Nightingale 85% 34 csillagozás

Először nem igazán értettem a humoros címkét, elvégre egy haláleset és gyászfeldolgozás indítja be a cselekményt. Inkább komoly a tartalma, mint vicces, bár azért előfordul benne pár széles mosolyt csaló jelenet, párbeszéd. (spoiler) Kisregény kereteit ügyesen kitöltő, keménytudományos történet egy különleges űrhajó visszaszerzéséről, hosssszú űrutazással és jópofa mesterséges intelligenciával. Bürokratikusan agyzsibbasztó részletesség, közgazdaságtani vonatkozásokkal, mérnöki szakkifejezések garmadájával, a fikciós űrbe eleinte épp csak reális, később bátrabb lépéseket téve. Mindehhez átélhető, teljesen földi, lelki érzékenységgel megírt emberi kapcsolatok és döntések adják a szilárd, egyben elevenen élő, fejlődő vázat. Érdekes fordulatokkal él a vége felé.

Meglepetésként találtam rá erre a műre (egyébként már készül az átdolgozott, felújított változata, és a jelek szerint végül a Galaktika 386 XL-ben jelenik meg), a szerzőtől eddig csak a nagysikerű Overtoun-trilógiát láttam még forogni itt a molyon. Mindenesetre kíváncsian várom annak elolvasását is.

Mikre nem lehet bukkanni a MEK-et bogarászva… Kortárs magyar sci-fi, tavalyi megjelenés, nulla értékelés, izgalmasnak tűnő fülszöveg, rejtelmes sötét borító. Gondoltam, miért is ne – ha nem is lesz túl jó, legalább rövid. De milyen kellemeset csalódtam!

Főhősünk, Russel Hendon űrhajós azt a feladatot kapja, hogy visszahozzon a mélyűrből egy néhány évtizede elszabadult űrhajót, ami anno igazán költséges technológiai vívmány volt, s jelenleg is pótolhatatlan, szóval szükség lenne rá. A cselekmény magvát ez adja, illetve Nikával, asztronautatársával és menyasszonyával való kapcsolata, ami javarészt a visszaemlékezéseken alapul. Igazán izgalmas azután lesz, hogy főhősünk elérte az űrhajót, és rájön, hogy nincs teljesen egyedül…

Élveztem az olvasást. A stílusa kellemes és olvasmányos, az érdeklődésem végig fenntartotta, és bár magát a sztorit nem mondanám különösebben egyedinek vagy újítónak, a vége tényleg izgalmasra sikerült… Nem tudtam rájönni a megoldásra, hiába kattogott az agyam.

Szívesen olvasnék a szerzőtől a jövőben még.

Ez egy földön túli élmény volt!
Először a Korcsok miatt találkoztam ezzel a kisregénnyel. Utánakerestem az írónak, láttam, hogy van egy ingyenes kisregénye, de csak talonba raktam, nem olvastam el rögtön, mindaddig, amíg @chhaya nem írt róla értékelést. Bár nagyon pozitívakat írt róla, bennem megvolt a rettegés: úristen, ez biztos nem lesz gagyi?
Nos kijelenthetem, nem, ez nem gagyi. Nagyon ötletes sci-fi történet volt, ami fokról fokról mutatja meg a világot. 74 oldal, mégis vagy száz apróbb csavar tarkította, amiknél az embernek meg kellett állnia, hogy újragondolja az egész történetet. Az életet, a világegyetemet és mindent benne. spoiler spoiler
Különleges volt számomra, hogy nagyon sokat foglalkozott a pszichológiával is. Ez a kisregény kőkemény dráma volt a szónak pozitív értelmében. Foglalkozott az emberrel, a gondolatokkal, érzelmekkel, és ez olyan élettel töltötte fel a kisregényt, hogy öröm volt olvasni.
Ami engem picit kizökkentett az a javítási folyamat volt. nagyon tömény szakszavakat kapunk (még értelmezhető formában azért) és enyhe Marsi utánérzésünk van. igen, hiányoltam a krumplikat :D Ellenben ez inkább pozitív volt benne, mert megkaptunk valami hasonló érzést. Nekem tetszett.
Nagyon pozitív élmény volt a Korcsok a könyvhéten mindenképpen megvásárlom majd, mert kíváncsi leszek, mit tud még az író spoiler

Érdekes kis olvasmány volt, sci-fi, űrutazás, gyilkos AI minden mi szem száj ingere.

A történet mozgatórugója a Nightingale nevű űrhajó visszaszerzésére összpontosul, pontosabban a főszereplőnk hogyan éli át és milyen döntéseket kell hoznia. Egy életet meghatározó döntést.
spoilerspoiler

A „szellemes” rész először nagyon furcsán hatott, aztán amikor kiderül miről is van szó, az király volt.

De a vége sajnos annyira nem tetszett. Ettől függetlenül jó a történet.

