Gauntlgrym (Neverwinter 1.) (Drizzt legendája 20.) 44 csillagozás

R. A. Salvatore: Gauntlgrym

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Eljött ​az idő, hogy új, távoli partok felé sodorjanak bennünket a múlt vizei.

Drizzt Do’Urden barátjával, Bruenorral Gauntlgrym hajdani törpekirályságának a keresésére indul, amelynek romjai között a legendák szerint mesés kincsek és ősi tudás rejtez. Ám mielőtt még elérhetnék a céljukat, egy másik páros bukkan rá a királyság maradványaira: Jarlaxle és Athrogate – akik mágia- és kincsvadászatuk közben akaratlanul is olyan erőket szabadítanak el, amelyek Neverwinter városának minden lakóját katasztrófával fenyegetik. A veszély oly nagy, hogy a sötételf zsoldos még saját vagyonát és bőrét is hajlandó kockára tenni, csak hogy megakadályozhassa.
Minél mélyebbre ás azonban Jarlaxle és Athrogate az ősi törpekirályság titkaiban, annál világosabbá válik a számukra: önmagukban nem állhatják útját a veszedelemnek. Segítségükre pedig csak két olyan személy lehet, akikről soha nem hitték volna, hogy vállt vállnak vetve küzdenek majd mellettük: Drizz Do’Urden és Bruenor, a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
Delta Vision, Budapest, 2012
512 oldal · ISBN: 9786155161629 · Fordította: Antoni Rita
>!
Delta Vision, Budapest, 2011
514 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155161063 · Fordította: Antoni Rita

Kedvencelte 11

Most olvassa 4

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 28


Kiemelt értékelések

Hanaiwa>!
R. A. Salvatore: Gauntlgrym

Salvatore újra tetszik!
Évek teltek el, hogy megfogadtam, soha többet!! Klisékbe forduló cselekményszálak, végletesen jó vagy rossz szereplők, végeláthatatlan csataleírások…nagyon messze került az első könyvei színvonalától…
Aztán @Isley elkezdte leírni hangulatos és kedvcsináló értékeléseit, és akkor belevágtam újra. Nem bántam meg! Nem tért ugyan vissza a „menzoberranzan-érzés” teljesen, de újra jól és gördülékenyen bonyolítja a cselekményt és érdekes új karaktereket hoz a történetbe, a régi nagy kedvencek mellé.
Igazi kikapcsolódós kalandregény, jöhetnek a folytatások!

zamil>!
R. A. Salvatore: Gauntlgrym

Érdekesen folytatódik Drizzt élete, az első fejezetek inkább átvezetések, egy emberöltőnyi ugráshoz. Az új karakterek érdekesek, de megkedvelni nem lehetett őket. A két hatalom harca színessé teszi a történetet, bár meglepő, hogy mindkét oldal a mondjuk úgy a „sötét” oldal képviselője. Ebbe a háborúskodásba keverednek bele Drizzt és kalandozó társai. Persze a fő vonal szokás szerint Bruenor és álom küldetései.
Megjegyezném hogy Salvatore eljutott oda, hogy minden karaktere olyan mágikus fegyverrel fegyverekkel rendelkezik, hogy már előre félek mikor csak összeakadnak a közkatonákkal. Tudom ez a világ sajátossága is, de akkor is.
Amúgy kellemes olvasmány volt, jó volt pár év után Drizztel kalandozni.

2 hozzászólás
Isley>!
R. A. Salvatore: Gauntlgrym

Salvatore a Neverwinter Sagaval megújult. Faerűn ezidáig megismert világa jelentős átalakuláson ment át a Luskanban és a Szárnyaló Szellemben nyolc-kilenc évtizede történt események hatására. A Gauntlgrymben bemutatott világ sokkal sötétebb és komorabb mint amilyenek a Drizzt-könyvek eddig voltak.

