Médák (Overtoun-trilógia 2.) 13 csillagozás

R. J. Hendon: Médák

Kétezer ​évvel a civilizáció pusztulása után már régi igazság, hogy az ember és a természet párharcából mindig az utóbbi kerül ki győztesen.

Ám úgy tűnik, ez most megváltozott.

Az Emlékező Rany Seren immár tizenkét éve él az Overtount vezető család tagjaként, amikor ölébe pottyan a lehetőség, hogy végre elhagyhassa a várost, és férje társaságában diplomáciai küldetésen vehessen részt Jurában, egy távoli városban, amely nem is különbözhetne jobban Overtountól. A találkozót félbeszakító, rejtélyes támadás azonban nem csak a törékeny békére jelent veszélyt, de az egész élővilág számára rettenetes következményekkel jár. Az elszabaduló erő korábban soha nem látott pusztítást visz végbe, hogy aztán az alkotóelemeire bontott életből egy új, átalakított világ sarjadjon.

Rany menekülni kényszerül, hosszú és veszélyekkel teli utazásra indul, hogy hazajusson és válaszokat találjon, mielőtt még minden elveszne.

Mindeközben Overtoun kitenyésztett dolgozó kasztja,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2021

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Főnix Astra Főnix Könyvműhely

>!
416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155999345

Kedvencelte 3

Várólistára tette 31

Kívánságlistára tette 46

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

wzsuzsanna P>!
R. J. Hendon: Médák

(…) A legnagyobb erősség, amit a regény kapcsán kiemelnék, az a hangulat és a környező világ ábrázolása. Akár a régi London posztapokaliptikus utcáin járunk, akár Overtoun helyiségeiben, a szerző nagyon érzékletesen tárja elénk, mit látunk magunk előtt. A kopárság, illetve a pusztulás és modernitás sajátos elegye végig kézzel fogható, sokszor úgy éreztem, magam is a helyszíneken járok, és bevallom, nagyon nem szívesen élnék egy ilyen világban. Tetszettek azok a fejezetek, amik Rany meneküléséről szóltak, kellően mozgalmasra sikeredtek, mégis mindig volt idő arra, hogy rácsodálkozzunk a felépített világra és az írói fantáziára. Az olvasás során nagyon sokáig nem lehet tudni, pontosan mi fog kikerekedni a történetből, akár azzal kapcsolatban, ki hozta létre a rejtélyes vihart, akár azzal, hová fog kifutni a médák szála vagy mi lesz Rany szerepe ebben az egészben. Jó volt, hogy az előző kötetből megismert karakterek is felbukkantak, ahogyan az is, hogy az első részhez hasonlóan itt sem fekete vagy fehér semmi, hiszen a maga módján mindenki a lehető legélhetőbb világra és a saját boldogulására törekszik.

Nagyon érdekes szál volt, amit a szerző a médákkal kapcsolatban behozott, különös tekintettel azokra az erkölcsi kérdésekre, amit felvetnek. A külön kitenyésztett munkaerő nem új keletű a disztopikus vagy a sci-fi irodalomban, mégis nagyon megkapó volt látni a fiatal lányok újabb és újabb generációját, akik különböző sémák szerint működnek, és akik első látásra nem rendelkeznek az átlagos emberi érzésekkel, mégis könnyű empatizálni velük. Természetesen olvasóként elítéljük azt a kormányt, aki ilyen módon kíván egy várost működtetni, mégis elég nehéz megítélni ebben a regényben, ki az abszolút jó vagy rossz, főleg, miután kiderül, hogy az eddig megismerteken kívül másfajta csoportok is érvényt kívánnak szerezni az elképzeléseiknek, és beleszólást akarnak a világ alakításába.

Rany karakterét nem mondanám rendkívül összetettnek, mégis könnyű volt vele azonosulni, és nagyon izgultam érte végig. Kicsit sajnáltam, hogy a korábban megismert „korcsok”, vagyis kutyák karaktereiből kevesebbet kaptam, ugyanakkor számtalan érdekes jelenséggel, technológiai megoldással találkozhattam, rendkívül „látványos” a regény, ahol, még ha nem is mondanám nagyon pörgősnek a cselekményt, azért mindig történik valami, és a szerző most sem fukarkodott a váratlan fordulatokkal. Ezek után már tényleg csak azt tudom kérdezni, mikor jön a következő rész, nagyon kíváncsi vagyok, hogyan lesz az összes szál elvarrva és milyen irányt fognak még venni az események. Addig pedig beérem valahogy a szerző Gyomláló című előzménykötetével, amire botor módon nem jelentkeztem a blogturné során, de biztos, hogy be fogom szerezni. Ja, és ilyenkor tényleg sajnálom, hogy nem Amerikában élünk, mármint az író és én, mert ha így lenne, szerintem szuper filmet lehetne készíteni az első két regényből. :) (…)
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2022/02/medak-overtoun-…

