Otthon (Sötételf 1.) (Drizzt legendája 1.) 296 csillagozás

R. A. Salvatore: Otthon R. A. Salvatore: Otthon R. A. Salvatore: Otthon

Mélyen az Elveszett Birodalmak földja alatt egy másik világ rejtőzik. Ez Mélysötét, ahová soha nem hatolhat le a fenti nappalok fénye, ahol mit sem érnek a felszínlakók erényei, ahol a legnemesebb lovag is csupán préda lehet. De itt, az elmondhatatlan borzalmak világában is kitűnik egy nép, mely kegyetlenségével felülmúlja a sötétség lényeit. A drowk, egy valaha tündöklő faj elátkozott és elkorcsosult fattyai építették Menzoberranzzan városát, Mélysötét torz ékkövét. Életüket át- meg átszövi az intrika, melynek nem ritkán egész családok esnek áldozatul. Ebbe a könyörtelen világba születik Drizzt Do'Urden, hogy félredobva szégyenteljes örökségét, minden idők legnagyobb hősévé váljon. Addig azonban nem csupán e különös vidék szörnyetegeivel kell megküzdenie, de önmagával is…

Eredeti megjelenés éve: 1990

>!
Delta Vision, Budapest, 2004
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637041222 · Fordította: Hoppán Eszter
>!
Szukits, Szeged, 1999
252 oldal · ISBN: 9639151696 · Fordította: Hoppán Eszter
>!
Valhalla Páholy, Budapest, 1994
300 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638353031 · Fordította: Hoppán Eszter

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Drizzt Do'Urden · Guenhwyvar · Dinin Do'Urden · Zaknafein Do'Urden · Alton DeVir · Briza Do'Urden · Malice Anya · Masoj Hun'ett · Vierna Do'Urden

Helyszínek népszerűség szerint

Menzoberranzan


Kedvencelte 80

Most olvassa 11

Várólistára tette 115

Kívánságlistára tette 86

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Noro
R. A. Salvatore: Otthon

A magyar fantasy könyvkiadás talán még ma is teljesen másképp nézne ki, ha a Valhalla Páholy egy ritka, ihletett pillanatában nem dönt úgy, hogy ezzel a regénnyel vezeti be a D&D univerzumok világát. Az 1990-es évek közepén ugyanis meglehetősen gyér volt idehaza a fantasy felhozatal. Igaz, hogy az akkori kiadók próbálkoztak néhány klasszikus szerző bevezetésével, de valljuk be, Vance vagy Moorcock könyvei nem a kezdő olvasóknak szólnak. Ezért inkább a saját, változó színvonalú regényeiket (Magus és Káosz ciklusok) helyezték előtérbe. Aztán 1994-ben megjelent az Otthon, és sok akkori olvasó úgy gondolta, hogy megtalálta az „igazit”. Szerintem nem véletlen, hogy az ezt követő években a szerepjátékos fantasy (főleg a Forgotten Realms és a Dragonlance) érdemein felül volt reprezentálva a magyar könyvesboltokban. Az Otthon ugyanis valószínűleg az egyik legjobb 'Realms regény, olvasmányos, eredeti és a maga idejében igen szokatlan történettel ált elő. Bár nem Salvatore találta ki a Mélysötét földalatti világát, de élettel töltötte meg a szabálykönyvek leírásait, méghozzá úgy, hogy minden D&D-s előképzettség nélkül is érthetővé, elképzelhetővé vált a sötét elf város bizarr környezete. Minden egyedisége mellett is kiválóan alkalmas volt „kapudrognak”, első D&D regénynek (annak ellenére, hogy Amerikában nem elsőként jelent meg, többek között a Jeges Szelek Völgye-trilógia is megelőzte). Az már egy másik kérdés, hogy a Sötételf-ciklus kibővítése 30 kötetre szerintem már merénylet volt a fantasy irodalom ellen, és úgy képzelem, hogy a magyar kiadók körében is megvolt a böjtje, amikor először próbáltak nyitni a logó nélküli sorozatok (például Drenai vagy a Fekete Sereg) felé. De ha valaki csak egy szerepjátékos regényt olvasna el, puszta kíváncsiságból, akkor ez a regény ott lenne az első három javaslatom között.

>!
Valhalla Páholy, Budapest, 1994
300 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638353031 · Fordította: Hoppán Eszter
5 hozzászólás
>!
Tarja_Kauppinen IMP
R. A. Salvatore: Otthon

Négy csillag úgy, mint: egy rész nosztalgia, egy rész hódolat a jó öreg klasszikus fantasy szellemisége előtt.
Nem is tudom, mi lett volna a fiatalkorú Tarjával sötételfek nélkül. Zaknafein do'Urden korai és dicstelen spoilerhoz fogható irodalmi trauma nem is igen akad tán a múltamban, hacsak nem az, hogy Hašek félbehagyta a Švejket. Egy időben a Forgotten Realms kötetek afféle állandó attribútumaim voltak: mindig akadt nálam egy.
A sokadik résznél aztán persze már leül a történet; vannak az univerzumpolcon olyan kötetek is dögivel, amelyeknek a borítója ismerős ugyan, a tartalmukat azonban már aligha tudnám felidézni.
A maga nemében mégis klasszikus, akárcsak Skandar Graun kalandjai, vagy a Dragonlance alapsorozata. Fantasy rajongó-palánták, ezeken tessék szocializálódni!

