Az ​igazi csoda 32 csillagozás

R. J. Palacio: Az igazi csoda

„Egy csöndes átváltozás gyönyörű, humoros és olykor könnyekig megható története.” (Wall Street Journal)
August (Auggie) Pullman arcdeformációval született, így nem járhatott suliba – egészen mostanáig. Épp most kezdi az ötödik osztályt a Beecher Prep Iskolában, és ha valaha csöppentél már be újoncként egy közösségbe, pontosan tudod, milyen nehéz ez. Az a helyzet, hogy Auggie is csak egy hétköznapi gyerek. Csupán az arca nem hétköznapi. Vajon képes lesz meggyőzni az osztálytársait arról, hogy külseje ellenére közéjük tartozik?
R. J. Palacio egy modern klasszikust írt. Humoros, felemelő és hihetetlenül megható regényt, amire a végszót követően még sokáig emlékezni fogunk – miután egy ültő helyünkben elolvastuk, és lelkesen továbbadtuk.

Megjelent Csodácska címmel is.

Eredeti mű: R. J. Palacio: Wonder

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2017
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634572978 · Fordította: Sándor Alexandra Valéria

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

August (Auggie) Pullman


Kedvencelte 8

Most olvassa 6

Várólistára tette 48

Kívánságlistára tette 65

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
gabiica P
R. J. Palacio: Az igazi csoda

Még azelőtt akartam olvasni, hogy megnézzük a filmet, de sajnos/nem sajnos ez nem sikerült. De igazából itt nem bánom. Tudtam, hogy mire számítsak, de mégis annyira jó érzés volt olvasni is arról, amit láttam.
Annyira szeretném, hogy több olyan ember legyen, mint akik kedvesen és normálisan bánnak Auggieval. Annyira szeretném, hogy a világ nyitottabb és elfogadóbb legyen, ne rémüljön meg mindenki, ha valaki egy kicsit más, mint a megszokott.
Nagyon megható történet. Hihetetlen, hogy egy ötödikes kisfiú mennyivel érettebb, mennyivel okosabb, mennyire több, mint sok más felnőtt.
A könyv többféle jellemfejlődést mutat be. Bemutatja, hogyan lesz nyitott egy egyébként zárkózott kisfiúból, hogyan nőnek fel mások, noha képletesen értve, hogyan tudunk elfogadni másokat úgy, ahogy vannak, és tökéletes példája annak, hogy nem a külső számít. Ne ítéljünk el senkit azért, ahogy kinéz, hiszen lehet, hogy mellette találod meg a boldogságot: a legjobb barátot, a társat, akár a szerelmet is.

>!
Zoe27
R. J. Palacio: Az igazi csoda

Az egyik ha nem mindjárt a legjobb, amit olvastam eddig!!!
Először féltem belekezdeni, mivel hosszúnak tűnt és mostanában sajnos ritkán kötnek leva hosszú könyvek. Amikor azonban belekezdtem ebbe a könyvbe le se bírtam tenni. ( „ Sajnos " dolgoznom is kell , emiatt nem kell szó szerint érteni… ) Az viszont tény, hogy ha csupán 5 szabad percem is akadt rögtön felütöttem az aktuális oldalszámnál.
Ez a történet fantasztikus értetti meg a gyerekkel, hogy a külső nem minden, hogy mennyit számítanak a belső értékek…
Szívem szerint kötelezővé tenném ötödik osztályban, ha már úgyis az ötödikes a főszereplő, de mivel ezt nem tehetem TELJES SZÍVEMBŐL REMÉLEM, hogy egyszer valahol egy tanárnő megteszi helyettem!!! :-) :-) :-)

