Korcsok (Overtoun-trilógia 1.) 27 csillagozás

R. J. Hendon: Korcsok

Overtoun makulátlan, fehér épületei között nem nő egy árva fűszál sem. A természet és az ember harmóniája a ködös múlt homályába veszett, az állatok nem kívánatos lények, a város polgárai pedig irtóznak mindentől, ami a földben terem.
Rany, a tízéves kislány mindig is kívülállónak érezte magát Overtounban. Legszívesebben elrejtőzne az emberek elől egy sötét szobában, ahol egymagában lehet. Épp úgy, ahogy az a hányattatott sorsú kutya, akinek minden nap küzdelem az életben maradásért, és akivel hamarosan Rany sorsa is összefonódik.
A Korcsok megrázó utazásra hív az 5. évezredbe, ahol a messzi múlt emlékei még mindig kísértenek, és feje tetejére állítanak mindent, amit Rany addig igaznak vélt Overtounról.

>!
Főnix Astra, Hajdúböszörmény, 2018
390 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155632709

Kedvencelte 4

Most olvassa 4

Várólistára tette 89

Kívánságlistára tette 143

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

>!
Oriente P
R. J. Hendon: Korcsok

Eltűnődtem, vajon miért lesz ebből trilógia? A történet lezárult és így is kicsit lassabban a kelleténél. Egyelőre nem látom azokat a kérdéseket, amik még kétszer ennyi terjedelmet érdemben meg tudnak majd tölteni, hacsak nem ugrunk váratlanul szintet/helyszínt/korszakot – a trilógia elnevezése azonban pont nem ezt sugallja.

Végig zavarban voltam egy kicsit, és ez „kívül tartott” a történeten: mintha a regény nem találta volna meg a maga autentikus hangját, valami félszeg bizonytalanság hatja át az egészet. A cselekményvezetés, a szöveg egyszerűsége miatt sokszor éreztem magam egy ifjúsági regényben, miközben a problémafelvetések jellege, illetve bizonyos nyersebb, erőszakosabb motívumok miatt mégiscsak úgy gondolom, felnőtt olvasóknak íródott ez a könyv. Nem mintha probléma lenne, ha valami kategóriák felett lebeg és nem könnyen hagyja magát besorolni, ez akár különlegessé is tehet egy-egy darabot, de ebben az esetben számomra határozottan disszonáns lett a végeredmény.

A regény legígéretesebb vonulata természetesen a kutyák nézőpontja, vagyis hogy a szerző a város már-már transzhumán szuperpolgárai és a posztapokaliptikus túlélődrámákat idéző körüllakók világa mellett/között elhelyez egy harmadik csoportot, a maga sajátos szabályaival és szempontjaival, amely egyszerre köti össze mindkét emberi világot a múlttal és különbözteti meg markánsan őket egymástól. Ezt a vonalat sokkal de sokkal bátrabban ki lehetett volna aknázni, hiszen gyakorlatilag ez adja a történet eredetiségét, legalábbis az én érdeklődésemet egy ponton túl már csak ez a cselekményszál tudta fogva tartani. spoiler

1 hozzászólás
>!
WerWolf
R. J. Hendon: Korcsok

A Korcsok, ahogy a fülszöveg is sejteti, egy YA-disztópikus történetre hajaz. Mielőtt azonban nekikezdtem volna a regénynek, Roland biztosított róla, hogy ez nem az a tipikus YA, és nem is olyan disztópia amit az olvasók megszoktak. Nos, elolvasva a történetet, azt kell mondanom, hogy ha a szerzőnek ez nem disztópia, akkor mi az?! Ugyanis a felvázolt világ, bár élhető, mégis brutális.
felépítve, megtervezve minden mozzanata. Nincs jó vagy rossz oldal, mindössze emberek és kutyák. A karakterek kidolgozottak és nem idealizáltak. A kis Rany sem egy szuperhős, mindössze egy különleges tehetséggel rendelkező kislány, ami értékessé teszi őt az uralkodó család, a Mentmore-ok számára. Ráadásul Hendon olyan mesterien építette fel az eseményeket, hogy még engem is sikerült csőbe húznia.
Aki csak szemezett eddig a regénnyel, annak azt tudom mondani, hogy ne hezitáljon tovább. Vágjon bele!