10 hozzászólás
>!
Lorenza_Pellegrini
R. A. Salvatore: Otthon

Igazán ez a könyv szerettette meg velem a fantasy műfajt. Azóta is pár évente újra olvasom az egész trilógiát és még mindig rajongok Mélysötét intrikáiért.

>!
TiaManta 
R. A. Salvatore: Otthon

Mélysötét birodalmában, Menzoberranzzan városában a nemes családok egymást hátraszúrva jutnak fel a ranglétrán. De úgy, hogy mindenképp a Pókkirálynő kedvében járjanak tetteikkel. Mert ha elveszítik az ő bizalmát, akkor valószínűleg hamarosan ők lesznek a következő áldozat, ha nem szerzik vissza eme romlott torz teremtmény kegyeit. Itt nincs helye semmilyen pozitív értéknek. Ebbe a világba születik Drizzt Do'Urden egy előkelőcsalád fia. Ő a mi főszereplőnk.
Kifinomult dark fantasy. Kellően komor hangulattal. Kidolgozott női alapú társadalom van, amit tényleg csak az imádott, és az annál is jobban félt istenség, továbbá a káosz tart össze.

A könyv hátulján lévő fülszöveget véletlenül se olvassa el senki. Én nem szoktam, most megtettem, de ne lőjünk le magunknak semmit se. Még ha sejtjük is hogy mi lesz.

>!
wzsuzsanna P
R. A. Salvatore: Otthon

Elég régen olvastam ehhez hasonló „békebeli” fantasy-t, és rá kellett jönnöm, hogy mennyire hiányzik ez a műfaj a mostani, kicsit lájtosabb és könnyebben emészthető történetek után. Az első 50-60 oldalnál azért kellett rendesen koncentrálnom, hogy megjegyezzem a neveket, címeket, szereplőket, de utána már nagyon jól csúszott. Drizzt nagyon szerethető karakter, kíváncsi vagyok, hogyan folytatódnak a kalandjai (szerencsére előrelátóan beszereztem a következő 5 részt is:)).
Szóval kellett, mint egy falat kenyér, vagy mint a Heroes of Might ang Magic 3 (csak a 3!!!:))

>!
lilla_csanyi
R. A. Salvatore: Otthon

Igazi retró fantasy gyöngyszem.
A Forgotten Realmshöz még nem volt szerencsém, de engem teljesen levett a lábamól Menzoberranzzan komor, sötét, káosz dúlta világa. Salvatore gördülékenyen és izgalmasan ír, a nagyon hülye nevek elenére az egész kötet olvastatja magát. A karakterek kicsit klisések, de szerethetőek, a csaták pedig epikusak.
Ide nekem a következő részt is! :)

>!
Shinzo P
R. A. Salvatore: Otthon

Már több, mint 20 éve, hogy először olvastam, és egyike volt az első fantasy könyveimnek (legalábbis emlékeim szerint). Bár fantasy esetében nehéz időtállóságról beszélni, mégis azt mondanám ennyi idő távlatából, újraolvasva is szinte ugyanazt az élményt nyújtotta. Érdekes és izgalmas volt visszamenni a múltba, Drizzt múltjába és átélni felnőtté válás gyötrelmeit Menzoberranzan sötételjei között. Ó igen Menzoberranzan, mennyire szerettem azt a játékot :)) Egy szó mint száz, kalandra fel! Remek kezdés volt… jöjjön is a folytatás. :)

>!
Meeraval_Marnath P
R. A. Salvatore: Otthon

Ez egy remek sorozatkezdő kötet. Lassan és emészthetően ismerjük meg a világról az alapokat. Azt már az elején el tudjuk dönteni, hogy kivel szimpatizálunk és kivel nem. A kapcsolatok is igen érdekesre sikerültek számomra, kétségkívül ezek visznek engem tovább a sorozatban. Arra viszont nagyon kíváncsi, hogy mi a drow-k igazi történelme.
Egy dologban nagyon reménykedek. Valaki végre fogja azt a drágalátos, gyönyörűséges, TETVES ostort és megöli vele Briza-t. Na? Valaki? Drizzt?

Bővebben: http://livrefanatique.blogspot.hu/2017/08/ii-nagy-nyari…

>!
Hanaiwa
R. A. Salvatore: Otthon

Újraolvastam, mert az újabb Salvatore-k nem annyira tetszettek… Már tudom miért. Mert az első Drizzt történetekben minden megvan amit szeretek, zseniálisan megírva. A „jó” főhös aki mégis egy igazi antihős. Magányos, kitaszítottja a saját népének, de hű a saját értékrendjéhez, harcosi mentalitásához. Iszonyatosan erős az a közeg amiből kiszakad, Salvatore nagyon eltalálta a föld alatti városaikban élő sötételfek világát. Drizzt csalódásai nagyon hitelesek, lelki válsága itt még átélhető (az alap trilógia után már sokszor inkább zavaró). Az Otthon-Száműzött-Menedék hármas alap fantasy!

