Gyomláló (Overtoun-trilógia 0,5) 22 csillagozás

R. J. Hendon: Gyomláló

A ​22. században járunk. Az emberiség rohamosan halad afelé, hogy új biotechnológiai megoldásokkal választ találjon problémáira, és egyre ellenállóbbá tegye önmagát. Úgy tűnik, a fejlődésnek csupán etikai megfontolások szabhatnak ideig-óráig határt. Csakhogy mindig akad olyan ellenség, amely megtalálja a kiskapukat, és hirtelen, a legváratlanabb módon csap le.

Danyelle Gardens, a londoni egyetemista élete egyik napról a másikra fenekestül felfordul, amikor egy buli után megtámadják. Ráadásul hamarosan rá kell jönnie, hogy az egész világ megváltozik körülötte – a változás pedig gyors és erőszakos. Civilizációnknak nem is egy, de rövidesen több különböző halálos járvánnyal kell szembenéznie, amelyek átformálják viszonyunkat a természettel: az, ami egykor csodálatra késztette az embert, hamarosan félelemmel és utálattal tölti el, az indulatok pedig elszabadulnak. Danyelle akaratán kívül kerül az események középpontjába. A világméretű katasztrófa erejét meghaladó kihívások elé… (tovább)

>!
Főnix Astra, Hajdúböszörmény, 2020
378 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155999208

Kedvencelte 7

Várólistára tette 65

Kívánságlistára tette 79

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

ViraMors P>!
R. J. Hendon: Gyomláló

Szeretünk az ég felé kacsintgatni, és számtalanszor elképzeltük, milyen veszélyek érkezhetnek onnan kintről, de néhanapján nem árt emlékezni rá, hogy ”házon belül” sem érezhetjük magunkat biztonságban. Az embernek örök ellensége marad a természet és a másik ember.
Számomra két nagy pozitívuma volt a könyvnek: az egyik a gördülékenysége, a másik az ereje. Lendületből olvasható a szöveg, jól haladó, nem kapkodó, okosan felépülő a történet. Erős, és nem csak azért, mert ezekben a hetekben-hónapokban alapvetően érzékenyebbek lettünk mindenre, amiben valamilyen vírus, vagy járvány felbukkan, hanem azért is, ahogy a következményeket, de legalábbis a következő lépést ábrázolja. Mindig fájdalmas, amikor olyasmi fordul ellenünk, amiről azt hittük, hogy ismerjük és uraljuk. Mindig megrázó, amikor olyasvalamitől kell rettegni, amiről még néhány perce is azt hittük, hogy a barátunk és szeretjük. És örök érvényű, kérlelhetetlen igazság, hogy az ember még abban a pillanatban is képes a másik ember ellen fordulni, amikor nyakán a világvége, és úgy minden, amit addig ismerni vélt, örökre megváltozott.
Danyelle jól megformált főkarakter. Talán kicsit sokszor botlott bele fontos dolgokba, de valahogy csak haladnia kellett a történetnek. Hamar megkedveltem őt is, és a lassanként összegyűlő családját is. A végére azért még maradtak bennem kérdések, első sorban arra lennék kíváncsi, mi lesz a Willendorf-kísérlet további sorsa.
Összességében határozottan tetszett a könyv, biztosan olvasni fogom a sorozat másik részét – reményeim szerint másik részeit – is.

