Korcsok (Overtoun-trilógia 1.) 18 csillagozás

R. J. Hendon: Korcsok

Overtoun makulátlan, fehér épületei között nem nő egy árva fűszál sem. A természet és az ember harmóniája a ködös múlt homályába veszett, az állatok nem kívánatos lények, a város polgárai pedig irtóznak mindentől, ami a földben terem.
Rany, a tízéves kislány mindig is kívülállónak érezte magát Overtounban. Legszívesebben elrejtőzne az emberek elől egy sötét szobában, ahol egymagában lehet. Épp úgy, ahogy az a hányattatott sorsú kutya, akinek minden nap küzdelem az életben maradásért, és akivel hamarosan Rany sorsa is összefonódik.
A Korcsok megrázó utazásra hív az 5. évezredbe, ahol a messzi múlt emlékei még mindig kísértenek, és feje tetejére állítanak mindent, amit Rany addig igaznak vélt Overtounról.

>!
Főnix Astra, Hajdúböszörmény, 2018
390 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155632709

Kedvencelte 4

Most olvassa 5

Várólistára tette 90

Kívánságlistára tette 138

Kölcsönkérné 8


Kiemelt értékelések

>!
WerWolf
R. J. Hendon: Korcsok

A Korcsok, ahogy a fülszöveg is sejteti, egy YA-disztópikus történetre hajaz. Mielőtt azonban nekikezdtem volna a regénynek, Roland biztosított róla, hogy ez nem az a tipikus YA, és nem is olyan disztópia amit az olvasók megszoktak. Nos, elolvasva a történetet, azt kell mondanom, hogy ha a szerzőnek ez nem disztópia, akkor mi az?! Ugyanis a felvázolt világ, bár élhető, mégis brutális.
felépítve, megtervezve minden mozzanata. Nincs jó vagy rossz oldal, mindössze emberek és kutyák. A karakterek kidolgozottak és nem idealizáltak. A kis Rany sem egy szuperhős, mindössze egy különleges tehetséggel rendelkező kislány, ami értékessé teszi őt az uralkodó család, a Mentmore-ok számára. Ráadásul Hendon olyan mesterien építette fel az eseményeket, hogy még engem is sikerült csőbe húznia.
Aki csak szemezett eddig a regénnyel, annak azt tudom mondani, hogy ne hezitáljon tovább. Vágjon bele!

Bővebben: http://www.letya.hu/2018/06/r-j-hendon-korcsok/

6 hozzászólás
>!
chhaya P
R. J. Hendon: Korcsok

Hosszú lesz, de legalább nem rövid, elkapott a lelkesedés… :)

Overtounban vagyunk, mintegy kétezer évvel az atomháború után. Első blikkre elég klassz hely, modern, high-tech, nincs nélkülözés, hisz alanyi jogon jár a lakás és az élelem, fizetni pedig csak a szórakozásért és a luxusért kell. Jobban megnézve azonban feltűnik, hogy itt minden mesterséges: az étel, amit esznek, az út, amin járnak, még a saját szervezetük nagy része is… Az állatoktól félnek és irtóznak, a növényi eredetű dolgok szintén tilalmasak, amit még a városhatáron túli „barbárokra” is kiterjesztenek.

Lassan indul be a történet, először szinte csak a szereplőkkel ismerkedünk: a 10 éves Rany, aki megrázó módon döbben rá, hogy miért is lóg ki a városi polgárok közül; Lorens doktor, aki a maga módján szintén különbözik a többségtől (szerencsére, annál élesebb a kontraszt); a városőr Baid, aki a történetben a rosszfiút játssza; és a kedvencem, a fekete kutya. Mert mégiscsak léteznek állatok, képtelenség kiirtani őket az Overtoun alatt húzódó csatornarendszerből, pedig kellene, hiszen a kutyák vadak és minden adandó alkalommal megtámadják a polgárokat… kivéve Rany-t, de vajon miért?

