Otthon (Sötételf 1.) (Drizzt legendája 1.) 320 csillagozás

R. A. Salvatore: Otthon R. A. Salvatore: Otthon R. A. Salvatore: Otthon

Mélyen az Elveszett Birodalmak földja alatt egy másik világ rejtőzik. Ez Mélysötét, ahová soha nem hatolhat le a fenti nappalok fénye, ahol mit sem érnek a felszínlakók erényei, ahol a legnemesebb lovag is csupán préda lehet. De itt, az elmondhatatlan borzalmak világában is kitűnik egy nép, mely kegyetlenségével felülmúlja a sötétség lényeit. A drowk, egy valaha tündöklő faj elátkozott és elkorcsosult fattyai építették Menzoberranzzan városát, Mélysötét torz ékkövét. Életüket át- meg átszövi az intrika, melynek nem ritkán egész családok esnek áldozatul. Ebbe a könyörtelen világba születik Drizzt Do'Urden, hogy félredobva szégyenteljes örökségét, minden idők legnagyobb hősévé váljon. Addig azonban nem csupán e különös vidék szörnyetegeivel kell megküzdenie, de önmagával is…

Eredeti megjelenés éve: 1990

Tartalomjegyzék

>!
Delta Vision, Budapest, 2004
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637041222 · Fordította: Hoppán Eszter
>!
Szukits, Szeged, 1999
252 oldal · ISBN: 9639151696 · Fordította: Hoppán Eszter
>!
Valhalla Páholy, Budapest, 1994
300 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638353031 · Fordította: Hoppán Eszter

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Drizzt Do'Urden · Guenhwyvar · Dinin Do'Urden · Malice Anya · Zaknafein Do'Urden · Alton DeVir · Briza Do'Urden · Masoj Hun'ett · Vierna Do'Urden

Helyszínek népszerűség szerint

Menzoberranzan


Kedvencelte 89

Most olvassa 10

Várólistára tette 125

Kívánságlistára tette 90

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

fekiyeti79 P>!
R. A. Salvatore: Otthon

Drizzt Do'Urden a család, sőt, az egész drow társadalom fekete báránya. Nem elég, hogy bíbor színű szemmel született, világra jövetelének körülményei miatt nagy valószínűséggel a sötételfek kegyetlen istenének, Lolthnak, a Pókkirálynőnek kegyeit is elvesztette. Ugyanis fajtársaival ellentétben szívet, lelket, és ezekkel együtt teljesen más értékrendet kapott az élethez.
Hogyan boldogul egy drow, aki csak külsőleg az, egy olyan társadalomban, ahol „divat” egymást hátba szúrni, ahol elfogadott, sőt dicséretes dolog a családok közötti viszály, a kegyetlen mészárlás, vagy a testvérgyilkosság? Milyen veszélyek leselkednek Mélysötét barlangjaiban, alagútjaiban, vagy a sötételfek városában, Menzoberranzanban járva?
Ezekre kapunk választ a könyv sorait olvasva.

A nagyobb fejezeteket (részeket) Drizzt személyes bejegyzései vezetik fel, így kicsit olyan, mintha az ő naplóját olvasnánk. Néhol elég nagy ugrások vannak időben, amiket ezek a bejegyzések korrektül megmagyaráznak. Valamint ezzel a megoldással Salvatore sikeresen elkerülte a túlírtság ördögét, de mégsincs hiányérzete az olvasónak, a történet pedig ezáltal jóval lendületesebb a vártnál. Drizzt fiatal éveinek fontosabb állomásai, minden olyan momentum, ami az elkerülhetetlen végkifejlethez vezet, szerepel a könyvben; sok-sok csalódás, fájdalom, de legalább annyi sikerélmény és szívet melengető pillanat kíséri az útját.