Rengeteg dolog megváltozott, de vannak olyan is, amelyek sohasem változnak. Ilyen Harcpöröly Bruenor elhatározása is, hogy megtalálja a delzouni törpék ősi hazáját, Gauntlgrymet. Az otthon keresése közben egy sor olyan ellenséggel találkoznak, akik bár eltérő célokkal rendelkeznek, Gauntlgrym az ő szempontjukból is kulcsfontosságú. Ekképpen elevenedik meg előttünk a Netheri Birodalom és egy thayi halálúr harca Neverwinterben, Gauntlgrymben és Luskanban. A játékmesterek természetesen maguk nem tesznek semmit, hanem legjobb harcosaikat mozgósítják csak. Így ismerjük meg ebben a regényben többek között Dahliát és Szürke Barrabust, Sylorát és Dor'craet. Dahlia és Barrabus egyértelműen Salvatore legnagyobb karakterei közé került rögtön, ami biztató a Saga többi regényére nézve, hiszen úgy néz ki, mindketten főszereplők lesznek majd. Barrabus tűnik a rejtélyesebbnek, aki már annyira titokzatos, hogy lehet, egyáltalán nem is az. Az új karakterek mellett ismét főszerephez jutott Jarlaxle, Athrogate, és még egy félelmetes ellenfél is visszatért.

A történet bonyolultságáról, újszerűségéről és érdekességéről szinte csak jót lehet mondani. Hibája csak annyi, hogy néhol megint elhúzta a párbajokat Salvatore. Összességében elégedett vagyok. Úgy látom, Salvatore képes volt a megújulásra. A világ érdekesebbnek tűnik. Valamint látszik, hogy még mindig képes izgalmas történettel és megnyerő személyiséggel bíró új karakterek létrehozására.

Vác_nembéli_István_fia_istván>!
R. A. Salvatore: Gauntlgrym

Az egyik legsötétebb ,legkomorabb rész lett .egy emberöltőnyi ugrás ,semmi sem a régi,az egész világ a feje tetejére áll .sok új ellenség lépet színre ,varázslók.boszorkányok ,meg isten ,vagy valami hasonló .persze a másik oldalon barátok ,szövetségesek állnak sorban a világ megmentéséért .tetszett hogy senki ,sincs biztonságba hiába főszereplő .és ez igy van jól.
talán egy dolog zavart ,hogy már mindenki varázs, mágikus fegyverekkel küzd ,igen a világ sajátossága ,de azért kicsit sok már.

Voorhees>!
R. A. Salvatore: Gauntlgrym

Jó néhány évvel az Átmenetek trilógia után kezdődik Drizzt legendájának következő fejezete, a Neverwinter tetralógia. Az előző, kissé csalódást keltő könyvhármas után nagyobb érdeklődéssel vágtam bele ebbe a négyesbe, ugyanis a hangzatos cím és a borítók grafikája miatt olyan érzésem volt, jó könyvet veszek a kezembe. Mint kiderült, csak félig-meddig lett igazam.
A negatívumokat értékelve, borzasztóan unalmas, hogy lassan egy évszázad elmúltával Drizzt és Bruenor még mindig Wulfgar és Catti-Brie, valamint Regis eltávozása miatt kesereg. Nem tudnám megszámolni, hányszor hangzott el a sorozatban, hogy az elfek és törpék lényegesen hosszabb életűek, így szeretteik elhunytával új célt kell találniuk maguknak az életben. Úgy látszik, a főhősök erre képtelenek, és ez Salvatore sekélyességének tudható be. Tény, hogy az egész cselekmény az új életút megtalálására van kihegyezve, de a kesergésből kicsit már sok.
Másodsorban nagyon bugyutának találtam a mondatszerkesztést, de ez elsősorban a magyar szerkesztők munkájának silánysága. Néha olyannak hatott egy-egy harcjelenet olvasása, mintha Babszem Jankó kalandjairól lenne szó. A kijelentő mondatok folyamatos váltogatása felkiáltó mondatokkal egyszerűen a regény élvezeti értékéből vont le, mivel folyamatosan megtörte a kohéziót.
Harmadrészt (és ez az én vesszőparipám) az író folytatja a Szellemkirályban megkezdett kevésbé áldásos tevékenységét, és tovább faragja Jarlaxle karakterét. A keménykötésű, nagy harctudású, mindenféle mágikus védelemmel rendelkező zsoldost a törpék küldetésének pincsi kutyájává degradálja. Lehet, hogy kemény ez a megfogalmazás, de gyűlölöm, ha kemény karaktereket összetörnek, meggyötörnek, és kivágnak a szemétbe. Egy dicső halál sokkal tisztességesebb lenne. Na mindegy, ezen gyakran füstölgök magamban más íróknál is.