>!
Kek P
R. J. Palacio: Az igazi csoda

Nos, hogy éppen most, ilyen hirtelen felindulásból és végig is olvastam a könyvet, az többszörös csoda. Legelőször is azért, mert a másik címmel (Csodácska) ugyan várólistáztam már korábban, de nem vonzott se a cím, se a borító, csak a tartalom, de arról szinte már el is feledkeztem. Aztán valamikor januárban, mikor az iker keresztfiaim születésnapja volt, a moziműsort nézegetve felbukkant ez a filmelőzetes (https://www.youtube.com/watch… ) és mivel hétvégén is játszották, rögtön tudtam, hogy meg akarom nézni, de nemcsak én, hanem talán a családot is rá tudom venni… Így is lett! 6-an mentünk moziba – ez lett a születésnapi ajándék. És senki sem bánta meg, mindenkinek tetszett, az idősebbjei még meg is könnyezték. Aztán rögtön meg is rendeltem a könyvet, de látva, hogy milyen vastag, úgy gondoltam: majd valamikor… És aztán jött a második felvonás: a német keresztfiam, aki az ikrekhez hasonlóan 6-os, csak épp Németországban, megkérdezte mutogatva a német könyvet, hogy ismerem-e. Lefordítottuk a címet, meg a fiú rögtön el is mondta, hol tart a történetben, s fülig szaladt a szám és előkerestem e magyar féltéglát. Náluk idén ezt választotta az osztály kötelező olvasmányul. Már a vége felé tartott… Így aztán én is belekezdtem, s mire elmentek, ki is olvastam. És végre volt egy könyv, amit mind a 3 fiú ismert, lehetett róla beszélgetni!
     Nos, a történet még ha kitalált is, szívet melengető – a film szerintem jobb és jobban kidolgozott, mint a könyv (pl. Via, vagy a barátnő történetszála). Az ukázokat és az év végi ünnepi beszédeket illetően viszont a könyv a jobb, bele lehet lassítani az olvasásba, el-elmerengeni közben. A mondanivaló lényege, hogy egy fiú, kinek születési rendellenessége és különböző szépítő műtétjei miatt / ellenére (is) nagyon feltűnően torz az arca, hogyan tud beilleszkedni az épek közösségébe, saját kortársai közé. Hogyan lesznek barátai, ellenségei; hogyan viseli ezt a terhet a család. Tényleg emberi, s bár ez a fajta különlegesség, hogy valakinek az arca legyen torz, feltűnően más, igen ritka, de azért a reakciók valóban ilyenek… (ilyenebbek! Túl szép ez a film, a világ sokkal durvább.) S minden gyerek hordozhat valami furcsa tulajdonságot, ami miatt kirekesztik, csúfolják, vagy csodabogárként néznek rá. E könyv megtanítja, hogyan lehet ezen túljutni, felülemelkedni, humorral kezelni. Nem is lenne rossz, ha hazánkban is felkerülhetne ez a könyv valamiféle alternatív kötelező listára. Az én ukázom most csak ennyi. Tessék megnézni és/vagy olvasni!

2 hozzászólás
>!
GCKs_Book_Review_Blog P
R. J. Palacio: Az igazi csoda

Ezt a könyvet egy kollégám ajánlotta a figyelmembe, és az a furcsa és ritka eset fordult velem elő, hogy előbb láttam a könyvből készített filmet, minthogy a könyvet el tudtam olvasni.(A könyvtárban várólistás a könyv, nem érdemtelenül!)
Szóval: a film rettentően tetszett! Remek színészi alakítások, fanyar humor, érzelemdús történet, változatos nézőpontok… Ez utóbbi abból adódott, hogy a történetet több főszereplő szemszögéből mutatja be. És ez nem csak a film sajátossága, hanem a könyv íródott így. Aminek én nagyon örültem, mert így minden fontos szereplő érzéseit, tetteinek indítékát, motivációit mélységében is megismerhettem. És bár a történetet már a filmből ismertem, mégis végig lebilincselt, meghatott, megnevettetett… – Coeur

Bejegyzés itt olvasható: http://gcksbookreviewblog.blogspot.com/2018/07/ertekele…

>!
esztokam P
R. J. Palacio: Az igazi csoda

Csodálatos könyv. Megható, vicces, bájos.
Csak reménykedem abban, hogy a film felér majd az olvasással.

