Ezer ​ork (Vadászpengék 1.) (Drizzt legendája 14.) 86 csillagozás

R. A. Salvatore: Ezer ork

Egy sötételf, két varázslatos penge.
Egy ismeretlen ellenség és Egy támadó horda.

Hosszú idő telt el azóta, hogy Drizzt Do'Urdennek egyedül kellett felvennie a harcot. Amikor azonban orkok pusztító tömege zúdul Északra, és gonosz áradatuk elsöpri barátait, a sötételfnek saját kezébe kell vennie a dolgokat.

Egy új trilógia, amely Drizztet a végsőkig hajszolja… sőt még azon is túl.

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
Delta Vision, 2003
438 oldal · puhatáblás · ISBN: 963947424X · Fordította: Sziklai István

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Drizzt Do'Urden · Harcpöröly Bruenor


Kedvencelte 16

Most olvassa 2

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

Luna_Dephensis>!
R. A. Salvatore: Ezer ork

Mielőtt belekezdtem volna Drizzt legendájába, nem hittem, hogy létezik olyan könyvsorozat, ami 14 rész után is legalább annyira fog érdekelni, mint az első háromnál. Az az olvasótípus vagyok, aki ha megun valamit, képes azt a sorozat, de akár a kötet közepén is félbehagyni, és azt mondani, „Köszönöm, de innentől már valahogy nem tud érdekelni.” Éppen ezért kicsit félve is fogtam bele egy ekkora regényfolyamba. Nos, örömmel jelentem, hogy a lendület azóta is tart, mi több, még gyarapodott is. Teljesen magába szippantott ez a világ, a szereplői pedig jobban tudnak motiválni, mint bármilyen életjobbítós/önmegvalósítós fazon a mindig jólhangzó dumájával. :D

11 hozzászólás
Kiskakukk>!
R. A. Salvatore: Ezer ork

A sorozat 14. része.
Nos, eddig ez volt számomra a leggyengébb. Sajnos az első felét szörnyen untam.
Sok az új/régi mellékszereplő, nagyrészt törpék, akik vagy menekülnek, menetelnek vagy csak veszekednek… és akikből úgy érzem, túl nagy adagot kaptam. Főleg az elmeháborodottként viselkedő druida Pikel részeit fogyasztottam nehezen, engem nagyon lefárasztott… Úgyhogy miattuk sokáig nyűglődtem ezzel a résszel és le is vontam pár csillagot.
A kalandozó kis hőscsapatunk, a déróriások és a sötételfek fejezeteit sokkal jobban vártam, mert ezek nagyon tetszettek.

Catti-brie-re mérges voltam. Ahelyett, hogy boldogan, önfeledten enyelegne Drizzttel (hát, na.. :D), inkább savanyú képet vágva lézeng, mert most, PONT MOST jutott eszébe, hogy jaj, mi lesz a jövője ennek a kapcsolatnak. Merthogy ő ember, Drizzt elf, ő meg hirtelen kapuzárási pánikot kap, de félsötételf porontyokat meg mégse kéne ugyebár csinálni, mert szerencsétleneknek csupa gyötrelem lenne az élete. Hát Catti-brie, eszem a kis szívedet, most ébredtél fel? XD (De most komolyan, ez miért nem azelőtt jutott eszébe, hogy a pörköltes fazék mellett rástartolt Drizztre az előző részben?)

Drizzt meg ront is a helyzeten, játsza a fapofát és hallgat, ahellyett, hogy megszólana, komolyan párszor petárdát kellett volna dobni a lába alá, hogy felrázza valami ebből az állandó merengésből. A naplóbejegyzésében is elismeri, hogy ami Catti-brie lelkét nyomja, az neki is motoszkál a fejében, de… hát ő inkább a homokba dugja a fejét. (Jól van Drizzt, de ezt az egészet te már akkor is tudtad, mikor hagytad, hogy a csaj a pörköltesfazék mellett rádstartoljon!)

Az eszem megáll tőlük. :D
Wulfgar ilyen szempontból egy sokkal kevésbé idegesítő karakter, mert ha valami baja van, rögtön kinyögi (akkor is, ha senkit nem érdekel :D).

