Az ​igazi csoda 97% 19 csillagozás

Még azelőtt akartam olvasni, hogy megnézzük a filmet, de sajnos/nem sajnos ez nem sikerült. De igazából itt nem bánom. Tudtam, hogy mire számítsak, de mégis annyira jó érzés volt olvasni is arról, amit láttam.
Annyira szeretném, hogy több olyan ember legyen, mint akik kedvesen és normálisan bánnak Auggieval. Annyira szeretném, hogy a világ nyitottabb és elfogadóbb legyen, ne rémüljön meg mindenki, ha valaki egy kicsit más, mint a megszokott.
Nagyon megható történet. Hihetetlen, hogy egy ötödikes kisfiú mennyivel érettebb, mennyivel okosabb, mennyire több, mint sok más felnőtt.
A könyv többféle jellemfejlődést mutat be. Bemutatja, hogyan lesz nyitott egy egyébként zárkózott kisfiúból, hogyan nőnek fel mások, noha képletesen értve, hogyan tudunk elfogadni másokat úgy, ahogy vannak, és tökéletes példája annak, hogy nem a külső számít. Ne ítéljünk el senkit azért, ahogy kinéz, hiszen lehet, hogy mellette találod meg a boldogságot: a legjobb barátot, a társat, akár a szerelmet is.

Nos, hogy éppen most, ilyen hirtelen felindulásból és végig is olvastam a könyvet, az többszörös csoda. Legelőször is azért, mert a másik címmel (Csodácska) ugyan várólistáztam már korábban, de nem vonzott se a cím, se a borító, csak a tartalom, de arról szinte már el is feledkeztem. Aztán valamikor januárban, mikor az iker keresztfiaim születésnapja volt, a moziműsort nézegetve felbukkant ez a filmelőzetes (https://www.youtube.com/watch… ) és mivel hétvégén is játszották, rögtön tudtam, hogy meg akarom nézni, de nemcsak én, hanem talán a családot is rá tudom venni… Így is lett! 6-an mentünk moziba – ez lett a születésnapi ajándék. És senki sem bánta meg, mindenkinek tetszett, az idősebbjei még meg is könnyezték. Aztán rögtön meg is rendeltem a könyvet, de látva, hogy milyen vastag, úgy gondoltam: majd valamikor… És aztán jött a második felvonás: a német keresztfiam, aki az ikrekhez hasonlóan 6-os, csak épp Németországban, megkérdezte mutogatva a német könyvet, hogy ismerem-e. Lefordítottuk a címet, meg a fiú rögtön el is mondta, hol tart a történetben, s fülig szaladt a szám és előkerestem e magyar féltéglát. Náluk idén ezt választotta az osztály kötelező olvasmányul. Már a vége felé tartott… Így aztán én is belekezdtem, s mire elmentek, ki is olvastam. És végre volt egy könyv, amit mind a 3 fiú ismert, lehetett róla beszélgetni!
     Nos, a történet még ha kitalált is, szívet melengető – a film szerintem jobb és jobban kidolgozott, mint a könyv (pl. Via, vagy a barátnő történetszála). Az ukázokat és az év végi ünnepi beszédeket illetően viszont a könyv a jobb, bele lehet lassítani az olvasásba, el-elmerengeni közben. A mondanivaló lényege, hogy egy fiú, kinek születési rendellenessége és különböző szépítő műtétjei miatt / ellenére (is) nagyon feltűnően torz az arca, hogyan tud beilleszkedni az épek közösségébe, saját kortársai közé. Hogyan lesznek barátai, ellenségei; hogyan viseli ezt a terhet a család. Tényleg emberi, s bár ez a fajta különlegesség, hogy valakinek az arca legyen torz, feltűnően más, igen ritka, de azért a reakciók valóban ilyenek… (ilyenebbek! Túl szép ez a film, a világ sokkal durvább.) S minden gyerek hordozhat valami furcsa tulajdonságot, ami miatt kirekesztik, csúfolják, vagy csodabogárként néznek rá. E könyv megtanítja, hogyan lehet ezen túljutni, felülemelkedni, humorral kezelni. Nem is lenne rossz, ha hazánkban is felkerülhetne ez a könyv valamiféle alternatív kötelező listára. Az én ukázom most csak ennyi. Tessék megnézni és/vagy olvasni!

Csodálatos könyv. Megható, vicces, bájos.
Csak reménykedem abban, hogy a film felér majd az olvasással.

Ez egy nagyon aranyos könyv volt. Ha valaha lesz majd gyerekem és nem felejtkezem meg erről a regényről, szerintem 12-13 éves korában, de akár korábban is biztosan ajánlom majd neki. Szerintem nagyon könnyeden és teljesen a helyén kezeli August rendellenességét és úgy alapjában véve a hasonló betegségeket a könyv és remekül érezteti a változást, amely végbemegy, amint Auggie iskolába kerül.
Nagyon részletesen kitér az iskolai bántalmazásra is, magára arra, hogy milyen nehéz újonnan megérkezni egy közösségbe.
Lassan 19 éves fejjel is élmény volt, letehetetlen és bájosan megható.

imádom

Nagyon megható történet