Sárkányköztársaság (Mákháború 2.) 129 csillagozás

R. F. Kuang: Sárkányköztársaság

Nikannak ​a történelem során háromszor is meg kellett küzdenie a túlélésért a véres mákháborúkban. Annak ellenére, hogy a harmadik hadjárat csak nemrég ért véget, Zsin nem tud megfeledkezni arról a kegyetlenségről, amelyet a népe megmentése érdekében követett el. Menekül a bűntudat, a szorongató ópiumfüggés és a tűz isteneként megismert bosszúálló főnix parancsai elől, aki rémes hatalommal ruházta fel.
Bár Zsin nem akar élni, meghalni sem hajlandó addig, amíg bosszút nem áll az áruló császárnőn, aki hátat fordított a hazájának, és szövetségre lépett az ellenséggel. A lány egyetlen reménye, ha belép a befolyásos Sárkány hadúr seregébe. A hadúr arra készül, hogy meghódítja Nikant, elűzi a császárnőt a trónról, és létrehoz egy új köztársaságot.
Ám sem a császárnő, sem a Sárkány hadúr nem az, akinek látszik. Zsin minél több dolognak lesz szemtanúja, annál jobban tart attól, hogy az országa iránt érzett szeretete ismét arra fogja kényszeríteni, hogy éljen a főnix gyilkos… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2019

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020
664 oldal · ISBN: 9789634197324 · Fordította: Ballai Mária
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020
664 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634197317 · Fordította: Ballai Mária

Enciklopédia 21

Szereplők népszerűség szerint

Fang Zsu-nin (Zsin) · Chen Kitay · Yin Nezha · Venka · Altan Trengsin · Ramsza · Chaghan Suren


Kedvencelte 12

Most olvassa 6

Várólistára tette 93

Kívánságlistára tette 145


Kiemelt értékelések

ProKontra P>!
R. F. Kuang: Sárkányköztársaság

A tavalyi évem egyik kedvenc könyve a Mákháború volt, amely hatalmas meglepetéseket és fordulatokat tartogatott. Szerettem minden momentumát, ezért hatalmas várakozással estem neki a második résznek , a Sárkányköztársaságnak.

F. Kuang-nak jó érzéke van ahhoz, hogy megbotránkoztassa az olvasóit. Megteremtett egy olyan világot, ami nem mindennapi, ami egyáltalán nem nevezhető, még kis mértékben sem, szokványosnak.
Játszik az epikus és a heroikus fantasy-vel, mindezt szinte tökéletes egyensúlyba tartva a kilengések pedig csak a történet előnyére válnak. Több réteggel ruházza fel mind a szereplőket, mind a világot, amik izgalmasak, magával ragadóak, emellett ott van a kilátástalanság és reménytelenség érzése. Tele van szenvedéllyel, ezzel adva egy vérpezsdítő ráadást, amely az olvasó minden porcikáját átjárja, ami úgy igazán az ember lelkéig hatol.
A társadalmi problémákat előtérbe helyezve, ismerősként köszönthetjük a szegénységet, a kiszolgáltatottságot és mindazt a dühöt és frusztrációt, ami ezzel jár.
A politika, a hatalmi játékok erősebben jelen vannak a Sárkányköztársaságban, mint a Mákháborúban. Szinte fizikailag tapintható a feszültség a hadurak között, ahogy egymást elárulva és meggyilkolva szereznek egyre több impériumot maguknak. Mindezek mellett a feminista forradalom eszménye is megjelenik egy pár oldalas gondolatmenet erejéig, remélhetőleg a harmadik részben erőteljes kidolgozásra számíthatunk. Tényleg sokrétű ez a könyv, megvan a maga esszenciája, a mondanivalója; Utalások a mostani világunkra tekintve, amelyeket hol rejtve jeleníti meg és csak később döbbenünk rá a jelentésére, hol egészen az arcunkba tolja, hogy lássuk végre a valóságot. A gyávaság, a megfutamodás, az önsajnálat és a már fent említett hatalmi harcok – ezek mind itt vannak az orrunk előtt is, látjuk, halljuk, tapasztaljuk. És Kuang ezt zseniálisan adagolta a Sárkányköztársaságba. A mai világ problémáit egy erőteljes fantasy történetbe helyezte bele, ami számomra nem csak szórakoztató volt, hanem elgondolkodtató is.
Ajánló folytatása:
https://prokontra.net/2020/07/27/r-f-kuang-sarkanykoztarsasag/

