Kristályszilánk (Jeges Szelek Völgye 1.) (Drizzt legendája 4.) 165 csillagozás

R. A. Salvatore: Kristályszilánk R. A. Salvatore: Kristályszilánk R. A. Salvatore: Kristályszilánk

Akar Kessel olyan események részesévé vált, melyek végeredményeképp előkerült a Kristályszilánk, ez a mágikus hatalmú tárgy, mely a Tíz Város elpusztításához is elegendő erővel bír. A barbárok ugyancsak a Tíz Város lerombolását tervezik. A falvak ellen indított támadások egyike azonban megpecsételi sorsukat, nemkülönben az ifjú Wulfgarét, aki arra rendeltetett, hogy népe vezére legyen. Ráadásul felbukkan Drizzt Do'Urden is, hogy megvívja saját csatáját…

Eredeti megjelenés éve: 1988

>!
Delta Vision, Budapest, 2006
316 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637041796 · Fordította: Hoppán Eszter
>!
Szukits, Szeged, 2001
288 oldal · ISBN: 9639393592 · Fordította: Hoppán Eszter · Illusztrálta: Larry Elmore
>!
Valhalla Páholy, Budapest, 1994
302 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638353538 · Fordította: Hoppán Eszter

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Drizzt Do'Urden · Guenhwyvar · Catti-brie · Harcpöröly Bruenor · Wulfgar · Regis · Akar Kessel · Cassius · Errtu

Helyszínek népszerűség szerint

Jeges Szelek Völgye


Kedvencelte 26

Most olvassa 4

Várólistára tette 28

Kívánságlistára tette 21


Kiemelt értékelések

fekiyeti79 P>!
R. A. Salvatore: Kristályszilánk

Drizzt Do'Urden legendája már hosszú évek óta csábított, off, de a saga mennyisége mindig eltántorított attól, hogy belevágjak.
Aztán kezembe akadt az Otthon képregény változata, amit nagy érdeklődéssel és élvezettel olvastam/lapozgattam, és ez fel is tette az i-re a pontot, így a vágyakozó nyálcsorgatást tettek követték; beszereztem a sorozat „első” 16 kötetét, mert ha már lúd, legyen kövér…
Azonban jött egy csavar a történetben, ugyanis Zoli barátom felhívta a figyelmem, hogy előbb volt a tyúk, és utána a tojás. Így esett az eset, hogy nem Menzoberranzan sötét, föld alatti barlangjaiban, csarnokaiban kezdtem a regényekkel való ismerkedést, hanem a felszínen, a fagyos Jeges Szelek Völgyében, merthogy biza a Kristályszilánk volt Salvatore első könyve, hát – gondoltam (én is) – úgy illik, hogy ezzel kezdjem a sorozatot…

…amit abszolút nem bántam meg, annak ellenére sem, hogy meglehetősen kiforratlannak, elnagyoltnak tűnt az egész. Sőt, talán nem is komplex regényként kezdte ez a pályafutását, amit abból következtettem, hogy három könyvre van osztva a történet; mintha Salvatore sem lett volna benne biztos, hogy egységként működhet a dolog, vagy szükségében nem lett volna ideje átdolgozni a kéziratait, és így inkább a már elkészült három kisregényt fűzte volna egybe.
Mindhárom könyvnek van kezdete, csúcspontja és lezárása, valamint a terjedelmi „korlát” is érezhető rajtuk. Például a helyszínül szolgáló tíz városról (Tízváros) aránylag keveset tudunk meg, a sorsdöntő nagyobb csaták nem túl részletesek, a bennük kulcsszerepet játszó, jelentősebb karakterek is kidolgozatlanok, így az általuk elért eredmények elvesztik a drámai hatásukat. Lehetne sorolni a hiányosságokat, de fölösleges, mert ezeket maximálisan kompenzálja a négy fő szereplő útja, jelleme, illetve közreműködése az eseményekben.
Ők a szokásosnak mondható vegyesvágott; (sötét)elf, törpe, barbár, félszerzet, de mind a négyen szerethető karakterek, hozzák az általuk elvárható formát.
Külön utakon és közösen megélt kalandjaik meglehetősen „sűrűek”, szóval azt biztos nem lehet rámondani a regényre, hogy unalmas lenne, sőt, meg merem kockáztatni, hogy a nehezen letehető könyvek közé sorolható a Kristályszilánk.

