Sárkányköztársaság (Mákháború 2.) 40 csillagozás

R. F. Kuang: Sárkányköztársaság

Nikannak ​a történelem során háromszor is meg kellett küzdenie a túlélésért a véres mákháborúkban. Annak ellenére, hogy a harmadik hadjárat csak nemrég ért véget, Zsin nem tud megfeledkezni arról a kegyetlenségről, amelyet a népe megmentése érdekében követett el. Menekül a bűntudat, a szorongató ópiumfüggés és a tűz isteneként megismert bosszúálló főnix parancsai elől, aki rémes hatalommal ruházta fel.

Bár Zsin nem akar élni, meghalni sem hajlandó addig, amíg bosszút nem áll az áruló császárnőn, aki hátat fordított a hazájának, és szövetségre lépett az ellenséggel. A lány egyetlen reménye, ha belép a befolyásos Sárkány hadúr seregébe. A hadúr arra készül, hogy meghódítja Nikant, elűzi a császárnőt a trónról, és létrehoz egy új köztársaságot.

Ám sem a császárnő, sem a Sárkány hadúr nem az, akinek látszik. Zsin minél több dolognak lesz szemtanúja, annál jobban tart attól, hogy az országa iránt érzett szeretete ismét arra fogja kényszeríteni, hogy éljen a főnix gyilkos… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2019

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020
672 oldal · ISBN: 9789634197324 · Fordította: Ballai Mária
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020
672 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634197317 · Fordította: Ballai Mária

Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Fang Zsu-nin (Zsin) · Chen Kitay · Yin Nezha · Ramsza · Venka · Altan Trengsin


Kedvencelte 7

Most olvassa 10

Várólistára tette 72

Kívánságlistára tette 138


Kiemelt értékelések

ProKontra P>!
R. F. Kuang: Sárkányköztársaság

A tavalyi évem egyik kedvenc könyve a Mákháború volt, amely hatalmas meglepetéseket és fordulatokat tartogatott. Szerettem minden momentumát, ezért hatalmas várakozással estem neki a második résznek , a Sárkányköztársaságnak.

F. Kuang-nak jó érzéke van ahhoz, hogy megbotránkoztassa az olvasóit. Megteremtett egy olyan világot, ami nem mindennapi, ami egyáltalán nem nevezhető, még kis mértékben sem, szokványosnak.
Játszik az epikus és a heroikus fantasy-vel, mindezt szinte tökéletes egyensúlyba tartva a kilengések pedig csak a történet előnyére válnak. Több réteggel ruházza fel mind a szereplőket, mind a világot, amik izgalmasak, magával ragadóak, emellett ott van a kilátástalanság és reménytelenség érzése. Tele van szenvedéllyel, ezzel adva egy vérpezsdítő ráadást, amely az olvasó minden porcikáját átjárja, ami úgy igazán az ember lelkéig hatol.
A társadalmi problémákat előtérbe helyezve, ismerősként köszönthetjük a szegénységet, a kiszolgáltatottságot és mindazt a dühöt és frusztrációt, ami ezzel jár.
A politika, a hatalmi játékok erősebben jelen vannak a Sárkányköztársaságban, mint a Mákháborúban. Szinte fizikailag tapintható a feszültség a hadurak között, ahogy egymást elárulva és meggyilkolva szereznek egyre több impériumot maguknak. Mindezek mellett a feminista forradalom eszménye is megjelenik egy pár oldalas gondolatmenet erejéig, remélhetőleg a harmadik részben erőteljes kidolgozásra számíthatunk. Tényleg sokrétű ez a könyv, megvan a maga esszenciája, a mondanivalója; Utalások a mostani világunkra tekintve, amelyeket hol rejtve jeleníti meg és csak később döbbenünk rá a jelentésére, hol egészen az arcunkba tolja, hogy lássuk végre a valóságot. A gyávaság, a megfutamodás, az önsajnálat és a már fent említett hatalmi harcok – ezek mind itt vannak az orrunk előtt is, látjuk, halljuk, tapasztaljuk. És Kuang ezt zseniálisan adagolta a Sárkányköztársaságba. A mai világ problémáit egy erőteljes fantasy történetbe helyezte bele, ami számomra nem csak szórakoztató volt, hanem elgondolkodtató is.
Ajánló folytatása:
https://prokontra.net/2020/07/27/r-f-kuang-sarkanykoztarsasag/