Bővebben: http://www.letya.hu/2018/06/r-j-hendon-korcsok/

6 hozzászólás
>!
chhaya P
R. J. Hendon: Korcsok

Hosszú lesz, de legalább nem rövid, elkapott a lelkesedés… :)

Overtounban vagyunk, mintegy kétezer évvel az atomháború után. Első blikkre elég klassz hely, modern, high-tech, nincs nélkülözés, hisz alanyi jogon jár a lakás és az élelem, fizetni pedig csak a szórakozásért és a luxusért kell. Jobban megnézve azonban feltűnik, hogy itt minden mesterséges: az étel, amit esznek, az út, amin járnak, még a saját szervezetük nagy része is… Az állatoktól félnek és irtóznak, a növényi eredetű dolgok szintén tilalmasak, amit még a városhatáron túli „barbárokra” is kiterjesztenek.

Lassan indul be a történet, először szinte csak a szereplőkkel ismerkedünk: a 10 éves Rany, aki megrázó módon döbben rá, hogy miért is lóg ki a városi polgárok közül; Lorens doktor, aki a maga módján szintén különbözik a többségtől (szerencsére, annál élesebb a kontraszt); a városőr Baid, aki a történetben a rosszfiút játssza; és a kedvencem, a fekete kutya. Mert mégiscsak léteznek állatok, képtelenség kiirtani őket az Overtoun alatt húzódó csatornarendszerből, pedig kellene, hiszen a kutyák vadak és minden adandó alkalommal megtámadják a polgárokat… kivéve Rany-t, de vajon miért?

Miben más és mit tud ő, amivel eltér szinte mindenki mástól? Az elejétől sejthető, de onnan igazán érdekes, amikor ez kiderül. A lassú ismerkedés átfordul izgalmas és cselekménydús akcióvá, úgy peregnek az események, mintha csak filmet néznénk – és hullanak a szereplők, folyton aggódni kell valakiért! Ahogy egyre több fény derül a múltra, a véres és kegyetlen valóságra, egyre összetettebbé válik a jelen és az egész világ felépítése – úgy egyre nehezebb letenni a könyvet, sodor a lendület, olvastatja magát.

Különösen tetszik, hogy a szerző főként mesél, értékítéletet nem mond (csak a szereplőkön keresztül, ami szubjektív, ugye). Mai szemmel könnyű rámondani, hogy milyen borzalmas világ lehet, ahol nincsenek növények és állatok, minden művi és mesterséges… De valójában ez is csak egy megoldás a sok közül. Az atomháború után talpra kellett állni, Overtoun így volt képes felépíteni magát, és biztosítani egy élhető helyet a polgárainak. Ugyanígy a szereplőkkel: bár nyilvánvaló, hogy kinek szurkolunk és kire uszítanánk egy csapat elvadult korcsot, mégsem a jó és rossz közti harcra redukálódik a történet… Mert a legjobb szándék ellenére is hozunk rossz döntéseket, ha elvakít a harag; mert nehezen lépünk ki saját korlátaink közül, ha egy életen át mosták az agyunkat; mert még a legaljasabb tett mögött is ott a motiváció, hogy az az illető bizonyítani akar, megfelelni az elvárásoknak és újra teljesnek érezni magát… Nagyon emberiek, szépen felépített karakterek, könnyű volt beleélni magam a szerepükbe.

Korcsok… nem csak a kutyák. Nagyot koppant a végén, mikor leesett.

Szóval, röviden és tömören (haha): élveztem az olvasást, soha rosszabbat! A folytatást és az előzményregényt is nagyon várom, és gratula az írónak, csak így tovább!

3 hozzászólás
>!
somebody22
R. J. Hendon: Korcsok

Na szóval….

Ha egyszer a kezeim közé kerül a mi áldott nevű írónk, hát nem tudom, hogy leborulva imádnám, vagy megfojtanám egy kanál vízben.

Eleinte még nagyon is gondolkoztam, hogy hány csillagot adjak neki, lassú volt, közhelyes, semmi spanyolviasz, semmi nagy wasistdas.
Utána viszont a cselekmény, a motivációk szépen beindultak, nem volt velük semmi baj.