>!
krisztinapieler P
R. J. Palacio: Az igazi csoda

Ez egy nagyon aranyos könyv volt. Ha valaha lesz majd gyerekem és nem felejtkezem meg erről a regényről, szerintem 12-13 éves korában, de akár korábban is biztosan ajánlom majd neki. Szerintem nagyon könnyeden és teljesen a helyén kezeli August rendellenességét és úgy alapjában véve a hasonló betegségeket a könyv és remekül érezteti a változást, amely végbemegy, amint Auggie iskolába kerül.
Nagyon részletesen kitér az iskolai bántalmazásra is, magára arra, hogy milyen nehéz újonnan megérkezni egy közösségbe.
Lassan 19 éves fejjel is élmény volt, letehetetlen és bájosan megható.

>!
Laszlo_Molnar_2
R. J. Palacio: Az igazi csoda

Oké, szóval ifjúségi regény, nyilván negyvenévesként nem én vagyok a fő célcsoport. Így is olvastam, és pikk-pakk kivégeztem, és igen, persze van egy kifejezetten ifjúsági irodalom-jellege, egyszerű fogalmazás, gyerekhősök és a főhős arcdeformitása ellenére meglehetősen hétköznapi problémák… de mégis működött, nagyon is. (Részben éppen azért olvastam, hogy megtudjam, ajánlhatom-e a tízévesemnek. Igen, fogom, erősen.)

Vannak ilyen „semmi különös” sztorik, különböző korosztályoknak, mint mondjuk filmen a Bazi nagy görög lagzi, a Juno, az Elveszett jelentés vagy akár a teljes Mielőtt-trilógia, amelyekben nincs semmi… filmléptékű (akció, horror, gyilkosság, gusztustalankodós poénok vagy hatalmas tévedések vígjátéka stb.), és valahogy mégis betalálnak, mert emberiek, mert tudunk kapcsolódni hozzájuk és megmutatják a drámát vagy a humort a legtriviálisabb helyzetekben is, egyben a szereplők filmektől szokatlan mértékben… emberien, esetleg emberségesen viselkednek.

Valami ilyesmit éreztem itt is, ha nem is pontosan. Hogy a könyv szereplői többnyire ennyire természetesen veszik a helyzetet, amit August jelent, és a többiek ennyire normálisan reagálnak rá (ifjúsági regény szintjén remek a megoldás, ahogy a sztorit több nézőpontból ismerhetjük meg), az éppen… maga a lényeg (amit az amerikai módra megfogalmazott befejezés is kiemel). Augie is csak az extrém kegyetlenkedéseket veszi fel és a körülötte élők sem úgy reagálnak a helyzetre, ahogy az egy hollywoodi film írói szerint lenne elvárható – hanem éppenséggel nagyon normálisan.

Vagy idealista, naiv az egész? Nem más ez, mint egy lelkisegély-könyv az iskolában elnyomottaknak? Az emberek nem ilyenek? Szeretnék hinni benne, hogy de, éppen ilyenek. Mert ha ebben hihetek – és hinni akarok a könyvnek –, akkor már az sem tűnik elképzelhetetlennek, hogy legalább néha az emberek ne csak egy-egy kreált közös ellenségkép kedvéért, hanem valami jó érdekében is össze tudjanak fogni egymással.

Ha pedig így lesz… az maga lesz a csoda.

>!
Hungary001
R. J. Palacio: Az igazi csoda

Hát ez jó volt! Teljesen áttudtam élni Auggie helyzetét. Tetszett, hogy a váltott szemszög is vitte tovább August történetét, hogy a sajátjukról is mesélnék. Szegény Daisy! :(


Népszerű idézetek

>!
Zoe27

Még csak fél tíz volt. A halloweeni parádé nagyban zajlott az Amesfort sugárúton. Hatalmas tömeg mindenhol. Mindenki jelmezben. Csontvázak. Kalózok. Hercegnők. Vámpírok. Szuperhősök.
De unikornis egy szál sem.

148. oldal

>!
ꌗꍏꋪꀘꍟꎭ

A sors mosolygott, a végzet nevetett, amikor a bölcsőmhöz érkezett…

Kapcsolódó szócikkek: August (Auggie) Pullman
>!
Kek P

Vicces, hogy olykor olyan dolog miatt aggódunk egy csomót, amiről végül kiderül, hogy igazából semmiség.

