Az ​utolsó lépés (Neverwinter 4.) (Drizzt legendája 23.) 39 csillagozás

R. A. Salvatore: Az utolsó lépés

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Most már ismerem a szívemben lakozó igazságot.

Drizzt Do’Urden vagyok; valaha tétován bolyongtam a ködben, mára azonban megtaláltam az utam a végzet csillagos égboltja felé. Korábban bizonytalan léptekkel botorkáltam, most viszont már tudom, hogy minden egyes lépéssel közelebb jutok múltam örökségéhez.

Torz Effron vagyok, boszorkánymester tanonc, nyomorék tiefling ifjú. Bosszúra szomjazom, és emiatt összetűzésbe kerülök a mesteremmel, Draygo Quickkel, és az összes egykori szövetségesemmel. Még sincs más választásom. Dahlia Sin’Felle megfizet azért, amit tett, és senki sem – főleg sötételf társa nem –, állhat az utamba.

Én vagyok a Végső Átjáró, a szürkület pereme, a hajnal hírnöke. Drizzt Do’Urden és a társai hamarosan megízlelik fagyos ölelésemet.

Ne hagyja ki a Neverwinter megdöbbentő befejezését!

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Delta Vision, Budapest, 2013
Fordította: Vitális Szabolcs
>!
Delta Vision, Budapest, 2013
568 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155314513 · Fordította: Vitális Szabolcs

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Drizzt Do'Urden · Guenhwyvar · Jarlaxle · Artemis Entreri · Gromph Baenre · Kimmuriel Oblodra · Dahlia Sin'felle · Tiago Baenre


Kedvencelte 13

Most olvassa 2

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 21

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Isley IP>!
R. A. Salvatore: Az utolsó lépés

Az utolsó lépés érdekes darab. Nem mindennapi események történnek benne. Már korábban a Misztika Vendégtornyának elpusztulásával és a mágia szövedékének felfeslésével olyan változásokat indított el Salvatore Faerűn világában, melyekhez a korábbi időszakokból csak a Zűrzavar Kora és a Pókkirálynő háborúja mérhetőek. Most a Mágiavész miatt olyan események történtek és fognak történni, melyekkel megérthetővé válik a Neverwinter Saga már előző köteteiben is megismert jóval komorabb Faerűn. Vagyis az, hogy Toril nyugati óriáskontinense miért vált ilyen baljós és sötét földdé. Ezek után Drizzt dilemmái is jobban érthetővé válnak. Ez a Faerűn már csak nyomokban hasonlít arra, ami volt és nem is lesz már sohasem az a hely, ami a fényesebb korszakokban volt. Ezt figyelembe véve Az utolsó lépés rendkívül információdús könyv, s nagyszerű lezárás is, hiszen megmagyarázza az átalakuló világunk mögötti összefüggéseket. Arra is választ kapunk, hogy hol is helyezkedik el az Árnyzuhatag. Ami eddig nagyon ködös volt. Többször előfordult, hogy Salvatore úgy fogalmazott, hogy ismét visszatértek Árnyzuhatagra Torilról a tieflingek. Toril viszont a bolygónk neve, tehát nem ártott már tisztázni, honnan is jönnek az árnyékurak. Emellett Guenhwyvar sorsa is eldőlt végre.

