A ​lángoló isten (Mákháború 3.) 121 csillagozás

R. F. Kuang: A lángoló isten

Miután ​Fang Zsu-nin megmentette Nikant a külföldi megszállóktól, és egy kegyetlen polgárháborúban megküzdött a gonosz Szu Ta-csi császárnővel, szövetségesei sorban elárulták, és sorsára hagyták.
A veszteségek ellenére Zsin nem mondott le azokról, akikért olyan sok mindent feláldozott: a déli tartományok és különösen az otthonának számító Tikani lakosairól. Amikor Zsin visszatér a gyökereihez, nehéz kihívásokkal és váratlan lehetőségekkel találja szemben magát. A Déli Szövetség vezetőségéből kikerülő új társai alattomosak és megbízhatatlanok. Zsin gyorsan rájön, hogy Nikanban az a több millió egyszerű ember tartja kezében a hatalmat, akik bosszúra szomjaznak, és a megváltás istennőjeként tekintenek rá.
A hatalmas déli sereggel a háta mögött Zsin minden fegyvert bevet ahhoz, hogy legyőzze a Sárkányköztársaságot, a gyarmatosító heszperiaiakat, és mindenkit, aki fenyegetést jelent a sámánhitre és annak gyakorlóira. Egyre nagyobb hatalomra és befolyásra tesz szert, de vajon… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2020

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2021
648 oldal · ISBN: 9789634199335 · Fordította: Ballai Mária
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2021
648 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634199328 · Fordította: Ballai Mária

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Fang Zsu-nin (Zsin) · Csen Kitaj · Jin Nö-csa (Yin Nezha) · Csiang Ce-ja · Szring Venka · Jang Szou-csi · Szu Ta-csi (Vipress)


Kedvencelte 7

Most olvassa 8

Várólistára tette 96

Kívánságlistára tette 132

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

NewL P>!
R. F. Kuang: A lángoló isten

A sorozat margójára. A sorozat első kötetét nagyon szerettem. Újszerűnek találtam a keleti áthallások miatt, tetszett a világ leírás, stb. A második részt már nem szerettem annyira de azért úgy-ahogy fanyalgás nélkül is eléggé tetszett. De ez a rész nagyon nem jött be nekem, lehet, hogy csak épp rosszkor kapott el, ezért nőiesen bevallom, a közepét inkább csakúgy átfutottam. Azért a végét rendesen elolvastam, mert kíváncsi voltam a lezárásra. Ami számomra kvázi mindent megmagyarázott. Majd egyszer ha majd öreg nyugdíjas leszek, akkor újra megkísérlem az egész újraolvasását. Hátha akkor jobban fog tetszeni.

Nokedli28>!
R. F. Kuang: A lángoló isten

Nem hittem volna, de elég vegyes érzéseim vannak ezzel a résszel kapcsolatban, pedig olyan elképzeléssel kezdtem neki ennek a kötetnek, hogy biztos fogom annyira szeretni mint az előző kettőt. Összességében élveztem a könyvet, viszont mivel ez egy záró kötet, sokkal többet vártam volna tőle. Valami újdonságot, ahogy az előző részekben is, viszont itt nagyon éreztem hogy már az elejétől kezdve folyamatosan zárja le a szálakat az írónő.
A legfőbb problémám talán az idősíkkal és a tempóval volt:
– néhány rész/esemény számomra nagyon elnyújtott volt és nem is értettem hogy miért annyi időt töltünk ezzel a témával
– már a vége felé nem is tudtam hogy ki halt meg és mégis mikor, mert nem volt leírva sehol az adott szereplő halála és csak utólag jegyezte meg az írónő hogy ő már meghalt… én meg kérdeztem hogy ez mégis mikor történt?
spoiler
– a vége… (még úgy is, hogy sikerült spoilereznem magamnak még mielőtt elkezdtem volna az utolsó részt) teljesen váratlanul ért és nem is fogtam fel először hogy tényleg itt van vége a történetnek, olyan hirtelen lett vége. Egyéb problémám nem volt a lezárással, ha nem spoilerezek akkor is számítottam volna rá, hogy ez lesz a kimenetele.