4 hozzászólás
Niitaa P>!
R. F. Kuang: Sárkányköztársaság

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2020/07/r-f-kuang-sarka…

"A Mákháború után sötétebb vizekre eveztünk a Sárkányköztársaság kapcsán. A történet sorai ópiummal és vérrel színezett, folytonos függésben tartva mind a karakterek, mind az olvasó tudatát. Zsinnek egy újabb oldala ismerszik meg, mely a megítélését még inkább aláássa, ám pont ez a disszonáns hatás az, ami a markában tartja és nem ereszti el egykönnyen a könyv forgatójának figyelmét. Ez a harc sokszor ébreszt kétségeket, elhomályosítva a kitűzött célt és megrengetve annak hitelességét. Rengeteg áldozattal és beláthatatlan következményekkel jár, mégis, ha az ember egyszer elindul rajta, képtelenség, hogy letérjen erről a mocskos útról addig, míg el nem éri a végét. Sokszor úgy éreztem, hogy túl sok a negativitás, a múltbéli dolgok miatti kárhoztatás, de mégis mindig akadt valami, ami kellőképp megragadta a figyelmemet és további olvasásra ösztönzött.
R. F. Kuang erőssége pont ebben rejlik: egy, a megszokottól erőteljesen eltérő történetet hozott létre. Ellentmond minden szabálynak, ami ismeretes a gyakorlott fantasy olvasók számára és ezáltal egy az újdonság faktort messzemenően megnöveli. Ha az eddigi eseményeket, tehát mindkét könyv tartalmát egyben szemlélem, egy erőteljes, egyben meghatározó élményt nyújtó történet elevenedik meg lelki szemeim előtt. Mindezek után nagy kíváncsisággal és enyhe félelemmel várom a befejező részt."

Ancalimë P>!
R. F. Kuang: Sárkányköztársaság

„ — Te csak pár éve ismered spoiler Amikor megismerted, már tökélyre fejlesztette az álarcát és az elbizakodottságát. De én gyerekkorunk óta ismerem. Azt hiszed, legyőzhetetlen, de sokkal törékenyebb, mint gondolnád. Igen, tudom, hogy egy farok. De azt is tudom, hogy érted képes lenne levetni magát egy szikláról.”

Huu mennyi pofont kaptam én ettől a könyvtől. Igen, tudom mennyire kegyetlen, igazságtalan világot épített fel Kuang, de spoiler. Nagyon vérzett értük a szívem. Imádtam olvasni spoiler, nagyon fog hiányozni a folytatásból. spoiler pedig már eddig is padlón volt, muszáj volt még egy kést döfni belé? Viszont nagyon kíváncsi vagyok, mit sikerül majd összehoznia a 3. kötetben. Na és ami a legjobban fájt… spoiler Én sejtem, hogy szerencsétlen meg lett valamivel zsarolva, de ez akkor is fájt. Számomra ez a páros az egyik legfontosabb a történetben az első kötettől kezdve. Szóval Kuang elintézte, hogy miattuk rettegve várjam a folytatást.
Kitaj hozta a formáját. Komolyan a kötet egyik fénypontja ez a fiú.

"— (…) Nincs élelmiszerünk, még vizünk sincs…
— Vizünk van – nyugtatta meg Szajkara. (…)
— Jó – felelte Kitaj. – Akkor csak éhen halunk."

És a kötet teli van ilyen gyöngyszemekkel. Kitaj hatalmas szíve és szája számomra felüdülés egy nyomasztó, a háború borzalmaival teli világban.
Zsin az elején eléggé elviselhetetlen volt. Igen, tudom spoiler, meg is értem, de néha már akkor is túlzás volt, amiket leművelt. Aztán szép lassan összeszedte magát. Majd spoiler. Igen, naiv volt, de valahogy mégsem tudom őt hibáztatni, spoiler Engem is megvett. :D
Várható volt, hogy végül a spoiler Ehhez szerintem nem is kell jártasnak lenni a történelemben, hogy valaki előre sejtse. Fuu mennyire utáltam spoiler.
Ta-csi a végére elég érdekes lett, még az ellenszenvem is csökkent egy kicsit iránta. A Trifektára pedig egyre kíváncsibb vagyok. Remélem a befejezésben többet kapunk mint az a pár mondat, amivel eddig letudta őket az írónő. Sőt…bízok benne, hogy spoiler
Oh és még valami, Kuang, kérlek, ne öld meg spoiler. :( <3