Miben más és mit tud ő, amivel eltér szinte mindenki mástól? Az elejétől sejthető, de onnan igazán érdekes, amikor ez kiderül. A lassú ismerkedés átfordul izgalmas és cselekménydús akcióvá, úgy peregnek az események, mintha csak filmet néznénk – és hullanak a szereplők, folyton aggódni kell valakiért! Ahogy egyre több fény derül a múltra, a véres és kegyetlen valóságra, egyre összetettebbé válik a jelen és az egész világ felépítése – úgy egyre nehezebb letenni a könyvet, sodor a lendület, olvastatja magát.

Különösen tetszik, hogy a szerző főként mesél, értékítéletet nem mond (csak a szereplőkön keresztül, ami szubjektív, ugye). Mai szemmel könnyű rámondani, hogy milyen borzalmas világ lehet, ahol nincsenek növények és állatok, minden művi és mesterséges… De valójában ez is csak egy megoldás a sok közül. Az atomháború után talpra kellett állni, Overtoun így volt képes felépíteni magát, és biztosítani egy élhető helyet a polgárainak. Ugyanígy a szereplőkkel: bár nyilvánvaló, hogy kinek szurkolunk és kire uszítanánk egy csapat elvadult korcsot, mégsem a jó és rossz közti harcra redukálódik a történet… Mert a legjobb szándék ellenére is hozunk rossz döntéseket, ha elvakít a harag; mert nehezen lépünk ki saját korlátaink közül, ha egy életen át mosták az agyunkat; mert még a legaljasabb tett mögött is ott a motiváció, hogy az az illető bizonyítani akar, megfelelni az elvárásoknak és újra teljesnek érezni magát… Nagyon emberiek, szépen felépített karakterek, könnyű volt beleélni magam a szerepükbe.

Korcsok… nem csak a kutyák. Nagyot koppant a végén, mikor leesett.

Szóval, röviden és tömören (haha): élveztem az olvasást, soha rosszabbat! A folytatást és az előzményregényt is nagyon várom, és gratula az írónak, csak így tovább!

3 hozzászólás
>!
TiaManta
R. J. Hendon: Korcsok

Úgy érzem nem nekem való.
Rossz? Nem, határozottan nem. De engem nem érintett meg úgy ahogy kellett volna.
Bár mostanában szinte semmi, és ez legfőképp egy olvasási válságnak tudható be.
talán még írok hozzá később

>!
cirmilla P
R. J. Hendon: Korcsok

Toporzékolva vártam ezt a regényt, annak ellenére, hogy a sci-fi, disztópia kívül esnek a komfortzónámon. Viszont lesznek kutyák, kóborok és számkivetettek, ezzel nekem bármilyen könyvet el lehet adni, még kutyás szakácskönyvem is van. :-) Elkezdtem olvasni, tetszett a kutyafalka szemszögéből bemutatott jelen, tetszett a falka bemutatása, farkasokra jellemző tulajdonságokkal, aztán belecsöppentem egy remekül felépített történetbe, egy jól kidolgozott világba. Mert ugye mindig van egy történet, egy világ, ahol a kutyák „csak” társaink és segítőink. Tetszett, hogy nincs állásfoglalás, csak információ közlés. Egy-egy bekezdés a természettel összhangban lévő embernek nem újdonság, de egy „hétköznapi embernek”, akit nem foglalkoztat annyira ez a dolog, fel sem tűnik, de tudat alatt elgondolkoztatja, a jobb felé mozdíthatja. „ Overtoun elkoboz minden gyümölcsöt, mondván felesleges, egészségtelen.” Ismerős ugye, ne együnk gyümölcsöt, mert a cukor káros, cukorbeteg vagy rákos leszel. Cukor és cukor nem ugyanaz, de ez egy más szakma. Egyél előregyártott élelmiszert, majd mindent meggyógyítunk, ismerős a reklámokból. És sorolhatnám tovább .Agymosás. Felismered? Itt jut eszembe a pár nappal ezelőtt óriás vihar és árvíz volt nálunk. Félelmetes éjszaka volt, villámok, zivatar, orkán, valahogy mégis megnyugtatott, hogy a TERMÉSZETET nem lehet legyőzni soha, nem az ember az úr. Gyűlölöm, hogy kutyákat használnak a háborúkban, hogy bombát kötöznek rájuk, hogy bántalmazzák őket, kísérleteznek rajtuk, halomszámra gyilkolják őket, ez nem csak a jövő, ez a múlt és a jelen is. Ennek ellenére ők mindig visszatérnek mellénk, mert Angyalok, nekik nincs szükség megváltásra, csak segítenek, szeretnek és mindig újra bízni akarnak. Meddig ember az ember, minden testrész pótolható , lassan kicserélhető lesz és itt a robotok kora, melyik az a részünk, amit kicserélnek és nem leszünk többé ember, hol lakik az empátia, a lélek,és még olyan sok kérdés, ami válasz keresésére sarkallhat. Szóval nem csak egy egyszerű kis szórakoztató történet. Gondolkodásra sarkall. Szeretem ezt a Világot és kíváncsi vagyok a folytatásra! A történetről nem írnék, tessék elolvasni. Annyit csak, van egy testvérpár, származásuk körüli titokkal, segítőkkel, üldözőkkel, különleges adottságok, gyógyítók, gyilkosok, elit réteg, barbárok és a KUTYÁK. Olvasásra fel! Köszönöm, hogy megírtad és olvashattam kedves R. J. Hendon