A történet viszont nem volt valami jól megkomponált. Salvatore kapkodott. Először a port llastiakkal harcoltunk. Építgettük azt a várost. Utána egy értelmetlen hajótúra. Majd az Árnyuhatagot látogattuk meg. Végül a Jeges Szelek Völgyében volt egy nagy harc. Mind a négy történetszál érdekes volt, még az értelmetlennek bizonyult utazás Calimportig is jó volt. Az Árnyzuhatagban pedig olyan események történtek, melyek közül az egyik minden bizonnyal Salvatore egyik legjobb „csataleírása” volt. Kimmuriel Oblodra is többet szerepelt, ami feltétlenül a könyv előnyére szolgált. Ezzel együtt, bár nem volt rossz a sztori, a regény erőssége inkább a három főszereplő viszonyának dinamikus változása volt. Valamint Afafrenfere, Ámbra és Effron is fontos karakterré váltak. Egy nagy hibája volt csak a regénynek. Salvatore korábban felépített valamit Drizzt és Dahlia között. Egyértelmű volt, hogy Drizzt ragaszkodik jobban a másikhoz, ezt bizonyította az is, hogy Dahlia mennyire szabadabban fogta fel kapcsolatukat. Mennyire inkább Drizzt akarta megismerni mélyebben őt és nem fordítva. Dahliát nagyon nem érdekelte a múltja. De mivel Salvatore időközben elkezdte megtervezni valakinek a sztoriba való visszaépítését, ezért megpróbálta megfordítani a dolgokat: vagyis, hogy inkább Dahlia az, aki szerelmes, nem Drizzt. Dahlia viszont épp azért különleges, mert nem egy Drizzt-imádó droid volt mint Cattie-brie (Egyébként ő sem az volt elejétől fogva, ott is volt egy nagyon erőltetett párcsere). Dahlia karakterét pedig nagyon nagy hiba lenne túlzott ragaszkodással elrontani. Egyszerűen nem illik hozzá.

zamil>!
R. A. Salvatore: Az utolsó lépés

Sokkal jobb lett ez a rész, mint az előző részek. Maga történet is egyedibb, kiszakadt a folyamatos harcokból, csatajelenetekből, újra volt mondanivalója. A sötét elfek ismét nagyot dobtak a történeten, bár érdekes, hogy Salvatore milyen könnyen a „felszínre” hozta őket, valahogy úgy rémlik Drizzt elég sokáig vívódott, a felszíni élettel, és a világossággal. Az Árnyvilág is jól sikerült, érdekes párhuzamos világnak néz ki, bár erősebb ellenállást vártam.
A könyv végét még nem tudom hova tenni, várom a folytatást, persze, ha lesz.

Voorhees>!
R. A. Salvatore: Az utolsó lépés

A Neverwinter sorozat utolsó kötete kifejezetten érdekes befejezést adott a történetnek.
Azon véleményem, miszerint Drizzt karaktere képtelen a megújulásra, továbbra is változatlan. A folyamatosan a múltjába temetkező és onnan merítő drow kissé unalmassá vált. Ugyanakkor egyfajta új megvilágításban szemlélteti az író: a megkopott karakter jellemét mintegy újracsiszolva egészen más színben tünteti fel azt. Végre képes volt felvállalni és kimondani a véleményét, amire legalább két kötet óta vártam. És habár jobban örültem volna ellenkező végkifejletnek, meg kell állapítsam, hogy Salvatore okosan zárta sorait.
A regényben kevesebb harci jelenettel és izgalommal találkozhattunk, mint az előző kötetben, viszont számos, eddig nem jellemző drámai pillanat keveredett a cselekménybe, ami dicséri az írói kreativitást és stílusérzékenységet. Drizzt és Effron barátságának kialakulása, a torz tiefling viszonyának újraformálása az anyjával mind ezt a vonalat képviselik. Persze voltak ordító klisék is (Jarlaxle szerepvállalása Drizzt mentőakciójában), de azt hiszem a Forgotten Realms világa éppen ettől szerethető. Persze, akinek nem tetszett a történet szövése, már rég abbahagyta.
Úgy éreztem a végére, hogy a sztori kerek. Érzésem szerint nem kellene, nem kellett volna folytatni. De persze a pénz nagy úr. Mindenesetre ez a négy könyv összességében mást hozott, mint amire számítottam, nem feltétlenül rosszabbat, mintegy utózöngéjét szolgáltatva Drizzt legendájának. Nem írom ide, hogy kíváncsian várom a folytatást, de érdekel, ezek után Salvatore mégis mivel volt képes még kiegészíteni a gazdag regénysorozatot.
Egyedül Dahlia karaktere okozott egy kis csalódást, tőle többet vártam volna. Remélem hallok még felőle.

3 hozzászólás
kokaiakos>!
R. A. Salvatore: Az utolsó lépés

Igen, a sokadik Drizzt könyv, igen, lehet a színvonal folyamatosan csökken és igen lehet, hogy erőltetett néhány esemény, DE….