Szóval sok volt a törpös rész, és igazából onnantól pörgött föl a könyv, hogy megjelent a holdelf páros, Tarathiel és Innovindil (akik, meg kell, hogy mondjam, elf létükre nagyon szimpatikusak). A könyv második fele innentől kezdve nagyrészt tömény akció, felderítés, taktikázás.

Összességében egyébként nem rossz könyv, de az előzőek fényében nálam csak 3 csillag. Csóri Drizzt a végére már megint jól megszívta. spoiler

6 hozzászólás
MóroczMárk>!
R. A. Salvatore: Ezer ork

Nagyon élveztem ezt a részt, kis kihagyás után álltam neki off és újra visszahozta a kedvemet. Valóban a jobb könyvei közé sorolható, egyre kíváncsibban várom a trilógia folytatását. A mellékszereplők főszálba való behozatalát bírtam (Pikelék).
És miattuk is alig várom, hogy nekiálljak Cadderly történetének.

Voorhees>!
R. A. Salvatore: Ezer ork

A Vadászpengék-trilógia első kötete meghaladja a Sötétség útja trilógia könyveinek színvonalát, azonban nem éri el a Zsoldosok trilógia kezdő köteteként számon tartott A szilánk szolgája kötet színvonalát. Ami azt jelenti, hogy azért élvezetes és pörgős regény volt, mely Salvatore jobb munkái közé sorolható, de nem a legjobbak közé.
A cselekmény három helyen játszódik. Egyrészt megismerkedünk Mirabar városával, az itt élő vegyes törpe és ember lakossággal, az őket mozgató motiváló tényezőkkel és a két faj szembehelyezkedésének okaival. Pörölycsapó Torgar, a mirbari törpék vezető egyénisége nem ért egyet a politikai vezetés Mithrill Csarnokkal kapcsolatos ellenséges érzületeivel, amely vitát generál majd gyakorlatilag felkelést szít. Ezen a síkon több érdekes karaktert is megismerhettünk, ide sorolható az előbb említett Torgar, a gnóm Nanfoodle de Csillagizzás Shoudra is.
A másik sík a két törpe, a Tömbváll fivérek, Iván és Pikel kalandjai voltak. Rajtuk keresztül számos humoros jelenetet olvashattunk, és az ezen a cselekményszálon a történetbe lépő két hold elf, Tarathiel és Innonvidiel is ígéretes karakter.
A harmadik cselekményszál a a Csarnok Vándorainak szála. Az öt barát Bruenor Mithrill Csarnok beli koronázására igyekszik, egy alternatív útvonalat választva, mivel Bruenor őseinek még régebbi csarnokát, Gauntlgrym-et hajszolja. Azonban közbeszól Obould ork király és Gerti déróriásnő szövetsége, mely a környék igába hajtását célozza. Az öt bajtárs így ismét frontvonalban találja magát, az emberek oldalán harcolva, és egy monumentális csatában megütköznek déróriások és orkok egyesült seregével. Közben csak úgy repkednek a testrészek.
Kiváló felütése ez a könyv egy trilógiának, amely sok ígéretet hordoz magában.

1 hozzászólás
Tündérmaci>!
R. A. Salvatore: Ezer ork

Ez most szerencsére jobban kedvemre való volt, mint az előző rész. Sajnos ebben a fordításban is maradt az, hogy a törpék és néhány más szereplő akcentusát is próbálják megjeleníteni magyarul, ez továbbra sem tetszik. Lehet, hogy megszoktam volna, ha már az elején így olvasom a korábbi könyveket.

1 hozzászólás
Veron P>!
R. A. Salvatore: Ezer ork

Az előző kicsit lapos kötetek után nagy reményekkel vágtam bele, mindenkitől azt hallottam, hogy ez jobb, plusz ebben van varázslópárbaj, és az milyen jól van leírva…
Ezek után az egyik problémám: a fülszöveg nem ízelítő, vagy hangulatkeltés, nem is nevezhető spoilernek, leírja könyvet, főleg a végét 3 sorban, sztem nagyon gáz. Másrészt hol van ebben a varázslópárbaj??? Varázsló még akad, de párbaj???
Azrét haladás az érezhető, sokkal jobb volt, mint az utolsó regények, az újonnan behozott karakterek jók, és Pikelt nem lehet nem szeretni:D