WerWolf>!
R. J. Hendon: Gyomláló

A regény több szempontból is érdekes, így érdemes mindegyiket körüljárni. A történet nem egy járvány lefolyását meséli el nekünk, hanem egy évtized eseményeit, az első járványtól egészen az apokalipszisig. A történet középpontjában Danyelle Gardens áll, aki állatorvosnak készül, majd miután megszerzi a diplomáját, a szakmájában helyezkedik el. Messze van a tűztől, de valahogy sikerül mindig megégetnie magát. Az ő szemén keresztül ismerhetjük meg a XXII. századot, ahol a biotechnológiának “köszönhetően” olyan haszonállatok kifejlesztésére került sor, melyek már egyáltalán nem hasonlítanak az alapanyagra. Pár biotech cég uralja a mezőgazdasági ágazatot, és fokozatosan kiszorítja a hagyományos állattenyésztést és mezőgazdaságot. A génmanipulált világban csak az erkölcs szabhat határt a genetikai kísérleteknek, melyet azért egyes “orvosok”, céges háttérrel, alkalmanként átlépnek.
Hiába a magas technikai-, biológiai- és virológiai/bakteriológiai tudásunk, és hiába érezzük úgy, hogy mi vagyunk a piramis csúcsán, hogy képesek vagyunk megzabolázni a természetet, állatfajokat és erdőket kiirtani, ha egyszer egy mikroszkopikus baktérium/vírus képes milliókat megfertőzni és társadalmakat megrengetni. Rámutatva arra, hogy mennyire is sebezhetőek vagyunk, miközben azt hisszük, hogy mi uraljuk a világunkat.
Azt hiszem, hogy eléggé aktuális és megrázó olvasmány ahhoz a Gyomláló, hogy elgondolkozzunk esendő világunkról, és arról, hogy a jelenlegi társadalmi berendezkedésünk mennyire labilis lábakon áll. A történet magával ragadja az olvasót, bár néha le kell tenni, mert az áthallás a fikció és a valóság között túl erős ahhoz, hogy csak úgy továbblapozzunk.

Bővebben: http://www.letya.hu/2020/06/r-j-hendon-gyomlalo/

6 hozzászólás
chhaya P>!
R. J. Hendon: Gyomláló

A Korcsok olvasása után alig vártam a következő részt, némileg csalódottan fogadtam a hírt, hogy az előzménytörténet előbb készül el. Hát, kár volt az aggodalom, mert ez még jobban tetszett, mint a Korcsok. Sokkal összeszedettebb, kiforrottabbnak éreztem, élmény volt olvasni.

Egy szimpatikus főhős, az állatorvosnak készülő Danyelle szemén keresztül ismerjük meg a 22. századi világot: a kasztrendszerszerű társadalmi berendezkedést, a modern technológiát, mint például a nanorobotokat, tartósítófelhőket, okostapétát… Amik már a mindennapok alapvető részei. Maga a történet folyamatosan fenntartja a figyelmet, remekül váltakoznak a pörgős, mozgalmas jelenetek a lassabb, leíró részekkel. Előbbiek izgalmasak, utóbbiak kivétel nélkül érdekesek. (Főleg, mert elgondolkodtató is, hogy mi lenne, ha… Ha valóban egyik napról a másikra az emberekre támadna az összes létező állat? Nagyon szeretem a termszetet, az állatvilágot, így sokszor igazán borzongató volt a támadásokról olvasni.) A tudományos jellegű magyarázatok hitelessé teszik a világméretű járvány terjedését, mégis olvasmányos, könnyen emészthető stílusban.

Habár a Korcsok előzménytörténete, teljességgel érthető és élvezhető annak ismerete nélkül, tökéletesen megállja a helyét magában is, szívesen ajánlom olvasni.

És a borító is ❤

_V_K_ I>!
R. J. Hendon: Gyomláló

Azt hiszem, R. J. Hendon szereti a kihívásokat. Férfiként női szemszögből írni egyáltalán nem könnyű (mint ahogyan nőként férfi karaktert megformálni sem). Van egy olyan nézet, hogy a nők a Vénuszról, a férfiak pedig a Marsról származnak, ezért sohasem érthetik meg egymást teljesen.
Hendon egész hitelesen formálta Danyelle karakterét, bár volt egy-két helyzet (főleg az elején), amit (szerintem) a legtöbb nő nem így reagált volna le. spoiler spoiler
Szerettem Sammy karakterét, Tyler pedig számomra a tipikus amerikai katona figuráját hozta, bár Angliában játszódik a történet.
Fura, de nekem inkább a posztapokaliptikus vonalat erősíti, mint a sci-fit. A Korcsok-at jobban szerettem, annak ellenére, hogy a Gyomláló gördülékenyebb, és látszik, hogy fejlődött az író az első regénye óta. Azt hiszem, ez azért van, mert annak a sztorija jobban megfogott. spoiler Azt, hogy ott egy kutya szemszögéből is olvashattam pár fejezetet, nem tudta felülmúlni.
Úgy láttam, idén érkezik a folytatás, amit már alig várok. :) Jár az öt csillag a Gyomlálóra is, megéri elolvasni.