A Neverwinter sorozatból számomra ez a könyv tetszett a legjobban. Az egész tetralógiában érezhető komorság és feszültség végig lekötött és észre sem vettem, hogy milyen gyorsan haladok az olvasással. Igaz maga a történet nem egy nagy szám, inkább egy töltelék epizód ( mint a Kardok tengere, vagy akár a Kalóz király), mégis egyáltalán nem bántam, hogy a történet néhol logikátlan, hogy nem igazán történik semmi, szereplőink inkább sodródnak az eseményekben, mint részt vesznek bennük.
Vannak benne elnagyolt részek, amiket jobban ki lehetett volna dolgozni ( Errtu és Tiago) és vannak benne részek, amik túlzottan ki vannak dolgozva.
Szinte minden még élő szereplő tiszteletét teszi egy két fejezetben„ aki még életben van (a harci tomboló, akinek a felbukkanása teljesen felesleges, Jarlexe, Athrogate) és az az ember érzése, hogy Salvatore így búcsúzik az olvasótól.
Azt gondolom, hogy inkább Drizzt, Dhalia és Entreri jellemén és érzésein volt a nagyobb hangsúly. Bár a könyv utolsó pár fejezete kissé összecsapottnak tűnt és nem is tudom elképzelni, miről is szólhat a Vándorok, mégis, ha itt lenne vége a történetnek és Drizztnek, akkor azt mondom, hogy jó lezárás volt. az utolsó pár mondat keretbe foglalta Drizzt életét, hiszen a Kelvin halmánál kezdett el igazán élni és valóban itt volt otthon és ide kellett visszatérnie, hogy megbékéljen.

Számomra nagyon jó élmény volt ismét Drizztről olvasni és nagy élmény volt a könyv.
Nagy örömmel fogom elkezdeni a Vándorok kötetet is!

Kiskakukk >!
R. A. Salvatore: Az utolsó lépés

Épp szedegetem föl az államat a padlóról… Na, az ilyen történetek miatt imádok annyira olvasni. Alig bírtam letenni!

Szóval, Az utolsó lépés, avagy a jó jutalma a nyomorúságos pusztulás, a segítség pedig olykor a „rossz” oldalról érkezik.
Nagyon izgalmas, kalandos, vicces, tanulságos és szomorú is volt ez a kötet.

Jesszus, annyi remek dolog volt ebben a részben, hogy nem is tudom, mit emeljek ki…

AMI NAGYON TETSZETT:
– Remek és pörgős volt a történet, nagyon jók voltak a helyszínek.
– A karakterek alakulása (Drizzt, Artemis, Dahlia, Effron!!!!). Nekem nagyon bejött, ahogy folyamatosan alakul a szereplők közötti kapcsolat, hol nagyon jó irányba (Effron-Dahlia, Entreri-Dahlia), hol borzasztóan (Drizzt-Dahlia). Effront nagyon bírtam. Nekem az is marhára bejött, hogy Drizzt és Dahlia esetében megfordultak a viszonyok. Kezdtetben Drizztnek volt szüksége Dahliára, most meg Dahlia hisztizett, hogy Drizzt ne hagyja el. (Ez a Dahlia amúgy nem normális… Én azt értem, hogy egy idegbeteg, de ilyen bánásmód után hogy gondolhatta, hogy Drizzt majd vele akar maradni? Jó-jó, Drizzt is balfék volt sokszor – nem vigasztalta meg a csajt, ha kiborult, fapofával reagált le egy csomó dolgot, stb., de amit Dahlia művelt… Állandóan csak kamatyolni akart, de mikor Drizzt két testgyakorlat közt valami normálisabb beszélgetést kezdeményezett, Dahlia állandóan lekussolta, kigúnyolta meg pofákat vágott, faképnél hagyta, stb.)
– A legeslegvége nagyon szép volt… spoiler
– JARLAXLE. KIMMURIEL. OH! (Talán kifacsart ízlésem van, de Kimmuriel az egyik kedvenc karakterem.)
– Hogy a drow-k lettek a nap hősei. Hát ezen én mekkorát nevettem!!!!! :D Ki hitte volna egy Otthon vagy egy Örökség után, hogy valaha ilyen fognak produkálni? Mikor Bryn Shanderben megjelenik spoiler és randalírozni kezd és belefut spoiler, Tiagoék meg a harci gyík spoiler spoiler és az emberek utána spoiler, na itt hangosan felnevettem. :D Annyira abszurd. spoiler.
A másik meg a Bregan D'aerthe. Ezek után Drizzt helyében Jarlaxle és Kimmuriel lábának a nyomát is kétszeresen csókolnám. spoiler Ó, ez milyen mókás volt. És voltak olyan jó fejek, hogy még spoiler. Csóri boszorkánymestert szinte sajnáltam, mikor spoiler, én biztos agyvérzést kaptam volna az idegtől. XD
– Tiago visszaemlékezése a harci gyíkra. :) spoiler
– Hogy van rá többször egy-egy utalás, hogy a sötételf pasik igazából titkon sztárolják Drizztet, csak senki nem olyan hülye, hogy ezt hangoztassa. :D
– A harcok is izgalmasak és kreatívak voltak.
– Nem voltak sebezhetetlenek a karakterek. Volt, aki lelkileg tört össze (Dahlia, az elején Effron), volt, aki testileg (csóri Drizzt, Istenem…). spoiler