6 hozzászólás
>!
Tünde_Fekete P
R. J. Hendon: Korcsok

Egy kis elöértékelés – olvasás még folyamatban: nem igen tudom letenni, nagyon olvastatja magát a mindennapi tevékenységeim rovására! :-) ….. Hát befejeztem…. Elöször is gratuláció a szerzönek, jó a történet, gördülékeny, izgalmas, nem hagyja békén az embert, mert jó lenne már tudni, hogy mi fog történni a következö oldlakon. Az nem titok, hogy a kutya figurája fogott meg, ez volt a fö ok, amért megrendeltem a neten. Tetszett a kutyaárbrázolás, hogy az állatok nem emberien gondolkodnak, a kutya megmarad kutyának, igy is viselkedik viszont megismerjük a gondolatait, és nem ir tetemes szabadidejében egy doktori disszertációt. A kislány figurája nem állt annyira közel hozzám, néha úgy tünt, hogy a növérébe, Soya-ba sokkal több szeretet szorult, mint öbelé, nem tudtam eldönteni, hogy tényleg szereti-e az állatokat, mert simán feláldozta öket, olyan: ok, kutyák, megbarátkozom velük, hát meghaltak, ez van…..szóval, egy olyan ember, aki ennyire közelkerül állatokhoz, nem lehet egyidejüleg ennyire üres, Angyal több érzelmet mutatott, mint Rany, akiböl egyfelöl olyan felnöttesen beszél valaki, másfelöl meg olyan kuka naiv, hogy az már fáj, és ennek a végén az állatok isszák meg a levét. A többi figura sem rossz, jók, gonoszak, vegyesek, mindenkinek vannak titkai. Mindent összevetve, vegyes érzlmeim vannak, nem tudom sem pozitivra, sem negativra értékelni, még várok, amig leülepszik a könyv. A sok àllathalàl és mészàrlàs miatt egyenlöre nem kedvenc és hogy újra fogom – e olvasni, most még nem tudom. A szívem egyszerüen megszakad a kutyákért……

5 hozzászólás
>!
Jozef_Szabados
R. J. Hendon: Korcsok

Mihez is hasonlíthatnánk ezt az olvasmányt? Fallout? Gattaca? Mad Max? Lassie hazatér? Legyen mindenből egy kevés és indulhat a pörgős letehetetlen akció ahol minden szereplőnk jó és rossz egyaránt. Számomra ilyennek kell lennie a szórakoztató irodalomnak. Izgatottan várjuk a folytatást mert reméljük Mr. Baid nem hagyja ennyiben.

