Ezüst ​erek (Jeges Szelek Völgye 2.) (Drizzt legendája 5.) 188 csillagozás

R. A. Salvatore: Ezüst erek R. A. Salvatore: Ezüst erek R. A. Salvatore: Ezüst erek

A népszerű Kristályszilánk hősei folytatják útjukat a legendás Mithril Csarnok felé, nyomukban Pook pasa bérgyilkosával, a mindenre kész Artemis Entrerivel. A négy fajból való kalandozócsapatnak azonban nem csak vele, de az Elfeledett Birodalmak ezernyi veszélyével is meg kell küzdenie …

Eredeti megjelenés éve: 1989

Tartalomjegyzék

>!
Delta Vision, Budapest, 2006
302 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637041818 · Fordította: Hoppán Eszter
>!
Szukits, Szeged, 2002
272 oldal · ISBN: 9639393606 · Fordította: Hoppán Eszter · Illusztrálta: Clyde Caldwell
>!
Valhalla Páholy, Budapest, 1995
302 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638353600 · Fordította: Hoppán Eszter

Enciklopédia 18

Szereplők népszerűség szerint

Drizzt Do'Urden · Guenhwyvar · Artemis Entreri · Harcpöröly Bruenor · Wulfgar · Catti-brie · Regis · bérgyilkos · Dendybar · Fényeshold Alustriel · Morkai · Sydney

Helyszínek népszerűség szerint

Hosszúnyereg · Luskan · Mithril Csarnok


Kedvencelte 33

Most olvassa 4

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 21


Kiemelt értékelések

Noro P>!
R. A. Salvatore: Ezüst erek

A szerepjáték-regények kora a Dragonlance Krónikákkal köszöntött be, amelyek egy profin felépített univerzumot mutattak be a játékosoknak-olvasóknak. De egy bizonyos Ed Greenwood ekkor már régóta fusizgatta saját szerepjátékvilágát, eleinte odahaza, aztán már hivatalos keretek között. Ez lett a Forgotten Realms. A Sárkánydárda-könyvek sikerén felbuzdulva a kiadó regényekkel is támogatni akarta az új világ megjelenését, de mivel Ed nem bizonyult termékeny vagy akár csak jó szerzőnek, bértollnokokat vett föl a feladatra. Ezen írók közül a másodikként bukkant fel R. A. Salvatore, akinek az Ezüst erek a második regénye.

A Jeges Szelek Völgye trilógia tehát a Birodalmak fejlődésének legkorábbi szakaszában született, és az elsők között mutatta be magát a világot. Míg az első kötet egy behatárolt területen játszódott, a második már egy hagyományos „küldetés” típusú történet, vagyis jellegzetesen szerepjátékos módra vezet végig egy hosszú úton, a lehetőségekhez képest számos helyszínt és ellenfelet felvonultatva. Ez egyszerre szolgál előnyére és hátrányára: szerepjátékos szemmel nagyon erős a nosztalgia-faktora, hiszen akár archetipikus AD&D-kalandnak is felfogható; ugyanakkor a kockacsörgéstől sem mentes, különös tekintettel a random encounter táblázatokra (bármerre is mennek hőseink, valami szörny mindig szembejön velük!)

Ha egy kicsit mélyebbre ásunk, könnyen észrevehetjük, hogy Salvatore erősen a Hobbit hatása alatt lehetett: egy törpekirály egy kis csapat élén elindul elveszett hegymélyi hazájának visszafoglalására spoiler. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy a játékregények zsánerének egyik legemlékezetesebb kalandozócsapatát alkotta meg, karaktereiben pedig már itt is több mélység volt, mint a legtöbb hasonló regény főhőseiben. Ebben a kötetben találkoztunk először Drizzt helykeresésével a felszíni világban, Catti-Brie harcossá érésével, vagy éppen Regis lelkiismeretének feltámadásával. Ha pedig a random szörnyektől eltekintünk, akkor az ellenfelek is emlékezetes figurák voltak, bár Entreri e korai megjelenésén azért még volt mit csiszolni a későbbiekben.