AMI NEM TETSZETT:
– Dahliának lehetett volna annyi sütnivalója, hogy kicsit jobban alkalmazkodjon Drizzthez… vagy akkor ne cirkuszolt volna annyit és hagyta volna a fenébe. spoiler

Baromi jó volt, megy is rá a max. csillag és nyomok rá egy kedvencelést is.

blackronin>!
R. A. Salvatore: Az utolsó lépés

Érdekes könyv, amely szintén magával ragadott mint a többi Drizzt könyv, de máshogyan. Olvasása közben gyakran feltettem magamnak a kérdést:
Ez lenne Drizzt utolsó kalandja?
Így ér véget ez a különleges pályafutás?
Sajnos ezekre a kérdésekre nem kapunk választ a könyv elolvasása után se.


Népszerű idézetek

Kiskakukk >!

– Na ja, a törpék nem hagyják ám, hogy a nyavalyás drow-k üljenek trónt Gantlgrymben! – dörögte Athrogate. Mindkét drow ránézett, Jarlaxle szórakozottan, Kimmuriel már kevésbé.

Kapcsolódó szócikkek: Jarlaxle · Kimmuriel Oblodra
Kiskakukk >!

Dahlia nem sokkal később visszatért két üveg tündeborral és két pohárral a kezében.
– Hosszú estét tervezel? – kérdezte Entreri.
– Játsszunk kicsit!
– Inkább ne. Játssz inkább Drizzttel!
– Félsz?
– Mitől?
– Hogy veszítesz velem szemben.
– Mit veszítek?
– A felsőbbrendű modorodat.

Kapcsolódó szócikkek: Artemis Entreri · Dahlia Sin'felle
Kiskakukk >!

Elmegyek érted, Guenhwyvar. Ismét mellettem leszel. Ismét egymás mellett sétálunk majd a csillagok alatt.

Kapcsolódó szócikkek: Drizzt Do'Urden · Guenhwyvar
Kiskakukk >!

– Rátérsz végre a lényegre? – fújtatott Dahlia türelmetlenül.
Drizzt ismét felsóhajtott.
– Az nem olyan egyszerű – ismerte el. – Te még csak az életed negyedik évtizedében jársz, márpedig Innovindil bölcsességének tanulsága csak évszázadok születésének és múlásának távlatában értelmezhető.
– Akkor mégis miért érdekelne?
– Mert magyarázatot ad… a viselkedésemre! – vágta rá Drizzt ingerülten.
– Muszáj mindent ilyen színpadiasan előadni? – fintorgott Dahlia.

Kapcsolódó szócikkek: Dahlia Sin'felle · Drizzt Do'Urden
Kiskakukk >!