4 hozzászólás
Keiran_Rowley IP>!
R. J. Hendon: Gyomláló

2136. október 7. óta állatorvosnak lenni nem volt kifizetődő foglalkozás. „Az állatok napja”-ként hírhedté vált dátum egy új világ kezdetét jelentette.

Szerettem volna ezt az értékelést stílusosan október 7-én megírni, de sajnos az élet közbe szólt, és nem tudtam időben befejezni a regény olvasását. Sebaj, ugyanis – ahogy R. J. Hendon regényében is – az állatok napja után is történnek dolgok, például ez a rövid összefoglaló :)

A Gyomláló Danyelle Gardens állatorvos hétköznapi életét követi végig azon az apokaliptikus úton, ami a semmiből a Korcsok utópisztikus világába vezet. Az író bámulatosan kalauzol keresztül egyszerű történéseken át egy fordulatokkal és nem várt veszélyekkel teli világon, ahol a nanotechnológia és a génmódosított környezet teljesen elfogadott, sőt, kívánt dolog.

A Gyomlálóban hol direkten, hol burkoltan egy sor morális vagy épp etikai gondolat vonul végig a génmanipulált magzatoktól kezdve, az önreprodukáló automatákon át a környezetünk saját életünkhöz való igazításának legvégső határának kérdéséig. Sok-sok kellemetlen kérdőjel van jelen a regényben, amiknek a többségére ugyan nem kapunk egyértelmű választ az írótól, viszont gondolatébresztő hatásuk elvitathatatlan. Most is kattog az agyam például azon, hogy vajon a regényben felvázolt események önnön maguk generálták e azt, hogy az emberiség egyre másra felelőtlen döntésekkel volt kénytelen megharcolni az egyre inkább nehezebbé váló kihívásokkal? Vagy pusztán a helytelen döntések sorozata sodorta az eseményeket előre? Végül az emberiség kényszerítette-e ki az apokalipszist, vagy az már eleve ott volt dekódolva a világban, a természetben?

A fő szál mellett kapunk sok kis színest a „túlfejlett”, már-már minden és mindenki felé érzéketlenné vált világból, ami talán a mi utunk is lehetne, hiszen néhány dolog az R. J. Hendon által felvázolt jövőképből már most is körülöttünk van, kézzel fogható. Ilyen szemmel olvasva, hátborzongató a kimérákkal és nanit-felhőkkel operáló regény.

A fordulatok meg… hát, az alapkoncepció nekem nagyon egyedi és eltalált volt. Annyira koherenssé teszi ezt a regényt, hogy mindenre számít, mindenre felkészül az ember, ötmillió dologra bebiztosítja magát, csak épp a Gyomlálóval szemben vagyunk tehetetlenek. Furcsa, hogy a világ minden intelligenciájának birtokában mindig a lehető legkézenfekvőbb dolog mellett siklik el az emberiség, nem igaz? Talán az lehet a magyarázat erre, hogy önhittségünkben folyamatosan kívülről várjuk a pusztulás magját, pedig valójában már kicsírázott bennünk. Nyomasztó gondolat így hétvége előtt :D

Összességében nagyon tetszett a regény, alig várom, hogy folytathassam a történetet a Korcsokkal! :)