A fent felsorolt apró hibák, a kiforratlanság miatt nem tökéletes, de nekem nagyon tetszett, minden fantasy rajongónak bátran merem ajánlani, akik meg most szeretnének ismerkedni a zsánerrel, nekik jó induló lehet ez a kötet!

>!
Delta Vision, Budapest, 2006
316 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637041796 · Fordította: Hoppán Eszter
nyirog >!
R. A. Salvatore: Kristályszilánk

Érezhető, hogy a sorozatnak időrendben ez volt az első kötete, mintha az író még nem döntötte volna itt el, hogy kit szán a későbbiekben főszereplőnek. Kicsit kiforratlanok a karakterek, és kicsit sablonos a történet maga is. Jó lett volna a kevésbő fontos karakterekről is pár dolgot megtudni, de a főbb szereplőkről sem mindegyikről derül ki a háttértörténet (Bruenor vagy Cassius például).
Egyébként a történet izgalmas volt, jó sikerült felvázolni a cselekményt, talán a főgonosz volt egyedül túl lapos karakter, valahogy nem illett ide. Drizzt kalandjai tovább folytatódnak, én pedig vele tartok

Kiskakukk >!
R. A. Salvatore: Kristályszilánk

Elhatároztam, hogy végre elejétől a végéig elolvasom Drizzt történetét, bepótolom, ami kimaradt…

A Jeges szelek völgye trilógiát még valamikor az ősidőkben olvastam, de már semmire nem emlékeztem belőle, szóval az újdonság varázsával hatott.

Hát, emberek…. KÉSZ FELÜDÜLÉS a manapság oly divatos, rétestészta, végtelenségig húzott 600-700 oldalas fantasy-k után! Ebben a cirka 300 oldalban rendesen pörögtek az események és annyi minden történt, hogy egy percig sem volt időm unatkozni.

Klasszikus fantasy csapatfelállás van itt: ember, törpe, elf, félszerzet hősöket kapunk. Grátisznak még ott a macska is. Ellenfeleknek pedig itt vannak a jól bejáratott goblinok, trollok és hasonló ocsmányságok. Van sárkány és gonosz varázsló is.
Minden, mi szem-szájnak ingere.

Sok a harcjelenet, sok a varázslat, sok a humor, izgalamas a történet, jó a világ.
A hideg, havas-jeges helyszín is tetszetős, az olvasás végére már szinte az én lábam is lefagyott.

Mit is mondhatnék? Igazi retró hullámvasút volt, de a lehető legjobb értelemben.
Sok egyébként A gyűrűk urás elem benne (mithrill csarnok, balrogra hajazó démon, hobbit a varázserejű kincsével, stb…csak itt valahogy minden sokkal izgalmasabban van tálalva).

Néhány megjegyzés:
– csóri Drizztet már az elején spoiler az emberek, csak hogy tudjuk, mire számíthatunk vele kapcsolatban a továbbiakban
– nem csípem a hobbitokat/félszerzeteket, de Regis kimodnottan jópofa fazon :D
– Bruenoron, a törpén, jókat röhögtem. spoiler
– nagyon tetszett, hogy csak a legutolsó oldalakon bukkan fel egy későbbiekben fontos szereplő spoiler
– A gonosz varázsló egy ritka nagy pojáca.
– A démon, Errtu is egy ritka nagy pojáca, ráadásul még szószátyár is. Komolyan, mikor Drizzttel találkoznak, fogtam a fejem… spoiler

Hjajj, nagyon jól szórakoztam! :D Fél csillag levonás csak azért járt, mert elviseltem volna egy térképet, nehéz volt követni, hogy melyik város épp merre helyezkedik el a vidéken.

Ja, még valami: a Szukitsos kiadást olvastam, ennek kellemes, nagy a betűmérete. A Delta Visionos nagyon (!) apró betűs.

3 hozzászólás
kitti_th P>!
R. A. Salvatore: Kristályszilánk

Káosz és meglepetés forgószélszerű rohanásában kezdődött meg a Jeges Szelek Völgyének csatája.

Nem a legjobb Salvatore könyv, ez a rész nem is tetszett annyira. Talán azért, mert Drizzt alig szerepelt, inkább Wulfgarra koncentrált a sztori, az pedig valahogy nem jött be. Ráadásul harmadik kiadás ellenére is rengeteg hiba maradt benne, ami nagyon bosszantott, a fordítás pedig néhol túlságosan is erőltetettnek tűnt. Kicsit olyan bénácskának tűnik a történet – talán azért, mert eredetileg ez volt az első könyv a szériában az írótól. Remélem, a folytatás azért jobb lesz, mert az előzménysztori három része tetszett.

BlissX I>!
R. A. Salvatore: Kristályszilánk

Csak magával ragadott Drizzt legendája :)
Olyan negyed órám van még munkába indulás előtt, de előtte megpróbálom összegezni gondolataim első könyvemről, amiben a híres drow a főhős.

Kezdjük ott, hogy alapból el kell fogadnunk, hogy ebben a történetben minden fő karakter tipikus HŐS. Általános iskolás korom óta játszom szerepjátékokkal, ami csak az utóbbi 2-3 évben szűnt meg, hiszen én is – ahogyan a baráti köröm többi tagja is – messze kerültem az otthonomtól (már van új :) ), és ki-ki elindult élete saját útján. A legjobb Salvatore könyvében az, hogy a régi játéküléseket idézte fel bennem. A fókuszban lévő kicsiny csapat mintha egy vérbeli kalandozócsapat lenne. Alapvonások, hogy habár kemény pofonokat kapnak sokszor, a legkeményebb megpróbáltatásokat is túlélik…mindig van valami csoda vagy fortély, és azt is meg kell szokni, hogy a szerző imád belebonyolódni a részletes harc és csataleírásokba. Komolyan…tisztára, mint egy szerepjátékos játékülés során :)

Nekem ez tetszik, bennem szép emlékeket idéz, de sokak szerintem falra fognak mászni ettől a stílustól, akik csak olvassák a fantasyt, de például életükben nem rpg-ztek még hagyományos módon.

Kimondottan ennek a könyvnek a sztorijára terelve a szót, nekem végig élvezetes volt, azt nem lehet felróni az írónak, hogy ne lenne izgalmas a sztori, faltam, mint a pepperónis pizzát. Ez nem emelkedett fantasy, mint a Tolkien, Martin, Sanderson…stb. művek, hanem egy kevésbé fajsúlyos vonulat képviselője. A sötételf és akció megszállottak viszont jó eséllyel imádni fogják. Számomra a legnagyobb arc kétségtelenül Bruenor, a masszív törpe, az „öreg harcos” :) A belépőjétől szétröhögtem az agyam, meg úgy általában a beszólásain jót mosolygok mindig és a hozzáállásán, egyszerű de nagyszerű életfilozófiáján.

Az egy pont levonás az erőltetett fő gonosz miatt jár elsősorban, akinek kezdeti „elváltozásainak” megírása finoman fogalmazva is gagyi lett, az egész koncepció pedig olyan erőltetett, elcsépelt, valahogy nem jött be. Később ez már nem is érdekes, mert a hangsúly azon van, hogy hogyan zúzzák le és természetesen a jófiúk történetein, amik sokkal jobban kidolgozottak. További idegesítő elem volt az a féle logikátlanság, amikor például a többszörösen is kihangsúlyozott hülye óriások a tundra hegyeibe mindenféle okosságokat fúrtak: kürtőket, kéményeket; aztán főzték a gulyást. Tök agyalágyultak, de azért civilizáltak…az ilyen kérem, megy inkább a tundrán és széjjel tépi elevenen a szembe jövő vaddisznót az állkapcsával, nem rotyogtatja a húslevest. De ez csak az én szőrszálhasogatásom.

Szóval, engem megfogott a saga és folytatom is, ha minden jól megy, ma meghozza a futár az Ezüst ereket :)

11 hozzászólás
Llorente>!
R. A. Salvatore: Kristályszilánk

Kötetről kötetre jobban kedvelem Drizztet, pedig itt valamivel másabb volt mint a Sötételf trilógiában. Ehhez az is hozzá tartozik, hogy jóval kevesebbet is szerepelt. A történet három fő részre van bontva, és nekem csak az első résszel volt bajom, mert hirtelen annyi szereplő volt bevezetve, meg annyi dolog történt egymással párhuzamosan, hogy mire kezdett tisztulni a történet már véget is ért (de az is lehet, hogy túl fáradt voltam mikor azt a részt olvastam). Aztán a második része a történetnek teljesen magával ragadott, Drizzt több szerepet kapott, és az óriások elleni harc zseniális volt, alig tudtam letenni. A harmadik részt meg úgy lehetne összefoglalni, hogy a négy sereg csatája, ami szintén borzasztóan tetszett és magával ragadott. Bruenor és Drizzt párbeszédei meg nem egyszer megnevettetett.

3 hozzászólás
Andru>!
R. A. Salvatore: Kristályszilánk

Nem volt rossz ez a történet, azonban nekem a legelején nem passzolt az indító sztori. spoiler

Jó volt a történetvezetés és tetszett a különböző karakterek reagálása a dolgokra. Az érzelmek természetesek voltak, amit nagyon szeretek ezekben a könyvekben, mert sírhatnékom van, amikor a szereplők természetük ellen cselekszenek csak azért, hogy legyen, ami továbbviszi a történetet viszont az olvashatnékom elmúlik.

Ki kell emelnem Bruenor trükkjét a végén, ami annyira nem illett volna egy morci törpéhez, de annyira megmutatta, hogy mennyire ismeri a barátját, hogy nagyon!
Érdekes kis csapat állt össze, majd meglátjuk, mire mennek a sok különböző céllal, vággyal és képességgel.

Amethyst >!
R. A. Salvatore: Kristályszilánk

Attól tartok a regénysorozat kezdi egyre inkább elveszíteni az érdeklődésemet. A cselekmény addig a pontig kötött le egészen, míg a drowok által uralt barlangrendszerben játszódott. Ugyan meg tudom érteni a szerzőt, miért kellett a főhőst a felszínre küldeni, a világ kiszélesítése, mely bár lehetne izgalmas és sok-sok újdonsággal kecsegtető kaland, én egyre kevésbé érzem a sorok között megbúvó egyedi ízt, amiért pedig annyira odavoltam az első kb. 2 kötet esetében.
Jelen kötetet nem nevezném unalmasnak, sőt. Gyakorta átesett a ló túloldalára. Ugyan kaptam érzékletesen megírt csatajeleneteket, a sok pörgés és futam között, úgy érzem, elveszett a cselekmény drámai töltete, egyre kevésbé érzékelem hőseink tetteinek súlyát, a döntések foganatjait, a dilemmáikat, leszámítva 1-2 alkalmat (pl. az első jelentős csata után miképpen bánnak Drizzttel, valamint a végén a poén a törppel, na meg a barbár nyelvű mondat lefordítása… azon tényleg tudtam őszintén nevetni).
Természetesen fenntartom annak lehetőségét, hogy, mivel ez egy új trilógiának az első egysége, ezért valamiképp fel kellett vázolni az elkövetkezendő kaland kiindulópontját, és talán a későbbiekben hagy több időt a szereplők kibontakozására, de az biztos, hogy a folytatásokat már jóval kevesebb elvárással fogom a kezembe venni. És csak reménykedek benne, hogy a mostaninál vehemensebb, komolyabb ellenfelet görget a szerző a hősök elébe.

Vác_nembéli_István_fia_istván>!
R. A. Salvatore: Kristályszilánk

ez most zsinórban a negyedik Drizzt Do'Urden regényem még mindig kellemes ki kapcsolódás .új szereplőként Wulfgar, a barbár,törpe király és Drizzt veszi kezelésbe és jól kiképzik ..
sötételf még mindig nem találja igazán a helyét ,még mindig bűntudat gyötri …
szokásos harcok még mindig jók,izgalmas ,de igazán nagyon nem izgulsz a szereplőkért ,legalábbis az ismert szereplőkért .
talán a gonosz volt teljesen súlytalan nem tudtam komolyan venni ,csak úgy volt .

Ikarosz>!
R. A. Salvatore: Kristályszilánk

Kíváncsi voltam a folytatásra, az előző három könyv nagyon tetszett, nagy várakozásokkal vetettem bele magam a történetbe.
Az új karakterek egész jók, Wulfgar kifejezetten szerethető, szimpatikus szereplő. Akar Kessel alakja is jóra sikeredett, jól visszaadta a saját csalhatatlanságában bízók jellemvonásait.
Ami azonban fájó pont, és az egész könyvet végigkíséri, az a kiszámíthatóság. Már az elején nyilvánvaló, hogy melyik hősnek mi lesz a sorsa, nem tartogatott túl sok izgalmat, hogy már oldalakra előre kitaláltam, hogy mi lesz a „fordulat”, csak ki kellett várni, hogy mikor következik be.
Korrekt iparosmunka.


Népszerű idézetek

Luna_Dephensis>!

– Menj csak, Harcpöröly Bruenor – mondta magában mosolyogva. – És töltsön el örömmel az a tudat, hogy az utadba akadó szörnyetegek látni fogják, hogy te jössz, és elő sem mernek bújni!

23. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Drizzt Do'Urden · Harcpöröly Bruenor
Luna_Dephensis>!

– Az utakat meg lehet találni – mondta Bruenor. – De csak ha keresed őket.

41. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Harcpöröly Bruenor
2 hozzászólás
Luna_Dephensis>!

Sose téveszd össze a becsületességet az ostobasággal!

209. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Drizzt Do'Urden · Wulfgar
chhaya>!

Tényleg bolond vagyok! És sose állj útjába olyannak, aki bolondabb nálad!

utolsó oldal

Rendbonto>!

Wulfgar elrohant a nehéz fa dúc mellett a járat elején,és bevetette magát a homályba. Körülbelül harminc lépést mehetett, Guenhwyvar kellemetlen közelségben az oldalán,mikor észrevette, hogy Drizzt nem megy utánuk. Épp idejében fordult hátra, hogy lássa, ahogy a drow nyugodtan kisétál a teremből a fagerendák alatt. A szablyáit is eltette. Ehelyett egy hosszú tőr volt a kezében,melynek gonosz hegyére egy szép darab ürühús volt felszúrva.
– Az óriások? – kérdezte Wulfgar a sötétből. Drizzt oldalra lépett, az egyik masszív fagerenda mögé. – Itt jönnek mögöttem – mondta Drizzt higgadtan, és jót harapott a húsból.

Kapcsolódó szócikkek: Drizzt Do'Urden · Guenhwyvar · Wulfgar
Luna_Dephensis>!

A szablyák hirtelen megjelentek karcsú kezében, és mikor kilépett a szikla mögül, határozott léptei a halál tántoríthatatlan ígéretét hordozták.

137. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Drizzt Do'Urden
Kiskakukk >!

Néhány perc múlva megjelent a szakács a fezékkal. Mikor a verbeeg kiöntötte a szemetet, Guenhwyvar megjelent. Egyetlen hatalmas ugrással ott termett, és félrebillentett fejjel morgott a szakácsra.
– Hordd el magad innen, rühes macska! – vakkantotta az óriás.

141. oldal, 18. fejezet - Briggin háza (Szukits, 2001)

Kiskakukk >!

– Kis tökmag, azt hiszed, elbírsz velem? – dörögte az óriás.
Drizzt kétségbeesést színlelve nézett körül.

146. oldal, 18. fejezet - Briggin háza (Szukits, 2001)

Lord_Azeroth>!

– Akkor hát négyen leszünk! – jelentette ki Wulfgar. – Minden fajtát egyvalaki képvisel: Bruenor a törpéket, Regis a félszerzeteket, Drizzt Do'Urden az elfeket, én pedig az embereket. Szép csapat!
– Aligha hinném, hogy az elfek egy drow-t jelölnének képviselőjüknek – jegyezte meg Drizzt.
Bruenor szortyintott. – Miért, talán úgy gondolod, hogy a félszerzetek Bendőkorgit választanák bajnokuknak?

316. oldal, Utóhang. (Delta Vision Kft., 2006)

Szelén>!

A feldühödött törpék hihetetlen sebességre képesek.


Népszerű triviák

Popovicsp87 P>!

A sorozat nyitó darabja.
Salvatore eredetileg Wulfgart szánta főhősnek.

Kapcsolódó könyvek: R. A. Salvatore: Kristályszilánk

R. A. Salvatore: Kristályszilánk

Kapcsolódó alkotók: R. A. Salvatore

2 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Jeges Szelek Völgye sorozat · Összehasonlítás
Drizzt legendája sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Margaret Weis – Tracy Hickman: Az ikrek ideje
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai
Sarah J. Maas: Kingdom of Ash – Felperzselt királyság 1-2.
Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város
Mary E. Pearson: Az árulás szépsége
Terry Goodkind: Az inkvizítor I-III.
Raymond E. Feist: Az érzőszívű mágus
Sarah J. Maas: A Court of Thorns and Roses – Tüskék és rózsák udvara
Brandon Sanderson: A Végső Birodalom 1-2.
Stephanie Garber: Legendary