Ami külön fantasztikus, az a filozófiai boncolgatások tömkelege, amik olyan gyönyörűen van beleszőve a történetbe, és mégis annyira alaposan át vannak gondolva, hogy az ember lányának komolyan tátva marad a szája! A belső és külső világ, a változás fontossága, az, hogy meddig ember az ember – mind biológiailag, mind szellemileg, és még rengeteg hasonló kérdés, amit nem csak úgy odadob, mint kutyák elé a húsdarabot spoiler , hanem megrág, előemészt, visszaköp és műalkotásba rendezi bocsi :P .

Más szempontból pedig spoiler Szóval azt hiszem, ez lenne az a kérdés, amit feltennék neki, mielőtt a fent felsorolt lehetőségek közül választanék.

Külön érdekes volt, hogy mennyire jól bánik egy 10 éves kisgyerek karakterével. Nem volt hiteltelen, nem volt túl gyerekes vagy buta, sem tehetetlen. Kevés olyan könyvet tudnék most hirtelen felhozni, ahol az alkotót nem hozza zavarba az, hogy egy nagyon fiatal karakterrel kell bánnia. Minden kalapom megemelem előtted, J. R. Hendon!

A legnagyobb csavart természetesen a végére hagyta, de ez egyáltalán nem cselekménybeli pálfordulás, hanem inkább egy szellemi megvilágosodás. És nagyon nagyot ütött.
Amikor megláttam, hogy mindezek után nem is a folytatáson, hanem az előzményen dolgozik, igazán feltámadtak a gyilkos indulataim, de talán, ha az a könyv is lesz ennyire jó, akkor megenyhülök. Viszont a folytatást továbbra is követelem! :))

>!
cirmilla
R. J. Hendon: Korcsok

Toporzékolva vártam ezt a regényt, annak ellenére, hogy a sci-fi, disztópia kívül esnek a komfortzónámon. Viszont lesznek kutyák, kóborok és számkivetettek, ezzel nekem bármilyen könyvet el lehet adni, még kutyás szakácskönyvem is van. :-) Elkezdtem olvasni, tetszett a kutyafalka szemszögéből bemutatott jelen, tetszett a falka bemutatása, farkasokra jellemző tulajdonságokkal, aztán belecsöppentem egy remekül felépített történetbe, egy jól kidolgozott világba. Mert ugye mindig van egy történet, egy világ, ahol a kutyák „csak” társaink és segítőink. Tetszett, hogy nincs állásfoglalás, csak információ közlés. Egy-egy bekezdés a természettel összhangban lévő embernek nem újdonság, de egy „hétköznapi embernek”, akit nem foglalkoztat annyira ez a dolog, fel sem tűnik, de tudat alatt elgondolkoztatja, a jobb felé mozdíthatja. „ Overtoun elkoboz minden gyümölcsöt, mondván felesleges, egészségtelen.” Ismerős ugye, ne együnk gyümölcsöt, mert a cukor káros, cukorbeteg vagy rákos leszel. Cukor és cukor nem ugyanaz, de ez egy más szakma. Egyél előregyártott élelmiszert, majd mindent meggyógyítunk, ismerős a reklámokból. És sorolhatnám tovább .Agymosás. Felismered? Itt jut eszembe a pár nappal ezelőtt óriás vihar és árvíz volt nálunk. Félelmetes éjszaka volt, villámok, zivatar, orkán, valahogy mégis megnyugtatott, hogy a TERMÉSZETET nem lehet legyőzni soha, nem az ember az úr. Gyűlölöm, hogy kutyákat használnak a háborúkban, hogy bombát kötöznek rájuk, hogy bántalmazzák őket, kísérleteznek rajtuk, halomszámra gyilkolják őket, ez nem csak a jövő, ez a múlt és a jelen is. Ennek ellenére ők mindig visszatérnek mellénk, mert Angyalok, nekik nincs szükség megváltásra, csak segítenek, szeretnek és mindig újra bízni akarnak. Meddig ember az ember, minden testrész pótolható , lassan kicserélhető lesz és itt a robotok kora, melyik az a részünk, amit kicserélnek és nem leszünk többé ember, hol lakik az empátia, a lélek,és még olyan sok kérdés, ami válasz keresésére sarkallhat. Szóval nem csak egy egyszerű kis szórakoztató történet. Gondolkodásra sarkall. Szeretem ezt a Világot és kíváncsi vagyok a folytatásra! A történetről nem írnék, tessék elolvasni. Annyit csak, van egy testvérpár, származásuk körüli titokkal, segítőkkel, üldözőkkel, különleges adottságok, gyógyítók, gyilkosok, elit réteg, barbárok és a KUTYÁK. Olvasásra fel! Köszönöm, hogy megírtad és olvashattam kedves R. J. Hendon