5 hozzászólás
BBetti86 >!
R. J. Hendon: Gyomláló

Szórakoztató is, elgondolkoztató is, aktuális is. Meglepett, hogy nem egy könnyedebb YA disztópia, hanem egy komolyan vehető sci-fi.
A nem túl távoli jövőben kezdünk, amikor egy állatorvos-hallgató lányt megerőszakolnak. Miközben próbálja túltenni magát a traumán, egy rejtélyes kór nyomába ered, megőrülnek köröttük az állatok, és az emberekre támadnak. Pár évvel később a vírus visszatér, és a világ kezd szétesni, miközben Danyelle igyekszik életben tartani magát és a fiát.
Már a felütés kemény – a nemi erőszakkal, és a társadalmi képpel, amit ennek kapcsán megismerünk. Valaki minél gazdagabb, minél magasabb rangúak a szülei, annál érintethetetlenebb. A thrilleres kezdés csap át sci-fibe, ahogy a munkája kapcsán a lány egy különös szitakötő fajra figyel fel.
A két zsáner között mozgunk: mindig ott a sci-fi, a tudományos kérdésekkel, a vírussal és a nanotechnológiával. Közben ott van az erőszakoló és családjának fenyegetése, a megbolonduló világ, és a Danyelle fejébe férkőzött félelmek, aki egy olyan gyermeket igyekszik szeretetben nevelni, aki erőszakból fogant. Nem egy boldog, sőt, egyenesen lehangoló könyv, de közben kalandos is, így falatták magukat az oldalak.
A vírus lesz az, ami miatt fájóan mai témákat boncol. Kicsit a Raj jutott eszembe, csak itt messzebb megy el az emberiség, mint abban. Ez a sötétebb vízió. Amit az ember tesz a természettel, nem meglepő, hogy valami előbb-utóbb megpróbál visszavágni. Az szinte krimis, ahogy Danyelle majd kinyomozza, mi történik.
Közben ott van a halált hozó találmányok kérdésköre. A génsebészet, az atomenergia és bombák, az ember beleavatkozása a természet rendjébe – mi az, ami még belefér, és ahol már nem kellene gyarló embereknek ténykednie? Nincs olyan távol az a szint, amit itt megfest Hendon.
Végül, az emberi oldal. Danyelle nagyon szimpatikus hősnő lett, aki tudott harcolni, haladni a célja felé, miközben emberi jóságról is nem egyszer tesz tanúbizonyságot. Az, ahogy Sammy felnevelését megoldotta, ahogy még a szüleinek sem mondta el, hogyan esett teherbe, hogy ne a gyerekre haragudjanak a biológiai apa helyett – ezekért jobban becsültem, mint a tudományos munkásságáért. Azért a végét, amikor spoiler, már túlzásnak éreztem. Tudós volt, nem Rambo női verziója! Lehet, anélkül jobban éreztem volna magam a történet végén.
Az alapregényt, aminek ez az előzménye, nem olvastam még, de ezek után biztos, hogy el fogom olvasni azt is. Érdekel, milyen világ épülhet egy olyan káoszból, ami ennek a végén van.

cirmilla>!
R. J. Hendon: Gyomláló

Összeszedett. Rendezett. Remekül megírt, olvasmányos, elgondolkodtató és félelmetes. Remélem jön a folytatás. Kedvenc!

1 hozzászólás
chipolino>!
R. J. Hendon: Gyomláló

R. J. Hendon megint megcsinálta. Hatalmas elvárásaim voltak ezzel a kötettel szemben, nagyon akartam szeretni, és egyben iszonyatosan elfogult is voltam/vagyok, mert a Korcsok az egyik kedvencem lett. A Gyomláló messzemenőkig hozza az előző kötet színvonalát, mind történetvezetésben, mind karakterépítésben, ráadásul több tekintetben túl is szárnyalja azt. A disztópiában felvázolt jövőkép kétségbeejtően reális, az ember felelősségének kérdése mélyen elgondolkodtató, Dany története pedig izgalmakkal teli, pörgős és igen, letehetetlen.
Bővebben itt: https://smokingbarrels.blog.hu/2020/08/24/konyvkritika_…

Nyuszibusz>!
R. J. Hendon: Gyomláló

„ Tudom, utolsó vagyok, gyarló fajom velem tűnik el. Talán a sors, magasabb akarat vagy egy apró vírus halálos, csendes érintésével.”

