Az ​orkkirály (Átmenetek 1.) (Drizzt legendája 17.) 45 csillagozás

R. A. Salvatore: Az orkkirály R. A. Salvatore: Az orkkirály

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

NEM NYUGSZUNK, MÍG EGYETLEN ORK IS ÉLETBEN VAN!

– ismételte a csuklyás, legalábbis nekikezdett a mondatnak, de hirtelen villám cikázott át a táboron és íves útját a férfi mellett álló söröshordóban fejezte be. Ahogy a hordó felrobbant és a benne levő folyadék szétfröccsent, a szertefoszló elektromosság egy pillanatra eloszlatta az egyre elhatalmasodó alkonyat sötétségét. Mind a hatan hátrahőköltek és eltakarták a szemüket. Amikor visszanyerték látásukat, egyik szekerük tetején egy nyúlánk sötételf látványa tárult eléjük.

DRIZZT DO'URDEN

…kapkodott levegő után az egyik törpe.

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
Delta Vision, Budapest, 2009
526 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639890213 · Fordította: Antoni Rita

Kedvencelte 8

Most olvassa 2

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

>!
Isley
R. A. Salvatore: Az orkkirály

Remek regény. Már rég nem olvastam Salvatore-t, így reméltem azt, hogy a visszatérés kellemes lesz. Hát az volt. Obould király karaktere a már korábban megkezdett vonalon fejlődött tovább. Valamilyen szinten kicsit értetlenül is állok azelőtt, hogy Salvatore ennyire értelmes orkkaraktereket hozott össze. Úgy értem, ott van a törpék mondása: „orkagyú”. Nos, Obould király és a tábornokai semmiképp sem támasztják alá ezt a negatív sztereotípiát. Bár a férogre-félork Karuck-klánra, és annak vezérére, Grguch-ra már valamennyire áll. Ez a regény egyrészt lezárását adja az előző trilógiának, végérvényesen megoldódik a konfliktus Mithrill Csarnok és Sokvessző Királyság között, másrészt pedig egy talán hosszú életű és nagyon valószínűtlen szövetség is kovácsolódik két ősi ellenség között. Ez az esemény pedig nagy hatással lehet az Ezüst Gyepű népeinek jövőjére.

Salvatore stílusa pedig megújult. A hosszú, minden felesleges részletre is kiterjedő, többször unalmas csataleírások eltűntek itt, helyüket pedig a rövidebb, izgalmas leírások vették át. Plusz itt most a tartalom dominált az akció felett. Ezzel együtt is számos jó csata volt: Grguch, a vérszomjas félork küzdelme Obould királlyal és Harcpöröly Bruenor királlyal nagyon izgalmas volt. Nem kevésbé Drizzt csatája Tos'unnal.

Emellett Wulfgar döntése is remek volt. Úgy érzem, Salvatore ismét megtalálta a kapcsolatot egyik legjobb karakterével. Nem tetszett, hogy az előző kötetekben Wulfgar kezdett feloldódni a sok törpe között. Na most meghozta a döntést a barbár! Cattie-brie is érdekes változáson ment keresztül. Regis most nagyon mellékkarakter volt csak.
Összességében nagyon elégedett vagyok ezzel a könyvvel. Jó választás volt az Orkkirály mint idei utolsó könyv. Grguch és Jack nagy ellenfelek voltak. Az orkok között is akadt számos jó, új karakter. Obould király pedig ütött. Korszakos jelentőségű alakká emelkedett.

2 hozzászólás
>!
Voorhees
R. A. Salvatore: Az orkkirály

A Vadászpengék trilógia lezárását követően vesszük fel ismét a történet fonalát, gyakorlatilag ott, ahol abbamaradt. Salvatore ismét egy izgalmas kötettel örvendeztette meg a rajongóit.
A történet fonalát kissé egyszerűnek éreztem az elején, de a könyv második felében az író néhány jó csavarással színvonalassá tette a művet. A harcjelenetek ismét kimagaslóak voltak, bár olyan intenzitású harc, mint korábban Drizzt és Entreri vagy Drizzt és Obould között, most nem volt. Viszont volt minden más ami kell. A karakterek hozták az eddig megszokott színvonalat, a mágia is kellő mennyiségben volt jelen. A történet lezárása pedig tetszetősre sikeredett.
Wulfgar vonala kissé gyengébb lett, mint az előző kötetekben, ezt leszámítva viszont korrekt volt a könyv, bár érzésem szerint a Vadászpenge trilógiától elmaradt.

>!
zamil
R. A. Salvatore: Az orkkirály

Nekem ezek az Obould orkkirály egyértelműen tetszik, jól kitalált karakter és van benne a jövőre nézve is lehetőség.
Maga könyv az előző részekből, szinte már kínálta magát. Ötlettes, hogy közös ellenséget, hozott létre, hogy a két nép közeledjen.
Nekem tetszett a könyv, vártam a következő fejezeteket.