Ez az egyáltalán nem sötét sötételf ezzel a történettel végleg beírta magát a kedvenceim közé!*

M.j.: Mivel én a Szukits jóvoltából megjelent képregényt olvastam előbb, ez a kötet nem okozott nagy meglepetést, mégis ugyanolyan élvezettel olvastam a történetet, mintha először találkoznék vele. Kb. a film vs. könyv esetéhez lehet a helyzetet hasonlítani (amikor az esetek túlnyomó részében utóbbi sokkal jobb). :)

*off

>!
Delta Vision, Budapest, 2004
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637041222 · Fordította: Hoppán Eszter
12 hozzászólás
Noro>!
R. A. Salvatore: Otthon

A magyar fantasy könyvkiadás talán még ma is teljesen másképp nézne ki, ha a Valhalla Páholy egy ritka, ihletett pillanatában nem dönt úgy, hogy ezzel a regénnyel vezeti be a D&D univerzumok világát. Az 1990-es évek közepén ugyanis meglehetősen gyér volt idehaza a fantasy felhozatal. Igaz, hogy az akkori kiadók próbálkoztak néhány klasszikus szerző bevezetésével, de valljuk be, Vance vagy Moorcock könyvei nem a kezdő olvasóknak szólnak. Ezért inkább a saját, változó színvonalú regényeiket (Magus és Káosz ciklusok) helyezték előtérbe. Aztán 1994-ben megjelent az Otthon, és sok akkori olvasó úgy gondolta, hogy megtalálta az „igazit”. Szerintem nem véletlen, hogy az ezt követő években a szerepjátékos fantasy (főleg a Forgotten Realms és a Dragonlance) érdemein felül volt reprezentálva a magyar könyvesboltokban. Az Otthon ugyanis valószínűleg az egyik legjobb 'Realms regény, olvasmányos, eredeti és a maga idejében igen szokatlan történettel ált elő. Bár nem Salvatore találta ki a Mélysötét földalatti világát, de élettel töltötte meg a szabálykönyvek leírásait, méghozzá úgy, hogy minden D&D-s előképzettség nélkül is érthetővé, elképzelhetővé vált a sötét elf város bizarr környezete. Minden egyedisége mellett is kiválóan alkalmas volt „kapudrognak”, első D&D regénynek (annak ellenére, hogy Amerikában nem elsőként jelent meg, többek között a Jeges Szelek Völgye-trilógia is megelőzte). Az már egy másik kérdés, hogy a Sötételf-ciklus kibővítése 30 kötetre szerintem már merénylet volt a fantasy irodalom ellen, és úgy képzelem, hogy a magyar kiadók körében is megvolt a böjtje, amikor először próbáltak nyitni a logó nélküli sorozatok (például Drenai vagy a Fekete Sereg) felé. De ha valaki csak egy szerepjátékos regényt olvasna el, puszta kíváncsiságból, akkor ez a regény ott lenne az első három javaslatom között.

>!
Valhalla Páholy, Budapest, 1994
300 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638353031 · Fordította: Hoppán Eszter
5 hozzászólás
wzsuzsanna P>!
R. A. Salvatore: Otthon

Elég régen olvastam ehhez hasonló „békebeli” fantasy-t, és rá kellett jönnöm, hogy mennyire hiányzik ez a műfaj a mostani, kicsit lájtosabb és könnyebben emészthető történetek után. Az első 50-60 oldalnál azért kellett rendesen koncentrálnom, hogy megjegyezzem a neveket, címeket, szereplőket, de utána már nagyon jól csúszott. Drizzt nagyon szerethető karakter, kíváncsi vagyok, hogyan folytatódnak a kalandjai (szerencsére előrelátóan beszereztem a következő 5 részt is:)).
Szóval kellett, mint egy falat kenyér, vagy mint a Heroes of Might ang Magic 3 (csak a 3!!!:))

2 hozzászólás
Tarja_Kauppinen IP>!
R. A. Salvatore: Otthon

Négy csillag úgy, mint: egy rész nosztalgia, egy rész hódolat a jó öreg klasszikus fantasy szellemisége előtt.
Nem is tudom, mi lett volna a fiatalkorú Tarjával sötételfek nélkül. Zaknafein do'Urden korai és dicstelen spoilerhoz fogható irodalmi trauma nem is igen akad tán a múltamban, hacsak nem az, hogy Hašek félbehagyta a Švejket. Egy időben a Forgotten Realms kötetek afféle állandó attribútumaim voltak: mindig akadt nálam egy.
A sokadik résznél aztán persze már leül a történet; vannak az univerzumpolcon olyan kötetek is dögivel, amelyeknek a borítója ismerős ugyan, a tartalmukat azonban már aligha tudnám felidézni.
A maga nemében mégis klasszikus, akárcsak Skandar Graun kalandjai, vagy a Dragonlance alapsorozata. Fantasy rajongó-palánták, ezeken tessék szocializálódni!