Most hogy kipanaszkodtam magam, mindenképpen akarok egy kicsit az egész trilógiáról is írni, mivel tényleg az egyik kedvencemmé vált az elmúlt évben (hiába ez a rész annyira nem nyerte el a tetszésemet). R. F. Kuang írásmódja kifogásolhatatlan, érződik mennyire törődik a szereplőkkel, a cselekménnyel és a saját történelmével – ebből kifolyólag a világépítés és az erre épülő mágiarendszer (vagyis ebben az esetben a sámánizmus) egyszerűen zseniális. Nem riadt vissza a nehéz témák felvetésétől, a háború igazi képét írta le csatákkal, politikai harcokkal, szövetségesekkel és ellenségekkel amelyek bármelyik pillanatban változhatnak, erőszakkal, kolonizációval, a hagyományok és technika szembeállításával, erkölcsi kérdésekkel (több téma is felmerül, csak néhányat emeltem itt ki). Közelebb hozta a történelmet, egy olyan formában, ami még ha sokkoló és elsőre nehezen emészthető is, nagyon informatív.
Zsin és egész Nikan történetét egy igazi élmény volt számomra olvasni, amit semmivel nem cserélnék el ❤

Niitaa P>!
R. F. Kuang: A lángoló isten

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2022/08/r-f-kuang-lango…

Az elmúlt bő félévben kicsit megváltoztak az életkörülményeim, amelyek kihatással voltak az olvasási ritmusomra. A kellemesen eltöltött órákból lopott percek lettek, így inkább az általános vastagságú, 3-400 oldalas könyveket részesítettem előnyben. Ennél vaskosabba nem nagyon mertem belevágni, hiszen az időhiány nagy úr, mire a történet végére érek, elszalad mellettem minden. Ám a polcomon még van néhány jól megtermett olvasmány, amelyekre áhítozva nézek. Nemrégiben bátor voltam és úgy döntöttem, hogy R. F. Kuang Mákháború sorozatának a befejező részére sort kerítek, történjen bármi is. A lángoló isten szólt hozzám és nem tudtam neki tovább ellenállni.
R. F. Kuang nem csak egy teljes birodalmat alkotott meg, hanem bőszen adott nekik múlt és jelenbéli vonásokat, kapcsolatokat és történelmet. Történetét ezekre építette fel, s így alakult ki egy regényeken átívelő, folyton más irányba hömpölygő háború képe, amelyhez az olvasó is csatlakozik. Az első két részben megismertük a világfelépítést és a szereplőket, valamint megtapasztaltuk, milyen egy kontinenst magába foglaló háború kezdete. A harmadik részben ez utóbbi teljesedik ki, bemutatva azokat a környezeti és társadalmi hatásokat is, amelyeket minden esetben magával hoznak ezek a vészterhes idők. Zsin Kitajjal karöltve tör előre saját célja felé. A fiatal lány, aki telve volt irigységgel és becsvággyal, mit sem változott, csupán tapasztalata tárházát bővíti folytonosan. Igyekszik alkalmazkodni a környezete által megadott keretekhez, hogy a legtöbb lehetőséget kihasználva teljesíteni tudja a saját elképzeléseit, ám ez számára közel sem egyszerű. Folytonos harcban van önmagával is, hiszen a benne jelen lévő isten, a főnix is ostromolja elméjét és szítja a belső tüzét. A regény első részében még Zsin a maga módján hajlandó az együttműködésre, ám mindinkább élre tör, annál gyorsabban kopnak ki mellőle és alóla a valós vagy épp annak vélt támogatói rétegek, így egyre nagyobb komplikációkkal szembesül. Azt hihetnénk, hogy a kihívások sorozata által a jellemfejlődése elmaradhatatlan. Azt valóban el kell ismerni, hogy az események alakulása hatással van rá, az elszenvedett tapasztalatok útján tanul, ám ettől függetlenül valós változás nem történik, így egyre inkább elveszettnek és kétségbeesettebbnek érződik a karaktere. Mint a felnőttek lába körül szaladgáló kisgyerek – ollóval a kezében. Emiatt bennem maradt egyfajta hiányérzet. Igaz, hogy az első két részben már megismertük annyira a jellemét, hogy csak magunkat hitegethetjük azzal, hogy bármi is változhat, ám a folyton reménykedő énem mégiscsak hitt benne, hogy ennek a lánynak is esélye nyílhat a saját boldogságát megtalálni.
Véleményem szerint ez a rész sokkal egyszerűbb lett, mint a korábbi kötetek. A történet nagyon koncentráltan halad előre, beszűkülve egy nézőpontra és helyszínre. Hiányoztak a nagy háttérbeli összefüggések, cselszövések és csavarok, amik megrengetik a könyvet tartó kezemet. A történetbeli elmozdulások is inkább kitérőnek hatottak, semmint előremutató bonyodalmaknak, ami miatt túlírtnak hat. Több hullócsillagszerű esemény után is úgy éreztem, hogy csupán a puszta szórakoztatás miatt született meg az adott részegység, s nem adott semmit az alapszituációhoz. Tény viszont, hogy ezzel a módszerrel erősítette az epikus fantasy zsánerben elfoglalt helyét, tehát egy lépéssel messzebbről szemlélve nem olyan kritikus, mint amikor fejjel előre benne vagyunk a történetben. A könyv végéhez közeledve azonban felcsendülnek olyan dallamok, amelyek már többször is kimondásra kerültek, valamint megszaporodnak a felesleges leíró részek; s ha még ehhez hozzátesszük a tetőpontot jelentő eseményeket, máris jogosan érezhetjük úgy, hogy hamarabb fogyott el a szufla, semmint megtörtént volna a lezárás. Az utolsó körülbelül 80 oldalon pont olyan elveszett voltam, mint Zsin. Számítottam egy grandiózus végjátszmára, amely teljesen felégeti és a hamuból újjá formálja a történelmet, de megrezgetett szálak nem ezt hozták el a számomra. S hiába dobbantott még a végén egy nagyot a szerző, hiába lett az a lezáró pont kicsepegtetett vérrel felróva, addigra már elvesztettem a regénybe fektetett hitem egy részét és inkább a „túl akarok lenni” érzés hajtott. Bezzeg, amikor véglegesen letettem a regényt, máris elkezdett hiányozni a megismert birodalom, a maga romlott módján. Ha most, egy kisebb távlatból tekintek vissza, azt kell mondanom, hogy valójában minden igényemet kielégítette és a lezárás is grandiózus lett. Ehhez sokat hozzátesz az is, hogy egyáltalán nem a megszokott rigmust vette fel a regény. Egy percig sem alkalmazkodott az általános felépítéshez, így minden klisétől mentesen tudott kiteljesedni önnön valójában. Sajnálom, hogy ezeket a gondolatokat csak később élhettem át. Amennyiben akkor jelentkezett volna ez az érzés, amikor még aktívan olvasom a történetet, sokkal jobban tudtam volna értékelni. De érzelmi oldalról nem tudott megfelelően teljesíteni. Fásulttá vált, mint a főszereplő.