4 hozzászólás
Niitaa P>!
R. F. Kuang: Sárkányköztársaság

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2020/07/r-f-kuang-sarka…

"A Mákháború után sötétebb vizekre eveztünk a Sárkányköztársaság kapcsán. A történet sorai ópiummal és vérrel színezett, folytonos függésben tartva mind a karakterek, mind az olvasó tudatát. Zsinnek egy újabb oldala ismerszik meg, mely a megítélését még inkább aláássa, ám pont ez a disszonáns hatás az, ami a markában tartja és nem ereszti el egykönnyen a könyv forgatójának figyelmét. Ez a harc sokszor ébreszt kétségeket, elhomályosítva a kitűzött célt és megrengetve annak hitelességét. Rengeteg áldozattal és beláthatatlan következményekkel jár, mégis, ha az ember egyszer elindul rajta, képtelenség, hogy letérjen erről a mocskos útról addig, míg el nem éri a végét. Sokszor úgy éreztem, hogy túl sok a negativitás, a múltbéli dolgok miatti kárhoztatás, de mégis mindig akadt valami, ami kellőképp megragadta a figyelmemet és további olvasásra ösztönzött.
R. F. Kuang erőssége pont ebben rejlik: egy, a megszokottól erőteljesen eltérő történetet hozott létre. Ellentmond minden szabálynak, ami ismeretes a gyakorlott fantasy olvasók számára és ezáltal egy az újdonság faktort messzemenően megnöveli. Ha az eddigi eseményeket, tehát mindkét könyv tartalmát egyben szemlélem, egy erőteljes, egyben meghatározó élményt nyújtó történet elevenedik meg lelki szemeim előtt. Mindezek után nagy kíváncsisággal és enyhe félelemmel várom a befejező részt."

ViraMors P>!
R. F. Kuang: Sárkányköztársaság

– De előbb-utóbb fel kell tenned magadnak a kérdést, hogy pontosan miért is harcolsz. És a bosszún kívül találnod kell valamilyen más okot is az életre.

– Ez nem a stratégiáról szól, hanem a büszkeségről.

A világunk az istenek álma.

– Ilyen, amikor az emberek dönthetnek.
Kitaj ingatta a fejét.
– Nem, ilyen, amikor megölöd az összes bátor embert, és szavazni hagyod a gyengéket.

* * *

Be nem váltott ígéretnek érzem ezt a kötetet, ami lehetett volna érdekes is, ha eszetlen fel-alá szaladgálás helyett legalább egy-két részlettel mélyebben is foglalkozik. A spoiler volt, ami igazán érdekelt volna, de azon kívül, hogy bizonyossá válik pár dolog, amit már az előző részből erősen sejteni lehetett spoiler és bekövetkezett, ami várható volt spoiler szinte végig parkolópályára került.
Mindeközben a háborút polgárháborúra cseréltük, Zsin pedig folyamatosan önellentmondásba keveredik, de észre sem veszi. Büszkén hisz benne, hogy ő nem rászedhető, ahhoz képest a főbb szereplők többsége legalább egyszer átrázza, de a többség nem áll meg egynél. Hogy ne kelljen saját döntést hoznia, parancsokra vágyik, ezért szinte az összeset megszegi. Ha valamire figyelmeztetik, hogy ne tegye, azt egész biztosan megteszi. Állítólag elszánt és célja van, de a lehetséges döntő pillanatokban csak hebeg-habog és bénázik. És ha valaki véletlenül felteszi a kérdést, hogy miért is teszi, amit éppen tesz, akkor vagy pár káromkodással felel rá, vagy gyorsan új jelenet következik.
Egyre inkább úgy érzem, hogy Zsin ritka alkalmatlan a nézőpontkarakter. Amennyire nincs képben a világgal és azzal, ami körülötte zajlik, egyre kevésbé érdemel hitelt mindaz, amit az ő szemén keresztül látunk.