6 hozzászólás
Lord_Azeroth>!
R. A. Salvatore: Ezer ork

Drizzt Do'Urden legendáriumának 14 része, mely egyben a Vadászpengék trilógia nyitó darabja, hozza az R. A. Salvatore által megszokott minőséget. Egy új trilógia történéseit alapozza meg ezzel a könyvvel az író, mely során határozottan nagyobb hangsúlyt kapnak a törpék nézőpontjainak a bemutatása a történet egésze alatt. Ez természetesen nem baj, hisz ezáltal egy jóval teljesebb összképet kapunk a Forgotten Realms béli törpék gondolkodásmódjáról. Ennek egyik ékes példája, amikor Bruenor király egyetlen látogatásával jelentős mértékben felkavarja a Mirabari törpék hétköznapjait, amit Salvatore meglehetősen izgalmasan bont ki. A könyv, ezzel a témával foglalkozó részeit, mindig nagyon vártam. Rettentő kíváncsi voltam, mit fog kihozni ebből az író. Meg kell, hogy mondjam, abszolút nem okozott csalódást!
A másik történetszál a Felbar Citadellájából induló törpék kálváriája, akiknek izgalmas vesszőfutása, Sarokkopogi falucskájának tragédiáján keresztül vezet egészen Bruenor királyig, aki népes kíséretében hazafelé tart, Mithrill Csarnokba, hogy újra átvegye királyságának vezetését. Itt már kezdenek megmutatkozni azok a baljós jelek, melyek mind-mind arra utalnak, hogy valami nagyon nincs rendben a környéken.
Természetesen nincs véka alá rejtve, hogy kik is állnak a háttérben, Gerti Orelsdottr és Obould király szövetsége eleinte nem tűnik annyira nagy fenyegetésnek, mint amit a könyv vége felé tapasztalunk. Szépen, fokozatosan jön rá az olvasó, hogy ezek az antagonisták nem is annyira félvállról vehető fenyegetések, mint ahogy arra eleinte számítani lehetett. Ezt meglehetősen jól példázza a könyv vége felé bemutatott ostrom. Lapályos városának megtámadása során végig – Birodalom Visszavág – érzésem volt. :) Mindennek vesznie kellett. A hősöknek meg kellett érezni a kudarcot, hogy nem győzhetnek minden helyzetben. Így hát szinte fokozatosan, lépésről-lépésre kellett feladniuk a védelmet és csak elodázni tudták a vereséget. Viszont valahogy ez túl átlátszóra sikeredett! Valahogy azt éreztem, hogy ez most nagyon erőltetve van. Izzadtságszagú volt az egész. Nem azt mondom, hogy rosszul lett megírva, de nekem ez kicsit csalódás volt. Ennél többet vártam volna Salvatore-tól. Kicsit kevés volt ez így.
De ne feledkezzünk meg a harmadik történeti szálról sem. Tömbváll Iván és Pikel a „Pap ciklusból” megismert törpe páros kalandjai eleinte érdekesnek tűntek, viszont az állandó veszekedésük néha már untatott. Ezzel szemben az általuk megismert két Holderdei elf, érdekes hangulatot adott a könyvnek, ugyanis merőben más szemléletmódjuk és stílusuk éles kontrasztja volt a törpék kissé nyers és duhaj modorának.
Összességében azonban szórakoztató könyv volt ez, tele küzdelemmel, izgalommal és némi drámázással. Be kell vallanom – mint ahogy azt már mások is megírták énelőttem – soha nem gondoltam volna, hogy lesz olyan író, akitől már a 14. könyvet fogom elolvasni ugyanarról a szereplőgárdáról és világról és még mindig szórakoztatónak találom ezt az egészet. De bizony ez így van!!! R. A. Salvatore egy rendkívül jó író, aki olvasmányosan tárja elénk a történeteit és mindig kellemes elmerülni az általa megfestett világ eseményeibe. Nyilván vannak olyan részek egy regényen belül, melyek néha kevésbé olyan mértékben szórakoztatóak, mint a regény túlnyomó többsége, de ez koránt sem ölt olyan méreteket, mely miatt azt mondanám, hogy ne lenne még kedvem, akár 15 vagy 20 könyvhöz is, melyben Drizzték kalandjait ecseteli.