nemeth97>!
R. F. Kuang: A lángoló isten

Így kell a szemetesbe dobni a főszereplőt, ahogy Kuang teszi ebben a befejező részben, akit 2 könyvön keresztül felépített. Minden más 5 csillag benne, de néha már olyan cringe volt amit Zsinnel művelt, hogy ugh…

BBetti86 >!
R. F. Kuang: A lángoló isten

Ezzel e trilógia befejeződik. Szorosan összefüggenek, egy történetet mesélnek el – így nem érdemes kihagyni az első kettőt. Nem csak a fogalmai és a világa miatt, de a közvetlen cselekményben történtek is egymásra épülnek, nem igazán lehet érteni sem, ha valaki úgy gondolja, elég neki csak egy féltégla a háromból.

Mivel egy nagyon vastag regényről beszélünk, el lehet mondani, hogy nem egyforma intenzitással kötöttek le az események. Az elejét lassúnak éreztem, és sokáig tartott, amíg beindulnak az események. A sima háborúzás nem tudott lekötni.
Ám aztán jöttek azok a szálak, amelyek mozgatták az agyam: a triumvirátus életre keltése és a dilemma, hogy az megoldás lehet-e, ha egy másfajta szörnyetegnek adják a hatalmat. Újabb sámánok képzése és a dilemma: megoldás lehet, ha másoknak is át kell élni azt a szenvedést, ami miatt Zsin és Nö-csa is a drogok rabja lett? A végső támadás Nö-csa ellen, vele a dilemma: mennyi járulékos veszteség engedhető még meg? Az ország újjáépítése és vele a dilemma: mennyit ér a szabadság, ha közben mindenki éhen hal?