(Érdekes, hogy egy dologban Salvatore erősen eltért az AD&D hagyományaitól: feltűnően nem használt varázstudó hősöket. A varázsló nála vagy gonosz, vagy comic relief. Bár ennek akár az is lehetett az oka, hogy az AD&D varázslói némileg kiegyensúlyozatlan karakterek voltak, és nyilván a kiadó sem engedélyezte volna a szabálykönyvektől való komolyabb eltéréseket.)

5 hozzászólás
Popovicsp87 P>!
R. A. Salvatore: Ezüst erek

Hűha!

Ez a rész rendesen összeszedte magát a Kristályszilánk kapkodó hangvétele után.
Bruenor már nem bír magával, és az előző könyv végén elrángatta barátait Karag Dum a Mithril Csarnok felkutatására. Útjuk pedig nem mentes a veszélyektől, hiszen a Crenshinibon okozta zűrzavar egy luskani varázsló figyelmét is felkeltette, ráadásul párszor olyan helyzetbe kerültek, aminél kétséges volt, hogy ép bőrrel megússzák.
Nem tehetek róla, de maga az utazás és az egész sztori A hobbitra és A Gyűrűk Urára emlékeztetett. Olvasás közben eszembe jutott Mória, a tündék, de a Troll-mocsarak is ismerősként köszöntek vissza.

Meglepett, hogy milyen jól kapcsolta Salvatore ezt a részt az előzővel. Az ott feltűnt, lényegtelennek hitt karakterek itt aktívabb szereplőkké válnak, remek megoldásokkal.
Ráadásul már a Kristályszilánk végén feltűnt Artemis Entreri, aki itt mutatkozik be igazán, és bár nincs túl sok szerepe, de nagyon szerethető figura lehet a későbbiekben.

Persze, ez egy fantasy, de párszor azért forgattam a szemem, hogy hány olyan helyzetet éltek túl hőseink, ahol az egyszerű főldi halandó már rég kilehelte volna a lelkét. off
És Bruenor Konyhája nem bővült új epizóddal! Fel vagyok háborodva! Így kénytelen leszek matricás szakácskönyvvel beérni!

>!
Delta Vision, Budapest, 2006
302 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637041818 · Fordította: Hoppán Eszter
Árnyék82 P>!
R. A. Salvatore: Ezüst erek

Gyerekkorom nagy kedvence ez a sorozat, már nem is tudom hanyadik alkalommal olvasom…de nem számít! Mert lehettem akár ifjú illetve most már felnőtt, ez a mese, ez a történet akkor is elragad és magával sodor. Ez a csapat egy örök kedvenc, és nem kétlem hogy majd idős koromban is jó érzés lesz kézbe venni és nyomon követni a barátok kalandjait. :)
Az út, a Jeges szelek völgye és a Mithrill csarnok között veszélyekkel, és felfedezésekkel teli.
Sokat látnak és tanulnak hőseink, miközben kutatják a törpe ősi otthonát.
Van itt minden ami kellhet egy jó kalandhoz.
Hataloméhes varázslók, szörnyek, ítélkező emberek, új barátok és új ellenségek, egy igazi legenda a könyörtelen bérgyilkos Entreri, aki akár Drizzt tükörképe is lehetne (valamilyen módon az is)…és a végén a Fekete iszonyat a sárkány.
Itt már egyre jobban kibontakoznak a karakterek érzései, nyomon követhetjük a jellemük változásait, a barátságuk alakulását.
Különleges, jó hangulatú könyv ez, amit mindig jólesik elolvasni.
Salvatore művei számomra mindig a kedvencek között lesznek…most is remek kikapcsolódás volt.

7 hozzászólás
Yizri36 P>!
R. A. Salvatore: Ezüst erek

Folytatódik Drizzt és barátai utazása. Ebben a kötetben megpróbálják felkutatni a törpék ősi városát a Mithril csarnokot. Az út során Drizztnek továbbra is meg kell küzdenie az előítéletekkel, ami a drow elfeleket övezi. Rá kell döbbennie, hogy még a legidillibnek tűnő helyen sem látják őt szívesen. Ez a szál a történet haladtával mindig meghatározó Drizzt történetében. Hogyan próbál kilépni az előítéletek hálójából, hogy bebizonyítsa, ő nem egyenlő a népével. Az út során egy különleges rivális jellegű kapcsolat alakul ki ő és egy bérgyilkos között.
Wulfgar és Cattie-brie románca tovább alakul, bár ezt már régóta tudni lehetett. :D Számomra a legnegatívabb karakter a csapatban, Regis. Valahogy eddig nem tudtam megkedvelni őt.
Jó kis utazás volt ez is. Várom a folytatást!

nyirog>!
R. A. Salvatore: Ezüst erek

Ez egy tisztességesen megírt, kalandos fantasy, ami nagyságrendekkel jobb, mint a sorozat előző kötete. Nem nehéz párhuzamot vonni a Gyűrűk ura/Hobbit és jelen könyv között, az alapfelállás ugyanaz: vegyes fajokból toborzott kalandozócsapat, aki egy küldetést teljesít ezernyi veszélyen át. Salvatoréra bevallottan hatott Tolkien műve, és ez előnyére is vált, a zsánerből kihozta a legtöbbet, érdekes olvasmány volt.
Az egyik fő célja ennek a regénynek a világ bemutatása, a tájak, lények, és a lakók szellemiségének leírása. Ez jól is sikerült, kis csapatunk minden találkozása más szereplőkkel részeletesen megismerteti velünk azt a világot, ahol játszódik a történet. Tetszettek a tájleírások, bár egy térkép tényleg jól jött volna, hogy elképzeljük a távolságokat, de igazából a neten lehet találni egész jókat.
Végre volt izgalom, illetve a szereplők jellemfejlődése is remekül sikerült, illetve belső vívódásainak, döntéseinek háttere is tökéletes. Az új főszereplővé előlépett Artemis Entreri nagyon kellett, végre egy olyan negatív karakter aki nem egydimenziós, szerintem mindenki örömmel veszi jelenlétét. Az egyetlen ami miatt mégsem 5 csillag, az az, hogy tökéletesen kiszámítható a történet, nem nagyon fogunk meglepetésekkel találkozni. Talán némi csavar, vagy izgalom jót tett volna még, de igazából így is szórakoztató olvasmány.

BBetti86 >!
R. A. Salvatore: Ezüst erek

Előzetesen tartottam ettől a résztől. Tudtam, az előző részben ki lett jelölve az irány, hogy most a csapat a törpök legendás régi honát fogja keresni. Milyen lesz ez a road fantasy? Salvatore ezt is nagyon korrekten megírta, és elszórakoztatott végig.

Egyrészt, most is tele van ötlettel. Az úton egyre másra éri hőseinket kaland: kelnek át halálos mocsáron, küzdenek sokféle szörnnyel, köztük pl. barbárokkal, Pegazussal, gyökérszörnyekkel. Egyik lény ismerősebb más mitológiából, de voltak egészen új ötletek is benne. Segítőkkel, de ellenségekkel is összeakadnak, miközben haladnak a céljuk felé. Vagyis, izgalmas is volt, változatos is. Nem csak harc, világépítés és a karakterek egy.egy lelki küzdelme is benne tudott lenni.
Ezt egészíti ki, hogy most sem csak Drizzt útját követjük. Salvatore megint behozott egy nagyon eltalált, jól működő karaktert. Úgy tűnik, nem csak hősöket, de ellenfeleket is nagyon tud írni. Artemis Entreri, a bérgyilkos van a félszerzet nyomában, és túszul ejti Catti-brie-t. Az ő kalandos útjukat is nyomon követi, hogy a nagy összecsapásra összeérjenek a szálak.

Szeretem, ahogy ez a világ egyre bővül és még az 5. rézben is rá tudok csodálkozni, hogy mennyi minden lehet még ebben a történetben. Most megint többet megtudunk mágusokról, hatalmi játszmákról, de az északi világ városairól is. Nagyon sok új lény van benne, és logikus, jól felépített az egész.

Bár alapvetően fekete-fehér a világképe, azért látok benne már átmeneteket. Regis, a félszerzet akár negatív karakter is lehetne. Nagyon önző, enyveskezű, és bajba tudja sodorni magát és a barátait is. Ugyanakkor vannak bátor pillanatai is, és tud helyesen is cselekedni. Entreri esetében is nyitva hagynám a kérdést, hogy ő fekete vagy fehér. Bár lehet, ő éppen attól annyira veszélyes, hogy nincs erkölcse, ő egy tiszta lap. A feladatát mérlegelés nélkül végzi el, és a lényeg neki az, hogy a szakmájában, az ölésben ő legyen a legjobb. Ok, ő Drizzt ellenképe, így negatív szereplő, de messze nem annyira az, mint az ármánykodó varázslók vagy Sydney.

Továbbra is olvasmányos, kalandos, érthető. Biztosan sodor a cselekmény is, de nem kellett fennakadnom azon, hogy értelmezzek egy kifejezést, leírást, bármit.

Egyre jobban megszeretem a szereplőit, és nagyon tud működni, hogy nem Drizzt a kizárólagos hős. Wulfgar méltó harcostárssá érett, Bruenor egyszerre mentor és barát, Catti-brie esetében is kezdem érteni, miért szeretik sokan a cselekményben annyira azt a lányt. Működnek csapatként, szívesen olvasom az egyéni kalandjaikat is.

Ha valamibe bele tudok kötni, akkor az lesz az, hogy ennyire még nem éreztem Tolkien örökségét, mint ebben a részben. Össze tudnám írni, mi idézte fel bennem Khazad Dum tárnáit és az ott történteket, vagy éppen mesélhetném, hogy Smaug és Tölgyfapajzsos Thorin alakja miképpen jelent meg ebben a történetben. Ettől még élveztem és szerettem, de bizony nagyon volt olyan érzésem, hogy ez tiszta Tolkien, csak kicsit másképp.

Lényeg, összességében ez a rész is kellemesen meglepett és továbbra is szeretem a sorozatot. Lehet olvasni tovább!

Darth_Revan>!
R. A. Salvatore: Ezüst erek

R. A. Salvatore: Ezüst erek
A Jeges Szelek Völgye következő részében a Csarnok Vándorai megkezdik epikus utazásukat az Elfeledett Birodalmak északi vidékein. Akkoriban, mikor a könyv megjelent nem igazán volt kidolgozva ez az északi táj, Salvatore így viszonylag szabadon barangolhatott hőseivel. Az Ezüst erek egyfajta Hobbit-sztori átültetve a Dungeons & Dragons-ra. Hőseink elindulnak felkutatni Bruenor őshazáját, Mithrill Csarnokot, amit korábban a mélységből felbukkanó teremtmények foglaltak el. Közben az előző rész végén színre lépett Artemis Entreri, aki a kalandozók nyomában van egy bizonyos pókhasú, kedélyes félszerzet miatt, aki meglopta annak idején az urát. Jobban megismerhetjük Luskant, a Harpell-családot Hosszúnyeregben, Ezüstholdat. A kalandozók egyre inkább összekovácsolódnak, és kezdenek családot alkotni. Artemis Entreri itt még egy kíméletlen orgyilkos, egyszerű végrehajtó. Hihetetlen belegondolni, hogy az ő figurája is mekkora utat tett meg a későbbiekben. Hőseink érzelmeiben is sikerül elmerülni, ezáltal ez a könyv is kiemelkedik a hagyományos küldetés és kalandorientált fantasyk közül. Drizzt keresi a helyét a nagyvilágban, próbál megküzdeni az előítéletekkel. Wulfgar szembenéz a világ gonoszságával. Cattie-Brie igyekszik hasznossá tenni magát. Regisben feltámad a lelkiismeret. Hiába erős a Hobbit-hatás, számomra egyértelmű, hogy Salvatore jobb művet alkotott, mint Tolkien. Én legalábbis jobban élveztem annak idején, ahogy most is, persze a Hobbit is azért egész jó könyv. De hát mégis az Ezüst erek egyike volt A Gyűrűk Ura utáni egyik legmarkánsabb fantasy élményemnek. És ki kell emelnem, hogy nagyon érződik benne a szív és a lélek. Ritka az olyan fantasy-sor, melynél a szereplők így a szívemhez tudnak nőni.
spoiler
Csodálatos élmény volt újra elolvasni életem egyik legfantasztikusabb és legmeghatározóbb regényét. Még ennyi év után is imádom. Ötös.

Luna_Dephensis>!
R. A. Salvatore: Ezüst erek

Muszáj volt megrendelnem a kézzel festhető Drizzt Do'Urden figurát… Szerintem ennél többet nem is kell mondanom. :'D

NyZita >!
R. A. Salvatore: Ezüst erek

Olyannyira ott éreztem magam a Mithril Csarnok után kutató elszánt csapatban, hogy kénytelen voltam az interneten összekeresgélni az Elfeledett Birodalmak megfelelő területeinek térképét, hogy szépen nyomon követhessem az útvonalat városokon és hágókon át, szörnyekkel teli mocsarakon keresztül, titokzatos tornyok és elveszett városok irányába.

Ismét egy tökéletes fantasy kalandregény, ahol nem csupán a hősöket, de az ellenfeleket is megkedveli az ember – alig várom, hogy a felülmúlhatatlan orgyilkos, Artemis Entreri újra felbukkanjon majd a következő kötetekben.

Még az ötletszerűen, szerepjátékos kampányokra emlékeztetően bedobált különféle szörnyek sem zavaróak, izgalmas minden összecsapás, legyen szó mocsári trollokról, orkokról, mélységi törpékről, vagy éppen egy másik síkról való sárkányról.

Rengeteg kérdés marad nyitva a végén: túlélte? kiszabadítja? visszaszerzi? legyőzi? Úgyhogy nincs mit tenni, muszáj folytatni.

Voorhees>!
R. A. Salvatore: Ezüst erek

A Jeges Szelek Völgye Trilógia középső darabja sem okozott csalódást. Az igazság az, hogy végig erősen Gyűrűk Ura érzésem volt, tekintettel a fajokra, az átélt kalandokra, mintha Salvatore kicsit összegyúrta volna a nagy trilógiát a Hobbit-tal. De így is kiváló könyvet olvashattunk.
A négy vándor és jóbarát, Drizzt, Bruenor, Wulgar és Regis (aki nem egészen önkéntelenül csatlakozik) elindulnak, hogy megkeressék a törp őshazát, a legendás Mithril csarnokot, közben számtalan veszélybe bonyolódnak, segítőtársakra lelnek és ellenségekbe botlanak. Röviden ennyi a történet, aki azonban elolvassa, ennél sokkal többet kap majd. Ugyanis a sorok mögé kell nézni.
Salvatore zseniálisan csavarja a cselekményt, ami végig izgalmas, lüktet és él. A mágia kevésbé kap központi szerepet, mint a Kristályszilánkban, de azért erősen jelen van. Az ellenségek számosak és erősek. Főleg Artemis Entreri kidolgozottsága tetszett, és ahogy a kötet végén lehull a lepel az érzéseiről és céljairól. És hogy az író mindezt Drizzt tükrében tárja az olvasó elé, az maga a tökély. Nem hiányoznak a mély gondolatiságot és némi drámaiságot hordozó párbeszédek sem (elsősorban Drizzt és Alustriel beszélgetése), és a kellő humor is jelen van. A Harpell tanyán és Öreg Esténél tett látogatásokat kifejezetten élveztem.
Szuper könyv lett ez is, soha rosszabbat.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

Szelén>!

– Ezt az apámért! – hasította ketté a legközelebbi duergar sisakját egyetlen csapással. – Ezt az apám apjáért! – rikoltotta, mikor leterítette a második szürkét. – Ezt pedig apám apjának az apjáért!
Bruenor hosszú családfával rendelkezett: a duergaroknak nem volt esélyük.

Kapcsolódó szócikkek: Harcpöröly Bruenor · Mithril Csarnok
fekiyeti79>!

De a Zsiványkard elsősorban az érzékek orgiája volt: megannyi hang, látvány és szag. A silány sör, az olcsó borok és az erősebb itókák gőze bevette magát minden sarokba. Egzotikus pipadohányok füstfellegei tompították a nyers valóság képét lágyabbá, álomszerűbbé, akár a kinti köd.

28. oldal (Delta Vision, 2006.)

5 hozzászólás
Popovicsp87 P>!

– Tudod, hogy van két húgom?
Drizzt a fejét rázta.
– Storm, aki híres bárd, és Dove Falconhand, aki vándor. Mindketten érdeklődnek a Drizzt Do'Urden név után. Storm egy kialakuló legendát lát benne, melyet megfelelően dalba kell foglalni, Dove pedig… az ő indokait még fel kell derítenem. Azt hiszem, az ő számára hős lettél, azoknak az erényeknek a megtestesítője, amire ő vándorként áhítozik.

183. oldal, 14. fejezet - Csillagfényű csillagfény (Delta Vision, 2006)

Kapcsolódó szócikkek: Drizzt Do'Urden · Fényeshold Alustriel
>!

A barbár tágra nyílt szemmel, kíváncsian nézegetett körbe, a félszerzet pedig éberen figyelt. És meg is látta a veszedelmet egy feléjük lavírozó nő képében.

32. oldal , 3. fejezet - Éjszakai élet (Szukits, 2002)

>!

Mivel nem volt túl intelligens teremtmény, korlátozott gondolkodása és haditapasztalata alapján úgy vélte, hogy ellenfelének nem lett volna szabad állva maradnia és visszatámadnia két ilyen erős találat után.
Ez a gondolat azonban nem sokat segített rajta, amikor Égisz-agyar visszadöngölte a felszín alá.

147. oldal, 12. fejezet - A Trollmocsarak (Szukits, 2002)

Popovicsp87 P>!

– Csekélyke kárpótlás ez azért a rettentő igazságtalanságért, amit rád kényszerítettem.
– De annak az együttérzése, aki adta, nagy ajándék – felelte Drizzt. Egyenesen az úrnő szemébe nézett. – Újjáélesztetted bennem a reményt, Ezüsthold úrnője. Emlékeztettél arra, hogy azok, akik a lelkiismeret szavát követik, valóban elnyerik jutalmukat. Sokkal nagyobb kincset kapnak azoknál a drága csecsebecséknél, melyek gyakran érdemtelen embernek jutnak.

186. oldal, 14. fejezet - Csillagfényű csillagfény (Delta Vision, 2006)

Kapcsolódó szócikkek: Drizzt Do'Urden · Fényeshold Alustriel
Könyvbubus>!

– Akkor rajta – mondta Drizzt. – A sötét munkának legjobb hamar a végére járni.

>!

– Fel a fejjel, Bendőkorgi! – vakkantotta Bruenor. – Nem is vártunk mást tőled, haszontalan kis csaló! Ne hidd, hogy meglepődtünk! – Bruenor haragja, ami szinte magától dagadt egyre nagyobbra, most hirtelen kirobbant.
– Hogy merted ezt tenni velünk? – ordított rá Regisre.

200. oldal, 18. fejezet - Az Őrző Völgyének titka (Szukits, 2002)

>!

Sydney mély lélegzetet vett, és idegesen összedörzsölte a kezeit. A Vendégtorony elhagyása óta most először alkalmazhatta mágikus képességeit, és a felgyűlt energia csak úgy bizsergette belülről.
A kezével elvégzett egy bizonyos mozdulatsort, misztikus szavakat mormolt egymás után, aztán kiadta a parancsot: „Bausin saumine!", és kezét az ajtó felé nyújtotta.
Entreri öve hirtelen szétkapcsolódott, szablyája és tőre a földre esett.
– Ez szép munka volt – jegyezte meg gúnyosan, miközben a fegyvereit szedegette.

212. oldal, 19. fejezet - Árnyak (Szukits, 2002)

Popovicsp87 P>!

– Hadd menjenek a dolgok a maguk útján! – mondta eltökélten. Visszanézett a táborra és a barátaira. – Nincs szükségem képzelgésekre, ezzel csak kisebbnek látom a kincseket, amelyeket máris a magaménak mondhatok

186. oldal, 14. fejezet - Csillagfényű csillagfény (Delta Vision, 2006)

Kapcsolódó szócikkek: Drizzt Do'Urden

A sorozat következő kötete

Jeges Szelek Völgye sorozat · Összehasonlítás
Drizzt legendája sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Michael J. Sullivan: A háború kora
Richard A. Knaak: Halálszárny éjszakája
Patrick Rothfuss: A szél neve
John Gwynne: Az istenek árnyéka
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az ikrek ideje
Aurora Lewis Turner: A hatalom köve
Terry Pratchett: A mágia színe
J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
Sarah J. Maas: A Court of Silver Flames – Ezüst lángok udvara
Nicholas Eames: A Wadon királyai