2 hozzászólás
>!
Password
R. J. Hendon: Korcsok

Bevallom, elfogult vagyok, mert szerkesztőként én is átfutottam a könyv egy korábbi változatát, de Roland jól ír, érdemes lesz figyelni a munkásságát a jövőben is, és meggyőződésem, hogy sikerre viszi az Overtoun sorozatot.

3 hozzászólás
>!
Uszáma
R. J. Hendon: Korcsok

Eleinte kicsit nehéz volt belerázódnom a világba, el-el kalandoztam közben, kicsit tartottam is tőle, hogy aztán ez mindvégig fennáll majd. Vágytam rá, hogy minél előbb lepleződjön már le mindaz, ami miatt azt tapasztalhatjuk a világgal, emberekkel, korcsokkal, amit felvázolt nekünk az író. Aztán hamar átlendültem ezen, jöttek az izgalmasabbnál izgalmasabb jelenetek, és ahogy egyre inkább kezdtek kibontakozni a szereplők is, annál jobban éreztem azt, hogy végre megérkeztünk oda, ahová szerettem volna már a legelejétől kilyukadni. Így utólag, egészében tekintve a cselekményre, annak kibontakozására, egy nagyon szép ívet láthatunk kirajzolódni szemeink előtt. Talán kellett is hozzá ez a homályosított „légkör”, hogy aztán egyre többet, és többet akarjon az olvasója az egészből.

Kiváltképp az egyik legnagyobb erőssége a könyvnek a történetén túl az író írásmódja. Annyira felüdítő élmény ilyen szép leírásokkal találkozni végig. Ebbe pedig tökéletesen illeszkedik a különböző karakterek szemszöge is, nagyon rég találkoztam már ennyire harmóniában lévő írással ilyen tekintetben. Mindemellett az egyes „oldalakat” teljes elfogultság mentesen sikerül bemutatni. Ami aztán valamilyen szinten kimondásra is kerül a könyvben, és ezt összekötve a főszereplő útkeresésével szépen is boncolgat az író. Azért valljuk be, hogy elgondolkodtató, mi is a helyes a felvázolt világban. A teljesen modern gondolkodásmód, melyben a mesterségesen előállított számít a legnagyobb értéknek, vagy pedig az ebből kirekesztett most számunkra valamelyest normálisnak mondható életforma. Ha jobban körülnézünk, pont ez a kérdéskör már most is nagyon hangsúlyos szerepet játszik az életünkben. Természeteset vagy mesterségesen létrehozottat fogyasszunk? Mennyire engedhetünk teret a „műanyagoknak”? Ez sem fekete vagy fehér, mint ahogyan azt sokan gondolják.

Szereplőket tekintve vicces lenne azt mondani, hogy igazi „hús-vér” emberek, hiszen akik olvassák, azok tudhatják, hogy bizony ez egy alapvető problémakört teremt az állatok és overtouni lakosok között. De közben meg nagyon szerettem, ahogyan megmutatkoztak az egyes személyek a világban. Rany karaktere, majd későbbi képességének kibontakozása az egyik legérdekesebb alap, amit aztán majd a későbbiekben is kamatoztathat a történet. Érdekes volt így tapasztalni mindezt, hogy nem a legelején derül ki számunkra minden ezzel kapcsolatban. Sőt, mondhatni, csak a második felében kerül reflektorfénybe ez a képesség, ami teljesen más megvilágításba helyezi a legvégén az egész sztorit.