A Gyomláló olvasása közben rájöttem, hogy újra akarom olvasni a Korcsokat. Azért, mert jó lesz az előzmény után olvasani, picit más szemmel nézni. A másik ok pedig az, hogy itt ebben a könyvben volt egy olyan rész spoiler nagyon ismerős volt a jelenet, mintha a Korcsokban is lett volna, de lehet csak amolyan deja vu érzésem támadt. Majd kiderül, amikor újraolvasom :D Nah de viszont értékelés: azt kell mondjam, hogy jobb volt és jobban tetszett, mint a Korcsok. Nem csak egy szimpla, egyszerű előzmény kötetet kaptunk, ami csak egy járvány kialakulását mutatja be. Hanem több év történéseit. Levezeti az egészet az apokalipszisig, a világ vége hangulatig. Az első szitakötő megjelenésével értelmet nyert a borító, szerintem nagyon szép, a vége felé pedig maga a cím, ami találó.
Főszereplőnk Danyelle Gardens, az ő életét követhetjük nyomon egészen az egyetemtől a világ vége hangulatig. Számomra, de szerintem mindenki számára nehéz volt a könyvben olvasni, ahogy ész nélkül megölték az állatokat. Borzalmas volt…
Tudtam, hogy ez lesz, és ahogy haladok a könyvben nem lesz jobb, ezért felvérteztem magam.
Nagyon izgalmas és érdekes volt, végig feszültséget teremtett. Nem unatkoztam ovlasás közben, végig lekötött. A nem annyira izgalmas részek is jók voltak. Nekem nagyon átjött ez az apokaliptikus érzés. Jól lett megírva. Bele sem tudok gondolni, mit tennék ilyen helyzetben, ha a kutyám bántani akarna. Nem tudom, hogy győzdelmeskedne-e a józan eszem. Egy idő után (ami talán még nem késő) biztos észbe kapnék. Reméljük velünk ilyen soha nem történik meg.
Kedvenc lett a könyv :)

1 hozzászólás
Minnapinkkin>!
R. J. Hendon: Gyomláló

Szórakoztató és elgondolkodtató is a történet. A történet nem egy járvány lefolyását meséli el. hanem egy évtized eseményeit.


Népszerű idézetek

ViraMors P>!

– Én vegán vagyok – szólt közbe Helen.
– Részvétem.

Nyuszibusz>!

Tudom, utolsó vagyok, gyarló fajom velem tűnik el. Talán a sors, magasabb akarat vagy egy apró vírus halálos, csendes érintésével

1 hozzászólás
ViraMors P>!

– Mint azt nyilván tudja, a Willendorf laborjaiban támasztották fel az első mamutokat és a pleisztocén megafauna sok más tagját, ami kiváló erődemonstráció volt a cég részéről.
– Igen, láttam az őslényparkjuk reklámját.

Keiran_Rowley IP>!

– Tuggya fene, kik vótak azok. Tetőtül talpig kotonba vótak.

70. oldal

5 hozzászólás
TimisBooks P>!

– Az ember mindig legyőzi a természetet. Csak idő kérdése.
Danyelle ekkor megint nem bírta visszafogni magát.
– Csak nehogy önmagát is legyőzze közben.

329. oldal

1 hozzászólás
Keiran_Rowley IP>!

2136. október 7. óta állatorvosnak lenni nem volt kifizetődő foglalkozás. “Az állatok napja”-ként hírhedté vált dátum egy új világ kezdetét jelentette.

209. oldal

Keiran_Rowley IP>!

Danyelle csak pislogott. Nem tudta eldönteni, mi a bizarrabb: hogy a férfi a saját fián kísérletezett, vagy hogy a hasában növekvő gyermek ennek a kísérletnek a következő állomása.

53. oldal

TimisBooks P>!

– Öreg és állatokat gyűjt? Egy macskás vénasszony az ellenségünk – szúrta közbe Marcus, aminTylerrel jót nevettek.

323. oldal

BBetti86 >!

A szeretet és a szerelem épp olyan szélsőséges érzelmek, mint a gyűlölet. Az ember képes mindegyikre, olykor-olykor egyszerre, egyazon személy iránt. Épp ez teszi annyira félelmetessé. Mondjuk csak ki az igazságot: maga, én és mindenki más, aki módosítás nélkül fogant, egy eleven időzített bomba.

55. oldal

BBetti86 >!

Igen, két pártra szakadt a világ, ahogy az már lenni szokott, nem igaz? Aztán szépen elkiabálnak egymás mellett. Ehhez értenek a legjobban.

221. oldal


A sorozat következő kötete

Overtoun-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Margaret Atwood: MaddAddam
Octavia E. Butler: Átváltozás
Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány
Dan Wells: Fragments – Töredékek
Michael Crichton: Jurassic Park
James Patterson: Iskolaszünet örökre!
Kathy Reichs: Virals – Fertőzöttek
James Dashner: Lázkód
Justin Cronin: A szabadulás
Franck Thilliez: Pandémia