_Nikki>!
R. F. Kuang: Sárkányköztársaság

„A végig fenntartott izgalom persze már az előző részben is jelen volt, de ezúttal visszavettünk kicsit a tempóból és nem rohamléptekkel szaladt végig a szerző a teljes Nikara Birodalmon, hogy így próbáljon minden létező dologról számot adni és az összes erőpróbát és csatát a szereplőink nyakába varrni, ahogy azt gyakran az első rész kapcsán éreztem. A lassabb tempó előnyére vált a folytatásnak, noha harcokból és akcióból itt sincs hiány. Mégis, ennek a számlájára írom azt is, hogy ezúttal a karakterek kicsit más megvilágításba kerülhettek.”

A teljes értékelés » https://nemfelunkakonyvektol.hu/2020/07/r-f-kuang-sarka…

Yizri36 P>!
R. F. Kuang: Sárkányköztársaság

Politika, árulás, háború, rengeteg halál… Kb így lehet jellemezni ezt a kötetet.
Remekül megírt cslekmény, néhol gyors tempójú, a csaták szerencsére nem túl hosszúak. Szerettem ezt a részt is. Sok mindent megtudhattunk Zsin személyiségéről, belső küzdelmeiről. Sőt, arról, hogy sok esetben még mindig csak egy naív lány, aki csak jót és békét akar. Továbbá többet megtudhattunk Nö-csáról is (uh de utálom ezeket a magyarosított átíratokat), aminek én külön örültem, hiszen így sikerült sokkal jobban megértenem őt és a viselkedését, tetteit. A történet főszála maga a háború, ami egyszerre több fronton is játszódik, így igazából nem meglepő mikor egyesek mégis hátbaszúrnak másokat. Itt nincs kifejezetten jó és rossz. Itt különböző nézőpontok és hitek háborúznak egymással. Az olvasóra van bízva, hogy eldöntse, kinek is van igaza. Ez a háború már-már elpusztít mindent és mindenkit.
A történet másik lényegesebb szereplői a heszperaiak, akik mindenben ellentéteti Nikan népének. Az ő esetükben érezni lehet a lenézést, azt, hogy felsőbbrendűeknek tartják magukat. Szőke haj, kék szem spoiler. Megvannak győződve, hogy az ő fölényes fejlettségi szintük segítségével képesek csak más népek fejlődni és felemelkedni a barbár szintről. Nagyon ellenszenves egy népség. De ők sem tudnak mit kezdeni a spoiler
Sokszor tűnik kilátástalannak főszereplőink sorsa, de valahogy mindig van kiút. Az persze más kérdés, hogy spoiler
Összességében egy nagyon jó kötet lett! Még idén szeretném elolvasni a harmadik részt is. :)

Kapusi_Farmosi_Dóra P>!
R. F. Kuang: Sárkányköztársaság

Nagyon örültem, hogy tágult a látóhatár, egyre inkább érződik egy Nikara=Kína, Mugeni Föderáció=Japán, Heszperia=Nyugati társadalmak megfeleltetés. Belépnek a képbe a heszperiaiak, kapunk egy tipikusan utálható népet, akik fejlettségük, valamint hadászati előnyük teljes tudatában és önhittségében jöttek megnézni, mit művelnek a barbárok keleten, hogy aztán nagy kegyesen kihúzzák a Sárkány hadurat a szarból, ha épp úgy óhajtják. Pökhendi karakterei könnyen utálhatók, olyan érzés, mintha a Sárkányköztársaság hívei nem csak Szu Ta-csival, Nikara császárnőjével állnának szemben, de saját szövetségeseikkel is.

A határvidéken élő népek életébe is bepillantást nyerhetünk némi előzménytörténettel megfejelve, melyek határozottan a kedvenc fejezeteimhez tartoznak. Tisztul a kép, hogy valójában ki-kivel van, jónéhány összefüggésről is lehull a lepel, belemászunk a sámánizmus útvesztőibe is. Nagyon, nagyon kellett a könyvnek egy ilyen magyarázóbb, de mégis rendkívül érdekes szakasz.

