Gauntlgrym (Neverwinter 1.) (Drizzt legendája 20.) 60 csillagozás

R. A. Salvatore: Gauntlgrym

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Eljött ​az idő, hogy új, távoli partok felé sodorjanak bennünket a múlt vizei.

Drizzt Do’Urden barátjával, Bruenorral Gauntlgrym hajdani törpekirályságának a keresésére indul, amelynek romjai között a legendák szerint mesés kincsek és ősi tudás rejtez. Ám mielőtt még elérhetnék a céljukat, egy másik páros bukkan rá a királyság maradványaira: Jarlaxle és Athrogate – akik mágia- és kincsvadászatuk közben akaratlanul is olyan erőket szabadítanak el, amelyek Neverwinter városának minden lakóját katasztrófával fenyegetik. A veszély oly nagy, hogy a sötételf zsoldos még saját vagyonát és bőrét is hajlandó kockára tenni, csak hogy megakadályozhassa.
Minél mélyebbre ás azonban Jarlaxle és Athrogate az ősi törpekirályság titkaiban, annál világosabbá válik a számukra: önmagukban nem állhatják útját a veszedelemnek. Segítségükre pedig csak két olyan személy lehet, akikről soha nem hitték volna, hogy vállt vállnak vetve küzdenek majd mellettük: Drizz Do’Urden és Bruenor, a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
Delta Vision, Budapest, 2012
512 oldal · ISBN: 9786155161629 · Fordította: Antoni Rita
>!
Delta Vision, Budapest, 2011
514 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155161063 · Fordította: Antoni Rita

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Jarlaxle


Kedvencelte 14

Most olvassa 3

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 23


Kiemelt értékelések

Hanaiwa>!
R. A. Salvatore: Gauntlgrym

Salvatore újra tetszik!
Évek teltek el, hogy megfogadtam, soha többet!! Klisékbe forduló cselekményszálak, végletesen jó vagy rossz szereplők, végeláthatatlan csataleírások…nagyon messze került az első könyvei színvonalától…
Aztán @Isley elkezdte leírni hangulatos és kedvcsináló értékeléseit, és akkor belevágtam újra. Nem bántam meg! Nem tért ugyan vissza a „menzoberranzan-érzés” teljesen, de újra jól és gördülékenyen bonyolítja a cselekményt és érdekes új karaktereket hoz a történetbe, a régi nagy kedvencek mellé.
Igazi kikapcsolódós kalandregény, jöhetnek a folytatások!

Luna_Dephensis>!
R. A. Salvatore: Gauntlgrym

Egy ilyen hosszú regénysorozatnál időnként úgy érzem, hogy nehéz külön-külön értékelést írni a kötetekről, hiszen szorosan összekapcsolódva, egy egészt alkotva nőnek hőseink legendájává. Jelen rész végénél mégis úgy tűnik, hogy lezártunk egy korszakot, s egy újabb van kibontakozóban. spoiler
Ez a kötet talán kissé komorabb, sötétebb hangulatú az elődeinél, tökéletesen illeszkedve Drizzt lelki mélypontjához. Nem csak új ellenségek, de új szövetséges szereplő is a színre lép. Érdekes, izgalmas karakter bontakozik ki a személyében, még ha részemről nem is nevezném kifejezetten szimpatikusnak. Kíváncsian várom, hogy főhősünk útja milyen irányt vesz a továbbiakban. :)

zamil>!
R. A. Salvatore: Gauntlgrym

Érdekesen folytatódik Drizzt élete, az első fejezetek inkább átvezetések, egy emberöltőnyi ugráshoz. Az új karakterek érdekesek, de megkedvelni nem lehetett őket. A két hatalom harca színessé teszi a történetet, bár meglepő, hogy mindkét oldal a mondjuk úgy a „sötét” oldal képviselője. Ebbe a háborúskodásba keverednek bele Drizzt és kalandozó társai. Persze a fő vonal szokás szerint Bruenor és álom küldetései.
Megjegyezném hogy Salvatore eljutott oda, hogy minden karaktere olyan mágikus fegyverrel fegyverekkel rendelkezik, hogy már előre félek mikor csak összeakadnak a közkatonákkal. Tudom ez a világ sajátossága is, de akkor is.
Amúgy kellemes olvasmány volt, jó volt pár év után Drizztel kalandozni.

