. Persze közel sem voltak tökéletesek, hiszen bőven akadtak súrlódások, de végül ezeket is mindig sikerült valahogy megoldaniuk.
A könyv számomra pont ezért volt roppant hiteles, életszagú, kicsit keserédes, de szívmelengetően bájos, érzelmekkel teli.

Bővebben pedig: https://klodettevilaga.blogspot.com/2018/09/konyvkritik…

Még azelőtt akartam olvasni, hogy megnézzük a filmet, de sajnos/nem sajnos ez nem sikerült. De igazából itt nem bánom. Tudtam, hogy mire számítsak, de mégis annyira jó érzés volt olvasni is arról, amit láttam.
Annyira szeretném, hogy több olyan ember legyen, mint akik kedvesen és normálisan bánnak Auggieval. Annyira szeretném, hogy a világ nyitottabb és elfogadóbb legyen, ne rémüljön meg mindenki, ha valaki egy kicsit más, mint a megszokott.
Nagyon megható történet. Hihetetlen, hogy egy ötödikes kisfiú mennyivel érettebb, mennyivel okosabb, mennyire több, mint sok más felnőtt.
A könyv többféle jellemfejlődést mutat be. Bemutatja, hogyan lesz nyitott egy egyébként zárkózott kisfiúból, hogyan nőnek fel mások, noha képletesen értve, hogyan tudunk elfogadni másokat úgy, ahogy vannak, és tökéletes példája annak, hogy nem a külső számít. Ne ítéljünk el senkit azért, ahogy kinéz, hiszen lehet, hogy mellette találod meg a boldogságot: a legjobb barátot, a társat, akár a szerelmet is.

Láttam könyvtárban, könyvesboltban is, de a borítója miatt azt hittem, hogy valami fiús hülyeség lesz… Hát Óriásit tévedtem!!
Ez a könyv úgy van megírva, hogy a gyerekek is megértik, mégis óriási mondanivalója van! Sok dolgon csodálkoztam, mosolyogtam és volt ahol szomorú is voltam. Hihetetlen, hogy egy ilyen kisfiú, mint Auggi miket élt át és gondoljunk bele, hogy mennyi csomó ember van még, akit csak azért, mert más mint a többiek, bántanak, megjegyzéseket tesznek és nem is tudják, de ezzel kezdetben nagyon megbántják az illetőt. (Azért írtam, hogy kezdetben, mert Auggi is azt mondta „Már megszoktam” és ez szomorú, hogy már 10 évesen „megszokja”.).
Attól még, hogy valaki máshogy néz ki, belül ugyanaz, ugyanúgy lehet vicces és jópofa, ezt nem befolyásolja a kinézete.
Mindenki sajnálkozik magán, hogy miket él át (én is, mindenki), de ha mi már ezen sajnálkozunk, akkor mennyit sajnálkozhatna az az illető, aki máshogy néz ki és mindig piszkálják, kinevetik. Eddig én is mindig sajnáltam magam, de rájöttem, hogy az ilyen embereknek sokkal rosszabb, mint nekem, vagy bármelyik más egészséges embernek.
Mindenki olvassa el!

2020.07. – újraolvasva
Ha nem olvastad olvasd el, ha olvastad olvasd újra, hirdesd és juttasd el minél több emberhez ezt a csodát! :)
https://lillaolvaslillaland.blogspot.com/2020/07/raquel…
Köszönöm a figyelmet, most pedig menj és olvasd el!

A cím magàért beszèl.
Ez egy nagyon èrtèkes könyv. Jó a többszempontú elbeszèlèsmód. Talán a szülőkèt is elolvastam volna hozzà.
Szívből ajànlom mindenkinek.

“Nem kell szem ahhoz, hogy szeressünk, igaz?”

A könyv is (nemcsak a címe) egy CSODA, gyönyörűen megírt történet tartalmas, néhol sokkoló szavakkal, mondanivalóval. Ugyanazt a történetet mesélik el a gyerekek, ők hogyan látják, élik meg ezt az életet, hogyan viszonyulnak egymáshoz.
Nagyon szép és erős Auggie, szülei és testvére kapcsolata.
Potyogtak a könnyeim. Szívem szakadt sokszor, de annyira örültem a pozitív befejezésnek.
Mr. Browne ukázai különösen tetszettek, ezeket be is vezetem itthon.
Eddig az én polcomon volt ez a könyv, de be fogom csempészni gyermekem könyvespolcára. Ha nagyobb lesz, biztosan a kezébe fogom adni.
Ezek után a filmet is meg kell néznem.

Egy könyv az elfogadásról. August Pullman egy arcdeformációval született kisfiú, aki kicsi gyermekkora óta rengeteg műtéten esett át. A szülei és nővére szeretete által alkotott védőburokban élt, de Augustnál is eljött az a pillanat mikor egy iskolai közösségbe be kell lépnie. A szülők és a kisfiú is szorong emiatt. Az iskolában a gyerekek kerülik, kiközösítik és csak néhány gyerek áll szóba vele. August érzékeny, erős, intelligens gyerek, aki fokozatosan ráébreszti társait arra, hogy a rémisztő külső mögött egy csodálatos kisfiú, barát áll. Az író a humor és a torokszorító pillanatok elegyével gondoskodik arról, hogy a könyv eseményei gördülékenyen vigyék tovább az olvasót a lapokon. Egy érzékenyítő, szép ifjúsági regény.