WerWolf>!
R. J. Hendon: Médák

Tizenkét évvel vagyunk a Korcsok után. Rany azóta az Overtount irányító családban él, férjével, akivel nem mondható éppen idillinek, vagy belsőségesnek a kapcsolata. Petesejtjeit kivették, hogy felhasználják “emlékezőtehetségét” a jövő nemzedékeinek megalkotásánál. Olykor még kijár a falon kívülre, de ez sem segít neki otthonosan éreznie magát Overtounban. Ezért kapva kap az alkalmon, amikor lehetőség kínálkozik elhagyni a steril várost és egy diplomáciai küldetés keretén belül, férjével együtt, elutazhat a kontinensre.
A regény elején, rögtön a sűrűjébe csöppenünk az eseményeknek, ahogy Rany egy családdal megpróbál átkelni a csatornán, hátuk mögött a mindent elpusztító fekete viharfallal. A cél Overtoun, ami lehetséges menedékként lebeg Rany szeme előtt, de él a gyanúval, hogy a katasztrófa előidézői pont ebben a városban vannak.
Egy másik történeti szálon Overtoun hétköznapjait ismerhetjük meg, pontosabban a médákat, akiket 12 éve tenyésztenek rabszolgamunkára. Ezek a fiatal lányok úgy vannak kondicionálva, hogy különböző sémák szerint éljék az életüket, a rájuk bízott feladat alapján. A városlakók szerint a médák érzelem nélküli biorobotok, akik az adott feladat elvégzésére lettek kitenyésztve és semmi sem zökkenti ki őket a munkából.
A történet, annak ellenére, hogy a közepébe csöppenünk, nagyon lassan indul be. Rany vándorlása nem is nagyon tudja lekötni az olvasót, hiszen nem kapunk semmi új információt a világról. A leírások ennek ellenére elég jók, és ha nem is Rany története köt le bennünket, legalább “gyönyörködhetünk” a nem éppen a természet alkotta tájban.
A párhuzamos történeti szálon, a médák világában, mindeközben érződik, hogy valami fontos van készülőben és a feszültség lassan, de biztosan fokozódik.
A Médák nem az a regény, ahol már az elején, vagy éppen a közepén tudjuk, hogy mi lesz a történet vége. A lassú felfutást követően, olvasás közben mindig azon jár az olvasó agya, hogy vajon ki a felelős, és mi fog történni a szereplőinkkel? Egyáltalán le tudják állítani a vihar okozta károk tovaterjedését? Vagy most már mindig egy ilyen mesterséges világban kell élniük? Esetleg találnak olyan helyet, amit elkerült a vihar, és egy új társadalmat hoznak majd létre? Kérdések kérdések után, melyekre lassan, de biztosan megkapjuk a válaszokat, még ha nem is azokat és nem is olyanokat, mint amire számítottunk.
Hendon inkább a világra koncentrál, nem a szereplőire. Rany és Ayers érzelmi világa eléggé összetett, és bár kicsit romantikusnak találhatjuk az út folyamán a közeledésüket, mégsem jutunk a felszínnél mélyebbre.Világépítése kiemelkedően jó, és a tájleírásai segítenek elképzelni a környezetet melyben a szereplők mozognak. Ezek a leírások nem terjengősek, mégis szinte minden részlet élesen kirajzolódik a képzeletünkben. A médák bemutatása is hasonló a leírásaihoz, és nem is társítunk hozzá érzelmeket, mindaddig még mellbe nem vág bennünket, hogy Overtoun vezetősége gyermekmunkával biztosítja a város működését.

Bővebben: http://www.letya.hu/2021/11/r-j-hendon-medak/

buzavirág>!
R. J. Hendon: Médák

A legtöbb trilógia esetében a középső kötet általában egy átvezető, kissé lomhább történet, de a Médákban egyetlen percre sincs megállás, sehol sem laposodik el a történet.
Tetszett hogy kicsit eltávolodunk Overtoun-tól és bejárjuk a megmaradt vidéket, megismerve egy teljesen más életszemléletet, mint amit a Mentmor-ok képviselnek. Rany már nem igazán okozott meglepetést, de annál inkább Ayers és a körülöttük lévő világ, mely teljesen átment valami elképesztőbe. Jó ötletnek tartom az időrendi sorrend felcserélését is, sokkal izgalmasabb volt így hogy később derült ki az igazság.
Remélem a folytatásra nem kell sokat várni, olvasva az epilógust, jót mosolyogtam azon
hogy spoiler már megint nem tudtunk megszabadulni.

Adrienn_Hujder_Spirit_Bliss I>!
R. J. Hendon: Médák

I-mád-tam! :) Az első részt és az előzménykötetet is szerettem, de R. J. Hendon ezáltal a második rész által bekerült a top 5 kedvenc íróm közé, és magyar íróként igazi példaképpé vált számomra. Nekem ez a könyv tökéletes volt mind stílusában, mind cselekmény- és karakterépítésében. Hatott a gondolataimra, hatott az érzéseimre, többször is könnyek között törtem ki egy-egy jelenet olvasásakor (például Rany utolsó könyvbeli jeleneténél). Remélem, hamar megjelenik a 3. rész, mert majd' meghalok, hogy olvashassam.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Caedere >!

Tisztábban látta a saját szürkeségét, mint valaha. Régi-új szavak formálódtak benne, és kaptak értelmet.
Eldobható.
Pótolható.
Alárendelt.
Rabszolga.

BBetti86 >!

– Jól van… Jó kutya… Nincs mitől félned.
[…] Rany visszakucorodott a férje mellé, és dideregve megdörzsölte a karját.
– Meg akartam nyugtatni – magyarázta. – Attól tartottam, hogy megijed, és nekünk támad, miután felébred.
– Te tényleg tudsz velük beszélni!
– Csak a hangsúly a lényeg. Brya pénzügyi kimutatásait is felolvashattam volna neki.
– Szerintem azért arcon harapott volna.

270. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

J. Goldenlane: Csillagok szikrái
A. M. Aranth: Oculus
Raana Raas: Ellenállók
Raana Raas: Hazatérők
Marissa Meyer: Scarlet
George Orwell: 1984
Suzanne Collins: Az éhezők viadala
Ernest Cline: Ready Player One
László Endre: Jóholdat, Szíriusz kapitány!
Gimesi Dóra – Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: A próbák palotája