2 hozzászólás
Isley I>!
R. A. Salvatore: Gauntlgrym

Salvatore a Neverwinter Sagaval megújult. Faerűn ezidáig megismert világa jelentős átalakuláson ment át a Luskanban és a Szárnyaló Szellemben nyolc-kilenc évtizede történt események hatására. A Gauntlgrymben bemutatott világ sokkal sötétebb és komorabb mint amilyenek a Drizzt-könyvek eddig voltak.

Rengeteg dolog megváltozott, de vannak olyan is, amelyek sohasem változnak. Ilyen Harcpöröly Bruenor elhatározása is, hogy megtalálja a delzouni törpék ősi hazáját, Gauntlgrymet. Az otthon keresése közben egy sor olyan ellenséggel találkoznak, akik bár eltérő célokkal rendelkeznek, Gauntlgrym az ő szempontjukból is kulcsfontosságú. Ekképpen elevenedik meg előttünk a Netheri Birodalom és egy thayi halálúr harca Neverwinterben, Gauntlgrymben és Luskanban. A játékmesterek természetesen maguk nem tesznek semmit, hanem legjobb harcosaikat mozgósítják csak. Így ismerjük meg ebben a regényben többek között Dahliát és Szürke Barrabust, Sylorát és Dor'craet. Dahlia és Barrabus egyértelműen Salvatore legnagyobb karakterei közé került rögtön, ami biztató a Saga többi regényére nézve, hiszen úgy néz ki, mindketten főszereplők lesznek majd. Barrabus tűnik a rejtélyesebbnek, aki már annyira titokzatos, hogy lehet, egyáltalán nem is az. Az új karakterek mellett ismét főszerephez jutott Jarlaxle, Athrogate, és még egy félelmetes ellenfél is visszatért.

A történet bonyolultságáról, újszerűségéről és érdekességéről szinte csak jót lehet mondani. Hibája csak annyi, hogy néhol megint elhúzta a párbajokat Salvatore. Összességében elégedett vagyok. Úgy látom, Salvatore képes volt a megújulásra. A világ érdekesebbnek tűnik. Valamint látszik, hogy még mindig képes izgalmas történettel és megnyerő személyiséggel bíró új karakterek létrehozására.

Lord_Azeroth>!
R. A. Salvatore: Gauntlgrym

Drizzt legendás történet folyamának 20., egyben egy új 4 részes kalandnak, a nyitó fejezete ez a könyv. Mondhatom bátran, kellemes szórakozást nyújtott ez a mű. Valahogy jobban is tetszett, mint az előző (Átmenetek) trilógia bármely darabja. Cselekménye dinamikus, izgalmakkal teli, megfűszerezve pár új szereplővel. Olvastatja magát a regény, hisz a benne kifejtett események, valahogy most sokkal inkább elfogadhatóbbak voltak a számomra. Ráadásul a korábban már sokat emlegetett, ősi törpe város – Gauntlgrym – is végre megtalálásra, majd bemutatásra kerül.
A könyv igazi pozitívuma talán, az, hogy a régi jól ismert szereplők mellé, sikerült új és érdekes szereplőket, valamint az őket érintő konfliktusokat behoznia. Dahlia Sin'felle – az elf harcosnő – és a mögötte álló erők, azaz Thay fenyegető és kegyelmet nem nagyon ismerő birodalma, Szass Tammal az élen, aki vélhetőleg még sok baj forrása lesz, az elkövetkezendőkben. De ugyanígy ígéretes új szereplő lehet még, Szürke Barrabus – az ember orvgyilkos, aki erősen Artemis Entreri utódjának tűnt, így első olvasásra. :) Viszont neki és az ő általa képviselt oldalról, szinte semmit nem tudunk meg. Mintha az író elfelejtkezett volna ezt bemutatni. Gondolom a későbbi regényekben, majd pótolja eme hiányosságát. Mindenesetre a két frakció és azok szembenállása, csak egyike a regényben egymásnak feszülő erők mellett.
A legendás törpe város és a körülötte zajló események, viszont egyértelműen a történet legerősebb részét képezik. A könyv egészen az utolsó oldalakig fokozza az izgalmakat, melyek megismerése és lezárása elégedettséggel töltheti el az olvasót. Nekem legalább is tetszett.
A történet végén volt egy olyan érzésem, hogy lezárult egy korszak, amit eddig szőtt és mesélt nekünk Salvatore. Hogy hogyan lesz ezek után? Azt meg majd megtudjuk a 21. és az következő regényekben.