Összességében egy újabb összetett, és fantasztikus világkibontakozás kezdetének lehetünk tapasztalói. Az elei lassabb történettempó után minden a neki megfelelő medrében halad tovább, hogy aztán a végére összeálljon egy lenyűgöző kép. Korán sincsen vége, ugyanis még sok izgalom vár ránk a trilógia többi részében, valamint a most készülő előzménytörténetben. A disztópiákat kedvelők biztosan megtalálhatják a Korcsokban azt, amit ezekben a történetekben keresnek. Bizton állíthatom, hogy a vége csak még inkább a folytatásokért kiállt minden olvasóban. Legalábbis nálam biztosan. És hogy mindebben hogyan játszanak fontos szerepet az állatok, kiváltképp a kutyák? Derítsétek ki a történetből! ;)

Teljes: http://konyvspiraciok.blogspot.com/2018/08/r-j-hendon-k…


Népszerű idézetek

>!
R_J_Hendon IP

– Amikor idősebb leszel – súgta egészen közelről –, rájössz majd, hogy ha felelősöket akarsz keresni a rossz dolgok miatt, amelyek a világban történnek, a listát addig bővítheted, amíg minden élő és valaha élt ember nem szerepel rajta.

361. oldal, III. rész, 25. fejezet (Főnix Astra, 2018)

>!
R_J_Hendon IP

– Őszintén mondom neked, Rany, nem hiszem, hogy dr. Lorens erre vetemedne. Jó embernek ismertem meg. Kevés az ilyen, de azért akad még, aki becsületes.
– Törvényszegő.
– Hogy mondod, kicsim?
– Törvényszegő ember – ismételte meg Rany. – Ha becsületes lenne, akkor feljelentene, hiszen ezt írják elő a törvények, nem? Ha titokban tartja, akkor megszegi a törvényt, tehát nem becsületes.
Mama vagy fél percig csak bámult a kislányra, aztán zavartan megköszörülte a torkát.
– Tudod, a becsületest és a törvényest nagyon sok választja el egymástól, csillagom. Lehet, hogy a törvényhozók helyesnek tartják, ha beárul két ilyen gyönyörű leányzót, de az messze állna a becsületességtől.

47. oldal, I. rész, 7. fejezet (Főnix Astra, 2018)

>!
R_J_Hendon IP

Mire delet ütött az óra, a reggeli szép időt felváltották a szürke fellegek, és eleredt az eső. A legforgalmasabb utcák fölé ekkor hosszú, áttetsző fólia feszült ki, így a járókelők szárazon közlekedhettek. Lorens háromszor váltott útirányt, mert folyton házköltöztetésbe botlott. Az esti ünnepség miatt néhány épületet arrébb toltak pár utcányival; Lorens érezte az úttest alatt működő óriási Ghibli-motorok morajlását, amelyek lassan, fokozatosan arrébb csúsztatták a piramis formájú Szépművészeti Galériát.

36. oldal, I. rész, 6. fejezet (Főnix Astra, 2018)

>!
R_J_Hendon IP

– Sajnos a nyomtatott könyv ritkaság. A gyűjtögetők már évek óta nem is nagyon mennek a lerombolt városokba. Szinte mindent elhoztak, ami értékes, csak a vidéket járják, a falvakat, de hát az ottani könyvtárak… Na, de itt is van az összes új könyvünk, amit a múlt héten hoztak – mutatott az egyik polcra, amelyen számos ütött-kopott, hámló borítójú nyomdatermék sorakozott. – Ha jól tudom, Edinbarh közelében találták ezeket, de hogy említi-e közülük bármelyik a korcsokat, azt sajnos nem tudom. Még nem jutott időm átnézni őket.
A fejét csóválta, ahogy körbenézett az antik holmikkal teli tágas helyiségben, amely úgy festett, mint egy kisebb múzeum.

38. oldal, I. rész, 6. fejezet (Főnix Astra, 2018)


Hasonló könyvek címkék alapján

Alekszandr Polescsuk: A pergamen titka
J. Goldenlane: Csillagok szikrái
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
Raana Raas: Ellenállók
Raana Raas: Hazatérők
On Sai: Lucy
Gabriel Wolf: A napisten háborúja
Gimesi Dóra – Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: A próbák palotája
Robin O'Wrightly: Andrea & Andrea
Brandon Hackett: Xeno