Nem vagyok képzett Kína történelméből, de Kuang Wikipedia-n fellelhető életrajza alapján azt sejtem, hogy a regényt legalább részben a családja története ihlette. off Ezzel nem lenne baj, alapnak rendben lenne, ha fejetlenség és felszínesség helyett részletek és alaposság társulnának hozzá. Ebben a formában olyannak tűnik, mint Jin-csa viszonya a stratégiával: több benne a büszkeség és a bizonyíthatnék, mint bármi egyéb. Persze lehet, hogy tévedek, és nem ez volt az ihletforrás, de nekem azért összecseng a történet egyik-másik elemével.
Változatlanul kíváncsi vagyok és leszek, hogy hova szeretne kifutni a történet, de még erősebben érzem azt, amit az előző kötetnél: lehetett volna nagyon jó, de nem így.

_Nikki >!
R. F. Kuang: Sárkányköztársaság

„A végig fenntartott izgalom persze már az előző részben is jelen volt, de ezúttal visszavettünk kicsit a tempóból és nem rohamléptekkel szaladt végig a szerző a teljes Nikara Birodalmon, hogy így próbáljon minden létező dologról számot adni és az összes erőpróbát és csatát a szereplőink nyakába varrni, ahogy azt gyakran az első rész kapcsán éreztem. A lassabb tempó előnyére vált a folytatásnak, noha harcokból és akcióból itt sincs hiány. Mégis, ennek a számlájára írom azt is, hogy ezúttal a karakterek kicsit más megvilágításba kerülhettek.”

A teljes értékelés » https://nemfelunkakonyvektol.hu/2020/07/r-f-kuang-sarka…

Kapusi_Farmosi_Dóra P>!
R. F. Kuang: Sárkányköztársaság

Nagyon örültem, hogy tágult a látóhatár, egyre inkább érződik egy Nikara=Kína, Mugeni Föderáció=Japán, Heszperia=Nyugati társadalmak megfeleltetés. Belépnek a képbe a heszperiaiak, kapunk egy tipikusan utálható népet, akik fejlettségük, valamint hadászati előnyük teljes tudatában és önhittségében jöttek megnézni, mit művelnek a barbárok keleten, hogy aztán nagy kegyesen kihúzzák a Sárkány hadurat a szarból, ha épp úgy óhajtják. Pökhendi karakterei könnyen utálhatók, olyan érzés, mintha a Sárkányköztársaság hívei nem csak Szu Ta-csival, Nikara császárnőjével állnának szemben, de saját szövetségeseikkel is.

A határvidéken élő népek életébe is bepillantást nyerhetünk némi előzménytörténettel megfejelve, melyek határozottan a kedvenc fejezeteimhez tartoznak. Tisztul a kép, hogy valójában ki-kivel van, jónéhány összefüggésről is lehull a lepel, belemászunk a sámánizmus útvesztőibe is. Nagyon, nagyon kellett a könyvnek egy ilyen magyarázóbb, de mégis rendkívül érdekes szakasz.

Nem tudok elmenni szó nélkül amellett, hogy a karakterek mennyire elcsúsznak néhol. Ilyenkor mindig emlékeztetnem kell magam arra, hogy ők tulajdonképpen még gyerekek, nem várhatom tőlük, hogy felnőtt fejjel gondolkodjanak, akkor sem, ha az adott szituációban elvárható lenne, hogy ne vágják be a durcát. Ez az egyik oldala annak, amiért műfajilag nagyon nehéz besorolni a Mákháború sorozatot, mert egyrészről itt vannak a fiatal, számomra sokszor logikátlanul cselekvő, mindent jobban tudó kamaszok, akik már-már tiszteletet érdemlő pofátlansággal szólnak be náluk magasabb pocízióban lévőknek. Nagyszájúságuknak, parancstagadásuknak pedig csak a legritkább esetben van következménye. Ugyanakkor nem is egyszer ugrott fel a szemöldököm a homlokom közepére bizonyos jeleneteknél, annyira kegyetlen, véres, (jó értelemben) szemét húzásokat tud felsorakoztatni az írónő, arról meg már ne is beszéljünk, hogy előszeretettel teszi el láb alól a kedvenceimet.