6 hozzászólás
>!
Greylupus
R. J. Hendon: Korcsok

Ez a történet is úgy indult, hogy megláttam a könyv borítóját. Imádom a farkasokat (mert az a stilizált kutyafej inkább egy farkasé), a kutyákat, így azonnal ugrottam a fülszövegre, ahol, bár farkasokról nem volt szó, de kutyákról annál inkább.
Az is igaz, hogy egy időben faltam a disztópiákat, de mostanában csak akkor kelti fel az érdeklődésemet egy ilyen történet, ha látok valami újat, valami mást az eddigiekhez képest. Az, hogy világégés történik, az, hogy egy fiatal lány (mert általában lányok a világ megmentői:))) a kulcs mindenhez, nekem már kevés. Ezért kíváncsisággal vegyes félelemmel kezdtem neki ennek a regénynek.

A történet számomra lassan indult be, nem mondanám, hogy azonnal kialakult a szerelem. Lassan haladtunk, több szemszögből ismerkedtünk a világgal, a szereplőkkel, de ami azonnal kitűnt, az az író kutyák iránti szeretete. Mert persze a kutyák is kaptak külön szemszöget!!! megismerhettük a későbbi főszereplőnket Angyalt (bár akkor még nem volt neve, csak simán fekete kutya volt) és a társait. Az író tökéletes módon írta le egy falka viselkedését, hierarchiáját, működését, a kutyák reakcióját bizonyos szituációkra, látszott, hogy vagy nagyon szereti a kutyákat vagy pedig neki is van egy (a könyv befejeztével elárulta, hogy ő is tart egyet, úgyhogy nem jártam messze a valóságtól:).
Képet kaptunk egy nagyon zord jövőről, egy olyan világról, amely számomra mindenképpen rémisztő volt – hiszen imádom a természetet, az állatokat, a növényeket – és ez egy olyan világ volt, ahol minden, ami a természethez közeli, az tiltott, megvetendő és elpusztítandó. Furcsa volt, hogy a kutyák, amelyek szinte az idő kezdete óta az emberek hűséges társai voltak, itt félelmetes fenevadak, amelyek vadásznak az emberekre és akikre az emberek is vadásznak.
Nem is tudtam nagyon az overtouni népséggel szimpatizálni, bár a történet folyamán kiderült, hogy miért lettek ilyenek, miért teszik azt, amit, de ettől függetlenül nem tudom, hogy mennyire lettem volna képes ebben a közegben élni. Egyedül a gyógyászatuk tetszett, annak szerintem most is nagy hasznát vennénk, bár az ár, amiért ezt tudják használni, elég magas… Persze könnyű innen, a kényelmes lakásból ítéletet mondani, hiszen egy ilyen világégés után valahogy talpra kell állni és ez is egy lehetséges módja és talán ez még a könnyebbek közül való.

A történet aztán beindult szépen, egyre több izgalmas rész következett, csavarok, amelyekre gondolni sem mertem és közben rengeteg kérdésem merült fel: Ranyt miért nem bántják a kutyák? Ha ennyire fejlett az orvostudomány, akkor a kislányt miért nem tudják gyógyítani? Vajon mi van a falon túl? Milyenek a barbárok?
Ezekre persze lassacskán választ kaptunk, de a válaszok után még több kérdésem lett:).