Nem tudok elmenni szó nélkül amellett, hogy a karakterek mennyire elcsúsznak néhol. Ilyenkor mindig emlékeztetnem kell magam arra, hogy ők tulajdonképpen még gyerekek, nem várhatom tőlük, hogy felnőtt fejjel gondolkodjanak, akkor sem, ha az adott szituációban elvárható lenne, hogy ne vágják be a durcát. Ez az egyik oldala annak, amiért műfajilag nagyon nehéz besorolni a Mákháború sorozatot, mert egyrészről itt vannak a fiatal, számomra sokszor logikátlanul cselekvő, mindent jobban tudó kamaszok, akik már-már tiszteletet érdemlő pofátlansággal szólnak be náluk magasabb pocízióban lévőknek. Nagyszájúságuknak, parancstagadásuknak pedig csak a legritkább esetben van következménye. Ugyanakkor nem is egyszer ugrott fel a szemöldököm a homlokom közepére bizonyos jeleneteknél, annyira kegyetlen, véres, (jó értelemben) szemét húzásokat tud felsorakoztatni az írónő, arról meg már ne is beszéljünk, hogy előszeretettel teszi el láb alól a kedvenceimet.

https://csakegypercre.blog.hu/2020/07/27/r_f_kuang_sark…

Snow_White P>!
R. F. Kuang: Sárkányköztársaság

A Mákháború trilógia középső része tipikus átvezető kötet, vagyis olyan nagy horderejű események nem történnek benne, ami igazán előrevinné a fő cselekményszálat, én leginkább úgy tekintek rá, mint egy kis kitérő a fő történetben.
A regény eleje nagyon gördülékeny volt, aztán a közepe felé teljesen leült az egész cselekmény. A vége kicsit javított a helyzeten, de nem vagyok vele teljesen elégedett. A szereplők persze hullottak, mint a legyek, sokukért fájt is a szívem, főleg a spoiler Zsint továbbra sem kedvelem, a fiúk viszont (Nö-Csa és Kitaj) nagyon közel állnak a szívemhez. Elindult pár érdekes eseményszál, nagyon kíváncsi vagyok, hogyan zárja le végül az írónő a trilógiát.

CaptainV IP>!
R. F. Kuang: Sárkányköztársaság

Ugyanúgy túl fogom csillagozni, mint az elsőt, mert hiába ordítanak a gyengeségek, ha egyszer gyakorlatilag a kezemhez ragadt, annyira szerettem olvasni. Ez egy furcsa paradoxon, ami azt mutatja, hogy van élvezhető része, meg azt is, hogy a maradékért meg annyira nagyon kár.
Bizonyos tekintetben jobb, mint az előző rész, a cselekménye például nekem jobban feküdt, sok másikban pedig képes legalább azt a szintet nyújtani: manapság nekem semmi sem tud elég gyors lenni, úgyhogy a tempója kifejezetten jólesett, a politikai játszmák elbírtak volna még némi árnyalást, de jelen formájukban is követhetők, szórakoztatók és fordulatosak, valamint a lényegretörő történetvezetést is tudom értékelni, bár erről már az első kötetnél is azt mondtam, hogy talán a nyilvánvalót elég lenne kevesebbszer ismételgetni, de üsse kő. Zseniális így már nem lesz, de ez eddig egy tök jó, pihentető, tempós sztori.
Amitől kinyílik a bicska az ember zsebében, az a szereplők általában teljesen amatőr kezelése, ami nekem különösen fáj, mert az első rész után semmi mást nem szerettem volna, csak azt, hogy az író ezt rakja rendbe. A mellékszereplők mentségére fel lehet hozni, hogy legalább a történet által kijelölt szerepüket betöltötték, előrevitték, amit előre kellet vinni – még ha gyakran hülyeséget is beszéltek. A főszereplő, Zsin azonban erre sem képes: Kuang folyton olyasmiket mondat ki vele, olyan következtetésekre juttatja, amelyekkel vagy szabotálja a jelenetet, vagy teljesen ellentétesek azzal a képpel, amit festeni akar róla, vagy logikátlanul kapcsolódnak a korábban megszerzett infókhoz.
Így lesz az egyébként drámai karakterútból funkciótlan hisztéria, és így nem jön át semmilyen üzenet a katonasorsról, a gyászról, a bajtársiasságról – semmiről, amiről egyébként a regény szólt, és amit tehetett volna ennél sokkal mélyebben és cizelláltabban.
A nagyszabású, a sztori keretén belül előremutató ötletekbe kapaszkodtam, azon kevés karakterbe, akik valami izgalmasabb színt kevernek az összképbe (Ta-csi, Vajszra… hát ez ennyi), és szurkolok annak, hogy a harmadik rész, ha nem tudja kinőni a sorozat idáig elhurcolt betegségeit, akkor legalább adjon egy ütős véget a történetnek, legyen akkor az is egy „page turner”, se több, se kevesebb.