Ez a könyv nem August Pullmanról szól. Ha bárki azt állítja, hogy mégis, akkor nem mond igazat. Auggie kétségkívül fontos szereplő, de nem A Főszereplő. Bár a könyv szereplőiből álló naprendszernek ő a középpontja, ez a történet nem csak az ő története.

Auggie arcdeformitással született, és a folyamatos kórházi kezelések és műtétek miatt otthon kellett tanulnia egészen ötödikes koráig, amikor is szülei úgy döntenek, ideje beíratni az iskolába. Újként bekerülni egy közösségbe sohasem könnyű, de amíg nem néztünk ki úgy mint a kisfiú, elképzelni sem tudjuk, igazából mennyire nehéz is lehet. De Auggie, óvott-féltett gyerekhez képest, mégiscsak elég talpraesett, és az idő nagy részében úgy tűnik, tudja kezelni a helyzetet.

De nem ő az egyetlen, akinek az érzéseit és gondolatvilágát megismerhetjük. A szerző úgy építette fel a regényt, hogy a nyolc részből csak az első, hatodik és nyolcadik íródott August szemszögéből – a többi rész másik öt szereplőnek a nézőpontjából láttatja az eseményeket. Palacio így bizonyítja be, hogy az éremnek mindkét oldalát érdemes megismerni, mielőtt ítéletet alkotunk valakiről. A könyvben minden egyes szereplő követ el hibákat, de nincs egy sem, akinek ne lenne esélye a változásra.

Ami engem kicsit zavar az a történet idealista és kissé naiv problémakezelése volt. Természetesen örülök, hogy nem katasztrófával zárult a történet, de úgy gondolom, hogy a szerző sokkal több jót feltételez az emberiségről és az egyes emberekről, mint amivel azok általában a valóságban bírnak.

Ebben a könyvben semmi sem véletlen, oda-vissza átszövi az intertextualitás és az intermedialitás: minden rész egy-egy idézettel kezdődik, lényeges szerepet játszik a Csillagok háborúja, és biztos nem véletlen, hogy az évzárón a kórus a Queen együttes Under Pressure (nyomás alatt) című számát énekli el. Vagy talán csak az olvasó keresi minduntalan a többletjelentést, ahogy az igazgató is teszi Auggie önarcképével kapcsolatban.

Összességében Az igazi csoda egy mélyen megható, komoly, de helyenként humoros olvasmány. Nem lehet nem átérezni Auggie fájdalmát, a szülei aggodalmát, nővére dilemmáját, vagy akár a fiú iskolatársainak érzéseit és helyzetét. Elmenyitogató és empátiára nevelő műről van szó, amit elsősorban a felnőtteknek ajánlanék, akiket egyben arra is buzdítanék, hogy utána mindenképpen adják oda a gyermekeiknek is a könyvet, ki-ki a maga belátása szerint eldöntve, hogy a szóban forgó gyermek(ek) mikor érett(ek) meg az olvasására.

Bővebben: https://florathesweaterist.wordpress.com/2019/05/13/ert…

Nem gondoltam volna, hogy ez a könyv ennyire tetszeni fog majd. Már évek óta várta a polcomon, hogy elolvassam és amikor felötlött bennem, hogy elindítom az Evangélikus Ifjúsági Könyvklubot, azonnal eszembe jutott ez a könyv, amit végül meg is szavaztunk.
A könyvvel nagyon gyorsan lehet haladni, mert nagyon rövidek a fejezetek. A karakterek érdekesek és szerintem sokat ad a történethez a váltott szemszög, mivel így attól, hogy Auggie a főszereplő mégis megismerhetjük a környezete történetét is. A két kedvenc karakterem Via és Summer lettek. Via karakterével nagyon könnyen tudtam azonosulni és örülök, hogy olyan dolgokra mutatott rá az írónő Via karakterével, ami eszembe se jutott. (pl. milyen hatással van az ember életére, ha testvére fogyatékkal élő.)
Szívből ajánlom mindenkinek, hogy olvassa el ezt a könyvet, mert mi a könyvklubunkban nagyon szerettük és nagyon jó beszélgetést indított el.

Az igazi csoda az lett volna, ha nincs a végén egy nagy amerikai finálé :))))
De ettől függetlenül egy szép történet barátságról, szeretetről, kedves szereplőkkel és érzésekkel. Gyerekeknek mindenképp a kezébe nyomnám, de sok-sok felnőttre is ráférne.

Nagyon sokáig rakosgattam ezt a könyvet. Igazából sosem mertem elkezdeni, miközben folyton kacsingattam vele, hogy hozzáfogjak. Féltem attól, hogy túlságosan megindító lesz, hogy keményen a pofámba vág mindent és, hogy bőgni fogok rajta. Aztán az őszi zsákbamacska októberre eldöntötte a kérdést, lesz ami lesz, ha kell a plecsni el kell olvasnom. De hülye vagyok, hogy ennyit vártam vele. Ez egy nagyon jó könyv. Rettenetesen tetszett, piszok gyorsan olvastatta magát. Igazán jó megoldás benne, ahogy a szereplők saját szemszögéből mutatja meg, hogy kire milyen hatással van, ki hogyan tudja magában feldolgozni és elfogadni (vagy nem) Auggie betegségét. Auggie egy nagyon okos, szeretetreméltó kisfiú, aki jót és szépet érdemel. Jó tanító a könyv mindenki számára.