Nos ez a könyv nagyon Hűűűű -ha! Azzal kezdeném hogy a sci-fi és főleg az űrben repkedős scki-fi nagyon nem komfort zónám. Ajánlásra olvastam a könyvet és komolyan elgondolkodtam, ha ilyen kaliberű író nem kell rendes magyar kiadóknak és csak magánkiadásban ingyenesen ( MEK) lehet a könyvéhez jutni akkor nagy baj van. Mert ez zseniális olvasmány volt. Hol be voltam parázva hol izgultam és tényleg néha felugrottam, olyan jó volt. Én olyan módon volt félelmetes ami nagyon ritka idegileg csinált ki, nem volt sok vér meg klasszikusan ufók meg semmi klasszikus borzalom. De ahogy megvolt írva…. Akarok ilyet még. Aztán láttam, hogy van még az író úrnak könyve Libri jövök…( na jó fizu után :-) )

Na ezt nevezem én scifi-nek! Elejétől a végéig rabul ejtett. Az űrutazás az egyik gyengém a másik a horror. Kaptam mindkettőből. Na horror nem volt sok, de azért volt benne egy két nagyon izgalmas és meghökkentő rész. Részletes magyarázatot is kapunk az űrutazásról, a naprendszerről és mindezt olyan köntösben, hogy aki semmit nem ért hozzá (pl.én) az is izgatottan és érdeklődéssel olvassa. Maga a sztori meg egyszerűen szuper! Kb háromszor jöttem rá a csattanóra, de persze egyik sem volt jó. Pedig már mindent el tudtam képzelni, de erre a befejezésre nem gondoltam. Szuper élmény volt olvasni!!
Az Enceladus-ra pedig mindenki keressen rá. Felfoghatatlanul gyönyörű!!!!!

Erős négyes. :)
Az első élmenyem a tartalomjegyzék volt: a 15 „ás/és” végű egyszavas főnév kissé elgondolkoztatott, hogy kell-e ez nekem (nem volt kérdés, hogy író szándék volt az egyszavassàg, de nekem borzolta az idegeimet), de végülis belevágtam, és nagyon kellemes meglepetés volt. Mire nem bukkan az ember a MEKen. :)
Az elején úgy éreztem, hogy A marsi és a Solaris szerelemgyereket tartom a kezemben. Russel a kezdetektol kicsit olyan, mint Mark Watney: mokány pasi, a jég hátán is megél, egy kb öngyilkos küldetést izgulunk végig vele, űrhalyós, tud és szokott űrgányolni, képes felrobbantani a saját lakókörnyezetét, ja és a humorérzéke is megfeleően fejlett. Aztán megérkezünk az űrhajóra, ahol totál a Solaris villant be az űrben lebegő halott szeretett nővel, és az érzés tartotta is magát fejezeteken át.
Ezek dícséretek is, meg korholás is. Azért ha egy kortárs magyar sci-fit a nagyokhoz tudok hasonlítan (még ha a suerelemgyerek kifejezesbe értem azt is, hogy „gyerek”, aki még nem ért fel a szüleihez), az azért korrekt. :) De korholas is, mert a 15 fejezetből 13ban nem éreztem az egyediséget, egy nagyon erős fanficnek hatott számomra.
Aztán jött a könyv vége, ami totálisan eltért mindentől, és igazán jó csavar volt. Ügyes irói húzás, le a kalappal.
Egyébként jól fel volt építve, komolyan izgultam rajta, kellően volt feszült és humoros (imádtam! erre a fajta humorra annyit mondok csak: még! még!), és a végéig agyaltam, hogy mi lesz ebből, izgultam, hogy hazajut-e… És a vége elég nagy csavar volt ahhoz, hogy meglepődjek, de eléggé fel volt építve ahhoz a könyv folyamán, hogy ne mondhassam rá, hogy írói önkény volt csak. Az egyetlen dolog amit nem értettem, hogy ha spoiler.
A vége? Ez nem ér! spoiler, ami azért beleferhetett volna még egy fejezetbe; ha màr 4 fejezet volt a felvezetes. Másfelől pedig, Agatha Christiet szeretném idézni ha jól tudom, ő mondta: „ha a regényben van egy fegyver, az egyszer el valahol el fog sülni”…. szóval spoiler

Nagyon zanzásítva: korrelt sci-fi volt. Abhoz képest, hogy (még) kevés könyves író, nagyon keves hibáját tudom mondani, izgalmas, tudományos, ajánlom!

Szórakoztató, abszolút leköti az ember figyelmét. Néhol kicsit horrorisztikus vagy épp libabőr-effektusos. Jó alapötlet és nagyon jól kidolgozott történet! Azért nem hiszem, hogy vállalkoznék egy ekkora útra, és főleg nem magányosan!

A szerzőtől már olvastam pár korábbi írását, így igen magas elvárásokkal álltam neki ennek a kisregénynek. Itt is látszik a felkészültség, alaposság, valamint hogy milyen remekül tud feszültséget kelteni. Remek karakterábrázolások, és háttérsztorik teszik érdekesebbé ezt a történetet, ami számomra eléggé lassan indult, de aztán a történet második felére nagyon felpörgött.

Ez nagyszerű volt! Egészen meglepő, hogy ilyen színvonalú írást is lehet találni ingyenes magánkadásban.
Nagyon izgalmas, fordulatos, a megfelelő helyeken pedig drámai vagy félelmetes. Sok helyütt lehetett felismerni benne más nagy sci-fi művek hatását, de azokat ügyesen kombinálja eredetivé.
Az egyetlen bajom az volt vele, hogy a csúcspont és a befejezés körül úgy éreztem hirtelen túlszaporodnak az olyan elemek, melyeket már láttam máshol. Ez kizökkentette ugyan az addigi élményemet, de nem rontotta el nagyon, mert a legvégső revelációban örültem, hogy a sztori visszatér a hard sci-fi irányvonalra, amit menet közben elhagyni látszott.
Ez a mű mindenképp megérdemelné, hogy ismertebb legyen!