Vác_nembéli_István_fia_istván>!
R. A. Salvatore: Gauntlgrym

Az egyik legsötétebb ,legkomorabb rész lett .egy emberöltőnyi ugrás ,semmi sem a régi,az egész világ a feje tetejére áll .sok új ellenség lépet színre ,varázslók.boszorkányok ,meg isten ,vagy valami hasonló .persze a másik oldalon barátok ,szövetségesek állnak sorban a világ megmentéséért .tetszett hogy senki ,sincs biztonságba hiába főszereplő .és ez igy van jól.
talán egy dolog zavart ,hogy már mindenki varázs, mágikus fegyverekkel küzd ,igen a világ sajátossága ,de azért kicsit sok már.

Voorhees>!
R. A. Salvatore: Gauntlgrym

Jó néhány évvel az Átmenetek trilógia után kezdődik Drizzt legendájának következő fejezete, a Neverwinter tetralógia. Az előző, kissé csalódást keltő könyvhármas után nagyobb érdeklődéssel vágtam bele ebbe a négyesbe, ugyanis a hangzatos cím és a borítók grafikája miatt olyan érzésem volt, jó könyvet veszek a kezembe. Mint kiderült, csak félig-meddig lett igazam.
A negatívumokat értékelve, borzasztóan unalmas, hogy lassan egy évszázad elmúltával Drizzt és Bruenor még mindig Wulfgar és Catti-Brie, valamint Regis eltávozása miatt kesereg. Nem tudnám megszámolni, hányszor hangzott el a sorozatban, hogy az elfek és törpék lényegesen hosszabb életűek, így szeretteik elhunytával új célt kell találniuk maguknak az életben. Úgy látszik, a főhősök erre képtelenek, és ez Salvatore sekélyességének tudható be. Tény, hogy az egész cselekmény az új életút megtalálására van kihegyezve, de a kesergésből kicsit már sok.
Másodsorban nagyon bugyutának találtam a mondatszerkesztést, de ez elsősorban a magyar szerkesztők munkájának silánysága. Néha olyannak hatott egy-egy harcjelenet olvasása, mintha Babszem Jankó kalandjairól lenne szó. A kijelentő mondatok folyamatos váltogatása felkiáltó mondatokkal egyszerűen a regény élvezeti értékéből vont le, mivel folyamatosan megtörte a kohéziót.
Harmadrészt (és ez az én vesszőparipám) az író folytatja a Szellemkirályban megkezdett kevésbé áldásos tevékenységét, és tovább faragja Jarlaxle karakterét. A keménykötésű, nagy harctudású, mindenféle mágikus védelemmel rendelkező zsoldost a törpék küldetésének pincsi kutyájává degradálja. Lehet, hogy kemény ez a megfogalmazás, de gyűlölöm, ha kemény karaktereket összetörnek, meggyötörnek, és kivágnak a szemétbe. Egy dicső halál sokkal tisztességesebb lenne. Na mindegy, ezen gyakran füstölgök magamban más íróknál is.