Nézte, amint Guenhwyvar szép lassan köddé válik, majd eltűnik, akárcsak az ő kapcsolata Drizttel.

Kapcsolódó szócikkek: Dahlia Sin'felle · Guenhwyvar
Kiskakukk >!

– Itt maradsz Luskanban? – kérdezte Kimmuriel.
– Te elmész?
– Elutazom az agyszívók városába – felelte a pszionista. – Pompás elméjük talán segíthet meglelni a válaszokat.

Kapcsolódó szócikkek: Jarlaxle · Kimmuriel Oblodra
1 hozzászólás
Kiskakukk >!

– Látom, hogy egyre kényelmetlenebbül érzed magad világos bőrödben – felelte Kimmuriel.

Kapcsolódó szócikkek: Kimmuriel Oblodra
Kiskakukk >!

És akkor következett a látványos befejezés: Dahlia magasra ugrott, megpördült a levegőben, és közben nagy erővel összeütötte a cséphadaró tagjait, kieresztve az összegyűlt mágikus energiát. Egy villám csapott ki a különleges fegyverből, megvilágítva a sötét eget, és olyan erővel söpört végig a kis táboron, hogy mind a hat útitárs tarkóján felállt a szőr. Akik nem csukták be a szemüket, azok láthatták, hogy több ezer apró, zümmögő vérszívó zuhan a mocsárba, sistergő szárnyakkal.
– Miért nem fújsz bele egy vadászkürtbe is, jó hangosan, hátha valaki még nem tudja, hogy hol vagyunk? – mordult rá Entreri, akit egyáltalán nem nyűgözött le az elf nő tudománya.

Kapcsolódó szócikkek: Artemis Entreri
Kiskakukk >!

– A Bregan D'aerthe miért nem tette? – kérdezett vissza Gromph. – Drizzt Do'Urden levágott feje talán nem emelné a tekintélyeteket és a hírneveteket… és az áratokat?
– Jarlaxle miatt – vágta rá a választ Kimmuriel habozás nélkül. – Már rég kijelentette, hogy Drizzt Do'Urden ügye nem a mi gondunk, és megtiltotta nekünk, hogy pusztán a vadászat kedvéért felkutassuk őt.
– És mit gondolsz, ez miért van így?
– Mert barátok, gondolom – felelte Kimmuriel. – Mindig is ez volt Jarlaxle legfőbb gyengesége.
– Többről van itt szó – mondta Gromph.
– Akkor te miért nem vetsz véget ennek? Te megtalálhatnád és megölhetnéd őt.
– És ugyan minek?
– A dicsőségért.
– Én vagyok Menzoberranzan ősmágusa, és már régebb óta vagyok hatalmon, mint hogy te megszülettél volna. Több idő adatott számomra és nagyobb a vagyonom, a hatalmam, a kényelmem és a szabadságom, mint amiről egy férfi Menzoberranzanban akár csak álmodhat. Ugyan mit nyernék Drizzt Do'Urden halálával?
– Több családtagodat is megölte.
– Ahogyan én is.
Kimmuriel nem volt az a vidám természet, de most kis híján elnevette magát attól, ahogy Gromph beszélt.

Kapcsolódó szócikkek: Gromph Baenre · Kimmuriel Oblodra
Kiskakukk >!

A drow nagy levegőt vett. Forgott vele a világ, úgy érezte, hogy menten összecsuklik, hacsak Dahlia le nem csapja előbb, amihez a tekintetéből ítélve igen közel állt.

Kapcsolódó szócikkek: Dahlia Sin'felle · Drizzt Do'Urden

A sorozat következő kötete

Drizzt legendája sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Margaret Weis – Tracy Hickman: A téli éj sárkányai
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az ikrek háborúja
Jak Koke: Minden határon túl
Margaret Weis – Tracy Hickman: A lenyugvó hold sárkányai
Stefan Petrucha: Középkor – Asszamita
Jean Rabe – John Helfers: Utóhatás
Sarah J. Maas: Kingdom of Ash – Felperzselt királyság 1-2.
Rick Riordan: Az utolsó olimposzi
Katherine Applegate: Kívánságfa
Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury – Köd és harag udvara