>!
Tomi_Des
R. A. Salvatore: Az orkkirály

Gagyi, de Drizzt. Továbbra is úgy vagyok vele, hogy néha jól esik egyszerű könyveket is olvasni. Intellektuális limonádé. Ez a könyv viszont már idegesített olvasás közben, ezért is tudtam rajta végigmenni ilyen lassan. Sokkal többet ért volna a könyv, ha csak az ork story van benne jól kibontva. Obould továbbra is azon kevés karakter közé tartozik, aki meg van írva, van motivációja és célja, ezért kedvelem is. Ezzel szemben Catti-brie és Regis már idegesítően hasznavehetetlen, bár mindigis azok voltak. Mindkettő áltlában azért tudott elérni valamit, mert szét-tápolt mágikus cuccokkal vannak felturbózva. És a legviccesebb az, hogy ennek ellenére a könyvekben mindig ajnározzák őket, hogy mennyi mindent elértek. :D
Drizzt és Catti-brie kapcsolata egy vicc… Salvatore nem képes elhitetni velem, hogy vannak ott érzelmek.
Drizztért továbbra sem lehet izgulni, hiszen a csapat sötételf terminátora, aki ha esetleg bajba is kerül Guenhwyvar úgyis ott terem.
Wulfgarral szintén nem tud mit kezdeni Salvatore, amit nagyon sajnáltam, mert benne mint karakterben még lenne potenciál.
Az Ork-Törp eredet story jó ötlet volt, kár, hogy nem lett egyáltalán kibontva.

>!
Melchiadesian
R. A. Salvatore: Az orkkirály

Eléggé nyögvenyelősen indul a történet, de az első harmada után már igazán kezd érdekes lenni. Vajon támadásra feltétlenül támadással kell válaszolni? Vagy érdemes végigjárni a nehezebb utat, és elfogadni a változásokat, megpróbálni együtt élni a másikkal?

>!
JohnnyB
R. A. Salvatore: Az orkkirály

Tetszett. Furcsa volt egy kicsit a többihez képest, de megfogott nagyon, úgyhogy ezzel a résszel nem volt semmi gondom – örülök, hogy nem hagytam ki. :-)


Népszerű idézetek

>!
Melchiadesian

A legjobb királyságokban – és Bruenorét közéjük sorolom – a közösség állandóan afelé halad, hogy jobbá váljon, a részek az egész jólétén munkálkodnak. A szabadság és a közösségi lét egymás kezét fogják, az egyén és a csoport kölcsönösen viszik egymást előre.
Miközben ezek a közösségek kifejlődnek és más, hasonló nézeteket valló királyságokkal szövetkeznek, mikoözben a kereskedelmi útvonalak biztosítják és a kultúrák kölcsönösen hatnak egymásra, mi lesz az alul maradó kevesekkel?
Úgy vélem, a hatalommal bírókra hárul a feladat, hogy lehajoljanak és megfogják a gyengék kezét, hogy felemeljék őket, hogy ők is osztozzanak a jólétben, ők is legyenek részesei az egésznek. Ugyanis ez lenne a közösségi szellem lényege.
Ennek alapja a remény és az ösztönzés, nem pedig a megfélemlítés és az elnyomás. Ugyanakkor érvényben marad annak igazsága, hogy ha felsegítesz egy orkot, az valószínűleg miközben feláll, szíven szúr.

4. rész: Túllépni a haragon

>!
Melchiadesian

Az életünk megszokásokhoz igazodik, ami miatt aztán később panaszkodni kezdünk. Az előreláthatóság, úgy tűnik, kétélű fegyver: egyfelől kényelmet, másfelől unalmat rejt magába. Vágyunk rá, ám ha részünk lesz benne, elutasítjuk.
Mert a változás ugyan nem mindig előrelépés, ám az előrelépés mindig a változásban gyökerezik. Egy kialakult személy, akár egy befejezett épület, állandósult dolog. Talán kellemes, vagy akár szép, netán csodálnivaló, de egy idő után már nem túl izgalmas.

3. rész: Háború a háborúban

>!
Melchiadesian

Életünk mindig ugyanabban a kerékvágásban telik, emiatt állandóan panaszkodunk és szitkozódunk; de valójában nyugalmunkat leljük ebben.
Felébredünk, követjük a mindennapi szokásainkat, követjük a szabályokat, melyek merevek, erősek és általában csak kis mértékben módosíthatók.
A változás olyan, mint egy kigördítetlen papirusztekercs, vagy a még ki nem játszott sakkfigura. Csak akkor fogadjuk a változást izgalommal vegyült félelemmel, amikor némileg tudjuk irányítani és hatalmunkban, lehetőségünkben áll, még ha nehezen is, de potenciálisan visszafordítani.

Amennyiben azonban nincs meg a valódi döntés biztonsága, ha nincs meg a kontroll érzete; akkor a változás egyszerűen csak félelmetes. Még rémisztő is.

2. rész: Gauntlgrym


A sorozat következő kötete

Átmenetek sorozat · Összehasonlítás
Drizzt legendája sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Ed Greenwood: Elminster a pokolban
Anthony Ryan: A vér éneke
Joe Abercrombie: A penge maga
Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság
Sebastien de Castell: Az áruló pengéje
Brian Staveley: Az utolsó halandó kötelék
Mark Anthony – Ellen Porath: Rokon lelkek
Robert E. Howard: Conan, a bosszúálló
Greg Keyes: Vérlovag
Robert E. Howard: Solomon Kane történetei