Talán ebből is látszik, hogy mindig van egy második sík is. Nem csak az, ami történik, hanem annak kapcsán az erkölcsi kérdések is. Csak két rossz közül lehet választani, és később derül ki, az volt-e a kevésbé rossz.
Kuang megtette azt, amit nagyon sok történet nem vállal be. Megmutatta, hogy spoiler

Szerettem azt is, hogy árnyaltak a szereplők. Zsin egy olyan figura, akit még a belé szerelmes ifjú is úgy jellemez, hogy egyszerre szörnyeteg és hős. Zsin mellett azonban el kell mondani, hogy még az őrület közepette is a legnagyobb cél megmarad. Meg akarja menteni az országát. Igen, nagyon mélyre süllyed, nem sokon múlik, hogy spoiler

De a fontos szereplőket mind végig lehetne venni, és elemezni. Nö-csa, aki a családi elvárások súlyát cipeli, miközben eljut arra a pontra, hogy ő is a hazát akarja megmenteni. Ha fel is kell érte áldoznia a hatalmát, a szerelmét, vagy éppen meg kell alázkodnia vagy árulóvá lennie. Kitaj, aki sokkal többet érdemelt volna, mint, ami jutott neki. A legokosabb szereplő, talán a leghűségesebb is. A triumvirátus tagjai, akik beleőrültek a hatalomba, de valahol mélyen még voltak szikrák maguk jobb énjéből.

Olvasmányos, gondosan végigvitt történet. Talán a legvégét hirtelennek érzem és hiába nagyon hosszú a kötet, mégis olyan volt, mintha egyik pillanatról a másikra le lett volna csapva a sztori. Nem, mert elő volt készítve, pontosan meg lett mutatva, miért az az egyetlen megoldás, de akkor is derült égből villámcsapásnak éreztem.

Még az is megfordult a fejemben, hogy más stílusban folytatni is lehetne. Mert spoiler a végén, és az is érdekes lenne, hogyan boldogul a továbbiakban.

1 hozzászólás
Bogi_könyveskuckója>!
R. F. Kuang: A lángoló isten

A Mákháború az egyik kedvenc sorozatom. Mikor a polcokra került az utolsó rész csak kerülgettem az ujjaimmal. Valahogy nem akartam, hogy vége legyen. Végül úgy döntöttem…itt az ideje, hogy megtudjam…mi lesz a történet vége.
Két szó kavarog most a fejemben….az egyik pillanatban az mondom: „Azta!” ….a másik pillanatban pedig már ezt kérdezem magam elé nézve: „Miért?”
Bevallom….engem nagyon megviselt ez az utolsó kötet. A második rész számomra egy picit gyenge volt, de ez a kötet vitt nálam mindent.
Az írónő egy csodálatos fantasy világot nyit meg a számunkra. Nagyon jó volt olvasni az ázsiai kultúráról, a gasztronómiáról. Szeretek más tájakra is kacsingatni.
Eszméletlen volt látni, hogy Zsin mennyit változott az első kötet eleje óta. Egy csodálatos fejlődési ívet követhettünk nyomon. Nem mondom, hogy nincsenek hibái, néha felpofoztam volna az önfejűsége miatt. Nekem a végére már nagyon más tipusú hőst testesített meg. Számomra picit eltorzult a lelke. De mindenki mellett van egy csodálatos lelkitárs, aki éppen az ellentéte a másiknak. Ez itt Kitaj volt. Nagyon szerettem az ő karakterét is. A higgadságát, a logikáját és azt, hogy szépen kordában tudta tartani Zsint. Nö-csa nekem először egy nagyon ellenszenves karakter volt…a későbbiekben pedig már nem is tudtam hova tenni.
A cselekményre térve…
Nagyon sok könyv hirtelen ér véget…hirtelen jön a győzelem és a megoldás. Ez a könyv más volt. Apránként kaptunk meg a megoldást. Szépen, fokozatosan bontakozott ki. Az olvasónak volt esélye felfogni, hogy mi is történik.
A történet viszonylag mozgalmas és csavaros volt. Sokszor elszorult torokkal olvastam és félve vártam, hogy ezek után mi lesz?
A könyv nagyon súlyos és komoly dolgokat taglal. Nem mindenki születik vezetőnek, hiába vannak jó képességei. Hiába szerzünk meg valamit….azt meg is kell tudni tartani, tudni kell kezelni a problémákat. Ez sajnos nem mindenkinek megy. Ilyenkor el kell ismerni a vereséget és meg kell békélni. Ez is szépen kicsúcsosodott.
Egyszerűen imádtam ezt a kötetet/sorozatot a hibái ellenére is!
Nem tudom mikor fog újból egy olyan sorozat a kezembe akadni, ami be fogja tudni tölteni az űrt, ami most a lelkemben keletkezett.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2021
648 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634199328 · Fordította: Ballai Mária
josageszter>!
R. F. Kuang: A lángoló isten

