Az ​árnyékmaszk (Tymora Köve 2.) 81% 24 csillagozás

R. A. és Geno Salvatore: Az árnyékmaszk
Ott folytatódik, ahol az előző kötet abbamaradt. A második rész elmélyíti az eseményeket és újabb izgalmas kalandokba sodorja Maimunt. Geno és Bob továbbra is fantasztikusan írnak együtt. Az események folyamatosan pörögnek, mégis sikerült belecsempészni a könyvbe olyan érzelmeket is, melyek együtt járnak a felnőtté válással, a dolgok elengedésével.
spoiler
Klasszikus fantasy kalandregény, a műfaj legjobb hagyományait követi. Jobban tetszett, mint az előző rész, itt nem volt annyi időugrás.

Még izgalmasabb is volt, mint az első rész, sok nyitott szál lezárult, de egyre több új kérdésem lett a történet olvasása közben. És persze függővéges, most várhatom a következő kötet megjelenését.

A Tymora köve trilógia középső kötetén jelentősen érződik, hogy az apuka már csak a nevét adta a könyvhöz, de a kivitelezés a fiút minősíti. Sajnos, így kell fogalmaznom, mert a dícséri túl kegyes lenne.
Maimun kalandjai tovább folytatódnak, az író némileg helyrerázza az első kötetben kizökkent időszálat, de az egész könyvben sorozatos következetlenségekkel találkozik az olvasó. Kezdve a sivatagon, gyalog (!) történő átkeléstől, a tengeri utazáson át a végkifejletig. Geno Salvatore hihetetlen egyszerű, néhol már bugyuta megoldásokkal operál. Legnagyobb hibája mégis az, hogy Drizzt-et és barátait teljesen periférikus mellékszereplőkként kezeli, egyetlen csatajelenetben sem szerepelteti őket. Ez meg is látszik a könyv színvonalán, igaz, lehet meghaladja az író tehetségét az apja által kreált zseniális csapat mozgatása.
Sajnos nem volt olyan jó, mint az első kötet, pedig már azt sem lehetett eget rengető színvonallal vádolni. A sárkánnyal való párharc gyakorlatilag nevetséges volt. Többre számítottam.

Ez sem volt jobb, mint az előző könyv.
Ugyan a sivatagos rész tetszett és örültem a Tengeri Szellem ismételt megjelenének is, valamint Deudermont kapitánynak. De ezek ellenére is rettentő unalmas és semmitmondó volt a könyv. Nem tudom hová fog kifutni a történet Tymora kövével, de nem is igazán érdekel. Maimun továbbra is csak idegesítő és magával van elfoglalva.

Városokon, sivatagon, tengeren és más kalandokon keresztülverekedve magát Maimun közelebb kerül, hogy megértse miért is olyan fontos Tymora köve. Ebben a kötetben Maimun már bátrabb, jól harcol és még egy kis romantikára is volt hely. Egy fokkal erősebbnek éreztem az első kötetnél, jó kis történet volt.