Akikkel egyedül problémám volt, azok a szereplők. Nem is a kidolgozottsággal, hiszen minden fontosabb szereplőről megtudtunk mindent – háttér történetet, személyiséget, de valahogy egyikhez sem tudtam kötődni. Ezt nem teljesen az író hibájának rovom fel, hanem inkább annak, hogy férfi (jaj, érzem, hogy ebből megkövezés lesz:). Nem egy férfi írótól (külfölditől és magyartól is) olvastam hasonló világról regényt, ahol a történet, a cselekményszál izgalmas volt és egyedi, de a karakterek valahogy távol maradtak tőlem. Lehet, hogy a nők empatikusabban tudják megalkotni a szereplőket? Nem tudom. Ez akár egy vita indítója is lehet:).

A cselekményszál azonban tényleg jó volt és a több szemszög még izgalmasabbá tette a történetet, hiszen volt jó és rossz oldal, de közben pedig voltak elég árnyalt szereplők is, akiknél nem igazán lehetett tudni, hogy hová tegyem őket. A szereplőink tettei pedig még inkább megkavartak, hiszen, ha például Rany vissza tudott sok mindenre emlékezni, akkor miért hagyta, hogy a szeretett kutyáival az tegyék az emberek, amit tettek? És igen, a visszaemlékezések. Imádtam minden sorukat. Tetszett, ahogy végül így kaptunk egy kis ízelítőt abból, hogy mi is történhetett x évvel a történetünk előtt.

Amit érdekesnek tartottam még, hogy az író kihagyta a már oly megszokott szerelmi szálat. Mondjuk furcsa is lett volna, ha Rany bárki iránt is szerelmet érez a fiatal kora miatt, de az idősebb szereplők között se dúlt túlzottan a szerelem, bár azért egy icike-picike romantika csak bele lett csempészve, de csak annyira, hogy lássuk, az akkori embereknek is lehetett érzelmei.

A történet vége pedig? Nagyon remélem, hogy olvashatom a folytatást, hiszen bár nem lett kifejezetten olyan függővég, ami után véresre rágott körmökkel várom a következő részt, de az író egy elég megrázó befejezést követően egy csomó kérdést nyitva hagyott, amire szeretnék választ kapni:).

Összességében az apró hibáitól eltekintve nagyon tetszett a regény és merem ajánlani fiúknak és lányoknak is, kutyaimádóknak és disztópiát kedvelőknek is. Izgalmas, érdekes, elgondolkodtató történet, néha nagyon kedves, néha nagyon megrázó, helyenként véres részekkel és egy olyan jövőképpel, ami sajnos lehetséges, de remélem, hogy soha nem fog bekövetkezni.

3 hozzászólás
>!
Tünde_Fekete P
R. J. Hendon: Korcsok

Egy kis elöértékelés – olvasás még folyamatban: nem igen tudom letenni, nagyon olvastatja magát a mindennapi tevékenységeim rovására! :-) ….. Hát befejeztem…. Elöször is gratuláció a szerzönek, jó a történet, gördülékeny, izgalmas, nem hagyja békén az embert, mert jó lenne már tudni, hogy mi fog történni a következö oldlakon. Az nem titok, hogy a kutya figurája fogott meg, ez volt a fö ok, amért megrendeltem a neten. Tetszett a kutyaárbrázolás, hogy az állatok nem emberien gondolkodnak, a kutya megmarad kutyának, igy is viselkedik viszont megismerjük a gondolatait, és nem ir tetemes szabadidejében egy doktori disszertációt. A kislány figurája nem állt annyira közel hozzám, néha úgy tünt, hogy a növérébe, Soya-ba sokkal több szeretet szorult, mint öbelé, nem tudtam eldönteni, hogy tényleg szereti-e az állatokat, mert simán feláldozta öket, olyan: ok, kutyák, megbarátkozom velük, hát meghaltak, ez van…..szóval, egy olyan ember, aki ennyire közelkerül állatokhoz, nem lehet egyidejüleg ennyire üres, Angyal több érzelmet mutatott, mint Rany, akiböl egyfelöl olyan felnöttesen beszél valaki, másfelöl meg olyan kuka naiv, hogy az már fáj, és ennek a végén az állatok isszák meg a levét. A többi figura sem rossz, jók, gonoszak, vegyesek, mindenkinek vannak titkai. Mindent összevetve, vegyes érzlmeim vannak, nem tudom sem pozitivra, sem negativra értékelni, még várok, amig leülepszik a könyv. A sok àllathalàl és mészàrlàs miatt egyenlöre nem kedvenc és hogy újra fogom – e olvasni, most még nem tudom. A szívem egyszerüen megszakad a kutyákért……