Ez a rész már sokkal jobban tetszett mint a középső. Valahogy Zsin nem volt annyira idegesítő, mert végre próbált saját döntéseket hozni és senkihez sem alkalmazkodni. Az már más kérdés, hogy ezek jó vagy rossz döntések voltak. Felnőtt, és esendő, de ez nem biztos, hogy baj. A fejezetek elég jól záródtak, legtöbbször egy izgalmas résznél, ami kényszerített a tovabb olvasásra. Viszont a szereplőkből, múltjukból sokkal többet ki lehetett volna hozni. Valahogy hiányosnak éreztem és sokszor felszínesnek is. Néha ködösnek is, de szerintem ez egy újraolvasással megoldódna, de nem hiszem hogy ez hamar be fog következni. Ami viszont nagyon nem tetszett az a trifekta cselekménye. Nem éreztem semmi értelmét és nem is éreztem, hogy ez bármit is hozzáadott volna a történethez, sőt egy sokkal erősebb konfliktust kihozhatott volna az írónő, mint így. A könyv végével igazából elégedett vagyok, én is hasonló befejezést képzeltem el bár azt hittem spoiler. A könyv elején az új karakterek nagyon vérfrissìtőek voltak és spoiler. Végül is Zsin a szívemhez nőtt és hiányzott a könyv végén az egész történet. A Nö-csa szemszög pedig nagyon szíven ütött. Mennyire érdekes, hogy ő hogyan látta Zsint. És tényleg. Volt Zsin, akinek a fejében voltunk és volt Zsin, akit láttak. Nagyon jó húzás volt, nagyon sokat adott a karakternek és nem úgy tettem le a könyvet, hogy Zsin egy rinya gép volt (nyilván a gondolatain keresztül egy bizonytalan, eltévedt kislányt ismerünk meg) de volt Zsin, akinek sokan nem ismerték a gondolatait, csak kívülről láttak és ők egy magabiztos és bolond nőt láttak (jó értelemben). Minden elismerésem az írónőnek, hogy egy ilyen könyvet megalkotott 19-24 évesen, baromi tehetséges, de még is azt kívánom bár sokkal hosszabb ideig dolgozott volna a trilógián és akkor akár a fő műve is lehetett volna a könyv, ha még egy kicsit csiszolgatja.

miluminal P>!
R. F. Kuang: A lángoló isten

Méltó befejezése volt ez a könyv a trilógiának. Meg is kapta tőlem az 5 csillagot, mert számomra így lett kerek az egész történet, mindenre választ kaptam és Zsin, a főszereplőnk története is kiteljesedett, utolérte a sorsa.
Nagyon sok minden tetszett ebben a sorozatban és másokkal ellentétben szerintem Kuang világa teljes volt és nem nőtt túl az írónőn.
Ami így utólag érdekes, hogy már a történet legelején sem volt túl rózsás a helyzet, de mondhatjuk, hogy minden egyre csak rosszabb és durvább lett, ahogy haladtunk előre a történettel. Általában nem ehhez vagyok szokva, mindig él bennem a remény, hogy majd csak megjavulnak a dolgok, de Kuang nem ez a fajta író, és ez nem is baj. :)
Nagyon tetszett az is, hogy amikor már épp kezdtem volna beleunni 1-1 jelenetbe, akkor hirtelen csavart egyet a történeten Kuang és ismét csüngtem a könyv minden szaván.
Nem szerettem Zsint, hiába ő volt a főszereplő, de ennek ellenére érdekes volt az ő történetét olvasni.
Az is vicces, hogy Kuang világában nem jó szerelmesnek lenni, mert több példa is azt mutatta, hogy a szerelmespárok egymást nyírják ki. Mármint szó szerint. XD
Igen, NAGYON érdekes ez a keleti kultúra, és annyi mindenről teljesen másképp gondolkodnak a szereplők is, mint én.
Szóóóóval, nagyon elégedett vagyok ezzel a trilógiával és igazán jókat lehetne a könyvbeli eseményekről beszélgetni, vitatkozni.