>!
kitti_th P
R. A. Salvatore: Otthon

Az élet egész biztosan több, mint szürke kőpadló és tíz lábujj – gondolta.

Ajánlásra olvasott könyv, és magam is meglepődtem rajta, hogy mennyire tetszett, pedig nem vagyok oda a high fantasyért. Drizzt érdekes karakter, szerintem az egyetlen jól kidolgozott. A többieket inkább csak a kaotikus gonoszság járja át. a nőstényuralom meg egyenesen bosszantó. Fura egy társadalom, ahol csak tenyészhímek vannak, tipikus fekete özvegy karakterek az itteni nők.
A mínusz fél csillagot a szokásos lektorálás kapja, mert úgy látszik, minden könyvből elengedhetetlen a rengeteg hiba, legyen akármilyen jó vagy régi is.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Röfipingvin MP

Az élet egész biztosan több, mint szürke kőpadló és tíz lábujj – gondolta.

81. oldal 3. bekezdés

>!
Bubuckaja P

Abban a hitben élnek, hogy minden elfogadható, ha sikeres, hogy a saját vágyak kielégítése a lét legfontosabb tényezője, és hogy a hatalom csak azoké lehet, akik elég erősek és ravaszak ahhoz, hogy kiragadják azok lehanyatló kezéből, akik már nem érdemesek rá. Könyörületnek nincs helye Menzoberranzanban, pedig a könyörület és nem a félelem az, amitől egy nép életébe harmónia költözik. És a harmónia, a közös célok érdekében végzett munka a nagyság alapja.

Harmadik rész. Az akadémia

>!
Fabian

A harc nehezebbik részéről majd gondoskodnak a nők.

>!
Amethyst

Semmi sem égeti úgy a szívet, mint az üresség, ha valamit, valakit elveszítünk, mielőtt igazán ráébrednénk, mennyit jelentett nekünk.

303. oldal

>!
Amethyst

Sem csillag nem ragyogja be sejtelmes fényével soha ezt a földet, sem a Nap nem küldi ide meleg, életadó sugarait.

(első mondat)

>!
[névtelen]

Drizzt felnézett a nőalakra, aztán beállt egy vonalba a szobor szögletes, szép arcával, és ujjasa gallérjára helyezte a kezét, így próbált ráhangolódni az amulettre.

Kapcsolódó szócikkek: Drizzt Do'Urden
>!
[névtelen]

– Gyere – mondta neki a papnő egy idő után. Nem értette, miért áll még ott. – Már megszereztük a tanúságot. Most már visszatérhetünk a hazánkba.
– A hazánkba? – kérdezte Drizzt keserűen.
– Menzoberranzanba! – kiáltotta a papnő, mert azt hitte, hogy a hím megzavarodott. – Gyere, mielőtt ez a pokoltűz leégeti a húst a csontjaidról. Hadd szenvedjék csak felszíni rokonaink a lángokat, gonosz lelkük méltó büntetéseként!

Kapcsolódó szócikkek: Drizzt Do'Urden · Menzoberranzan
>!
Szelén

Kissé hátrébb lépett, hogy jobban lásson, de nem tudott kikerülni a gyertyafény hatóköréböl, a szűk érzékelési tartományból, ahol a szeme mind a fényt, mind a hőt látta.

>!
csengeabalint

Kihúzódott az egyik oldalra, és megállt, először is, hogy biztosan lássa, senki sem les rá a közelben, aztán meg, hogy szemügyre vegye Menzoberranzan látképét. Senki, se drow, se más nem tekintett erről a helyről a városra úgy, hogy ne járta volna át a csodálat érzése. Az akadémia területe szűk volt, mindössze a drow iskolákat magába foglaló három épület alkotta: Arach-Tinilith, Lolth pók formájú iskolája, Sorcere, a mágia kecsesen csavarodó tornya, és a Melee-Magthere, ez a puritán, gúlaszerű építmény, ahol a férfi harcosok tanulták mesterségüket.

17. oldal, 1. fejezet - Menzoberranzan

>!
[névtelen]

– A Do'Urden ház nemese vagy! – kiáltott rá Vierna. – Legalábbis, egy napon majd kiérdemled ezt a megkülönbözetést. Erszényedben ott hordod a ház jelét, amely erős varázserővel bír!

Kapcsolódó szócikkek: Drizzt Do'Urden · Vierna Do'Urden

A sorozat következő kötete

Sötételf sorozat · Összehasonlítás
Drizzt legendája sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Christopher Paolini: Örökség
Malcolm J. Hunt: Bosszúangyal
Boruzs Gergely Gábor: A korona árnyékában
Ian Russel: Egyezség
Wayne Chapman: Észak lángjai
Szalkai László (Hawkwood): Szellemtánc
Elaine Cunningham: Öröksziget
Richard Awlinson: Tantras
Andrzej Sapkowski: Fecske-torony
Anthony Ryan: A hamu birodalma