https://csakegypercre.blog.hu/2020/07/27/r_f_kuang_sark…

kvzs P>!
R. F. Kuang: Sárkányköztársaság

A háború rossz. Kivéve a katonáknak, mert nekik a háború a lételemük. Ami rossz. A katonáknak szükségük van parancsnokokra és parancsokra, amiknek engedelmeskedhetnek. Kivéve, amikor nem, mert jobban tudják. Vagy meg vannak sértődve a parancsnokra. A sámánok megőrülnek. Vagyis némelyik. A másik egy drogelvonót is kibír ép ésszel. Sámánt csinálni is lehet. Vagy nem.
Az egész könyv kb. a fenti „logikai” hurkokon halad végig, közben próbál némi társadalomkritikát és szerelmi szálat is belekeverni a történetbe, de valahogy számomra minden területen elvérzik. Semmi nem áll össze kerek egésszé, és senki nem fejlődik sehová. Amit sajnálok, mert azt érzem, hogy egy jó szerkesztővel ez egy jó könyv is lehetett volna…

Dávidmoly P>!
R. F. Kuang: Sárkányköztársaság

A világunk az istenek álma.
*
Ez nem a stratégiáról szól, hanem a büszkeségről.
*
Speeri vagyok. Pont leszarom.

Ha nem lenne teljes képtelenség, akkor arra gyanakodnék, hogy Kuangnak van egy listája azokról a dolgokról, amelyek felkorbácsolják a hüllőagyam mély vermeiben szunnyadó fenevadakat álomtalan szendergésükből, és írás közben (valami perverz és hátborzongató okból) módszeresen végigmegy ezen a listán.
Dilettáns, saját magának is folyamatosan ellentmondó világ-nem-építés? Pipa. A logika és a józan ész folyamatos megerőszakolása? Pipa. off Irritáló Mary Sue? Pipa. off Mindenki elképesztően inkompetens és/vagy taszítóan ostoba? Pipa. off Teljesen öncélú kínzáspornó? Pipa. Random kényelem alapú mágia? Pipa.
Én olvasás közben? Nagyon pipa.
Az előző kötetben az iskolai élet leírása off elment, az istenek és velük kapcsolatos részek pedig kifejezetten érdekesek és izgalmasak voltak. Az előbbi értelemszerűen kimaradt, utóbbiból pedig csak forgácsokat kaptunk, így ami marad, az Zsin végeérhetetlen szenvedése egy valószerűtlen fordulatokkal irányított, kidolgozatlan háttér előtt zajló (polgár)háborúban, ahol mindenki hülye. Beszédes, hogy gyakorlatilag Zsinnek egyetlen normális húzása van az egész könyvben: amikor végre spoiler. Ott mondjuk elismerően biccentettem, csak sajnos túl későn jutottunk el idáig ahhoz, hogy számítson. Nagy bánatomra mellékszereplő vonalon is romlott a helyzet: Pa-csi és Ramsza alig szerepelnek spoiler. (Komolyan, miért pont azt a két karaktert kellett mellőzni spoiler a terjedelmes szereplőgárdából, akiknek nem kívántam a (minél előbbi és lehetőleg igen borzasztó) halálát?) Van helyettük Nö-csa és Kitaj: előbbivel némi spoiler kapunk spoiler, utóbbival pedig egy kevés spoiler és egy adag szekunder szégyent spoiler.
Szemlátomást a fordító is komoly fájdalmakat állt ki munka közben – legalábbis ez megmagyarázná, hogy mért írt folyton tengeri csatákról és hadviselésről folyami helyett, meg még néhány furcsa mondatszerkezetet off. Továbbá próbáltam megfejteni azt is, hogy mi a funkciója annak, hogy a kötetben szereplő térképnek csak nagyon távoli és érintőleges köze van a szövegben leírtakhoz, de nem jutottam eredményre.
Kettő folyami csata az ötből.