10 hozzászólás
Lorenza_Pellegrini>!
R. A. Salvatore: Otthon

Igazán ez a könyv szerettette meg velem a fantasy műfajt. Azóta is pár évente újra olvasom az egész trilógiát és még mindig rajongok Mélysötét intrikáiért.

TiaManta >!
R. A. Salvatore: Otthon

Mélysötét birodalmában, Menzoberranzzan városában a nemes családok egymást hátraszúrva jutnak fel a ranglétrán. De úgy, hogy mindenképp a Pókkirálynő kedvében járjanak tetteikkel. Mert ha elveszítik az ő bizalmát, akkor valószínűleg hamarosan ők lesznek a következő áldozat, ha nem szerzik vissza eme romlott torz teremtmény kegyeit. Itt nincs helye semmilyen pozitív értéknek. Ebbe a világba születik Drizzt Do'Urden egy előkelőcsalád fia. Ő a mi főszereplőnk.
Kifinomult dark fantasy. Kellően komor hangulattal. Kidolgozott női alapú társadalom van, amit tényleg csak az imádott, és az annál is jobban félt istenség, továbbá a káosz tart össze.

A könyv hátulján lévő fülszöveget véletlenül se olvassa el senki. Én nem szoktam, most megtettem, de ne lőjünk le magunknak semmit se. Még ha sejtjük is hogy mi lesz.

Rodwin>!
R. A. Salvatore: Otthon

Ez volt a negyedik könyvem Salvatore mestertől a kristályszilánk trilógiát előbb sikerült elolvasnom :) Nagy kedvenc és azóta is olvasom a könyveit. Fantasztikus világot teremtett. Mindenkinek ajánlom aki egy jó kis fantasyre vágyik. Belépő egy új világba.

>!
Szukits, Szeged, 1999
252 oldal · ISBN: 9639151696 · Fordította: Hoppán Eszter
3 hozzászólás
lilla_csanyi>!
R. A. Salvatore: Otthon

Igazi retró fantasy gyöngyszem.
A Forgotten Realmshöz még nem volt szerencsém, de engem teljesen levett a lábamól Menzoberranzzan komor, sötét, káosz dúlta világa. Salvatore gördülékenyen és izgalmasan ír, a nagyon hülye nevek elenére az egész kötet olvastatja magát. A karakterek kicsit klisések, de szerethetőek, a csaták pedig epikusak.
Ide nekem a következő részt is! :)

Shinzo P>!
R. A. Salvatore: Otthon

Már több, mint 20 éve, hogy először olvastam, és egyike volt az első fantasy könyveimnek (legalábbis emlékeim szerint). Bár fantasy esetében nehéz időtállóságról beszélni, mégis azt mondanám ennyi idő távlatából, újraolvasva is szinte ugyanazt az élményt nyújtotta. Érdekes és izgalmas volt visszamenni a múltba, Drizzt múltjába és átélni felnőtté válás gyötrelmeit Menzoberranzan sötételjei között. Ó igen Menzoberranzan, mennyire szerettem azt a játékot :)) Egy szó mint száz, kalandra fel! Remek kezdés volt… jöjjön is a folytatás. :)

Meeraval_Marnath P>!
R. A. Salvatore: Otthon

Ez egy remek sorozatkezdő kötet. Lassan és emészthetően ismerjük meg a világról az alapokat. Azt már az elején el tudjuk dönteni, hogy kivel szimpatizálunk és kivel nem. A kapcsolatok is igen érdekesre sikerültek számomra, kétségkívül ezek visznek engem tovább a sorozatban. Arra viszont nagyon kíváncsi, hogy mi a drow-k igazi történelme.
Egy dologban nagyon reménykedek. Valaki végre fogja azt a drágalátos, gyönyörűséges, TETVES ostort és megöli vele Briza-t. Na? Valaki? Drizzt?