21 hozzászólás
>!
Jozef_Szabados
R. J. Hendon: Korcsok

Mihez is hasonlíthatnánk ezt az olvasmányt? Fallout? Gattaca? Mad Max? Lassie hazatér? Legyen mindenből egy kevés és indulhat a pörgős letehetetlen akció ahol minden szereplőnk jó és rossz egyaránt. Számomra ilyennek kell lennie a szórakoztató irodalomnak. Izgatottan várjuk a folytatást mert reméljük Mr. Baid nem hagyja ennyiben.

2 hozzászólás
>!
Password
R. J. Hendon: Korcsok

Bevallom, elfogult vagyok, mert szerkesztőként én is átfutottam a könyv egy korábbi változatát, de Roland jól ír, érdemes lesz figyelni a munkásságát a jövőben is, és meggyőződésem, hogy sikerre viszi az Overtoun sorozatot.

3 hozzászólás
>!
Uszáma
R. J. Hendon: Korcsok

Eleinte kicsit nehéz volt belerázódnom a világba, el-el kalandoztam közben, kicsit tartottam is tőle, hogy aztán ez mindvégig fennáll majd. Vágytam rá, hogy minél előbb lepleződjön már le mindaz, ami miatt azt tapasztalhatjuk a világgal, emberekkel, korcsokkal, amit felvázolt nekünk az író. Aztán hamar átlendültem ezen, jöttek az izgalmasabbnál izgalmasabb jelenetek, és ahogy egyre inkább kezdtek kibontakozni a szereplők is, annál jobban éreztem azt, hogy végre megérkeztünk oda, ahová szerettem volna már a legelejétől kilyukadni. Így utólag, egészében tekintve a cselekményre, annak kibontakozására, egy nagyon szép ívet láthatunk kirajzolódni szemeink előtt. Talán kellett is hozzá ez a homályosított „légkör”, hogy aztán egyre többet, és többet akarjon az olvasója az egészből.

Kiváltképp az egyik legnagyobb erőssége a könyvnek a történetén túl az író írásmódja. Annyira felüdítő élmény ilyen szép leírásokkal találkozni végig. Ebbe pedig tökéletesen illeszkedik a különböző karakterek szemszöge is, nagyon rég találkoztam már ennyire harmóniában lévő írással ilyen tekintetben. Mindemellett az egyes „oldalakat” teljes elfogultság mentesen sikerül bemutatni. Ami aztán valamilyen szinten kimondásra is kerül a könyvben, és ezt összekötve a főszereplő útkeresésével szépen is boncolgat az író. Azért valljuk be, hogy elgondolkodtató, mi is a helyes a felvázolt világban. A teljesen modern gondolkodásmód, melyben a mesterségesen előállított számít a legnagyobb értéknek, vagy pedig az ebből kirekesztett most számunkra valamelyest normálisnak mondható életforma. Ha jobban körülnézünk, pont ez a kérdéskör már most is nagyon hangsúlyos szerepet játszik az életünkben. Természeteset vagy mesterségesen létrehozottat fogyasszunk? Mennyire engedhetünk teret a „műanyagoknak”? Ez sem fekete vagy fehér, mint ahogyan azt sokan gondolják.

Szereplőket tekintve vicces lenne azt mondani, hogy igazi „hús-vér” emberek, hiszen akik olvassák, azok tudhatják, hogy bizony ez egy alapvető problémakört teremt az állatok és overtouni lakosok között. De közben meg nagyon szerettem, ahogyan megmutatkoztak az egyes személyek a világban. Rany karaktere, majd későbbi képességének kibontakozása az egyik legérdekesebb alap, amit aztán majd a későbbiekben is kamatoztathat a történet. Érdekes volt így tapasztalni mindezt, hogy nem a legelején derül ki számunkra minden ezzel kapcsolatban. Sőt, mondhatni, csak a második felében kerül reflektorfénybe ez a képesség, ami teljesen más megvilágításba helyezi a legvégén az egész sztorit.