Gyöngyi0309>!
R. F. Kuang: Sárkányköztársaság

Nem jött meg az áttörés, tartotta a sorozat a korábbi színvonalat.
Zsin nagyon sokat hisztériázott, illetve nekem a történet közepe lapos volt és sokszor untam is.
Sajnáltam, hogy ebben a részben a Ceko nem kapott akkora hangsúlyt, illetve nagyon kíváncsi vagyok mi lesz Csagannal, szerintem az ikrek karaktere annyira kihasználatlan volt, annyi lehetőség lett volna bennük.
Kitajt bírom, az egyik legjobb karakter a sorozatban, de én szerettem Nö-Csát is, annak ellenére, hogy sokszor nagyon furcsán, naivan viselkedett.
Kicsit nekem ez is Mad Maxes volt, olyan értelemben, hogy Zsin elindul egy úton, aztán teljesen megváltozik, ezáltal az út iránya is.
A Trifekta-vonala nagyon érdekesnek ígérkezik, remélem, hogy ezzel kapcsolatban lesznek meglepetések az utolsó részben.
Egyébként sajnos a sámános vonalon kívül sok újdonság nincs a történetben, háború, politika, sokan megírták már korábban. Ennek ellenére nem rossz sorozat. Viszont sokat várok a befejezéstől.


Népszerű idézetek

JustABookishSoul>!

Valahogy más a háború, ha nem a túlélésért küzdesz.

343. oldal

Niitaa P>!

Ez a világ múlékony. Az állandóság illúzió.

184. oldal

raniaki>!

– Azt hiszem, hamarosan végünk – vélekedett Pa-csi. – Örülök, hogy megismerhettelek benneteket. Kivéve téged, Csagan. Te elég fura vagy.

78. oldal

1 hozzászólás
Niitaa P>!

– Nem az a lényeg, ki vagy, hanem az, hogyan látnak mások. És ha már egyszer sárként tekintenek rád ebben az országban, akkor mindig az is maradsz.

317. oldal

raniaki>!

– Megfejtettétek már a világegyetem titkát?
– Még nem. – Kitaj a földre dobta a botot. – De adjatok egy-két évet. Már közel járok hozzá.

437. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Chen Kitay
Niitaa P>!

Az istenek életre hívják a legrosszabb és legkegyetlenebb ösztöneidet. Azt hiszed, te irányítasz, de az elméd minden egyes másodperccel egyre jobban szétmállik. Az isteneket megszólítani annyi, mint szerencsejátékot játszani az őrülettel.

442. oldal

NewL P>!

Szerette Nö-csát hallgatni. A fiú nagyon reményteljes, nagyon derűlátó és nagyon ostoba volt.

raniaki>!

Ramsza kimondta, ami mindannyiuk fejében ott motoszkált.
– Meg fogunk halni, ugye?
– Fel a fejjel – vigasztalta Pa-csi. – Talán foglyokat is fognak ejteni.

508. oldal

Dávidmoly>!

Ejha. – Pacsi füttyentett egyet Zsin háta mögött. – Ez meg ki?
– Ő Jin Szajkara asszony – felelte Nö-csa.
– Van férje? – kérdezte Pa-csi.
Nö-csa undorodva nézett rá.
– Ő az anyám.

230–231. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Yin Nezha

A sorozat következő kötete

Mákháború sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Joe Abercrombie: Miután felkötötték őket
Katherine Arden: A medve és a csalogány
Mark Lawrence: Tövisek Hercege
Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban
Brian McClellan: A birodalom bűnei
Ilona Andrews: Áradó hold
Michael J. Sullivan: A Smaragdvihar
Brigid Kemmerer: A Curse So Dark and Lonely – Sötét, magányos átok
N. K. Jemisin: Az obeliszkkapu
Alix E. Harrow: Tízezer ajtó