Tomi_Des>!
R. A. Salvatore: Ezer ork

Nem tartom Salvatore-t jó írónak, a harcjelenetek leírásán kívül nem sok mindenben jeleskedik. Nincs karakter fejlődés, nincs misztikum, nincsenek velős párbeszédek. De a Drizzt könyvek esetén ez egyáltalán nem érdekel. :)
Imádom ezt a világot a sablonos fantasy karakterekkel és a nem túl bonyolult storyval együtt.
Kikapcsolódásnak tökéletes egy nyári délután.
Az előző kötet annyira gyenge volt már (vagy csak nekem volt sok az egyhuzamban kiolvasott 14 könyv), hogy jó 3 évig nem tudtom újabbat a kezembe venni. De ezt kifejezetten élveztem, jó volt ismét elveszni a világában.

kokaiakos>!
R. A. Salvatore: Ezer ork

A sorozat sokadik tagja, ha az ember az elejétől olvassa a Drizzt könyveket, akkor szerintem A csend pengéi körül kezdi unni…nekem itt kezdett el kicsit leülni a story…aztán elolvastam az Ezer orkot és …. A sötétség ostroma óta a legjobb könyv, a Vadászpengék trilógia pedig nagyon egyben van. Drizzt végre rájön arra, hogy mit is jelent elfnek lenni, elindul egy olyan úton, ami sokkal jobb harcost és „elfet” farag belőle.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Luna_Dephensis>!

Hadd hulljon csak bőséggel a hó, hadd zuhogjon bátran az eső, és csapkodja szél a köpenyem – mindezzel mit sem törődöm, hiszen olyan úton járok, amelyre érdemes lépni!

18. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Drizzt Do'Urden
Kiskakukk>!

Az a vezér, aki pótolhatatlannak és mindenki másnál fontosabbnak tartja magát, bolond.

Kapcsolódó szócikkek: Drizzt Do'Urden
Kiskakukk>!

– Kihívást intézni a holtakhoz? Okos dolog ez?
– Ugyan! A huhogásuk, meg hogy ide-oda lebegnek, nem jelent semmit. Valószínűleg még azt se tudják, hogy meghaltak.
– Roppant valószínű.

Kapcsolódó szócikkek: Drizzt Do'Urden · Harcpöröly Bruenor
Kiskakukk>!

A törpe nem aludt jól múlt éjjel, az elfek éneke gyakran felébresztette, de amikor ő is csatlakozott volna hozzájuk egy jó kis kocsmadallal vagy valamelyik törpe istennek szóló himnusszal (ami lényegében megegyezett az előzővel), esetleg a régmúlt hőseiről, elveszett és megtalált kincsekről szóló nótával, rá kelett jönnie, hogy az elfek nyavalygó dalaikban jobbára csak a hold és a csillagok után epekednek.

Kiskakukk>!

Nem fogok fejetlenül berohanni az ellenség táborába, ha nincs esély a győzelemre (bár a barátaim gyakran vádolnak azzal, hogy igenis ezt szoktam tenni, és még az a nyilvánvaló tény sem tántorítja el őket a csipkelődéstől, hogy egyelőre mindannyian élünk).

Kapcsolódó szócikkek: Drizzt Do'Urden
Kiskakukk>!

– Bah, ugyan miért mennétek egy csomó törpe közé, és mit csinálnátok ottan? Persze ha akarátok, mehettek, én meg a testvérem gondoskodnánk róla, hogy olyan jól bánjanak véletek, ahogy ti bántatok vélünk ebben a büdös…bájos erdőben.
– Bókjaid olyan bőséggel ömlenek, mint egy befagyott folyó, Tömbváll Iván – közölte Innovindil becsapósan udvarias hangnemben, és rákacsintott Tarathielre meg Pikelre, akik jót kuncogtak.


A sorozat következő kötete

Vadászpengék sorozat · Összehasonlítás
Drizzt legendája sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Robert N. Charrette: Sose bízz a tündékben
Malcolm J. Hunt: Kígyószív
Margaret Weis – Tracy Hickman: A téli éj sárkányai
Christie Golden: Warcraft – Durotan
John Caldwell: A Káosz Szava
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az ikrek háborúja
Richard A. Knaak: Meghasadt föld
Wayne Chapman: Észak lángjai
Margaret Weis – Tracy Hickman: A lenyugvó hold sárkányai
Alan O'Connor: Hollóidők