252. oldal

>!
Galathynius

– Milyen egyszerű dolog a kegy. Milyen egyszerű! Egy kedves bátorító szó a megfelelő percben. Egy baráti cselekedet. Egy múló mosoly.

351. Oldal, Egyszerű dolog

>!
Kek P

– Mi van benne? – tudakoltam.
– Nyisd ki! – mosolygott apa, és úgy néztek egymásra anyával, mitha titkolnának valamit.
– Gyerünk már, Auggie! – sürgetett Via.
Kinyitottam a dobozt. A legcukibb kiskutya lapult benne, akit életemben láttam. Fekete volt, nagy bundával, hegyes pofival, ragyogó fekete szemmel és apró, lelógó füllel.

     Mackónak neveztük el, mert amikor anya először meglátta, azt mondta, hogy pont úgy néz ki, mint egy helyes kis medvebocs.
– Akkor így fogjuk hívni! – vágtam rá, mire mindenki egyetértően bólintott.

Megtartottuk Daisy összes régi játékát, s most elővettük őket, hogy kiderüljön, melyik tetszik Mackónak a legjobban.

329-330. oldal

>!
Kek P

Amint kábé fél háztömbnyire sétáltunk a sulitól, anya megszólalt. – Na, milyen volt? Tetszett?
– Ne most, anya! Majd ha hazaértünk.
     Otthon az volt az első dolgom, hogy berohantam a szobámba, s az ágyra vetettem magam. Anya nem tudta mire vélni a dolgot, és őszintén szólva, én magam sem. Roppant szomorú és egy picit boldog voltam egyszerre, mintha úrrá lett volna rajtam az a sírós-nevetős érzés.
     A kutyám, Daisy utánam jött, és felugrott az ágyra, hogy jól megnyalja az arcomat.
– Ki a jó kutyus? – simogattam meg apa hangját utánozva. – Ki a jó kutyus?
– Minden rendben, drágám? – kérdezte anya. Le akart huppanni mellém, de Daisy elfoglalta a helyet. – Bocs, Daisy! – tette hozzá anya félretolva őt. – Rendesek voltak veled?

44. oldal

>!
Kek P

– Te vagy Via pasija? – kérdezte Auggie csibészesen, mire a nővére az arcába húzta a sapkáját.
– Ma van a tokban? Egy gépfegyver?
– Haha, persze. Igazából ez egy… öö… egy hegedű.
– Justin hegedül. Egy zydeco csapatban játszik – dicsekedett helyette Via.
– Mi a fene az a zydeco? – meredt rám tanácstalanul Auggie.
– Egy zenei stílus. Mint a creole – magyarázta Justin.
– Milyen az a creole? – vontam fel a szemöldököm.
– Azt kéne mondanod az embereknek, hogy gépfegyver. Tuti, hogy senki sem merne beszólni neked – tanácsolta Auggie.
– Haha, igazad van – bólintott Justin, és a füle mögé simított egy hajtincset. – A creole-t Louisana államban játsszák.
– Onnan származol? – érdeklődtem.
– Nem egészen – igazította meg a szemüvegét. – Brooklyni vagyok.

216-217. oldal

>!
Kek P

A Beecher ötödikesei minden tanév tavaszán három napra és két éjszakára elmennek egy helyre, amit úgy hívnak, hogy Broarwood Nemzeti Park, Pennsylvaniában. Négy óra buszútra van.

291. oldal

>!
Kek P

Az ég nem úgy nézett ki, mint odahaza North River Heightsban. Hanem inkább úgy, mint Montaukban, mintha valaki sót szórt volna egy fényes, fekete asztalra.

302. oldal

>!
Kek P

Aztán Chris elköltözött Bridgeportba. Az jó messze van innen, Connecticut államban. Majdnem egyórányira az otthonomtól. Manhattan tetején lakom, North River Heightsban. Zac és Alex meg iskolába járnak.

14. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jesse Andrews: Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni
Katarina Mazetti: Pingvinélet
G. Szabó Judit: A macskát visszafelé simogatják
Ruth Olshan: Minden, ami szép
Amy Harmon: Arctalan szerelem
Lois Lowry: Nyáron történt
Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok
Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek
Jodi Picoult: A nővérem húga
Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek