Időtlen (Drizzt legendája 31.) (Generációk 1.) 93% 30 csillagozás

R. A. Salvatore: Időtlen
A Hőssel úgy tűnt, hogy véget ér nem csak Drizzt történte, de nem lesznek újabb Forgotten Realms könyvek sem. Szerencsére Salvatore a Harper Collins-szal megoldotta a dolgot, így mégis tovább tudta írni kedvenc hőseink történetét. A Hős egy viszonylag kerek véget ért. Persze vannak benne olyan szálak is, melyeket a későbbiekben folytatni lehet. Illetve ott volt a hatalmas fordulat a végén, mely nagy megdöbbenést keltett. Természetesen pozitív értelemben.
Az Időtlen más lett, mint a korábbi regények. Két, különböző időszakban játszódik. A múltbéli szál, még bőven Drizzt születése előtt Zaknafein-re és Jarlaxle-re fókuszál. Ezek a részek tökéletesen megidézik a Sötételf-trilógia hangulatát, annak miden aspektusával és érzelmeivel.
A jelenbéli szál tovább viszi a Hős utáni eseményeket. Mindkettő tartogat jelentős meglepetéseket és olyan pillanatokat, melyekre korábban nem volt példa, de mindig is kíváncsiak voltunk rá. A Generációk-trilógia első része nem próbája meg felülmúlni a Vándorok könyve és a Hazatérés-trilógiák epikusságát és grandiózus felépítését. Kitűnően folytatja azokat a szálakat, melyeket Bob korábban elvetett, de nem fejtett ki. A korábbi könyvekben ez a titokzatoskodás nem volt zavaró, itt pedig csak még jobban felkelti az olvasó érdeklődését. Nos, a könyvön végigvonul az érzelmek teljes skálája. Boldog, örömteli pillanatok, gyász és veszteség, kétkedés és zavarodottság, valamint a humor egyaránt megtalálhatók. Ugyanez a helyzet a drámával és az akcióval kapcsolatban. Jut idő a karakterekre és a szokásos akrobatikus és látványos csatákra is. E mellett feszültség és rejtély egyaránt megtalálható. A Hőssel lezárult egy korszak, az Időtlennel egy új időszak veszi kezdetét, mely sokfelé elágazhat a jövőben.
Nézzük a múltbéli szálat. Salvatore egy régi vágyát valósíthatta meg. Már évekkel korábban tervezett egy Zaknafein és Jarlaxle trilógiát még az Otthon előtti időkből. Korábban ezt nem engedték meg neki, haladni kellett előre az Elfeledett Birodalmak új korszakaiba. Most végre megvalósíthatja ezt. Ismét visszamegyünk Mélysötétbe és megtudjuk, hogy találkozott először Zak és Jarlaxle. spoiler
A jelenbéli szálnál már több szálon fut a cselekmény. spoiler
A zárás nagyon jó, folytatásért kiált. Már nagyon várom a Boundlesst, hogy megtudjam, mik jönnek most. Azt el is felejtettem leírni, hogy főleg Zak hajával való örökös balesetek milyen jó humorforrások voltak. Ezen többször nagyon derültem.
Ötös.

Végre az Időtlen is megjelent magyarul, már nagyon vártam.
A Hős utószavából sejthető volt miről (is) fog szólni ez a rész, bőven fel is csigázott.

Az első ami szembejött a könyvben azok a szereplők és rövid leírásaik: ki ő, honnan jött, mit kell tudni róla. Király!
A második: térképek. Imádom a térképeket. Itt hála az égnek olyanokat kapunk amiknek értelme is van, rajta vannak azok a helyek ahol játszódik a történet spoiler.
A történet két szálon fut: egyrészt folytatódik a történet a „jelenben” a másik szál pedig vissza visz minket 470 évvel korábbra.
Jarlaxle felemelkedése, a Bregan D'aerthe kezdeti ideje, valamint a legfontosabb: Zaknafein Do'Urden a legendás kardforgató eredettörténete.

Nekem speciel a régi időkbe térés jobban tetszett. Megkapjuk a klasszikus drow ármánykodásokat, az újabb hálószövéseket és ezek egymásra fűzését, családok bukását, mások felemelkedését. Nem kicsit pislogtam, honnan is jött Zaknafein.

A jelenkor már kicsit másabb tészta volt. Itt sok sok sok mindenre emlékezni kell az előző kötetekből, bevallom volt olyan, aminek utána kellett olvasnom, hogy hogyan is történt anno.
Újabb gonosz erők jelennek meg a világ felszínén, ügyes húzás a történetük spoiler.

Nagyon nagyon jó, hogy mégvisszább vett Salvatore a harcjelenetek leírásából (még jobban mint eddig, persze most sem elképzelhetetlen), nincs már 2-3 oldalon keresztül jobbról balra kardhúzás, átpördülés, kardakasztás stb. Jól le tudja írni, de jóból is megárt a sok ugye.
Szereplőgárda is elég színes, sok eddig szeretett szereplő megjelenik, spoiler, viszont új szereplő nem igazán van, max nagyon mellékesek. Regis, bocsánat, Pók Paraffin továbbra is új kedvenceim közt van off. Bruenor épphogycsak megjelenik, Cattie-brie se sokszor off. spoiler

Na de Drizzt.
Most kellett volna használni a Csend pengéi borítóját. Hisztis kamasz emos kölyök lett.
Annyi, de annyi oldalon keresztül olvastuk már mennyire megértő, átlátja a helyzetet, próbálja átérezni a másikat, mennyire empatikus. Erre jön a nagy találkozó és hisztizik, tör zúz. Mintha nem is Ő lenne de tényleg. Feketepont Bob bácsi, az eddig kifejlődött szeretett karakterünkhöz ez nem volt méltó.
spoiler

Az új fajta démonok szerepeltetése is jót tesz a könyvnek (vrockok pl.).
Azonnali folytatásért kiált, az utószóban elhangzottakat kétszer háromszor is elolvastam, ohohhóóó…

Jó lesz ez még.

spoiler

Jó régen adtam öt csillagot….
De Salvatore most megérdemelte. Minden könyvénél leírom, hogy számomra Ő az etalon fantasy szerző, akihez talán csak a Weiss/Hickman páros ér fel, és talán még Raymond E. Feist. Ennek ellenére nem tartom magam elfogultnak és talán pont a nagy elvárásaim miatt gyakran kicsit alá is pontozom Salvatore írásait. Azonban most nem tudtam mibe bele kötni, illetve semmi olyanba ami miatt le tudtam volna pontozni.
Kezdjük talán a borítóval. Tudom-tudom egy könyv esetében csakis a belbecs számít, de most nem tudok elmenni a borító mellett. Nyilván feltűnik mindenkinek, hogy nem szerepel a régi jólismert ForgottenRealms logó a boritón, ami a Wisards of the Coast furcsa üzletpolitikájának az eredménye, de erre több karaktert nem is akarok pazarolni mert nem is lényeges. Ellenben a borítón levő aranyszínű szellem alak drow a háttérrel hihetetlen impulzíva sikerült. Nem is tudom mikor láttam ennyire jó Drizzt regény fedelet utoljára. … E gy biztos nem mostanában. Talán még a Szukits féle Ezüst Erek-nél.
Na de aztán ami a belsejében vár, az valami hihetetlen. Salvatore valósággal tobzódik a sötételfek világában. Megmondom őszintén, mivel én egy tisztán előzmény regényre számítottam, hiszen utolsó értesüléseim szerint a Hős-sel lezáratott Drizzt Do'Urden útja, két regényt átugorva (Maestro, Hős), az Ősmágus után rögtön ennek a kötetnek estem neki.A számításom részben bejött, hiszen a regény két idősíkban játszódik, egyrészt elviszi az olvasót azokba az ősrégi időkbe, mikor Zaknafein megismerkedett Jarlaxle-lal, másrészt ott veszi fel a másik szálat, ahol a Hős véget ért. Ennek egyfelől örülök, hiszen kedvenc hősünk története mégsem ért véget másfelől jobban örültem volna egy tisztán előzmény regénynek.
Salvatore zseniálisan keveri a lapokat, mikor apa és fia játszmáját vázolja, a két karakter közti feszültségek ugyanazok amik az Otthon -ban is jelen voltak. hiszen két kivételes alakról van szó akik merőben különböznek fajtájuktól, de ugyanakkor egymástól is. És végre Drizzt-et is árnyalja, hiszen egy hisztis-haragos tinire hasonlít, és mondhatni már-már vártam, hogy megkapja azt a bizonyos apai pofont Zaknafein-től, vagy legalább jól elpáholja a fegyvermester, nagyszájú- hisztis fiát a gyakorlótéren.
Persze nem Salvatore lenne, ha nem lenne benne újabb gigászi háború amit ismét zseniálisan vezet fel, bár számomra kissé fura kezd lenni, hogy lassan több drow lesz a törpék szövetségeseként a jó oldalon, mint a sötét oldalon, hiszen itt van Jarlaxle, megérkezett Zaknafein, Ivonell, Gromph, Kimmuriel, konkrétan Jarlaxle szolgálatában az egész Bregan Daerthe, és bár nem drow, de akár az is lehetne, Artemis Entreri…. Kimarad lassan Mélysötéten?
Apropó Artemis Entreri…. Nem lepődnék meg, ha a későbbiekben Zak és Entreri összecimborálnának, hiszen ez a két veszedelmes alak igen csak hasonló egyéniség. Vicces lenne ha Zak a végén jobban kijönne azzal az Iblith-tel aki Drizzt egykori leghalálosabb ellensége volt, mint a saját fiával.
De a folytatásban egy olyan csatát is megnéznék, ahol Drizzt, Entreri, Jarlaxle és Zaknafein harcol egymás oldalán. Hol van már az az álom csapat ami egykoron, az Ezüst Erek-ben megismertünk…. Ez ellen a csapat ellen még a csarnok egykori vándorainak sem lenne semmi esély sem.
Nem is szaporítom tovább a szót hosszú idő óta szerintem ez e legjobb Drizzt regény és már nagyon várom a folytatást, remélem a Delta Vision-nek sikerül majd azt is megszerezni.

A Hős remek folytatását kaptuk két idősíkon. Zaknafein visszatért, ami fenekestül forgatja fel az apai örömök elé néző fia, Drizzt életét. A másik idősík pedig bemutatja, Zaknafein és Jarlaxle barátságának kezdetét, hogy miképp találkoztak egymással és hogyan váltak hű szövetségeseivé egymásnak. Ez a könyv elég sokáig egy nehezen megfejthető konfliktust gomolyít elénk, felhők takarják el a valós történéseket. Később, amikor kezdenek a fellegek eloszlani, akkor rájövünk arra, hogy egy az Ezüstgyepűk-háborúhoz hasonlítható konfliktus van kialakulóban, ami egészen biztosan emlékezetes lesz.

Végre megjelent egy újabb trilógia én megvártam igy egyben szeretem volna olvasni.
Két idő síkon folyik a sztori Bregan D'aerthe banda kezdeti próbálkozásai Jarlaxle és Zaknafein Do'Urden barátsága Zaknafein honnan jön ki is ő.
A másik szál a jelen újabb ellenség démoni amulett használata hatalmas veszedelem sok árulás stb ahogyan az kell.
Ami nekem hiányzott csarnok vándorai alig szerepeltek benne a FÉLSZERZET és barátnője voltak az egyetlenek akiknek jelentős szerepük volt, remélem később majd ott lesznek.

Ismét egy remek rész volt.
Nagyon tetszett, olvastatta magát, a végén meg felnyögtem, hogy „Neee!”. Hogy lehet már megint ilyen függővéget írni, ba…us?!

Van benne egy ostorral+karddal harcoló drow karakter, akit nem akarok nevén nevezni, nehogy spoilerezzek, úgyhogy hívjuk csak Zsémbesnek.

AMI NAGYON TETSZETT:
– Hogy a múltban (Jarlaxle és Zaknafein) és a jelenben (Drizzték, Jarlaxle, Regis) egyszerre zajlottak az események, mindkét vonal izgalmas volt.
– Belepillanthatunk a Bregan D'aerthe kezdeti időszakába. :) (Milyen rafináltan toborozta a tagokat hozzá Jarlaxle és végre kitértek arra is, hogy azért néhány csaj is van a soraikban.)
– Jó ötlet, hogy az ékszerekbe spoiler csinálnak felfordulást.
– Zsémbes spoiler karaktere. Semmi cukormáz. Van jó és kevésbé jó oldala is. Az nagyon tetszett, hogy míg a csatákban módszeresen aprította/lefejezte a papnőket, addig a férfi harcosokat többnyire csak harcképtelenné tette.
– Nekem nagyon bejött, hogy a találkozás Drizzt és Zsémbes között nem olyan ideálisan zajlott le, ahogy valószínűleg mindenki számított rá. (Drizzt pedig fejben szerintem nem teljesen van rendben az előző rész után, erre volt is utalás. Érthető volt, spoiler Ilyen szempontból Catti-brie volt a legjobb arc, mert bár ő is kényelmetlenül érezte magát, végig normális mederbe próbálta terelni a beszélgetéseket. spoiler
– A végén a jelenet Kimmurielel meg Ash'ala papnővel rendesen meglepett… Jesszus! spoiler Viszont azon törtem a fejem, hogy nem-e spoiler
– Jarlaxle haja. :D
– Braelin is felbukkant és spoiler.

AMI NEM TETSZETT:
– Athrogate szakálla. Fúúúúúj. spoiler Állanódan forgott a gyomrom, mikor szerepelt. D:

Jó volt, jöhet a következő.

Azt hittem, hogy a „Hős” lesz az utolsó Drizzt regény, de szerencsére R. A. Salvatore még visszatért egy utolsó trilógiával, a „Generációkkal”.
Remek volt újra bekapcsolódni a Csarnok Vándorai történetébe, az első kötet hozta a nem kis elvárásokat, így a folytatás nagyon várós! :)

Hihetetlen érzés volt ezt a könyvet olvasni, egy nagyon furcsa kettősség.
A múltban játszódó fejezetek kitűnőek, abszolút felidézik a Drizzt-regények első köteteiben meglevő hangulatot.
A jelenbeli események, amelyek továbbviszik a Hős című regény történetét, számomra kissé érdektelenek, néhol zavarók. Főleg az az elem, hogy korábban semmi nem utalt arra, hogy Zak rasszista lenne – de hát ugye kell valamilyen új konfliktusforrás, és Salvatore-nak láthatólag jobb nem jutott eszébe. Meg persze a korszellem :D
Szerintem mostanára felállítható a következő összefüggés: minél inkább visszatér egy Drizzt-regény Mélysötétbe a sötét elfek közé, annál jobb lesz – és minél inkább akar a felszínen maradni és új konfliktusokat és/vagy komoly témákat (poszttraumás stressz, alkoholizmus, rasszizmus stb) bevezetni, annál rosszabb. :D