VeronikaNy>!
R. F. Kuang: A lángoló isten

Kínai coming-of-age military-fantasy, de elég jófajta, annak ellenére, hogy első kiadott könyve (3 könyve) Kuangnak. Persze, nem koherens, de hatalmas terjedelmű, szórakoztató, azt mondanám, ez egyetlen egy regény háromba szabdalva, a részek egyenként nem értelmezhetőek. Aki azért olvas fantasyt, mert romantikát, szerelmet keres benne témaként, annak ez nem való, ez inkább military-fantasy egy tizenéves kamaszlánnyal.
A hatalom kérdését járja körbe, hogyan lehet megélni, kimutatni, számolni vele, alávetni magad, mert a hatalom személyiségkárosító, mindegy, melyik oldalon vagy. Kuang szokatlan módon kezeli, hatalmat ad egy tizenéves kamaszlány kezébe. Láttatok már kamaszlányokat? Hisztisek, nem tudják kezelni az érzelmeiket, amelyek egyfolytában végletek között csaponganak, rettenetesen rosszul mérnek fel embereket, helyzeteket, hülyén reagálnak, de azt hiszik, náluk van a bölcsesség köve. Kuang egy ilyen kamaszlánynak ad hatalmat, aki utána minden hibát elkövet, amit egy kamaszlány elkövethet. Szórakoztató, nagyon szerettem olvasni, egyedi, értem, miért különleges, értem, miért utálják mégis sokan.

Davetheduck >!
R. F. Kuang: A lángoló isten

Rengeteget agyaltam a számbeli értékelésen, de végül… ahhh.
Nem is csak az volt a bajom, hogy nem ezt vártam, de könyörgök, az mi már, hogy a történet kb a 350. oldalon talál rá magára. Addig mást se hallunk Zsin belső nyígását, végtelen tájleírást és ugyan azon problémák végtelen ismétlést. Néha kis Kitaj, Ta-csi és Nö-csá is befigyel, csak mellesleg, mert mért ne? – És ha már itt tarunk mindhármuk olyan méltatlan zárást kapott, hogy nem akartam elhinni.
Ta-csi esetében még az megdöbbentően sokkolt ahogy a Trifekta sorsa alakult.
És még sorolhatnám… de nem fogom. A lényeg, hogy nekem borzasztó összecsapottnak tűnt ez a rész, pedig alapból nagyon szeretem ezt a sorozatot.
Sok-sok mindennel nem értettem egyet, de nyílván ez kit érdekel. :) Biztos később újraolvasom majd az egészet, és lehet egyben jobban fogom látni, hogy miért is ide futottak ki az események.


Népszerű idézetek

ViraMors P>!

– A barátok nem bombázzák léghajóból a barátaikat – vélekedett Csiang.

ViraMors P>!

A pusztítás könnyen ment. A következmények kezelése már nehezebben.

ViraMors P>!

– Kedvesem, kevésbé hívjuk fel magunkra a figyelmet, ha nem hagyunk hátra hullákat.

ViraMors P>!

A pszichológiai hadviselés hihetetlenül hatásos tud lenni. És csak pár bomba kell hozzá.

zsebibaba007>!

– Tehát az a terved, hogy addig bosszantod őket, amíg agyvérzést nem kapnak – összegezte Kitaj.

Kapcsolódó szócikkek: Csen Kitaj
Ancalimë P>!

— A helyedben én már az összestől megszabadultam volna – folytatta Szou-csi. – Egyetlen tűzvész, és újra szabad lenne a déli térség. Pokolba az elővigyázatossággal.
Zsin sandán pillantott rá.
— Akkor te is meghalnál.
— Annyi baj legyen – felelt a férfi, és úgy tűnt, így is gondolja.

Kapcsolódó szócikkek: Fang Zsu-nin (Zsin) · Jang Szou-csi
ViraMors P>!

– Igen, a fejlődés áldozatokat követel – jegyezte meg Venka szárazon. – Mint ahogy sajnos egy eltévedt ágyúgolyó is.

ViraMors P>!

Káoszt okozott, de a káoszban érezte jól magát.


Hasonló könyvek címkék alapján

George R. R. Martin: Kardok vihara
Katherine Arden: A boszorkány éjszakája
Sarah J. Maas: Föld és vér háza
Joe Abercrombie: Miután felkötötték őket
Brian McClellan: A birodalom bűnei
Ilona Andrews: Áradó hold
George R. R. Martin: A Hét Királyság lovagja
Robin Hobb: Az orgyilkos tanítványa
Anthony Ryan: A pária
Mark Lawrence: Tövisek Hercege