1 hozzászólás
A_Nagy_Levin P>!
R. F. Kuang: Sárkányköztársaság

Micsoda fércmű!
Ez a könyv egészen biztosan nem nekem íródott. Egészen biztosan nem olyannak, aki számára az epikus fantasy nem csak egy trendi szalagcím, hanem valamiféle irodalmi hagyomány. És nem olyannak (minő gőg!), akinek lepkefingnyi fogalma is van a modern Kína történelméről (pardon my French!).
Kuang fogta magát, és áttette fantasybe Csang Kaj-seket. Ennek az a következménye, hogy Zsin lesz Mao Ce-tung. Vajon Vörös könyvet kiad-e?
A többi egy erősen Mary Sue-szerű főhős vergődése egy olyan plotban, amelyet nem talált ki az író, ezért egyszerűen csak történnek dolgok, kevéske megalapozással, és ez engem egy ponton túl teljesen hidegen hagyott. Pontosan azért, mert esetlegesnek érzékeltem, ki hal meg és ki nem, kinek múlik el a kábítószer-függősége, és kinek nem, kinek kell súlyos döntést hoznia, amiről néhányszáz oldallal később kiderül, hogy jelentéktelen a cselekmény alakulása szempontjából.
Korábban is jeleztem, hogy ez szerintem csupán selyempapírba csomagoltan ugyanaz a régi történetrecept, amit már unalomig ismerünk. Ezzel nem a történet a baj, hanem a csomagolás hanyagsága. Ez a szöveg így végiggondolatlan majmolása a történelemnek. Nem tudok egyetérteni Noro korábbi értékelésével (https://moly.hu/ertekelesek/3856092), amely szerint a szereplők inkompetenciája ügyes toposzrombolás a szerző részéről: itt inkább arról van szó szerintem, hogy nincsenek jól megírt karakterek, ezért folyamatosan feszültség van a cselekmény és a szereplők között.
Végezetül: díjazom a posztkolonialista narratívát, az Európán kívüli fókuszt, a más identitási alkotóelemekből álló egyén másféle viszonyulását a világhoz, ami végső soron – épp az általánosan emberi miatt – mégis ugyanazokat az alapélményeket adja. Azonban a bennem élő paranoiás egyfajta kulturkampfot lát abban, hogy a Nikara Birodalom elveszejtésén épp a nyugatról érkezett, erősen keresztényre hajazó misszionáriusok dolgoznak. Itt kijön az elferdített történelemből fakadó probléma: attól, hogy valamit nem a nevén nevezünk, még világosan látszik, hogy mi. És abban a pillanatban, hogy ez így világossá válik, Kuang nem kerülheti el, hogy állást foglaljon, márpedig ez az állásfoglalás – éppen azért, mert nem nyíltan, hanem áttételesen, a „nem úgy értem” mázában történik – álságossá és gyanússá teszi az egész történetet. Ha Kuang nem gondolt bele abba, hogy a szürke társaság szerepeltetése állásfoglalás, akkor butaságot tett, ha belegondolt, akkor pedig a szórakoztatás örve alatt valami mást tesz.
Fordításról: a szerkesztő és a fordító közös munkája a szöveg. Itt hiányoltam a szerkesztőt, amelyik kigyomlálta volna az angolos mondatszerkezeteket, a sok „összeszűkített szem”-et, ami nem csak azért néz ki rosszul, mert ezek mégiscsak távol-keletiek, hanem azért is, mert én ehelyett a „résnyire húzta a szemét”, „sandán pillantott rá”, „szeme sarkából méregette”, és hasonlókat írnék. A tengeri és folyami csaták keveredése feltehetően a „naval”-ból jön, ami egyszerűen „vízi” csatát jelent. Szóval, szerkesztő.