Összességében egy újabb összetett, és fantasztikus világkibontakozás kezdetének lehetünk tapasztalói. Az elei lassabb történettempó után minden a neki megfelelő medrében halad tovább, hogy aztán a végére összeálljon egy lenyűgöző kép. Korán sincsen vége, ugyanis még sok izgalom vár ránk a trilógia többi részében, valamint a most készülő előzménytörténetben. A disztópiákat kedvelők biztosan megtalálhatják a Korcsokban azt, amit ezekben a történetekben keresnek. Bizton állíthatom, hogy a vége csak még inkább a folytatásokért kiállt minden olvasóban. Legalábbis nálam biztosan. És hogy mindebben hogyan játszanak fontos szerepet az állatok, kiváltképp a kutyák? Derítsétek ki a történetből! ;)

Teljes: http://konyvspiraciok.blogspot.com/2018/08/r-j-hendon-k…


Népszerű idézetek

>!
R_J_Hendon IP

– Amikor idősebb leszel – súgta egészen közelről –, rájössz majd, hogy ha felelősöket akarsz keresni a rossz dolgok miatt, amelyek a világban történnek, a listát addig bővítheted, amíg minden élő és valaha élt ember nem szerepel rajta.

361. oldal, III. rész, 25. fejezet (Főnix Astra, 2018)

>!
R_J_Hendon IP

– Őszintén mondom neked, Rany, nem hiszem, hogy dr. Lorens erre vetemedne. Jó embernek ismertem meg. Kevés az ilyen, de azért akad még, aki becsületes.
– Törvényszegő.
– Hogy mondod, kicsim?
– Törvényszegő ember – ismételte meg Rany. – Ha becsületes lenne, akkor feljelentene, hiszen ezt írják elő a törvények, nem? Ha titokban tartja, akkor megszegi a törvényt, tehát nem becsületes.
Mama vagy fél percig csak bámult a kislányra, aztán zavartan megköszörülte a torkát.
– Tudod, a becsületest és a törvényest nagyon sok választja el egymástól, csillagom. Lehet, hogy a törvényhozók helyesnek tartják, ha beárul két ilyen gyönyörű leányzót, de az messze állna a becsületességtől.

47. oldal, I. rész, 7. fejezet (Főnix Astra, 2018)

>!
R_J_Hendon IP

Mire delet ütött az óra, a reggeli szép időt felváltották a szürke fellegek, és eleredt az eső. A legforgalmasabb utcák fölé ekkor hosszú, áttetsző fólia feszült ki, így a járókelők szárazon közlekedhettek. Lorens háromszor váltott útirányt, mert folyton házköltöztetésbe botlott. Az esti ünnepség miatt néhány épületet arrébb toltak pár utcányival; Lorens érezte az úttest alatt működő óriási Ghibli-motorok morajlását, amelyek lassan, fokozatosan arrébb csúsztatták a piramis formájú Szépművészeti Galériát.

36. oldal, I. rész, 6. fejezet (Főnix Astra, 2018)

>!
R_J_Hendon IP

– Sajnos a nyomtatott könyv ritkaság. A gyűjtögetők már évek óta nem is nagyon mennek a lerombolt városokba. Szinte mindent elhoztak, ami értékes, csak a vidéket járják, a falvakat, de hát az ottani könyvtárak… Na, de itt is van az összes új könyvünk, amit a múlt héten hoztak – mutatott az egyik polcra, amelyen számos ütött-kopott, hámló borítójú nyomdatermék sorakozott. – Ha jól tudom, Edinbarh közelében találták ezeket, de hogy említi-e közülük bármelyik a korcsokat, azt sajnos nem tudom. Még nem jutott időm átnézni őket.
A fejét csóválta, ahogy körbenézett az antik holmikkal teli tágas helyiségben, amely úgy festett, mint egy kisebb múzeum.

38. oldal, I. rész, 6. fejezet (Főnix Astra, 2018)


Hasonló könyvek címkék alapján

Alekszandr Polescsuk: A pergamen titka
J. Goldenlane: Csillagok szikrái
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
Raana Raas: Ellenállók
Raana Raas: Hazatérők
On Sai: Lucy
Gabriel Wolf: A napisten háborúja
Gimesi Dóra – Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: A próbák palotája
Robin O'Wrightly: Andrea & Andrea
Brandon Hackett: Xeno