A pozitívumokról szólva, Dahlia személye igencsak ígéretes, és végre valahára talán Drizzt is túl tud lépni a Catti-Brie nevezetű eszményképen. Ehhez kapcsolódóan nagyon tetszett, hogy Drizzt itt nem az az erkölcscsősz figura, akit eddig megszokhattunk, inkább ismét a Sötételf-trilógiában megismert vadász jellemvonásai kerülnek előtérbe. Nagyon kellett már ez a változás!
A regény második fele egész jó lett, ha ebbe az irányba megy tovább a szerző, még jó is kisülhet belőle. Nem félt aprítani az ellent, és a jól megismert régi szereplőket sem. Kicsit talán túl is lőtt a célon, de a könyv befejezése sok izgalmat tartogatott, (többet, mint a legutóbbi jó néhány könyve összesen) és talán ez azt jelenti, feltámaszthatja hamvaiból a sorozatot.

Több jel is arra utal, hogy Salvatore magára talált ismét, ha a kötet második felének színvonalán folytatja tovább, nem lesz egy szavam se. A regény felemás olvasmányélményt hozott, remélem a többi rész nem okoz csalódást.

Chosen>!
R. A. Salvatore: Gauntlgrym

Az elején kicsit kapkodtam a fejem, hogy most ki kivel van? :) Aztán minden helyére billent és jött az akció-henger. Izgalmas volt, és kevésbé sablonos talán, mint a legutóbbi részek.

Andru>!
R. A. Salvatore: Gauntlgrym

Érdekes történet volt, a kapcsolatok szempontjából mindenképpen.

A több szemszögből megrajzolt barátság könyve, ha lehet ilyen fennkölten fogalmazni egy alapvetően végigharcolt és végig-vérontott könyvről. De tényleg ezt éreztem benne.

No és végre megtudtuk, hogy Gauntlgrym létezik-e vagy csak Bruenor hitt benne.

MóroczMárk>!
R. A. Salvatore: Gauntlgrym

Az egyik kedvenc részem. spoiler
Nem mellesleg gyönyörű borítója van, ha nagy polcom lesz borítóval kifele tárolom majd :D

spoiler


Népszerű idézetek

>!

Jarlaxle újabb arannyal teli erszényt vetett oda Valas Hunenak, akit ez szemlátomást váratlanul ért. A drow felderítő leplezetlen kíváncsisággal nézett vissza a zsoldosra.
– A további hírekért – magyarázta Jarlaxle. – És kérlek, vegyél Kimmurielnek egy üveg jó minőségű brandyt, hálából, amiért rendelkezésemre bocsátotta legkiválóbb felderítőjét és tolvaját!
– Az övét? – kérdezett vissza Valas Hune sunyi vigyor kíséretében.
– Jelenleg az övét – felelte Jarlaxle.

Kapcsolódó szócikkek: Jarlaxle
Chosen>!

Drizzt nem nézett drow-társára, ehelyett Bruenort figyelte, aki a helyiség túlsó kijáratánál állt, készen arra, hogy becsapja a súlyos ajtót.
– Hallottad? Azt mondtam, hogy van egy sárkányuk! – felelte végül Drizzt, majd a fejét rázta és hátrasandított.
– De nem nagy – vetette ellen a zsoldos.

443-444. oldal


A sorozat következő kötete

Neverwinter sorozat · Összehasonlítás
Drizzt legendája sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Jak Koke: Minden határon túl
Margaret Weis – Tracy Hickman: A nyári tűz sárkányai
Christie Golden: Vihar előtt
Margaret Weis – Tracy Hickman: A lenyugvó hold sárkányai
Robert Weinberg: A harmónia mestere
Jean Rabe – John Helfers: Utóhatás
Stefan Petrucha: Középkor – Asszamita
Michael A. Stackpole: Őrjöngés I-II.
Laurell K. Hamilton: Egy sötét úr halála
Philip Athans: Baldur's Gate