CaptainV IP>!
R. F. Kuang: Sárkányköztársaság

Ugyanúgy túl fogom csillagozni, mint az elsőt, mert hiába ordítanak a gyengeségek, ha egyszer gyakorlatilag a kezemhez ragadt, annyira szerettem olvasni. Ez egy furcsa paradoxon, ami azt mutatja, hogy van élvezhető része, meg azt is, hogy a maradékért meg annyira nagyon kár.
Bizonyos tekintetben jobb, mint az előző rész, a cselekménye például nekem jobban feküdt, sok másikban pedig képes legalább azt a szintet nyújtani: manapság nekem semmi sem tud elég gyors lenni, úgyhogy a tempója kifejezetten jólesett, a politikai játszmák elbírtak volna még némi árnyalást, de jelen formájukban is követhetők, szórakoztatók és fordulatosak, valamint a lényegretörő történetvezetést is tudom értékelni, bár erről már az első kötetnél is azt mondtam, hogy talán a nyilvánvalót elég lenne kevesebbszer ismételgetni, de üsse kő. Zseniális így már nem lesz, de ez eddig egy tök jó, pihentető, tempós sztori.
Amitől kinyílik a bicska az ember zsebében, az a szereplők általában teljesen amatőr kezelése, ami nekem különösen fáj, mert az első rész után semmi mást nem szerettem volna, csak azt, hogy az író ezt rakja rendbe. A mellékszereplők mentségére fel lehet hozni, hogy legalább a történet által kijelölt szerepüket betöltötték, előrevitték, amit előre kellet vinni – még ha gyakran hülyeséget is beszéltek. A főszereplő, Zsin azonban erre sem képes: Kuang folyton olyasmiket mondat ki vele, olyan következtetésekre juttatja, amelyekkel vagy szabotálja a jelenetet, vagy teljesen ellentétesek azzal a képpel, amit festeni akar róla, vagy logikátlanul kapcsolódnak a korábban megszerzett infókhoz.
Így lesz az egyébként drámai karakterútból funkciótlan hisztéria, és így nem jön át semmilyen üzenet a katonasorsról, a gyászról, a bajtársiasságról – semmiről, amiről egyébként az a regény szólt, és amit tehetett volna ennél sokkal mélyebben és cizelláltabban.
A nagyszabású, a sztori keretén belül előremutató ötletekbe kapaszkodtam, azon kevés karakterbe, akik valami izgalmasabb színt kevernek az összképbe (Ta-csi, Vajszra… hát ez ennyi), és szurkolok annak, hogy a harmadik rész, ha nem tudja kinőni a sorozat idáig elhurcolt betegségeit, akkor legalább adjon egy ütős véget a történetnek, legyen akkor az is egy „page turner”, se több, se kevesebb.

raniaki>!
R. F. Kuang: Sárkányköztársaság

Tudom, hogy melyek azok a részek, amiket ebben a könyvben kritizálni fognak. Ezeket szerettem benne a legjobban.

Az egész egy hatalmas traumafeldolgozással egybekötött útkeresés. Pont annak az embernek íródott, akit 12 éves kora óta csak a harag tart talpon, aki egyedül a csakazértis dühből tudott táplálkozni, hogy elérje azokat az eredményeket, amelyeket muszáj volt, és aki az egyik top egyetemre kerülés után kegyetlenül kiégett és hatalmasat zuhant, amikor a harag már nem volt elég, szenvedélyt pedig régen nem érzett már semmi iránt, mert módszeresen kiirtotta a saját életéből az eredmények elérése érdekében. Ez a könyv nekem íródott. Ezért sokkal személyesebb élmény volt olvasni, mint bármi mást. Ezért el tudom nézni neki azt, hogy néhol elült és hogy a fordítást nagyon nagyon nem szerettem.

Két példa:

Zsin ellökte magától a testét, lebukott, és felkapott egy páncélt a földről. – Ez valószínűleg pajzs lesz. 562. oldal.

A lány abbahagyta a csápolást. – Koncerten szoktunk csápolni, nem vízbefúlás közben. 575. oldal.

Rengetegszer szerepel nem a megfelelő szó bizonyos mondatokban, a szöveg sok helyen döcög, magyartalan. Értem, hogy mit próbál leírni a fordító, de amit leír, az nem magyarul van. Ez rettentően frusztráló.

Zsin nehezen szerethető, mégis nagyszerűen, biztos kézzel megírt karakter. A viselkedése reális – tudom, hogy szeretünk úgy tenni, mintha a 19-20 évesek felnőttek lennének, de hát nem azok, tényleg nem. Kiforratlan, gyakran sodródik, számomra ettől emberközeli. A kötet nagyobbik részében totál szét van esve, kisebb részében csak kicsit van darabokban. Örülök, hogy valaki ilyet is ír.