A pozitívumokról szólva, Dahlia személye igencsak ígéretes, és végre valahára talán Drizzt is túl tud lépni a Catti-Brie nevezetű eszményképen. Ehhez kapcsolódóan nagyon tetszett, hogy Drizzt itt nem az az erkölcscsősz figura, akit eddig megszokhattunk, inkább ismét a Sötételf-trilógiában megismert vadász jellemvonásai kerülnek előtérbe. Nagyon kellett már ez a változás!
A regény második fele egész jó lett, ha ebbe az irányba megy tovább a szerző, még jó is kisülhet belőle. Nem félt aprítani az ellent, és a jól megismert régi szereplőket sem. Kicsit talán túl is lőtt a célon, de a könyv befejezése sok izgalmat tartogatott, (többet, mint a legutóbbi jó néhány könyve összesen) és talán ez azt jelenti, feltámaszthatja hamvaiból a sorozatot.

Több jel is arra utal, hogy Salvatore magára talált ismét, ha a kötet második felének színvonalán folytatja tovább, nem lesz egy szavam se. A regény felemás olvasmányélményt hozott, remélem a többi rész nem okoz csalódást.

Gábor_Hernádi>!
R. A. Salvatore: Gauntlgrym

Mindig jó egy újabb Drizzt történetet olvasni, most sincs ez másképp. A sztori maga érdekes, bár kissé sablonos, egy dologra a van kihegyezve. A magyar fordítás néha csúnyán döcög.

Chosen>!
R. A. Salvatore: Gauntlgrym

Az elején kicsit kapkodtam a fejem, hogy most ki kivel van? :) Aztán minden helyére billent és jött az akció-henger. Izgalmas volt, és kevésbé sablonos talán, mint a legutóbbi részek.

Ferer>!
R. A. Salvatore: Gauntlgrym

Első regényem volt ez R. A. Salvatore-tól és hát nagy csalódást okozott! Ék egyszerű történet, a szerepelők karaktere súlytalan volt. A cselekmény nagyon vontatott volt párbeszédekben elmondva semmi tájleírás. Egyetlen pozitívum talán a kissé szokatlan befejezése volt ennek a regénynek na az tényleg meglepett ezért adok rá három csillagot!

1 hozzászólás
ftamas>!
R. A. Salvatore: Gauntlgrym

Mostanában amit Salvatore-tól olvastam, az nem ért túl sokat. Ott van a sötétség útja sorozat. Semmi kiemelkedő nincs benne. Orkkirály, Kalózkirály szintén gyenge. Itt a harmadik rész el se olvastam, valamint az Útonálló, amelyet 90 oldal után az antikváriumba vittem. Hat gáz könyv után, már már lemondtam arról, hogy képes normálisabbat írni.
Ez a könyv mindenképp jobb. Javarészt kihagyta belőle Drizt vekengéseit. Másrészt jót tett a könyvnek, hogy némely korábbi szereplő már nincs a könyvben. Egész kerek fantasy történet lett. A borító is szép, viszont a kiadó mindenképp hibázik azzal, hogy egy fránya térképet nem tud bele tenni.

Melani>!
R. A. Salvatore: Gauntlgrym

A cselekményvázlat egy az egyben ugyanaz mint a Szellemkirályban, csak pepitában. A könyv első fele kimondottan unalmas, utána viszont elég jó részek kezdődnek, már élvezhető magasságokba emelkedik a sztori, csak hogy utána a végével elrontson mindent. Drizzt karaktere jobb volt mint az előző kötetekben, viszont Jarlaxle karakterét elég rendesen hazavágta. A végén lévő giccsparádé pedig végképp röhejessé tette az egész könyvet.


Népszerű idézetek

Chosen>!

Drizzt nem nézett drow-társára, ehelyett Bruenort figyelte, aki a helyiség túlsó kijáratánál állt, készen arra, hogy becsapja a súlyos ajtót.
– Hallottad? Azt mondtam, hogy van egy sárkányuk! – felelte végül Drizzt, majd a fejét rázta és hátrasandított.
– De nem nagy – vetette ellen a zsoldos.

443-444. oldal


A sorozat következő kötete

Neverwinter sorozat · Összehasonlítás
Drizzt legendája sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Boruzs Gergely Gábor: A korona árnyékában
Ryan Hawkwood: Árnyjáték
Ian Russel: Egyezség
Ray O'Sullivan: Sötét zarándok
Alan O'Connor: Hollóidők
Roland Morgan: Sárkányháború
Ian Watson: Harlekin
Jan van den Boomen: Morgena könnyei
Alan O'Connor: Kék éjszakák árnyai
Bayer Tibor (szerk.): Gro-Ugon farkasai