Bővebben: http://livrefanatique.blogspot.hu/2017/08/ii-nagy-nyari…


Népszerű idézetek

Röfipingvin P>!

Az élet egész biztosan több, mint szürke kőpadló és tíz lábujj – gondolta.

81. oldal 3. bekezdés

bartok_brigitta P>!

A harc nehezebbik részéről majd gondoskodnak a nők.

Amethyst >!

Semmi sem égeti úgy a szívet, mint az üresség, ha valamit, valakit elveszítünk, mielőtt igazán ráébrednénk, mennyit jelentett nekünk.

303. oldal

Bubuckaja>!

Abban a hitben élnek, hogy minden elfogadható, ha sikeres, hogy a saját vágyak kielégítése a lét legfontosabb tényezője, és hogy a hatalom csak azoké lehet, akik elég erősek és ravaszak ahhoz, hogy kiragadják azok lehanyatló kezéből, akik már nem érdemesek rá. Könyörületnek nincs helye Menzoberranzanban, pedig a könyörület és nem a félelem az, amitől egy nép életébe harmónia költözik. És a harmónia, a közös célok érdekében végzett munka a nagyság alapja.

Harmadik rész. Az akadémia

Amethyst >!

Sem csillag nem ragyogja be sejtelmes fényével soha ezt a földet, sem a Nap nem küldi ide meleg, életadó sugarait.

(első mondat)

Szelén P>!

Drizzt felnézett a nőalakra, aztán beállt egy vonalba a szobor szögletes, szép arcával, és ujjasa gallérjára helyezte a kezét, így próbált ráhangolódni az amulettre.

Kapcsolódó szócikkek: Drizzt Do'Urden
Szelén P>!

– Gyere – mondta neki a papnő egy idő után. Nem értette, miért áll még ott. – Már megszereztük a tanúságot. Most már visszatérhetünk a hazánkba.
– A hazánkba? – kérdezte Drizzt keserűen.
– Menzoberranzanba! – kiáltotta a papnő, mert azt hitte, hogy a hím megzavarodott. – Gyere, mielőtt ez a pokoltűz leégeti a húst a csontjaidról. Hadd szenvedjék csak felszíni rokonaink a lángokat, gonosz lelkük méltó büntetéseként!

Kapcsolódó szócikkek: Drizzt Do'Urden · Menzoberranzan
Szelén P>!

– Nekünk még elintéznivalónk van – emlékeztette Zak Drizztet.

Kapcsolódó szócikkek: Drizzt Do'Urden · Zaknafein Do'Urden
Szelén P>!

Zaknafein könnyű álmát aludta ágyán. Soha ilyen nyugodtan nem aludt, amióta az eszét tudta.

Kapcsolódó szócikkek: Zaknafein Do'Urden
Szelén P>!

Az alagút felé irányította a párducot, a megzabolázatlan Mélysötét barlangjai felé. A lény könnyű mozdulatait nézve Drizzt megint érezte, milyen szerencsés, hogy ilyen társra, igaz barátra talált.

Kapcsolódó szócikkek: Drizzt Do'Urden · Guenhwyvar

A sorozat következő kötete

Sötételf sorozat · Összehasonlítás
Drizzt legendája sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Christopher Paolini: Örökség
Malcolm J. Hunt: Bosszúangyal
Boruzs Gergely Gábor: A korona árnyékában
Ian Russel: Egyezség
Wayne Chapman: Észak lángjai
Szalkai László (Hawkwood): Szellemtánc
Elaine Cunningham: Öröksziget
Richard Awlinson: Tantras
Andrzej Sapkowski: Fecske-torony
Anthony Ryan: A hamu birodalma