Jó, hogy Kuang megjelenteti a dühös nőt, hogy nem hiszti, fellángolás, vagy vergődés ez a düh, hanem egy valid, jogos érzelem, amelynek helye és létjogosultsága van.

Nö-csa karaktere pár alattomosan elhelyezett megszólalásával tűpontosan lett felfestve. Kitaj továbbra is a kisszerelmem, csak élje túl ezt az egészet. A Ceko-t hihetetlenül a szívembe zártam, nagyon szerettem az ő részeiket. Jól használt és okosan írt karakterek, ugyanúgy oldják a feszkót, ahogy megmutatják a saját tragédiáikat. Csagan nagyon hiányzott, hatalmasat zuhant távozásával a banda általános intelligenciája és túlélési esélyeik.
Venka végre kapott fegyvert! A Nö-csával és Zsinnel közös jelenete kifejezetten tetszett – tökéletesen megmutatta a két karakter alapvető különbségeit. Nagyon örültem annak, hogy mostanra több szerepe lett és nem lett a szála kizárólag sokk-faktorként a levegőben lógva hagyva. Remélem még sokáig fog lövöldözni és megbotránkoztatni Kitajt.

spoiler megsirattam, véres bosszúra áhítozom.

Jót tett a sztorinak, meg a fehér európai kis szemüvegemnek, amivel a világot sasolom, a heszperiaiak megjelenése és szerepük. Kifejezetten utáltam mindegyiket, a cél valószínűleg ez volt, sikerült.

Az egyik legnagyobb erőssége számomra a könyvnek, hogy van humora. Kemény témák jelennek meg, egy háború közepén vagyunk, és az emberek mégis emberek maradnak.

Nagyon várom a következőt!

spoiler

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

JustABookishSoul P>!

Valahogy más a háború, ha nem a túlélésért küzdesz.

343. oldal

raniaki>!

– Azt hiszem, hamarosan végünk – vélekedett Pa-csi. – Örülök, hogy megismerhettelek benneteket. Kivéve téged, Csagan. Te elég fura vagy.

78. oldal

1 hozzászólás
Niitaa P>!

Ez a világ múlékony. Az állandóság illúzió.

184. oldal

raniaki>!

– Megfejtettétek már a világegyetem titkát?
– Még nem. – Kitaj a földre dobta a botot. – De adjatok egy-két évet. Már közel járok hozzá.

437. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Chen Kitay
raniaki>!

– Kislány vagy, és bottal harcolsz.
Kislány vagy, és tűzzel harcolsz – szólalt meg a főnix.

163. oldal

raniaki>!

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

– Jóságos teknős! Az egy szép hajó.
– Mit értesz az alatt, hogy szép hajó?
– Azt, hogy ha emberből volna, megdugnám – hangzott a válasz.

77. oldal

NewL P>!

Szerette Nö-csát hallgatni. A fiú nagyon reményteljes, nagyon derűlátó és nagyon ostoba volt.

raniaki>!

Ramsza kimondta, ami mindannyiuk fejében ott motoszkált.
– Meg fogunk halni, ugye?
– Fel a fejjel – vigasztalta Pa-csi. – Talán foglyokat is fognak ejteni.

508. oldal

Niitaa P>!

Az istenek életre hívják a legrosszabb és legkegyetlenebb ösztöneidet. Azt hiszed, te irányítasz, de az elméd minden egyes másodperccel egyre jobban szétmállik. Az isteneket megszólítani annyi, mint szerencsejátékot játszani az őrülettel.

442. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

George R. R. Martin: Trónok harca
Mark Lawrence: Tövisek Hercege
Joe Abercrombie: A Hősök
N. K. Jemisin: Az ötödik évszak
Greg Keyes: Született Királynő
Ilona Andrews: Áradó hold
Brian McClellan: A birodalom bűnei
Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város
Glen Cook: A Fekete Sereg
Robert Jackson Bennett: Csodák városa